Új Szó, 1964. december (17. évfolyam, 334-362.szám)

1964-12-23 / 356. szám, szerda

Úi bányafúrógép Jiíí Sazama, a Ceská Lipa-i szerszámkészítő üzem dolgozója új, könnyű, elektromos bányafúrógépet szerkesztett, amelyből az első 50 darabot mór eredményesen alkalmazzák az észak-csehországi szénbányákban. (CTK — J. Nősek felvétele) Megszűnik-e a papíráradat? Sajtónk nemrég közölte, hogy jövőre 219 statisztikai és 97 állami kimutatással kevesebbet készítenek, s ezzel 82 000 rovat kitöltésétől mentesülünk. Sokan bizonyára megörültek ennek a közleménynek, hiszen az emberek nem kedvelik a bürokráciát. Eszembejut, egy értekezleten az egyik Jó humorérzékkel megáldott hallgató kesernyésen megjegyezte, hogy köztársaságunknak olyan adminisztratív gépezete van, amely elegendő lenne egy negyvenmillió lakosú állam Igazgatására. Talán egy kissé túlzott ez az állítás, de az biztos: az ember mindenütt hivatalba ütközik. Az élet menete bonyolult lett, mindenhez bizonylatokra, engedélyekre van szükség. És ezeket valakinek terveznie, gyártania és irányítania kell. Többen olyan ellenvetéssel élhetnek, hogy lám, népgazdaságunk állandóan fejlődik, ezt tervezni s helyesen irányítani kell. Ez tagadhatatlan igazság, csakhogy az volna a helyes, ha mindez mértékkel történne. Ez az egészségtelenül felduzzadt adminisztratív gépezet természetesen kormányunkat Is nyugtalanítja. Ezért hozta meg a 88/64. számú határozatot, mely szerint az Irányító és vezető apparátust 37 000 dolgozóval csökkenteni kell. Ebből Nyugat-Szlovákiában 2628, Közép-Szlovákiában 2326 és Kelet-Szlovákiában 1387 adminisztratív erőt kell más munkába beosztani. Hogy aztán helyes módon hajtották-e ezt végre, az vitatható. Vagy 1200 munkahelyet úgy szüntettek meg, hogy összevontak néhány funkciót s a dolgozóknak csak 32 százaléka ment át a termelésbe. A hivatalnokok száma egyhetedével természetes módon csökkent: elhalálozással, vagy azzal, hogy a dolgozók egy része nyugdíjba ment. Egy alapos vizsgálat megállapította azt ls, hogy voltak üzemek, ahol az adminisztratív dolgozókat „papíron" a munkások közé osztották be. 2 és fél százalékos megtakarítást értünk el azzal, hogy megszüntettek néhány elavult, ráfizetéses üzemet. Sok esetben az igazgatóságnak kapóra jött, hogy a női alkalmazottak egy része szülési szabadságra ment, a férfiak közül pedig néhányan bevonultak katonának. Ezáltal papíron csökkentették ugyan az adminisztratív alkalmazottak számát, bizonyos idő múlva azonban ezek újból visszatértek munkahelyükre, mert a törvény értelmében vissza kell őket venni. Vannak olyan vállalatok, amelyekben építkezések, rekonstrukciók következtében új üzemi kapacitások létesülnek, s ezek további munkaerőket igényelnek. Nemcsak munkásokat, de velük arányosan adminisztratív erőket ls. Igy előfordul sok esetben az a fonák helyzet, hogy a szóban forgó vállalatnak a kormányhatározat értelmében 1964 utolsó negyedében csökkentenie kellene az adminisztratív erők számát, viszont 1965 első negyedében újból nagyobb számú hivatalnokra lesz szüksége. Ilyen esetekkei d trnavai Kovosmalt, a bratislavai BEZ Kábelgyár, Slovnaft, a snlnal • ÜJ BAROMFIÜZEM ÉPÜL BULGÁRIÁBAN A bulgáriai Ruszenben korszerű baromfitenyésztő üzem építését kezdték meg. Tizenhárom hektárnyi területen 160 helyiség épül. A baromfi gondozásával kapcsolatos munkákat teljesen gépesítik, automatizálják. Az üzem évente 2,5 millió csirkét szállít majd a piacra. Vihorlat, a Tatrasmalt vállalatokban találkoztunk. A Nemzetgyűlésben megtárgyalták többek között az 1965. évi tervet és költségvetést. P. Majling miniszter, a Népi Ellenőrzési és Statisztikai Bizottság elnöke december 10-i felszólalásában rámutatott többek között arra, hogy „adminisztratív apparátusunk jelenlegi állapota megkívánja, hogy továbbra ls vizsgáljuk meg és korszerűsítsük a szakágazatok és vállalatok érvényben levő irányelveit, valamint módszertani utasításait, csökkentsük a kívánt adatok, felvilágosítások és jelentések mennyiségét. Célszerűen egyszerűsítsük, tipizáljuk és egyesítsük a könyvelési, statisztikai és tervezési nyilvántartás első fokú okmányait és nyomtatványait, majd a további időpontban meg kell valósítani a kimutatások és felvilágosítások egész rendszerének alapos leegyszerűsítését, hogy belőlük kiküszöböljék mindazt, ami elavult, kettős, s ami szükségtelen az irányítás számára." Amint látjuk, az üzemekben és vállalatokban a statisztikai kimutatások és elemzések sok megtakarítást nem eredményeztek. A tervezés módja, az előírások, utasítások nem lettek egyszerűbbek, az adminisztratív munkákat nem gépesítették a kívánatos mértékben. Kimutatták, hogy a partizánskéi Augusztus 29. üzemben (cipőgyárban) az idei terv összeállításához háromszor több nyomtatványt és papírt használtak fel, mint 1958-ban, háromszor annyi sort írtak, a terv magyarázó szövege pedig hatszorosa volt az 195B. évi tervnek. A plzefti Lenin Művek Igazgatósága részére az „operatív irányítás" céljából minden hónap negyedik napján 130 mutatószámot dolgoznak ki. Ugyanebben az időben egyúttal zárlat Is van, s a fenti jelentést csak becslések szerint állítják össze. Ugyanazokat a mutatószámokat minden hónap 16-án újból elkészítik, de most már a könyvelési nyilvántartás pontos eredményei alapján. Sokan gondolják: Ml történne, ha az első jelentést egyszerűen nem is készítenék? Ogy hiszem, hogy a szocialista építés ügyén ezúttal csorba nem esnék I Ismerek egy üzemet — nem akarom megnevezni — amely már félév óta egy bizonyos jelentést nem küld be felettes hatóságának. A vállalat igazgatósága — valószínűleg „nagy elfoglaltsága" miatt- — ezt eddig még nem vette észre. A felettes hatóságok sokszor sok felesleges kimutatást követelnek, amivel felette megterhelik az alárendelt egységeket. Hogy mi a felesleges, azt egyes egyedül csak a felettes hatóság tudná megmondani, sokszor azonban tényleg meggondolatlanul mások számára fölösleges követelményeket támasztanak. A legtöbbször ez a túlszervezettség a túlzott bizalmatlanság jele. Hogy annvl jelentést, felvilágosítást kel! küldeni több Intézménynek, és hogy annvlféle konferencián, értekezleten és gyűlésen kell részt venni, az egyedül a tűlszervezettségre vall, és ezzel számtalan szervezet Irányítja s ellenőrzi ugyanazokat a problémákat. Gyakran hallani a megjegyzést: „Adj valakinek funkciót, azonnal papírt fog gyártani." Ha kevesebb ember fog „hivatalnokoskodni", akkor valószínűleg kevesebb lesz a papír ls. Mégis, ml lehet a kiút ebből a helyzetből? A válasz: az áhított egyszerűsítéseken kívül lehetővé kell tenni, hogy az ügyviteli munkát gépesítsék. Későbbi távlatokban pedig automatizálják. Grek Imre FELFELÉ í¥ E L a dunaszerdahelyi járás mezőgazdasági termelése A dunaszerdahelyi járás a mezőgazdasági termelést illetően hazánk egyik legjelentősebb járása. Megelégedéssel kell ezért nyugtázni, hogy a járás mezőgazdasági termelése rohamosan fokozódik. Ennek egyik kézzelfogható bizonyítéka, hogy december 1-lg valamennyi fontosabb mezőgazdasági termékből teljesítette az árutermelés évi tervét. Az év végéig járásunk mezőgazdasági üzemei megközelítőleg 35—40 vagon húst, 220 vagon zöldséget, 3,8 millió liter tejet és több mint 4 millió tojást adnak az állami készletekbe az előírt terven felül. Ennek előtte 123 vagon gabonával teljesítettük túl az állami felvásárlási tervet. Ez a rövid áttekintés bizonyítja, hogy járásunk mezőgazdasági termelése növekszik. Az alábbiakban szeretném tanulságként ismertetni az elért sikerekhez vezető utat és módszereinket. Tavaly és az idén az állati termékek termelésében eddig soha nem tapasztalt eredményekről adhatunk számot; túlteljesítettük a tervet. Két évvel ezelőtt, 1962-ben a tej, tojás- és baromfi felvásárlásában még jóval a tervteljesítés mögött maradtunk. Sok jóval kecsegtet azonban, hogy 1960 óta — amikor egy hektár mezőgazdasági rerületre 129,3 kiló húst és 328 liter tejet termeltünk — sikerült évről-évre mind több terméket termelnünk. Az idén már 180 kiló hús és 387 liter tej jut egy hektár területre. Az utóbbi évek kimagaslóan jó termelési eredményei annak köszönhetők, hogy rendszeres, céltudatos munkával megteremtettük a mezőgazdasági termelés fejlesztésének, s ezzel egyidejűleg az árutermelés növelésének feltételeit is. Ily módon jelentékenyen megnövekedett a mezőgazdasági dolgozók jövedelme. Ez pedig rendkívül fontos tényező és ösztönző erő a termelés továbbfejlesztésében. Tévedés lenne azt godolni, hogy az idei eredmények véletlenül születtek. Igaz, minden év, minden időszak, minden új helyzet egyszeri, gyors Intézkedéseket követel. Ennek nyomán pedig természetszerűleg is beállhat bizonyos ideiglenes fellendülés. De ha a járási pártbizottság csak erre az egyszeri, ún, operatív irányításra támaszkodna, nem lenne semmiféle biztosítékunk, hogy a termelés valójában állandóan fokozódni fog. Egyrészt törődtünk a rövid lejáratú intézkedések végrehajtásával, amelyek egy bizonyos Időszakban a termelés gyengébb oldalaira összpontosítják a figyelmet, ám a járási pártbizottság irányító munkája mindig messzemenő, mélyebb értelmű intézkedésekre Irányult. Azt is mondhatnánk, hogy sikereink egyik legfontosabb tényezője a szakemberekről való gondoskodás. 1960, vagyis az új területi átszervezés óta rendszeresen gondoskodunk a szakemberek helyes elosztásáról a szövetkezetekben és állami gazdaságokban. Külön figyelmet szentelünk annak, hogy a szakképzett dolgozók lehetőleg ne változtassák munkahelyüket. Mert valakinek elég néhány hónap ls a „bedolgozásra", másnak azonban egy év is kevés. Nem törtünk pálcát senki fölött sem, ha munkájában nem mutatott fel mindjárt feltűnő eredményeket. Most az eddigi tapasztalatok alapján leszögezhetjük, hogy a szakemberek a mezőgazdasági üzemekben időközben általában egytől-egyig jól beváltak. Megtanultak önállóan dolgozni. Hasonlóképpen jellemezhetjük a párt alapszervezeteinek a munkáját is. A járásban 51 szövetkezet van, ezek közül 44-ben üzemi pártszervezet működik. Az üzemi pártszervezetek munkája egyre javul, s az utóbbi időben nagy részük kifogástalanul Irányítja községünkben a mezőgazdasági üzemek gazdálkodását, és továbbfejlesztését. A járási pártbizottság 20 községből visszahívta a pártelőadókat (instruktorokat), mert az alapszervezetek maguk is tudják irányítani a község mindennapi életét, és helytállnak a termelési kérdések megoldásában. Ezzel könnyebb lett a járási pártbizottság munkája, mert nem kényszerül helyi jellegű operatív munkával foglalkozni, hanem több időt, erőfeszítést szentelhet a távlati problémáknak, és a mezőgazdasági termelés átfogóbb kérdéseinek. Nagy súlyt helyezzünk arra, hogy a termelési Igazgatóság felelős helyeit megfelelő, hozzáértő káderekkel töltsük be, akik érvényre juttatják a termelésben a párt Irányelveit. Amint az eredmények mutatják, ez a szándék sikerült. Térjünk azonban vissza a szakmai nevelésre, amelyre az állam is jelentős eszközöket fordít. 1962 óta Nagymegyeren egy- és kétéves bennlakásos tanfolyamokat tartunk, ahol eddig 209 mezőgazdasági dolgozó gyarapította tudását, középszintű szakképzettséget szerezve. Járásunkban ezenkívül egy vállalati tanintézet is van, ahol magasabb szakképzettséget lehet szerezni. Az agronómusok, zootechnikusok, ökonómusok, és a többi funkcionáriusok számára rendszeres egyhetes Iskolázásokat rendezünk; amelyeken Ismertetjük velük a járási pártbizottság által jóváhagyott legújabb feladatokat. Ezeken az Iskolázásokon a járási szervek vezető dolgozói adnak elő, a hallgatókat érdeklő problémák kerülnek napirendre, amelyeket a következő Időszakban kell üzemünkben megoldani. Mivel ezeken az iskolázásokon valamennyi szövetkezet, és állami gazdaság agronómusa vagy zootechnikusa részt vesz, egészen valószínű, hogy közös erőfeszítéssel a legkomolyabb kérdésekben is találnak elfogadható megoldást. Rendszeresen összehívjuk a pártalapszervezetek funkcionáriusait is, hogy tájékoztassuk őket, mit kell a legközelebbi Időszakban szem előtt tartaniuk hogy eredményes munkát fejthessenek ki. Minden módon igyekszünk felkarolni a szövetkezetek vezető dolgozóinak kezdeményezését. Ezt főleg az anyagi érdekeltséggel támogatjuk. 1963 óta a szövetkezetek felelős dolgozóinak jutalma legalább felerészben szilárd, és az üzem nagysága, valamint a szakképzettség szerint változik. A jutalom másik része — megközelítőleg a másik fele — az árutermelés tervének teljesítésétől függ. Az eredmények az említett módszer helyességét igazolják. A funkcionáriusok igyekeznek kihasználni minden lehető eszközt a termelés fokozására. 1960-ban a szövetkezetek és állami gazdaságok egy hektár mezőgazdasági területről 3870 korona értékű terméket adtak piacra. 1962-ben már 4109 értékűt, az idén hozzávetőlegesen 5360 koronára becsüljük az egy hektárra eső árutermelést. Talán nem kell részletezni, hogy milyen előnyük van ebből a szövetkezeteknek és a tagságnak. 1960-ban átlag 14,75 koronát fizettünk egy-egy munkaegységre, tavaly már 17,33 koronát, s az idén előreláthatólag kb. húsz koronát fogunk fizetni. A szövetkezetek és az állami gazdaságok dolgozói saját tapasztalatukból is meggyőződtek róla, hogy ha többet termelnek, akkor nagyobb a jövedelmük. Ha valamikor problémákat okozott, hogy embereket biztosítsunk a mezei munkákhoz, most gyakran ők maguk törődnek azzal, hogy legyen munkájuk. Lényegében ez az érdeklődés minden termelési siker egyik alap-* ' feltétele. A következő évben Ismét a mezőgaz1 dasági termelés nagyarányú fejlődésével számolunk. Az említett tényezőkön kívül ennek további előfeltételeit is megteremtettük. A fő figyelmet továbbra is a növénytermesztés fokozásának szenteljük, mert csak elegendő takarmány termesztése után növelhetjük az állattenyésztést. Tavaly a 18 000 fejőstehéntől egyenként 2116 liter tejet fejtünk. Az idén több mint 2500 literre fokozzuk a tejtermelést. A múltban komoly nehézségeink támadtak a fehérjetartalmú takarmánynövények termesztésében, mert nem volt elegendő lucernamagunk. Az utóbbi Időben annyit termesztettünk, hogy a szántóföld 22 százalékára kiterjesztettük a lucerna vetésterületét és még eladásra ls jutott a lucernamagból. Járásunk éghajlata aránylag száraz, kevés a csapadék. A száraz éghajlat nem kedvez a növénytermesztésnek, és gyakran terméketlenséget okoz. Rájöttünk azonban, hogy a járás egyes részeiben a kukorica hektáronként 50 mázsa szemmel fizet, máshol előnyösebb a cirok, amely jobban bírja a szárazságot. Ezért a kukoricát csak azokon a helyeken fogjuk termeszteni, ahol hektáronként legalább 40 mázsa szemtermésre van kilátás. Másutt szemes cirkot vetünk. A szemes cirok takarmányértéke megegyezik a kukorica értékével, sőt a fehérjetartalma még nagyobb. Tavaly 1000 hektáron termesztettünk szemes cirkot, jövőre 3500 hektárra szeretnénk ki.bővíteni. Arra törekszünk, hogy a vetésforgó összeállítása ne gépiesen, hanem a helyi adottságok figyelembevételével történjen. A járás egyes részein azokat a növényeket termesztjük, amelyeknek legnagyobb a terméshozamuk. Komoly figyelmet szentelünk az öntözőberendezések építésének. A cukorrépa, lucerna és kukorica hektárhozamát öntözéssel 20—30 százalékkal fokozhatjuk. A beruházás eszerint kifizetődik. Két-három éven belül járásunkban kizárjuk az aszály lehetőségét. A vízgazdálkodásra minden bizonnyal kedvező befolyással lesz a Duna gátjának felépítése is. De addig sem maradunk tétlenül. Minden igyekezetünket arra irányítjuk, hogy járásunk mezőgazdasági termelésének fellendülése tartós és töretlen legyen. ŠTEFAN FERENCZEI, az SZLKP Dunaszerdahelyi Járási Bizottságának vezető titkára j Szolgáltatások Haza Tardoskedden Egyre kisebb a különbség a városi és falusi élet között. Ezt példázza a tardoskeddi Szolgáltatások Háza, mely sokban megkönnyíti a falu lakúinak életét. A rádió- és televízió-javítóműhelyben ez év májusától decemberig 488 televíziókészüléket javítottak ki. A környék dolgozói is itt javíttatják meg hibás készülékeiket, (felső ké pünk). MoroviC István vezetésével jó muri kát végez az órajavítóműhely Heten ként átlagosan 70 órát javltanr.l me£ (jobboldali kép). (K. Bachan felvételei) Ü] SZÖ 4 * 1984. december 23.