Új Szó, 1964. december (17. évfolyam, 334-362.szám)

1964-12-23 / 356. szám, szerda

Fejlődik a csehszlovákiai magyar sajtó A szlovákiai sajtó fejlődési ütemé­vel azonos mértékben fejlődik a szlovákiai magyar sajtó ls. Ez a fej­lődés nem mai Jelenség, hiszen a pél­dányszám évről-évre növekszik, még­sem tudjuk fedezni a keresletet. Ezt bizonyítják tiz esztendő számadatai is: 1954-ben 18 millió példányt kap­tak és 1965-ben már 32 millió pél­dányt kapnak hazánk magyar nem­zetiségű dolgozói. Ez a felfelé Ívelés is mutatja, hogy kulturális politi­kánk egyforma lehetőséget biztosit minden nemzetiségnek. Az érdeklődés középpontjában a napisajtó áll ós ez Indokolja, hogy az Oj Szó 1965-ben már 70 000 pél­dányban jelenik meg, ami 1960-hoz viszonyítva 20 000 — és ennek meg­felelő számú olvasóval — többet je­lent. Ezenkívül a jövő évben 20 ma­gyar lap és folyóirat, szaklap, szó­rakoztató, ifjúsági és gyermekek ré­szére készült sajtótermék szolgálja a magyar nemzetiségű olvasók anya­nyelvi kultúráját. 1965. január 1-től két új folyóirat­tal gazdagodunk. A „Mezőgazdasági termelés" me zőgazdaságunk dolgozóival ismerteti a növénytermesztés, állattenyésztés, valamint a közgazdaság és a gépesí­tés kérdéseit. A „Tűzoltó" című fo­lyóirat az önkéntes tűzoltótestület havi kiadványaként tárgyalja az idő­szerű problémákat. 1965-ben az Ü| Szú példányszámán kívül emelkedik a Hét, a Dolgozó nő, a Természet és társadalom, valamint további lapok példányszáma is. így egyre többen hozzájutnak a keresett lapokhoz. Bizonyosan külön öröm az olvasók számára, hogy az új eszten­dőben a Csehszlovákiai sport már hétfőn reggel közli a vasárnapi ered­ményeket. A hetenként kétszer meg­jelenő Szabad Földműves viszont csak egyszer jelenik meg, de 16 ol­dal terjedelemben. Miután az eddigi szakrovatok funkciójának egy részét átveszi a „Mezőgazdasági termelés", a lap tartalmilag is változik. A halá­szok, kertészek, vadászok — vala­mint falvaink öregjei és fiataljai egy­aránt megtalálják benne nemcsak az őket érdeklő szakmai anyagot, ha­nem a szépérzéküket fejlesztő és szórakoztató irodalmi részt is. A két­hetenként megjelenő Dolgozó nő na­gyobb formátumban, négyszínű nyo­másban kerül az olvasókhoz és a szerkesztőség dolgozói ezzel még változatosabbá tehetik a lap szöveg­részét és kép-anyagát. A fentlekből is megállapítható, hogy a szlovákiai magyar sajtó va­lóban sokoldalú és nagyvonalú támo­gatásban részesül. (o. j.J Az atomfizika nz orvostudomány szolgálatában Aligha akad ember, aki szorongás nélkül veti alá magát akár a legegy­szerűbb orvosi vizsgálatnak ls. Érthe­tő, hiszen a segítségére siető doktor puszta jelenléte ís elegendő szoron­gó érzések fellépéséhez. Ez nem csak lélektani kérdés. Fizikai hatása kény­szerű előítéleteket vált ki a betegből. Viszont, ha esetenként kissé fájdal­mas is a beavatkozás, az ember érde­kében történik, a beteg utólag hálá­san gondol az orvosra. Természete­sen jobb lenne, ha fokozottabban nö­vekedne a fájdalommentes orvosi be­avatkozások száma. A probléma még a betegnél ls jobban foglalkoztatja az orvostudományt, amely önmagában más tudományágak segítsége nélkül ezt képtelen megoldani. Vegyük például a vérkeringési za­varok okainak vizsgálatát. Nagy ál­talánosságban Európa-szerte még ma is hosszadalmas, a betegekre nézve meglehetősen fájdalmas vizsgálat elő­zi meg a vérkeringési zavarok okai­nak feltárását. A vizsgálatra kénysze­rült betegnek a vénán keresztül fes­tékanyagot fecskendeznek a vérébe. Másik karján megnyitják az ütőeret, sorozatosan vérmintát vesznek, a be­fecskendezett festékanyag higulásá­ból állapítják meg, hogy egy perc alatt mennyi vér halad át a szívén. Aki keresztülesett ilyen vizsgálatso­rozaton, kellemetlen érzésekkel gon­dol rá vissza. Mint már számos más esetben, a fizika ls az orvostudomány és a gyó­gyulásra vágyó emberek segítségére sietett. Olyan műszert állítottak elő, amely lényegesen leegyszerűsíti, tel­jesen fájdalommentessé teszi a vér­keringés ellenőrzését. Ezzel szükség­telenné válik az ütőérnyitás. A radiocirkulográf nevű műszer al­kalmazásának lényege, hogy a segít­ségével a vénán át radioaktív sugár­zást juttatnak a szívbe. Egy közbeik­tatott számláló-berendezés pontosan megmutatja, percenként milyen meny­nyiségű vért bocsát keresztül a szív. Az új viszgálati eljárás teljesen ve­szélytelen, mert az egyébként ls igen csekély radioaktív sugarak rövidesen távoznak a szervezetből. Ugyancsak fizikai kutatások ered­ménye a szclntlgráfnak elnevezett Izo­tópos műszer. Elsősorban olyan meg­betegedések felismeréséhez szolgál segítségül, amelyeknél a szervezet egyes szövetféleségeíben beállt válto­zásokat eddig semmilyen vizsgálattal nem tudták megbízhatóan kimutatni. A radioaktív izotópok hatására a be­teg szövetek rendellenesen viselked­nek. A tudományos fizikai kutatás új magyar eredménye (amelyre fiatal kora ellenére már nemzetközileg is felfigyeltek),, a szclntigráf; különle­ges műszerek segítségével egy tapin­tófejjel van felszerelve. Néhány cen­timéterre a testtől szinte milliméter­ről milliméterre feltérképezi a test felületét. Kutatja, keresi az Ismeret­len betegség gócát. És hogyan találja meg? x Egy regisztráló berendezés jelzi, hogy a szervezetbe vitt radioaktív izotóp hogyan helyezkedik el, hol dúsítódík, vagy ritkul a legjobban. Ahol a műszer képernyőjén a normá­listól eltérő, sűrűbb vagy ritkább vo­nalak jelzik a sugárzást, elsősorban azon a területen keresendő a beteg­ség. Ezek után a szakorvosoknak már nincs nehéz dolguk. Könnyen következtetnek a daganatok elhelyez­kedésére, kiterjedésére, sőt formájá­ra. Az orvostudöffiáfíy' és atomfizika újabb nagyszerű eredménye vonul be a gyógyítástudömány rohamos fejlő­désébe. Jellemzője a szocialista tár­sadalmi rendszer békés törekvésének, a mindent az emberért fennkölt esz­me gyakorlati érvényesülésének. Kitartó munka, többéves kutatás előzte meg a műszerek feltalálását. Ma már sorozatban gyártják a buda­pesti Gamma Optikai Művekben a szclntigráf daganatkutató izotópos be­rendezést. V. M. Válasz a bírálatra Az igazat írták... Lapunk október 17-1 számában Ellen­őr címmel cikket közöltünk, amelyben szóvá tettük, hogy Emil Skokan, a poprádi Tatra-Vegonka nemzeti vál­lalat dolgozója a dunaszerdahelyi Du­naszállóban alaposan felöntött a ga­ratra és mindenáron ki akarta nyit­tatni az egyik szobát, amelyben egy fiatal lány aludt. Amikor a szálloda alkalmazottai akaratának ellenszegül­tek, tovább erőszakoskodott. Arra hi­vatkozott, hogy ő népi ellenőr — ezt igazolványa felmutatásával is bizonyí­totta — és jogában áll kinyittatni a szobát, sőt ellenőrzést tartani az egész épületben. A cikk megjelenése után a duna­szerdahely! járási népi ellenőrző szerv a poprádi járás ugyanezen szervéhez fordult felvilágosításért. A poprádi elvtársak a Tatra-Vagonka vezetőivel egyetemben kivizsgálták az ügyet. Vá­laszlevelükben a következőket írták: „Az ügy tisztázásakor Emil Skokan el­ismerte, hogy hibát követett el. Arra való tekintettel azonban, hogy a neve­zettel hasonló eset még nem fordult elő, jó munkás és rendes családi életet él, a járási népi ellenőrző bizottság eltekintett azonnali visszahívásától. Az üzemi népi ellenőrző szerveknek a jö­vő év márciusában történő újraválasz­tásakor azonban Emil Skokannal már nem számolnak". Válaszlevelük további részében így nyilatkoztak: „Az Űj Szóban megjelent bíráló cikk megfelel a valóságnak, írója igazat írt és elfogulatlanul tárta fel a kellemetlen valóságot". „Takarékos" iskolaigazgató § A Košicei Járásbíróság nem­régen Alexej Nevický ügyével foglalkozott, aki több évig a Hviezdoslav körúti általános kö­zépiskola igazgatója volt. jól ment a dolga. 1956-ban eltökél­te, hogy személygépkocsit vesz és üdülőházat építtet. Ehhez sok pénz­re volt szüksége. Mivel a városi nem­zeti bizottság részéről hiányos volt az ellenőrzés, az iskola pénzében lát­ta a jövedelem forrását. 1957-ben sik­kasztott először, amire nem jöttek rá. Megnőtt a bátorsága. A postautalvá­nyokon átírta a számokat, a tízesekből százasok, a százasokból ezresek let­tek. Például az 1962. július 15-1 szám­lán 5713,90 koronából 15 713,90 korona lett. Bevételeit Nevický évről-évre nö­velte. Összesen 114 029 koronát taka­rított" így meg, amit a bíróságon el­ismert. „Addig jár a korsó a kútra, míg ösz­sze nem törik" — mondja a közmon­dás. Ez Nevický iskolaigazgatóra is érvényes. Két napi tárgyalás után a bíróság Alexej Nevickýt nyolc évi szabadság­vesztésre Ítélte, vagyonának felét el­kobozták, öt évig nem tölthet be igaz­gatói vagy más felelős vezető funk­ciót. Egyben meg kell térítenie a kárt. (M. P.) A rádió műsoráról örvendetes, hogy az elmúlt két hét íölyamán a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztősége egész sor igényes ösz­szeállítást sugárzott. A Nagy Jenő szerkesztette Egy hazában című lro dalml félóra keretében a rimaszomba­ti Irodalmi színpad életéről, munkájá­ról adtak hírt. Az adásban megszólal­tak szerkesztők, rendezők, szereplők, felelevenítették legsikeresebb műso­ruk egy-egy részletét, beszéltek az irodalmi színpadok problémáiról. A rimaszombati Irodalmi színpad egyike a legrégibb és legjobb irodal­mi színpadoknak, ötletes volt az egész adást az együttes tagjainak szentelni, akik igen sok használható tapasztalatot mondtak el. Nem ártott volna azonban utalni az irodalmi szín­padokról a lapok hasábjain közölt ankétra, amely során többek között a rimaszombatiak Is véleményt mond­tak. (A Magvető című, most vasárnap el­hangzott népművelési híradóban is nagyon Időszerű kérdésről: a cseh­szlovákiai magyar tanítók központi énekkarának megalakulásáról, tervei­ről, problémáiról beszéltek. A sajtóről azonban, amely az énekkar megalakí­tását szintén szívügyének tekintette és úgy véljük, tett is érte egyet-mást, még utalás formájában sem esett szó... A hallgatás néha erény, az el­hallgatás azonban sohasem. A nehéz­ségeket együtt könnyebb megoldani, mint elszigetelten, külön-külön, figyel­men kívül hagyva mások erőfeszíté­sét...) A rimaszombati együttesben az ér­telmiségiek mellett munkások és diá­kok is részt vesznek. Munkájukról, terveikről sok szépet mondtak. Nemé­nyt Zsuzsa, a rimaszombati gazdasági technikum tanulója, az irodalmi szín­pad egyik tagja többek között ezeket mondta: — Hogy a jövőben még szebb sikereket érjünk el, sokat akarunk tanulni. Szeretnénk, ha azok is, akik nem érdeklődnek különösebben az Iro­dalom és főleg a költészet Iránt, a jövőben megszeretnék az irodalmi színpadokat és segítségünkre lenné­nek. A múlt hét műsorából megragadott az Ilyenek vagyunk című összeállítás. Az alkohol káros hatását bemutató műsorban megszólalt az orvos, a ven­déglős, az áldozat és még sokan má­sok. A tájékoztató jellegénél fogva ís értékes összeállításból megtudtuk, hogy Csehszlovákia lakossága évente átlag 99 milliárd koronát keres, eb­ből alkoholra mintegy 8 milliárd ko­ronát költ, s az 1955—1963 közötti években az ittas vagy részeg gépko­csivezetők nem kevesebb, mint 2Ü00 ember halálát okozták. Ezek az ada­tok magában véve is elrettentők. Az alkohol ellen azonban nemcsak a sta­tisztika, hanem az egész adás nagyon meggyőzően érvelt. A végig rádiósze­rű műsort Jakál István szerkesztette. Közreműködtek: dr. Michal Turček fő­orvos, Michal Laco százados,- Delmár Gábor és Béres József. Az ügyes tech­nikai megoldások Jaroslav Bánovský és Jozef Holinek munkáját dicsérték. Igényes műsornak tartjuk a Kovács Gáspár szerkesztette, Fényszóró cím­mel közvetített egyórás ifjúsági adást is. A huligánkérdéssel és a munkához való viszonnyal foglalkozó összeállításban a komáromi iskolák tanárai és diákjai mondtak sok vo­natkozásban érdekes, tanulságos vé­leményt. A szerkesztő jó érzékkel, a témát több oldalról, több hanggal próbálta megvilágítani. Szándéka ered­ménnyel járt. Az adás jól tükrözte, hogyan néznek tanárok, diákok e so­kakat foglalkoztató, időszerű kérdés­re. A műsorban elhangzott egy elbe­szélés is, amely a maga nemében ér­dekes és jó írás volt, az összeállítás­ból azonban valahogy mégis „kiló­gott". Gondolatilag gazdagnak hatott a Dénes György szerkesztette, szombat délután elhangzott Látóhatár. A mű­sor aránytalansága azonban nagyon szembeötlött. E 20 perces irodalmi adásnak több mint a felét Duba Gyu­la Csillagtalan égen struccmaáár cí­mű könyvének értékelése töltötte kl. Duba könyve értékes alkotás, megéri demli a részletes ismertetést. Egy­egy ilyen rövid műsor keretében sze­rintünk mégis jobb lenne többféle tárgykörrel foglalkozni és a könyv ismertetéseket rövidebbre fogni. A vasárnap elhangzott, kéthetente jelentkező Ismerd mcq hazádat című adás összehasonlíthatatlanul jobban sikerült, mint az előbbi. Delmár Gábor riportműsora Szakolca múltjáról és jelenéről adott plasztikus képet, hang­súlyozva a város irodalomtörténeti nevezetességét. Mint köztudott, az el* ső világháború előtt néhány évig Sza­kolcán tanároskodott Juhász Gyula, a Nyugat nagy nemzedékének kimagas­ló lírikusa. A riporter a városról szó­ló adás kapcsán megszólaltatta Ju­hász Gyula egykori tanítványát, dr. Janko Blaho érdemes művészt, aki sok-sok szép emléket és értékes epi­zódot mondott el egykori tanáráról. A sokrétű, eleven, érdekes és tanul* ságos műsort élvezettel hallgattuk. A Csehszlovák Rádió magyar szer* kesztősége a bratislavai Tatra kaba* réban nyilvánosság előtt a múlt hé­ten vette hangszalagra szilveszteri műsorát. A több mint kétórás össze­állításról ezúttal csak annyit árulunk el: a szilveszteri műsorban fellépnek hazai magyar, szlovák és cseh, vala­mint Főnai Márta, Balog Erzst, Ka­bos László és Kazal László Ismert és népszerű budapesti művészek. Az elmúlt két hét műsorát egy-egy érdekes színfolttal gazdagította az Of könyvek, a Nőt szemmel, az Ipa­rt híradó és az Amiről beszélni kell... című adás. Rádiónk észreve­hetően sokrétű érdeklődést próbál Igényesen kielégíteni. Törekvése si­keres, szóvá tesszük azonban, hogy műsorai nem mindig a meghirdetett Időpontban kezdődnek. Néha 5—10 perces eltolódások is előfordulnak, ami a hallgató számára éppen olyan kellemetlen, mint az adásokba elég gyakran beszűrődő idegen hangok, zörejek. (bf Az utasember, a fogadós meg a láthatatlan brazíliai hal Milyen a mai vendéglátás? Szigorítsák az ellenőrzést! Fülek (pk) — A városi házkeze­lőség 400 lakásról gondoskodik. Az idén a különböző javítási költségekre 332 000 koronát terveztek. Ez az ösz­szeg kevés arra, hogy minden szüksé­ges javítást elvégezzenek Sa|nos, a lakók egy része nem kíméli megfele­lően a lakásokat. A házkezelőség dol .gozôinak szigorítaniuk kell az ellenőr zést, hogy a lakók ne rongálják az állami vagyont. A legkülönfélébb nyelvkönyvekben, társalgási zsebkönyvekben a Szállodá­ban, Vendéglőben és hasonló fejezet­címek alatt olyan szolgáltatásakról is olvashatunk, amilyeneket szállodá­inkban, vendéglőinkben hiába keres­nénk. Vendéglátó üzemeink azonban nemcsak a kívánt szolgáltatásokat, de enni- és innivalót sem biztosíthatnak mindig a kellő választékban. Az egyik bratislavai kávéházban, ta­tarozása után, a vendégek kíváncsian foglaltak helyet és a megszokott virs­lihez sört rendeltek. — Virglivvel nem szolgálhatunk — mondja a pincér — sört pedig már egyáltalán nem tartunk. Szeretnénk elérni, hogy kávéházunk valóban ká­véház legyen és ne söröző... A vendég a kioktatást szívesen vet­te és megkérdezte még: kaphat-e két lágytojást és egy pohár szódavi­zet. A pincér meghajolt és eltűnt a moz­góajtó mögött, de amilyen hamar tá­vozott, olyan gyorsan vissza Is tért, mert lágytojással sem szolgálhatott. Szívesen ajánlott viszont rántottát há­rom tojásból. A kedves vendég értetlen szemeket meresztett: — De hát akkor mégiscsak van to iásuk — szaladt ki száján a csodál kozás. A pincér készségesen „útbaigazítót ta": „Tojás van, de olyan, amelyikből lágytojást ts lehetne készíteni — nincs." így történt, hogy a kedves vendre aznap reggel Inkább nem evett. Hát valahogy Ilyen a mai vendég­látás. A vendég fizimiskája Térjünk vissza a nyelvkönyvekhez. A minap éppen a kezembe került egy — még „békebeli" — társalgási zseb­könyv. Hadd Idézzek belőle: — Sokáig kell még várnom? — Nem, uram, öt percen belül ho­zom. — Tovább már nem várok, küldje Ide az üzletvezetőt! — Hivatott, uram? — Hallja, micsoda kiszolgálás ez! Fél - órája rendeltem egy rostélyost burgonyával, uborkával és még min­dig nem hozták. Kérem a főpincért, fizetek. Hát ilyen volt a „békebeli" vendég. Mondanom sem kell, ma már más Időket élünk. A vendég sem olyan már, mint volt, de ugyancsak meg­változott a pincér és az üzemvezető is. A pincér és az üzemvezető hasonlítanak A következő epizódot a gútal szállo­da éttermeben lestem el: A két vendég — szemmelláthatóan nem törzsvendégek — hosszan must­rálta a termet. Végül is helyet fog­laltak. Senki sem sietett eléjük, nem igyekezett nekik helyet keresni, bár ÍZ üzemvezető a konyhabejárat mel­letti asztalnál idogált szolgálaton kí­vüli beosztottjaivá!. Persze, harmadik osztályú helyről lévén sző, a helyre­vezetés nincs benne az előírásokban, =; egyébként ls ez a főpincér dolga lenne. Jött a pincér. A vendégek rendel­tek két „kis gint" és két „nagy sört". A pincér két „nagy gint" bigyesztott a sörök mellé. Az egyik vendég szóvá is tette a „tévedést", de a pincér egy szónoki kérdéssel „megnyugtatta": — Hát nem jobb a nagy, mint a kicsi? A vendégek összenéztek. Később azonban mégiscsak úgy döntöttek, be­szélnek az üzemvezetővel. Szóltak a pincérnek, hogy továbbítsa kérésüket. A pincér elment. Kielégített még vagy három asztalny! vendéget, majd jelentette, hogy a főnök házon kívül van. Igaz, ekkor már nem volt a kony­habejárat melletti asztalnál. A kony­hából pislogott egyre szaporábban, de a vendégek kérelmének csak nem tett eleget. A rosszul számoló pincér dicsérete A következő „hotelszámla" kétszáz­ötven éves: Szoba és gyertya 6,15 Ebéd 6,00 Vacsora 5,00 Bor és kenyér 4,54 Kávé 1,30 A személyzet fogyasztása 5,24 Zab 0,48 Szalma 1,48 Kocsibeálló 1,16 összesen 31,83 No nézzük csak, jól számolt-e a vendégfogadós? Szó ami szó, felfelé kerekített: a zab árát kétszer számí­totta be. Negyedévezreddel később a komáro­mi szálloda éttermében: — Te miért fizettél többet, hisz egyformán fogyasztottunk? Vagy már ittál a vacsora alőtt is valamit? — Dehogy, csak a két narancslevet és a süteményeket ez egyszer — utó­lagos engedelmeddel — én rendez­tem. — De hiszen én is bediktáltam. Megnézik a számlákat. A pincér a bedlktálás ellenére sem számította be. Ez a pincér nem hasonlít elődjére. Adassék meg: látni a láthatatlant Londonban már másfél évszázaddal ezelőtt szám szerint hatszor több ká­véház Jutott egy lakosra, mint Bra­tislavában manapság, ha a büfféktől kezdve az éttermekig minden bodegát felszámolunk. Lényeges Javulást a vendéglátás­ban tehát csak a hálózat kiszélesíté­sével érhetünk el. Addig, amíg a vendéglátó üzemek reklámvitrinjeibe vissza nem kerül a „láthatatlan brazíliai hal", addig a ven­déglátás tartós javulásáról nehéz egy­értelmű ítéletet mondanunk. Hogy ml volt az a láthatatlan bra­zíliai hal? Vendégcsalogató. Egy csa­lafinta vendéglős egyszer egy vízzel telt üvegtartályt tett ki a vendéglő kirakatába és ráírta: „Láthatatlan brazíliai hal". Aki csak arra ment, megállt és kíváncsian kémlelgette az üvegmedence vizét. De mert a hal se­hogyan sem akarta mutatni magát, a kíváncsiabbak be-betértek a vendég­lőshöz és érdeklődtek. A vendéglős azonban furfangos ember volt és így válaszolt: A láthatatlan brazíliai hal csak sült, vagy főtt állapotban látha­tó. A vendéglátás érdekében nem elég tehát csak a felszolgáló személyzetet ostorozni és még a vendég magas fokú Igényessége sem mindenre gyógyír. Kell, hogy a „láthatatlan brazíliai hal" Is szerephez jusson. KOBAK KORNEL 1964. december 23. + (jj SZÖ 5

Next

/
Thumbnails
Contents