Új Szó, 1964. december (17. évfolyam, 334-362.szám)

1964-12-22 / 355. szám, kedd

Alkotó gondolatokat és tetteket IRTA: Dr. MATEJ LÚČAN, AZ SZNT ISKOLA- ÉS KULTURÁLIS ÜGYI MEGBÍZOTTJA A CSKP Központi Bizottságának októberi ülése élénk hullámokat vert iskolaügyünk vizén. Igaz, azelőtt sem volt ez állóvíz. Az iskolaügy területén az egyes alapvető intézkedések megvalósítása bizony nem egy esetben nagyobb nyugalmat, több megfontoltságot és időt igényelt volna. Iskoláink életének azonban még így is az a legpozitívabb vonása, hogy állandóan mozgásba tartotta a szocialista építés heves lüktetése, hogy iskolarendszerünk lépést tartott társadalmunk fejlődésével. Alapvető jelentőségű ebből a szempontból a CSKP Központi Bizottságának 1959-ben hozott határozata iskoláink forradalmi átépítéséről s az iskola és az élet szoros kapcsolatáról. Napjainkban kétszeresen érvényes az iskola és a szocializmus előrehaladott építése fokozódó igényeinek szilárd egybeforrottsága iránti követelmény, tartalma, módszerei és eredményei szempontjából egyaránt. A kommunista párt a XII. kongreszszus irányvonalát követve ma széles körű offenzívát kezd a termelőerők, a kultúra és a művelődés további sokoldalú fejlődésének biztosítására s egyben az utóbbi időben felmerült nehézségek és akadályok leküzdésére. Ezt az offenzívát a törekvések összpontosítása jellemzi, annak érdekében, hogy megteremtsük a tudományos és műszaki forradalom feltételeit, amelynek ki kell terjednie az emberi tevékenység minden területére. Tehát nem csupán a termelés az, ahol gyorsabban kell elterjednie az új tudománynak és technikának, az automatizálásnak, az atomenergia felhasználásának, az új technológiai eljárások vagy az új anyagok alkalmazásának. A kibernetika fejlődésével egyidőben fontos, hogy az adminisztratív munkában, a tervezésben és irányításban hatékonyan alkalmazzuk a kibernetika módszereit és felhasználjuk azokat magában a tudományban is. Ez pedig sokoldalúan és alaposan felkészült emberek nélkül nem érhető el. A CSKP Központi Bizottsága októberi ülésének határozata hangsúlyozza, milyen elvi, gazdasági és széles körű társadalmi jelentősége van társadalmunk életében az iskolának és a műveltség fokozásának, melynek gazdasági jelentősége egyre fokozódik — mivel a szakképzettség állandóan növekvő szerepet játszik a nemzeti jövedelem növekedésében. Az iskolaügyre fordított eszközök azonban — a szakképzett munkával teremtett értékekben — sokszorosan megtérülnek. Ezek a következtetések természetesen nagy jelentőségűek az oktatás és nevelés területén, a konkrét gyakorlat, a tervező és irányító tevékenység szempontjából. Mindebből logikusan következik, hogy az eljövendő években ls az elsődleges feladatok közé fog tartozni a művelődés és nevelés fejlesztéséről való gondoskodás, s e tevékenység számára főleg az anyagi feltételeket sokkal határozottabban kell előteremtenünk. Ez azonban az éremnek csak egyik — bár tagadhatatlanul rendkívül fontos — oldala, amivel e cikk keretében nem kívánok részletesebben foglalkozni A Köz ponti Bizottság határozatai alapján viszont alkotóan foglalkoznunk kell az érem másik oldalával. Azzal, milyen iskolaügyünk fejlődésének színvonala, mennyiben felel meg az egyes Iskolatípusok koncepciója, az oktatási-nevelési folyamat módszereinek tartalma a kor igényes követelményeinek és a még igényesebb távlatok szükségleteinek. Iskoláink életét ebből a szempontból mérlegelve még a felelős iskolaügy! dolgozóknál 'is találkozhatunk olyan nézettel, hogy itt többé-kevésbé minden rendben van, hogy az egyes iskolatípusok szervezési és tartalmi koncepcióján lényegében nem kell változtatni és ha az iskolának mégis szüksége van valamire, az elsősorban — végre — a nyugodt légkör. Amennyiben ez csupán annak az időszaknak a visszahatása, amikor az iskoIaUgy területén is gyakran történtek az Ügynek ártó, elhamarkodott intézkedések, — nem lehet ellene kifogásunk. Rosszabb lenne azonban, ha ezek az „elvi nézetek" merevséget, kényelemszeretetet és tehetségtelenséget takarnának és azoknak a minőségileg új követelményeknek meg nem értését lepleznék, amelyeket gyorsan fejlődő életünk támaszt az iskolával szemben. A CSKP Központi Bizottságának októberi, az iskolaügy és az Ifjúság nevelésének további feladatairól tárgyaló ülése után persze nincs szó semmiféle új iskolareformról, hanem kizárólag arról, hogyan érhetünk el az alapelvekre támaszkodva jobb eredményeket az iskolaügy építésében, hogyan tehetjük hatásosabbá, eredményesebbé a munkát. Az oktató-nevelő munka e kulcskérdésének megoldásában továbbra is az 1959-ben elfogadott és a későbbiek során bevált forradalmi iskolaépítés elveire támaszkodunk. Až iskolapolitika alapelve továbbra is ez a feladat marad: következetesen érvényesíteni a gyakorlatban az iskola és az élet legszorosabb kapcsolatának alapelvét. Más kérdés, hogy sikerült-e ezeket az elveket a gyakorlatban maradéktalanul megvalósítanunk. S' Itt — amint a CSKP Központi Bizottságának ülésén kiderült — nincs minden rendben. Az egyes szempontokat túlságosan leszűkítve, sablonosan magyarázták, ami végső következményeiben negatívan tükröződött az oktatónevelő munka eredményeiben. A CSKP KB az Iskolai munka legkomolyabb fogyatékosságát abban jelölte meg, hogy nem tanít meg eléggé önállóan gondolkodni és rendszeresen művelődni, hogy a pedagógiai folyamat nincs kellő tekintettel az ifjúság egyéni érdekeinek, tehetségének és hajlamainak sokféleségére és hogy a nevelési fogyatékosságok továbbra is fennállnak. A CSKP Központi Bizottságának határozata hangsúlyozza: e hiányosságok leküzdésének útja az általános korszerűsítésen és ennek keretében a differenciálás helyesen értelmezett és megfontolt érvényesítésén keresztül vezet. A nagyobb igények, az iskolák tartalékai feltárásának és kiaknázásának útja ez, s velejárója az egyes iskolákon bevezetett tanulmányi idő indokolatlan egységesítésének megszüntetése. A közvélemény kedvezően fogadta a CSKP Központi Bizottsága határozatát az iskolaügy fejlesztésének további feladatairól.. Az elfogadott alapelvek fokozatos életbeléptetésének ez első és döntő feltétele. Napjainkban nemcsak az Iskolai irányító szervek, a pedagógia! tudományos kutatók, hanem az egész tanítóság fokozott aktivitására van szükség. Más szóval: mindenkitől, akinek valami köze van az iskolaügyhöz — alkotó tetteket és godolatokat várunk. Csak az ilyen közös alkotó szellemű felsorakozás hozhatja meg a kívánt eredményt. Megpróbálom alaposabban megvilágítani ezt a tézist. Szándékosan a kilencéves alapiskola első fokozatának problémáival kezdem. Iskolarendszerünkben kétségkívül rendkívül fontos helye van az első öt évfolyamnak, még ha egyesek felülről is néznek rá. Ezek az évfolyamok az olvasás, frás és számolás alapismereteit, a természetre és a társadalomra vonatkozó első ismereteket adják a tanulóknak akkor, amikor értelmileg a leglogékonyabbak s emellett érzelmi életük alapjait is formálják. Tehát a gyermek további fejlődésének alapjait rakják le. A kilencéves alapiskolák első fokozatát általában a legmegállapodottahb egységnek tekintjük, amelyen nem kell változtatni. És itt egyszerre előtérbe kerül az a nézet, hogy komolyan foglalkozni kell ezzel a fokozattal is, meg kell vizsgálni, kellően kihasználjuk-e. Természetesen nem vonunk le elsietett következtetéseket. de jogosnak tűnik az a követelmény, hogy a mostani helyzetén változtatni kell. Nem lehet véletlen, hogy a pedagógiai tudományos dolgozók külföldön is kutatásokat folytatnak, szigorú bírálat alá vetik az alapiskola első fokozatát, és azt bizonyítják, hogy a társadalmi fejlődés jelentős mértékben megelőzte a mostani gyakorlatot. A CSKP* Központi Bizottságának októberi határozata alapján a kilencéves alapiskolák részére az oktató-nevelő munka ulyan koncepcióját kell öt éven belül kidolgoznunk, kipróbálnunk és fokozatosan bevezetnünk, amely majd összhangban áll a szocialista társadalom fejlődésének követelményeivel. — beleértve az !.—V. évfolyam hatékonyabb kihasználását is. A problémát még bonyolultabbá teszi az a tény, hogy főleg Szlovákiában még túl sok az osztatlan iskola. E kérdéseket mindenekelőtt ko moly tudományos elemzés tárgyává kell tenni. Sokat segíthetnek ebben a tudományos dolgozóknak a gazdag gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező tanítók. A másik ilyen komoly kérdés, — amiről már a CSKP Központi Bizottságának említett ülése előtt és után is sok szú esett — a differenciádé kérdése a kilencéves alapiskolákban. Mind pedagógiai, mind társadalmi szempontból ez talán a legszámottevőbb probléma. Az iskolaügy irányításában most a differenciáció megvalósításának útjait kutatjuk. Ez nem egyszerű feladat. Az előmenetel szerinti elosztást elvetjük, ugyanakkor nem akarjuk és nem is engedhetjük meg a gyerekek idő előtti, hivatás szerinti elosztását sem. A kilencéves alapiskolák kilencedik vagy alsóbb osztályaiban az osztályok szerinti differenciálást csak azokban az iskolákban valósíthatjuk meg, ahol az egyes évfolyamokban párhuzamos osztályok vannak. E problémák megítélésében és a konkrét következtetésekben elsősorban azt kell szem előtt tartanunk, ami a differenciálás célja, tehát, hogy az iskola többet törődjék a tanuló érdeklődésével, tehetségével és hajlamaival, hogy mindenkinek lehetővé tegye szellemi és testi ereje legjobb kibontakozását. Viszont egy percre sem szabad szem elől téveszteni azt sem, hogy az iskolákban az igények csökkentése nélkül kevesebb legyen a lemaradt és bukott diák. Központilag, valamennyi iskolára kötelezően kell megállapítanunk azokat az alapelveket, amelyek szerint a kilencéves alapiskolákban jövőre megkezdjük a differenciálást, ha nem akarjuk, hogy a nem kívánt ösztönös ség érvényesüljön, s hogy a pedagó gia, Illetve a társadalom lássa kárát Ezért nem érthetünk egyet a CSKP Központi Bizottságának ülése után — néhol már azelőtt is — megnyilvánult Irányzattal, amely a gyerekeket gépiesen, tanulmányi előmenete lük alapján osztotta szét. Ez az eljá rás mind pedagógiai, pszichológiai mind politikai, szociális szempontból helytelen. Azt jelenti ez, hogy tanítóink ölbe tett kezekkel várjanak va lamilyen utasításra? Megnyilvánulhat itt is az alkotó gondolkodás és cse lekvés? Természetesen! Elsősorban az osztály keretében történő belső differenciálás megvalósításával. Ezt a nevelési-oktatási folyamat mostani szervezése, módszere és formái is lehetővé teszik. A differenciáció fel tétele — mint ismeretes — a tanulók egyéni kezelése, ami sajnos csak ritkán érvényesül. További kérdés, hogy kihasználjuk-e a csoportos oktatás a nem kötelező tantárgyak, érdekkörök és iskolán kívüli tevékenység le hetőségeit. A szakosított oktatást pél dául — ahol megvannak hozzá a fel tételek — már az ötödik, vagy a ne gyedik évfolyamban be lehet vezetni. Nem felesleges újból hangsúlyoz nom, hogy a differenciáció rendkívül bonyolult dolog és megoldása nem korlátozódik csupán a kilencedik évfolyam differenciális elveinek kidolgozására. Már a tanítók és iskolaügyl dolgo zók ez évi, a kommunista nevelésről tárgyaló konferenciáján leszögeztük hogy nem akarjuk kézen fogva vezetni a tanítókat. Beszéltünk arról, hogy a szocialista iskola tanítója nem le het csupán a felsőbb iskolaügyi szervek utasításainak végrehajtója. Nem dolgozhat sablonok és kész receptek szerint. Ha teljesíteni akarja nemes küldetését, egy személyben kutatónak, felfedezőnek, alkotónak kell lennie. Sok olyan pedagógusunk van aki így értelmezi munkáját, de nem kevés azoknak a száma sem, akikből ez a vonás hiányzik. Számos, különben őszintén törekvő tanító munkájára jellemző, hogy a tanórákon szigorúan betartják a tanmenetet, hogy törvényként tisztelik a jóváhagyott módszereket s nem veszik figye lembe a konkrét körülményeket, az éle tet. Gyakran azt sem tudatosítják, hogy nem valami elvont, névtelen kollektíva ül előttük, hanem fiatal egyéniségek csoportja, tele robbanó energiával és romantikával, a legellentmondóbb hatásoknak kitéve. Nem tudatosítják, hogy az oktatási folyamat tulajdonképpen erősen aktív kapcsolat, egyrészt a tanító és a tanulók között, másrészt a tanító tevékenysége és az azzal egy időben a diák tudatában végbemenő szubjektív tevékénység között. Ez a tolyamat nem légüres térben játszódik le, hanem az élet konkrét feltételei között és minden bonyolultságában felszívja mindazt, ami az iskola és az élet objektív kapcsolatából adódik, s amit a legtudományosabban kidolgozott tanmenet, tankönyv vagy oktatási mód sem fejezhet ki. De nekünk, felelős iskolaügyi dolgozóknak, különösen a tanfelügyelőknek, gondolkozni kell azon, hogy nem vezetjük-e mi a tanítókat sablonos munkára, például azáltal, hogy gyakran tevékenységüknek csak külső jeleit látjuk — hogy helyesen magyarázzák-e az átvett anyagot, hogy a jóváhagyott módszereket alkalmazzák-e, betartják-e a tanóra időbeosztását stb. Tény, mindez fontos a tanító munkájában, ám nem ez a döntő. Az oktatási folyamatban az a döntö, ami a tanuló tudatában végbemegy. Az a folyamat, ami csakis a tanuló tanítás alatti önállósága és aktivitása alapján fejlődhet. S a tanítónak ezt mindenek fölé kell rendelnie. Tőlünk ez azt követeli, hogy bizalommal legyünk a tanítók iránt. Bízzunk munkájukban, képességeikben és őszinte törekvéseikben. Ez a bizalom viszont minden tanító számára kötelezettséget jelent. Jogosan ' bírálták a" CSKP Központi Bizottságának ülésén ls, hogy a tanító munkáját ahelyett, hogy megkönynyítenék, inkább zavarják a formális értekezletek, szemináriumok és oktatások, vagy az olyan segédanyagok, amelyek csak a tanító lebecsülését fejezik ki. Nem takargathatjuk, hogy Irányító munkánk gyakran nélkülözi a tudományos alapokat. Megszoktuk a feladatok teljesítésének gépies biztosítását, amiből hiányzik a nélkülözhetetlen alkotóerő, és ez súlyos károkat okoz. A CSKP Központi Bizottságának határozataival kapcsolatban sajnos már ma megfigyelhetünk ilyen tüneteket. Példa erre, hogy egyes járások és iskolaigazgatóságok milyen megfontolatlanul, elsietve

1 látnak hozzá a CSKP Központi Bizottságának határozatából adódó gyakorlati intézkedések megvalósításához. Egyre inkább életünk alapvető követelményévé válik a tudományosság, az alkotó merészség és a kezdeményezés, ami a problémák megoldásának alapvető módszere. Az iskolaügy területén ls ez tevékenységünk kulcskérdése. Nem üres frázis, hanem a kor követelménye. Ezt kell látnunk, amikor a CSKP Központi Bizottságának az iskolaügy és az ifjúság nevelése további fejlődéséről szóló hatá rozata feldolgozása és megvalósítása során az iskola életének kérdéseit mérlegeljük. (A Pravdában megjelent cikk rövidített szövege) Lehet a Hold szerint időt jósolni? Dagály és apály nemcsak a tengeren, hanem a légkörben A Falb-elmélet csődje © A Hold nincs hatással a fagyra is Jelenleg az egyes országok meteorológiai szolgálatai a rádió útján naponta több ízben adnak ídőjárásjelentést. Ezek az előrejelzések nagy területen végzett részletes elemzés eredményei. Például Szlovákia területén az egy-három napra szóló Időjárás-előrejelzés összeállításához naponta négyszer értékelik a légköri helyzetet olyan nagy területről, amely Kanada keleti partvidékétől az Uraiig, a Spitzbergáktól egészen Észak-Afrikáig terjed. Ez a munka eléggé költséges, s ezenkívül szoros nemzetközi együttműködést, a szakemberek hadseregét Igényli. Egyesek azt hiszik, hogy az időjárást egyszerűbben, pl. a Hold s annak egyes változó fázisai alapján is meg lehet előre határozni. A Hold és az időjárás közötti öszszefüggés nem új. Ez a gondolat abban az időben keletkezett, amikor az emberek még azt hitték, hogy a Földön mindent, tehát az Időjárást is az égitestek határozzák meg. A Holdnak az időjárásra gyakorolt hatásáról az első megállapítás az időszámításunk előtti 4000. évből származik. Régi agyaglemezeken mindmáig fennmaradt. A XVIII. században a Holdnak az időjárásra gyakorolt hatását már tudományosan is vizsgálták, keresték a tengeri dagály és apály mását a légkörben is. Megállapították és bebizonyították, hogy a Hold valóban dagályt és apályt okoz nemcsak a Földnek cseppfolyós, hanem gáznemű burkában, tehát a légkörben is. Mivel azonban a légkör anyaga a tengerek anyagához viszonyítva lényegesen kevesebb, ezért a Hold sokkal kisebb gravitációs hatást gyakorol a légkörre, mint a tengerekre. A Hold gravitációs hatása a légkörre annyival kisebb, ahányszorta kevesebb a Föld légkörének anyaga a tengerek anyagához viszonyítva. Míg a tengerek több ezer méter mélyek, a légkör anyaga csupán kb. 10 méteres vízrétegnek felel meg. Ezért a Hold gravitációs hatása okozta légnyomásváltozás csaknem egészen kétszázad milliméter nyomásnak felel meg s ezért nincs hatással az időjárásra. Az alacsony és a magas légnyomás átvonulása alkalmából keletkező légnyomásváltozás legalább háromezerszerte nagyobb, mint a Hold gravitációs ereje okozta változások. Az idősebb emberek bizonyára emlékeznek az ún. Falb-módszer szerinti időjóslásra, amely igen divatos volt a múlt század végén és a század eleén. Falb szerint, aki foglalkozott ezekkel a problémákkal, a telihold és az újhold napjai, bár nem egyenlő mértékben, kritikusak voltak. A Holdnak az időjárásra gyakorolt hatása állítólag ingadozó, s két nappal korábban, vagy három nappal későbben is bekövetkezhet. A Falb-elmélet szerint a kritikus napokon Közép-Európában valamilyen feltűnőbb időjárási jelenségre kerül sor. Például szélviharok keletkeznek, erősebb esőzések, viharok, hófúvás stb. következik be. A tudósok a Falb-elméletet ls részletesebben megvizsgálták, mégpedig nem egy, hanem több eset alapján. E kutatás eredménye is negatív volt. A Falb-elmélet tehát nem vált be. Egyes emberek, különösen a vidéken, ma is azt hiszik és állítják, hogy az időjárás valóban a Hold új fázisával változik. Olyanok ls akadnak, akik azt állítják, hogy a Hold télen erős fagyokat okoz. De ezek az állítások sem állják meg helyüket. Az Időjárás változékonysága a mérsékelt égövre jellemző, emellett azonban — amint a hosszú időn át vezetett statisztikai feljegyzések mutatják — nálunk nincsenek olyan napok, amelyeken az időjárás feltűnően változékonyabb lenne, mint a többi napokon. Ha esetleg az időjárás jellege a Hold valamelyik fázisának időszakában meg is változik, ez csak puszta véletlen s nem törvényszerűség, amelyet Időjóslásra fel lehetne használni. Ha a Hold egyes negyedeinek változása lényegesebben befolyásolná az időjárást, ennek meg kellene nyilvánulnia az egész földkerekségen, tehát olyan területeken Is, pl. a trópusokon, ahol az időjárás állandó jellegű. Helytelen az a megítélés ls, hog£ a Hold változásai fagyokat okoznak. Ha derült időben erősebb a fagy, ezt nem a Hold, hanem a derült égbolt okozza. Derült égbolt mellett ugyanis a Föld felszínéről a hőkisugárzás sokkal gyorsabb, mint borús égboltnál. A felhőzet éjszaka, felfogja a Föld felszínéről elpárolgó meleget s annak egy részét visszasugározza a Földre. Borult égbolt mellett télen sokkal gyengébb a fagy, mint derült időben. A Holdnak semmi esetre sincs hatása az éjszakai hőmérsékletre, amint ezt egyesek tévesen feltételezik. A Holdnak az időjárásra gyakorolt hatásával már nagyon sok tudós foglalkozott. Többségük azonban nem talált figyelemre méltó összefüggést. E problémával foglalkozó munkák kisebbik része általában pozitívan, de eléggé kétes indoklással értékelt e kérdést, ezért vizsgálataik eredményét nem lehet felhasználni időjőslásra. Ezért a különböző államok meteorológiai szolgálatai az előrejelzés összeállításánál nem a Uoldat figyelik, hanem sokkal reálisabban, a nagy területeken uralkodó időjárást, tehát az általános időjárás alapján állítják össze jelentésüket. Dr. PETER FORGAC Egymillió koronával csökkentették az önköltséget Komárom JhlJ — A járási építővállalat dolgozót teljesítették az évi tervet. A tervteljesítést lényegesen elősegítette a szocialista munkaverseny. Az évi teljesített kötelezettségvállalás értéke meghaladja a másfélmillió koronát. Ugyanakkor az önköltséget is több mint egymillió koronával sikerült csökkenteni. .A vigyázatlanság következménye Losonc fag) — Az utóbbi napokban a losonci járásban számos súlyos közlekedési baleset történt. Lónyabányán Jozef Gombala, a losonci autóforgalmi vállalat tehergépkocsijának vezetője egy kanyarban akarta megelőzni az előtte haladó kerékpárost. Szabályellenesen áthajtott az úttest baloldalára és összeütközött egy szembejövő tehergépkocsival. Jozef Gombala az összeütközés során szenvedett sérüléseibe belehalt. A jármű-, veken keletkezett kár 12 000 korona. Nem fűlt foga a munkáho; §

Akadnak köztünk emberek, akiknek az életideálja munka nélkül élni, másokkal tartatják el magukat és mivel munka nélkül nincs kereset, csalással, lopással, törvénybe ütköző módon akarnak pénzhez jutni. Ezek az élősködők a bűnözők legvisszataszítóbb fajtájához tartoznak. Jellem- és erkölcsbeli fogyatékosságaik miatt a legnehezebb becsületes útra téríteni őket. Közéjük tartozik Szepesi József, 34 esztendős bratislavai lakos ls, aki a napokban állt a bratislavai járásbíróság büntetőjogi tanácsa előtt. A vádírat szerint bár egészséges és munkaképes, 1963 februárja óta nem volt rendszeres foglalkozása, brlgádosként csak 50 napot dolgozott, egy éve pedig már egyáltalán nem volt alkalmazva, nővérével tartatta el magát és bűncsclkeményekkel szerzett jövedelemből élt. Három fajta pénzszerzési módra „szakosította" magát. Az egyik mód szer: bányászbrigádosnak jelentkezett, felvette a toborzási járulékot, részt vett a brigádosok számára rendezett szakmai tanfolyamon is, azután pedig szépen eltűnt. Így tett 1963 júniusá ban Karvinán, ahol 500 koronás járu lékkai a zsebében távozott és ez év áprilisában a prievidzai Cl^el bányában, ahol 400 korona volt a „tiszta haszon". Másik „specialitása" az volt, hogy az árukölcsönzőből kölcsön vett dolgokat eladta. Ez év márciusában először az Október-téri kölcsönzőből vett ki egy napra egy tranzisztoros rádiót és azt még aznap 200 koronáért ismeretlen személynek adta el. Néhány nappal később ugyanezzel a trükkel a Jirásek-téren kikölcsönzött tranzisztoros rádió révén 250 koronához jutott. Augusztusban nagyobb üzletet sikerült lebonyolítania — a hangszerkölcsönzőből harmonikát vett ki és azt 1500 koronáért adta el. Ezenkívül a „klasszikus" lopást ls előnyben részesítette a rendes munkánál: szeptemberben betört egy lakásba és két karórát vitt el. Nem dolgozott, feleségét elhagyta és ezért nem tartotta szükségesnek azt sem, hogy hozzájáruljon másféléves gyermeke ellátásához. A bratislavai járásbíróság 1 évi szabadságvesztésre ítélte az élősdi, munkakerülő, családját elhagyó, lopásból élő Szepesi -Józsefet. Egy évig most dolgoznia kell, felesége és a kis Jóska egy évig kap tőle majd valami pénzt — kérdés azonban, sikerül-e ez alatt az egy esztendő alatt rendes, dolgos embert nevelni belőle. l-kgy-l í*TIf SZÖ 4 * 19B

4- december 22.