Új Szó, 1964. december (17. évfolyam, 334-362.szám)

1964-12-18 / 351. szám, péntek

ELŐKÉSZÜLETEK A DUNA-ODERA-ELBA CSATORNA ÉPÍTÉSÉRE Három tengert összekötő vízi út FÉLÉVSZÁZADOS TERV - MEGVALÓSULÁS ELŐTT • MELYIK VÁLTOZAT BIZONYUL A LEGJOBB­NAK? • A DUNA VIZE AZ ELBÁBAN A Nemzetgyűlésben a minap a jövő évi tervről és költségvetésről folyta­tott vita során szó esett a közeljövő nagy beruházási építkezéseiről is. Ezek egyike lesz a Duna—Odera—El­ba csatorna, vízi út kiépítése. A leen­dő csatornáról egyébként már nagy­apáink is hallhattak, hisz a gondolat s az első terv nagyon régi. De meg­győződésünk, hogy ez a gondolat a nak, ha mélységük meghaladja a há- van a Vágón, s kivitelezésüknél fogva rom métert. Ezenkívül néhány gát mindegyikük hajózható. A tervezet el felépítése is szükségessé válna. Kro- fogadása esetén csak a Vág kis sza méŕíž, illetve a Morava medrének el­hagyása után a vízi út — a Hulln, kaszát — Madunlcétől Komáromig kellene haiózhatóvá tenni, melyen Prerov, Lipník nad Bečvou és Svinov tervek szerint amúgvls kezdetét veszi határában épült kanálisrendszeren át -— észak felé venné az Irányt, s Svlnovtől kezdődően az Oderán folytatódna. A kb. 140 méteres víz­a közeljövőben a vági vízerőműrendszer további három rrőművének építése Szükséges volna még a folyón nddig épült gátak hajózsilipjeinek és víz megvalósuláshoz még sosem volt oly síülnt-különbséget a hajók zsilipek és szintemelő berendezéseinek, valamin! közel, mint ma. És ez nem véletlen, vízszintemelő berendezések közbelkta- annak az aránylag rövid csatornának a meg lók ezek, s a szakemberek mégis, építése, melv egybekötné a Vágót az mint mondtuk, ezt a változatot tart- Odorával. Látszatra tohát ez a váltó ják a leggazdaságosabbnak, műszaki- ^at igen egyszerű és elfogadható, lag a legelfogadhatóbbnak. Csakhogv a Žilina-bohumíni csatorna Az első pillanatban a harmadik megépítése műszakilag olyannyira tervváltozat is nagyon vonzó. Esze- igénves, hogy szinte háttérbe szorítja hisz szocialista rendszerünk egymás tásával győznék le Nem kis teriniva- _ Žilina és Bohumfn között után váltja valóra nagyapáink merész álmait, elképzeléseit. Milyen idős a csatorna gondolata? Keletkezésének koráról vajmi keve­set -tudunk. Könnyen lehet, hogy már a középkorban megszületett, az vi­szont tény, hogv a mű első terve £0 évvel ezelőtt készült el. Századunk elején ugyanis, amikor a cseh képvi­selők pénzt merészeltek kérni a kor­mánytól vasút építésére az ausztriai Alpokban, az 1901-es bécsi nemzet­gyűlés sem akart mögöttük marad­ni, és elfogadta az ún. viziút-törvényt A törvényben lefektették, hogy a kö­vetkező 20 évben egész sor vízmű­rendszert építenek az Osztrák—Ma­gyar Monarchiában, melyek egybekö­tik a Dunát, az Oderát és az Elbát, valamint a Dunát és Moldavát, végül pedig az Oderát a Viszlával és Dnyeszterrel. Az már más lapra tar­tozik, hogy a programból semmi sem valósult meg, hogy csak papírra fek­tetett ígéret maradt, noha az is tény, hogv a bécsi képviselők agyában megfogamzott terv „nagyvonalú" volt. A Duna—Odera csatorna gondolata talán azért nem merült feledésbe, mert az első Csehszlovák Köztársaság parlamentje 1931-ben a folyók hajóz­hatóvá tételéről hozott határozatában „törvényesítette" a gondolatot. A tör­vény erejű elgondolás azonban akko­riban sem valósult meg. A csatorna megépítésének gondolata legutóbb — az Elba bevonásával — 1953-ban ke­rült be hazánk vízgazdálkodási tervé­be. Az egyes tervtanulmányok azon­ban későbbi eredetűek, többségük 1958-ban készült. A Duna és-Odera össrekőtésére há­romféle tervváltozat is van, s közü­lük a csatornát kettő a Morava, egy pedig a Vág és a Kysuca folyók med­rében feltételezi. Az első változat, melyet maguk között a szakemberek rint a Duna—Odera csatornát paouRite IRtlPOBÍ OSTÍflVÍ ,UH. HHÍOISľf ÍWIS/ÍVR a Vág medrének felhasználásával kellene megépíteni. Főleg azért, mert _ _ Madunlcétől Zilináig kanálisrendszer gi igényeket támasztanák: a vági vízi út valamennyi előnyét A vág—oderai vízi útra a komáromi 110 méter tengerszint fölötti magas ságból induló hajóknak Čadca után 49(1 méter magasra kellene „fölka­paszkodniuk", s innen az Oderáig hegy alatt épült, másfél kilométer hosszú alagút áthajőzásával jutnának el. A 390 méter szintkülönbséget a hajók 21 zsilip és 11 vízszintemelő berendezés segítségével győznék le. Az elmondottak után most már leír hatjuk, liogy ennek a vízi útnak a megépítése igen költséges volna, és ráadásul több kedvezőtlen körülmény nyel ls számolni kellene. Ilyen pl. az. hogy a zord tél Kysuca környékén befagyasztaná a csatornát. Mint erről már szó volt, a javasla tok közül a szakemberek leginkább a Morva-folyami változat mellett kardoskodnak. Dr. Jaroslav Čábelka mérnök, professzor, kiváló vízgazdálkodási szakemberünk tanul­mánya szerint a csatorna egyes vál­tozatai a következő műszaki és anya­Csatorna hossza (km-ben) Földmunkák (mill. köbméterben) Hajózsilipek száma Vízszintemelők száma Beruházás milliárdokban Csak a hajózást szolgáló építkezések költségei (milliárdokban) Mnrvai­klasszikus változat 280,0 81, r 7 6 7,7 8,87 Morva­folyami változat 287,0 81,5 12 13 6,7 5,35 Vági­változat 345,0 48,5 21 11 8,0 7,75 A műszaki igényesség és az önkölt- Orlice és a Moravská Sázava folyók­ség szempontjából a legelőnyösebb ban folytatódna — Zábfehig. Innen " ' Pferovig — ahol a csatorna a Moravá­ra kötne — csatorna épülne. tehát a morva-folyól változat. Emel lett szól még a hajózhatóság Is, mi vei ezen keresztül a hajózás a leg klasszikusnak neveznek, lényegében gyorsabb. A csatornaépítés költségei kanális rendszerű csatorna volna, mely a Dunára a Morava torkolatá­nál, Dévény közelében kapcsolódna, innen a kanális szerepét 20 kilomé­teren át a Morava medre töltené be, majd a hajózás váltakozva a folyó bal, illetve jobb oldalán épiilt kanáli­sokban folytatódna. A csatorna ezután a Duna vízszintjéről, mely 141 méter a' — váljon valóra bármelyik tervezet — mindenképpen nagyok lesznek. Számításaink szerint azonban a csa­tornát már akkor is érdemes meg­építeni, ha rajta évente csak 10 mil­lió tonna árut szállítunk. Teljes üze­melése esetén azonban 15 millió ton­na árut szállíthatunk rajta. A tervek szerint a duna—oderai tengerszint fölött, hét hajózsilip és vízi út kiegészítő része lesz majd a két vízszintemelő-berendezés közremű­ködésével Hranice és Jeseník városok között „fölkapaszkodna" a Morava és az Odera 280 méteres tengerszint fö­lötti vízválasztójára, s onnan újabb két hajózsilipen és vízszlntemelő be­rendezésen át „leereszkedne" az Ode­pardubicei—prerovi csatorna, Az említett vízi utak építésével kap­csolatban gyakran szóba kerül ezek sokoldalú jelentősége, mivel a hajóz­ható berendezések létrejöttével jó fel­tételek adódnának a helyenként víz­szegény föld öntözésére, illetve a víz­hiányban szenvedő Ipari központok vízszükségletének kielégítésére. Mivel azonban a Morava és az Elba völgye vízben deficites, a Duna vízfeleslegé­nek átszivattyúzásával kellene megja­vítanunk az itteni víz-viszonyokat. Ennek a problémának megoldása idő­szerűvé teszi a prerov—pardubicei csatorna megépítését; erre semmikép­pen sem fizetnénk rá, hiszen az Elba mely az Elba folyót ls rákapcsolja a vízi útra. A számítások alapján ennek a csatornának a hossza meghaladja majd a 157 kilométert, és építése mente a Duna vizével öntözve nem­ugyancsak igényes műszaki feladat csak rövid időn belül megtérítené a ra vízszintjére További útját — egész állítja a szakembereket. A kanális csatornaépítés költségeit, hanem hoz­Koz) e varosig —, a 7 Elbára Parriubicén kapcsolna rá, zájárulna mezőgazdaságunk fejleszté­a lengyelországi akárcsak nálunk, kanálisrendszer biz­tosítaná. (Megjegyezzük, hogy a csa­torna lengyel területen a már kész hlivlcl kanálist is igénybe venné, s ennek elhagyása után a hajók már a hajózható Oderán folytatnák útju­kat.) E 'változat érdekessége, hogy a csatorna ön. akvaduktokkal (vízi hi­dakkal) több helyen keresztezné az útjába kerülő folvókat. A csatorna hossza egyébként 311 kilométer len­ne, és 17 órás napi üzemeltetés mel­lett — az átadását követő év 285 napja alatt — 15 millió tonna árnt szállíthatnánk rajta. A csatorna vala­mennvl berendezése, hasonlóan a má sik két változathoz, ezer tonnás uszálvok számara készülne. A duna -oderai vízi út legmegfele­lőbb megoldásának az ún. Morva-folyami változat tűnik, melv egyike a legfiatalabb tervezet javaslatoknak. Eszerint a vízi út ma xlmálisan kihasználná a Morava vizét (Dévénytől egész KromeNžig), és Ostrava környékén az Oderát. A Ja vaslat elfogadása esetén mindkét fo lyó medrét — részben mélyítéssel, részben partjaik kiigazításával és fel­töltésével — rendbe kellene tenni, Uisz hajózhatóvá csak akkor válhat­ahonnan a kanális a Loucná, a Tichá séhez is. IP) Ül FII M f K Általában az év végére készülnek el nýhány úi szlovák Hímmel és bár elértük, hogy nem a terv hajszolása u legfőbb szempuni. meg ebben a hónapban keríti bemutatásra az „Egy ügy a védőnek" és a „Szenzt ma­ma", míg az „Orgona" c új szlovák jilmet januárban mutatják be Az el­sőt — egy kis jóakarattal — novemberben bemutathatták volna, uayanis kívánatos tenne legalább négyhetes időközökben rendezni a szlovák fil­mek premierjét, hogy a hazai jilm-gyártás alkotásait hatékonyabban lés nagyvonalúbban / propagálhassuk. Az „Egy ügy a védőnek" a fiatal rendező, Martin Holltj második mű­ve. Két évvel ezelőtt debütált a „Var­jak útja" című filmmel és bár most Filan helyett Tibor Vichta írta a for­gatókönyvet, a szereposztásban ra­gaszkodott a Stefan Kvietik és Július Pántik kettőshöz. A rendező — csakúgy mint első filmjében, a jelenből merít. Az új film a személyi kultusz felszámolását követő időszakban játszódik és köz­ponti alakja Kolár, a védőügyvéd, aki­re öt évig bíztak teljesen reményte­len ügyeket és aki Karel Macejka ese­tében győzelemre számit A film továb­bi alakjai Felcán ügyész, Formanková bírónő és Urbančík nyomozóhadnagy. A történetből — a régi és új művek példája szerint — csak igen kevés játszódik le a bíróságon és Karel Macejka esete csupán háttérként kap­csolódik a Kolár kontra Felcán ügy eseményéhez. Ez talán azzal magya­rázható, hogy Macejka valóban bű­nöző-típus, akin nem lehetett érez­tetni az új nyomozási módszereket, viszont annyira sikerült figura, hogy története elvonja figyelmünket Kolár történetéről. A színészeket Kvietik (Kolár), Pántik (Urbancik), Machata (Felcán) és Ale­na Vránová (Formanková) a színészi ól gárda tagjai képviselik. Sajnos, a forgatókönyv tigurál túlzottan tétel­szerúek, kevés bennük az élet és ezért sem nem vonzóak, sem nem ér­dekesek Macejka világának légköre már job­ban érdekli a nézőt. Igaz, hogy a cir­kuszi környezel nem éppen eredeti ötlet, de Krska kamerája, valamint Čierny, Izák, VaSek, Spišák, Velecký és Provazriik színészi teljesítménye élet-közei realizmussal teli ábrázolás és éppen ez a légkör hiányzik a Ko­lár— Felcán—Urbanőik világból. Igaz, hogy Stefan Kvietik alakítása emlékezetes marad a néző számára, de ez nem a színészi munka elsődle­ges hatása. A Július Pántik által ala­kított Urbancik figura sem vonzó, ho­lott több benne a logika és a valószí­nőség. Viszont az is feltételezhető, hogy éppen ez a szerep nehéz fel­adatot jelentett a film alkotóinak. Az „Egy ügy a védőnek" című szlovák filmalkotás megérdemelné, hogy minél több néző fejezze ki vé­leményét nemcsak erről a műről, ha­nem ennek kapcsán az egész mai szlovák filmművészetről. IGOR VLHA Ujabb Fellini-fil m a láthatáron Fellini ismét a feleségével forgat Fellini legutóbbi, Moszkvában nagy- lyesíti meg az előző film fiatalem­díjjal kitüntetett filmjének címe bérét, aki a történet végén Rómába „Nyolc és fél". Sajnos, ezt a nagysl- megy. Fellini legtöbb önéletrajzi moz­kerű alkotást nálunk még nem mu- zanatát a Nyolc és fél-ben láthatjuk, tatták be. A film annál nagyobb hír- ahol a központi figura egy filmren­névre tett szert, mivel tartalmát a dező. (Fellini először újságíró volt, forgatás alatt szigorúan titokban tar- majd forgatókönyvíró és színész.) tották. Most, meglehetősen hosszú szünet „Giulietta degli Spiriti" után ismét forgat Fellini. S legutóbbi alkotásának sikerén okulva az új mű azaz „Giulietta és a szellemek" a cí­tartalmát is hétpecsétes titokként me az új Fellini-filmnek. Már a cím őrzi. is világosan érzékelteti, hogy a tör­A neves olasz rendező eddig három ténet központi alakja nő, amelyet is­filmet forgatott feleségével, Giulietta mét Giulietta Masina személyesít meg. Masinával. „Az országúton" és a „Ca- Masina egyszerű polgári családból va. biria éjszakái" nagy sikert hozott a házaspárnak. A következőben, a „Szélhámosban" Masina csak kisebb szerepet játszott. Azóta a színésznő nem játszott férje filmjeiben, hanem két nyugatnémet film főszerepét vál­lalta el, amelyek azonban sem művé­szi, sem anyagi sikert nem jelentet­tek. Érdekes, hogy azokban a filmekben, amelyeket Fellini a feleségével for­gatott, Masina személye állt a közép, pontban, s a hősnőt sajátos „giuliet­tai" vonásokkal ruházta fel. Azokban a filmekben pedig, amelyekben Masi­na nem játszott, Inkább autobiografi­kus vonásokat fedezhetünk fel. így volt ez már az „I Vitelloní" címűben Is, amely a vidéki városi ifjúság cél­talan életét mutatta be. Részben eh­hez kapcsolódott aztán az Édes élet — s ebben Mastroianni alakja szemé­• SALVATOR DALI szürrealista fes­tő önéletrajzi filmforgatókönyvet írt. A filmben a főszerepet Is ő játssza, sőt eredetileg a rendezést is magára akarta vállalni. Fellini Nyolc és fél című filmjének hatására azonban le­mondott erről. K is presszó a Békevé­dök utcájában, kö­zel a pályaudvarhoz. Olyan hely ez, ahol min­den jajta ember kevere­dik, vegyül, nyüzsög. A helyiség első részében tö­mény italokat nyakalnak, beljebb, ahol jalatnyt asz­talok sorakoznak, feketét kavargatnak a vendégek. Valami frissítőt szeret­nék inni Nyújtogatom a nyakam, hol lehetne le­ülni, de úgu látszik, min­den hely foglalt. Mégsem. Az egyik kétszemélyes asztalkánál akad még egy hely. Engedélyt kérek az asztal mellett üldögélő idősebb férfitől, és letelep­szem. Málnát rendelek, s amíg kortuolqatom, asz­taltársamat figyelem. Sze retném eltalálni, kl ml le­het ez a szürkehalántékú. kissé beesett arcú férfi, nki ráérősen, nyugodt moz­dulatokkal kortyolgatja fe ketéjét. Bizoni/ára nyuadí jas, aki otthoni magány á ból beiért egy feketére, egy kis nézelődésre, hogy Keresztesek a feketével az élet zajon­gásá! is jelhörpintse: Nézem a férfit, ő meg engem néz, majd fejével a szomszéd asztal felé int, ahol nyers szavú suhan­cok szórakoznak. — Ezekkel sem szeret­nék éjjel falálkozni •— jegyzi meg asztaltársam. — Miért? — kérdezem kí­váncsian. — Nézze csak meg őket jobban, majd megtudja. Szót jogadok, s szemügy­re veszém a szomszéd asz­talnál viháncoló társasá­got. Hát igen Választékosan öltözött társaság. Megta láható náluk a modern öl­tözködési forma minden stíluskeveréke. Annyi bi­zonyos, hogy adnak ma­gukra. Ruhájuk jobb szö­vetből készült, Ingük, nyak kendőjük kifogáttalan. lát szik, hogy olyan családok gyermekei, ahol van mii aprítani a tejbe. Az arcukra pillantok, s megértem asztaltársamat. Mért ezek a durván gya­lult arcvonások szorongás­sal töltik el az embert. Micsoda arcok és micsoda szemekl Nyegleség, erősza­kosság, durvaság rí le ró­lukI Annyi bizonyos, hogy belemenős társaság lehet. No, nem is palástolják igazi jellemüket. Szemtelen megjegyzése­ket tesznek a presszóban megforduló nőkről, és kaf­fogva röhögnek. Fesztele­nek és gátlástalanok, lát­szik, hogy életelemük a kesernyés, füstös levegő. Lábukat hosszan előre­nyújtják, szinte elhevered­nek a székekben. Asztalu­kon konyak, fekete, szá­juk szögletében cigaretta. Isznak, füstölnek, és bele­kötnek a vendégekbe. De nini! Még egy kü lönlegesség. A „gáncs nél­küli lovagok" nyakában jó­kora ezüstkereszt lóg. Va­jon mit akarhatnak ezzel? Feltűnési viszketegség, di­vathóbort? Ki tudja? Any­nyi azonban bizonyos, hogy „buzgóságuk" egye­lőre a konyakos poharak ürítgetésében merül ki. — Keresztet visel vala­mennyi — mondom asztal­társamnak. — Igen. Vannak ilyenek is, ekik keresztet akaszta­nak a nyakukba. Ám annál visszataszít óbb a viselkedé­sük, mert az emberek val­lásos érzését is sértik. Annyi bizonyos, hogy nem szeretnék velük valami el­hagyott helyen találkozni. Ezek kedvtelésből is össze­vernék az embert ... Így beszélt asztaltársam, majd hirtelen jelkelt, fize­tett, és elköszönve meg­jegyezte: — Nem nézhetem őket tovább, inkább távozom. Lassú, öreges léptekkel ment kifelé, arcán keserű­ség és szégyen égett, míg a presszóban tovább vihán­colt a „keresztesek' társa­sága. — des— ló nőt alakít, aki maga sem tudja ho­gyan, teljesen felkészületlenül kap­csolatba kerül a szellemek világával. Nehéz pontosan megállapítani, hogy Fellini mit is akar új filmjével mon­dani. Tulajdonképpen nem is lenne értelme, ha előre, látatlanban beszél­nénk róla. Természetesen, Fellini sok gondot fordít művére, hisz neve ma már fo­galom a film világában. Ezenkívül bizonyára fontos számára „Giulietta filmje". Különben is a már említett két nyugatnémet filmen kívül Masina legutóbbi két olasz filmje, a Fortunel­la és a Rácsok mögötti város sem ho­zott olyan sikert, mint remélték. Az elsőt Edoardo de Fillppo rendezte, Fellini forgatókönyve alapján, a má­sikban Castellani rendező a legna­gyobb olasz színésznő, Anna Magnanl partneréül választotta Giulliettát. Még annak idején, Cabíria éjszakái után, Fellini új filmen kezdett dol­gozni feleségével együtt. A történet­nek egy elmegyógyintézetben kellett volna játszódnia. De közbejött az Édes élet. Most az új Masina-filmmel kapcsolatban az a kérdés, vajon Fel­lini teljesen új ötletet dolgoz-e fel, vagy valamelyik régebbi témáját mór dosította. Különösen három utolsó alkotásá­ban jut érvényre Fellini komikus vé­nája. Az Édes életben, a Boccaccio egyik novellájában (Dr. Antonio meg­kísértése) és a Nyolc és fél-ben. Fel­lini komédiázása azonban egészen sa­játos, aligha találunk rá megfelelő megjelölést. Fellini az utóbbi időben úgy for­gatja filmjeit, hogy Jóformán a szí­nészek sem tudják pontosan, mit ír elő a forgatókönyv. Ezen a téren némiképp hasonló módszerrel dolgo­zik, mint Michelangelo Antonioni (Si­koly, Kaland, Az éjszaka, Napfogyat­kozás). F.zt a módszert főleg két leg­utóbbi filmjében alkalmazta, amelyek­ben Masina nem játszott. Feltételez­hető, hogy közös filmjük tervébe a fe. leségét még jobban beavatja majd, mint Marcello Mastroiannit, két leg­utóbbi filmjének főszereplőjét. Még sok idő telik el addig, míg moziba kerül az új Fellini-film, Annak ellenére, hogy a rendező bizo­nyára ismét hétpecsétes titokként őr­zi a „gyártási titkot", a sajtóban több „biztos forrásból" kikerülő tudósítás lát majd napvilágot. S habár az em­ber rendkívül kíváncsi teremtés, Fel­lini mégsem igyekszik szenzációhaj­hászó hírveréssel felcsigázni a közön­ség érdeklődését. IVAN BONKO 1984. december 18. * ÜJ SZÓ 5

Next

/
Thumbnails
Contents