Új Szó, 1964. december (17. évfolyam, 334-362.szám)

1964-12-18 / 351. szám, péntek

v-J nni't f3Ílfíf% 'ít^í'v tm m HHH| m A dunaszerdahelyi Nyugat-szlovákiai Baromfifeldolgozó Üzemben már december elején teljesítették az évi tervet, s az év végéig még négy- és fél millió korona értékű árut adnak a piacra, jövő évre 12 újdonságot terveznek. A legötletesebb tervező Érsek Arpád, a feldolgozó részleg mestere (baloldali kép). Bugár Márta kollektívája (középen) elnyerte a szocialista munkabrigád, a CSKP XII. kongreszusának brigádja és az SZNF 20. évfordulójának brigádja címet. Szabó Lajos hentes, a húsfeldolgozó ki váló dolgozója (jobboldali kép). (K. Bachan felvételei Majd holnap A napokban Bogyaréten járva, furcsa esetnek voltam szemtanúja. Korán reggel a szövetkezet irodájában egy rövid telefonbeszélgetést hallgattam végig. A nemesöcsai baromfifelvásárló vállalat tudatta, hogy a szövetkezeti tagoktól felvásárolják az eladásra szánt pulykákat. De csak abban az esetben, ha reggel 7 órára a falutól jó három kilométernyire összeterelik a szárnyasokat. Hasonló ígéretet már három ízben is kaptak, d? azért a bogyaiak mégis csak újból eljuttatták a pulykákat a megbeszélt helyre. Reggel héttől délután fél háromig vártak itt. Egy óra körül a várakozók közül ketten panaszra mentek a vállalat vezetőségéhez, ahol azt a rövid választ kapták: Mit akarnak, hisz holnap is megvirrad ... Fél három tájban azonban mégiscsak megjelentek a felvásárlók. Ogy gondoltam, az ilyen „módszert" mégsem hagyhatom szó nélkül, mert ennek valamennyien kárát látjuk. Nem csodálkoznék, ha a történtek ytán az illető szövetkezeti tagok azt mondanák: jövőre majd tartson pulykát a felvásárló üzem, ha április elsejét járatják velünk. László Dóra, Érsekújváí Küszöböljük ki a formalizmust Megjegyzések egy pártbizottság üléséhez A DEÁKI EFSZ mellett működő pártalapszervezet bizottsága ez év októberében megtárgyalta a szövetkezet pénzügyi tervének teljesítését. Helyes volt, hogy a problémát felvetették, mert a bevétel a vezetőség számos intézkedése ellenére sem éri el a tervezett szintet. A pénzügyi terv teljesítéséről a szövetkezet könyvelője számolt b^. A havi kimutatásból tételenként fe sorolta a bevételeket és a kiadásokat. Húsért és egyéb állati termékekért nyolc hónap alatt 251000 koronával volt kisebb a bevételük a tervezettnél, hangsúlyozta többek között a könyvelő. Mi ennek az oka? A beszámolót követő vitában elsősorban is a sertések távolról sem kielégítő súlygyarapodásának és a sertéstenyésztés magas önköltségének okairól beszéltek a legtöbbet. A súlygyarapodás az év elejétől átlagosan mindössze 24 dekagramm a tervezett 44 dekagrammal szemben. Ez a magas költségek legfőbb oka. A vita hosszú Ideig tartott, de semmilyen konkrét megállapodást nem eredményezett, s -a bizottság határozatot sem hozott. Ezen nem is csodálkozhatunk. Olyan körülmények között. ahogy az említett probléma megtárgyalását előkészítették, és ahogy a pártszerv elé terjesztették, s mindehhez még a bizottság az EFSZ felelős vezetői távollétében tanácskozott, nem ís várhattunk más eredményt. A gyűlés befejeztével arról beszélgettünk, hogy a pártbizottság s az egész alapszervezet miképpen járulhatott volna hozzá a legeredményesebben a felvetett probléma megoldásához? Azzal kezdtük, hogy mindenekelőtt a gyűlés előkészítésében volt a hiba. A PÁRTSZERVEZETNEK meg kellett volna bíznia a pártbizottság néhány tagját, az EFSZ legjobb szakembereit, esetleg segítségül hívhatta volna a járási mezőgazdasági igazgatóság valamelyik tagját, hogy vizsgálják felül a sertések elégtelen súlygyarapodásának okait. Alapos elemző munka után ennek a kollektívának kellett volna konkrét javaslatokat tennie a fennálló hibák, fogyatékosságok kiküszöbölésére. Az így előkészített beszámolót azután a pártszerv ülésén, az említett kollektíva és a szövetkezet felelős funkcionáriusainak jelenlétében kellett volna megtárgyalni, s a fogyatékosságok megszüntetésére konkrét, személyre szóló, teljesíthető határozatot hozni. Ebben az esetben a határozatba foglalt, Indokolt, szükséges intézkedések megtételével elsősorban is az EFSZ elnökét, Boros József elvtársat bízhatták volna meg, akinek a feladatokat a szövetkezet egész kollektívájának közreműködésével kellene teljesítenie. Ilyen értelemben és vonatkozásban már nem csupán gazdasági, hanem politikai és nevelési feladatokról is lehetne szó. Emellett azonban a komoly fogyatékosságok kiküszöbölésében a pártalapszervezetnek is megvolna a maga feladata. Elsősorban konkrét teendőkkel kellene megbíznia a kérdéses szakaszon dolgozó kommunistákat. Amennyiben azon a szakaszon kevés a párttag, más, kevesebb fogyatékossággal küszködő munkahelyről kellene őket a sertéstenyésztésbe áthelyezni, vagy tagjelöltek felvételével kellene megerősíteni itt a pártszervezet befolyását. A pártalapszervezetnek továbbá meg kellene szerveznie a munkaversenyt és a szocialista munkafelajánlási mozgalmat. Széles körű agitációt kellene folytatnia, melynek keretében értékelhetné a szocialista munkaverseny eredményeit, s népszerűsíthetné a kiváló eredményeket és munkamódszereket. A bizottság tagjai — miután a teendőket így meghatároztuk — egyetértettek abban, hogy szövetkezetük legégetőbb gazdasági problémáit valóban így fogják megoldani... * « * PÁRTALAPSZERVEZETEINK a gazdasági vezetés fölötti ellenőrzési joguk gyakorlása során — mint az iménti esetben is — sokszor csak formális tevékenységet fejtenek ki. Az alapszervezetnek jogában áll, hogy a taggyűlésre a pártonkívüli funkcionáriusokat és felelős dolgozókat is meghívja, velük is megtárgyalja, miképpen oldhatnák meg a legeredményesebben az égető problémákat, és hogyan teljesíthetnék a legkövetkezetesebben a párt határozatait. Csakhogy a gyakorlatban ezen a téren gyakran két szélsőséggel találkozunk. Az egyik, hogy az elvtársak mindig a vezető gazdasági dolgozótól követelnek beszámolót a feladatok teljesítéséről, még abban az esetben is, ha rendkívül fontos problémáról van szó. Azonban tudjuk, nem minden gazdasági vezető képes arra, hogy az adott problémát bíráló, pártos szemszögből nézze. Így gyakran megesik, hogy. a taggyűlés csupán termelési értekezlet jellegét ölti, mivel a kérdéseket ugyanolyan formában és ugyanolyan szemszögből vitatják meg, mint másutt, tehát nem pártfórumon. A tanácskozás végkövetkeztetései, határozatai ezután gyakran igen csekély mértékben éreztetik hatásukat. Ezen kívül az ilyen gyakorlat gyakori következménye, hogy a taggyűléseken kevesen vesznek részt. A másik szélsőség — erre ritkábban kerül sor — az, hogy a felvetődő problémákat a pártszervezetek nem tárgyalják meg a gazdasági vezetőkkel, hanem csupán a maguk tapasztalataira támaszkodva igyekeznek őket megoldani. Ez a gyakorlat ls helytelen. A pártbizottságban a megvitatásra kerülő problémákat nem mindig ismerik eléggé, és a javasolt megoldás esetenként így is kévéssé hatékony. A CSKP alapszabályzata'arra kötelezi a pártszervezeteket, hogy gyűléseikre a gazdasági vezetőket és a kiváló pártonkívüli szakembereket is meghívják, ha jelenlétük kívánatos. Helyes, ha ezeket az elvtársakat bevonjuk a beszámoló előkészítésének munkálataiba is, és a problémákat az ő jelenlétükben vitatjuk meg. Véleményem szerint a vállalat, üzem vagy EFSZ fontos feladatainak megvitatása során a beszámolót valóban tapasztalt elvtársak, lehetőleg a pártbizottság egyik tagjának kell megtartania. A fontos problémákat pártos szemszögből kell mérlegelni és megoldani, ha azonban valamelyik munkahely egy bizonyos kérdéséről kell tájékoztatni a bizottságot vagy a taggyűlést, bármelyik gazdasági vezető beszámolhat a helyzetről. A GALÁNTAI JÁRÁSBAN a párt ve zető szerepének érvényesítése terén sok tapasztalatot szereztünk már, és jó eredményeket is elértünk. Tudjuk azonban, hogy még sok alapszervezetünk számos funkcionáriusát elő kell készítenünk arra, hogy minden formalizmus nélkül, a lehető leghatékonyabban szervezzék, irányítsák a pártmunkát, s maradéktalanul tudják érvényesíteni pártunk politikai irányvonalát. JÁN VRAVKO, az SZLKP Gaiántai Járási Bizottságának titkára Nagyobb jövedelem — több termelés „A mezőgazdaság alapvető feladata, amelyet Csehszlovákia Kommunista Pártjának XII. kongresszusa célul tűzött ki, hogy a mezőgazdaság színvonalát fokozatosan az ipar szintjére kell emelni. Mindazok az intézkedések, amelyeket a CSKP Központi Bizottsága a mezőgazdaság további fejlesztése érdekében az utóbbi két év folyamán jóvá hagyott, következetesen e fő feladat teljesítésére irányulnak". (A CSKP Központi Bizottsága határozatából) Pártunk Központi Bizottsága nagy gondot fordít a mezőgazdasági termelésre. Legutóbbi intézkedése, hogy a parasztság jövedelmét 669 millió koronával növelni kell, szinte fényes bizonyítéka segítségének. Ehhez az összeghez a mezőgazdasági termékek felvásárlási árának rendezése útján jutnak a dolgozó parasztok, akik a napokban sokat vitáznak az új intézkedésről. A szövetkezetek vezetői elsősorban azt számítgatják, mennyivel lesz nagyobb a jövedelem. — Jövőre a marhahúsért 240 ezer koronával kapunk többet — mondja Czirfusz Sándor, az ekecsi szövetkezet zootechnikusa. — Igaz, kevesebb lesz a bevételünk a sertés- és a baromfihúsból, ezt a veszteséget azonban kárpótolja a tejért fizetett magasabb ár. Czirfusz elvtárs számításából kitűnik, hogy végeredményben szép öszszeggel növekedik a szövetkezet jövő évi bevétele. Kovács Imre, a tanyi szövetkezet könyvelője szintén örül az új intézkedésnek, állattenyésztési termékekből szövetkezetüknek közel 75 000 koronával lesz nagyobb a bevétele. — Ha ezt az összeget munkaegységre fizetnénk ki — jegyzi meg Kovács elvtárs — egy koronával növelhetnénk a munkaegység értékét. Kovács elvtárs azért tartja helyesnek az árak rendezését, mert a termelési költségek is mutatják, hogy a marhahús és a tej termelése eléggé költséges. — A marhahús kilójának önköltségi ára 10,50 korona, és a tej literjéé is 2 koronán felül van — a növénynemesítés napoknövényHazánk növénynemesítői a ban ünneplik a rendszeres nemesítés és fajelienőrzés fennállásának 100. évfordulóját. Ez alkalomból J. Nágr, a földművelésügyi miniszter első helyettese az elmúlt napokban Az építésben szerzett érdemekért kitüntetést adományozta a Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Kísérleti Intézetnek, amely végső fokon hazánk uűvénynemesítő intézeteinek munkáját irányítja. A fönnmaradt írásbeli anyag szerint hazánkban az 1863—1865. években a mai Morvaország területén Rájecen és Pfílepyben foglalkoztak először rendszeres és céltudatos növénynemesítéssel. Nem vonható azonban kétségbe, hogy természetbarátok, természettudományi és gazdaegyletek már jóval azelőtt 'is foglalkoztak kisebb, helyi jellegű növénynemesítéssel. A rendszeres munka, a fajok céltudatos kiválasztása, keresztezése és nemesítése azonban csak ekkor indult meg. A tudományos alapon felépülő növénynemesítés eredményei azután néhány év múlva az egész világon elismerést szereztek hazánk mezőgazdaságának. A hazánkban kitenyésztett árpafajták már a múlt század végén a világszínvonal csúcsát jelentették. Nagy elismerést szereztek dobrovicei cukorrépafajtálnk is. Ide sorolhatnánk még jó néhány zöldségfajtát, évelő növényt, a hodonínl lucernát, a komlót, búzafajtákat, dísznövényeket stb. Kultúrnövényeink jó színvonaláról tanúskodik az is, hogy az egész világon érdeklődnek irántuk. Tavaiy mintegy 1Ü0 millió korona értékű vetőmagot és ültetőanyagot szállítottunk külföldre, heleszámítva a dísznövényr.ket is. Amellett nem tehettünk eleget valamennyi érdeklődésnek. Jelenleg a fontosabb gazdasági növényeknek mintegy 300 fajtáját te.rmesztjük. Közülük csupán 17 külföldi fajta. Ez is hazai növénynemesítésünk jó színvonalának bizonyítéka. A növénynemesítő állomások tevékenységére épül a felvásárlóvállalatok közvetítő szerepe is, amelyek a magvak elosztásáról és kicseréléséről gondoskodnak. Hazánkban évente mintegy 220 000 tonna vetőmagot, és 320 000 tonna ültetőanyagot szaporítunk. A vetőmag rendszeres kicserélése, ellenőrzése, az új, jó tulajdonságú fajták kitenyésztése és gyakorlati alkalmazása kétségkívül kedvezően befolyásolja a hozamok növekedését. A kezdeti szerény viszonyokból idővel 80 nemesítő, és 49 fajellenőrző állomás nőtt ki. A fajellenőrzés a nö vénynemesítéssel szorosan összefügg, tulajdonképpen a növénynemesltés utolsó szakasza. A népgazdaság továbbfejlesztésének terve a mezőgazdasági termelés nagyarányú fejlődését irányozza elő. 1970ben az , egyes termékekből a következő hektárhozamokat kell elérnünk: búza 30,5 mázsa (az Idén

; 22,1 mázsa volt), tavaszt árpa 29 mázsa, kukorica 37 mázsa, cukorrépa 339,1 mázsa, burgonya 163,6 mázsa. A számok reális feltevésekből indulnak ki, s arra épülnek, hogy 1970-ig a növényápolási munka, és egyáltalán az agrotechnika nagyot fejlődik. Több műtrágyát, vegyszert kap a termelés. 1970-ben például mintegy 200 kiló tiszta tápértékű műtrágyát juttatunk egy hektárba. Nagy feladat vár azonban a növénynemesítőkre is. Néhány ma használatos növényfajtánk már kiöregedett, kis hozamú. Nagyobb termőképességű növényfajták kitenyésztésére van szükségünk. Napjaink növénynemesitőjének munkája lényegesen nehezebb a száz év előtti elődökénél. A nemesítőnek manapság azzal is törődnie kell, hogy az újonnan kitenyésztett fajta megfeleljen a gépesítés és a technológia mai színvonalának. A növénynemesítő állomásokon mostanában mintegy 560 növényfajtával kísérleteznek. Javarészük néhány éven belül a kiöregedett, kis hozamú fajták helyére lép. Ám a növénynemesítő küldetése ezzel még nem ér véget. A fejlődésben nincs megállás Szükségünk lenne egy nagy hozamú búzafajtára a répatermesztö körzetek számára, amely jobb minőségű a pavlovicei 198-asnál, nagyobb hozamú a Dianánál, és fagyálló. Szükségünk lenne még egy jó őszi búzafajtára, tavaszi árpára, kukoricára, cukorrépára, burgonyára, borsóra. E felada tok megoldása a növénynemesítőkre vár. Ip—zj mondja a könyvelő —, ugyanakkor a sertéshús kilóját 7 koronáért termeljük. Nyerünk a marhahús termelésén is, mert fajállatok nevelésével is foglalkozunk, és ez 13 koronára emeli kilójáéit az átlagbevételt. Természetes, nem minden gazdaság foglalkozik fajállatok nevelésével, és éppen azért volt fontos a marhahús árának emelése, hogy termelése a gazdaságokban jövedelmező legyen. Szövetkezeteink többségében hasonló gazdálkodás folyik, mint az ekecsiben, vagy a tanyiban. Ugyanis az állattenyésztési termékekből a marhahús, a sertéshús és a tej teszi az árutermelés nagy részét. Bár a sertéshús kilójának ára 50 fillérrel csökkent; a két másik termék felemelt ára többszörösen pótolja a sertéshúson ért veszteséget. Végtére nem is beszélhetünk veszteségről, hiszen a gazdaságok már több éven át kimutatták, hogy a sertéshús termelése kifizetődőbb, mint a marhahúsé vagy a tejé. Ezért helyénvaló a felvásárlási árak szabályozása. A másik tényező, ami az árak szabályozása mellett szói, a szakosítás. Azok a gazdaságok, anir lyek a marhahús és a tej termelésére szakosítják magukat, ráfizetnének a termelésre. Persze, akad szövetkezet, mint például az újfalusl (Bratislavavidéki járás), amelynek a jelenlegi árszabályozás nem kedvez. — Mi a baromfi nevelésére szakosítottuk a szövetkezetet — mondja Takács Géza zootechnikus —, és arra van kilátás, hogy jövőre 80 000 koronával kisebb lesz a bevételünk. A sértéshúson és kacsahúson 170 000 koronát veszítünk, a tejen és a marhahúson viszont csak 90 000 koronát nyerünk. Előfordul ilyen példa is, ám ráfizetésről ebben az esetben sem beszélhetünk. A szakosítás által, illetve a nagyüzemi termelési mód bevezetésével olcsóbb lett a baromfihús termelése az újfalusl szövetkezetben is. Azért tulajdonképpen a termelésre nenv fizetnek rá, csak baromfihúsból a tiszta jövedelem nem lesz akkora, mint az árleszállítás előtt. S ha már a jövedelemről beszélünk, említsük meg az értéktörvényt is. Az áru árának a nagyságát elvégre a kereslet és kínálat is szabályozza, és ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ha baromfihúsból nagyobb a kínálat a keresletnél, akkor az ára törvényszerűen csökken. Ami a marhahús és tej termelését illeti, ebben viszont a kereslet nagyobb a kínálatnál, és ez szükségszerűen váltotta ki áruk emelkedését. Az egészből leszögezhetünk anynyit, kevés az olyan gazdaság, amelyet az árak módosítása oly módon érintett, mint az újľalusit. A lényeg az, hogy a szövetkezetek többségében emelkedik a bevétel. Ez a termelés növelésében fontos szerepet játszik. Ugyanis a gazdaságokat a nagyobb anyagi érdekeltség serkenti a többtermelésre, és ha a többletbevételt akár a tagság jövedelmének emelésére, akár a gazdaság alapjainak feltöltésére fordítják, mindenkor a termelés növelését szolgálja. Az egyik esetben szilárdítja a mnnkaerkölcsöt, a másik esetben pedig gyarapítja a termelőeszközöket. (bj) fíiy CJ7ÍÍ 4 -k l

96

4- december 18.