Új Szó, 1964. december (17. évfolyam, 334-362.szám)

1964-12-17 / 350. szám, csütörtök

MILLIOMOS ISKOLA Beszélgetés LADISLAV ČERVENÝ mérnökkel, a bratislavai Elektrotechnikai Ipari Középiskola igazgatójával 'A bratislavai Elektrotechnikai Ipari Középiskola az 1950-51-es tanévben lett nagykorú. Akkor vált ugyanis önállóvá. Addig a gépipari középiskolához tartozott. Az ötvenes években az iparosítás fokozása mind nagyobb igényeket támasztott az iskolával szemben és a fejlődés távlatai is azt mutatták, egyre több elektrotechnikai szakemberre lesz szüksége népgazdaságunknak. Az önálló iskola 400 diákkal és 25 tanárral kezdte meg a munkát a Zoch u. 11JB. szám alatt a volt gimnázium épületében. A fejlődés ütemére jellemző, hogy ma ötven osztályban 1770 diák tanul, 62 állandó és 25 külső tanerő vezetésével. Az iskola laboratóriumaiban, műhelyeiben és szaktantermeiben 2 866 000 korona értékű gépek, műszerek és egyéb segédeszközök szolgálják a tanulmányi anyagok elsajátítását. Ladislav Červený mérnököt, az iskola igazgatóját kerestük fel, kérve, válaszoljon az iskolával kapcsolatos néhány kérdésünkre. Ladislav Červený mérnök, az iskola igazgatója. • A következő években tovább terebélyesedik iskolájuk? — Nem, előreláthatólag Bratislavá. ian több osztályt p nem nyitunk. Ugyanis helyisé geink nincsenek. Már most ts két épületben tanítunk, a tanárok állán dóan a Zoch utca és a Palisády utca között pendliznek. Persze, ennek meg van a hátránya is. De minek részletezzük, új épületre van szükségünk. A tervek már nagy vonalakban készen állnak, de különböző Indoklással évről évre halogatják a z építkezés megindítását. Nagyon szeretnénk, s az iskola érdekei azt kívánják, hogy 1966-ban végre megkezdődjék az építkezésen a munka. Nagy várakozással tekintünk ez elé, mert az új épület lesz hazánk legkorszerűbb szakiskolája, beruházásra 21 762 000 koronát irányoztak elö. Az ilyen iskolák átlag hétmilliós beruházással készülnek. Az iskolaépület mellett tágas műhelyek, aula, internátus és különféle sportpályák biztosítják majd a tanulók egészséges szellemi és testi fejlődését. • Milyen szakágazatok részére képezik Önök a kádereket? — öt irányú képzés folyik nálunk. Az ágazatokat így oszthatjuk fel: a villanyenergia elosztása és felhasználása, elektromos gépek és műszerek építése, távközlési elektrotechnika, mérő és irányító technika, távösszeköttetési technika. • Melyik ágazat iránt a legnagyobb az érdeklődés? — Mondhatom, hogy iskolánk iránt általában nagy az érdeklődés. Eddig még minden esztendőben elárasztottak bennünket felvételi kérvényekkel. Az idén remélem valamivel könnyebb lesz a helyzetünk, mert — miután Bratislavában nincs lehetőségünk további osztályokat nyitni — az 1965— 66-os tanév kezdetén Érsekújvárott három első osztályt nyitunk. Szeretném ezt az alkalmat is felhasználni arra, hogy figyelmeztessem az Érsekújvár környékén lakó érdeklődőket, már a mostani pályaválasztásnál jelentkezhetnek ezekben az osztályokban. • Milyen formában érvényesül Önöknél az iskola és az élet kapcsolata? — Iskolánkban minden alkalmat megragadunk arra, hogy a gazdasági és politikai élettel a legszorosabb kapcsolatot tartsuk fenn. A gyakorlatban ennek több megnyilvánulási formája van: például a IV. osztályos tanulók tantervében termelési gyakorlat is szerepel, amelyet a tanár az üzemmel szoros együttműködéssel készít elő. A termelési gyakorlat az üzemekben folyik és — az általános középiskolák tapasztalataival ellentétben — mi a legjobb együttműködésről számolhatunk be. Az üzemek részéről tapasztalható készséget talán • • • • • • • • • azzal is magyarázhatnám, hogy tudják, a tanulóinkra fordított fáradságunk előbb utóbb kamatostul megtérül. IV. osztályos diákjaink érettségi dolgozatait ugyanis a szaktantárgyakbői az üzemekben dolgozzák ki, s ezek döntő többsége az üzem valamilyen rész-problémájának megoldására irányul. Ez nagy segítség az üzem részére. Igy a mi tanulóink dolgozták ki például több bratislavai utca világítási tervét, a nyugat-szlovákiai kerület több községének és városának villanyosítási és világítási rendszerét, az elektromos áram huzallal történő gazdaságos szállításának feltételeit, a trnavai villanytelep kazánjának rekonstrukcióját, a bratislavai villanytelepen felszabaduló fáradt gőz felhasználásának módját, ők végezték el a bratislavai II. villanytelep szénellátó daruja kapacitásának ellenőrző számításait. Az SZTA növény, védelmi intézetének kidolgoztuk nagyobb területek automatikus kiimatizáclójának feltételeit, a Hegesztési Kutatóintézet részére mérőműszert készítettünk, mindezt az érettségi munkák keretében. — Ugyancsak az iskola és az élet szoros kapcsolatát segítik műhelyeink munkája is. Az iskolai műhelyek már néhány éve megrendelésre dolgoznak. Egyes üzemektől bizonyos részrendeléseket vesznek át. Igy például mindenféle villanymotor áttekercselését és javítását, elektromotorok gyártását, komplett berendezések alkatrészeinek előállítását, transzformátorok gyártását és tekercselését — exportszállítmányokhoz is — végzik az iskola műhelyeiben. Megrendelésre ezenkívül különféle elektrotechnikai berendezések mintapéldányát is elkészítik. Nálunk készült például az építészeti kutatóintézet számára a műanyagok hegesztésénél alkalmazható aggregát. A Technika Háza részére tolmácsberendezést készítettünk, amelyet a brnói árumintavásáron az idén már sikerrel használtak, különben pedig a nemzetközi konferenciák munkáját könnyíti meg. A diákok a kötelező műhelygyakorlatok keretében tehát produktív munkát végeznek. • Csak a negyedik osztály tanulói vesznek részt üzemi gyakorlatban? Az I., II., III. évfolyam tanulói a szünidő előtt minden évben valamelyik bratislavai üzemben végeznek két hétig gyakorlati munkát, ahol ellenőrzik az iskolában elsajátított elméletismereteiket. Ezenkívül a laboratóriumi oktatás a III. és IV. osztályos tanulók esetében azon elektro• Tanáraik hogyan tartják az élettel a kapcsolatot? — Az is az élet és az iskola kapcsolatát segíti elő, hogy az üzemekből a legjobb szakembereket, mérnököket vesszük fel tanároknak. A műszaki tanárok az üzemekkel együttműködve részt vesznek az érettségi tételek összeállításában, az ifjúsági alkotóversenyeket tanácsaikkal segítik. A tanárok nagy része publikációs tevékenységet is folytat, ami ugyancsak megköveteli, hogy el ne szakadjanak az élettől. • Az iskolai munka nem akadályozza ebben őket? Természetesen sokkal jobb lehetne kapcsolatuk a gyakorlati élettel, ha nem lennének túlórákkal megterhelve. Nálunk nagyon magas a túlórák száma. Erre kényszerít bennünket egyrészt az a tény, hogy kevés a műszaki szakkáder, másrészt pedig az, hogy a nevelés vonalán működő mérnökök is el akarják érni azt az életszínvonalat, ami az üzemben dolgozó műszaki szakembereknek biztosítva van. A jövőre vonatkozólag most azon dolgozunk, hogy lehetővé tegyük az iskolában, hogy öt munkanap alatt letanítsák vállalt óráikat. Ezt Jó szervezéssel meg lehet majd oldani és a tanárok a hatodik munkanapot szakmai továbbképzésükre — elméleti és gyakorlati vonalon — fordíthatják. • Milyen feladatok hárulnak iskolájukra Koucký elvtárs beszámolójából kifolyólag? — Őszintén üdvözöljük azt az intézkedést, amely az ipariskolákon csökkenti a szakágazatok számát, mert ez által lehetőség nyílik arra, hogy egy ágazatban alaposabb ismeretekre tegyenek szert a tanulók. Ezek szerint a jövőben nálunk körülbelül felére csökken majd az ágazatok száma, például az elektromos gépek és műszerek építése és az elektromos energia egy ágazatba tömörül. Helyeseljük azt a határozatot is, hogy az ipariskolák tanulói képezik majd az üzemek középkádereit azzal, hogy csak a legtehetségesebbek kerülhetnek a főiskolára. — A múlt évek gyakorlata, amikor az ipariskolák tanulóinak többsége főiskolán folytatta tanulmányait, nem volt helyes, mert elméleti felkészültségük nem volt ennek megfelelő. Főleg azért nem, mert a matematika, fizika és más elvont tantárgyak kevesebb anyagot öleltek fel a szakmai képzés javára, hiszen iskolánk tanulót a műszaki középkáderek feladatkörének ellátására hivatottak. Persze, ez KULTURÁLIS HÍREK • A MILÁNÖI SCALA a következő bemutatókat hirdeti a jövő évadra „Clitenestra" Ildebrando Pizzetti operája, „Atomhalál" Manzon! zeneszerző műve és „Változások" Fellegara zeneszerző táncjátéka. • A MOSZKVAI NAGY SZlNHAZ társulata a jövő tavasszal angliai turnéra indul. A szovjet együttes a többi között Londonban, Manchesterben és Liverpoolban lép fel. • BEMUTATTÁK a New York-i Lincoln Center Színházban Artúr Miller új drámáját. Az „Incidens Vichyben" című darabról, amelyben kizárólag férfiak szerepelnek, nagy elismeréssel ír a kritika. • A MILÁNÓI SCALA évadját az idén Puccini Turandotjával nyitják meg. Liu szerepét Galina Visnyevszkája szovjet vendégművésznö alakltja. • PAVEL KOHOUT, a neves cseh drámaíró filmet rendez, melynek forgatókönyvét is maga írja. A film címe: Feltételes esküyő.. Negyedikes tanulók a laboratóriumban technikai berendezések mérésére irányul, amire a tanulóknak jövendő munkahelyükön szükségük lesz. Jelentős mértékben hozzájárul az iskola és az élet kapcsolatának erősítéséhez az ifjúsági műszaki alkotóverseny, melynek keretében iskolánk tanulói már nem egy esetben kerültek az első helyre. Az alkotóverseny egyrészt a mai időszerű elméleti problémák megoldására, másrészt a tanítás elősegítését célzó modern segédeszközök előállítására irányul. Tanulóink az ifjúsági alkotóversenyek során már többek között elkészítették egy egyirányú villanyhálózat modelljét, vízierőmű modelljét, egy Peltonturbinát, egy magasfeszültségű villanyberendezés távirányításának modelljét és sok mást.. nem jelenti azt, hogy továbbképzésüket bárki is akadályozná. Az üzemekben, főleg a vállalati műszaki iskolákban elmélyíthetik tudásukat és speciális szakképesítést nyerhetnek. EBBEN AZ ISKOLÁBAN — arról győződtünk meg — hivatott kezekben van az ifjúság nevelése. Sokat segit ebben az az őszinte, baráti, nyugodt légkör, amely nélkül a nevelésben nem várhatunk eredményeket s amelynek megteremtése kétség kívül sokban az igazgató érdeme. Tény, hogy mind az iskolai pártszervezet, mind a CSISZ és a többi tömegszervezet ereje teljéből támogatja. A cél egyaránt ismert mindannyiunk számára s érdemes arra, hogy tudattal és lelkesedéssel szolgálják. Feljegyezte: SKAUNA KATALIN Csapajev szélesvásznú filmen. A világhírű Csapajev filmből — amelyet G. és Sz. Vasziljev harminc évvel ezelőtt forgatott — szélesvásznú vetítésre alkalmas, új másolatokat készítettek. Képünkön: L. Babocskin és B. Blinov a film főszereplői. (CTK — TASZSZ felv.) RÓBERT PILCHOWSKI*: Vége a varázslatnak A varázsló ott állt a leengedett függöny előtt. Biccentett a műsza/

\ kiak felé. Pontosan érzékelte a közönség nyugtalanságát. Nem i Í varhatolt tovább. Tudta, hogy ö a legnagyobb varázslómester a földön. Ez a tudat mindig megerősödött benne, ha — mint ma — olyan közönségnek mutatta be művészetét, mely előtt egyetlen bűvésztrükk sem volt ismeretlen. Ennek a közönségnek minden egyes tagja letette a varázslómesteri vizsgát. Az élet maga is levizsgáztatta okét. Ezen a vizsgán valamennyien a legjobb jeggyel mentek át. Úgy tudtak varázsolni, hogy szemmel nem is lehetett követni. Egyetlen kézmozdulattal egy millióból kettőt csináltak, egy szót vetettek a levegőbe, és olyan ordítás lett belőle, hogy megreszkettette a földgolyót. Egyet hunyorítottak, és ezrek könnyekre jakadtak tőle. Egyesek egész folyómedreket tudtak megtölteni azokkal a könnyekkel, amelyeket más emberek szeméből varázsoltak elö. Olyan nagy boszorkánymeslerek voltak, hogy varázsigéjükre milliók hulltak sírba. Barátságosan nevetgéllek, egyetlen hanyag kézmozdulatot tettek, és eltűnt egy egész nemzedék. Hogyan állla meg majd a helyét előttük? A függöny suhogva nyílt szét. A zenekar tust húzott. A varázsló meghajolt. A fényszórók éles fénye nem zavarta. Megszokta. Ingerelte a csend, amely fogadta. Rosszindulatú csend volt ez, fagyos csend. Elkezdte. Hirtelen kézmozdulattal. Bal kezének ujjai között négy aranyos labda csillogott. Most a jobb kezét emelte föl. Abban is négy aranyló golyót szorongatott. — Ősrégi trükk — hallotta valakinek a hangját. Megjorditotla .kezét. Mutatta, hogy a golyók tömörek. Valaki hangosan és fesztelenül ásított. A varázsió összecsukta tenyerét. A golyók eltűntek. Meghajláshoz készült. Csak a jele volt a meghajtásnak, egészen szerény jelzés, amellyel a közönséget figyelmeztetni szokták a tapsolásra. A zeiiekar tust húzott. Senki sem tapsolt. „Nem elég", gondolta a varázsló. „Ezzel nem imponálhatok nekik. Olyan trükköt kell mutatnom, amilyen még nem volt soha". Odalépett a kis asztalhoz, amelyen egy ezüstös kehely állott. Elővette és megkopogtatta az edényt. Gyorsan csinálta, lemondott a szokásos pózolásról. Félt, hogy nevetségessé teszi magát az ilyen publikum előtt. Ezután magasra emelte a kelyhet, amelybúi lassú egymásutánban hét aranyozott karika emelkedett ki. Felszálltak a levegőbe, és mozdulatlanul állva maradtak fölötte. Ekkor hét tüzes labda jelent meg. Fejnagysagúak voltak, s önmaguk és egymás körül keringtek, mint valami bolygórendszer. Végül is valamennyi labda belekerült a karikákba. „Most tapsolniuk kell" — vélekedett a varázsló. Egy kéz sem mozdult. Erezte, hogy valami gonosz indulat lepi el. Most majd megmutatja nekik! Megfogta a kelyhet és egy csibét húzott ki belőle. Megsimogatta a csirke fejét, és letette a padlóra. Már tyúk volt. Egy gyors kézmozdulat, és a tyúk kotkodácsolásából szűkölés lett. Egy fiatal kutya ugrált a lába körül. A tapsot az égést idő alatt hiába várta. Végül megragadta a kelyhet, bedobta a nézőtér közepére és megelégedéssel vette tudomásul, hogy a hét karika, a hét golyó és a kiskutya mintha láthatatlan fonálra lenne fűzve, eltűnik a közönség feje fölött lebegő kehelyben. Kinyújtotta a kezét, és a kehely is eltűnt. A varázsló fölemelte a fejét. Semmit Néma csend. Alig figyelnek. Ekkor azt kérte, hogy egy hölgy jöjjön jel a színpadra. Teltkeblű, szőke, feltűnő estélyi ruhába öltözött nő vállalkozott rá. 0 ránézett, egy mozdulatot tett a varázspálcával, és a nő eltűnt. — Régi mese — kiáltott fel egy kövér férfi az első sorból — csak egy tükörtrük!... A varázslónak kapóra jött ez a megjegyzés. Felmutatott a nézőtér feletti hatalmas csillára. Félelmetes látvány! A szőke nő ott ült fogózkodás nélkül a csillár egyik sárgaréz karján. Szemét zárva tartotta. Bizonyára transzban volt. A varázsló hallgatást intett a közönségnek. Ajkára tette ujját. Várt néhány percig. Aztán egy kézmozdulat. A szőkeség ismét ott állt a színpadon. Zavartan nézett körül. A varázsló odakísérte a lépcsőhöz, visszatért és meghajolt. Valaki háromszor összeverte a tenyerét. Ez volt minden ... A varázsló érezte, hogy hideg verejték üt ki homlokára. Nincsen több mutatnivalója. A kövér ember jelállt az első sorban. Részvevöen mosolygott. — Ez minden? — szólt fel a varázslóhoz. — Nem. — felelte. — föjjön fel, és olyat mutatok, amilyent nem láthatott soha senki! A férfi felment a színpadra. A varázsló egy széket húzott oda számára. Azután jelt adott a zenekarnak. Strauss-muzsikát játszottak. A varázsló a levegőbe kapott. Tőrszerű kést tartott a kezében. A zene félbeszakadt. Halk, fojtott dobpergés. Ezen az estén most először volt érezhető a teremben a feszültség vibrálása. A kövér még mindig részvevöen mosolygott. A varászló hirtelen egy gyors, erőteljes mozdulattal a mellébe döfte a kést. A kövér a levegőbe kalimpált kezével. Arcán a mosoly valami határtalan csodálkozásnak adott helyet, azután vonásai grimasszá torzultak. Hörögni kezdett. Vér tolult ajkára, és lezuhant a padlóra. zenekar tust húzott. A publikum őrjöngve tapsolt. A varázsló mereven állt. Ajkán együgyű mosoly. Olyannak látszott, mint aki hasztalan erőlködik, hogy visszaemlékezzék valami fontos dologra. Ebben a pillanatban egy asszony felordított, ö ült a kövér A mellett. FLORIÁN LÁSZLÓ fordítása ' Svájci sifilatftl, \itt*«t Sém«tM«iá

8k»* ét< Irt. 1984. december 17. i 0} SÜÖ 7