Új Szó, 1964. december (17. évfolyam, 334-362.szám)

1964-12-16 / 349. szám, szerda

Az ,,e ső r o ktá r a n Nemrég egyik riportutamon egy mélyszántást végző traktoros így szólt: „Nézze — s rámutatott a mély Darázdára —, ez a szántás a mi esőraktárunk". És náluk bizony nagy raktárt keli csinálni a téli csapadéknak, mert arrafelé majdnem minden évben visszatérő vendég a szárazság. Ám, ha esik, akkor esik, amikor éppen a legfontosabb határi munkákat végzik. Mondogatták is: „De jó lett volna egy kevés tavasszal abból az esőből, amely októberben napokig áztatta a földet". Főképpen ott gondoltak erre a legtöbbet, ahol egész tavasszal egy csepp nem sok, annyi eső sem esett. A természet kifürkészhetetlen meglepetése: éppen akkor hozza az esőt, amikor semmi szükség a csapadékra. Nos, az ellen még nem sokat tehetünk. Nem tudjuk megakadályozni sem az esőt, sem a szárazságot. Ám mégis! A szárazság ellen már sok helyütt van orvosság. Víztárolók, öntözőberendezések létesítésével nagy esőraktárakat létesíthetünk, s szükség szerint olthatjuk a növény szomját. Csak az a baj, hogy az öntözés főképp a kertészetekre, meg néhány hektár kapásnövényre, esetleg takarmányra szorítkozik. Miért? Nem lehetne nagyobb területeket öntözni? Az utóbbi időben egyre több nagy víztárolót létesítünk, jobban ki kellene használni ezeket a vízgyűjtőket öntözésre. A távlati terv például 1970-ben 650 ezer hektár föld öntözésével számol. Mi tehát a teendő, hogy nagyobb területen öntözhessünk? Természetesen: a meglevő öntözőberendezéseket az eddigieknél jobban ki kell használnunk, és további kisebb, helyi víztárolókat kell létesítenünk. Pártunk Központi Bizottsága is tárgyalt erről a kérdésről, és hangsúlyozta: a téli és kora tavaszi időszakot ajánlatos lenne a helyi víztárolók építésére felhasználni. Sokat jelentene ez az öntözés kiszélesítésében. Már csak azért is foglalkozni kell ezzel a kérdéssel, mert az utóbbi időben egyre „fogy" a halastavak száma, amelyekből hazánkban régebben több volt. Érdekességként megemlíthetjük, hogy csupán Csehországban a XVI. század végén 78 ezer halastavat tartottak számon, 18D ezer hektárnyi területtel. Ma csupán 53 ezer hektárt kitevő halastó van az egész országban. Öntözni is csupán a halásztársaságok engedélyével lehet a halastavakból. Pedig érdemes és szükséges is kisebb halastavat létesíteni, hiszen ezzel az öntözésen kívül fejleszthetjük a haltenyésztést is. Az utóbbi években ugyanis sok hal pusztul el a folyók vizének szennyeződése következtében. Kifizetődő dolog az öntözés? Erről a vélemények megoszlanak. Nemrégiben megkérdeztem egy szakembert: „Miért nem öntöztek a nagy szárazság idején? Legalább a répát, vagy a takarmányokat meglocsolhatták volna. Nem is ártott volna a növénynBk — mondja, de azt is meg kell ám gondolni, kifizetődik-e az öntözés. Mert ha túlságosan magasra szökken az "ezzel járó befektetés, az önköltség, nincs sok értelme. Persze ez a dolog egyik oldala. De amint az említett szakember is mondotta, keresik, kutatják a módját, hogyan lehetne náluk is öntözni a talajt. Mert kétségtelen, ahoi öntöztek, az idén is sokkal jobb eredményeket értek el. Nagyszerű tapasztalattal rendelkeznek e téren az ifjúságfalviak, a nyárasdiak és még sok sok szövetkezet, állami gazdaság. A galántai járásban csakis az elismerés hangján beszélnek a Vágsellye—Gúta-i nagyüzemi öntözőberendezésről. A deáki szövetkezetesek is ennek köszönhették elsősorban a nagy terméshozamokat. Több EFSZ-ben cukorrépából 400 mázsás hektárhozamot is elértek az idén a járásban. És mennyi termett ott, ahol nem öntözték a talajt? Érdemes volt a fáradság, a költség, a befektetés? Azt hiszem igen. Azokban a szövetkezetekben, amelyekben bár sokat szomjazott a növény, nem öntözték, jóval kevesebb cukorrépát takarítottak be egy-egy hektárról. Ezekben a szövetkezetekben az átlag 310 mázsa, Hodyban pedig csak 260 mázsa hektáronként. Nagyszerűnek mondhatók a vágsellyei szövetkezet eredményei is. Az öntözött földön 410 mázsás, az öntözetlenen pedig csak 310 mázsás termést értek el. Ezért jó, ha — ahol csak mód van rá — törpe víztárolókat létesítenek. A kis víztárolók kettős hasznot hajtanak. Ezt bizonyíthatják a tardoskeddi, barti és a dögüsi szövetkezetesek. Az utóbbiak 1960-ban a kis víztárolóknak köszönhették, hogy 188 ezer korona tiszta bevételük volt a kacsákért, tojásért 88 ezer koronát kaptak, s a tóban tenyésztett pontyból 34 ezer koronát vettek he. Kétségtelen, hogy érdemes kisebb víztárolókat, halastavakat létesíteni. Természetesen a „vízszaporításnak" nem a vízmennyiség növelése az egyetlen módja. A mezőgazdaságban is lényeges vízmegtakarítás érhető el szakszerű öntözéssel, a vízmérő berendezések helyes használatával, a csatornák szivárgásának csökkentésével. Igaz, ez sok munkát és sok költséget igényel. Ám a nagyarányú beruházásokkal és az áldozatkész munkával az egyenlőtlenül eloszló és sokszor pusztító víz a többtermelés szolgálatába állítható. MÉRY FERENC Előfeltétel: jeli em, tudás, képesség A pedagógusok kommunista neveléséről A SZOCIALISTA társadalom fejlődése jelentős" mértékben függ a dolgozók nevelésétől, továbbképzésétől, műveltségük elmélyítésétől, valamint az ifjúság megfelelő felkészítésétől jövendő hivatására. Arra, hogy a mindennapi életben, legfőképp a termelési folyamatban eleget tudjon tenni azoknak a komoly követelményeknek, amelyeket az egyre fejlődő tudomány, technika és a modern munkaszervezés támaszt vele szemben. Ebben az értelemben tekintjük nagy jelentőségűnek a CSKP Központi Bizottságának ez év októberében hozott határozatát az iskolaügy továbbfejlesztéséről, az ifjúság nevelésének színvonalasabbá tételéről, és érezzük egyre sürgetőbb szükségét annak, hogy ezt a határozatot a mindennapi gyakorlatban fokozatosan megvalósítsuk. E határozat megvalósítása egyrészt az irányító párt- és állami szervek feladata, mindenekelőtt azonban az iskolától, a tanítóktól, az iskolaigazgatók irányító, szervező és politikai nevelőmunkájától, a szakszervezet, valamint — ahol már létezik — a pártszervezet munkájától függ. (A galántai járásban az alapfokú kilencéves iskoláknak csupán 25 százaléka mellett működik külön pártszervezet.) Az iskola oktató-nevelő munkájában az a döntő, hogy miképpen készült fel rá a tanító, milyenek politikai, szakmai és erkölcsi értékei. Ezt hangsúlyozza a CSKP Központi Bizottsága 1964 októberi határozata is, amelyben egyebek között az alábbiakat olvashatjuk: „A párt iskolaügyi politikájának megvalósításában a legfőbb feladat a tanítóké. Kommunista öntudatuk fokától, szakmai felkészültségüktől és pedagógiai képességeiktől függ elsősorban az Ifjú nemzedék szocialista és kommunista munkára, életre való felkészítésének sikere". EZT AZ ALAPVETŐ igazságot teljes mértékben szem előtt tartjuk járásunkban is a CSKP KB határozatainak, az Iskola- és Kulturális Ügyek Minisztériuma intézkedéseinek megvalósítása során. Figyelmünket arra összpontosítjuk, hogy elmélyítsük a tanítók politikai és szakmai felkészültségét. Az iskolai nevelőmunka további javulásának fő forrását a tanítás szakmai színvonalának emelésében látjuk. Ez elsősorban is a tanerők állandósításának, célszerű és megfontolt széthelyezésének, a továbbképzés (postgraduális) rendszerének, a módszertan tökéletes elsajátításának kérdéseivel függ össze. Ugyanilyen jelentőséget tulajdonítunk a politikai nevelés átgondolt módszerének, főként a párton belüli nevelés keretében, ahol a pedagógusok számára a legcélszerűbb formák az egyéni tanulás, az előadói tevékenység, a marxizmus—leninizmus esti egyeteme és az esti iskola. A tanítók politikai nevelésének ez a rendszere jelentősen befolyásolja a tanítók tudományos világnézetének szilárdságát, segít kialakítani jellembeli és személyes jó tulajdonságaikat, hat magánéletükre, munkájukra, a társadalom iránti viszonyukra. Kétségtelen, hogy ez a politikai nevelés rendkívül igényes keretek között jöhet csak létre, mintegy az átlagnál jóval magasabb színvonalon, s ezért az iskolák irányító szervei, valamint a pártszervezetek és a szakszervezet részéről felelősségteljes és céltudatos munkát kíván. E fontos kérdésekkel behatóan foglalkozott a járási pártbizottság 1904. november 26-i plenáris ülése is, amelyet a pártmunkások, pedagógusok és az aktivisták bekapcsolásával rendkívül gondosan készítettek elő, s így jó eredményekkel érhetett véget. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a tanítók politikai és szakmai előkészítését dialektikusan, tehát oszthatatlan egységben értelmezzük. A tanító politikai fejlettsége tágabb A Duna medvei szakaszán a napokban kezdték meg a komáromi hajógyárban gyártott új kotrógép próbaüzemét. A gép teljetítménye óránként 500 köbméter. Felvételünkön az NBS-500 a Duna vizén. (CTK — K. Cích felvétele) értelemben pedagógiai képességeinek magas színvonalában, az iskolán kívüli nevelőmunkája konkrét eredményeiben, tanítványainak tartós ismereteiben, felkészültségében is tükröződjék. A TANlTÖK NEVELÉSÉBEN nagy felelősség hárul az iskolaigazgatókra. Elsősorban az iskolaigazgatóknak kell megteremteniük annak feltételeit, hogy minden tanító teljes mértékben megvalósíthassa tanulmányi terveit, továbbá, hogy javuljon a szakbizottságok, módszertani csoportok stb. munkája. Csupán így lehet lépést tartani az élettel, a tudomány és a technika legújabb vívmányaival. A tanítók 1961-ben tartott országos értekezlete is hangsúlyozta az iskolaigazgatók nagy felelősségét a tanítók nevelésével kapcsolatban: Egy pillanatra sem szabad megfeledkeznie arról (az iskolaigazgatóknak), hogy az irányító munka lényege a káderek nevelése, hogy minden fontos kérdést meg kell vitatnia a tanítók kollektívájában, segítségüket kell kérnie és az általuk nyújtott segítséget fel is kell használnia." Járásunkban ilyen munkára serkentjük az iskolaigazgatókat, és ilyen irányban befolyásolják az iskolák munkáját az iskolák mellett működő pártszervezetek is. A járásunkban szerzett tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy ott, ahol a pártszervezetek figyelemmel kísérik a legfontosabb problémákat, törődnek a tanítók munkájának megjavításával, ott fokozatosan jó eredmények születnek. Így van ez például a szeredl és a vágsellyei kilencéves iskolában és másutt. (Nagy kár, hogy nem minden kilencéves iskolánk mellett működik pártszervezet.) Igaz ugyan, hogy ahol megalakultak, még ott sem tettünk meg mindent tevékenységük kellő színvonala érdekében. A CSKP Központi Bizottságának legutóbbi határozata is hangsúlyozza: az iskolai pártszervezeteket több kezdeményezésre és nagyobb aktivitásra kell ösztönöznünk, hogy magasabb igényeket támasszanak a pedagóguskollektívák munkájával szemben, megköveteljék tőlük, hogy önállóan és alkotó módon oldják meg a felvetődő eszmei és pedagógiai problémákat..." Tevékenységük legfőbb célja tehát, hogy megoldják az oktatási-nevelési folyamat legfontosabb kérdéseit. Az iskolák irányító szerveire, tehát a nemzeti bizottság választott szerveire is komoly feladat vár: meg kell teremteniük az iskolaigazgatók jó munkájának és a tanítók fejlődésének, továbbképzésének kellő feltételeit úgy, hogy gyarapodhassék szakmai tudásuk, elméleti és gyakorlati felkészültségük, s pozitív irányban befolyásolják, azaz még átütőbbé tegyék a nevelés és oktatás eredményeit. MICHAL HORVÁTH, a galántai JNB iskola- és kulturálisügvi szakbizottságának elnöke L

akosságunknak több mint a fele nő; az arány 1000 férfi, 1022 nő. Kereken kétmillió nyolcszázezer önálló keresettel rendelkező nő él ma Csehszlovákiában, vagyis a népgazdaságban dolgozók 44 százaléka. A dolgozó nők száma a felszabadulás óta növekedett meg. 1955 óta csaknem 30Ü 000-rel szaporodott a nők »záma a népgazdaság különböző ágaiban. Óriási változást jelent a nők foglalkoztatásában, hogy a hagyományos, megszokott szakmákon kívül sok új munkakör is megnyílt előttük. Talán felesleges részletezni, milyen sok megkülönböztetés és megaláztatás érte a nőket hazánk felszabadítása előtt. A nők a felszabadulás előtt csak kis számban tölthettek be közéleti funkciókat, mert ezekhez főiskolai végzettség kellett. Ha el is nyerték a képesítést, többnyire csupán alárendelt beosztásban dolgozhattak. Az elmúlt húsz éV alatt a nők ezrei bizonyították be alkalmasságukat a politikai és a gazdasági élet minden területén való munkára. 1963-ban a szakképzett dolgozók közt 42 768 főiskolai végzettségű, és 321096 közép- és szakiskolai végzettségű nő volt. Természetesen a legtöbb szakképzett nőt a gazdasági vonalon találjuk, az egészségügynél, iskolaügynél, de alkalmaznak szakképzett nőket a legkülönfélébb ágazatokban is, pl. az atomfizika, a geológia, a kohó-, gép-, vegyipar és az építőipar szakaszain is. A legkevesebb nő (12,5%) a közlekedésben és az építőiparban (13,3 százalék) dolgozik. A nők egyenjogúságát alkotmányunk biztosítja. Ám a valóságos egyenjogúság — amint majd az alantiakból látni fogjuk — nem érvényesül az élet minden területén. Gyakori még a maradi felfogás is. Ezt csak A nők egyenjogúsága és szakképesítése szívós meggyőzéssel s nevelőmunkával, a gazdasági feltételek és körülmények Javításával, sok jóakarattal és segítséggel lehet csak leküzdeni. Sok kiváló női dolgozó és tehetséges vezető van. Sok helyen jobbak is a férfiaknál, csak sajnos meg sok türelmetlenséget s meg nem értést tapasztalhatunk a nőkkel szemben, ha anyai hivatásukat teljesítve, a munkából ideiglenesen kiesnek. Ezért nem szívesen veszik fel őket felelős állásokba. A

nők foglalkoztatásának arányszáma nálunk (44%) csaknem a legmagasabb a világon. Ez örvendetes tény, de ugyanakkor sok bonyolult népgazdasági problémát is okoz. Az alkalmazott nőknek több mint a fele olyan ágazatokban dolgozik, ahol átlagos keresetük alacsonyabb az országos átlagnál. Részben azért, mert a képesített nők száma a szakembereknek csupán 33,5 százaléka. A dolgozó nőknek 22,6 %-a főiskolát végzett, 44,5 %-a közép- vagy szakiskolát végzett. A vezető állásokban mégis csupán 13 %-ban találunk nőt. Figyelemre méltó körülmény az is, hogy az alacsonyabb bérosztályokban sokkal több nő dolgozik, mint férfi. így pl. a 3—5 bérosztályban a nők 60 százaléka, míg a férfiaknak csak 40 százaléka. Ezzel szemben a 6—8 bérosztályban a nőknek már csak 12,7 százaléka, a férfiaknak viszont 45 százaléka dolgozik. Ha e néhány számot összehasonlítjuk egymással, szembetűnő a nagyfokú aránytalanság. Mi ennek az oka? Talán az, hogy a nők- nagy részét nem érdekli hivatásuk, nem akarják magukat tovább képezni, és csupán a keresetért vállalnak munkát? Mindenesetre valami igazság van abban, hogy a férjezett nők egy részénél az anyagi érdek is szerepet játszik, de ezenkívül a tanulás lehetősége, a kulturális fejlődés is vonzzák őket a munkába. Az egyik nagv ruhakonfekció vállalatban, melynek alkalmazottai közül 70 % nő, mélyreható elemzés alapján megállapították, hogy a technikai és gazdasági apparátusban a dolgozók 47 %-a nő. Csakhogy ezek alacsonyabb fokú beosztásban dolgoznál: annak ellenére, hogy többségük job ban teljesíti a szakképzettség megkövetelte feltételeket, mint a férfiak, így a nők a műszaki ellenőrzésben 20 %-ban, a mesterek 75 %-ban, a normázók 95 %-ban, a modellezők és tervezők 85 %-ban teljesítik az előírt feltételeket. Ez azt mutatná, hogy több nő helyezkedhetne el vezető funkcióban, legalább is több lehetősé.? lenne erre. A hiba abban keresendő, hogv a gyakorlatban gyakran a bór kérdéseknél szociális szempontokat kívánnak érvényesíteni. Ezzel magya rázható, hogy egyforma munkakate góriák esetében, valamint a nők ma gasabb szakképzettsége ellenére is, a férfiak átlagkeresete magasabb a nő kénél. A mesterek kategóriájában pl a férfiak 1559 koronát, a nők csupán 1398 koronát keresnek havonta. A 6. bérosztályban a férfiak 267 koronával többet kapnak, mint a nők. Ezt azzal igyekeztek magyarázni, hogy a férfiak fizikailag et'ősebbek, nagyobb teljesítményt nyújtanak, egy alapos elemzés azonban azt mutatja, hogy a nőknek gyakran a 6. bérosztály alapján megkövetelt munka helyett alacsonyabb osztály szerinti munkát adtak. Ez azt bizonyítja, hogy a bérpolitikában gyakran a képesítés és ismeretek helyett szociális szempontok kerekednek felül, mégpedig azért, mert a férfit tekintik családfenntartónak. A női alkalmazottakkal kapcsolatosan pedig úgy gondolkodnak, hogy az ő keresetük úgyis a második fizetés a családban, tehát csak kiegészítik a család Jövedelmét. Szocialista építésünkben olyan ^ fordulóponthoz érkeztünk, amikor a munka termelékenysége vált a népgazdaság további fejlesztésének alapvető tényezőjévé. Vonatkozik ez nemcsak az iparra, de minden munkára, a közszolgáltatásokra, sőt a házi munkára is. A szocializmusban és kommunizmusban ugyanis az a cél, hogy teljesen megszüntessük a nők egyenlőtlen helyzetét. Olyan feltételeket kell teremteni, hogy a nők háztartási munkáját csökkentsük, megkönnyítsük, és hogy a család szokásos anyagi szükségleteit társadalmi úton elégítsük ki. A nők foglalkoztatása nemcsak gazdasági, de etikai és politikai probléma is. A különböző életpályák választásához és eléréséhez nemcsak a jogot kell biztosítanunk, hanem lehetővé kell tennünk a nők számára a szükséges szakképzettség megszerzését is. Többéves tapasztalat azt mutatja, hogy a lányok nem eléggé használják ki azokat a lehetőségeket, amelyeket a mi iskolarendszerünk nyújt. Az általános műveltséget nyújtó iskolák első évfolyamait a lányok kétharmada látogatja, az ipariskolákra azonban kevés lány Jelentkezik. Nem mutatnak nagy érdeklődést a technikai főiskolai tanulmányok iránt sem. Abból, ha sok lány jár az általános műveltséget nyújtó iskolákba, logikusan az következne, hogy legalább a lányok fele a főiskolákon tanuljon. Mégis azt látjuk, hogy 100 főiskolai képzettségű szakember közül csupán 24 a nő. A középiskolai képzettségű szakkáderek is főképpen az iskolaés egészségügyben dolgoznak. Az iparban pedig főleg adminisztratív munkát végeznek. Csak kevés esetben találunk pl. a gépipari vállalatokban női mestereket, technológusokat, üzemvezetőket, vagy más technikai doigozókat. ftártunk és kormányunk mindent r megtesz annak érdekében, hogy megkönnyítse a nők foglalkoztatását. A jövőben várható fejlődés még nélkülözhetetlenebbé teszi, hogy a nők nagyobb mértékű foglalkoztatásával fedezzük az ország szakmunkásigényét. A megoldás kulcskérdése a nők szakmai képzése. Azonkívül tekintetbe kell venni a nők fiziológiai és lelki alkatát is, hogy megkönnyítsék munkájukat, és segítsék őket képességeik továbbfejlesztésében. A nők foglalkoztatása és szakmai képzése sokoldalú probléma. Sok körültekintést, türelmet és tapintatot igényel. Az egyenjogúság akkor nem csupán lehetőség lesz, hanem gazdagabb tartalmat nyerő valóság. CREK IMRE Ú| SZÖ 4 * 198

4- december 18.