Új Szó, 1964. november (17. évfolyam, 304-333.szám)

1964-11-14 / 317. szám, szombat

A szakképzettség - a siker feltétele AZ ÉLET MINDEN TERÜLETÉN természetes követelmény ma már, hogy a nagyobb és a több tudás igényeinek érvényesítésével segítsük a jobb eredmények elérését., A hozzáértés, a szaktudás ma már olyan követelmény, mely az eredményes munka döntő feltétele, s vele együtt a további előrehaladás fontos ismérve is. Ez az elv ma egyre nagyobb teret hódít közéletünkben, s hovatovább helyet követel magának a népművelésben is, anol — érzésünk szerint — ezeket a logikus törvényszerűségeket sok esetben vagy nem ismerik, vagy meglehetősen furcsa elképzelések alapján szinte a feje tetejére állítják. Gyakran ugyanis még az a meggyőződés uralkodik, hogy népművelő munkát mindenki végezhet, — s ez a felfogás a gyakorlatban is meglehetősen elburjánzott. Nem csoda tehát, ha egyes helyeken a népművelési munka tartalma és színvonala vallja kárát mindennek. Nem akarom most részletezni a népművelés felelősségteljes küldetését, amelyről a CSKP Központi Bizottságának határozata, mint a szocialista nevelés — éspedig: az erkölcsi-politikai; általános ismereti, valamint esztétikai nevelés — hatékony eszközéről szól. Csupán hangsúlyozni szeretném, hogy a feladatok mind sokrétűbbek lesznek, s a társadalom anyagi és kulturális színvonalának emelkedésével összhangban történő teljesítésük hovatovább tényleges mesterségbeli tudást követel. Ezek alapján természetes követelmény, hogy a hivatásos népművelési dolgozó alaposan készüljön fel munkájára, a rá váró feladatok teljesítésére. Az állandó tanulás igénye ugyanis raa már mindenkire, a népművelés hivatásos dolgozóira azonban kétszeresen vonatkozik. A valóságban persze a társadalmi szükségletek és a beidegződött gyakorlat között elvi ellentét áll fenn, s ezek eltávolítása mindmáig csigalassúsággal történik. Ennek az ellentétnek a kiküszöböléséhez néhol hiányzik a munkakedv, annak ellenére is, hogy a CSKP Központi Bizottságának 1958-as idevágó határozata világosan kimondja: a népművelő munkát művelt, politikailag fejlett és gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező személyekre kell bízni A határozat a továbbiakban utasítja az Iskola- és Kulturális Ügyek Minisztériumát, hogy egységes művelődési rendszert dolgozzon ki, amely lehetővé teszi a népművelési dolgozók politikai és szakmai tudásának állandó, folyamatos elmélyítését. Annak ellenére, hogy a minisztérium — a társadalmi szervezetekkel és a kulturális-népművelési intézményekkel egyetértésben — kidolgozta „A népművelési dolgozók egységes művelési rendszerét", amely a népművelés terén az egyes tisztségek betöltéséhez szükséges szakképesítés elveit is meghatározza ;- lényeges változásra mégsem került sor. Az irányítás és a szervezés felelős tisztségeit továbbra is olyan dolgozókra bízzák, akik másutt nem állták meg a helyüket, s felelős tisztségük betöltéséhez a legelemibb feltételekkel sem rendelkeznek, vagyis a CSKP KB említett határozatában feltüntetett követelmények egyikének sem felelnek meg. Amint látjuk, ezekben az esetekben egyesek sutba dobták a párthatározatot, s annak érvényre juttatása helyett az ösztönös gyakorlat érvényesül Hasonló ez kissé ahhoz az esethez, amikor úszni nem tudókat mély vízbe dobnak. Vagy megtanulnak úszni, akkor kievickélnek, s ha nem, hát belefulladnak Népművelésünkben számos ilyen nem úszó fulladozik — mély vízbe dobták őket, s most kapálóznak jobbra-balra, mindent megtesznek, amit tehetnek, sokszor azonban egyetlen szalmaszálat sem nyújtunk feléjük, hogy benne megkapaszkodva partot érhessenek. A HIVATALOS NÉPMÜVELESI DOLGOZÓ szakképzettségét illetően — anélkül, hogy túlbecsülnénk az oklevél vagy a bizonyítvány jelentőségét — hanglúlyoznunk kell, számukra a tudás, a rátermettség a fontos, s ez nem mindig függ a \ szakképesítést jelentő papirostól Számos tanító működik például a népművelésben, s bár nem rendelkeznek főiskolai végzettséggel, kiválóan tevékenykednek. Ezen kivételek ellenére a kádermunka egyik fontos mércéié a népműve lésben a szakképzettségi arány Ez pedig valóban nem a legiobb A nyugat-szlovákiai kerületben például 84 dolgozótól kövelelnek meg főiskolai végzettséget, s közülük 69 eh nem felelnek meg ennek a követelménynek, a továbbtanulás útját viszont mindössze 25-en vállalták A közép-szlová kiai kerületben 48 közül csak 5 felel meg a, követelményeknek és hárman tanulnak tovább A kelet-szlovákiai kerületben -18 közül csak 5 felel meg a követelményeknek és hárman tanulnak tovább. A kelet-szlovákiai kerületben főiskolai végzettséget feltételező beosztásban 32-en dolgoznak, s csupán kilencen rendelkeznek a szükséges képesítéssel, s levelező tagozaton tízen tanulnak tovább. Hasonló a helyzet a középiskolai végzettséget illetően is. Csakhogy e téren a tények még megdöbbentőbbek. Nehéz ugyanis elképzelni, hogy a felnőttek nevelését és művelését olyan népművelési dolgozó szerve^ meg, aki még a középiskolát sem vegezte el. igaz, sokan pótolják a mulasztást, de korántsem annyian, hogy belátható időn belül számottevő javulásról beszélhetnénk. Az alulírott adatok nem vonatkoznak a könyvtárakra, üzemi klubokra és más létesítményekre. A hiányzó adatok azonban semmiképpen sem billentenék helýre a mérleget, ellenkezőleg, még kirívóbban aláhúznák a fogyatékosságokat Teljesen nyilvánvaló, hogy a párt utasításait a népművelésügyl dolgozók alkalmazásáról nem teljesítették, amennyiben a kerületi népművelési központok, népművelési házak és otthonok 176 dolgozója közül 140 nem rendelkezik — a követelményeknek megfelelően — főiskolai végzettséggel, s 391 közül 242-nek sincs meg a középiskolai végzettsége S távolról sem mondható vigasztalónak, hogy a főiskolai képesítés nélküli dolgozók közül mindöszsze 44-en tanulnak, s a középiskola elvégzését illetően pedig 60-an vállalták ezt a „többletmunkát". Ezekre a kérdésekre az illetékes pártszervezeteknek és nemzeti bizottságoknak nagyobb gondot kellene fordítaniuk. A SZAKKÉPZETTSÉGRŐL SZÚLVA persze nem akármilyen műveltségre gondolunk. Mit használna, ha a népművelésben jogászokat, építészmérnököket vagy közgazdászokat találnánk — tehát olyanokat, akik főiskolai tanulmányaik alatt a legkevésbé sem kerültek kapcsolatba a népművelés elméleti vagy gyakorlati kérdéseivel. Elszomorító tény, hogy a népművelésben dolgozó főiskolai végzettségű egyének képesítése távolról sem rokon azokkal a szakokkal, amelyekben a pedagógiának, lélektannak, a marxista szociológiának vagy esztétikának legalább az alapelvei ismeretét is feltételezhetnénk. Tehát a főiskolai végzettségről korábban említett számadatokai sem tekinthetjük mérvadónak, mert a népművelési munkához szükséges szakképesítéssel a szóban forgó dolgozók csupán elenyésző hányada rendelkezik. Persze, főiskolai fokon a népművelési munkára eddig még senki sem szerezhetett szakképesítést, mivel a népművelési tagozatot mindössze négy éve nyitották meg, s az első végzősök csak jövőre kerülnek ki. Tény viszont az is, hogy a mostanihoz hasonló ütemben — a bratislavai Komenský Egyetem bölcsészettudományi kara levelező tagozatának összes évfolyamaiban mindössze 97 hallgató tanul — nehezen tudjuk a szükséges káderutánpótlást biztosítani, bár e téren részben segítséget jelent a prešovi főiskolán létesült népművelési rendes tagozat, amely az idén kezdte meg működését. A népművelési dolgozók középiskolai tanulmányaikat ielenleg a bratislavai könyvtárosképzo középiskolában folytatják — mint rendes tanulók, vagy a levelező tagozaton — népművelési, illetve könyvtárosi szakon. Ezt az iskolát fennálása óta (1953) az 1962/63-as tanév végéig 655 tanuló végezte el. Azonban ennek a néhány száz embernek több mint a felét hiába keresnénk a népművelésben. Hová lettek? Miért tanultak a népművelési tagozaton, ha aztá

n különböző munkahelyekre sodródtak, s a. lányok zöme tisztviselőként helyezkedett el. Ennek bizonyára megvannak az okai. Ide tartozik az is, hogy — az Iskola fennállásának első éveiben — inkább toborozták a diákokat, mintsem kiválasztották őket. Azt vették fel, akit érdekelt a szakma, vagy akinek más lehetősége már nem volt. A népművelésnek, mint hivatásnak, nem volt valami nagy vonzereje, s ha a végzős hallgató érzelmileg érdektelen volt, másutt Keresett érvényesülési lehetőséget. A végzősök elkallódásában a káderpolitika is vétkes, mert az irányító szervek téves felfogása ellentéteket szült, s ennek eredményeként a szakképzett erők faképnél hagyták a népművelést EZZEL AZ ALLAPOTTAL nem lehetünk elégedettek A felelős szerveknek eiőször Is a népművelési tagozatra való felvétel feltételeit kellene megszigorútaniuk Ez ma már természetes követelmény. Annál is Inkább, mivel a könyvtárosképző középiskola iránti érdeklődés lényegesen megnövekedett Továbbá nagyobb figyelmet kell szentelni a végzős növendékek elhelyezésének, s nem szabad olyan esetnek előfordulnia, hogy például a főiskolát végzett könyvtáros — tanulmányai befejeztével — nem tud könyvtárban elhelyezkedni, mert a könyvtárosi helyet középiskolai végzettséggel nem rendelkező személy foglalja el. Az iskolai végzettség — különösen a vezető beosztásúak esetében — a népművelésben is alapvető követelmény. Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy az iskola elvégzése után a. népművelési dolgozók művelődése is befejeződött. Éppe

n ellenkezőleg: minden népművelési dolgozónak — tekintet, nélkül iskolai végzettségére — rendszeresen fejlesztenie kell tudását, bővítenie tapasztalatait. Ezt a célt szolgálja a népművelési dolgozók továbbképzésének egész rendszere —• a szemináriumoktól kezdve a rövid tanfolyamokon keresztül a hivatásos népművelési dolgo/ók 'számára létesült népi egyetemekig. A képzésnek ezek a formái persze nem pótolhatják az iskolát, a szakképzettséget, hanem csak kiegészítik azt. E tekintetben — a kezdeti nehézségek ellenére — példaként említhetjük a nyitrai, poprádi, košicei, érsekújvári, komáromi és a prešovi járást, ahol a népművelési dolgozók rendszeres továbbképzését a népi egyetem formájában állandósították. Az elmondottakon kívül hangsúlyoznunk kell azt is, hogy — a falvakon és üzemekben egyaránt — a népművelési munka dandárja az önkéntes dolgozókra, szervezőkre, együttesek vezetőire, és lektorokra vár. De nekik is alaposan fel kell készülniük, ha színvonalas munkát akarnak végezni. Ez pedig ugyancsak nagy feladatot ró főleg a népművelési otthonokra és a kerületi népművelési intézményekre, amelyek egyre eredményesebben gondoskodnak a klubszerű népművelési létesítmények dolgozóinak szakmai kérdéséről. Ezen a téren még sok feladat ál) előttünk, s ezek végső megoldását központilag kell biztosítanunk. Az ilyen természetű feladatok megoldása a bratislavai Népművelési Intézetre hárul. A népművelési dolgozók továbbképzését célzó akciók közül csupán néhányat említek meg azok közül, amelyeket az intézet a magyar nemzetisé gű lakosság számára a CSEMADOKkal karöltve az utóbbi ldőbe

n rendezett. hangsúlyozni szeretném, hogy a Nepművélési Intézet nemzetiségi osztálya ezeket az akciókat tervszerűen, a szükségleteknek megfelelően valósította meg, sőt, terven felüli akcióra is sor került. MINDENEKELŐTT a többfajta bentlakásos iskoláztatást említjük meg, amelyeket az intézet a népművelési munka egyes szakaszainak megfelelően évente rendez. A közelmúltban ez a rendezvény az alapfokú tanfolyamok előadóinak és instruktorainak tíznapos iskoláztatásával bővült, különös tekintettel az előadóművészetre, énekre és táncra. A rövid lejáratú iskoláztatásokat az utóbbi években célszerűen bekapcsolták a magyar népművelési dolgozók képzésének rendszérébe, s több vonatkozásban — az alapfokú tanfolyamok részére — az intézet magyar nyelvű tananyagot is biztosított Ugyanakkor a hivatásos magyar népművelési dolgozók számára — amennyiben elegendő jelentkező lesz — már a jövő tanévben megnyílik a bratislavai Népművelési Inštitút levelező tagozatán az első magyar évfolyam. A népművelés előtt álló igényes feladatok megkövetelik, hogy minden erőt mozgósítsunk teljesítésükre. Helytelen az a felfogás, amikor egye sek úgy vélik, hogy létezik ún. „állami népművelés", s kívüle az a nép művelés, amit a társadalmi szervezetek végeznek. A valóságban nálunk egyféle népművelés létezik, s ez a pári irányította szocialista népművelés. Ezért a párt kitűzte feladatok teljesítése érdekében . a népművelés valamennyi tényezőjének össze kell fognia, egybe kell hangolnia munkáját, hogy közös erővel munkál kódja nak a feladatok teljesítésén. Ez viszont azt is megköveteli, hogy a népművelési dolgozók továbbképzésé re és módszertani felkészülésére is nagyobb gondot fodítsunk Az egységes művelődési rendszer és művelődési terv ma már nemcsak a formális egyetértéssel, hanem az egységes megvalósítás tényével ls számol. TUDJUK, hogy a jég nem törik meg egyszerre, de hisszük, hogy ezt az egységet a népművelési dolgozók elmélyültebb felkészültsége s a népművelési munka minőségének javulása érdekében mihamarább megvalósíthatjuk. JOZEF HOLICKÝ, a Népművelési Intézet igazgatója ÖSZ A SZLAVÍNON (Bachan felv,) MONOSZLÓY M, DEZSŐ: A FORMÁRÖL Nekem nem lovagi torna a forma, ahol kesztyűt kell húzni a viadalhoz, sem kotta kölcsönző, ahol sablont vehetsz a dalhoz. Nekem a forma tartalom, beszédre hívó alkalom, gondolatfinomító hajlam a dallam, mely elmélkedni kényszerít. Csak látszólag önmagával egyenlő a szó, s a belőle préselt gondolat zene bujkál a szó alatt, mely külön él és rezonál, ötletre indít s ha akkordja csendül a gondolata is vele lendül, s a szürke érv is muzsikál. VOZÁRI DEZSŐ: DOBOLD, TE VERS... Mint pernye száll és hull a szó a szóra, zörgő szerszámait kevélyen pengeti az örök keserédes metafora, a semmiből próbál verset teremteni. Semmi és minden összéolvad benné, formába búvik az anyagtalan anyag, akárcsak kacér kedvese lenne szónak a mafla rím, rímnek a gondolat. Az áradatban egymáshoz tapadnak, harsány hangú igék, szorgalmas főnevek, dúdolva nyers dallamukat magpdfiak, a strófa hirtelen felsír vagy felnevet. Gyors kézzel, mely simogat és elátkoz, kihántanak szakadt gúnyádból a szavak, vegyítve szennyet és dübörgő pátoszt, élő áram gyanánt emelnek, sújtanak. Múlj el, maradj felejtett irka-firka, de addig még dobold, te vers velem, társtalan is lángolhat, aki írta, mert nincs ennél hűbb s kínzóbb szerelem. CSONTOS VILMOS: ŐSZKOR Megállok sárgult fák alatt, Vetkőző ősz, hogy lássalak. Meglesem, ahogy betakar, ölelésével az avar. Csókkal a szél is rád hajol, Azután altatót dalol, S ha alszol már - egy felleget Még fölötted szét tereget, Hogy ne ébresszen napsugár, Csak majd március derekán. 19R4. november 14. * 0] SZÖ 9