Új Szó, 1964. november (17. évfolyam, 304-333.szám)

1964-11-14 / 317. szám, szombat

LÉLEKVADÁSZAT —­SZÓVAL ÉS REKLÁMMAL H a külföldiek között szóba kerül Kanada, akkor ál­talában Torontóra gondolnak, mely ismertebb, mint Ottawa, a főváros. Nem is csoda: Ottawa sokkal kisebb, messzebb esik a lakott területektől és egyál­talán nem éľ a fővárosok moz­galmas, pezsgő életét. Csak ab­ban különbözik a többi várostól, hogy itt intézik az állam ügye­it. Toronto Ontario tartomány déli részén, a hideg vizű On­tario tó partján fekszik. A kö­zel kétmillió lakosú Torontőt a bevándoroltak városaként em­legetik. Jellegzetessége a bábeli nyelvzavar. Harmincnégy nem­zetiséggel találkozunk a város­ban, ezeknek a jele angol ere­detű. A legnagyobb emigráns csoport 150 ezer olaszból áll. I A negyven—ötvenezer magyar mellett szlovákokat, lengyele­ket, portugálokat, skandinávo­kat, továbbá japánokat, kínaia­kat, indiaiakat és afrikaiakat tálálunk Torontóban. Termés.ze-. tesen a hivatalos nyelv az an­gol, ám minden nemzetiség a maga nyelvét használja.- Ez egyáltalán nem okoz nehézsé­get, hisz a nagy önkiszolgáló áruházak mellett végtelen so­rokban húzódnak a nemzetisé­gek tulajdonában levő üzletek, éttermek, klubok stb. Ennek persze hátrányai is vannak,^ így nagyon nehéz a munkások megszervezése. A kommunista párton belül vannak ugyan nyelvcsoportok, ám a hivatalos angol nyelv miatt itt is sok probléma vetődik fel. A nemzetiségi csoportok el­szigetelődésének több oka van. Így tudják megőrizni kultúráju­kat, hagyományaikat, szokásai­kat, így tudnak védekezni az angol elnyomással szemben. Az angolok viszont szemükre vetik, hogy a bevándorlók nem akar­nak beolvadni az ottani népkö­zösségbe, nem akarnak kana­daiakká válni. Az éremnek ugyan két oldala van, de ebben az esetben mindkettő az emigránsok ellen szól. Hiába akar valaki beolvadni egy más népközösségbe, hiába próbál alkalmazkodni, az angolok sze­mében a bevándorló mindig csak „D. P", azaz idegen ma­rad. Ettől függetlenül a kapi­talisták kedvelik a bevándorol­takat, mert a kizsákmányolásra ők a legalkalmasabbak. Az ide­genek nem ismerik az itteni törvényeket, így teljesen ki vannak szolgáltatva a munka­adónak. Ha panaszkodik, nó­gatják, hogy tanuljon meg an­golul. Ha megtanult angolul, akkor meg háttérbe szorítják. A külföldi oklevelet nem isme­rik el, ezért van az, hogy na­gyon sok diplomás ember edénymosogatóként, vagy éjjeli takarítással keresi kenyerét. Séta közben sok érdekességet láthat az ember. Nem hiába mondják: A dollár mindenütt úr — ezt itt is láthatjuk. Úton-út­félen különféle szekták prédi­kátorai az utcai zajt túlharsog­VEZETT KIÜLÓS KÁVÉHÁZ va próbálnak híveket szerezni. Olyan szenvedélyesen „téríte­nek", hogy az embernek önkén­telenül az az érzése: ezek bi­zonyára rosszban sántikálnak. Torontóban semmin sem sza­bad csodálkozni. Az üzleti ne­gyed járdáján kutyákat mos­nak vödörben, majd a napon száríják őket. Majmot bújtat­nak gyerekruhába, beültetik egy ikerkocsiba és a bébivel együtt korzóztatják. Az utcán „diliző félcádulásokat" sem figyelmezteti a rendőr, pedig nemcsak az fordul elő, hogy magukban hangosan beszélnek, hanem az is megtörténik, hogy valaki forgalmas úton kedvte­lésből letolja a nadrágját. A na­pokban láttam ezt az Avenue Rd. és a Bloor Str. sarkán. Ezek a pillanatképek bizonyára egy rothadó társadalom kórtünetei. Az áruházak a legválaszté­kosabb holmikat kínálják, s nincs az a külföldi áru, amit ne találnánk meg. Naponta ren­dezik a kirakatokat, hogy fo­kozzák a vásárlási kedvet. A szí­nes reklámok, a nagy propa­ganda sokszor fölösleges köl­tekezésre csábítja az embereket. A kiszolgálók szinte ráerősza­kolják az árut az emberekre. „Vásárolj, majd később fizetsz!" — ez itt a jelszó Torontóban most van az áru­házak fő idénye, itt az „aratás". Európai szemmel nézve furcsa, hogy itt már október második felében teljes lendülettel folyik a karácsonyi vásárlás. Az üzle­tekben meg sem lehet moc­canni a sok csomagtól, tetéződ­nek az adósságok, s ilyenkor senki sem gondol arra, mi lesz januárban, amikor beállítanak az első számlával. . A tőkések az évi profit 70 százalékát eb­ben a két hónapban érik el, te­>hát most legfőbb gondjuk a „profit making", azaz a „profit­csinálás". TORONTO IDEGENFORGALMI NEVEZETESSEGE: AZ 1912­BEN ÉPÜLT CASA LOMA VAR (A szerző felvételei) A Kék- és a Fehér-Nílus összefolyásénál kép­ződött keskeny félsziget elefántormányra hason lít (az elefánt arabul khartumot jelent). A ha­gyomány szerint az elefántról nevezték el a fő­várost a törökök, akik 1821-ben meghódították Szudánt. A múlt század második felében, a Mahdi uralkodása idején Khartúm pusztulás­nak indult, s a főváros Omdurman volt. Khar­túm. Omdurman és Észak-Khartúm manapság egy várost alknt 300 ezer főnyi lakossággal. Hatszáz méter hosszú keskeny híd köti össze Khartumot és Omdurmant. Az utóbbi vásárvá­ros; itt él az afrikai dolgozók többsége. Om­durman bazárjairól és kézműveseiről híres. Lép­ten-nyomon fellelhetjük az elefántcsont- és ébenfafaragás művészeit, a bazárban hemzseg­nek az ötvösök és bőrművesek, akik krokodil­és kigyőbőrbűl csodálatos dolgokat varázsol­nak. Észak-Khartúm viszont a fiatal afrikai munkásosztály, a vasúti fűtőházak és mozdony­színek, városa. uiiüni^^iiiam Autónk El-Obeid és a néprajztudósok érdek­lődését felcsigázó Núbia között megállott. So­főrünk, Taga kiugrott, éš műanyagkannával a kezében elindult a magas fűből kiemelkedő óriásfa felé. Vizet akart meríteni a banbabfa törzséből, hogy feltöltse a motor átforrósodott radiátorját. A bakkara és a kababisu törzs pász­torai ugyanis aszályos időben természetes cisz­ternaként használják a 45 méterre megnövő bao­habfa törzsét. A köröskörül megsárgult rézföld­re emlékeztető fűben trópusi ernyőakácok ko­ronája alatt gumi­arabikum-gyűjtők tesznek-vcsznek. AENILUSí Hosszú nyelű éles [fejszével ügyesen vá­gásokat ejtenek _ ii _ _ kemény héjú ága­I fi I II II k011, A vágásokból h jj I II lassan folyik a méz­gás, átlátszó folya­J dék, mely csakhamar megkeményedik. Kis idő múlva letörik, és a mézgát kosarakba gyűjtik. A fa még sokáig ontja köny­nyeit. A bennszülöt­tek nem is hívják másnak a világszer­te ismert gumiarábi­kumot mint faköny­nyeknek. A gumiarábikum a szudáni export leg­főbb cikke. A kivi­teli cikkek tábláza­tán a gyapot után mindjári a második helyen szerepel. A műanyagok korában is igen keresett cikk. Szudán a világ gumiará­blkiim-szükségletének háromnegyed részét elé­gíti ki, s a legjobb minőségű gumiarábikumot éppen itt, Kordofánban állítják elő. AHOL AZ ESŐ ELPÁROLOG MIELŐTT FÖLDET ÉRHE SZ. LOSZEV ÉS SZ. DRACSINSZKIJ ÜTIJEGYZETEI N U B I A Valaha erre vonult a híres „arbain" — negy­ven napig tartó karavánul, amely Egyiptomot Belső-Afrikával összekötötte. Erre bandukol­tak az elefántcsonttal, gumíarábikummal meg­rakott karavánok, erre vánszorogtak a vasra vert és összeláncolt fekete rabszolgák. A félel­metes Nühiai-sivatagon keresztül elhullott álla­tok és emberek csuntjai mutatták az utat. Száz rabnak alig fele, gyakrabban egyharmada, sőt tizede jutott csak el a rabszolgapiacig. Az ország északi része a legkietlenebb táj. Az emberek születésük óta egy csepp csőt sem láttak. Előfordul, hogy hallják az eső zúgását, a vízcseppek azonban nem érnek földet, még a levegőben elpárolognak. Ezen a vidéken hosszúak az utak. beláthatat­lan térség tárul a vándor szeme elé. Néptelen táj, ezért az utasok könnyen ismerkednek. Egy benbabfa tövében hárman ültek: egy fiúcska, egy európai ruhás fiatal férfi és egy burnuszos idősebb szudáni. — Igen, igen, ez tebeldi — szólalt meg a fia­tal szudáni, látva érdeklődésünket. Ök tebel­dinek hívják a baobabfát. — Még egészen fia­tal fa, alig ezeréves. Melléjük ültünk az árnyékba. Megtudtuk, hogy a fiúcska neve Omár, a fiatalembert Ah­dallah Madzsubnak hívják, az öreg burnuszos pedig Timszah. azaz krokodilus névre hallgat. Valahányszor Madzsubhoz fordultak, mindig ne­ve elé tették az usztaz szót, ami az araboknál tudós embert jelent. KE V í S A P E D A G Ó G U S Megtudtuk, hogy Madzsub tanító. Omdurman­ban végzett pedagógiai iskolát és apja szülő földjére, Kordofánba nevezték ki tanítónak. A fiatal köztársaság egyik legnagyobb baja a pedagógushiány. Négy hónappal ezelőtt új isko­lát létesített. — Hol van az iskolája? — érdeklődünk. ) — Itt — mutatja kezével, és széles kört ír le a szavannában. — Most Abu Huszejn kútjá­tól 12 mérföldre vagyunk, de nemsokára felke­rekedünk, és közelebb megyünk a Núbiai hegy­séghez. A bakkarák sohasem élnek sokáig egy helyen. — Szembe kell néznünk a tényekkel. Lakos­ságunk 90 százaléka írástudatlan; 11 millió la­kos közül "egymillió a dzsungelben látja meg a napvilágot, és ott is él élete végéig — mon­dotta tájékoztatásul az egyik miniszter. Az államvezctésnek nagy erőfeszítésébe kerül az Írástudatlanság felszámolása és nemzeti káderek képzése. Ebben nagy szerepet játszik a függetlenség első évében, 195B. július 24-én megnyílt khartúmi egyetem. Elődje a Kitchener Kollégium volt. — Az angolok szándékosan tiszt­viselőket, s nem műszaki kádereket neveltek — meséli Habib Mndasir, a tájékoztatásügyi minisz­térium megbízottja. A 90 ezer kötetes könyvtár az egyetem büsz­kesége. Belelapozom az egyik könyvbe: „Beveze­tés a mezőgazdaság gazdaságtanába" Szerzű: Macmíllan. Valamennyi tankönyvet angolok vagy amerikaiak írták. Az előadók harmadrésze is angol, az egyetem szudánosítása azonban napirenden van. Jelenleg majdnem kétezer hall­gatója van az egyetemnek, s 1967-ben már há­romezerre számítanak. Szükség van szakemhe rekrel Várják őket a gezirai gyapotültetvények, az új nílusi duzzasztógátak és erőművek. „ÉSZAK .VELENCÉJE" TURISTA SZEMMEL AHOL NEM ISMERIK A HÁBORÚT MWWWMIH) iWIBIBI! In I HltHBi 1 mt. november Sí. 5S Öf SáSÖ 9 KARDOS MÁRTA ÚTIJEGYZETEI STOCKHOLM ÜZLETI NEGYEDE si, a kórházi ápolás ingyenes, csupán a gyógyszereket kell megfizetni (áruk viszonylag magas), a gyermekek tanítatá­sa éppúgy ingyenes, mint az iskolában kapott ebédek és a tankönyvek. A nyugdíj hatvan­hét éven felül — a fizetésnek legfeljebb 65 százalékát teheti ki. Ez a néhány kiragadott adat nem ad teljes képet, de érzé­kelteti, hogy Svédországban az életszínvonal magas. Minden bi­zonnyal e „jóéletet élvező tár­sadalomnak" is megvannak az árnyoldalai, ezt azonban a tu­rista nehezen veszi észre. A megélhetés és a szolgálta­tások nem olcsók, és a kultúrát is meg kell fizetni. A kirakatok­ban látott könyvek meglehető­sen drágák, Helga szerint: akik takarékoskodni akarnak, a könyvtárakból is kikölcsönöz­hetnek maguknak. Az operaelő­adások ős hangversenyek láto­gatása is drága mulatság, két belépőjegy áráért majdnem egy öltönyt, két mozijegyért egy férfiinget vásárolhatnak a stockholmiak. Ezért a mozik legtöbbször üresen tátonganak. AUTOMATÁK Svédországban kevés a mun­kaerő. Ennek pótlása azonban a magas színvonalú technika jóvoltából nem okoz gondot. A szállodákban például lépten­nyomon találkozunk cipőtisztí­tó automatákkal, amely néhány fillérért bekrémezi, és a két­oldalt rászerelt gyors forgású barna vagy fekete körkefével két perc alatt úgy kifényesíti (A szerzű felvétele) magukra a figyelmet. Mi törté­nik mögöttük? Az építkezések kísérő jelenségétől: a portól, piszoktól kímélik meg a járó­kelőket. Ez az óvintézkedés azért is nagyjelentőségű, mert az építkezés nemcsak az új la­kónegyedekben, hanem a belvá­rosban is gyors iramban folyik. Egész utcarészleieket bontanak le, hogy helyükre korszerű la­kásokat építsenek. Mi a feltűnő az új lakónegye­dekben? Itt a házak még el sem készülnek, de a járdák és az utak már megkímélik a jö­vendőbeli lakókat a bukdácso­lástól, a sártól, a piszoktól. Ki­tűnő munkamódszer ez, átve­hetnénk mi is. Azért a lakás­hiány itt sem ismeretlen lóga­tom. Knut Larsen orvos elpa­naszolta, hogy ő is évekig várt kétszoba-konyhás új lakására. Természetesen kölcsönre épít­tette, s most a havi részleteket törleszti. Svédországban is a kölcsön a legjobb üzlet. A JÁRÚKELÖK LEÁLLÍTJÁK A GÉPKOCSIÁRADATO T ' Stockholmban óriási a forga­lom, a gépkocsik áradatától szinte zúg a fülünk, káprázik a szemünk, és gyakran reményte­lennek tűnik az utca másik ol­dalára való átkelés. Ezért ké­szüléket szereltek fel és a járó­kelők egy gombnyomással leál­líthatják a forgalmat, és átkel­hetnek a túloldalra. Igaz, hogy számukra még így sem veszély­telen az átkelés, különösen ha figyelembe vesszük, hogy Ang­lián kívül már csak Svédor­szágban maradt meg a „balra hajts!". WWIIIBHJI ..ilüBM'J D epülővel , mindössze egy óra az út Helsinkiből Stockholmba. A verőfényes napsütésben, gépünk árnyéka hűséges kísérőnkké szegődött a beláthatatlan vízen. Jól kive­hetők a kisebb-nagyobb földte­[ rületek, tükörként csillogó ta­vak. A földrajzkönyvek Svédor­j szágban 24 000 szigetet és 96 ezer tavat tartanak számon. De a főváros ebből az óriási metty­; nyiségből „alig" 15 szigetet mondhat a magáénak, úgyhogy | a rajtuk épült városrészekkel és a 41 összekötő híddal joggal kapta az „Észak Velencéje" el­nevezést. ' GAZDAG ORSZÁG Svédország ma a világ egyik leggazdagabb állama, ügyes po­litikája folytán több mint egy évszázada nem viselt háborút. Míg más nemzetek hadakoztak, véreztek, országok dőltek rom­ba, a svédejk a hadviselő álla­moknak eladott fegyverből és más áruból gazdagodtak. De úgy látszik, a svéd Vöröske­reszt szegény maradt, mert már a repülőtéren megtaláljuk a kegyes adományokra kikészített perselyeket. — Ne ítéljen meg ebből ben­nünket — magyarázkodik kísé­rőm, Helga Heide, a szőkehajú, karcsú svéd szépség, és hogy más irányba terelje a beszélge­tést, hazája szociális vívmá­nyaival dicsekszik: — Az orvosi, a gyógykezelé­a lábbelidet, hogy tükrében megláthatod magad. Gyakoriak az egyes városok nevezetességeit hirdető automa­ták. öt nyelven olyan előadást vágnak ki a hallgatóságnak, hogy a legtájékozottabb idegen­vezető is megirigyelhetné. A játékkereskedésekben sok az ötletes áru. A csodakutya megugat, farkát csóválja, sőt néhány lépést is tesz feléd, ha egy-két szót szólsz hozzá. Az életnagyságú babákat pedig a hangoddal működésbe hozod, sírnak, kapálődznak, akárcsak az igaziak. HOSSZÜ HAJ POFASZAKÁLLAL Szerte a városban, igen sok a fiatal. Vidámak, hangosak és egész csinosak lennének, ha el­fogadható külsővel mutatkozná­nak. A Beatles-frizura, a stock­holmi ifjúság szinte uniformi­zált hajviselete látható, a fiúk épp olyan borzasak, mint a lá­nyok, csakhogy ők ráadásul még bozontos pofaszakállt is viselnek. Kísérőm, Helga elné­zően mosolyog. — Fiatalos szeszély, hódol­nakv a divathóbortnak e gond­talan fiatalok, főiskolások, akik többnyire gazdag szülők gyer­mekei, s nem ismernek anyagi gondokat. ÉPÍTKEZÉSEK, LAKÁSOK Az utcákon sok helyütt pony­vákba burkolt épületek vonják • 1 1

Next

/
Thumbnails
Contents