Új Szó, 1964. november (17. évfolyam, 304-333.szám)

1964-11-14 / 317. szám, szombat

A néppel együtt a nép érdekében (Prandl Sándor felvétele) Mit fogott a hálótok...?" EZÜSTÖS FÉLHOMÁLY ölelte körül a közeli hegyeket. A háttérben a tornai vár elmosódó körvonalai rajzolódtak az égboltra. A halastó környéke még csendes. Majd minde

n átmenet nélkül világosabb le.tt a láthatár, ezüstös a vízfelület. A szilicei fennsík mögül felbukkanó nap sugarai hirtelen áttörtek a hótakarón. A feltámadt szél sem zavarta a csodaszép novemberi pirkadást, csak apró tarajú hullámokat rajzolt viztükörfe. Nem is hinné az ember, hogy ez a csendes víz, oly sok gondot tud okozni... A hegyoldalban épült házsorokból emberek indulnak a tó felé. Fiatalok, öregek, férfiak és ma kivételesen nök is. Léptük alatt süppedezik az ingovány, ropog a gally és az avar; melyet a Selymestetőről sepert a tópartra a híres görgői szél. Bizony errefelé ilyenkor már lesben áll a tél... Nagy napjuk van ma a tornagörgői haltenyésztőknek. Elérkezett a lehalászás ideje. Náluk ez olyan, mint máshol az aratás, vagy a szüret. Most látszik meg egy esztendő munkája, fáradozása. Nem gondolkoznak sokáig. Felhúzzák magasszárú gumicsizmájukat, magukra öltik vízhatlan öltözéküket, és rövid „haditerv" után belegázolnak a tóba. Vízbe eresztik a nagy hálókat. Félkört alkotva, néha derékig gázolnak a jeges vízben. Gyorsan, de sohasem kapkodva, szakszerűen, megfontoltan, feletébb óvatosan dolgoznak. Egyre szűkebbre szorul a bekerített rész Nehezebb, fárasztóbb a markolás, a hálóban pedig egyre nagyobb a nyüzsgés, ficánkolás. Mintha számtalan apró örvény kavarná a vizet, pezseg a vízfelület. Csaknem három óra hosszat tart „az első kerítés". A kör bezárul, a sekély vízben látható már a gazdag zsákmány. Apróhalak, többkilós pontyok, kövér compók, mind egy tömegben vergődik. Nem ritka a jól megtermett, többkilós csuka sem. Habár nemes hal, ízletesebb a húsa, az it-teniek nem szeretik. A halastó zsarnokának nevezik. Az emberek csuromvizesek. Nem könnyű eldönteni: a tó vizétől vagy az izzadságtól .. ,? A PARTON közben szaporán folyik a munka. Percnyi megállás sincs. A férfiak tüstént csoportokra oszlanak. Egyesek a válogató hordóhoz hordják a halakat, mások osztályozzák, vagy az elszállításnál szorgoskodnak. Az apróbb halat a telelőkbe viszik, a nagyobbak a tárolókba kerülnek Itt megtisztulnak az iszaptól, „megszépülnek", felélednek. Utoljára úszkálhatnak, útjuk innen már a fogyasztóhoz vezet... A csoport vezetője Petri Sándor halászmester. Nyílt tekintetű, cserzettarcú, negyvenötéves férfi. Nem újonc a szakmában. Ogy ismeri a 186 hektáros halastavat, mint saját tenyerét. Elégedetten szemléli az első zsákmányt. — Ezúttal sikerült helyesen meghatározni a lehalászás időpontját. Jó „meteorológusok" voltunk, ami a ml szakmánkban nagyon fontos. Az elmúlt napok hidegebbek, csípősebbek voltak. Olyankor meggémberednek az ujjak, nehezebb a markolás és a húzás. Arról nem ls szólva, milyen lassan múlnak olyankor az órák, hosszúnak tűnik a _ vízben, eltöltött idő. De mára felengedett a talajmenti fagy, könnyebb a fogás. A halak is fürgébben siklanak a. liá,-lóba ... Nem ritka a négykilós csuka sem. (Berenhaut felvétele) Ebben az évben sokat szenvedtünk a szárazság miatt. Alaposan megéreztük a csapadék hiányát. Azért nics baji Tervünket teljesíteni tudjuk. Pontos adatokat ugyan még nem mondhatok, nem szeretnék rossz jós lenni, de 700 mázsára esküdni merek. Ez pedig országos viszonylatban sem megvetendő eredmény. KÉSŐRE JÁR AZ IDO, az alkonyat már sötétszlnű fátyolt sző a táj fölé, amikor a halászok abbahagyják a milnkát és visszatérnek otthonukba. Csupán Petrl Sándor, a halászmester, meg én maradtunk a tóparton. Vidáman pattogó tűz mellett elevenítjük fel a nap eseményeit. A halászatról, a halakról, a keresetről, a közelgő télről, a karácsonyi pontyról, a tornagörgői haltenyésztők mindennapi életéről folyik a szó. Közben ránk szakad a nyirkos novemberi este, és a hírhedt gögőí szél is Hzendít egykedvű nótájára. TÄNZER IVÁN Ä

nemzeti bizottságok hatásköre lehetővé teszi, hogy az élet minden terén közreműködjenek. ! Gondoskodnak az egészségügyi, szo' ciális, kulturális szükségletek kielégítéséről, • szervezik a lakóházak és j telepek felépítését, a közellátást, a ' közlekedést, a közszolgáltatásokat stb. Felelősségteljes munkájuk szocialista társadalmunk élete és fejlődése számára nélkülözhetetlen. Annál inkább fontos, hogy a dolgozók bizalmát, melyet az utolsó választásokon elnyertek, minden tekintetben meg is őrizzék. A nemzeti bizottságok közérdekű munkájának további megjavítása érdekében rámutatunk néhány j olyan hibára, melyek a helyi államhatalmi és igazgatási szervek és a ipolgárok mindennapi érintkezése fo' lyamán ma még elég gyakra

n felmerülnek. E hibák összességükben olyan bürokratikus jelenségek, melyek a legjobb törvények és intézkedések helyes és célszerű végrehajtását is meggátolhatják, vagy legalább akadályozhatják. Ahhoz, hogy a hibák vizsgálatánál helyes alapból induljunk ki, tisztáznunk kell a nemzeti bizottságokkai l kapcsolatos néhány kérdést. A nemzeti bizottságok tevékenységében három feladatkört különböztetünk meg: 1. a központi tervekből reájuk háruló gazdasági, kulturális feladatok szervezését; 2. a közszolgáltatásokat, a helységfejlesztő feladatokat; 3. és mint népképviseleti szervek bevonják a dolgozókat az államügyek intézésébe. A nemzeti bizottságok tevékenysége túlnyomó részt a termelésben való részvételben és a közszolgáltatások nyújtásában merül ki. Csak kisebb mértékben foglalkoznak Igazság és jogszolgáltató tevékenységgel. A nép: gazdasági tervekre, a társadalom-poI litikai célkitűzésekre vonatkozó, párt! és kormányhatározatokban foglalt közj ponti akarat nagyrészt a nemzeti bizottságok útján jutnak el a dolgozókhoz. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az emberek mindennapos ügyeik intézése során, a nemzeti bizottságok szerveinek közvetí| tésével kerülnek kapcsolatba az álI Iámmal. Ezért a nemzeti bizottságokí tói, ugyanúgy, mint a többi szocialis; ta államigazgatási szervtől, az embe! rek elvárják, hogy gondoskodjanak | róluk és kielégltség anyagi, szociális, kulturális szükségleteiket. Párl.tunk kiilönös figyelemmel .kíséri, mii kép alakul a dolgozók és a nemzeti bizottságok új, szocialista viszonya és kapcsolata. A nemzeti bizottságoknak nincsenek kiváltságaik; de kötelességük a néppel együtt a nép érdekében úgy dolgozniok, hogy az emberek ügyes-bajos dolgaikban bizalommal fordulhassanak hozzájuk. Ennek érdekében kell a még előforduló bürokratikus jelenségeket kiküszöbölniük. A bürokratizmus a kizsákmányoló osztályok államgépezetének maradváj nya, a nép fölé emeit burzsoá hivatalj nokréteg, a bürokraták kasztjának hagyatéka. S ez a maradvány, illetve hagyaték, a személyi kultusz idejében konzerválódott, sőt újabb jelenségekkel bővült. A bürokratizmus elleni harcot a szocialista építés első szakaszában gátolta az a tény, hogy amikor li dolgozók kerültek a leváltott bürokraták helyébe, a közigazgatási funkciók betöltését nem lehetett képesítéshez kötni, s a szakképzettség, valamint a tapaszalat hiánya, megnehezítette a bürokratizmus elleni küzdelmet. A személyi kultusz idején, amikor a szocialista törvényesség megsértése nemcsak az igazságszolgáltatásban, hanem az államigaz! gatásban sem volt ritkaság, és nem volt csak a hozzá nem értés és ta' pasztalatlanság következménye, a < bürokratizmus jelenségei nem csöki kenhettek. Mindez ma már a múlté, | és a bürokratizmus ellen széles fron! ton folyik a küzdelem, de ma is vanj nak még körülmények, melyek a büI rokratizmus táptalaját éltetik. Né| hányra külön kell rámutatnunk. A

nemzeti bizottságok dolgozóinak ügyelniök kell arra, hogy a törvények és rendeletek betartását necsak a polgároktól követeli jék meg, hanem önmaguk ls betartsák, 1 és jó példával járjanak elől. A szoj cialista törvényesség szigorú betartá' sa, a felettes szervek határozatainak pontos végrehajtása csökkenti a büj rokratizmus veszélyét, feltéve, hogy a törvények és rendeletek alkalmazása nem történik vakon, kellő hozzáértés és tajjasztalat nélkül. Még rosszabb, ha az illetékes hivatalnok a törvények alapján nem mer dönteni, ha a döntéssel járó felelősséget másokra hárítja, s addig tologatja az aktákat, amíg az ügy tárgytalanná válik vagy az ügyfél megúnja a várást, vagy valaki más hozza meg a döntést. Ahol a bürokratikus ügyintézést kiküszöbölték, ott az elégedetlen polgárök, és az írásbeli panaszok száma rohamosan csökkent. Ahol viszont a Irta: VIETOR MARTON dolgozó ember helyett csak az aktákat látják, ahol az ügyeit intéző polgár „zavarja" a hivatalnokot, ott a népképviseleti szervben a dolgozók .csak a „hatóságot" látják. Az ilyen hivatalnokok — akármilyen kevesen is vannak ma már — lerontják azoknak a bizottsági dolgozóknak az igyekezetét, akik a közérdekkel és a dolgozók egyéni ügyeivel törődnek. Gyakran jól értelmezett reformok is balul üthetnek ki. A nemzeti bizottságok döntése ellen beadott fellebbezést az első fokú bizottság más szerve intézi, nempedig a másodfokú nemzeti bizottság. E rendelkezés abból indult ki, hogy a polgárok ügyeiket lehetőleg a helyi nemzeti bizottságnál intézzék el, ahol a helybeli lakosság képviselői és aktivistái dolgoznak, akik polgártársaikat a legjobban ismerik. Csakhogy a gyakorlatban nemegyszer megtörténik, hogy az eljárás folyamatát nem jegyzőkönyvezik, sőt a határozatot sem adják ki írásban. Ilyen esetekben a fellebbezést csak azon előadók szóbeli referátuma alapján Intézik, akik az első fokon is eljártak. Ilyenkor azután nincs mindig biztosítva a tárgyilagosság és igazságos elintézés. Az ügyeknek minden dokumentáció nélküli elintézése nem „antibürokratikus" eljárás, hanem a másik véglethez vezető túlzás. Az ilyen eljárásoknak és döntéseknek törvényessége a fellebbezés során ellenőrizhetetlen. Ez a véglet a protekció, vagy korrupció veszélyét is magában rejti. A bürokratizmus más formája a lassú ügyintézés olyan esetekben is, amikor az ügy gyors lebonyolításának — például lakáscsere — nincsen indokolt akadálya, vagy amikor a hivatalnokok nem veszik figyelembe a választott szerv véleményét, önhatalmúlag döntenek, s ezzel a megkárosított polgárok szemében a nemzeti bizottság tekintélyét csorbítják. A fölöslegesen hosszú értekezletekkel és írásbeli munkával megterhelt tisztviselő is könnyen a bürokratikus munkamódszerek hálójába kerül, mert nem marad ideje az emberekkel való közvetlen érintkezésre. Az újságokban gyakran olvashatunk arról, hogy értékes berendezések és drága pénzen, nagy erőfeszítéssel felépített beruházások mennek tönkre, mert nem lehet megtalálni azokat, akik fenntartásukért, kezelésükért felelősek volnának. A szükséges átszervezésekkel kapcsolatban szervezetek megszűnnek, és a helyükbe lépő, nemzeti bizottságok irányítása alá eső új szervezetek gyakran „elfelejtik", bogy az elődtől átvett nemzeti vagyon kezelésével járó felelősség őket terheli. Ma még gyakran előfordul, hogy a törvényben előírt szankciókat a nemzeti bizottságok nem alkalmazzák akkor sem, amikor komoly értékek forognak kockán, mint például a dolgozók egészségét szolgáló biztonsági berendezések hiánya, a lakás és élelmezés higiéniája, az erdők védelme, folyóvizeink tisztasága stb. Meggondolásra késztet az a körülmény is, hogy a nemzeti bizottságok hatáskörébe eső bizonyos üzemek szerződéses kötelezettségeik teljesítése helyett. nemegyszer a kötbér fizetését választják. Népi ellenőrző szerveink munkája hiábavaló, ha ilyen esetek fordulnak elő, nem utolsósorban azért, mert az illetékes nemzeti bizottságban nem valósul meg eléggé a demokratikus centralizmus, a dolgozókat nem vonják be eléggé az állami munkába, a felettesek és a kollektíva nevelőmunkája nem érvényesül, s a szocialista munkastílus kialakítását a bürokratizmus gátolja. Ä

hiányosságok felsorolása nem kimerítő, és nem általánosítható. Nemzeti bizottságaink nagy része küzd a bürokratizmus ellen, s éppen ezeknek tapasztalatai alapján általánosíthatók azok az eszközök és módszerek, melyek a bürokratizmus jelenségeit megszüntetik. A vezetés színvonala, a vezetők munkája fontos szerepet kap itt. A vezetők közvetlen munkájától függ, hogyan dolgozik az egész apparátus. Ha a vezetés kényelmes, az egész szervezet munkája laza. Ha a vezető megköveteli beosztottjaitól az őszinteséget, a határozott vélemény-nyilvánítást, ha megköveteli, hogy minden ügyet a legegyszerűbben, a lehető leggyorsabban, formális döntés nélkül, a törvényesség szigorú betartásával oldjanak meg, ha bírálja a hibákat és azokat körültekintéssel, türelemmel és példamutatással kiküszöböltetl, akkor a nemzeti bizottság munkája kifogástalan. A törvényesség betartása a beosztottak részéről szigorú munkafegyelmet jelent. A törvényesség betartásának a bürokratizmus elleni küzdelemben természetesen nagyobb jelentősége van. A törvényesség érvényesítéséhez tartozik az apparátus és a polgárok kapcsolatának az emberiesség alapján való kiépítése. A nemzeti bizottságok tisztviselői naponta tízezrekkel kerülnek kapcsolatba. Rendkívül fontos ez állam és az állampolgárok kapcsolata szempontjából, miképpen alakul ez a viszony. Nem szolgál-e viszony és a törvény előtti egyenőség javára, ha a pontosan fizető lakás- és haszonbérlők látják, hogy az állampolgárokat nem mindenütt szorítják kötelezettségeik egyenlő teljesítésére, és nem mindenütt szorgalmazzák a • lakbérhaszonbér stb. hátrálékok behajtását. A törvényesség szempontjából kifogásolható jelenség az is, ha a kedvezmények biztosításénál, segélyek, ösztöndíjak juttatásánál stb. nem mindenütt tisztázzák megnyugtatóan a feltételként kikötött személyi, vagy egyéb körülményeket. A helyes döntés növeli a nemzeti bizottságokba vetett bizalmat, az egyenlő elbírálásba vetett hitet. Ellenkező esetben viszont szaporodnak a fellebbezések és panaszok. A felületes tényállásokból eredően szaporodhatnak a hatásköri túllépések is, amikor például a helyi nemzeti bizottság járási hatáskörbe, vagy bírósági hatáskörbe tartozó ügyben jár el törvényellenesen. Az ilyen esetet az is okozhatja, hogy az alsóbb fokú nemzeti bizottságok nem mindig ismerik a törvényeket és rendeleteket, hogy a felettes szervek a törvénysértésekről hivatalosan tudomást sem szereznek, ha csak nem az ügyészi ellenőrzés folyamán, vagy ha az ellenőrzőszervek lépnek közbe. A polgár, aki a belső összefüggéseket gyakran nem látja, úgy véli, hogy a „hatóság azt teszi amit akar". Ahol viszont a vezetés megköveteli a törvényesség betartását, ott hasonló jelenségek nem fordulhatnak elő. A szocialista munkastílus kialakításának va

n azonban egy további fontos feltétele: az apparátus kiegyensúlyozott munkateljesítménye és felkészültsége, az egyenletes munkamegosztás, a tisztviselők politikai és szakképzettsége. Azok a dolgozók, akik a szocializmus meggyőződéses hívei, akik értik és helyesen értelmezik pártunk politikáját, ismerik az életet, és törvényeinket helyesen alkalmazzák, a bürokratikus jelenségek elleni Küzdelemben megállják helyüket. Ezért pártunk irányvonala értelmében olya

n munkaköröket, amelyek határozatok, döntések, meghozatalára jogosítanak fel, arra alkalmas és képzett emberekkel kell betölteni. A

bürokratizmus elleni harcban kezesség az is, hogy a képviselők védik választóik érdekeit, rendszeres kapcsolatokat tartanak velük, s a nemzeti bizottság munkájával foglalkozó beszámolókkal megkönnyítik a tömeg-ellenőrzést. A képviselő munkájának középpontját tehát a választási körzet és az állandó bizottság képezi, melyben működik, nem pedig a fölösleges gyűlések és a túlzott adminisztráció. A bizottságok az össznépi közigazgatás csíráját képezik, ezeknek működtetése, aktíváinak foglalkoztatása, igen hatékony lehet a bürokratizmus elleni harcban, feltéve, ha a nemzeti bizottságok szakelőadói, a gazdasági szervek vezetői saját feladataikat nem hárítják reájuk. A bürokratizmus elleni küzdelem további hatékony eszköze a nemzeti bizottságok tömegszervezeti jellegének megerősítése, a tömegkapcsolatok kiépítése. Erre is adva van minden lehetőség, ha a polgárokat csak olyan akciókra kérik fel, melyek erejüket nem haladják meg, és az önkéntes társadalmi munkától nem riasztják el őket. A nemzeti bizottságok működésének értékelésénél tehát elsősorban a szervezet által irányított terület eredményei, illetve az eredmények és a tényleges munka közötti kapcsolatok számítanak, mert nem a működés a végcél, hanem az eredmény. Az eredmény pedig csak a népgazdasági tervek teljesítése, a társadalmi szükségletek kielégítése lehet. E szükségletekhez tartozik nem utolsósorban a szocialista demokrácia minél teljesebb megvilágítása, vagyis, a dolgozóknak az állami munkába való bekapcsolása, valamint a bürokratizmus nélküli szocialista munkastílus megszilárdítása. 1984. november 14. * 0] SZÖ 5