Új Szó, 1964. november (17. évfolyam, 304-333.szám)

1964-11-12 / 315. szám, csütörtök

LENINI Ú T O A MOSZKVAI PRAVDA VEZÉRCIKKEI A moszkvai Pravda szerdai vezér­cikkében "Lenint idézi, aki több mint negyven évvel ezelőtt kijelentette, hogy a Nagy Október évfordulója megünneplésének legjobb módja: összpontosítsuk figyelmünket a meg­oldatlan feladatokra. Az SZKP Köz­ponti Bizottsága ügy véli — olvas­suk a cikkben —, hogy értékeljük szépítés nélkül az elérteket, elemez­zük alaposan a mai helyzetet, s hatá­rozzuk meg a halaszthatatlan alapve­tő feladatok megoldásának konkrét módjait. Az Októberi Forradalom legfőbb eredménye a szocializmus végleges győzelme hazánkban, a Szovjetunió belépése a kommunizmus kibontakozó építésének időszakába. A szovjet nép a kommunista párt vezetésével az idén újabb sikereket ért el a párt­program végrehajtásában, a kommu­nizmus anyagi-technikai bázisának építésében. Pártunk világosan látja a sikereket, de Lenin útmutatását tart­ja szem előtt: ne legyünk önelégül­tek. A kommunista párt gazdaságpoliti­káját a XX., XXI. és XXII. kongresz­szuson kimunkált jő irányvonal jelöli meg. Ennek a politikának célja a szocialista ipar, főként legfontosabb ágainak további fejlesztése: a népgaz­daság villamosítása és kemizálása, a mezőgazdaság gyors fejlesztése, a közszükségleti cikkek termelésének bővítése, az életszínvonal emelése, a közszolgáltatások megjavítása. Gazdasági és tervezőmunkánkdt objektív értékelések és pontos adatok alapján kell végeznünk, helyesen kell érvényesítenünk a szocializmus gaz­dasági törvényeit és a tudományos is­mereteket, hogy a jövőben is eredmé­nyes gazdaságpolitikát folytathassunk. E kötelező feltétel mellőzése, a tu­dományos módszer szubjektivizmussal és önkényes döntéssel való felcseré­lése elkerülhetetlenül kudarcokhoz és hibákhoz vezet. A párt ma előtérbe állítja a gazda­sági építés alapvető kérdéseit: a ter­melés és a beruházások gazdaságt hatékonyságának növelését, az ipart termékek és a közszükségleti cikkek minőségének lényeges javítását, az anyagi érdekeltség fokozását, a la­kásépítés, a kereskedelem és a köz­szolgáltatások javítását. A jövpben is nagy gondot kell fordítani a nehéz­ipar fejlesztésére, magasabb színvo­nalra kell emelnünk a népgazdaság lemaradott szakaszait, például az ál­lattenyésztést, a közszükségleti cikkek minőségét, a közszolgáltatást. Mind­untalan gondoljunk a népgazdaság harmonikus fejlesztésére. A szovjet nép a kommunista párt köré szorosan felzárkózva eszmei és politikai egységével társadalmi és nemzetiségi ellentétektől mentes tár­sadalmat alkot, amilyent a történe­lem eddig nem ismert. Egyetemes né­pi államunk a proletárdiktatúra álla­mának természetes folytatója, a vá­rosok és a falvak dolgozóinak akara­tát fejezi ki, és érdekeiket védi, Ál­landóan fejlődik és tökéletesedik a szovjet demokrácia, amely .társadal­munk erejét gyarapítja A kommunista párt és a szovjet állam éberen őrzi a szocialista társadalmi rend által biztosított széles körű politikai szabad­ságjogokat, s megköveteli, hogy min­dig és mindenütt szigorúan betartsák a szocialista törvényességet. A párt nagy eszményei egyúttal a szovjet nép eszményei is. A XXil. kongresszuson elfogadott pártprogram a kommunizmus építőinek harci prog­ramja, a nép gyakorlati tetteinek programja lett. A Szovjetunió Kommunista Pártja hü a marxista—leninista tanításhoz, s azt alkotóan fejlesztve az egész nép nagy pártjává fejlődött. Ma, ami­kor a kommunista párt, mint a szov­jet társadalom vezető ereje rendkí­vül megnövekedett szerepet tölt be, különösen fontossá válik a pártirá­nyítás további javítása az élet minden területén. A kommunizmus építése az egész szovjet nép ügye. Maximális energiát, kezdeményezést, öntudatosságot, al­kotó módszert követel a munkásosz­tálytól, a mezőgazdasági dolgozóktól és az értelmiségtől az összes munka és társadalmi feladatok megoldásá­ban. A marxizmus-leninizmus szelle­métől idegen az eszmei pangás, a me­revség és a konzervativizmus. Az em­berek kommunista eszmeiségre neve­lése elsősorban olyan tulajdonságok beoltását jelenti, mint amilyen a nagyfokú eszmeiesség, az ügyek alko­tó szellemű intézése, a társadalmi tu­lajdon gazdaságos kezelése és a gya­rapítására irányuló törekvés — írja a moszkvai Pravda vezércikke. 40000 munkás sztrájkol az USA-ban New York (CTK) — Az Egyesült Államokban különböző ipari v vállala­tokban több mint 40 000 munkás sztrájkol. A sztrájkolok többsége a gép­kocsi. és repülőgépipar! alkalmazot­tak szakszervezeti szövetségének tag­ja. A Ford Társaság 9 üzemében 25 ezer munkás béremelésért sztrájkol. A Allis Chalmers Manfacturing Com pany társaság öt üzemének 10 700 munkása új kollektív szerződést kö­vetel. A többi sztrájkoló is új kollek­tív szerződésért harcol. A SZOVJET KÜLPOLITIKA CÉLJA A BÉKE BIZTOSÍTÁSA A Pravda keddi számában vezér­cikkben foglalkozik a szovjet külpo­litikával. A szovjet külpolitika fő irányvona­lának célja biztosítani a békés fel­tételeket a szocializmus és a kom­munizmus felépítéséhez, megszilárdí­tani a szocialista országok egységét és összeforrottságát, barátságukat és testvéri kapcsolataikat, támogatni a forradalmi felszabadító mozgalmakat, minden eszközzel előmozdítani a szo­lidaritást és az együttműködést a füg­getlen ázsiai, afrikai és latin-ameri­kai országokkal, diadalra juttatni a békés együttélés elveit a kapitalista államokkal, elhárítani az emberiséget fenyegető világháborús veszélyt — írja a cikk. Majd így folytatja: a szocialista országok .kapcsolataira a teljes egyenjogúság, a függetlenség és a szuverenitás kölcsönös tisztelet­ben tartása, a kölcsönös segélynyúj­tás és együttműködés, valamint az jellemző, hogy minden egyes ország érdekei összhangban állnak az egész közösség érdekeivel. A szovjet külpolitika alapja a kü­lönböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének lenini elve. Or­szágunk javítani akarja a kapcsola­tokat minden országgal és kész a kölcsönösen előnyös együttműködés­re. A Szovjetunió a békéhez vezető utat a fegyverkezési hajsza beszünte­tésében, a leszerelési egyezmény megkötésében látja — hangsúlyozza a lap. — A külpolitika legfontosabb kérdései közé tartozik az európai biztonság és a német békerendezés problémája. A szovjet nép követeli, hogy hagyjanak jel a Kuba-ellenes provokációkkal, síkraszál azért, hogy Tajvan szigetét újra egyesítsék a Kí­nai Népköztársasággal, támogatja a vietnami és koreai nép harcát orszá­guk békés újraegyesítéséért. „A Szovjetunió világos és szilárd álláspontja: nem szabad megengedni semmiféle idegen beavatkozást más népek belügyeibe" — hangsúlyozza a cikk, majd megállapítja, hogy a mai viszonyok között a világháború nem elkerülhetetlen. ,,A Szovjetunió ugyan­akkor nem feledkezik meg arról sem, hogy vannak még agresszív erők. Ezért a szovjet nép ébersége nem lankad. Amíg nem születik meg a le­szerelési egyezmény, a Szovjetunió a legmagasabb színvonalon tartja védel­mi képességét. Országunk hatalmas fegyverekkel rendelkezik, amelyek biztos garanciát szolgáltatnak arra, hogy meg tudjuk óvni a Szovjetunió és más szocialista országok biztonsá­gát." A Pravda vezércikke ezután rámu­tat, hogy az SZKP harcol a nemzet­közi kommunista és munkásmozgalom egységének megszilárdításáért, a for­radalmi erők összefogásáért. Ennek az összefogásnak az alapja az 1957. és 1960. évi moszkvai tanácskozáso­kon elfogadott két nyilatkozat, amely leszögezi: határozottan harcolni kell a marxizmus—leninizmus tisztaságá­ért, a jobboldali és baloldali oppor­tunizmus, a revizionizmus, a dogma- tizmus és a szektásság ellen. A cikk végül hangsúlyozza, hogy az egység megszilárdításáért folyó harcnak és a véleménykülönbségek leküzdésének hatékony eszköze a testvérpártok tanácskozása. PgíKLj^PV A. GROMIKO szovjet külügyminisz­ter fogadta Phoumi Vongvlchitot, La­osz tájékoztatásügyi miniszterét, és baráti beszélgetést folytatott vele. (CTK) JAPÁN MUNKAKONFODERÁCIÖ né­ven megalakult a jobboldali szakszer­vezetek új, erős központja. Taglétszá­ma egymillió nyolcszázezer. Feladata, hogy csökkentse a több mint négymil­lió tagú haladó Japán Általános Szak­szervezeti Tanács befolyását. (ČTK) AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN a szél­ső jobboldali szervezetek nagy meny­nyiségű fegyvert és lőszert gyűjtenek. Az egyik ilyen szervezet, a Minute­men tagjai rendszeres harci kiképzés­ben részesülnek. (ČTK) BRAZÍLIÁBAN hétfőn éjszaka me­rényletet kíséreltek meg Carlos La­cerda, Guanabara állam jobboldali kormányzója ellen, aki pártja, a Nem­zeti Demokratikus Szövetség jelöltje­ként indul a soron következő válasz­tásokon. (ČTK) AZ ENSZ gyarmatosítás elleni kü­lönbizottsága november 10-én elítélte a kényszermunka-rendszert, melyet az amerikai, angliai és más államok cé­gei a Dél-afrikai Köztársaságban al­kalmaznak. (CTK) MOCAMBIQUEBAN ez év augusztus 28-a, vagyis a nemzeti felszabadí­tási harcok fellángolása óta Cabo Delgado járásban több mint 60 portu­gál katona halt meg. A partizánok sok fegyvert zsákmányoltak. (ČTK) SANDRI kommunista képviselő az olasz nemzetgyűlés külpolitikai bi­zottságában javasolta a diplomáciai kapcsolatok felvételét a Kínai Nép­köztársasággal. Javaslatát Fortuna szocialista képviselő támogatta. ' (CTK) CIPRUSON egy hónap óta első íz­ben került sor ismét fegyveres inci­densre, mégpedig Lurudjina török la­kosságú falu közelében. (ČTK) PARAGUAYBAN most terjesztik a forradalmi Febrerista Párt nyilatkoza­tát, miszerint az országban a'demok­ratikus szabadságjogokat nem lehet biztosítani, amíg a nép meg nem dönti Strössner parancsuralmi rendszerét, s amíg meg nem alakul a valódi nem­zeti megújhodás kormánya. (ČTK) A PORTO ALEGRO brazíliai kikötő­városban lezajlott nagy, árdrágítás el­leni tüntetésen röplapokat osztogat­tak, melyek arra szólítják fel a népeN hogy „ne dolgozzék, ne vásároljon és ne fizessen". A dolgozók követeljék szakszervezeteik útján a munkaügyi minisztertől a minimális bérek 50 szá­zalékos emelését. (ČTK) SZOVJET VEZETŐK TÁRGYALASAi A MOSZKVAI ÜNNEPSÉGEKEN RÉSZT VETT KÜLDÖTTSÉGEKKEL Moszkva (ČTK) — November 10-én az SZKP és a szovjet kormány veze­tői Moszkvában tárgyalásokat folytat tak a Német Demokratikus Köztársa­ság párt- és kormányküldöttségével. A tárgyalásokon szovjet részről Brezs­nyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak első titkára, Koszigin, az .SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagja, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke, Mikojan, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének elnöke, Podgornij, a Központi Bizottsága elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára, Andropov, az SZKP Központi Bizott­ságának titkára és Gromiko, az SZKP Központi Bizottságának tagja, kül­ügyminiszter vett részt. A Német Demokratikus Köztársaság részéről a tárgyaláson részt vettek: Walter Ulbricht, a .Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, az NDK Államtanácsának elnöke, és Willi Stoph, az NSZEP Po­litikai Bizottságának tagja, miniszter­elnök, a küldöttség vezetői, valamint a párt- és kormányküldöttség tagjai, köztük Lothar Bolz külügyminiszter. A barátság, $ a szívélyesség légkö­rében és a nézetek teljes azpnossága legyében lefolyt tárgyalásokun meg­vitatták az SZKP és az NSZEP kap­csolatainak, a Szovjetunió és az NDK sokoldalú együttműködésének további fejlesztését, valamint a két ország pártjai és kormányai szempontjából közös érdekű néhány más kérdést. Leonyid Brezsnyev, az SZKP Köz­ponti Bizottságának első titkára, no­vember 9-én és 10-én szívélyes baráti megbeszéléseket folytatott a magyar párt- és kormányküldöttséggel, me­lyet Kádár jános vezetett. A jugoszláv párt és kormánykül­döttség Veljko Vlahovics vezetésével kedden látogatást tett Andrej Kirilen­kónál, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagjánál és jurij Andro­povnál, az SZKP Központi Bizottsága titkáránál. A látogatás során beszél­getés folyt meleg, szívélyes légkör­ben. Alekszej Koszigin, az SZKP Közpon­ti Bizottsága elnökségének tagja, a Szovjehinió Minisztertanácsának el­nöke kedden találkozott a Gomulka vezette lengyel párt- és kormánykül­döttség tagjaival. Koszigin és a len­gyel küldöttség tagjai között szívé­lyes baráti beszélgetés folyt le. A len­gyel és a jugoszláv párt- és kormány­küldöttség hazautazott Moszkvából.^ MEG KELL VALÓSÍTANI A NEMZETKÖZI KOMMUNISTA MOZGALOM EGYSÉGÉT 3 A szovjet vezetők tovább támogat­• ják a nemzeti felszabadító moz­galmat. Az Humanité nyilvánosságra hozta az FKP Központi Bizottságának no­vember 6-1 ülésén elhangzott beszá­molót, amelyben Georges Marchais és Waldeck-Rochet, a párt főtitkára az FKP és az SZKP küldöttségeinek moszkvai megbeszéléseiről tájékoztat­ta a párt Központi Bizottságát. Georges Marchais leírta a küldött­ség elvtársias fogadtatását, és ismer­tette moszkvai beszédét. Marchais Moszkvában elmondotta, liogy az SZKP dokumentumaiból kitű­nik: Hruscsovnak magas életkora és nem kielégítő egészségi állapota miatt történt lemondását munka- és veze­tési módszereinek komoly bírálata kí­sérte. A szovjet elvtársak hangoztat­ták, hogy a szovjet nép még nagyobb sikereket érhetett volna el a kommu­nizmus építésében és a békés együtt­élés politikájában, ha a pártvezetés­ben nem mutatkoztak volna bizonyos fogyatékosságok. Bebizonyosodott, hogy a párt irányító szerveiben nem mindig tartották be a lenini elveket, önálló döntés érvényesült olyan ese­tekben, amikor a párt vezetőségének kellett volna döntenie. A szovjet vezetők a tárgyalások folyamán megerősítették a szovjet külpolitika eddigi fő, irányvonalát: 1 Továbbra is érvényesek a külön­• böző társadalmi rendszerű orszá­gok békés együttélésének lenini elvei, a béke megerősítéséért folytatott fá­radhatatlan harc elve. A szovjet ve­zetők a nemzetközi feszültség enyhü­lésének, a népek közti barátság és együttműködés politikájának hívei. Álláspontjuk a német, a délkelet­ázsiai és a további nemzetközi kérdé­sekben változatlan. 2 A szovjet vezetők a fegyverkezési • hajsza beszüntetését, az általános és teljes leszerelést szorgalmazzák. Nagyra értékelik a moszkvai részle­ges atomcsendszerződést. 4 A szovjet vezetők minden téren • törekedni jognak a kapcsolatok megszilárdítására a szocialistá tábor országaival. 3 Ä szovjet vezetők mindenképpen • törekedni fognak a marxista—le­ninista kommunista pártok elvtársi viszonyának erősítésére. A szovjet pártküldöttség kijelentet­te, hogy az 1957 es és 1960-as doku­mentumok szellemében elszántan küz­deni fog a nemzetközi kommunista mozgalom marxista—leninista elvi egységéért. Georges Marchais kijelentette, hogy a Francia Kommunista Párt 'nagyra értékel minden olyan intézkedést, és kezdeményezést, amely hozzájárulhat a nézeteltérések leküzdéséhez, és tá­mogathatja a mozgalom egységét. Waldeck-Rochet főtitkár felszólalá­sában hangoztatta: a Szovjetunióban bekövetkezett személyi változások nem befolyásolják az általános kül­politikai irányvonalat, a szovjet ve­zetők továbbra is következetesen ér­vényesítik a békés együttélés politi­káját, a XX. XXI, és XXII. kongresz­szus elveit. Dühöng a fajgyűlölet Fokváros (ČTK) — A fokvárosi bf­róság fogházbüntetésre ítélte a fok­városi egyetem két diákját és egy ta-, nárát. Kommunista eszmék terjeszté­sével vádolták őket. Brooks 24 éves tanárt meg Trew diákot négy évi és Kempe 23 éves diáklányt ötévi fog­házbüntetésre ítélték. Eredetileg mindhármukat szabotá­lással vádolták, de mivel a bíróság a vádat nem tudta bebizonyítani, kom-, munista eszmék terjesztésével vádolr ták meg őket. KOMMENTÁRUNK: Peron nemkívánatos vendég Uruguayban Nagy ütemben jolytk a lakásépítés a Szovjetunió szibériai részein is. A képen: A kamcsatkai Petropavlovszk halászkikötő, mely hosszú, kellemes és meleg őszéről nevezetes. (ČTK—TASZSZ felv.J A sajtóügynökségek madridi tudó­sítói a napokban jelentették, hogy a spanyolországi számkivetésben élő Pe­ron volt argentin diktátor „olyan or­szágba akar menni, amely Argentína közelében fekszik". Kitűnt, hogy ez alatt az ország alatt Uruguayt értette. Peron Latin-Amerikába érkezését más tények is bizonyították. így pél­dául Vándor peronista szakszervezeti vezér nyilatkozata is. Vándor madri­di látogatása után kijelentette: „Peron még ebben az évben visszatér Argen­tínába". Buenos Airesben megjelent a Peron beszédéről készült magnetofon­felvétel. A volt diktátor ebben az ar­gentin lakossághoz intézett beszédében támadta • és tehetetlenséggel vádolta az argentin kormányt. Kijelentette, hogy a kormányt katonai diktatúra fogja felváltani, s hogy Argentínát csak ő, Peron mentheti meg. Ha visz­szatér az országba, ezt nem politikai törekvések miatt teszi, hanem állító­lag azért, hogy teljesítse kötelességét. Hogy milyen kötelességét akarja tel­jesíteni, ezt Peron közelebbről nem magyarázta meg. Argentínában időközben különféle hírek terjedtek el arról, mit szándék­szik tenni Peron. Többek között azt híresztelték: Peron megállapodott llia elnökkel abban, hogy büntetlenül visz­szatérhet. Mások úgy tudták, hogy Pa­raguayban tartózkodik és érintkezésbe lépett De Gaulle-lal stb. Amikor a fran­cia elnök Argentínában járt, éppen a peronista körök részesítették a legna­gyobb ünnpelésben. De ennek ellenére nincs kézzelfogható bizonyíték arra, hogy e körök együttműködnek De Gaulle-lal, mindez csak feltételezés. A jelenlegi argentin kormány állás­foglalása a peronistákkal kapcsolat­ban, mondhatjuk, többé-kevésbé kö­zömbös. A gyakorlatban ez annyit je­lent, hogy a kormány nem joganatosít ellenük semmilyen határozottabb in­tézkedést, még akkor sem, ha tünte­téseikkel veszélyeztetik az ország éle­tét. Ennek az állásfoglalásnak az oka lényegében az, hogy márciusban Ar­gentínában parlamenti és helyi kiegé­szítő választásokra kerül sor. A pero­nisták Argentínában erős szervezetet alkotnak, s így a kormánykörök szá­mára fontos & támogatásuk. Ennek következtében a peronista mozgalom erősödik. Elsősorban a peronista szak­szervezeteknek van nagy befolyásuk, amelyeket a kormány Peron diktátor 1955. évi bukása után sem tiltott be. A peronista pártokat ugyan feloszlat­ták, de a szakszervezet tovább fejlőd­hetett, mert a kormány számított ké­sőbbi támogatására. Ez nem követke­zett be, s e szakszervezet ma a leg­erősebb ellenzékhez tartozik. A kor­mány most már nem képes fellépni ellene. A peronista szakszervezetet Argen­tína egyszerű lakosai is támogatják, akiket megtévesztett a demagógia, s nem látnak más kiutat az országban bekövetkezett helyzetből. A peronista vezetők ezt tudják, s ezért törvényes parlamenti úton akarnak hatalomra kerülni. Útjukba azonban számtís aka­dály gördül — Peronnal szemben áll­nak a hadsereg képviselői, és Argen­tínában éppúgy, mint a többi latin­amerikai országban, a hadseregnek erős pozíciója van. Peron ma 74 éves. Az a terve, hogy Argentína közelébe kerüljön, e héten füstbe ment. Az uruguay kormány ugyanis elutasította vízumkérelmét. Ezért a volt diktátor kénytelen más utakat keresni. Ilyen magas korban nem gyermekjáték a kirándulás. Még kevésbé Latin-Amerikába, amelynek földje saját hibájából forró lett a talpa alatt. Forró minden diktátor, így Pe­ron számára ls. 1964. november 12. * ÍJJ SZO 3 v

Next

/
Thumbnails
Contents