Új Szó, 1964. november (17. évfolyam, 304-333.szám)

1964-11-10 / 313. szám, kedd

Matematika és szalámi AZ ÉLELMISZERIPARI KUTATÁSRÓL Még jól emlékszem arra, amikor anyám otthon sütötte a kenyeret. Be­kovászolta, kis élesztőt tett hozzá, bedagasztotta. A kenyér megkelt, az­tán vagy otthon sütöttük meg, vagy a pékhez vittük. Ma már aligha ta­lálni olyan háziasszonyt, aki maga süt kenyeret. Nincs erre idő. Külön­ben is, az ipari forradalom korszaká­ban, amikor még az alapvető táplá­lékok előállítása is tudományos mód­szerekkel történik, az otthoni ke­nyérsütés olyasmi lenne, mintha a kozmikus hajókat, a lökhajtásos re­pülőgépeket lóvasűttal helyettesíte­nénk. A mai háziasszony egész ter­mészetesnek tartja, hogy már kora reggel friss, finom péksüteményt vá­sárol. A házi kenyér korszaka, bár­mennyire is szerettük, idejét múlta. De miért ez az elmefuttatás a házi­kenyérről, anyáink, nagyanyáink sza­kácsművészetéről? Rájuk gondoltam, amikor František VoneS mérnök, a Központi Élelmiszeripari Kutató Inté­zet igazgatója az intézet küldetését, fontos feladatát vázolta, és egyebek között a péksüteményről is szó esett. A péksütemény tömeges előállítása esetén az erjesztő szerepét maláta kivonat tölti be. Az egy év alatt el­fogyasztott péksütemény előállításá­hoz 4000 TONNA MALÁTAKIVONATRA VAN SZÜKSÉG, ehhez viszont 2000 hektáron kell ár­pát termeszteni. Az élelmiszeriparban az erjesztés igen gyakori és elkerülhetetlen folya­mat, akár péksütemények kérdéséről, akár például sör-, sajt- vagy kemé­nyítőgyártásról van szó. Az erjesz­tőanyagok, más néven enzimek, nél­külözhetetlenek nemcsak az egyes táplálékok előállításában, hanem a legelemibb életmegnyilvánulásokban, pl. az emésztési folyamaiban. A szer­vezet az enzimeket maga termeli, az ipar céljaira bonyolult összetételű ál­lati vagy növényi eredetű enzimekre van szükség, mint például borjúgyo­mor, ritka tropikus növény stb. A kutatók, tudósok ezért MÁR HOSSZABB IDEjE KÍSÉRLETEZNEK azzal, hogyan lehetne enzimeket mik­roorganizmusból gyárilag előállítani. Nem új dolog, hogy mikroorganizmu­sok enzimeket tartalmaznak, és hogy előállításuk laboratóriumi úton lehet­séges. Egyelőre két államban, az USA­ban és japánban teremtették meg az enzimek ipari előállításának feltéte­leit, nekik már nagykapacitású gyá­raik vannak. Nálunk az enzimgyártás megindítása éppen a Központi Élelmi­szeripari Kutatóintézet egyik fontos feladata. — Kutatóintézetünk csupán olyan kérdések megoldásával foglalkozik, amelyek jellegüknél fogva az egész élelmiszeripart érintik. Ilyen példá­ul a már említett enzimgyártás, to vábbá a kártevők elleni hatékony sze­rek gyártása, MATEMATIKAI MÓDSZEREK ALKALMAZÁSA a termékek minőségének javítása ér­dekében, automataberendezések szer­kesztése és prototípusok előállítása stb. Az élelmiszeripar kutatási terü­lete igen sokrétű, a speciális problé­mákkal az ágazati intézetek foglal­koznak. A mikroorganizmusokból nyert enzimek alkalmazása az élel­miszeriparban rendkívüli jelentőségű, mondhatnám forradalmat jelent a mo­dern technológiában. Nemcsak azért, mert óriási mennyiségű nyersanyagot pótol, hanem azért is, mert gyorsan és nagy intenzitással hat. Laboratóriu­mi kísérleteinket üzemben ellenőriz­zük, és az itt készült produktumokat már bizonyos célokra felhasználják A tapasztalatok alapján tesszük meg javaslatunkat a nagyüzem létesítésé­re. Persze ezzel munkánk még tá­volról sem ért véget. A laboratóriu­mokban KÜLÖNBÖZŐ BAKTÉRIUMFAjTÁKKAL KÍSÉRLETEZTÜNK, új törzseket, kedvező feltételeket ke­resünk az erjedéshez, magyarázta Vo­neš mérnök. Nehéz lenne egy cikkben a kutató­intézet mindennemű tevékenységéről beszámolni, ezért arra kértem az igazgató elvtársat, tájékoztasson a matematikai módszerek alkalmazásá­ról. Dr. Antonín Robek matematikus­hoz küldött. A laikus a minőség el­lenőrzése és a matematika között aligha találna összefüggést, de dr. Robek talál. Már akkor is híve volt a matematikai módszerek érvényesí­tésének, amikor általában nem ismer­ték el gyakorlati jelentőségét. A ma­tematikust nem lehet becsapni, szá­mokban gondolkodik, a számokból objektív, általános érvényű következ­tetést von le és ez a népgazdaság sokat emlegetett tudományos irányí­tásának egyik feltétele. Dr. Robek és munkatársai matema­tikai módszert dolgoztak ki, amelynek alapján megállapítható: HÁNY MINTÁT KELL MEGVIZSGÁLNI egyes élelmiszereknél ahhoz, hogy a minőség pontosan ellenőrizhető le­gyen. Voltak üzemek, ahol több min­tát ellenőriztek, mint amennyi a nor­mában előírt minőség megállapításá­hoz szükséges, de persze voltak olya­nok is, ahol kevesebbet. Megbízták a matematikusokat, hogy állapítsák meg például, vajon a hentesáruk mi­nőségének eddigi ellenőrzése megbíz­ható e. Kiderült, hogy a régi mód­Hadüzenet a formalizmusnak a munkaversenyben (Folytatás az 1. oldalról) villany áramfogyasztás csökkentésére törekednek, új árufajtákat, kelendőbb cikkeket termelnek (nagy lemezek hengerlésére szolgáló alapanyagot, jobb feldolgozást elősegítő drótfajtá­kat stb.j. jó eredményeket várnak a cseh országrészekben bevált verseny­formától, a műszakiak takarékossági számláitól, amelyek a műszaki fej­lesztés és munkaszervezés hatéko­nyabb formáinak bevezetésére serken­tik a technikusokat. A felszabadulási verseny már az új gazdaságirányítási alapelvek előké­szítésének első szakaszában zajlik le. A tanácskozás résztvevői — párt- és szakszervezeti, valamint gazdasági ve­zetők, kiváló dolgozók — úgy talál­ták, hogy az előreláthatólag az eddi­gi versenyformák közül számos mara­dandó ériékel lelent majd ebben az időszakban is. ilyen a „gazdasági fejlesztés kollektíváinak" szervezése, a „tematikus műszaki fejlesztési cso­portok" munkája, a „felelek munkám minőségéért" mozgalom, jelentős ér­ték a felszabadulás 20. évfordulójá­ra 20 cselekedet az intenzív gazda­ságfejlesztésért vagy „a gyári véd­jegy becsüle'éért" mozgalom. Ugyan­akkor azonban ki kell küszöbölni a versenyből mindazt ami formális volt. A fő hangsúly most a társadalom szempontjából legjelentősebb gazda­sági effektus elérésén van. Ez azt . is jelenti, hogy a versenyben az az üzem vagy kollektíva, amely teljesíti ugyan tervét — de a piacon nehezen értékesíthető áruból, nem szükséges árufajták termeléséből —, nem állja meg a helyét. Győztes ebben a ver­senyben az lesz, aki a rugalmasságot, a külföldi piacokon jól menő árufaj­ták termelését, a jó minőséget, de­vizamegtakarítást stb. kezdeményez. Aki ehhez igazodik, jól jár Az ipari Konferencia egyik részve­vője ezekkel a szavakkal jellemezte a felhívást: Valóban, az az üzem, ame­lyik az előbb ismertetett kritériumok szerint kapcsolódik be a felszabadu­lási versenybe, megteremti magának a feltételekel az új alapelvek érvé­nyesítéséhez. Ha már most úgy irá­nyítja a versenyt, hogy az a termelés fejlődésének intenzív — teliái nem csupán mennyiségi, hanem mindenek­előtt minőségi -- gyarapításéi szol­gálja, akkor lényegében az új irányí­tási alapelvek fő követélményeinek teszünk eleget. Közelebb a társada­lom érdekeihez, szükségleteihez! — ez most a jelszó az iparban, a mező­gazdaságban és a kulturális Intézmé­nyekben. (Az utóbbiak például az if­júság érdeklődésének felkarolásá­ban, az igazi kultúra számára való megnyerésében látják a versenyben egyik fő céljukat.) Összegezve elmondhatjuk, hogy az az üzem, amely a žiari kezdeménye­zés alapján jól megállja a helyét a versenyben — felkészült a gazdaság­irányítás új rendszerének megvalósí­tására. Már most megtanulhatja, mi lesz az, aíni a munkaszervezés terén hozzásegíti a rentábilis gazdálkodás­hoz, a nagyobb nyereséghez és főleg a társadalom szükségleteinek jobb ki­elégítéséhez. Ez a verseny a szocia­lista vállalkozó szellem, az ökonó­miai szemlélet kialakításának Iskolá­ja lehet. VILCSEK GÉZA szer szerinti ellenőrzésből a gyárt­mányok harmadrésze kimaradt, de nem azért, mert kevés mintát vizs­gáltak meg. Az üzemek nem vették figyelembe, hogy a virsliből keveseb­bet, a lengyel szalámiból viszont több mintát kell venni ahhoz, hogy a mi­nőséget ellenőrizhessék. A minőség objektív mércéje ugyanis a hentesáru­nál a zsiradék, a só és a víz aránya, A virsli homogénebb, mint a lengyel szalámi, nem szükséges annyi mintá­ról analízist készíteni, mint a lengyel szalámi esetében, amelyben a víz, a zsiradék, és a só aránya eltérő, TEHÁT TÖBBSZÖRI ELLENŐRZÉST IGÉNYEL. A minőség másik fontos kritériuma a tolerancia, vagyis az a legnagyobb eltérés, amely a gyártmány méreté­ben, súlyában, mennyiségében meg­engedhető. Megtörténik, hogy a tole­rancia túlságosan nagy vagy kicsi, ha nagy, a vállalat keres rajta, ha kicsi, ráfizet. Matematikai modell al­kalmazásával ezek az eltérések pon­tosan megállapíthatók, és jelzik, ha ha valami nincs rendben. — Téves az a felfogás, hogy a gyártmány minősége kizárólag a nyers­anyagtól ftigg.- Sok más tényező is közrejátszik. Például az Időjárás, tech­nológiai eljárások stb. Matematiku­saink megállapították, milyen ténye­zők befolyásolják például a maláta minőségét. A maláta igen fontos ex­portcikkünk, és külföldön arra töre­kednek, hogy elérjék a mi njalátánk minőségének színvonalát. Hogy az el­sőséget megtartsuk, igyekszünk mate­matikai, tehát megbízható TUDOMÁNYOS MÓDSZEREKKEL MEGÁLLAPÍTANI az árpa termesztésének legkedvezőbb feltételeit, az új fajták tulajdonságait. Éppen a maláta esetében bizonyítha­tó, hogy a minőség javításában a technológiai folyamat ís fontos sze­repet játszik. A legjob minőségű ma­látát exportáljuk s mégis a csehszlo­vák sör a legízletesebb. A számokból fantasztikus következtetéseket lehet levonni. Ha már a sörről kezdtünk beszélni, maradjunk a sörnél. Az egyik sörgyár megdöbbenéssel továb­bította sörkóstolóinak jelentését, amely szerint az ötös számú főzet nem üti meg a minőségi normát. Tudni akarták, vajon nem a számí­tásban rejlik-e a hiba. Mi a számok­ból megállapítottuk, hogy a hiba a kóstolókban volt. Mire az ötödik fő­zetre került a sor, lanyhult az ítélő­képességük. Megpihentek, szünetet tartottak, és a hatodiknál már ismét minden rendben volt — mesélte ta­pasztalatait dr. Robek. Ha az ember őt hallgatja, a „szá­raz" matematikusról alkotott elkép­zelése feltétlenül megváltozik. És azt is beismeri, hogy a matematika nem unalmas, elvont tudomány. Éppen el­lenkezőleg. Izgalmas, tele fantáziával, szoros összefüggésben a mindennapi élet hétköznapi jelenségeivel. Dr. Robeknek szemmel láthatóan örömet szerzett, hogy beszélhet munkájáról, kedvenc teóriáiról, egyenleteiről. Be­szélgetésünk munkásságának — hogy matematikailag fejezzem ki magam — csak elenyésző hányadát érintette. De •ennyi is elegendő volt ahhoz, hogy megértsem: matematika nélkül az élelmiszeripar sem létezhet. KIS EVA Muaäô idä November első hetében Szlovákia­szérte felhős, ködös volt az idő, he­lyenként kisebb esők is előfordultak. A magasabb hegyekben néhol hava­zott.. A hét közepén Skandináviából, Finnországból és a Szovjetunió északi területeiről hideg levegő áramlott ha­zánkba. Európa e részein az utóbbi napokban a hőmérő higanya nappal sein emelkedett fagypont fölé. Közép­Európában és a Bálkán-félsziget észa­ki részén a nappali hőmérséklet több­nyire 4—9 fok között ingadozott. A legmelegebb idő a Földközi-tenger és az Adria térségében volt, ahol a délutáni órákban 14—20 fok meleget is mértek, jelenleg az Anglia köze­pén és részben az Atlanti-óceán fö­lött elterülő magas légköri nyomás határozza meg az időjárás jellegét. A Földközi-tenger és a Balkán déli része fölött ugyanakkor légnyomás­zavarok befolyásolják az Időjárást. Az északról beáramló hideg levegő délkeleti irányban halad tovább. Fel­tételezhető, hogy a légrétegek széle elérte hazánk területét is, és a múlt héttel összehasonlítva hűvösebb idő­re számíthatunk. November második hetének elején borús idő, időnként eső, a hegyekben és a magasabb fekvésű helyeken ha­vazás várható. A nappali hőmérséklet 4—7, az éjszakai mínusz 1 — plusz 3 fok lesz. Később változó időre, csök­kenő felhőzetre s helyenként futó esőkre számíthatunk. Valószínűleg csökken mind a nappali, mind az éjszakai hőmérséklet. Jan Šverma, a hazafi és forradalmár hósi halálának 20. évfordulójára A Szlovák Nemzeti Felkelés 20. év­fordulója évében emlékezünk meg arról a tragikus és végzetes napról — 1944. november 10-ről —, amikor hősi halált halt jan Sverma, a felke­lés kimagasló harcosa, a CSKP kivá­ló funkcionáriusa. Jan Sverma em­lékét dicsőség öve­zi és nevét viselik üzemek, bányák, utcák, terek, isko Iák, kulturális in tézmények, sőt" községek is. Jan Sverma fényes em léke nem törölhető kl azok emlékeze­téből, akik hallot­ták a kiváló szó nok lángoló beszé­deit. Jan Sverma nem származott prole tár környezetből, mérhetetlen haza szeretete és a nép szeretete vezette ňt a dolgozó nép soraiba. 1901. március 23 án született Mní­chovo Hradištén. Az ottani reálgimnáziumban érettsé­gizett, majd Prágában fejezte be jogi tanulmányait. A cseh nép nemze­ti elnyomatásának légkörében nevel­kedett. Az ifjú Jan Sverma hamar felis­merte, hogy csak az előretörő mun­kásosztály válthatja valóra az embe­riség legszebb eszméit. A Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom hatása alatt mint diák nagy érdeklődést ta­núsított a tudományos szocializmus iránt, mélyrehatóan tanulmányozta a klasszikusokat, majd a forradalmi munkásmozgalom mellé állt. A „Mar­xista Diákszövetség" alapító tagja lett, mely később részt vett a CSKP megalapításában, tgy került Sverma is a KISZ Központi Bizottságába, majd tagja lett a CSKP Központi Bizottsá­ga politikai irodájának is. A fiatal kommunisták közül ő volt az első hivatásos forradalmi újságíró, akit már 1924-ben meghívtak a Rudé právohoz szerkesztőnek. Naponta ír­ta a forradalmi szellemtől áthatott vezércikkeket. 1925-ben a bratislavai kerületi iskolában a kommunista if­júság oktatója lett, ismereteit nagy lelkesedéssel adta át hálás hallgatói­nak. Két évig volt Moszkvában, ahol még jobban elmélyítette politikai tu­dását és megismerte a szovjet rend­szert. 1928-ban tért vissza Csehszlo­vákiába, mikor a párt éppen súlyos válságon ment keresztül. Klement Gottwald elvtárs oldalán ő is bekap­csolódott a válság leküzdéséért, a párt bolsevizálásáért indított harcba. A párt 1929. évi történelmi nevezetes­ségű V. kongresszusán Jan Svermát is beválasztották az új vezetőségbe. Fontos feladattal bízták meg: harmad­magával (Zápotocký és Dolansíký) a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalmat, a Vörös Szakszervezeteket kellet irá­nyítani. Ebben az időben kezdődött a gazdasági világválság. A fellángoló sztrájkokban és harcokban jan Sver­inát az élvonalban találjuk, minde­nütt mint a legjobb tanácsadót ismer­hették meg. Cikkeiben és beszédei­ben az új, forradalmi hazafiság fá­radhatatlan propagátorakéht lépett fel. Ugyanakkor lerántotta a hazafias érzület álarcát az uralkodó osztály képviselőiről. A nácizmus előretörése után, a fe­nyegető halálos veszedelem éveiben, a párt politikáját köztársaságunknak a fasizmus elleni védelmére irányí­totta. 1935-ben parlamenti képviselő, s a Rudé právo főszerkesztője lett. Cikkeiben, beszédeiben állandóan a burzsoázia politikáját ostorozta, mely már akkor az árulás útját készítette elő. 1937-ben, mint a CSKP küldöttsé­gének vezetője meglátogatta a Spa­nyolországban küzdő csehszlovák in­terbrigádosokat. Amikor bekövetke­zett a müncheni árulás és 1938. ok­tóber 20-án betiltották a Rudé právot, fan Sverma gondoskodott a lap ille­gális megjelenéséről. O maga, a part határozata értelmében, a Szovjetunió­ba ment, s ott minden erejét a cseh és szlovák nép szabadságáért vívott harcnak szentelte. Elszánt harcot ví­vott a londoni bur­zsoá emigrációval annak az elvnek az elismeréséért, hogy a csehek és szlovákok kölcsö­nös együttműködé­sének a felújítan­dó köztársaságban a teljes testvéri egyenlőség alapján kell felépülnie. Részt vett a moszk­vai rádió cseh- és szlovák műsorai­nak szerkeszvésé­ben, a Szovjetunió­ban a csehszlovák hadtest első alaku­latainak szervezé­sében, s bekapcso­mm^, lódott a „Ceskoslo­venské listy" Moszkvában megje­lent lap szerkesztésébe. Számottevő­en kivette részét azoknak az alap­elveknek kidolgozásából, amelyek később a Košicei Kormányprogram lő pontjait képezték. A Szlovák Nemzeti Felkelés kirob­banása után, szeptemberben, Rudolf Slánskýval együtt, a CSKP képviselő­jeként a felkelés területére érkezett azzal a megbízatással, hogy tevéke­nyen bekapcsolódjék a felszabadító mozgalom politikájának irányításába. Nagy jelentőségű volt az a beszéde, melyet 1944. október 3-án mondott a Szlovák Nemzeti Tanács ülésén. Itt újólag kifejtette a párt álláspontját, hogy az új népi demokratikus Cseh­szlovák Köztársaság, a csehek és szlovákok, a két egyenjogú nemzet egységes állama lesz, és politikáját a Szovjetunióval kötött szövetség alapjára fogja építeni. Mikor október végén a náci had­osztályok félelmetesen közeledtek Banská Bystrica felé, azt tanácsolták Jan Svermának, hogy tekintettel rossz egészségi állapotára, hagyja el repü­lőgéppel Szlovákiát. Az ajánlatot ha­tározottan visszautasította: „Majd jobban verekszünk és újjászervezzük erőinket. Ha szétszórnak bennünket, harcoltunk majd csoportokban, s ha kell, akár egyenként is... Szégyen­keznem kellene egész életemen át, ha a veszély napjaiban cserben hagy­nám a szlovák népet. Nemcsak szó­nokolni és írni jöttem Szlovákiába, hanem harcolni is". A túlerő elől a felkelés elszánt harcosaival együtt a partizán-törzs­parancsnoksággal Donovaly felé vo­nult vissza. Utoljára még november 7-én, az Októberi Forradalom évfor­dulóján beszélt lelkesen a partizán harcosokhoz. Ez volt életének egyik utolsó, lángoló beszéde. Újabb visszavonulás után keleti irányban a Prašivá hegyláncán át, a lupčai völgybe jutottak. Harcok után csak egyetlen út maradt nyitva a lomnici völgybe. 1944. november 10­én keltek át az Alacsony-Tátra nyer­gén. A hegyen borzalmas hóvihar lepte meg őket. A beteg, akkor már erősen legyengült Jan Sverma segít­ségre szorult. Az egyik fiatal katona­tiszt vitte őt tovább a hóviharban. Sverma többé már nem tért magához. 1944. november 10-én halt hősi ha­lált. Népe és hazája hű fiaként áldozta fel életét. Jan Sverma lángoló, lelkes kommu­nista volt, aki a kommunista esz­ményeket történelmi távlataiban lát­ta maga előtt. Látta, hogyan fejlő­dik majd hazánk, amikor benne a nép fog uralkodni és megvalósul a szo­cializmus. GREK IMRE A bardejovi természeti múzeumban, első ilyen létesítményünkben, befe­jezték a friókai faház építését. Az év végéig még néhány néprajzi objek­tum is készül. (CTK — G. Bodnár felvételt), Ül SZÓ 4 * 1964. november 10.

Next

/
Thumbnails
Contents