Új Szó, 1964. november (17. évfolyam, 304-333.szám)

1964-11-08 / 311. szám, vasárnap

Kl FIZET BORADOT? Az utóbbi napokban sok közérdekű levelet kézbesített a posta szerkesztőségünkbe. Az érdeklődés középpontjában a boradóval kapcsolatos kérdések szerepelnek, ezekre óhajtanak olvasóink választ. A szőlőtermelők adóztatását egyébként a 123/62-Zb. számú törvényrendelet és a 124/62 Zb. számú hirdetmény szabályozza. A nagy érdeklődésre való tekintettel munkatársunk felkereste a Pénzügyi Megbízotti Hivatal illetékes szakosztályát, : ott dr. Blažej S m o 1 e n elvtárs előadó válaszolt a szőlőtermelőket érintő kérdésekre. • Az előző évekkel szemben mi meghagyott bor mennyisége nem hatette szükségessé a boradó sza- ladja. meg a 300 litert vagy a 400 kibályozását? logramm szőlőt, akkor az adóemelés — A szőlőtermelők az 1962. év nem vonatkozik rá. A helyi nemzeti végéig az általuk megművelt szőlő- bizottság egyébként az adófizetők saierületre eső 40 százalékos átlagos ját szükségletére a mezőgazdaságban kiadások leszámítása után a tényle- foglalkoztatott családtagok száma gesen elért bevételek szerint fizették szerint legfeljebb 300 liter bort és 400 jövedelmi adójukat. Az alapot erre a kilogramm szőlőt adómentesít. borüzemeknek a felvásárlási árért eladott szőlő és bor ára, valamint a házi szükségletre meghagyott bormennyiség szolgáltatta. — Az adóztatásnak ez a módja abból indult kí, hogy a termelők a szőlő jelentős részét megállapított felvásárlási árért adják el a központi tóan m

eS lehe

t állapítani esellenorizkészletekbe. Az utóbbi évek tapasz- nl a borkészlet nagyságát, az adóemetalatai azonban igazolták, hogy a ter- lést a saját fogyasztásra meghagyott melők boruk nagy részét előre meg- bortöbblet és a központi készletekbe egyezett árért — mely sokkal na- el nem adot

t mennyiség szerint végzik, gyobb a felvásárlási áraknál - köz- Az adó meg

bízható kiszámítása vévetlenül adják el a fogyasztóknak. nemzeti bizottság minden Hogy a felvásárlási és a piacon köz- gen a nelyi nemzet

l oizottsag minuen • Az öt áron felüli szőlőtermelőknek hogyan számítják ki a boradót? „ — Az ilyen esetekben, amennyiben a tényleges szőlőtermést megbízhavetlenül értékesített szőlő és bor ára esetben külön-külön is felbecsüli a Nyugatnémet filmcsillagok hazánkban A tegnap Prágában megtartott sajtótájékoztatón újságíróink személyesen is megismerkedhettek a nyugatnémet kinematográfia néhány, hazánkban tartózkodó kimagasló képviselőjével. A vendégek között — akik a prágai Barrandovon Kurt Götz doktor Praetoriusról írt regénye nyomán 35-tagű színészgárdájukkal forgatnak filmet — két, még a régi időkből jól ismert színész is szerepel. Az egyik Fritz Rasp, aki filmalkotásaival már a húszas években magára vonta a figyelmet. A többi között az Erich Kaestner Emil és a detektívek című regénye nyomán forgatott filmben aratott, nagy sikert. A másik Heinz Rühmann, a népszerű komikus, akinek fellépését a filmértő közönség még ma is érdeklődéssel és elismeréssel fogadja. A csinos Liselotte Pullwer fiatal kora ellenére is már 1949 óta a filmvászon csillaga, s ez idő alatt több mint 40 remek alakításával a közönség szívébe férkőzött. A vendégek között üdvözöljük Kurt Hoffmann filmrendezőt is, akinek nevét és munkáját a többi között a Gripsholmi kastély című, nálunk is éppen műsoron levő nagy síkerű filmből ismerjük, melynek női főszereplője Jana Brejchová, a rokonszenves cseh filmszínésznő. A kiváló művészek körülbelül 28 napot töltenek hazánkban, hogy ez idő alatt készülő filmjükhöz azokat a jeleneteket vigyék filmre, amelyeknek forgatására náluk, Nyugat-Németországban kevésbé alkalmasak a körülmények. —km— közti különbségeket megszüntessük, termést. az 5 árnál nagyobb területtel ren- — Szükséges még hangsúlyoznom, delkező szőlőtulajdonosok új adózta- ]

1

0gy a 47/63 Zb. számú módosított tás alá kerültek. hirdetmény értelmében a bor közvet• Mennyi tehát ez idén a boradó? len eladása tilos. Egyébként a sző- Az új hirdetmény értelmében lőtermesztésből eredő jövedelemadó azok az 5 árnál nagyobb szőlőt mű- ez EFSZ tagjaira ugyanúgy vonatkovelő tulajdonosok, akik terményeiket zik mint az egyénileg gazdálkodókra, nem adják el a megállapított felvá- (th) sárlási árért a központi készletekbe, hanem saját fogyasztásukra használják fel, minden liter bor után 5—7 koronát, a szőlő kilogrammja után pedig 3,50—5 korona adót fizetnek. Meg kell még jegyeznem, hogy a ren- (ČTK) — Szlovákia építőipari dol- temberhez viszonyítva — gyengébb delet a magántermő szőlőkre, tehát g

0

Zói a

z elmúlt tíz nap alatt jó mun- teljesítményt nyújtottak építőink, noaz othellóra ls vonatkozik. __ kát vé eztek amit az l

s bizonyít, ha feladatainkat a tervhez képest túl, ° , , ,,, . , „ ' szarnyalták. A lemaradas oka a ked• Ezek szerint a saját szükséglét- hogy 103,4 szazaiékos tervteljesite.st vezöt]en idöjárás> mel

y megnehezítetre meghagyott minden szőlő és értek el. A többletmunka pénzbeli ér- te a munkafeltételeket. A lakásépítők bor adó alá esik? téke 128 millió korona. Az előzetes Szlovákia-szerte az év elejétől egyéb— Amennyiben a házi fogyasztásra Jelentések szerint októberben — szép- ként 11 595 lakást adtak át. Építőiparunk tízhónapi mérlege ÚJ SEREGSZEMLE AZ IFJÚSÁG ÉS A DOLGOZÓK ALKOTÓVERSENYÉNEK ÚJ ÉVFOLYAMA Mint ismeretes, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága, a Szakszervezetek Központi Tanácsa és az Iskola és Kulturális Ügyek Minisztériuma kihirdette Az ifjúság és a dolgozók alkotóversenyének új évfolyamát. Az eseménnyel kapcsolatban a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága a Szlovákiai Újságírók Szövetségének illetékes szakosztályával karöltve a napokban az újságírók bratislavai székházában sajtóértekezletet tartott Az összejövetelen R. Harenčár, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának titkára tartott beszámolót. Ismertette Az ifjúság és dolgozók 1964—65-ös alkotóversenyének irányvonalát és az új seregszemle lefolyásának a módját. Hangsúlyozta, hogy e hagyományos vetélkedő új évfolyama a Szlovák Nemzeti Felkelés és Csehszlovákia felszabadításának 20. évfordulója, a IX. Világifjúsági Találkozó és a III. Országos Spartakiád Jegyében zajlik le, ami eleve igényes feladatokat ró az együttesekre és a rendezőkre. Az alkoótversenyek bizottságai megszervezik a versenyt, gondoskodnak új együttesek alakításáról, tagokat toborznak, ugyanakkor biztosítják a módszertani segítséget és a helyes műsorpolitikát. Fontos, hogy a bizottságok összeállításánál mindenütt számoljanak a hivatalos művészek és a sajátos munkaszakaszokat alaposan ismerő műkedvelők segítségével. A bizottságok munkájába az eddiginél fokozottabb mértékben kell bevonni a tanácsadó testületeket is. A tanácsadó testületekkel nem rendelkező ágazatokat a járási és felsőbb bizotságok hivatottak támogatni. Az alkotóversenyek az utóbbi években igen fellendültek, ugyanakkor lényeges tartalmi és formai változáson estek át. Lényegük azonban ma is az, mint a kezdet kezdetén: fejlesztik az ifjúság és a dolgozók művészi alkotótevékenységét, nevelnek, örömet, optimizmust árasztanak. A versenyeknél egyre inkább háttérbe szorul a csupán látványosságra és a szereplésre való törekvés. Helyébe az ifjúság és a dolgozók egész évi rendszeres munkája, és az alapos felkészülés lép. Ez a szándék határozza meg az új évfolyam célját is. Ennek megfelelően az 1964—65-ös alkotóverseny küldetése: elősegíteni a művészetek hatását az ember kommunista nevelésében, támogatni az esztétikai nevelést és a kulturális tevékenység azon formáit, amelyek segítenek kifejleszteni az ember alkotómunkáját és támogatják az ifjúság, valamint a dolgozók aktív részvételét a szocialista társadalom építéseben. Az alkotóversenyek keretében bemutatkoznak többek között a társas táncegyüttesek, a tánczenekarok és táncdalénekesek, a népi dal- és táncegyüttesek, a képzőművészek, a fényképészek és az irodalmi körök. A versenyzőket az együttes eredmények és munkájuk társadalmi Jelentősége alapján értékelik, az egyén, illetve a csoport feltételeinek és lehetőségeinek a figyelembe vételével. Az Ifjúság és a dolgozók alkotóversenyének bíráló bizottsága elsősorban azokat az egyéneket és csoportokat értékeli, amelyek tevékenységükkel hozzájárulnak a kulturális élet fellendítéséhez, a munkafeladatok teljesítéséhez, figyelemre méltó művészi színvonalat érnek el, eredményesen kísérleteznek új formákkal és céltudatosan segítik az erkölcsi és a világnézeti nevelést. A sok kérdést érintő beszámoló és a felszólalók annak a meggyőződésüknek adtak kifejezést, hogy az új seregszemle gazdag sikereket ígér. A sajtóértekezlet második részében O. Novotný, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága mellett működő főiskolai tanács elnöke a közelgő nemzetközi diáknap előkészületeiről és eseményeiről tájékoztatta az újságírókat. A hagyományoknak megfelelően a nemzetközi diáknap alkalmából ez idén is több, nagyszabású, kulturális és más rendezvényre kerül sor. (b) A dél-afrikai „Fiihrer" A berlini náci boszorkánykonyhában már a harmincas évek derekán háborús terveket szövögettek, s a nácizmus világméretű megmozdulását a titkos front mozgósításával akarták előkészíteni. Az angol világbirodalom meghódítására törő náci hadvezetőség ebben fontos szerepet szánt a dél-afrikai szélsőséges csoportoknak. A Dél-afrikai Unió fehér lakosságának britellenes hangadói „afrikanderek" — az első európai telepesek, a hollandok, búrok utódai voltak. Az „afrikander" búrok gyűlölték és megvetették a színes bőrűeket, ugyanakkor ki nem állhatták az angolokat. Hitlerék ezekből akarták kiépíteni ötödik hadoszlopukat. A berlini olimpia Az 1936. évi berlini olimpia jó alkalom volt a hatalom új urainak a náci eszmék propagálására. Az Abwehr, a náci titkosszolgálat a sportolók körében vadászott alkalmas emberekre. A Dél-afrikai Unió sportolóit egy hivatásos rendőr, nehézsúlyú ökölvívó Robi Leibbrand képviselte. A nehéz öklű, csekély szellemi képességű, a színes fajokat féktelenül gyűlölő hőri-horgas hústömeg felkeltette a náci ügynökök érdéklődését, és Rib.bentrop külügyminiszter őt találta a legmegfelelőbbnek a délafrikai „Führer" tisztére. Leibbrand 1937-ben már mint hivatásos ökölvívó a Dél-afrikai Unió bajnoka lett. 1938-ban hosszú ideig Németországban tartózkodott. Az Abwehr kémiskolájában Lachusen ezredes, a mindentudó Canaris helyettese személyesen foglalkozott vele. „Siegfried" elindul — Nos, feladatát Ismeri, amire szükség lesz, megkapja... Tehát sok szerencsét — Siegfried" — e szavakkal indította útnak Lachusen ezredes Robi Leibbrandot. A hírszerző szolgálat ezentúl ugyanis Walter Kämpf fedőnéven tartotta nyilván Leibbrandot, akire a „Siegfried" név úgy ragadt rá, hogy megbízói a német faj eszményi képviselőjének tartották. 1941. április 1-én Nielssen kapitány, azaz Hein ügynök várta Leibbrandot az egyik kikötőben. Nielssen Franciaországban lefoglalt egy jachtot és a náci titkosszolgálat megbízásából minden feltűnést kerülve ezen szállította Leibbrandot Dél-Afrika partvidékére. Robi hőpalackokban robbanóanyagot, örökíró tollak és fogpasztatubusok alakjában pedig gyújtófejeket csempészett át. 1941. június 9-én a Green River közelében lépett a Dél-afrikai Unió földjére, s nyomban munkához kezdett. Először is igyekezett kapcsolatot teremteni a búr nacionalista szervezetekkel. A gombamódra szaporodó náci csoportok között az Ossewa Brandwaga volt a legtekintélyesebb, ezt a náci SA mintájára rohamosztagként építették kl. Leibbrand Fokvárosban kereste a kapcsolatot az OB embereivel. Végre két rohamosztagos elvezette őt egy farmra Bloemfontein közelében. A szervezet helyettes vezetője fogadta, Robi beszámolt küldetéséről és lefestette terveit, melyben Dél-Afrika Führerjeként szerepelt. A bűvös fogadtatásból megértette, hogy nem számíthat a hatalomra vágyó és ebben osztozkodni nem szándékozó szervezet támogatására. Ezért Hendrik Erasmus fanatikus rohamosztagos és vele egyívású ultrák segítségével náci csoportot szervezett s bejelentette a Dél-afrikai Nemzeti Szocialista Felkelők nevű párt megalakulását. Aki belépett, vérrel pecsételt esküt tett, hogy mindvégig hű marad a Führerhez. A „Galagonya"-operáció megbukik Leibbrand a kezdeti kudarc ellenére remélte, hogy sikerül megnyernie dr. van Rensburgot, az Ossewa Brandwaga vezetőjét. Rensburg Johannesburg festői negyedében levő luxusvillájában fogadta őt. Robi Leibbrand Erasmus és Kari Teron kíséretében a megbeszélt időpontban megjelent. — Nézze Robikám, a Führer itt én vagyok és én is leszek. Ide hallgasson, maga hájfejü, maga legfeljebb a parancsaimat hajthatja végre, de nem kormányozhat, maga hólyag? — rikácsolt magából kikelve Rensburg, akinek Leibbrand szintén előadta führeri terveit. — Ide nézzen, van Rensburg, látja ezeket az öklöket, hát itt az ész ... Robi nem sokat okoskodhatott, mert Rensburg emberei megkötözték és egyszerűen kidobták az utcára. Leibbrand nem okult a kudarcból. Már több csoport vezetője volt. A rendőrség elnézte tevékenységüket, sőt előre figyelmeztette őket a razziákra. Robi rohamosztagosai 1941. július 16-ra virradó éjjel megrohanták a Dél-afrikai Acél- és Vasipari Társaság gyárát. Éjjelente hidak repültek a levegőbe ... Taillard színre lép A dél-afrikai kormány tudott a búr nacionalista és fasiszta szervezetek mozgolódásáról, s az sem kerülte el figyelmét, hogy a náci hadvezetőség kémeket és felforgatókat küldött a Dél-afrikai Unióba, hogy utak, vasutak, közlekedési gócpontok megsemmisítésével, gazdasági diverzióval felfordulást keltsenek, s a pánikot angolellenes hangulat felszítására használják ki. Leibbrand személye sem maradt ismeretlen, csak a jómadár elfogása okozott gondot, mert a kormány nem számíthatott a búr nacionalistákkal eléggé nyíltan rokonszenvező karhatalomra. 1941 őszén Smuts miniszterelnök tanácsosa, Louis Esselen bizalmas beszélgetést folytatott fan Taillard nyugalmazott rendőrkapitánnyal. Taillard-t egy évvel azelőtt menesztették, mert „rokonszenvezett a búr nacionalistákkal és részt vett britellenes megmozdulásokban"; A valóságban Taillard volt a dél-afrikai kormány legügyesebb titkosembere, akit a legnehezebb feladatokkal bíztak meg. Nyugdíjaztatása csupán egyszerű, de bevált trükk volt. Esselen Taillard-t bízta meg Leibbrand elfogásával. Taillard-t mindjárt beszervezték az egyik náci csoportba. A rendőrtiszt kereste a kapcsolatot Leibbranddal. így jutott el Ellen Eggerth német asszony farmjára, ahol egy ideig Robi rejtőzött. A nácik időközben Leibbrandot Pretoriába, majd Johannesburgba, egy német telepes házába szállították. Taillard felajánlotta Eggerthnének, hogy kapcsolatot teremt Leibbrand és van Rensburg között. — Fel kell kelteni bizalmát s önként besétál a kelepcébe — jelentette Taillard Esselennek, aki mozgósította a titkosszolgálat ügynökeit. Robi közben hallatott magáról. 1941. december 14én levegőbe röpült egy fontos közlekedési híd. Transvaal és Oranje városainak lakói egy reggel náci röplapok tömegét találták postaládájukban. Kelepce December 10-én éjjel Taillard kopogtatásra ébredt. — Van még valaki bent magán kívül? — szólt valaki energikus hangon. Taillard jól sejtette: Robi Leibbrand lépre ment. Kiszólt, hogy nincs nála idegen, s ajtót nyitott. Pisztollyal a kezében Leibbrand lépett be, mögötte négy állig felfegyverzett marcona testőre, A kertben további négy fegyveres őrködött. A házigazda és vendége egy teljes órán át „csevegett". — Mindenütt nagyarányú aknamunkát szervezek. 1942. január 20-án kezdődik a kampány. Vonatok, vasutak, hidak repülnek levegőbe, nagy zűrzavar keletkezik ,.. kérkedett a nagyszájú Robi. — Van egy „nagykutya" ismerősöm, — nevét természetesen titokban kívánja tartani, — aki rokonszenvez önnel és szeretné, ha találkozhatnának ... Leibbrand szeme felcsillant. Alig tudta leplezni örömét. Óvatosságból persze megjegyezte, hogy majd később határoz ... Három nap múlva Eggerthné közölte, hogy Robi eljön a találkozóra. Taillard munkatársaival, Bustonnal és Getseevel megbeszélte a tennivalókat. Két csapdát állítanak fel Pretoria és Johannesburg között... Ha Leibbrand benn ül az autóban, karácsonyfadíszt akaszt ki. Ez lesz a jeladás a lesben álló ügynököknek ... Karácsony este Taillard felkereste Eggerthnét, majd onnan egy Pretoria melletti villába, a Vanderweld fivérek farmjára hajtott. Itt volt Leibbrand „főhadiszállása". Kisvártatva három utassal elindult az autó. A titkosügynökök először túl elővigyázatlanul Taillardék nyomába szegődtek, s Robi Leibbrand gyanút fogott. A nagy forgalomban azonban lemaradt a detektívek autója, most meg Taillard izgult. — Túljárunk a fickók eszén — derült fel Leibbrand képe, — úgyis kicseréltük a rendszámtáblát, sohasem akadnak nyomunkra. Lassan közeledtek a hídhoz, amelyen az első csapda várta az autót. A hídon csődület volt. Egy autót álltak körül, mely félig elzárta az utat. — Bekerítenek — kiáltott fel Leibbrand, de Taillard megnyugtatta: — Hülyeség, biztos autószerencsétlenség történt, hisz ma annyi pijás pasas ül a volánnál Átsuhantak a hídon. Leibbrand megnyugodott, de Taillard idegeskedni kezdett. Hátha a második kelepcét ís ilyen ügyetlenül állítják fel. Vagy húsz perc múlva egy másik híd következett. — No most dől el — gondolta Taillard és gázt adott. Egy felfordult katonai teherautó állta útjukat, de alighogy kikerülték, egy keresztben álló fekete kocsiba ütköztek. — Taillard, óvatosan — kiáltott fel Leibbrand — autószerencsétlenség! Ebben a pillanatban katonák és titkosrendőrök hada bújt elő és rövid harc után mindhármukat megbilincselték. Ismét a porondon Robi Leibbrandot két évig vizsgálati fogságban tartották, majd 1944-ben életfogytiglani börtönre ítélték. Alig ült le négy évet, amikor 1948-ban a neofasiszta MűZan-párt Jutott hatalomra és megkegyelmezett Leibbrandnak. Persze, nem hagyhat börtönben sínylődni egy vérbeli nácit! Leibbrand időközben visszatért a politikai életbe s újabban megint sok vizet zavar a kegyetlen fajüldöző politikát folytató Dél-afrikai Köztársaság életében. Következő vasárnap: 10. Ben Gurion beduinjai ÜJ SZÖ 4 * november 8,