Új Szó, 1964. november (17. évfolyam, 304-333.szám)

1964-11-08 / 311. szám, vasárnap

Kl FIZET BORADOT? Az utóbbi napokban sok közérdekű levelet kézbesített a posta szer­kesztőségünkbe. Az érdeklődés középpontjában a boradóval kapcsolatos kérdések szerepelnek, ezekre óhajtanak olvasóink választ. A szőlőterme­lők adóztatását egyébként a 123/62-Zb. számú törvényrendelet és a 124/62 Zb. számú hirdetmény szabályozza. A nagy érdeklődésre való tekintettel munkatársunk felkereste a Pénzügyi Megbízotti Hivatal illetékes szakosz­tályát, : ott dr. Blažej S m o 1 e n elvtárs előadó válaszolt a szőlőterme­lőket érintő kérdésekre. • Az előző évekkel szemben mi meghagyott bor mennyisége nem ha­tette szükségessé a boradó sza- ladja. meg a 300 litert vagy a 400 ki­bályozását? logramm szőlőt, akkor az adóemelés — A szőlőtermelők az 1962. év nem vonatkozik rá. A helyi nemzeti végéig az általuk megművelt szőlő- bizottság egyébként az adófizetők sa­ierületre eső 40 százalékos átlagos ját szükségletére a mezőgazdaságban kiadások leszámítása után a tényle- foglalkoztatott családtagok száma gesen elért bevételek szerint fizették szerint legfeljebb 300 liter bort és 400 jövedelmi adójukat. Az alapot erre a kilogramm szőlőt adómentesít. borüzemeknek a felvásárlási árért el­adott szőlő és bor ára, valamint a házi szükségletre meghagyott bor­mennyiség szolgáltatta. — Az adóztatásnak ez a módja abból indult kí, hogy a termelők a szőlő jelentős részét megállapított fel­vásárlási árért adják el a központi tóan m eS lehe t állapítani esellenoriz­készletekbe. Az utóbbi évek tapasz- nl a borkészlet nagyságát, az adóeme­talatai azonban igazolták, hogy a ter- lést a saját fogyasztásra meghagyott melők boruk nagy részét előre meg- bortöbblet és a központi készletekbe egyezett árért — mely sokkal na- el nem adot t mennyiség szerint végzik, gyobb a felvásárlási áraknál - köz- Az adó meg bízható kiszámítása vé­vetlenül adják el a fogyasztóknak. nemzeti bizottság minden Hogy a felvásárlási és a piacon köz- gen a nelyi nemzet l oizottsag minuen • Az öt áron felüli szőlőtermelők­nek hogyan számítják ki a bor­adót? „ — Az ilyen esetekben, amennyiben a tényleges szőlőtermést megbízha­vetlenül értékesített szőlő és bor ára esetben külön-külön is felbecsüli a Nyugatnémet filmcsillagok hazánkban A tegnap Prágában megtartott saj­tótájékoztatón újságíróink személye­sen is megismerkedhettek a nyugat­német kinematográfia néhány, ha­zánkban tartózkodó kimagasló képvi­selőjével. A vendégek között — akik a prágai Barrandovon Kurt Götz doktor Praeto­riusról írt regénye nyomán 35-tagű színészgárdájukkal forgatnak filmet — két, még a régi időkből jól ismert színész is szerepel. Az egyik Fritz Rasp, aki filmalkotásaival már a hú­szas években magára vonta a figyel­met. A többi között az Erich Kaest­ner Emil és a detektívek című regé­nye nyomán forgatott filmben aratott, nagy sikert. A másik Heinz Rühmann, a népszerű komikus, akinek fellépését a filmértő közönség még ma is ér­deklődéssel és elismeréssel fogadja. A csinos Liselotte Pullwer fiatal ko­ra ellenére is már 1949 óta a film­vászon csillaga, s ez idő alatt több mint 40 remek alakításával a közön­ség szívébe férkőzött. A vendégek között üdvözöljük Kurt Hoffmann filmrendezőt is, akinek ne­vét és munkáját a többi között a Gripsholmi kastély című, nálunk is éppen műsoron levő nagy síkerű film­ből ismerjük, melynek női főszereplő­je Jana Brejchová, a rokonszenves cseh filmszínésznő. A kiváló művészek körülbelül 28 napot töltenek hazánkban, hogy ez idő alatt készülő filmjükhöz azokat a jeleneteket vigyék filmre, amelyek­nek forgatására náluk, Nyugat-Német­országban kevésbé alkalmasak a kö­rülmények. —km— közti különbségeket megszüntessük, termést. az 5 árnál nagyobb területtel ren- — Szükséges még hangsúlyoznom, delkező szőlőtulajdonosok új adózta- ] 1 0gy a 47/63 Zb. számú módosított tás alá kerültek. hirdetmény értelmében a bor közvet­• Mennyi tehát ez idén a boradó? len eladása tilos. Egyébként a sző­- Az új hirdetmény értelmében lőtermesztésből eredő jövedelemadó azok az 5 árnál nagyobb szőlőt mű- ez EFSZ tagjaira ugyanúgy vonatko­velő tulajdonosok, akik terményeiket zik mint az egyénileg gazdálkodókra, nem adják el a megállapított felvá- (th) sárlási árért a központi készletekbe, hanem saját fogyasztásukra használ­ják fel, minden liter bor után 5—7 koronát, a szőlő kilogrammja után pedig 3,50—5 korona adót fizetnek. Meg kell még jegyeznem, hogy a ren- (ČTK) — Szlovákia építőipari dol- temberhez viszonyítva — gyengébb delet a magántermő szőlőkre, tehát g 0 Zói a z elmúlt tíz nap alatt jó mun- teljesítményt nyújtottak építőink, no­az othellóra ls vonatkozik. __ kát vé eztek amit az l s bizonyít, ha feladatainkat a tervhez képest túl­, ° , , ,,, . , „ ' szarnyalták. A lemaradas oka a ked­• Ezek szerint a saját szükséglét- hogy 103,4 szazaiékos tervteljesite.st vezöt]en idöjárás> mel y megnehezítet­re meghagyott minden szőlő és értek el. A többletmunka pénzbeli ér- te a munkafeltételeket. A lakásépítők bor adó alá esik? téke 128 millió korona. Az előzetes Szlovákia-szerte az év elejétől egyéb­— Amennyiben a házi fogyasztásra Jelentések szerint októberben — szép- ként 11 595 lakást adtak át. Építőiparunk tízhónapi mérlege ÚJ SEREGSZEMLE AZ IFJÚSÁG ÉS A DOLGOZÓK ALKOTÓVERSENYÉNEK ÚJ ÉVFOLYAMA Mint ismeretes, a Csehszlovák Ifjú­sági Szövetség Központi Bizottsága, a Szakszervezetek Központi Tanácsa és az Iskola és Kulturális Ügyek Mi­nisztériuma kihirdette Az ifjúság és a dolgozók alkotóversenyének új év­folyamát. Az eseménnyel kapcsolat­ban a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága a Szlovákiai Új­ságírók Szövetségének illetékes szak­osztályával karöltve a napokban az újságírók bratislavai székházában sajtóértekezletet tartott Az összejö­vetelen R. Harenčár, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsá­gának titkára tartott beszámolót. Ismertette Az ifjúság és dolgozók 1964—65-ös alkotóversenyének irány­vonalát és az új seregszemle lefolyá­sának a módját. Hangsúlyozta, hogy e hagyományos vetélkedő új évfolya­ma a Szlovák Nemzeti Felkelés és Csehszlovákia felszabadításának 20. évfordulója, a IX. Világifjúsági Talál­kozó és a III. Országos Spartakiád Jegyében zajlik le, ami eleve igényes feladatokat ró az együttesekre és a rendezőkre. Az alkoótversenyek bizottságai meg­szervezik a versenyt, gondoskodnak új együttesek alakításáról, tagokat toborznak, ugyanakkor biztosítják a módszertani segítséget és a helyes mű­sorpolitikát. Fontos, hogy a bizott­ságok összeállításánál mindenütt számoljanak a hivatalos művészek és a sajátos munkaszakaszokat alaposan ismerő műkedvelők segítségével. A bizottságok munkájába az eddiginél fokozottabb mértékben kell bevonni a tanácsadó testületeket is. A tanácsadó testületekkel nem rendelkező ágaza­tokat a járási és felsőbb bizotságok hivatottak támogatni. Az alkotóversenyek az utóbbi évek­ben igen fellendültek, ugyanakkor lé­nyeges tartalmi és formai változáson estek át. Lényegük azonban ma is az, mint a kezdet kezdetén: fejlesztik az ifjúság és a dolgozók művészi alkotó­tevékenységét, nevelnek, örömet, opti­mizmust árasztanak. A versenyeknél egyre inkább hát­térbe szorul a csupán látványosságra és a szereplésre való törekvés. Helyé­be az ifjúság és a dolgozók egész évi rendszeres munkája, és az alapos felkészülés lép. Ez a szándék határoz­za meg az új évfolyam célját is. En­nek megfelelően az 1964—65-ös alkotóverseny küldetése: elősegíteni a művészetek hatását az ember kom­munista nevelésében, támogatni az esztétikai nevelést és a kulturális te­vékenység azon formáit, amelyek se­gítenek kifejleszteni az ember alko­tómunkáját és támogatják az ifjúság, valamint a dolgozók aktív részvéte­lét a szocialista társadalom építése­ben. Az alkotóversenyek keretében be­mutatkoznak többek között a társas táncegyüttesek, a tánczenekarok és táncdalénekesek, a népi dal- és tánc­együttesek, a képzőművészek, a fény­képészek és az irodalmi körök. A versenyzőket az együttes ered­mények és munkájuk társadalmi Je­lentősége alapján értékelik, az egyén, illetve a csoport feltételeinek és le­hetőségeinek a figyelembe vételével. Az Ifjúság és a dolgozók alkotóver­senyének bíráló bizottsága elsősorban azokat az egyéneket és csoportokat értékeli, amelyek tevékenységükkel hozzájárulnak a kulturális élet fellen­dítéséhez, a munkafeladatok teljesí­téséhez, figyelemre méltó művészi színvonalat érnek el, eredményesen kísérleteznek új formákkal és céltu­datosan segítik az erkölcsi és a vi­lágnézeti nevelést. A sok kérdést érintő beszámoló és a felszólalók annak a meggyőződésük­nek adtak kifejezést, hogy az új se­regszemle gazdag sikereket ígér. A sajtóértekezlet második részében O. Novotný, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága mellett működő főiskolai tanács elnöke a kö­zelgő nemzetközi diáknap előkészü­leteiről és eseményeiről tájékoztatta az újságírókat. A hagyományoknak megfelelően a nemzetközi diáknap alkalmából ez idén is több, nagysza­bású, kulturális és más rendezvényre kerül sor. (b) A dél-afrikai „Fiihrer" A berlini náci boszorkánykonyhában már a harmincas évek derekán háborús terveket szö­vögettek, s a nácizmus világméretű megmozdu­lását a titkos front mozgósításával akarták előkészíteni. Az angol világbirodalom meghó­dítására törő náci hadvezetőség ebben fontos szerepet szánt a dél-afrikai szélsőséges cso­portoknak. A Dél-afrikai Unió fehér lakossá­gának britellenes hangadói „afrikanderek" — az első európai telepesek, a hollandok, búrok utódai voltak. Az „afrikander" búrok gyűlölték és megvetették a színes bőrűeket, ugyanakkor ki nem állhatták az angolokat. Hitlerék ezek­ből akarták kiépíteni ötödik hadoszlopukat. A berlini olimpia Az 1936. évi berlini olimpia jó alkalom volt a hatalom új urainak a náci eszmék propagá­lására. Az Abwehr, a náci titkosszolgálat a sportolók körében vadászott alkalmas embe­rekre. A Dél-afrikai Unió sportolóit egy hiva­tásos rendőr, nehézsúlyú ökölvívó Robi Leib­brand képviselte. A nehéz öklű, csekély szel­lemi képességű, a színes fajokat féktelenül gyűlölő hőri-horgas hústömeg felkeltette a náci ügynökök érdéklődését, és Rib.bentrop külügy­miniszter őt találta a legmegfelelőbbnek a dél­afrikai „Führer" tisztére. Leibbrand 1937-ben már mint hivatásos ököl­vívó a Dél-afrikai Unió bajnoka lett. 1938-ban hosszú ideig Németországban tartózkodott. Az Abwehr kémiskolájában Lachusen ezredes, a mindentudó Canaris helyettese személyesen foglalkozott vele. „Siegfried" elindul — Nos, feladatát Ismeri, amire szükség lesz, megkapja... Tehát sok szerencsét — Sieg­fried" — e szavakkal indította útnak Lachusen ezredes Robi Leibbrandot. A hírszerző szolgálat ezentúl ugyanis Walter Kämpf fedőnéven tar­totta nyilván Leibbrandot, akire a „Siegfried" név úgy ragadt rá, hogy megbízói a német faj eszményi képviselőjének tartották. 1941. április 1-én Nielssen kapitány, azaz Hein ügynök várta Leibbrandot az egyik kikö­tőben. Nielssen Franciaországban lefoglalt egy jachtot és a náci titkosszolgálat megbízásából minden feltűnést kerülve ezen szállította Leib­brandot Dél-Afrika partvidékére. Robi hőpalac­kokban robbanóanyagot, örökíró tollak és fog­pasztatubusok alakjában pedig gyújtófejeket csempészett át. 1941. június 9-én a Green River közelében lépett a Dél-afrikai Unió földjére, s nyomban munkához kezdett. Először is igyekezett kap­csolatot teremteni a búr nacionalista szerveze­tekkel. A gombamódra szaporodó náci csopor­tok között az Ossewa Brandwaga volt a leg­tekintélyesebb, ezt a náci SA mintájára roham­osztagként építették kl. Leibbrand Fokvárosban kereste a kapcsolatot az OB embereivel. Végre két rohamosztagos elvezette őt egy farmra Bloemfontein közelé­ben. A szervezet helyettes vezetője fogadta, Robi beszámolt küldetéséről és lefestette ter­veit, melyben Dél-Afrika Führerjeként szerepelt. A bűvös fogadtatásból megértette, hogy nem számíthat a hatalomra vágyó és ebben osz­tozkodni nem szándékozó szervezet támoga­tására. Ezért Hendrik Erasmus fanatikus ro­hamosztagos és vele egyívású ultrák segítségé­vel náci csoportot szervezett s bejelentette a Dél-afrikai Nemzeti Szocialista Felkelők nevű párt megalakulását. Aki belépett, vérrel pe­csételt esküt tett, hogy mindvégig hű marad a Führerhez. A „Galagonya"-operáció megbukik Leibbrand a kezdeti kudarc ellenére remélte, hogy sikerül megnyernie dr. van Rensburgot, az Ossewa Brandwaga vezetőjét. Rensburg Jo­hannesburg festői negyedében levő luxusvillá­jában fogadta őt. Robi Leibbrand Erasmus és Kari Teron kíséretében a megbeszélt időpont­ban megjelent. — Nézze Robikám, a Führer itt én vagyok és én is leszek. Ide hallgasson, maga hájfejü, maga legfeljebb a parancsaimat hajthatja vég­re, de nem kormányozhat, maga hólyag? — ri­kácsolt magából kikelve Rensburg, akinek Leibbrand szintén előadta führeri terveit. — Ide nézzen, van Rensburg, látja ezeket az öklöket, hát itt az ész ... Robi nem sokat okoskodhatott, mert Rens­burg emberei megkötözték és egyszerűen ki­dobták az utcára. Leibbrand nem okult a kudarcból. Már több csoport vezetője volt. A rendőrség elnézte te­vékenységüket, sőt előre figyelmeztette őket a razziákra. Robi rohamosztagosai 1941. július 16-ra virradó éjjel megrohanták a Dél-afrikai Acél- és Vasipari Társaság gyárát. Éjjelente hidak repültek a levegőbe ... Taillard színre lép A dél-afrikai kormány tudott a búr naciona­lista és fasiszta szervezetek mozgolódásáról, s az sem kerülte el figyelmét, hogy a náci hadvezetőség kémeket és felforgatókat kül­dött a Dél-afrikai Unióba, hogy utak, vasutak, közlekedési gócpontok megsemmisítésével, gaz­dasági diverzióval felfordulást keltsenek, s a pánikot angolellenes hangulat felszítására hasz­nálják ki. Leibbrand személye sem maradt is­meretlen, csak a jómadár elfogása okozott gon­dot, mert a kormány nem számíthatott a búr nacionalistákkal eléggé nyíltan rokonszenvező karhatalomra. 1941 őszén Smuts miniszterelnök tanácsosa, Louis Esselen bizalmas beszélgetést folytatott fan Taillard nyugalmazott rendőrkapitánnyal. Taillard-t egy évvel azelőtt menesztették, mert „rokonszenvezett a búr nacionalistákkal és részt vett britellenes megmozdulásokban"; A valóságban Taillard volt a dél-afrikai kor­mány legügyesebb titkosembere, akit a legne­hezebb feladatokkal bíztak meg. Nyugdíjazta­tása csupán egyszerű, de bevált trükk volt. Esselen Taillard-t bízta meg Leibbrand elfo­gásával. Taillard-t mindjárt beszervezték az egyik ná­ci csoportba. A rendőrtiszt kereste a kapcso­latot Leibbranddal. így jutott el Ellen Eggerth német asszony farmjára, ahol egy ideig Robi rejtőzött. A nácik időközben Leibbrandot Pre­toriába, majd Johannesburgba, egy német te­lepes házába szállították. Taillard felajánlotta Eggerthnének, hogy kapcsolatot teremt Leib­brand és van Rensburg között. — Fel kell kelteni bizalmát s önként besétál a kelepcébe — jelentette Taillard Esselennek, aki mozgósította a titkosszolgálat ügynökeit. Robi közben hal­latott magáról. 1941. december 14­én levegőbe röpült egy fontos közle­kedési híd. Trans­vaal és Oranje vá­rosainak lakói egy reggel náci röpla­pok tömegét talál­ták postaládájuk­ban. Kelepce December 10-én éjjel Taillard ko­pogtatásra ébredt. — Van még va­laki bent magán kívül? — szólt va­laki energikus hangon. Taillard jól sej­tette: Robi Leib­brand lépre ment. Kiszólt, hogy nincs nála idegen, s aj­tót nyitott. Pisz­tollyal a kezében Leibbrand lépett be, mögötte négy állig felfegyver­zett marcona test­őre, A kertben to­vábbi négy fegyve­res őrködött. A házigazda és vendége egy teljes órán át „csevegett". — Mindenütt nagyarányú aknamunkát szer­vezek. 1942. január 20-án kezdődik a kampány. Vonatok, vasutak, hidak repülnek levegőbe, nagy zűrzavar keletkezik ,.. kérkedett a nagy­szájú Robi. — Van egy „nagykutya" ismerősöm, — ne­vét természetesen titokban kívánja tartani, — aki rokonszenvez önnel és szeretné, ha talál­kozhatnának ... Leibbrand szeme felcsillant. Alig tudta lep­lezni örömét. Óvatosságból persze megjegyez­te, hogy majd később határoz ... Három nap múlva Eggerthné közölte, hogy Robi eljön a találkozóra. Taillard munkatár­saival, Bustonnal és Getseevel megbeszélte a tennivalókat. Két csapdát állítanak fel Preto­ria és Johannesburg között... Ha Leibbrand benn ül az autóban, karácsonyfadíszt akaszt ki. Ez lesz a jeladás a lesben álló ügynökök­nek ... Karácsony este Taillard felkereste Eggerth­nét, majd onnan egy Pretoria melletti villába, a Vanderweld fivérek farmjára hajtott. Itt volt Leibbrand „főhadiszállása". Kisvártatva három utassal elindult az autó. A titkosügynökök először túl elővigyázatla­nul Taillardék nyomába szegődtek, s Robi Leibbrand gyanút fogott. A nagy forgalomban azonban lemaradt a detektívek autója, most meg Taillard izgult. — Túljárunk a fickók eszén — derült fel Leibbrand képe, — úgyis kicseréltük a rend­számtáblát, sohasem akadnak nyomunkra. Lassan közeledtek a hídhoz, amelyen az első csapda várta az autót. A hídon csődület volt. Egy autót álltak körül, mely félig el­zárta az utat. — Bekerítenek — kiáltott fel Leibbrand, de Taillard megnyugtatta: — Hülyeség, biztos au­tószerencsétlenség történt, hisz ma annyi pi­jás pasas ül a volánnál Átsuhantak a hídon. Leibbrand megnyugo­dott, de Taillard idegeskedni kezdett. Hátha a második kelepcét ís ilyen ügyetlenül állít­ják fel. Vagy húsz perc múlva egy másik híd következett. — No most dől el — gondolta Taillard és gázt adott. Egy felfordult katonai teherautó állta útjukat, de alighogy kikerülték, egy keresztben álló fekete kocsiba ütköztek. — Taillard, óvatosan — kiáltott fel Leib­brand — autószerencsétlenség! Ebben a pillanatban katonák és titkosrendő­rök hada bújt elő és rövid harc után mind­hármukat megbilincselték. Ismét a porondon Robi Leibbrandot két évig vizsgálati fog­ságban tartották, majd 1944-ben életfogytiglani börtönre ítélték. Alig ült le négy évet, amikor 1948-ban a neofasiszta MűZan-párt Jutott ha­talomra és megkegyelmezett Leibbrandnak. Persze, nem hagyhat börtönben sínylődni egy vérbeli nácit! Leibbrand időközben visszatért a politikai életbe s újabban megint sok vizet zavar a kegyetlen fajüldöző politikát folyta­tó Dél-afrikai Köztársaság életében. Következő vasárnap: 10. Ben Gurion beduinjai ÜJ SZÖ 4 * november 8,

Next

/
Thumbnails
Contents