Új Szó, 1964. november (17. évfolyam, 304-333.szám)
1964-11-04 / 307. szám, szerda
Kultúrházat kapnak Remetske Hámre község lakosainak száma meghaladja az ezret. A nyári és téli évadban a turisták is tömegesen keresik fel ezt a helyet, hogy az itteni tengerszem szépségeiben gyönyörködjenek. Sajnos eddig nem lehetett kielégíteni sem a lakosság, sem a turista vendégek kulturális igényeit. A szórványos kulturális rendezvények más célokat szolgáló, nem megfelelő helyiségekben bonyolódtak le. A kerületi és járási nemzeti bizottság hozzájárulásával a jövő évben megkezdik egy új, az igényeknek megfelelő kultúrház építését. A község lakosai megígérték, hogy az építkezésnél nagyarányú társadalmi munkával segédkeznek. (v) A cirkusz sátra alatt A sokolovi Vresovában 350 hektárnyi területen hatalmas barnaszén-feldolgozó iizem épül. Az építkezésen korszerű technikával és technológiával dolgoznak. Felvételünkön az egyes objektumokat összekötő szállítóim!. [B. Krejčí felvétele — ČTK) Megjegyzés MIÉRT KEVESEBB ATEJ? Abban az időszakban vagyunk, amikor a gazdaságokban a zöld etetésről áttérnek a száraz takarmányozásra s ilyenkor rendszerint csökken a tejtermelés. Ezt az idén sem sikerült elkerülni. A jelentések szerint az év elejétől október 24-ig 99,1 százalékra teljesítjük a lejfelvásárlás időtervét. Százalékban feltüntetve a hiány nem nagy, csak kilenc tized, literekben azonban sokat jelent: 3 360 U00 liter tejjel lesz szegényebb a piac. A legrosszabb az, hogy a hiány nagyobbrészt az úgynevezett átmeneti Időszakban, azaz rövid időn belül jelentkezik. Október utolsó dekád jában csak 91 százalékra teljesítették gazdaságaink a tejeladás tervét, ami nagy veszteség a piac számára. Talán senki sem olvassa szívesen a számokkal teletűzdelt cikket, ebben az esetben azonban elkerülhetetlen a bizonyítás. Az •összehasonlítás alapján tisztább képet kapunk arról, vajon mi az oka a tejtermelés csökkenésének és hol k$ll a hibát keresni. A kormány sokat telt a tejtermelés fokozásáért, anyagi serkentőként már 11760 000 koronát fizetett ki prémium fejében. Több lelt tej, csakhogy nem olyan mértékben mint ahogyan vártuk, mert néhány mezőgazdasági üzemben nem sokkal fejnek többet a tavalyinál. A dunaszerdahelyi járásban az idén szép eredményeket érnek el. Az év elejétől egy tehéntől 5,6 liter tejet adnak el naponta, míg tavaly ugyanezen időszakra csak 4,1 liter tej jutott. Az átmeneti időszakban a dunaszerdahelyi járásban is van, visszaesés, szeptemberben 116 százalékra teljesítették a tervet, októberben viszont — Jaromír Algayer járási fő zootechnikus szerint — alig érik el a 100 százalékot. A fő zootechnikus szerint a csökkenésnek nemcsak az átmeneti időszak az oka. A dunaszerdahelyi járás termelési igazgatóságának három bizottsága járja a szövetkezeteket. Kiderült, hogy sok szövetkezetekben a tehenek jelentős része már szárazon áll. A vásárúti szöveíkezetssek 400 tehenükből 80-at már nem fejnek. A vajkalak 260 tehenükből 45-nél hagyták abba a fejést. A bögellőiek 96 tehenéből 25 áll szárazon, a geleieknél viszont a 311 tehénből 86-ot nem fejnek. Hasonló a helyzet a Többi szövetkezetben is és kétségtelen, hogy ezáltal jelentősen csökken az átlagos fejésho-. zam. Ügy látszik, hogy a dunaszerdahelyi járás szövetkezetei jól oldották meg a takarmányozást az átmeneti időszakban és így nemigen csökkent a tejtermelés. Nagyon jól oldották meg az átmeneti időszakot a hodosi szövetkezeiben is. 114 tehenükből most is eladnak 97G—1000 liter tejet naponta. I-Ia figyelembe vesszük, hogy 20 tehenük szárazon áll, akkor egyegy fejőstehéntől 10,5 liter tejet adnak a piacra naponta. Nyáron az egy tehénre eső átlag 4 dicüiterrsl kevesebb vfllt. Tehát, ha nem állna szárazon 20 tehenük, löbb tejet értékesítenének mint nyáron. Az átlagot véve a lapul is jól állnak, egy-egy tehéntől 8.6 liter tejet adnak el naponta, és már teljesítették évi, tervüket. Megemlítendő, hogy most is igyekeznek lédús takarmányt etetni és az abrakot sem vonják el a tehenektől. Sőt, a 10 literen felüli tejelőknek az 1,5 kg alapabrakon kívül minden liter tej után 40 dkg abrakpótlék jár. Kifizetődik, mert míg a 40 dkg abrak 48—50 fillérbe kerül, az egy liter tejért 1.80 koronát kapnak. Nem minden szövetkezetben ilyen kedvező a helyzet. Az előző évekhez viszonyítva azonban a dunaszerdahelyi járásban javulás észlelhető. És éppen ezért a pillanatnyi visszaesés nem róható csupán az átmeneti időszak, illetve a gyengébb takarmányozás ro-. vására, hanem figyelembe kell venni a szárazon álló tehenek számát is. A vevőt nem érdekli, miért csökken a lejtermelés. Neki az a fontos, hogy a piacon legyen tej. Ezt figyelembe kellene venniük a gazdaságoknak és egyszer már szakítani kell a hagyományos módszerrel, s úgy kell irányítani az elletést, hogy az az egész évre arányosan elosztódjék. Jóllehet, más járásokban is hasonló a helyzet, sőt bonyolultabbá teheti a takarmánykérdés, ami aztán még nagyobb kihatással van a tejtermelés csökkenésére. Mással nem is magyarázhatnánk, hogy a gazdaságok október utolsó dekádjában csak 91 százalékra teljesítették a tejeladás tervét. Nem szemrehányásnak számít a megjegyzés, legkevésbé a dunaszerdahelyi járás gazdaságainak, mert ők most is megálltak a helyüket, és elvégre minden gazdaság arra törekszik, hogy minél több árut adjon el. A tervszerűséget azonban sehol sem szabad lebecsülni, mert ahogy a jelenlegi helyzetből kitűnik, a rendszeres piaci ellátás rovására megy. BENYUS JÓZSEF VERSENYEZNEK A CÍMÉRT Losonc (a. g.) — A Lovinobaňai Magnezitgyárban 19 kollektíva érdemelte ki eddig a szocialista munkabrigád elmet. A kollektívák közül 17 versenyez a hazíuk íelszabaiiítíisa 20. évfordulójának kollektívája címért. E r.-.ozgalomnak köszönhető, hogy az iizem a közelmúltban az exportfeladatok példás teljesítéséért 24 ezer korona rendkívüli jutalmat kapott. 01 Svájchan osztrák mintára az 5—9 éves gyermekek számára bevezetik az élénk sárga színű sapka kötelező viselését. Ebben a» korban a leggyakoribbak ugyanis a közlekedési balesetek, s az élénk színű sapkáknak az lenne a céljuk, hogy vészjelként figyelmeztessék a Járművezetőket a baleseti lehetőségre. A két Dunai — Donnert Mária és Donnert Károly lovasmutatványa. Éppen véget ért a délutáni előadás szünetje, amikor átléptem a Bratislavában szereplő Magyar Állami Cirkusz kapuját. Emberek szoronganak a sátor bejáratánál. Az igazgatót keresem. Csakhamar meg is találom. Szerencsére ö nem artista, nem lép jel, így nyugodtan elbeszélgethetünk. Egy cirkuszkocsiba tessékel, elém tolja az egyetlen széket s várja a kérdéseket. Kívülről behallatszik a zene, s hirtelen különös meg indul t ság o t érzek. S miközben jeljegyzem az első választ, szemem előtt jelviláglik a cirkusz porondja. Tarka bokrétás lovak jutnak körbe a Jürészporral jelhintett porondon, középen ott mókázik a két Stefi-bohóc. Imbolyog a lámpák fénye, a nagy vászonsátrat verdesi a szél. Kívülről vadállatok ordítása hallatszik, s az artisták a függöny mögül aggódva kémlelik az eget. Csak nem lesz vihar? A közönség azonban nem vesz tudomást arról, mi történik a sátron kívül. Gondját baját feledve szórakozik a többszáz főnyi tömeg. Visszafojtott lélegzettel figyeli a két Evelyn akrobatikus mutatványait Helgottitestvérek merész trapéz tornáját, s nagyokat kacag a bohócok mókás ügyetlenkedésén. Végül felhangzik az utolsó táps és az emberáradat elönti a kijáratokat. Az előadásnak vége. A munkások felgöngyölik a porondról^ a szőnyeget, az artisták levetik csillogó ruháikat. A két bohóc hí lemossa arcáról a fehér festéket. A piros krumpliorr és a bohócsapka valamelyik kerekeken álló kis lakás szekrényfiókjába kerül. Szabadi István — az öreg Stefi — és Béla fia két órára mindennapi emberré válnak. Csak két órára, mert este újabb előadás vár reájuk. Szünetel a cirkusz! De az artisták most sem pihennek. Az egyik cirkuszkocsi előtt a fiatal Donnert Károly és Mária huga (a két Dunai) labdával és karikával zsonglőrőzik, távolabb az egyik Ferenci olajozza az egykerekű biciklit. Mindenütt sürgés, forgás. Az artista számára nincs megállás. Előadás előtt próbál, ruhát javít, főz, varr, mos, s az előadás után folytatja. Ha éppen nem csomagol vagy utazik, hogy másnap már más városban osztogassa az örömei, a mókát, a szórakozást. Bs ez így megy nap nap után. Szabad nap nincs. Majd télen, amikor már hideg lenne a ponyvasálorban ... Nehéz az artistaélet! Mégsem hagyja abba senki, aki egyszer belekóstolt. Apáról fiúra, nemzedékről nemzedékre öröklődik a mesterség. Ezért van annyi családi szám. Például a Donnert-család: az apa is lovastornász, meg a két gyerek is. És az egyik sem választana más szakmát. — Mert csodálatos, kalandos élet az övék. Mindennap valami újat hoz. Változnak a tájak és az emberek. Magának a cirkusznak különös légköre van, amely fogva tartja az embert, — valahogy így fogalmazza meg Meltsók Gyula, az igazgató. Például ez a 32 főnyi csapat, már április óta járja Csehszlovákiát. Pardubice, Jihlava, Prága, Ostrava, Martin, Košice, Banská Bystrica, Bratislava, útjuk egyegy* megállója, hogy csak a nagyobb városokat említsük. Már hazafelé tartanak. Még egy utolsó megálló Komáromban, és befejeződik az idény. ROMAN ILI. Az erköl cs szerepe a szocializmusban A z erkölcs az emberi együttélés, magatartás azon szabályainak, elveinek, szokásainak összessége, amelyek meghatározzák az emberek kötelességeit és magatartását egymáshoz, és a társadalomhoz. Az erkölcs azonban mindenekelőtt gyakorlati viszony, mégpedig a társadalom tagjainak egymáshoz és a társadalom egészéhez való gyakoriali, magatartásbeli viszonya. Az erkölcs, az erkölcsi elvek azonban igen különbözők. így a múltban a kapitalista rendszer hívei erkölcsösnek tekintették, hogy a kapitalista, vagy a termelőeszközök tulajdonosa kizsákmányolja a munkaerejét eladó dolgozót. Ugyanakkor a kizsákmányolt dolgozóit erkölcstelennek tekintették ezt a tényt, és erkölcsösnek, hogy minden lehető módon védekezzenek a kizsákmányolás ellen. Azt jelenti ez, hogy az erkölcs csak relatív, viszonylagos? / Tény, hogy az erkölcsöt a társadalom élete határozza meg. Mivel azonban a társadalom élete évezredek folyamán állandóan váltpzott, vele egfütt változik az erkölcs, az erkölcsi szabályok is. Tehát az erkölcs váľlo- zó és nem örökkévaló, nem változatlan. Az erkölcs változására egyik példa az öreg emberekkel való bánásmód változása. Az ősközösségi társadalom fejlődésének kezdeti fokán, amikor a termelőerők színvonala igen alacsony volt, az állandó éhezés arra kényszerítene az ősközösségi társadalom embereit, hogy megöljék a már nem dolgozó öregeket. Akkor teljesen erkölcsösnek tekintették ezt az eljárást. Napjainkban viszont erkölcsi kötelességnek tekintjük az öregekről való gondoskodást, ha már nem dolgozhatnak. " j De ha az erkölcs ennyire változó az időszakok és az egyes rétegek, sőt személyek szerint, megállapitható-e egyáltalán, mi az erkölcs? Lenin szerint erkölcsös az, ami a kommunizmus ügyét szolgálja. Abból indult ki, hogy a kommunizmus olyan társadalmi rendszer, mely az emberiség legnagyobb részének megfelel. Ezért a kommunizmus ügyének elősegítése az a mérce, mellyel minden cselekvés és magatartás erkölcsi mértékét mérni lehet.. Ezzel összhangban erkölcsösnek tekinthetjük azokat az emberi cselekedeteket, amelyek közvetve, vagy közvetlenül a társadalom fejlődését szolgálják. Sokáig az a nézet uralkodott, hogy a kapitalizmus felszámolásával és a szocializmus győzelmével, vagyis a kizsákmányolás megszüntetésével, szinte automatikusan megszűnik a régi, kapitalista erkölcs, és az emberek gondolkodásában és cselekedeteiben uralomra jut a szocialista-kommunista erkölcs. De csakhamar megmutatkozott, hogy a társadalmi átalakulással nem változik meg mindjárt az erkölcsi szemlélet is. Az űj, szocialista erkölcs egyik legfontosabb feladata az egyének egymáshoz és a társadalomhoz való viszonyának megoldása. Ez a lehetőség megvan a szocialista társadalomban, mivel megszüntette az elvi ellentélet az egyéni és a társadalmi érdekek között. Hiszen a szocialista társadalom, ellentétben a'kapitalista társadalommal, éppen arra fordítja minden igyekezetét, hogy kielégítse minden tagja indokolt szükségleteit, tehát szívén viseli tagjai érdekeit. E rre annál is Inkább szükség van, mert minden ember természetszerűen arra igyekszik, hogy kielégíthesse szükségleteit, igényeit. Minden ember természetes törekvése ez, ezen változtatni nem kell, és nem is lehet. Csupán az a feladat, hogy az egyéni érdekek azonosak legyenek a |ár*iadaimi érdekekkel. Az a társadalom nyugszik biztos alapon, melyben az általános érdek nincs ellentétben az egyéni érdekkel. A szocialista társadalomban megvannak erre az előfeltételek. * Lenin megállapítása szerint a burzsoá társadalom, és erkölcse is azon az elven épíil, hogy „...vagy te rablód ki a másikat, vagy a másik rabol ki téged, vagy te dolgozol a másiknak, vagv az dolgozik neked, vagy rabszolgatartó vagy. vagy pedig rabszolga. És érthető, hogy az ebben a társadalomban nevelkedett emberek, mondhatnám, az anyatejjel szívják magukba azt a gondolkodást, szokást, felfogást, hogy — vagy rabszolgatartó vagy, vagy rabszolga, vagy kistulajdonos, kishivatalnok, értelmiségi, vagyis olyan ember, akinek csak az a gondja, hogy megkapja a magáét, máshoz pedig semmi köze". Ilyen körülmények között sok negatív vonás fejlődött ki az emberekben, főképp az önzés. A szocialista társadalomba átkerült emberek magukkal hozták ezt a gondolkodást, és ebből eredően gyakorlati tevékenységükben gyakran „csak az a gondjuk, hogy megkapják a magukét, máshoz psdig semmi közük". Ezeknek az embereknek a gondolkodása, a szocialista társadalom hatására, fokozatosan ugyan megváltozik, de ez nem elégséges, mert a szocialista erkölcs kialakulását neveléssel és intézkedésekkel is elő kell mozdítani. A szocialista erkölcsnek egyik fontos eleme a szocialista társadalomhoz való viszony, mely különösen a munkához való viszonyban nyilvánul meg. A szocialista társadalomban a munka nem egyesek érdekét, hanem az egész társadalom érdekét szolgálja, és ezért ennek a kötelességnek az elmulasztása az egész társadalmat károsítja 'meg. Nálunk az embereknek a munkához való viszonya még nem kielégítő, ami nagyrészt egyes hiányos intézkedéseknek, illetve egyes szükséges intézkedések hiányának tudható be. / I gy például ismeretes, hogy milliárdnyi károkat okoz a selejt. Oka, hogy a bérezés eddigi módja nem veszi eléggé figyelembe a gyártmányok minőségét, hanem csupán mennyiségét. Ugyancsak tetemes károkat okoz, hogy nagy mennyiségben gyártanak olyan árucikkeket, melyeknek piaca nincs biztosítva, és emiatt eladatlanul hevernek a raktárakban. Mindkét esetben a dolgozók érdeke ellentétbe került a társadalom érdekeivel, és ez bizony nem segíti elő a szocialista erkölcs kialakulását A dolgozók ugyanis a selejt vagy az eladhatatlan áru termelésével emelik ugyan bérüket, jövedelmüket. de ez a társadalom érdfc keivel ellentétben áll, mert a társadalom nem veszi hasznát a selejtnek, és az eladatlan gyártmányoknak. Megfelelő intézkedésekkel azonban érdekeltté lehet tenni a dolgozókat a jő és kelendő árucikk gyártásában, és ebben az esetben megszűnik az egyéni és társadalmi érdek ellentéte. Mindezekben az esetekben hiányzik az anyagi érdekeltség ösztönző ereje Hiányzik a munkának mennyiség, minőség és társadalmi érték szerinti díjazása. Pedig csak az ilyen jutalmazás ösztönz^ mert a dolgozók benne látják munkájuk igazságos értékelését, a társadalom elismerését, és ez lényegesen befolyásolja a dolgozók munkaerkölcsét. Az anyagi érdekeltség elvének másik oldala is van: a kötelességek hiányos teljesítése vagy nem teljesítése anyagi következményeinek viselése. Ennek alkalmazása helyénvaló volna, de nemcsak lefelé, hanem felfelé is. A rossz munkáért felelősségre kellene vonni nemcsak a lentieket, hanem a fentieket is, akik a termelést irányítják. Néha olyan jelenséggel is találkozunk, hogy a szocializmust, annak humanizmusát helytelenül, csak általánosságban és a valóságtól teljesen elvontan értelmezik. A szocializmusnak, a szocialista humanizmusnak ilyen helytelen értelmezését mutatják például az olyan intézkedések, melyek következménye a bérek egy szintre hozása, ami természetesen nem járul hozzá a dolgozók munkaigyekezete és a termelékenység növekedéséhez. A szocialista humanizmusnak ilyen helytelen értelmezését látjuk az intézkedéseknek olyan magyarázatában is, melyek úgyszólván leheletlenné teszik az alkalmazott elho^ csátását még abban az esetben is. Ú] SZÖ 4 * 1504. nov *;?er 4.