Új Szó, 1964. november (17. évfolyam, 304-333.szám)

1964-11-04 / 307. szám, szerda

KETTŐS MŰSZAKOT az állattenyésztési termelésben A SZARVASMARHA, különösen a fejőstehenek tenyésztésében még aránylag nagy az egy állat gondozá­sára fordított élőmunka szükséglet. A fejőstehéntartás hagyományos mód­jánál átlagban minden 12—14 tehén­hez egy gondozóra van szükség. Ha­sonló a helyzet a hizlalásban, a fia­tal szarvasmarha és a l^orjak nevelé­sében is, ahol mintegy 25—35 állat jut egy gondozóra, Tekintettel arra, hogy az állatgondozók munkaideje gyakran már a kora reggeli órákban kezdődik és csak késő este végződik (például a fejősteheneknél), a fejőstehenek ha­gyományos gondozási formái esetében, az istállózás mindnn fajtája mellett, kedvezőtlenek az állatgondozók mun­kafeltételei, mivel gyakran meg kell szakítaniuk a napi munkafolyama­tot. A fejőstehenek megszokott gondo­zása esetén (napi háromszori fejés) minden állatgondozó kénytelen na­ponta háromszor megtenni az utat ha­zulról a munkahelyre és vissza, va­lamint a naponta háromszor ugyan­úgy megismétlődő munkát megkezde­ni és bevégezni; ehhez még sok el­vesztegetett időt kell hozzászámíta­nunk a munkaruhába való átöltözésre, mosakodásra stb. Ez naponta ismét háromszor, de legkevesebb kétszer megismétlődik. Magától értetődő, hogy ez az úgynevezett nem produk­tív idő az állatgondozók szabad ide­jének, pihenésének rovására megy, és így egész nap, sőt gyakran fél éj­szakát az istállóban, munkában töltik. A fenti okoknál fogva gyakorta meg­történik, hogy nincs kivel felváltani az állatgondozót. Ezeket a tényeket megértve a mezőgazdasági gyakorlat egyre nagyobb mértékben kezdi ér­vényesíteni a munka megszervezésé­nek új módszereit; az állattenyész­tésben ls bevezetik a kettős műszakot. Míg az év elején úgyszólván ritkaság volt Szlovákiában az olyan szövetke­zet, vagy állami gazdaság, amelynek az állattenyésztésében két műszakos üzemeltetéssel dolgozott, 1964 végén már több mint 200 mezőgazdasági üzemben előtérbe került a két váltá­sos munka. Nem ls szólva a cseh or­szágrészekről, ahol a munka meg­szervezésének ezt az új formáját ha­marább bevezették és nagyobb mér­tékben alkalmazzák. Megszokott szólás-mondás, hogy a jó bornak nem kell cégér. Még­is fontosnak tartjuk elmondani, hogy mi szükséges a két mű­szak bevezetéséhez az állatte­nyésztési termelésben, s hogy ez a munkamódszer milyen előnyös az ál­latgondozók számára. ELSŐSORBAN fontos, hogy a kol­lektíva saját meggyőződéséből, telje­sen önkéntesen térjen át az állatgon­dozás - hagyományos módszeréről az újra. Mivel a két műszak bevezetésé­vel az eredeti állatgondozó kollektíva két egyforma munkacsoportra oszlik, reggeli és esti műszakra, hosszabb lesz a munkaidő mint reggel, mint­pedig délben és este, mivel minden munkát csak az állatgondozók fele végez. Ebben az esetben rendkívül fontos a megfelelő technikai felké­szültség. Főként, a fejőstehenek gon­dozását szükséges teljes, mértékben gépesíteni, például a fejést, a trágya­kihordást, mivel a fele annyi munkás végezte munkaművelet szükségsze-' rűen még egyszer annyi ideig tart, mint a hagyományos módszerrel. A kettős műszakban minden állat­gondozó még egyszer annyi fejőste­henet gondoz, mint az állatgondozás hagyományos módjánál, tehát ugyan­azt a fejőstehenet naponta mindig ketten gondozzák. Itt nagyon fontos, hjogy az állatgondozó kettősök össze­férjenek, szívesen dolgozzanak együtt, hasonló legyen zz érdeklődési kö;ük, esetleg korban is közel álljanak egy­máshoz. Milyen előnyöket biztosít tehát a két műszak az állattenyésztésben? Elsősorban a rendszeres, folyama­tos munkamenetet, amely minimum­ra csökkenti az időveszteséget s több lesz az állatgondozók szabad ideje. Több idő jut művelődésre, a magán­életre. A kettjs műszak lehetővé te­szi, hogy a fejősteheneket tejelés és fejhetőség szerint istállózzák. Ez rendkívül fontos a gépi fejés meg­szervezésénél, ha egy állatgondozó kezel több fejőgépet, mivel mindig olyan fejőstehenek állnak egymás mellett, amelyeknél a fejés ideje körülbelül egyforma hosszú. így je­lentős mértékben csökkentjük a fe­jőstehenek gyakori, káros túlfejésé­nek eseteit. A MUNKASZERVEZÉSNEK ez az új módszere lehetővé teszi, hogy több nőt és fiatal dolgozót foglalkoztas­sunk az állattenyésztésben, mert az így megszabott munkaidő jobban megfelel nekik, ami a munkaeröszer­vezés szempontjából fölöttébb kívána­tos. A kettős műszak lehetőséget nyújt a jobb munkamegosztásra és szakosításra a férfiak és nők között, mivel így a fizikailag fáradságosabb munkát a férfiak végzik. Ily módon új állatgondozó szakmák jönnek létj­re, mint például állatgondozó etető, állatgondozó-fejőnő. A munka ilyen megosztását sikerrel alkalmazták már 1963-ban a Kutná Hora-i járásban, a Méstec Králové-i Egységes Földmü­vesszövetkfezetben. Fejhetőség alatt a fejőstehenek azt a képességét ért­jük, mily könnyen „adja le" a tejet a fejőnek. A K-96 kétsoros tehénistálló­ban minden műszakbaln három fejőnő és egy etető dolgozott. A fejőnők egyenként három fejőgépet is kezel­tek, ami természetesen megmutatko­zott a munkatermelékenység emelke­désében is. Ebben az istállóban az élőmunka szükséglete az egy fejőste­hénre egy nap alatt csupán 25,10 per­cet tett ki, ami a legalacsonyabb munkaidőszükséglet a kétsoros istál­lóban. A munkaszervezésnek ez a módja, az állattenyésztési dolgozók munka­idejének lerövidítésén kívül lehető­séget ad az állattenyésztési dolgozók­nak arra, hogy részt vegyenek a nö­vénytermesztés munkálataiban, és vi­szont a vegetációs nyugalom idején az állattenyésztés Ily módon munka­lehetőséget nyújt Itöbb dolgozónak (főként nőnek) a növénytermesztés­ből, akik számára az adott mezőgaz­dasági üzemben a téli időszakban nem nyílik tartósabb munkaalkalom. A KÉT MŰSZAKOS MUNKA jól be­vált a kocák és a borjak gondozásá­ban is. Az állatgondozók hosszabb, állandó — egésznapi tartózkodása az üzemben megmutatkozik a borjak és malacok elhullásának csökkenésében, kivált az olyan fajtáknál, amelyek alapos egyéni gondozást kívánnak meg. Míg azokban az üzemekben, amelyekben Hagyományos módon gon­dozzák a borjakat, az elhullás 6,6 szá­zalékot tett ki, a két műszakban dol­gozó üzemekben 3 százalékra csök­.kent. A' munkaszervezés új formája le­hetővé teszi azt is, hogy megoldjuk az állattenyésztési szakemberek mun­kaidejének kérdését, akik kénytelenek mindennap elsőnek megjelenni mun­kahelyükön és csak utolsónak mehet­nek haza. Ez az elhúzódó (jóllehet megszakított) munkaidő arra kénysze­ríti főképp a szövetkezetek és állami gazdaságok zootechnikusait, hogy úgyszólván állandóan munkában le : gyenek, s így rendkívül kevés idejük marad a magánéletre. A két műszak gyökeresen megoldja ezt a kérdést ís. A munkaszervezésnek ez a módja minden bizonnyal egyre inkább ked­vet ad a fiatal szakképzett dolgozók­nak, akikre oly nagy szükség van az állattenyésztésben., hogy növelje a hasznosságot és a termelékenységet, főként az állattenyésztési termelés legfontosabb ágazatában, a szarvas­ma rh a t en y észt és b en. V. RAPANT Tízéves a trebišovi zeneiskola Tíz évvel ezelőtt létesítették Trebi­Sovon a járási zeneiskolát, melynek kezdetben mindössze 29 növendéke volt. 15 növendék zongora, 14 pedig harmonika szakot tanult. Jelenleg 260 tanuló látogatja a Zeneiskolát. A leg­élénkebb érdeklődés továbbra is a zongora- és harmonika szak iránt mutatkozik, ezen felül azonban hú­szan hegedű oktatáson vesznek részt. Az elűképzöt 30 tanítvány látogatja. A zenetanulás iránti érdeklődés ál­landó növekedésére jellemző, hogy 300 további jelentkezőt el kellett uta­sítani helyszűke, valamint pedagógus­hiány miatt. A tervek szerint 1966-ban kezdik meg Trebišovon az új, minden igényeknek megfelelő zeneiskola épí­tését. (vk) Gépesítik a javítást ha számtalan intelem ellenére rosz­szul és felelőtlenül dolgozik. A szocialista erkölcs szoros kapcso­latban van a gazdaság követelményei­vel és ezért, aki ellentétbe kerül ezekkel, egyúttal a szocialista er­kölccsel kerül ellentétbe. Ebből lát­ható, hogy a gazdasági élet és az er­kölcs egymással összefügg. Ha követ­jük a szocialista erkölcs elveit, gaz­dasági életünk látja hasznát, ha pe­dig gazdasági életünk megfelelően előrehalad, a szocialista erkölcs meg­szegésére is kevésbé kerül sor. A szocialista erkölcs másik eleme az embereknek egymáshoz való vi­szonya. E téren még erősen hat a múlt és közrejátszik az a körülmény is, hogy ebben a kérdésben szintén helytelenül értelmezték a szocializ­mus humanizmusát. Így például a nemrég közölt statisztika szerint a „mankósokat", vagyis azokat az üz­letvezetőket, akiknek a gondjaira bí­zott boltokban hiány mutatkozott, Yiagyrészt csupán enyhén, feltétele­sen ítélik el. Ez egyes üzletvezetőket arra indíthat, hogy a társadalom ro­vására keressék meggazdagodásukat, ami természetesen nem szolgálja a szocialista erkölcs javát. U gyancsak a szocialista huma­nizmus helytelen értelmezésé­nek tudható be a huliganiz­mus elterjedése. Ismeretes, hogy a huliganizmus, melyre szocialista tár­sadalomban nincsen objektív ok, na­gyobb méreteket öltött. A szocialista társadalom az ifjúságnak valóban emberhez méltó életet biztosít, és ezért ifjúságunk egy részének huligán magatartása objektíven megokolatlan. Hiszen a huligán magatartás közös jellemzője közönyösség a társadalom és az egyén sorsával szemben, una­lom, célnélküliség. A huligánok gyak­ran követnek el bűncselekményt csu­pán kedvtelésből, szórakozásból. A szo­cialista társadalmi viszonyok nem ad­nak erre okot, és ha mégis elterjedt, egyik fontos oka annak, hogy társa­dalmunk illetékes tényezői lebecsül­ték társadalmi veszélyességét, s csu­pán a kamaszkorban fellépő tagadás szellemének megnyilvánulását látták benne. így azután a gátlás nélküli ifjúság körében terjedni kezdett a hu­liganizmus. És ez annál könnyebben megtörténhetett, mert a bíróságok egyes bűncselekményeket nem érté­kelték társadalmi veszélyük mértéke szerint, s „elnéző" ítéleteket hoztak felettük. A szocialista erkölcs terén az ered­mények még elmaradnak a szocialista társadalom életének követelményeitől. Ezért a világnézeti és erkölcsi neve­lés nagyon fontos feladat, mert egy­re nő az erkölcs szerepe, és orszá­gunkban megvan a szocialista erkölcs általános erkölccsé válásának objek­tív alapja. Az erkölcsi nevelés elő­feltétele azonban a szocialista er­kölcs fejlesztése. A személyi kultusz időszakában — érthető okokból — teljesen elhanyagolták a szocialista erkölccsel való foglalkozást. Erre néz­ve jellemző, hogy országunkban ösz­szesen csak tíz ember foglalkozik ez­zel a fontos kérdéssel, ugyanakkor az ateizmus kérdése háromszor annyi tudományos dolgozót foglalkoztat. Pe­dig napjaink egyik fontos követelmé­nye nagyobb mértékben figyelembe venni az erkölcsi tényezőket, és szé­les körben gondfcskodni a szocialista erkölcs teljes érvényesítéséről életünk minden szakaszán. DR. BALOGH-DÉNES ARPÁD A Csehszlovák Államvasutak trnavai javítóműhelyében új gépsort helyez tek üzembe, amely minden fárasztó kétkezi munka kizárásával gyorsan, s kiváló minőségben javítja a vasúti teherkocsik lemezrugóit. Csaknem az egész gépsort a javítóműhely fejlesz­tési csoportjának dolgozói készítették. Képünkön: Anton Preiovský és Fran tišek Šeri a gépek utolsó alkatrészeit gyártják. (CTK felvétele) ÚJ KENYÉRGYÁR ÉPÜL Nyltrán épül — 10 millió korona költ­séggel — hazánk legmodernebb és leg­nagyobb péksége. A leendő kenyérgyár építésének munkálatai befejezéshez Kö­zelednek. Legfontosabb berendezéseit — a gázzal fűtött kemencéket — a Német Demokratikus Köztársaságból hoztuk be. A pékség évente 110 ezer ember kenyér.­kifli- stb. igényét képes kielégíteni. Ke mencénként pl. 3500 kiflit süt meg ne­gyedóránként. * J. Rajniak sssz hang... Visszhang, Visszhang.,, Az esztétikai nevelés lemaradásának felszámolásáért Az utóbbi időben eléggé gyakran hangzik el a bíráló szó, hogy ifjú­ságunk esztétikai nevelésének színvo­nala távolról sem felel meg a kö­vetelményeknek. Ezt a kérdést fejte geti a RUDÉ PRÁVO minapi számában az erre valóban hivatott Jirí Loukota, a brnót Művészeti Főiskola prorek- tora. Az e téren tapasztalható hiányossá­gokat elsősorban azzal magyarázza, hogy a gyakorlatban még most is nem égyszer „degradáljuk" a művé­szet szerepét mintha kizárólagos fe­ladata a nevelés lenne. Igaz, hogy a megismerési folyamatban méltó he­lyet foglal el, de ezen túlmenően fő­leg esztétikai hatásával formálja az ember érzelmi világát. Az iskolai esztétikai nevelés viszont minden műalkotásban csupán a tar­talmat, a gondolatot elemzi és fejte­geti s ezzel lényegében elriasztja a tanulókat a művészettől. Ezzel ma­gyarázható, hogy nem képes megsze­rettetni az ifjúsággal a klasszikus kulturális örökséget sem, nem épít hidat a múlt és; a ma művészeti csú­csai között. Pedig nyilvánvaló — ál­lapítja meg a cikkíró — hogy ez az esztétikai nevelés legjelentősebb fel­adata. A humanista és humanizáló művé­szet meg nem értésének, a tőle való viszolygásnak törvényszerű velejárója, hogy a fiatalok egy része behódol a burzsoá művészeti hatásoknak, eset­leg — az igaz művészettel szemben elleszékl álláspontra helyezkedve — a giccsnek. Ezért olyan fontos az iskolai eszté­•tikai nevelésből kiiktatni minden ala­kiságot, szócséplést és élettelen sab­lont. A célt szolgálná az is, ha végre felismernénk, hogy ma, a rádió, a Tv, a magnó, a színház és a mozi mo­dern korában nem lehet a régi módon pallérozni az esztétikai érzést. A szer­ző hangsúlyozza az ésszerű munka­megosztás követelményét és kifejti nézetét, hogy az iskolákban sokkal nagyobb figyelmet kellene szentelni a fiatalokban rejlő művészi hajlam és tehetség feltárásának, gondozásá­nak. Nem kevésbé fontos fejleszteni az esztétika elméletét, mivel itt a leg­szembeötlőbb lemaradásunk. Tudomá­nyosan fel kell mérnünk az esztéti­kai nevelésben tapasztalható nyugta­lanító jelenségek okait. Általában a mai ifjúság gazdagabb életet él, mint a múlt ifjúsága. Egy részénél viszont szembeszökő bizonyos szellemi egy­oldalúság a komolyabb művészetek elvetése, a szélsőségesség megnyilvá­nulása. Itt semmit sem érünk el tilal­makkal és adminisztratív intézkedé­sekkel, mert ezek a jelenségek tulaj­donképpen reakció e fiatalok életmód­jának ellentmondásaira. Reakció pél­dául arra, hogy nem tudjuk megfele­lőképpen kielégíteni' a fiatalok egész­séges vágyét a romantika után; arra, hogy üres és szürke egyes CSISZ­szervezetek munkássága; arra, hogy az idősebbek közül sokan a nevelés egyedüli módját az állandó „prédi­kálásba-n" látják; arra, hogy sok csa­ládbap az élet gyors. irama következ­tében a gyerek mindent megkap, csak éppen az érzésvilágát dúsító környezetet nem. Fő feladatunk tehát gazdagítani a szocialista életmódot és a gazdasági, valamint a társadalmi fejlődéssel össz­hangba hoznunk az erkölcsi nevelést. Csak így válhat valóban hatásoss^ esztétikai nevelésünk is. Kiköszörülték a csorbát Ezt nevezem gyógyírnak — vala­hogy így kell kezdenem ezt a kis jegyzetet. Hiszen nem titok, hogy a bratislavai Nemzeti Színház opera­együttesét az elmúlt egy-két évben nem nagyon kényeztette el a hazai kritika, sőt a közönség kegyét is mint­ha elvesztette volna. Most meg jött a budapesti vendég­szereplés, újra eszünkbe juttatva a régi mondást: Senki sem próféta a saját hazájában. Minden kétséget ki­záróan bátran állíthatjuk ezt, bér még nem olvastuk a .három előadás. Eugen Suchoň Svätoplukjának, Verdi Trubadúrjának és Wagner Tannhäuse- rének minden kritikáját. Az eddig megjelentek azonban mind nagyon melegen méltatják az együttes ven­dégszereplését. így például Lózsy János, a NEPSZA­BADSÁG-bajn pompás ízelítőként köny­veli el a bemutatkozást, Suchoftról a többi között megjegyzi hogy „vérbeli operakültő. akinek a drámai kifejezés az anyanyelve". Megállapítja, hogy a Svätoplukban érdekes=n él a zenei hagyománnyal, továbbfejleszti főleg JanáCek deklamációs melodikáját és mindezt egybeötvözi a modern kife­jezési elemekkel. Kiemeli a zenemű népi hangvételét, majd részletesebben foglalkozik a rendezővel (Miloš Was­serbauer), a zenekarral, a karmester­rel (Tibor Freso) és az énekesekkel. Nagyon pozitiven nyilatkozik Ladislav Vychodil korszerű jelze.tt díszleteivel. Kovács János, a MAGYAR NEMZET kritikusa, erről az előadásról szólva leszögezi: „ ... bemutatkozásuk szín­vonala becsülettel állta meg a helyét egy negyedmilliós főváros operakul­túrájának reprezentánsaként." Ü is hosszasan taglalja Suchoň zenei stí­lusát, a hagyományos es a mooern vonások szerves egymásba illeszke­dését, elismerve a zeneköltő sokolda­lúságát, mesterségbeli tudását, rang­ját. Az énekesek közül főleg Öndrej Malachovskýt emeli ki a címszerep­ben („telt és szép színű, értékes basszus"), kitűnő hősbaritonként em­líti Bohuš Hanákot és Anna Poláková teljesítményét jellemezve így ír- „ta­lán kissé hideg fényű, ue tiszta es in­tenzív fiatal drámai szoprán". A többi előadás kritikáját Is hason­ló hangvétel jellemzi, nem is beszél­ve a legfontosabbról, hogy a pesti közönség is nagy szeretettel és elis­meréssel fogadta a bratislavai ope­raegyüttest. Dzsess) és dzsessz Egy-két napja ért véget Prágában az első nemzetközi dzsesszfesztivál, az első komolyabb jele annak, hogy a passzív ellenállástól ezen a téren is áttértünk a cselekvésre. Ebből az al­kalomból érdekes cikk jelent meg a KULTURNI TVORBA 43. számában, amelynek szerzője, Ľubomír Doriižka foglalkozik a dzsessz nyílt kérdésel­vei. Többek között rámutat arra, hogy a dzsessz lényegében néger népzene, amely hosszú utat járt be. Ennek az útnak egyik állomása a szórakoztató és a tánczene, a másik pedig, aníely főleg ma kerül előtérbe — a kon­certzene. Ennek ismeretében kell kü­lönbséget tennünk dzsessz és dzsessz között. Sokat beszélünk például ar­ról, hogy az ifjúságot hatalmába ke­rítette a „dzsessz őrülete" s ugyan­akkor nem vesszük észre, hogy hang­verseny formájában küzdenie kell a hallgatóságért. A teljes igazsághoz azonban hozzá tartozik az ls, hogy egyedül a dzsessz képes arra hogy kielégítse a nagyközönséget éppen úgy, mint a szórakoztató dzsessz-szá­mok fölött ajkat biggyesztő hangver­senyzene kedvelőket. Ennek azonban nálunk az a feltétele, hogy az igazi dzsessz nálunk ne korlátozódjak olyan koncentráltan a kimondottan hangVerseny-dzsesszre, hanem telies?, műfaji gazdagságában érvényesüljön. — fejezi be cikkét L. Doriižka. A kelet-európai avantgord törekvésekről Legalább távirati stílusban fel kell hívnom a figyelmet a Magyar Tudo­mányos Akadémia Irodalomtörténeti Intézete világirodalmi figyelőjének, a HELIKON-nak idei 2—3. kettős szá­mára, amely rendkívül sok cseh és szlovák irodalmi vonatkozású anyagot közöl. A megjelent cikkek dandárja a kelet-európai avantgard törekvésekre vonatkozik és az irodalomelmélet kedvelői minden bizonnyal az első sortól az utolsóig szorgosan átböngé­szik, mert valóban nem csak érdeke­sek, hanem értékesek is. Az alábbiakban csak „bibliográfiai" tájékoztatás kedvéért felsorolom a ha­zai vonatkozású cikkeket. Pŕemysl BlazíKek „Modernség és hagyomány­őrzés Jirí Wolker költészetében" cím­mel ír, Sándor László közli Anton Straka kilenc levelét 1940-ből, Zuza­na Adamová a csehszlovák—magyar irodalrrii kapcsolatok történetének készülő kötetét ismerteti, Sziklay László és Bojtár Endre Capekrői írt három monográfiát Bellyei László pe­dig a Hasekről megjelent magyar, cseh, orosz és német nyelvű könyve­ket recenzálja hosszabb tanulmány­ban. Fried István a magyarországi szlavisztika kezdeteivel , foglalkozik írásában. A könyveket ístaertető ro­vatban Sziklay László méltatja Štefan Drug „Kapitoly k začiatkom socialis­tickej literatúry na Slovensku (feje­zetek a szlovákiai szocialista Iroda­lom kezdeteiről) és „Edo Urx" c. kiadványalt, Miloš Tomcík könyvét to­vábbá az Emlékkönyv Julius Do­lanský 60. születésnapjára és a Jo­zef Škultéty és a Jan Gebauer c. kiad­ványokat. Ö ír nekrológot Andrej Mráz elhalálozására ls. Bojtár Endre ismerteti Antonín Jelinek „Vítézslav Nezval" című könyvét. Bárkányi Zol­tán pedig Jan Petrmichl „Patnáct let české literatúry, 1945—1960" (A cseh irodalom tizenöt éve, 1945—1960) cí­mű tanulmánykötetével foglalkozik. A HELIKON rövid jegyzetben számol ba a Ladislav Stoll és Antonín Sychra szerkesztésében Prágában megjelent ESTETIKA elnevezésű új folyóiratról is. Valóban gazdag anyag ez, amely méltán megérdemli az illetékesek fi­gyelmét. G. I. 1964. novmber 4. * ŰJ SZŐ 3

Next

/
Thumbnails
Contents