Új Szó, 1964. november (17. évfolyam, 304-333.szám)

1964-11-26 / 329. szám, csütörtök

VIKTOR PAVLENDA: EG MAGYARÁZZUK o népgazdaság új irányításának alapelveit VÁLTOZÁSOK Á NÉPGAZDASÁG TERVEZÉSÉBEN II. Előző cikkünkben rámutattunk arra, miért szükséges az Irányítás módosítása, milyen lehetőségekkel rendelkezünk ennek megvalósítására, és életbeléptetésénél milyen problémákra számíthatunk. Az alábbiakban azzal foglalkozunk, milyen változást jelentenek az alapelvek a népgazdaság tervezésében. Az átmenet az új Irányításra akkor lesz a leghatékonyabb, ha az irányítás szervezetében meglesz annak valamennyi természetes része. Képlete sen szólva, ez annyit jelent, hogy meglegyen az agy, a kéz, a láb, az Irányítási rendszer mozgékonyságénak feltétele. Ezt akkor érjük el, ha az irányítási rendszer a következő feltételekre támaszkodik: az újratermelési folyamat fő részeinek központi tudományos, tervszerű irányítása {főként tervezése); a gazdasági ösztönzők célszerű alkalmazása, amely lehetővé teszi a vállalatoknak az áru* ás pénzviszonyok maximális kihasználásán alapuló viszonylagos gazdasági önállóságát; az ágazatilag és területileg Indokolt irányító szervek tevékenysége. Az irányítás egészséges szervezetéből tehát annak egyetlen része sem hiányozhat, s valamennyi résznek az adott szervezethez mérten fejlettnek kell lennie. A vita folyamán mindenki hangoztatta annak szükségességét, hogy az „új gyereknek agya és keze" legyen. Néha azonban megfeledkeznek a „lábról", sőt egyesek azt fejtegették, hogy az irányítás ökonómiai rendszerének nem szükséges ökonómiai láb, és továbbra ls megmaradhat az admiuisztréclós-utasításl alapokon. A szocializmusban a társadalmi fejlődés ökonómiai tartalmát az a törvényszerűség határozza meg, hogy „minimális mennyiségű élő- és tárgyiasult munka befektetésével a társadalom számára maximális mennyiségű használati értéket nyerni". A szocializmusban ezért első helyre kerül a munka társadalmi célszerűsége. Ebből adódik az az elsődleges feladat ls, hogy biztosítsuk a kifejtett munka társadalmi hatékonyságát. Ehhez pedig a következők szükségesek: a) végzett munka társadalmi tervezése fő arányokban; b) az áru- és pénzviszonyok társadalmi kihasználása, nevezetesen a munka tervezése és a munka társadnlmi célszerűségének ellenőrzése szempontjából; cj a munka társadalmi hatékonyságának elvén alapuló díjazási rendszer. Csakis a három rész szerves és racionális összekapcsolása hozza létre a szocialista népgazdaság hatékony fejlődésének, a szocializmus objektív előnyei érvényesülésének fő feltételét. Ezeknek, és az előző következtetéseknek az elismerése annyit jelent, hogy megvan az Irányítás ökonómiai rendszere létrehozásának lehetősége valódi tartalmának megfelelően, anélkül, hogy bármelyik oldala is csonkítást szenvedjen. Az irányítás előkészületben levő rendszere egészséges, életerős legyen, amely gyorsan kinövi majd természetes gyermekbetegségeit, és meghozza a kívánt eredményt. A népgazdasági tervezés helye az új irányításban Az Irányítás új rendszere a népgazdaság tervezéséből tndul ki, mint a szocialista gazdaságirányítás alapjából. Az eddigi irányításhoz viszonyítva az új abban van, hogy a népgazdaság tervezését magas fokú közgazdasági tervékenységként értelmezi, és a népgazdasági tervet ökonómiai tervnek, az ökonómiai Irányítás eszközének tartja, amely a népgazdaságnak nemcsak egyszerűen mennyiségi, hanem minőségi fejlesztését, gazdaságunk Intenzív fejlődését is szem előtt tartja. Ez adja meg a népgazdaság tervezésének az eddigi gyakorlattól eltérő új tartalmi, módszerbeli és Szervezési szempontjait. A népgazdaság tervezésének új értelmezésével összefüggésben Indokoltan felvetődik a kérdés: hogyan biztosítható a terv arányossága az irányításban a szigorú központosítás, a direkt mutatók kiterjedt rendszere, a szétágazó adminisztratív ellenőrzés nélkül? Miképpen lehet biztosítani, hogy mindezek nélkül a fejlődés ne lépjen az ösztönösség útjára, ne tőrJen el a központilag meghatározott elvektől és feladatoktól? Próbáljunk szemléltetően válaszolni e kérdésekre. A szocialista gazdaság arányos fejlődése lényegében kétféle módon biztosítható: aj a központi szervek kidolgozzák a népgazdasági tervet, s ezt összekapcsolják a részletes szétírással, a direkt mutatók aprólékos rendszerével, az adminisztratív ellenőrzés szerteágazó hálózatával. Ez az egyik lehetőség, amely az irányítás eddigi rendszerét jellemezte. b) A megoldásnak azonban más lehetősége ls van, s az Irányítás készülő új rendszere ezt tartja .szem előtt. Ebben az esetben a központi szervek kidolgozzák a tervet (az eddigi helyzethez viszonyítva a terv kidolgozásában ís változásokra kerül sor), és megvalósítását a gazdasági ösztönzők (ér, jövedelem, bér, hitel, kamat stb.) teljesebb kihasználásával biztosítják. Képletesen szólva: az első esetben a központi szervek nemcsak a vállalatok munkakörét határozták meg (a népgazdasági terv kidolgozásával), „nemcsak a pályát tűzik kl", amelyen az ökonómiai játszma történik, hanem részletesen előírják a vállalatok, vagyis a játékosok minden mozdulatát. Emiatt a játékban saját „Játéktudásukat" csak nagyon csekély mértékben érvényesíthetik. A második esetben alapjában más a helyzet. A népgazdasági tervből, mint alapvető tényezőből kell kiindulni, da a pályán a játékosok mozgását, vagyis a terv keretében a vállalatok tevékenységét nem szabják meg részletes, direkt jellegű utasítások — például, hogy a játékos mikor használja a kezét vagy a lábát — hanem hosszabb időre meghatározott, kötelező (szükség szerint változó) játékszabályok: árpolitika, bérpolitika, beruházási és hitelpolitika, a jövedelemből, az alapokból, a hitelekből történő átutalások politikája. Természetesen minden játékosnak be kell tartania a szabályokat, de ezek keretében valamennyi játékos maximálisan kihasználhatja képességeit, hogy a lehető legjobb eredményt: a mérkőzésben a legnagyobb győzelmet érje el. Az ökonómiai játékban, mihelyt valaki — nevezetesen a vállalat — nyer, azáltal, hogy a társadalom számára ls előnyösen jár el, nincs vesztes, csakis győztes van. Leküzdik a személyes, a kollektiv és a társadalmi érdekek közti ellentmondásokat; tehát győz az egyén is, a kollektíva ls, a társadalom ls. . A terv elkészítése, a terv fajtái A népgazdasági tervezés — ökonómiai — értelmezésével összhangban kell lennie a népgazdasági terv kidolgozásának is. Az Irányítás ökonómiai rendszerében a tervezés feltételei: a) fel kell hagyni azzal a hagyományos tervezési gyakorlattal, amely csupán a terv tengelyét: az acélt, a szenet, az energiát, a cementet, a beruházási építkezést tartotta szem előtt. A tervezésben a társadalom szükségleteinek összetételéből, és a gazdasági fejlődés erőforrásaiból kell kiindulni; b) a fejlesztés kevésbé Igényes változatából kell kiindulni, s a feladatok és a megoldások változatainak segítségével kell keresni a legjobb lehetőségeket; c) a terv összeállításánál az egyes mutatók tájékoztató funkciójából kell kiindulni; d) ki kell dolgozni és kötelezően biztosítani kell a terv alapvető tényezőinek teljesítését: a korszerűsítés beruházásalt, a termelési ágak technikai színvonalának emelését, a munkaerő- és anyagmegtakarítást. A fentlek is bizonyítják, hogy az irányítás új rendszere a tervezésben a tudományos távlati tervezést tartja leginkább szem előtt. A távlati tervezés tudományossága a következő módon biztosítható: a népgazdaság és egyes ágai_ fejlesztési Irányzatainak hosszabb időre szóló kidolgozása; a hosszú időre (10—15 évre) szóló távlatok kidolgozása, és ennek alapján az Ötéves terv elkészítése, amely valamennyi gazdasági szerv végrehajtási tervének alapját képezi. A hosszabb időre terjedő távlati terv kidolgozása három szakaszban történnék: központi színvonalon a távlati kilátások első, lényegében tájékoztató jellegű tervezetét dolgozzák ki (a nemzeti jövedelem növekedésének üteme, a nemzeti jövedelem felhasználásának alapvető arányai, a beruházások feltételezett terjedelmének összetétele: építés, gép, behozatal-kivitel). A munka második szakaszéban a szakági szervek Is részt vesznek (főigazgatóságok, vállalatok, építés, tervezés). A szakigazgatóságok saját körében a hosszabb időre szóló lehetőségek több változatát készíti elő. Ennek alapján dolgozzák ki központilag a népgazdaság hosszú időre szóló távlati tervének második, komplett tervezeté;. Ez is tájékoztató jellegű lenne, habár a munka súlypontját Itt a legmegfelelőbb változat kiválasztása képezi. A szakágazati igazgatóságok és a körzeti szervek ennek alapján pontosabbá teszik távlati elgondolásaikat. Létrejön a népgazdaság fejlesztése hosszú időre terjedő távllatának harmadik, komplett tervezete. A párt és a kormény szervei az Ily módon kidolgozott távlat alapján hagyják jóvá az első 5 (gyakorlatilag 7) évet, s létrejön az ötéves terv. Az ötéves terv magéban foglalná a népgazdaság egyes ágai fejlesztésének technikai-gazdasági koncepcióját; az országos beruházási akciókat; a tudományos-kutatás területének legfontosabb feladatait; egyes ágazatok {tüzelőanyag, energetika) termelését; egyes, nem nagy számú, de a műszaki fejlődés és a kivitel szempontjából döntő jelentőségű termékek termelésének kitűzött feladatalt; a külkereskedelemmel kapcsolatos feladatokat (a kivitel és a behozatal mennyisége); a közszükségleti cikkek termeié sét; a szakképzettség és a munkaerő' elosztás alapvető arányait és feladatalt, ez anyagi érdekeltség és a tartalékok alapvető előírásait. A végrehajtási terv a mindennapi irányítás alapját adná. Népgazdasági méretben egy évre dolgozzák ki, s kiegészítenék az egy-két évre terjedő kilátásokkal. Tartalmilag ez az ötéves terv feladatainak konkretizálását jelentené. Az évi tervek a népgazdaságban a pénzviszonyok összességét kifejező állami költségvetéssel együtt hatnának. A népgazdaság tervezésének módszerei Az Irányítás ökonómiai rendszerében a tervezés megköveteli a terv elkészítésének új (a mostanihoz viszonyítva) módszereit. Olyan módszerekre van szükség, melyek biztosítják. hogy már a tervben lefektessék a népgazdaság leghatékonyabb fejlesztését. A gyakorlatban ez azt Jelenti, hogy az eddigi mérlegmódszert „degradálni" kell, mint a népgazdaság tervezési módszerének fő funkcióját Helyét az optimális terv elkészítésének módszerel foglalják el: a terv mérleg-felkészültsége biztosításával a sakktáblaszerű mérleg alkalmazása; az optimális számítások bevezetése (a hatékonyság mutatóinak kiszámítására); távlatilag pedig megfontolás tárgya az optimális népgazdasági terv teljes elkészítése. Az irányítás ökonómiai rendszerével összefüggésben a tervezés megváltoztatása természetesen nem történhet egyik napról a másikra. E változásokat a társadalom gondosan, főként káderszempontból alaposan előkészítve, csakis fokozatosan valóslhatja meg. Szombati számunkban következik: A GAZDASÁGI ÖSZTÖNZŐK SZEREPE ES HATASA. Új péküzem Kežmarokon nemrég helyeztek üzembe egy modern péküzemtet, amely 20 vagon liszt tárolására alkalmas. Üzemeltetése gombnyomásra működő, automatikus berendezések segítségével történik. Eltűntek a hagyományos falapátok. A dagasztott tésztát gépi berendezés méri, továbbítja 45—50 percen belül a kemencék egyes szakaszain át, ahonnan a barnára sült kenyér kerül ki a futószalagon. A pékség óránként tíz mázsa kenyeret, tehát naponként 240 mázsát képes előállítani, ami azt jelenti, hogy a szomszédos Sp. Nová Ves-i járás egy részének lakosságát is ellátja jó minőségű friss kenyérrel. (ikl Nogy ai érdeklődés iránta A pardubicei Priemstav dolgozói a napokban befejezték a trebiäovi élelmiszeripari kombinát kör alakú cukortárolójának építésé*. Ebben a 33 m átmérőjű építményben — a maga nemében első a szocialista államokban — mintegy 15 000 tonna cukrot lehet tárolni. E korszerű cukortároló nagy érdeklődést keltett a kapitalista államokban is. A batisiavai Magasépítő Vállalat Modrában fi] lakótelepet épít, amelynek 9 házában 240 lakás lesz. Az ú| lakótelep fűtőháza szolgáltatja majd a meleget a Pedagógiai Intézetnek és az óvodának is. Az A-blokkot a Jövő év márciusában, a B-blokkot pedig májusban adják át rendeltetésének. (Remp felvétele) Új formák és követelmények a pártoktatásban KÉT ÉVE jelent meg a CSKP Központi Bizottságának a párton belüli neveléssel foglalkozó határozata. Az eltelt idő bőven adott alkalmat arra, hogy ezt a határozatot érvényre juttassuk a mindennapi gyakorlatban. Célja mindenekelőtt az volt, hogy emeljük a pártoktatás színvonalát, növeljük hatékonyságát, gazdagítsuk tartalmát, közelebb vigyük a gyakorlathoz, s ügyeljünk arra, hogy kielégítse a hallgatók nagy többségének érdeklődését. Ha ma visszapillantunk az eltelt két esztendőre, feltétlenül látnunk kell azt a kétségbevonhatatlan fejlődést, amelyet a párton belüli nevelésben éppen e határozat nyomán elértünk. A pártszervezetek többségében egyre inkább figyelembe vették a termelőmunka konkrét feladatalt, problémáit, s a pártoktatással ls igyekeztek elősegíteni teljesítésűket, megoldásukat. A pártoktatásban nagyobb szerephez jutott a közgazdaságtan, a marxista filozófia, a nemzetközi munkásmozgalom sok-sok időszerű problémája és Jelenlegi helyzete. A pártbizottságok sokkal inkább tekintettel vannak a hallgatók érdeklődésére; új oktatási formákat, módszereket vezettek be és egyre jobban kerülik a formalizmust. Mindez határozottan pozitív jelenség, csak sajnos nem eléggé általá nos. Sok helyütt ugyanis a határozat teljesítése nem volt ennyire következetes. Egyes funkcionáriusoknak csak a formális változtatásokra terjedt ki a figyelme, s nem ritkán a munka könnyebbik részét választották. Az ilyen pártszervezetekben nem is változott lényegesen a pártoktatás. A BRATISLAVAI alapszervezetek nagy többségében ez idén is Jól, helyesen értelmezték a pártoktatás feladatait, teendőit. Mindenekelőtt megértették, hogy ma már nemcsak a pártoktatás általános színvonalának emelése a legfontosabb feladat, hanem az ls, hogy fokozzuk a párton belüli nevelés iránti érdeklődést, és emeljük a marxizmus—leninizmus tanulmányozásának színvonalát. Ez a követelmény főként abból adódik, hogy egyre növelnünk kell a tömegek aktív részvételét az időszerű feladatok. és problémák teljesítésében, illetve megoldásában. Mire irányították a fő figyelmet? Először is: körültekintően, nagyobb gonddal szervezték meg a funkcionáriusok ideológiai nevelését, és gondoskodtak a gazdasági vezetők ideológiai továbbképzéséről is. Szem előtt tartották, hogy aki Irányít, annak nevelnie is kell. Tudták azonban, hogy a mai igényeknek megfelelő pártoktatást nem szervezhetik meg a tömegszervezetek fokozottabb bekapcsolódása nélkül. Abból Indultak ki, hogy a Központi Bizottság határozata feladatul adta a pártszervezeteknek: gondoskodjanak a társadalmi szervezetek ideológiai-politikai nevelő munkája fejlesztéséről, színvonalasabbá tételéről. így történt, hogy bizonyos munkamegosztás jött létre az ideológiai nevelésben. Néhány üzemben, intézményben a pártszervezet felügyelete alatt alapfokú kört létesítettek az FSZM műhelyszervezetei. Az SZNT földművelésügyi osztályán is alakult egy ilyen kör. Hallgatói pártonkívüliek, az adminisztrációban foglalkoztatott elvtársnők. Az előadások érdekességének, Időszerűségének tudható be, hogy ebben a körben Jó a látogatottság. A TÁRSADALMI SZERVEZETEK mellett működő alapfokú körök formai és tartalmi szempontból is élénkítették a pártoktatást, Több az ötlet, nagyobb a változatosság, fokozódik a népszerűség. A Nemzetközi Nőnap Üzemben például ilyen témákat ls napirendre tűztek: a vallás és ateizmus, a ma erkölcse, művészete és esztétikája, a szocialista munkabrigádok mozgalma stb. Persze a legtöbbet a közgazdasági kérdésekről beszélnek. A forma tekintetében újdonságnak számit, hogy helyenként az oktatást „élő újság", beszélgetés, vitaest, kérdés-felelet stb. keretében végzik. A pártoktatásnak ilyen továbbfejlesztése kétségkívül azt Jelenti, hogy ezek a pártszervezetek alkotó módon teljesítik a Központi Bizottság említett határozatát. Akadnak azonban funkcionáriusok, akik bizalmatlanul tekintenek ezekre a formákra. Azt hiszik, ezzel csorbát ejtenek a párt vezető szerepén. Ugyanis teljesen nyilvánvaló, hogy amennyiben emelni akarjuk a pártoktatás színvonalát, ha figyelembe akarjuk venni a munkahelyek konkrét problémáit, a hallgatók érdeklődési körét, s azt szeretnénk, hogy minden dolgozót ideológiai nevelésben részesítsünk, akkor — különösen a nagyobb vállalatokban — segítségül kell hívni a társadalmi szervezeteket is, mivel maguk a pártbizottságok mindezt aligha tudnák kellő színvonalon megvalósítani, elvégezni. Emellett a pártbizottságok többet foglalkozhatnak azokkal a pártonkívüliekkel, akiket a párt soraiba szándékoznak felvenni, és többet törődhetnek a propagandisták előkészítésével is. A társadalmi szervezetek bevonása az ideológiai nevelésbe még azt az előnyt ls jelenti, hogy a pártszervezetek közvetlenül tájékozódhatnak afelől: milyen ideológiai kérdések iránt érdeklődnek a pártonkívültek. Ezt a múltban nem nagyon vettük számításba, éspedig azért, mert a pártoktatás keretében főként a párton belüli nevelés követelményeit akartuk kielégíteni. Az új forma azonban most lehetővé teszi, hogy a pártonkívüliek körében közvetlen hangnemben, igen hatásosan propagáljuk a párt politikáját, az érdeklődésnek és a konkrét követelményeknek megfelelően szabjuk meg a pártoktatás Irányvonalát. HA TEHÁT így értelmezzük, s így valósítjuk meg a Központi Bizottság két évvel ezelőtt megjelent határozatát (amelynek ezúttal csak néhány megállapításáról, feladatáról szóltunk), helyesen Járunk el, s olyan pártoktatást szervezünk, amely megfelel a mai igényeknek, követelményeknek. MICHAL HAVRAN 1964. november 26. + tJJ SZÓ S