Új Szó, 1964. november (17. évfolyam, 304-333.szám)

1964-11-24 / 327. szám, kedd

ECHO-SZOHD AK A TAVI HALASZATBAN Az elmúlt két esztendő folyamán az NDK kutatómérnökei kísérleteket folytattak echolotok felhasználásával ,az édesvízi halászatban. Az echolot szakkifejezés a görög „visszhang" és a német ,,mérték" szavak összetételé, bői született. Olvan berendezést je­lent, amellyel a tengerek és tavak mélységét mérik. A hajóról hanghul­lámokat |ultrahang hullámokat) bo csátanak ki a tengerfenék felé, a hul­lámok a tengerfenékről visszaverőd­nek, s a hajón levő felfogó berende­zésbe érkeznek. A hullámok útjának időtartamából állapítható meg a ten­germélység. A tengerfenék és egyáltalán az óceánok megisriiorésében 1922 óta új korszak kezdődött. Ekkor kezdték alkalmazni a visszhangos mélységmé­rőket, amelyekkel a kutatóhajók me­net közben hosszú útvonalon (profi­lon) végezhettek sorozatos mélység­mérést. A régi módszerrel — mérő­dróttal — 4500 méteres mélységet két óra hosszat mérnek. Ugyanezt a mély­séget a visszhangos mélységmérő hat másodperc alatt méri meg. A visszhangos mélységmérés elvére különös körülmények között jutott Behm, a kiváló német fizikus. E mód­szer megszületését így ecseteli Vécsey Zoltán, a neves magyar tudós: 1912-ben az egész világot megrázó katasztrófa játszódott le az Atlanti­óceán északi vizein. Egy hatalmas személyszállító hajó, amelyet a kor­szerű hajóépítés remekének tartottak, a 'i'itanic gőzös első útja során jég­hegynek ütközött és elsüllyedt. Uta­sainak legnagyobb része elpusztult. Ezerötszáz ember veszett oda. A vi­lágsajtó heteken át ismertette a bor­zalmas szerencsétlenség részleteit. Szakemberek és laikusok száz és száz megoldást javasoltak, hogyan lehetne az ilyen természetű hajótörést elke­rülni. A fiatal Behm is ezen töprengett. Egy verőfényes vasárnap feleségével Bécs utcáin sétálgatott. Az asszony beszélt hozzá, de csakhamar észrevet­te, hogy férje nem figyel rá. A tudós hirtelen megállt: — Van egy ötletem! Papírt és ceruzát húzott ki a zse­béből, és gyorsan vázlatot készített. Ekkor született meg a visszhangos mélységmérés elve. „Ha egy hajó víz­be merült részéből hangot bocsátunk útnak, az a tenger fenekébe, a part­A visszhangos mélységmérés elve. A hang a tengervízben másodpercen­ként 1000 méter sebességgel terjed. A hajóra szerelt berendezés a hang gerjesztése és a hullám visszatérése közt eltelt időt mutatja. i,Légből kapott" időjárásjelentés A képzelet szárnyán utazzuk körül egy magasan keringő mesterséges égitesten a Földet. Itt, a légkör ha­tára felett, nappal is bársonyosan fe­kete az égbolt, a csodálatosan tün­döklő csillagok fényét nem fátyolozza levegő és pára. Alattunk látszólag mozdulatlanul lebeg a Föld giganti­kus tömege. Egyik fele sötétbe vész, napsütötte oldalán fény és árnyék rajzolja ki a kontinensek körvonalait. A megfigyeiőtorony félgömb alakú üvegkupolájából távcső fordul a Föld felé és pontról pontra végigpásztázza az alant elsuhanó tájat. Fekete fellegeket sodor a szél a Földközi-tenger felett. Valahol a gö­rög partok közelében egymásra tor­lódnak a felhőgomolyagok, vadul ro­hannak, hömpölyögnek észak felé. Az állomás meteorológusa pillanatok alatt megállapítja a viharfront vonu­lásának irányát, beméri sebességét és közli az adatokat az ügyeletes rádió­táviráss'zal. Az adóállomás máris su­gározza a jelentést: „Figyelem! Belg­rád, Budapešť, Bratislava, figyelem! Délnyugat felől vihar közeledik...!" Kietlen sarki táj. Jéghegyek közt magános hajó úszik a tengeren, in­nen fentről már iátiii, hogy messze a hajó előtt összezárul a jég. Rádión figyelmeztetik a kapitányt — a hajó azonnal irányt változtat és jégmentes vízen biztos kikötőbe menekül... A fantázia szüleménye a fenti le­írás? Igen is, meg nem is. A meteo­rológiai mesterséges holdak már ina is értékes adatokat közvetítenek a földi megfigyelőállomásoknak, ame­lyek alapul szolgálnak a pontosabb időjárás-prognózis kidolgozásához. A légkörrel és a benne lejátszódó fizikai folyamatokkal foglíilkozó tudo mány, a meteorológia, egyre nagyobb jelentőségűvé válik. Ha eltekintünk elméleti ágaitól, a dinamikus és álta lános légkörtantól, az éghajlattantól és az időjelzéstantól, gyakorlatilag a következő területeken érvényesül: A repülési meteorológia a légi köz lekedés meteorológiai vonatkozásait kutatja. A tengerészeti meteorológií) a tengerek légierének időjárásával fogift;kozik. A bioklimatológia a lég kör és életjeieriségeinek kapcsolatait vizsgálja. Az agrometeorológia az idő járás es az éghajlat hatását tanulnia nyozza a szántóföldi, kertészeti', erdé szeti növénytermesztésre és az állat tenyésztésre. Az orvosi meteorológia a betegségek és a gyógyítás időjárási föltételeit kutatja. A törvényszéki me teorolőgia az igazságszolgáltatás és az időjárás kapcsolatait elemzi. A rá­diómeteorológia a rádióhullámok ter­jedésének vizsgálatával végez komp­lex légkörkutatást. Az időjárás rendszeres, műszeres, egységes időpontokban és előírt mó­don történő kutatása nemzetközi együttműködés nélkül nem lenne le­hetséges. Ezért az ENSZ mellett meg­alakult a Meteorológiai Világszerve­zet, amelynek csaknem a világ vala­mennyi állama tagja. Európa időjárását nagymértékben befolyásolják azok a klimatológiai fo­lyamatok, amelyek kontinensünktől nyugatra, az Atlanti-óceán és Észak­Amerika felett játszódnak le. Ha nem ismernénk ezeket a folyamatokat, nem dolgozhatnánk ki helyes időjá­rásjelentést. Az elmúlt év végéig rá­dió útján közvetítették a meteoroló­giai adatokat New Yorkból az Azori­szigeteken át Párizsba, ez az össze­köttetés azonban nem volt megbízha­tó. Ez év január elsejétől ezért táv­gépíró-összeköttetést létesítettek New York és a nyugatnémet Offenbach am Main között. Innen aztán, csaknem az összes európai országba továbbítják a jelentéseket. A világ többi részén is hasonló köl­csönös meteorológiai tájékoztató szol­gálat működik, amely a közeljövőben remélhetően még jobban kibővül, be­hálózza az GSész világot s így, ha nem is járul még hozzá az időjárás befolyásolásához, legalább javítani fogja a tudományos időjóslást. ba, a szirtekbe vagy a jéghegyekbe ütközik, és visszhangként visszakerül a hajóhoz." Hosszú és fáradságos volt az út, amelyen Behm az elvtől eljutott a gyakorlati megvalósításhoz. Neki si­került először a vízben gömbszerűen terjedő hullámokat lefényképezni és láthatóvá tenni. Nem a nagy tengeri mélységek mérése okozott nehézséget, hanem éppen a sekély vizeké. Ezer­ötszáz méter mélységből a hang egy másodperc alatt tér vissza a hangfor­ráshoz. x Ha a viz 75 méter mély, a hang már egytized másodperc alatt visszatér, hét és fél méteres vízben pedig egyszázad másodperc alatt. Egy­méteres .mélységben a visszhang a másodpere 750-ed része alatt ér visz sza. Bohm visszhangos mélységmérő' jének első típusa egytízezredrész poii tossággal mért. A legkorszerűbb Behm­féle visszhangos mélységmérő egy százezred másodpercnyi pontosságú! A tengeri halászat már évtizedek óta sikeresen használja a halpadok felderítésére a szonar elven -működő ultrahangos echolot víz alatti bemé* rőkészülékeket, a tavi halászatban azonban ez ideig nem tudták őket alkalmazni. Az NDK-ban különösen a tavi pontyhalászat hozamát szeretnék jelentősen növelni. A ríémet mérnö­kök a tavi ultrahangos halbemérési kísérletek során kétféle készüléket: az Atlas-Monográf 658 M típusú echo­gráfot és az Elac Miniszkop- készülé­ket használták. Az Atjas-Monográf berendezés adó­ja elektromos lökéseket kelt, amelye ket a nikkelköteges magpetosztrikciós rezgőfej ultrahanglökésekké alakít át, és kúp alakban küld a tófenék irá nyába. A fenékről, illetőleg az afo lött tartózkodó halakról visszaverődő hanghullámokat a rezgőfej ' újból elektromos iökésenergiává alakítja vissza, ezt a készülék vevőberendezé­se regisztráló papíron rögtön rögzíti. A berendezés tehát a tófenék profil ját a pásztázási sávban esetleg ott látható halakkal együtt grafikusan ábrázolja. Az efchográf ,0—50, 0—100 , és 0—200 mélységtartományokig hasz­nálható; 0—50 alapmérési tartomány­ban másodpercenként két és 0—200 as tartományban másodpercenként egy hanglökést küld le. A másik ultrahangos mérőkészülé­ket elsősoT-ban •sekély vizeken közla kedő kis járművek részére fejlesztet ték ki. Ez a készülék elektronikusan működik, íróberendezése nincs; fino mabb részleteket érzékel, mint a? elű­ző, és gyorsabban ad eredményt. Hát­ránya, hogy a jeleket nem rögzíti pa píron, a mérési eredményeket indiká­tor ernyőn lehet észlelni. A halak az ernyőn mint kis elhajlások láthatók. A berendezés 0—5, 0—15 és 0—150 méteres méréstartományokban dolgo zik. Az NDK különböző halastavain vég zett ultrahangos mérési kísérletek so rán a német mérnökök arra a követ­keztetésre jutottak, nogý a tavi édes vízi halászatnál az echográf-réndsze rű, tehát az ultrahangos íróberendezé sek jobban használhatók, mivel a kii lönböző vizrészekről szóló feljegyző sek pontosan összehasonlíthatók egy­mással. Echográfos felderítésnek persze csak olyan helyen van gyakorlati ér­telme, ahol elég mély a víz, és kielé gítően nagy víz alatti terület tapo­gatható le viszonylag szűk ultrahang­kúppal. A kísérleti tapasztalatok sze­rint a halaknak legalább fél meterre a fenék fölött kell tartózkodhiuk, kü­lönben beleolvadnak az echog'ráf fe­nékrajzolatába. Bizonyos — általában 24 cm — nagyságon aluli halakat az echográf nem jelez, csak ha csoporto­san tartózkodnak a vízben. A halászat műszaki forradalmasítá sa tehát utat tör magának az édes vizű tavakon is, s nyilván lényegesen hozzájárul a halhozam növeléséhez. Jlaltá'ia Az e i b u kotta k halhatatlan krónikása Henri de Toulouse-Lautrec, 1864. XI. 24. — 1801. IX. 9. fi VI •1 4 <d 5 ^ Szovjetunió és az Egyesült Államok ez év november 5-én egyezményt r tak alá a meteorológiai mesterséges holdak és a földi meteorológiai álló­in fisok megfigyelései alapján szerzett információk kicseréléséről. A képe*.! a moszkvai központ, amelyből vonalas összeköttetéssel közvetlenül az Egyesült Államokba közvetítik a meteorológiai térképeket. Ez a gyors tá jékoztatás igen nagy jelentőségű az időjárás pontos előrejelzése szem pontjából s különösen az óceánon át repülő pilóták, a nyílt tengeren úszó hajók és a tengeren halászó bárkák számára igen fontos. Az elbukottak krónikása lett, s ma­ga is a társadalom számkivetettje. Pe­dig ősei a keresztes hódítók első so raiban léptek 1099-ben Jeruzsálem fa­lai közé. Két lábtörés után nyomorék marad. Hiába keresi fel a legjobb, leghíresebb orvosokat, hiába járja sor­jába Franciaország fürdőit. A tizen­ötéves Henri de Toulousé-Lautrec nö­vése félbeszakad. Látja, miként me­nekül az élet előle, & ős kétségbeesetten kapaszkodik meg ceruzájával és ecsetjével az élet peremén. Páratlan tehetsége van. Szü lei beleegyezésével René Princeteau párizsi festő tanít­ványa lesz. Második mestere az ellenszenves Léon Bonnat, a pá­rizsi milliomosok divatos festője, aki viszont a kompozí­ció törvényeire ta nítja meg őt, és szigorú ' fegyelme-' zettségre. Henri ezután Cor­mon műtermébe kerül.' Itt 'ismerke­dik meg, s köt életre-halálra szóló barátságot E. Ber­narddal,. Fr. Gauzi­val, meg a társa­dalom egy másik számüzöttjével á ve­le rokonsorsú Vin- cent van Gogh-al. Ezernyolcszázliut­vanhaiban mesteré­től s szüleitől egy­aránt önállósítja magát. Műtermet bérel a Montmartre-on, és a régebbi „anya-portrék" mellé újabbak sora­koznak fel: E. Bemard, Vincent van Gogh, H. V. kisasszony arcképei ... Nemcsak egykori mestere, Bonnat, di­cséri munkáját Degas is. Ekkor talál­kozik Degas modelljével, a húszéves, vonzó Marié Valodonne-yel, aki nem­csak modellje, de egy időre szeretője is lesz. A szerencsétlen festő még nem tudja, hogy Marié — akiből egy­szer Suzanne lesz és jónevű festő, valamint Maurice Utrillo anyja — majd élete egyik legnagyobb csaló­dását okozza. < De ez már a Montmartre fénykorá­nak a kezdete, amely Touiouse-Laut rec fénykorát is jelenti. A Montmart­re-on, melyet kertjeivel és szélmal­maival csak nemrégen csatoltak Pá­rizshoz, költőkkel és prostituáltakkal találkozhatott az ember, zenészekkel és anarchistákkal, festőkkel és mo­dellekkel, bűvészekkel és zsebtolva­jokkal, koldusokkal és váltóhamisí­tókkal, Sappho papnőivel, meg éne­kesnőkkel, táncosokkai és bohócok­kal. A századvég „csodák udvara" ez, amelyre Victor Hugó is büszke lehe­tett volna — á társadalom kiközösí­tettjeinek paradicsoma. A feltörő francia kapitalizmus gaz­dag fővárosa mulatni vágyott. Egymás uián nyíltak meg a világhírű mont­martrei mulatók, a „Moulin de la Ga­lette", a „Chat Noir", a „Le Mirli­KULTURÁLIS HÍRER • J. Tinyanov, a történelmi regé­nyek és elbeszélések ismert írójának hagyatékában ismeretlen kéziratokra bukkantak. Ezek szerint az író a har­mincas években forgatókönyvet ter­vezett a Lanfilnl számára. A librettó címe „A majom és a harang" és a művészet története a témája. Az Ogo­nyok egyik legutóbbi száma közli rövidített változatát. • A Belorusz szövetségi köztársa­ság fejlődéséről tanúskodik az is, hogy az országban 26 főiskola és 112 szakiskola működik. A dolgozók 393 esti iskolában egészíthetik ki művelt­ségüket, amelyeket 81' ezer ember lá­togat. BeiorussZlában 20 ezer könyv­tár 54 millió könyvet forgalmaz, több mint 6000 művelődési ház áll a dol: gozók rendelkezésére és töjjb mint 21 ezer népművészeti alkotócsoport tevékenykedik. • Kiváló eredménynek számít a Komszomol Központi Bizottságáriak 30 éves kiadói tevékenysége. Ez alatt az idő alatt 350 különböző történelmi korszakok különböző nemzetiségű ki­magasló személyiség életrajzát .adták ki, összesen 18 millió példányban. • A Lenfilm stúdióban megfilme­sítették Solohov Doni történetek cimű művét', amelynek főszerepét J. Leonov játssza. Az Izvesztyija kritikusa a fii met nem tartja a legsikerültebbnek, csupán a főszereplő játékát értékeli pozitívan. ton" ... Egyre több a fény és az árny a „Hegyen". Megnyitja kapuit a „Moulin Rouge", feltűnnek, csillognak és tündökölnek, majd nemegyszer nyomorban végeznek a híres táncos­nők, táncosok és énekesek: La Goulue, Valentin, Jane Avril és má­sok. Toulouse-Lautrec megszállotként dolgozik, rajzol, fest, úgylátszik érzi, nincs sok idelel Közben részt vesz a Jane Avril (krétarajz) „Húszak" brüsszeli kiállításán, majd a következő évben (1889-ben) a Füg­getlenekkel közösen állítja ki alkotá­sait. Toulouse-Lautrec most már teljesen beleveti magát a Montmartre rengete­gébe, ahol fejlelhetjük Verlalnet, Ri­chepidt... Minden érdekli őt, de fői. leg az igazság, amely keserű. Azért is fest-más képet a „Hegyről", mint Stélnlen, Forain és mások, akik akar­va-nem akarva szentimentálisaki Fest, rajzol és iszik — mértéktelenül. Festi a Moulin Rouge kánkánt járó mezte­len combú táncosnőit, énekeseit, a majomképü kéjelgő gigerliket, festi a fényt, a sötétséget, a romlottságot, a fáradt undort és a mély emberi bá­natot, mindegyre jobban torzítva a feiszínt. Már kiváló festő hírében áll. S rövidesen ő lesz a modern plakát­múvészet megalapítója, a színes li­tográfia nagy mestere. A Rue des Moulíns, majd a Rue d'Amboise egyik bordélyházába köl­tözik. Ott érzi magát otthon, a kár­hozottak ég elbukottak között. Itt kap­ja Mlreilletöl az ibolyacsi^trot, életé­ben az első és utols'ó virágot. Jane, Avril, Missia Natanson, May Belfort ROrtréi után a „Sálon" és az „Ök" színes litogrália sorozata következik, • És a tragédia! ^ Az absziiit és a vérbaj megtette a magáét. Elmegyógyintézetbe kerül. Csak lassan tér,magához. Itt is ceru­zája és ecsetje állítja lábra. Barátai segítségével kikerül a? in­tézetből. Elhagyja Párizst. Le Havce­ben, a kikötő egyik matrózkocsmájá­ban megejti őt Miss Daily, az angol pincérnő szépsége, bája. Tehetsége még egyszer fellángol, egyik legszebb portréját festi meg itt. Aztán már jön a vég. Két súlyos rohamot még átvé­szel, a harmadik azonban végez vele. Alig élt harminckét esztendőtl Életében nem sok elismerésben volt része. Halála után, alig egy esztendő leforgása alatt két retrospektív ki­állítást is rendeztek műveiből! A Louv­re meg a Luxembourg képtár igazga­tói most már nagy összegeket fizettek azokért a képeiért, melyeket életében még ajándékba sem akartak elfogad­ni. Nagyságát ma már senki sem von­ja kétségbe. Géniusz volt, -s méltón sorolják a posztimpresszionizmus há­rom óriása: Cézanne, van Gogh és Gauguin mellé* Az impresszionizmus meg a japán fametszetek mesterei el­bűvölték ugyan őt is, de „vonalainak kantilénája", bármilyen komor témák­hoz nyúlt, valamennyiüknél köny­nyebb és merészebb. Képei, rajzai, jóllehet a bukott angyalokat ábrázol­ják, sohasem frivolak s nem hatnak • pornográfszeríien; Minden alkotásán érezhetjük a halhatatlan szerencsét­len humánumát, emberiességét és a társadalom elleni elkeseredett láza­dást. BARSl IMR$ 1984. november 24 * Q* SZÓ 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents