Új Szó, 1964. november (17. évfolyam, 304-333.szám)

1964-11-24 / 327. szám, kedd

Äz 1965-ös népgazdaságfejlesztési ter (Folytatás a 4. oldalról) A termelés nagyobb hatékonyságáért Ezzel kapcsolatban pártunk XII. kongresszusa határozataiban meg hagyta, hogy állandóan javítsuk az irányítási és az igazgatási apparátus munkájának minőségét és munkamód szereit, s tartsuk be a maximális ta . karékosságot. Mint ismeretes, a je­lenlegi helyzet egyik okozója az irá nyitás formája —, mely a termelés és az emberek leegyszerűsített kap csolataiból indul ki —, a termelés irányításának, tervezésének és pénze lésének merev érvényesítése és az el osztás. Ezek a tényezők nem veszik figyelembe a gazdaság minőségi fej lesztésének boúyolult kérdéseit. Várható, hogy egyre élesebben ösz­szeiitköznek a régi. megszokott mun­kamódszerek az új munkamódszerek­kel,hogy egyre élesebben szembekerül­nek a konzervatív nézetek az új néze­tekkel. Jól tudjuk, hogy a jelenlegi vi­szonyok kőzött a szocializmusért foly tátott konkrét harc — a beruházási építkezés nagy hatékonyságáért foly­tatott harcban, a túlméretezett beru­házási építkezések felszámolására fo ganatosított intézkedésekben, az élő és a holtmunka megtakarításáért, az igényesebb gyártmányok termelésének gyors bevezetéséért, a szolgáltatások magas színvonaláért, a termelés ma gas hatékonyságáért folytatott harc­ban nyilvánul meg. Annak ellenére, hogy ezek a dol­gok ismeretesek, az új terv elkészi tése és teljesítése során még mindig találkozunk túlzott beruházási igé­nyekkel, tűrhetetlen nyomást gyako­rolnak, hogy a beruházási építkező sek tervébe újabb építkezéseket ve­hessenek be; az irányítás valamennyi fokán több munkaerőt igényelnek, csökkentik a költségesség "mutatóit stb. E bonyolult kérdések elemzésekor olyan emberekkel is találkozunk, akik úgy gondolják, hogy a jelenlegi mun­kamódszereken egyáltalán nem kell változtatni Ezeknek az embereknek nyíltan meg kell mondanunk, és be jkell bizonyítanunk, hogy nincs Iga zuk, és hogy tudnunk, kell tanulni a múlt hibáibői is, el kell szakítanunk a kötelékeket, le kell térnünk a kita­posott útról — a szocializmus építé­sének problémáit alkotó módon old­juk meg és fejlesszük a dolgozók kez­deményezését. Ugyanakkor vannak olyan emberek is, akik azt gondol­ják, hogy a készülő irányítási rend szer helyettük is megoldja a problé mákat, hogy az összes hibákat auto matikusan kiküszöböli. Ez ismét gaz dasági problémáink leegyszerűsítésé nek a megnyilvánulása, amit szintén határozottan vissza kell utasítanunk. Találékonyan a sajátos feltételek sze­rint kell a_ tárgyilagos feladatokat ki­tűznünk, meg kel] állapítanunk az utasítás határát és a feladatok ko molyságát, melyek teljesítését a szűk ségés gazdasági eszközökkel támogat juk A' dolgok túlbecsülése más dol gok rovására — igen ártalmas. Munkahelyén mindenki jól látja, hogy a hatékonyságért, a rentábilis termeié­sér! a műszaki fejlesztésért s a szigo­rú gazdaságosságért folytatott harc lé nyegéhen a társadalmi szükséglettel szemben tanúsított régi és új hozzáállás közötti harc. Ezért értékelnünk kell azo kal a dolgozókat, akik ismereteikkel, a szocializmushoz való hűségükkel és eb­ből eredő bátorsággal s következetesség­gel — a nemtörődömség és könnyelmű­séggel szemben kiharcolták, hogy a prublémák megoldásához alkotó célzattal álljanak hozzá A pártnak éá a szak­szervezetnek minden eszközzel arra kell törekednie, hogy a dolgozók az emlffett feladatokat megértsék, s hogy a fogya­tékosságokkal szemben tanúsított elége detlenségük alkotó kezdeményezést valt son ki leküzdésükre. A gazdasági és az igazgatási apparátusnak le kell monda ni a kevásbé hatékony munkájáról, mely a túl gyakori értekezletekben és üres határozatokban nyilvánul meg. A tervteljesítés idei eredményei,arról győznek meg bennünket, hogy a párt Központi Bizottságának januári határo­zata nyomán fellendült á kezdeménye­zés — s jő eredményeket hoz. A nép gazdaság valamennyi ágazata — kivéve a mezőgazdaság növénytermelését — teljesíti és túlszárnyalja termelési lei­adatait Az alkotó munkában példát mu tatnak bányászaink és kohászaink, akik az állami terven teliil maximális érté keket termeitek A hazai piac jó ellátása, valamint a kiviteli feladatok túlteljesítése az ipari dolgozók alkotó, kezdeményező munka járói tanúskodik A mezőgazdasagi dnl gozók is túlteljesítik a tervet — kivéve a tejtermelést — az állattenyésztési ter melésben Az ilyen eredményekkel gaz dálkodnl kell tudnunk, és szervezetten toVábbfrfie.szten :in1c az irányítás szfnvo nalának javítására irányuló tevékcnvsé get, a gazdaság tervezésével és pénze lésével összetiiss ű munkát. Könvörtelen harcot kell folytatnunk a konzervativizmus ellen Ezzel utat nyi­tunk a munkások a parasztok és az ér telmiség széles körű kezdeményezésé Bek. _ Melyek a népgazdaság .hatékonysága növelésének kulcsproblémái, amelyekre a jövő, de az utána következő években is irányítani kell a dolgozók figyelmét? A CSKP Központi Bizottsága már több ször hangsúlyozta, hogy elsősorban a társadalmi munkatermelékenység növelé se, s a termelés és a kereskedelem mű szaki-gazdasági színvonalának növelése a fontos. Mem mondok semmi újat, de ismételten visszatérünk ugyanahhoz a problémához, új feltételek közepette új feladatukat tűzünk ki, olyan kérdések megoldását javasoljuk. amelyek erre megértek, amelyek fékezik további elő rehaladásunkat. Dolgozóinkkal megte remtjük a feltételeket az ország terme lőerőinek gyorsabb fejlődéséhez. Bizonyára mindnyájan egyetértünk abban, hogy a nyersanyag, tüzelő anyag, energia terén, valamint a ter melés megszervezésében, a termékek műszaki színvonalában és a gazdasó gi irányító szervek munkájában még rengeteg a tartalékunk. A szociális ta építés mindennapi feladatainak tel jesítésében a dolgozók újabb és újabb tapasztalatokkal, ismeretekkel gazda godnak, a feladatokkal együtt fejlőd nék ismereteik. Népünk szorgalmához és ügyességéhez nem fér kétség. Sok sok termékünk világhírű, és a világ minden táján szocialista köztársasá gunk fejlettségét hirdetik Ezt a fel becsülhetetlen tőkét nem szabad el veszítenünk. Ellenkezőleg, az új fel adatokkal összhangban minden téren jobban és átgondoltabban kamatoztat­nunk kell. Meggyőződésünk, hogy a termelés és a kereskedelem hatékonysága, va lamint az egyes termékek, vállalatok és ágazatok rentabilitása szükségsze­rűen megköveteli a termelés műsza ki-gazdasági színvonalának emelését éppen most, amikor, a népgazdaság tervezésének és irányításának új rend­szerét bevezetjük. Ez a tevékenység ! egyaránt érinti a munkások, meste í rek, műszakiak, mérnökök és mind j azok munkáját, akik az iparban, a i mezőgazdaságban, az építőiparban, a : közlekedésben, az iskolaügy és kul túra terén, a kutatóintézetekben és , tervező irodákban, az ipar és keres i kedelem irányító törzsgárdájában stb. dolgoznak. A tartalékok feltárása a terme lés és elosztás hatékonysága és ren tabilitása érdekében valamennyi dol gozó állandó feladata, bármilyen sza­kaszon dolgozzék is. Vegyük például a termelés szük­ségletét. Tudatában vagyunk annak, hogy ezt a tényezőt bizonyos fokig az ipa ri állőalapok növekedése, s ezzel egy idejűleg a leírások növekedése is be folyásolja. Tudjuk azt is, hogy az ipar struktúráját és műszaki színvonalát nem változtathatjuk njeg egyik nap rôl a másikra, holott éppen ez befo­lyásolja a nyersanyag-, a tüzelőanyag és az energia-szükségletet. Ám nem tagadhatjuk azt sem, hogy az arány­lag magas anyagszükségletet az a tö­rekvés is előidézte, hogy a termelés növekedését olyan termékek gyártá­sával akartuk biztosítánl, amelyek előállítása sok anyagot és kevés munkát igényel. Néhány vállalat még ma is tétovázik, bevezesse-e olyan termékek gyártását, amelyek előállí tása kevesebb anyagot, de több mim kát igényel. Attól félnek, hogy ezál tal csökken gyártmányuk ára, és csökken a munkatermelékenység is. Az energia, a tüzelőanyag, a nyers­anyag és különféle anyagok beszerzé se — főképp ha behozatallal jutunk hozzá — mind költségesebb. Arról van tehát szó, hogy ezek szükségle­tét a műszakilag szükséges mennyi ségre csökkentsük. Az idén széles kö rű ellenőtzést végeztünk, hogy a szükséglet műszaki-gazdasági normáit megállapítsuk. Az ellenőrzés eredmé nyeit majd az elkövetkező év terv teljesítése folyamán hasznosítjuk. Az ellenőrzés tanulságait azonban tel kell használnunk a gyakorlatban, és a levont tanulság, alapján további szervezési intézkedéseket kell foga natosítaní. A vállalatok számára meg teremtettük a feltételeket: hogy ha a műszaki-gazdasági normák kereté ben az anyaggal, nyersanyaggal és energiával helyesen gazdálkodnak, és önköltségcsökkentést érnek el, a meg takarításból hatékonysági prémiumot fizethetnek ki. Ezt a gyakorlatot már több vállalat bevezette. A vállalatok vezetőségeinek nem kell várniuk semmiféle további irány elvekre. A termelés szükségletének azért tulajdonítunk ilyen különös jelentő séget, mert e szükséglet csökkentése egyenes arányban van a személyi szükséglet emelésének lehetőségével és fordítva. Meg kell értenünk, hogv az anyaggal, nyersanyaggal, energia val való helytelen gazdálkodás kárát mindannyian érezzük. Technikával a munkatermelékenység növeléséért Mindannyiunk számára Ismeretes a munkaerők helyzete. Ugyancsak mindannyian tudjuk, hogy a munka­erők jelenlegi extenzív kihasználása nem lehet tartós. A kormány már ho­zott néhány határozatot az anyagi ér­dekeltség fokozására a munkaerők gazdaságosabb kihasználásáért. „ Ugyanakkor ismert tény, hogy szá­mos vállalatban és üzemben relatív munkaerő-felesleg mutatkozik. A dol­gozók megoszlása a termelő és nem termelő szervezetekben nem mindig egyeztethető össze a gazdaságosság elvével. Vegyük például a gépkocsi­val utazó szakképzett dolgozók jelen­tős számát Pillanatnyilag lényegesen jobb kihasználásuk lehetőségeit mér­legeljük. Hasonló példa akad több is. Például: a munkaidő kihasználása. A kimutatások szerint az egyes mű­szakokban a munkaidő 20—25 száza­léka vesztegelés. Ez már magában ís rossz hatással van a munkafegyelem­re. Egyes munkahelyeken a munka­időt jól kihasználják, ugyanakkor azonban máshol óriási tartalékok ma­radnak meg éppen az aránytalanul nagy veszteglést idő miatt. Az elmúlt évek folyamán megterem­tettük a munkatermelékenység növe­kedésének jelentős tartalékait, melye­ket a jövő évi tervben távolról sem merítünk ki. 1065-ben a munkaterme­lékenység 7 százalékkal lesz nu.ga sabb az iparban, mint három évvel ezelőtt, ugyanakkor a villanyenergia felhasználása 19 százalékkal, az álló­alapok pedig 29 százalékkal növeked­nek. A vállalatoknak, az ágazatoknak és a kormánynak elsősorban is sokkal határozottabban a korszerűsítésre és a rekonstrukcióra kell összpontosíta­nia a beruházási eszközöket, méghoz­zá azokon a helyeken, ahol arány­lag sok a munkaerő (főképp az anyagmozgatás területén). A terv mindössze 53 ilyen jellegű akcióval számol, mert a vállalati tervek el­készületlensége miatt többet nem ve­hettünk tervbe. Itt mutatkozik meg, hogy a vállalatok inkább a. munka­erők száfriának növelését követelik ahelyett, hogy a munkatermelékeny­ség növelésének., műszaki feltételét teremtenék meg. Az ilyen gyakorlat ellen, elvtár­sak, együttesen kell harcolnunk. Ezen a téren rendszeres műszaki, gazdasági és szervező munk,ánk súly pontját mindenekelőtt az üzemekbe és vállalatokba kell helyeznünk. A kor­mány és az Állami Tervbizottság a jövőben megköveteli, hogy minden ágazat előbb bejelentse: 1. milyen intézkedéseket foganato­sít a korszerűsítés és rekonstrukció érdekében; 2. hogyan használta fel meglevő eszközeit a munkaerők felszabadítá­sára a hatékonyság párhuzamos bizto­sításával; 3. milyen intézkedéseket foganato­sít, és milyen eredményeket ér el normatív és bérpolitikájában, hogy csökkentse a munkabefektetést. Csak ezekután tárgyaljuk meg a foglalkoztatottság növelésére támasz­tott Igényeit. A gazdaságosság fokozását meg kell szerveznünk minden téren. Vegyük pél­daként a mezőgazdaságot. Tudjuk, hogy az idén országunk néhány vidékén gyen­ge volt a termés. Másutt viszont gazdag termést takarítottak be. A Földművelés­ügyi Minisztérium a termelési igazgató ságokkai karöltve a kezdet kezdetétől jói megszervezte egyes kerületek és já­rások kölcsönös kisegítését Ezzel bizo­nyos mértékig enyhítette a rossz termés­sel sújtott területek nehézségeit Ám hogyan értékeljük a szövetkezetek, ál­lami gazdaságok, mezőgazdasági terme­lési igazgatóságok vezető dolgozóinak, valamint a járási vezető funkcionáriu soknak álláspontját, akik többszöri fel hívás ellenére sem éltek azzal a lehető seggel, hogy a jő termést betakarító ke rülctekböi megszerezzék szükséges meny nyiségű szalmát, szénát, burgonyát stb. Ugyanezek az elvtársak most a közpon ti szervekhez fordulnak, hogy azok hiz tosítsák takarmányalapjukat. A széna és gabona betakarításakor okozott nagy veszteségeket, valamint a megkésett őszi munkák következtében beállott vesztesé geket (főleg a kapás növényeknél) nagyarányú takarmány-behozatallal kell pótolnunk Az ilyen állapotnak a legsür­gősebben véget kell vetnünk, és nem kell félnünk attól, liugyha szigorú kö vetkeztetéseket vonunk le a felelőtlen személyekkel szemben. A Központi Bizottság egyik ülésén az elvtársak rámutattak a számítógépek felhasználásának lehetőségére, amelyek segítségével megállapítható a vetéste rület Optimális összetétele Ugyanakkor megdiibbentfi. hogy a mezőgazdaság nem él ezzel az óriási lehetőséggel Kadlec professzor és munkatársai az opavai ja rásban kiszámították az optimális takar mányalapot Ott eddig ezer hektáron 1880 tonna emészthető fehérjét termel nek A számítások bizonyítják, hogv tr;-""Hzá s nélkül is 16 százalékica*' több fehérjét termelhetnének. Fel kell ten niink a kérdést azoknak az elvtársak nak, akik a fehérje behozatal további növeléséi sürgetik, hogyan óhajtják ki használni a nagy tápértékű takarmanyok termelésének ilyen jelentős tartalékait Munkánk hatékonyságának mércéje: a rentabilitás A tartalékok feltárásában, a fogya­tékosságok felszámolásában és a ren­tabilitás fokozásában a Klement Gott­wald Oj Kohó és a Vítkovicei Vasmű dolgozói mutatnak példát, akik tovább mélyítik a prágai CKD-ben elindított mozgalmat. Az elmúlt évek folyamán a termelés műszaki és gazdasági szín­vonalának emelésén, az önköltség csökkentésén, az egyes termékek és egész vállalatok rentabllátásának fo­kozásán fáradoztak. Különösen értékes az emiített kér­dés megoldásának az a módja, ame­lyet az elvtársak alkalmaztak. Előbb komplex elemzéseket készítettek, kezdve naponta a minőség elemzésé­vel A statisztika korszerű módszerei­nek széles körű alkalmazásával, szá mítógépek segítségével rendszeresen ellenőrizték a legjelentősebb techno­lógiai paramétereket, és ezek alapján havi vállalati elemzéseket dolgoztak ki. tgy folyamatosan feldolgozták az acél- és hengerelt áru termelési tech­nológiáiénak hosszú időre szóló elem zését. Az elemzésekből levont követ­keztetéseket azután a termelési tech­nológiában gyümölcsöztették, és lé pésről lépésre megoldották egyes termékek minőségi . színvonalának emelését. Ezek a műszaki intézkedé­sek visszatükröződtek az anyagi ér dekeltség koncepciójában is. Ugyanis döntő tényezővé vált a legfőbb feladat megvalósításának biztosítása és az ehhez való hozzáállás. Az eddig alkalmazott módszerektől eltérően egyes elért eredmények és nem egyes munkahelyek rentabilitá­sának komplex megoldását tűzték cé­lul. Közismert tény, hogy az egýes munkahelyek kiváló eredményeinek összege nem mindig egyenlő az egész termelési folyamat optimális eredmé­nyeivel. Már az említett vállalatok munká­jának rövid ismertetéséből is kitűnik, hogy felette igényes feladat megoldá­sára vállalkoztak, és ebbe tartósan bevonták a közgazdászokat, mérnökö­ket és mindazokat, akik a termelés megszervezésében részt vesznek. A rentabilitás problémáját állandó munkamódszerként kell értelmezni, amely megköveteli a munkastílus lé­nyeges megváltozását is. Arról van szó, hogy az apró problémák és gya­korlati kérdések gyakran ösztönsze­rű és meghatározott koncepció nél­küli megoldásán változtassunk, kü­lönben a termékek rentabilitása csu­pán a technológiai és ökonómiai részeredmények véletlenszerű követ­kezménye lesz. Ezzel szemben új gya­korlatot kell bevezetnünk. Az emlí­tett kérdések megoldását a kitűzött végső cél, azaz a gazdasági tevékeny­ség maximális hatékonysága elérésé­nek kell alárendelni. Meg kell talál­nunk a műszaki és technológiai kér­dések, valamint a termelés megszer­vezésének megoldási módját. El kell érnünk, hogy az ilyen irányú intézke­dések eredményeiben a munkások, mesterek és technikusok anyagilag érdekeltek legyenek. A Klement Gottwald Oj Kohó dol­gozóinak példája mutatja, hogyan kell a termelésbe mutatkozó fogyaté­kosságokat kiküszöbölni. Példaként említhetjük, hogy az idei harmadik negyedévben a selejt több mint a felével csökkent, ami körülbelül évi 100 millió korona megtakarítást je­lent. A tavalyi évhez viszonyítva a külföldi megrendelők reklamációi mindössze 7 százalékra csökkentek. Élenjáró vállalataink tapasztalata bizonyítja, hogy a vállalat irányítá­sának korszerű módszere, az egész fermelési folyamat korszerűsítése a vállalat rentabilitásának gyors növe­kedését eredményezi. Emellett hang­súlyozom, hogy a vállalat termelésé­nek korszerű irányításáról van szó. Ezt kizárólag csak a vállalat vezető­sége valósíthatja meg, és munkáját semmiféle központ nem helyettesít­heti. A termelés jövedelmezőségének nö­velésében a legnagyobb feladatok te­hát a vállalatokra hárulnak. Ebben a tekintetben azonban a vállalatokon felüli szerveknek is vannak kötele­zettségeik. A tartalékok feltárásának egyik módszere a különféle vállala­tokban gyártott azonos, illetve hason­ló termékfajták jövedelmezőségének egybevetése. Hivatkozhatunk olyan példákra, hogy hasonló gyártmányo­kat az egyik vállalatban |övedelme­zően, mlg u másikban nagy veszteség­gel állítanak elő. A vállalatokon felü­li szerveknek elemezniük kellene az ilyen v: - -/.teség okait, s ennek ered­mény-" alapján meg kellene szervez­niük h tapa .ztaiatcserét. Az eszközö­ket a műszaki fejlesztésre kellene összpontosítaniuk és a tervjavaslat­ban számolniuk kellene egyes válla­latok termelésének bővítésével, illetve korlátozásává! Az üzem egyes munkahelyei maxi­mális jövedelmezóségúiek összesítése nem jelenti minden esetben a legked­vezőbb eredményt. Ehhez hasonlóan, bizonyos gyártmány magas fokú jöve­delmezősége nem minden esetben szolgálja a legjobban a társadalom javát. Minden kérdés megoldásánál szem előtt Kell tartanunk a munka társadalmi termelékenységét és az egész társadalom szükségleteinek ki­elégítését 0) gépek és berendezések megszerkesztésénél a termelőnek tö­rekednie Kell arra, hogy gyartmanya lehetővé tegye a legkedvezőbb muta­tók eléréséi, hozzájáruljon a termelés lövedelmezúségének fokozásához az átvevőknél is, vagyis, hogy minél na­gyobb hatékonyságot érhessen el a berendezés átvevője Egyes esetekben ellentmondás alakulhat Ki a termelő és az átvevő érdekei között Gyakran előfordul ez a külkereskedelemben, de ezt a Kérdés belső szükségleteink szempontjából kell megoldanunk. E téren jelentős segítséget nyújthat gyártmányaink összehasonlítása a ha­sonló külföldi termékekkel. A külkereskedelemnek jelentős szerepe van népgazdaságunkban. Ezért munkánk és eredményei értékelésének mércéje a legmagasabb világszínvonal legyen. A fejlettebb államokban mind nagyobb szerepet tüll be a termelésben a tudo­mány és a technika. A tudomány ma nemcsak a technológiai folyamatokat niódosti|a és új gyártmányok előállítá­sára ösztönöz, hanem eredményei jelen­tősen befolyásolják a társadalmi terme­lés egész felépítését is Külkereskedel­münk csökkenő hatékonysága arra mu­tat, hogy a részeredmények ellenére népgazdaságunktan ki nem elégítő mó­don alkalmazzuk a tudomány vívmányait. Az a tény, hogy a külkereskedelem nagy szerepet visz népgazdaságunkban és je­lentős a gépipari kivitelünk, amelyben a legnagyobb mértékben nyilvánul meg a műszaki haladás, nem engedi meg, hogy elégedettek legyünk a tudomány és a technika bevezetésének jelenlegi iramával. E szakaszon az alacsony fokú haté­konyság oka a kutatás rendkívül nagy szétforgácsoltsága. Erről tanúskodik, hogy a tudományos kutatási és fejlesz­tési intézmények 1211 000 alkalmazottja 1850 munkahelyen dolgozik, s hogy a gépiparban jelenleg mintegy 20 kutatási és fejlesztési [eladat megoldása szere­pel napirenden. Még mindig nem értékeljük eléggé a tapasztalatok nemzetközi cseréjének le­hetőségeit, ós kutatómunkánkban feles­legesen szétforgácsoljuk erőnket Ugyan­akkor világszerte ellenkező irányzat ész­lelhető. A kutatásra fordított költségek ugyanis olyan nagyok és a kutatómunka oly gyorsan fejlődik, hogy ez önmagában is kikényszeríti a mind szélesebb körű internacionális kapcsolatokat, a tapasz­talatcsere elmélyítését, a gyártási enge­délyek megvásárlását. Az új technika terén tapasztalható le­maradásunk másik ismert oka az új technika lassú alkalmazása a termelés­ben, s ugyanakkur a kapacitások állandó / bővítésére irányuló törekvés, gy.kran tekintet nélkül az alacsony műszaki szín­vonalra. Sokat beszélünk az átépítés és a korszerűsítés jelentűségéről, a szavak és a tettek azonban nem állnak arány­ban. Az idei terv előkészítésében kitűztük az alapelvet, hogy a korszerűsítést és az átépítést előnyben részesítjük az új üzemek építésével szemben. Legjobb szándékunk ellenére sem tudtuk ezt az alapelvet teljes egészében érvényesíteni, az ilyen akciók terveinek siralmas elő­készítése miatt. A jövő esztendő tervé­ben 84 ilyen akció véghezvitelét bizto­sítjuk. A műszaki fejlesztés és a korszerű­sítés alacspny színvonalú érvényesíté­sének fogyatékosságai elsősorban ab­ban tükröződnek, hogy új üzemek és berendezések felépítését követelik és további munkaerőket igényelnek. Az új termelési kapacitások építésének ismétlődő követelményeit — a* exten­zív fejlődésnek ezt a jellegzetes voná­sát — számos esetben csupán azzal indokolják, hogy bővíteni kell a ter­melési volument. Ugyanakkor gyak­ran nem készítik el idejében az új beruházási akciók terveit. A vágsellyei nitrogéngyárnak 31 700 tonna nitrogéntartalmú műtrágyát kellett volna előállítania. Valójában ez idén csak 15 200 tonna nitrogén­tartalmú műtrágyát gyárt. Tekintettel a haladó technológiára és a nagy ter­melési kapacitásra, arra számított, hogy ez a gyártási folyamat nyeresé­get hoz. EZzel szemben Sellyén a műtrágyagyártás a többi üzemhez vi­szonyítva veszteséges. Csak a vegyiparban ebben az esz­tendőben tíz ilyen gyáregység van, például a žáluží vegyi művek (szinte­tikus alkoholt gyárt), a kralupyi kau­csuküzeni, a neratovicei Spolana stb. Ezt a tíz egységet nem a terv szerin­ti határidőkben helyezték megbízha­tóan üzembe s ennek következtében a termelés kiesése 220 millió korona értéket képviselt, míg 100 millió koro- v nát veszítettünk a kivitel csökkenése és a behozatal növekedése következ­tében. (Folytatás a 6. oldalon) í«84. november 17. * tJJ SZŐ 24

Next

/
Thumbnails
Contents