Új Szó, 1964. november (17. évfolyam, 304-333.szám)

1964-11-22 / 325. szám, vasárnap

1. Ml TÖRTÉNT SZUDÁNBAN? í- v) / Ví/ JrrróPiA Az elmúlt hetekben viharos napo­kat élt át Afrika legnagyobb országa, Szudán. 1958 óta, amikor a hadsereg Abbud tábornok vezetésével magához ragadta a hatalmat, a katonai dikta­túra csírájában elfojtott minden de­mokratikus megmozdulást. A mély hallgatást és a diplomáciai elszi­geteltséget csu­pán egyetlen egy­szer törte át a dik­tarúra elleni „ösz­szeeskilvés" híre, ami jelezte, hogy Szudánban a lát­szólagos nyugalom mögött szervez­kednek az önkény­uralom ellenségei. Egy hónappal ez­előtt azután elemi erővel robbantak ki a tüntetések. A hatalmon levők vérbe akarták foj­tani a népi meg­mozdulásokat, de az általános sztrájk és a lakosság kitartó harca meghátrá­lásra kényszerítette Abbud elnököt. A demokratikus erőket tömörítő s a megmozdulásokat szervező nemzett front határozottan követelte a katonai klikk távozását. Abbud tábornok kénytelen volt szélnek ereszteni kormányát és át-, adni a helyét polgári személyekből álló ideiglenes kormánynak. A diktá­tor azonban nem adta fel a harcot, csak a kedvező pillanatot leste, ami­kor lecsaphat a demokratikus erőkre. A hadseregből el akarta távolítani a haladó szellemű tiszteket, a reakciós katonák pedig összeesküvést szervez­tek. Az új kormány azonban résen volt s a tömegek támogatásával ke­resztül húzta Abbud számításait, aki­nek'nem maradt más hátra, mint a po­litikai és társadalmi szervezetek kö­vetelésére lemondani. Az elmúlt években az Illegális nem­zeti front egyesítette a katonai klikk által betiltott politikai pártok és csoportok minden irányzatát. A jelen­tések szerint a diktatúra megdönté­sében jelentős szerepet játszott a Szu­dáni Kommunista Párt, amely a sú­lyos üldözések ellenére Afrika egyik legszervezettebb marxista pártja. Az iránta tanúsított bizalom és elis­merés egyik megnyilvánulása, hogy képviselője helyet kapott az új kor­mányban. ______ _ Az ország új ve­zetői mindjárt az első hetekben szá­mos demokratikus intézkedést foga­natosítottak: meg­szüntették a rend­kívüli állapotot, szabadon bocsátot­ták a politikai fog­lyokat, s ígéretet tettek, hogy legké­sőbb 1965 márciu­sáig demokratikus választásokat tar­tanak. Khalifa minisz­terelnök kijelen­tette, hogy kormá­nya az el nem kö­telezettség politi­káfát vallja, s együttműködik az afrikai országok­kal az imperializmus ellent harcban és a gazdasági fejlesztésben. Az új kormányt támogatják a töme­gek és bíznak benne. Remélhetőleg a diktatúra megdöntésére kialakult egy­ség fogja jellemezni a kormány to­vábbi ténykedését, intézkedéseit. Mun­kája nem lesz könnyű. A katonai klikk siralmas gazdasági helyzetet ha­gyott maga után. Véglegesen rendez­ni kell az ország lakosságának egy­harmadát kitevő elmaradott néger-dél problémáját, amelyet az imperialisták mindig ügyesen felhasználtak az észa­ki arab többség ellen. Meg kell olda­ni a súlyos munkanélküliséget és még számos nagyon fontos kérdést.. Szudán haladó erői képesek majd megbirkózni a nehézségekkel, ha to­vábbra is a tömegekre fognak támasz­kodni és nem engedik, hogy meg­bontsák soraikat. 2. MIT JELENT A PSZICHOLÓGIAI HÁBORÚ? A napi sajtóban gyakran találko­zunk a pszichológiai, vagy lélektani háború kifejezéssel. Nem titok, hogy e furcsa szóösszetétel nem új keletű, Goebbelstől vették át a második vi­lágháború idején az Egyesült Álla­mokban. Eleinte csak katonai érte­lemben használták, de a hidegháború éveiben behatolt a polgári gyakorlat­ba, sőt még az irodalomba ís, és az antikommunizmus fegyvertárának egyik fontos eszköze lett. Az óceánon túl több tucat könyv jelent meg a pszichológiai háborúról, amelyek fej­tegetik lényegét, és alkalmazásának módszereit. Bizonyos William Daugherty és Mor­ris janovttz 1958-ban megjelent köny­vében (A Psychological Wartare Ca­seboock) így összegezi a lélektani há­ború lényegét: „A propaganda és más eszközök tervszerű felhasználása a közvélemény érzéseinek, állásfoglalá­sának és viselkedésének befolyásolá­sára, az ellenséges, semleges és bará­ti érzelmű idegen lakosság támogatá­sának megnyerésére a nemzeti érde­kek és célok elérésében!" A bonyolult definíció egyszerűen azt jelenti, hogy a pszichológiai háború az amerikai propaganda eszköze. Eisenhower még világosabban beszélt, amikor azt mon­dotta, hogy nem lehet megelégedni csupán a propagandával, hanem a pszichológiai háborút ki kell terjesz­teni a gazdasági támogatásra, a ke­reskedelemre, a sportra, a csereláto­gatásra stb. A pszichológiai háború bajnokai minden eszközzel szeretnék megaka­dályozni a kommunista eszmék terje­dését. Különféle intézmények, társa­ságok egész sora fáradozik hatásossá­gának kidolgozásán. Különféle mód­szereket agyainak ki a suttogó propa­gandától, a segélynyújtástól egészen a megfélemlítésig és a nyílt terrorig. Az elmúlt évek azonban bebizonyí­tották, hogy a pszichológiai háborúval nem lehet útját állni a kommunista eszmék terjedésének, de még csak kor­látok közé sem szorítani. Az utóbbi időben az Egyesült Államokban is töb­ben kifogást emeltek a kifejezés el­len, és azt ajánlották, hogy keresztel­jék át „eszmék harcának", „nemzet­közi tájékoztatásnak", vagy valami másnak, mivel a háború szó egyre népszerűtlenebb az óceánon túl is. Ez azonban nem sokat változtat a lénye­gen, a két társadalmi rendszer kőzött tovább tart az eszmei harci (sz) nlélhláln MIHAIL ZIMJANYINT, a Szovjetunió prágai nagykövetét 50. születésnapja alkalmából a Munka Vörös Zászló Ér­demrendjével tüntették ki. (ČTK) MANLIO BROSIO, az Északatlanti Szövetség főtitkára kétnapos nyugat­németországi látogatása során Erhard kancellárral és más személyiségekkel a multilaterális atomhaderö miatt a NATO-ban. felmerült ellentétek leküz­déséről és egyéb nemzetközi kérdé­sekről tárgyalt. Szombaton visszatért Párizsba. (CTK) EISZAKU SZATO japán miniszterel­nök ismertette a parlamentben a kor­mány új programját. Az ázsiai orszá­gokkal való műszaki és gazdasági együttműködés fejlesztése s a megkü­lönböztetés nélküli, szabad nemzet­közi kereskedelem mellett foglalt ál­lást. Japán fokozza együttműködését az USA-val ls. ("CTK J KWAME NKRUMAH ghanai elnök fogadta J. A. Malik szovjet külügy miniszter-helyettest s a két országot érintő kérdésekről tárgyalt vele. fe&DBt A JAPÁNi KORMÁNY elhatározta, hogy nem ad beutazási engedélyt a Kínai Kommunista Párt, a Vietnami Dolgozók Pártja és a Koreai Munka­párt küldötteinek, akik részt akarnak venni Japán Kommunista Pártja IX. kongresszásán. (CTK) A VENEZUELAI KORMÁNYCSAPA­TOK repülűgépei tovább bombázzák Lara és Falcon, államok falvait, ahol a katonai körök véleménye szerint a partizáncsoportok összpontosulnak. A kormány betiltotta a La Extra és a Venezuela Grafica baloldali lapokat, mert cikkeikben a kormányegységek kíméletlen akcióiról számoltak be. (CTK) NAIROBIBAN kenyai—szovjet gazda­sági-műszaki együttműködési egyez­ményt írtak alá. fŐTK) AíRGENTlNÁBAflff mérckis M-én ál­talános választások lesznek. A belügy­miniszter jelentése szerint részt ve­het a politikai pártok statútja köve­telményeit teljesítő valamennyi poli­tikai csoport, (fCTW) Fehér zsoldosok Stanleyviľe fe'é nyomu'nak (Folytatás az 1. oldalról) „vadnyugatként" hat. A polgári sze­mélyek a hónuk alatt pisztolyt visel­nek, mások géppisztollyal járnak. A repülőtérre állandóan fegyvert, lő­szert, páncélautókat, élelmiszert, te­herautókat és más anyagot szállító amerikai repülőgépek érkeznek. Kenyatta miniszterelnök, az Afrikai Egység Szervezete Kongóval foglalko­zó bizottságának elnöke december el­sejére a kenyai fővárosba összehívta a bizottság rendkívüli értekezletét. A TASZSZ szovjet sajtóiroda a kon­gói helyzetről kiadott nyilatkozatában a következőket írja: A kongói helyzet feltétlenül magá­ra vonja a világ kormányainak és népeinek figyelmét. A kongói nép nemzeti felszabadító harcának újabb fellendülése júliusban az Adoula—Mobutu—Nendaka levitéz­lett kormány bukását eredményezte. A gyarmatosítók akkor a szeparatista Csombét tették meg miniszterelnök­nek, aki a „nemzeti megbékülésről" szóló népámító nyilatkozatával kezdte tevékenységét. Csőmbe hangoztatta, hogy ő nem felelős Patrice Lumömba kongói nemzeti hős és más vezetők meggyilkolásáért. Csőmbe és imperia­lista urai manőverezésükkel nem ve­zethették félre Kongó és a többi afri­kai ország népeit. A kongói hazafias erők fokozott harccal válaszoltak a bábrendszernek, és rövid idő alatt felszabadították az ország területének nagy részét. Csom­bét, a külföldi monopóliumok kiszol­gálóját az afrikai népek nem enged­ték be egységszervezetük első ülésé­re, sem a későbbi kairói csúcsértekez­letre. Lehullott az álarc Csombéról. A gyarmati nagyhatalmak ekkor is­mét beavatkoztak Kongó belügyeibe. Az imperialisták nyílt támadást indí­tottak a kongói nép ellen. Belgákból, portugálokból, amerikaiakból, izrae­liekből, nyugatnémetekből, dél-afrikai, dél-rhodesiai fehérekből álló zsoldo­sokat vetettek be, akik között kubai ellenforradalmárok is vannak. Ez a gyülevészhad belga, amerikai, nyugat­német és portugál haditechnikát al­kalmaz, halált és romlást okoz Kongó területén, állatiasságokat követ el. Figyelemre méltó az Egyesült Álla­mok különös aktivitása a legutóbbi kongói eseményekben. Az Egyesült Államok katonai szállítógépeket, majd katonákat küldött Kongóba, állítólag e „repülőgépek védelmére", később azonban mind gyakrabban vetett be bombázókat és más fegyvereket a kongói hazafias erők ellen. Az impe­rialisták kongói fegyveres beavatko­zása közvetlenül veszélyezteti az or­szág szuverenitását és függetlenségét. Ujabb kongói gyarmatosítás érdeké­ben gyorsan „európaiasítják" a köz­igazgatást. Az állami ügyek, a had­sereg és a rendőrség irányítása eu­rópaiak, főként belgák és amerikaiak kezébe kerül. A portugál rabszolgatar­tók a szabadságáért küzdő angolai nép elleni hadműveletekre használják fel Kongó területét. Kongóban egyre 35 földbirtokot államosított a tanzániai kormány Dar-es-Salaam (CTK) — Tanzania kormánya kisajátított 35 földbirtokot, mivel tulajdonosaik — többnyire kül­földiek — elhagyták az országot és nem munkálták meg földjeiket. Ezek a földtulajdonosok nem teljesítették a kormány fejlesztési tervét, és ezért megfosztották őket a tulajdonjogtól. A kormány összesen 22 ezer acre föl­det sajátított ki. November 1-én 21 birtokot sajátítottak ki 34 ezer acre földterületen. Tanzaniában ennek el­lenére a földbirtokok jórésze külföl­di állampolgárok, vagy külföldi tár­saságok kezében marad. Befejeződött a vatikáni zsinatt III. ülésszaka Róma (ČTK) — Tegnap délután fő­papi misével és VI. Pál pápa zár­szavával véget ért a II. vatikáni egye­temes zsinat 3. ülésszaka. A zsinat jövőre a 4. ülésszakkal fejeződik be. A pápa beszédében megígérte a ró­mai kúria „felújítását", amit úgy kép­zel el, hogy a világ minden részéből prelátusokat vonnak be a kúria mun­kájába, s így a kúria elveszti tiszta olasz jellegét. A bejelentést nagy tapssal fogadták. A pápa ezután az elfogadott szké­mákkal kapcsolatban három rendele­tet hirdetett ki (az egyházról, az ökumenizmusról és a keleti szertar­tású katolikusokról). Az ülésszak nem nagy eredmény­nyel zárult, mert az előterjesztett szkémák háromnegyed részét át kell dolgozni. erősebben érvényesül a dél-afrikai la siszta Verwoerd-rendszer és a dél­rhodesiai fajüldözők befolyása. Leo­poldville a szomszéd független álla­mok — Burundi, Zambia és Brazza­ville-i Kongó elleni provokációk és zsarolás központjává válik. Az utóbbi napokban nyugtalanító hírek érkeznek a Tanzánia ellen ké­szülő agresszióról. Nyerere elnök és más vezetők hangoztatják, bizonyíté­kok állnak rendelkezésükre arról, hogy egyes nyugati hatalmak összees­küvést szőttek Tanzánia kormányának az afrikaiaknak maguknak kell meg­oldaniuk. Számítani kell arra, hogy az afri­kai államok és népek a növekvő ve­széllyel szembenézve fokozzák ébf3iľ- ségüket és elszántságukat, hogy vé­get vetnek a neokolonialisták afrikai cselszövéseinek és összeesküvésének. Józanabb nyugati politikusok nyíl­tan beismerik, hogy a gyarmatosítók ideiglenes sikerei nem oldják meg a helyzetet, és Kongó máris második Dél-Vietnammá válik. A háborús ka­landorok döbbenjenek rá: hu Dél-Viet­Csonibe zsoldosai durván bánnak az elfogott hazafiakkal. (CTK f elv.) megbuktatására. Az összeesküvésben fő szerepet játszik Portugália, amely bizonyos NATO-országok támogatását élvezve, durván megszegi az ENSZ antikolonialista határozatát. Az események szálai a külföldi monopóliumokhoz vezetnek, amelyek milliárdos nyereséget húznak a ka­tangai, rhodesiai és a dél-afrikai réz-, urán- és más ércbányákból. Ezek az akciók veszélyes helyzetet teremtenek, amely fenyegeti az afri­kai földrész békéjét, és nyugtalansá­got kelt a békeszerető országokban. Szöges ellentétben állnak az ENSZ alapokmányával. Köztudomású, hogy az Afrikai Egy­ség Szervezete miniszteri tanácsának rendkívüli ülésszakán szeptemberben az afrikai államok erőteljesen köve­telték, hogy szűnjék meg az idegen beavatkozás Kongó belügyeibe. ' A szovjet kormány teljes mértékben támogatja e jogos követeléseket. Tel­jesen egyetért az afrikai országok nézetével, hogy a kongói kérdés lé­nyegénél fogva afrikai kérdés, ezért namban reménytelen helyzetbe jutot­tak, akkor az ötszörte nagyobb Kon­góban még kedvezőtlenebbek a kilá­tásaik. A francia külügyminiszter jog­gal szólította fel a nagyhatalmakat, hogy ne avatkozzanak a kongói ügyekbe, mert csak így kerülhető el a polgárháború, amely viszályt vált­hatna ki a nagyhatalmak között. A népek nem térhetnek napirendre a nyílt támadás és a más országok belügyeibe történő idegen fegyveres beavatkozás fölött. A Szovjetunió egyöntetűen az igazságos harcot vívó hős kongói nép mellett áll. A Szov­jetunió álláspontja világos: meg kell szűnnie a külföldi beavatkozásnak. A kongói nép,, úgy mint más afrikai népek, kapjon lehetőséget arra, hogy maga dönthessen ügyeiről, és megte­remthesse független nemzeti államát. A Szovjetunió erélyesen elítéli a beavatkozók kongói akcióit és szíve mélyéből támogatja az afrikai álla­mok törekvését, amelynek célja az Afrika közepén kialakult feszültség veszélyes gócának felszámolása. Eredményes eszmecsere a szovjet-amerikai kereskedőmről Befejeződött a moszkvai kerekasztal-konferencia ötnapos megbeszélés után véget ért Moszkvában a szovjet—amerikai úgy nevezett kerekasztal-tanácskozás. A sajátos konferenciát a Business Inter­national New York-i társaság készí­tette elő, amely tíz esztendeje min­den évben megszervezi kerekasztal­találkozóit — hol Londonban, hol Rómában, hol Tokióban — az ame­rikai üzleti körök külföldi kapcsola­tainak bővítésére. A szovjet fővárosba az amerikai nagyvállalatok és bankok 92 képvise­lője utazott el. E nagy létszám s a reprezentatív névsor mintegy kifejezi az amerikai üzleti élet képviselőinek növekvő érdeklődését a Szovjetunió­val folytatott kereskedelem iránt. Egyúttal bizonyos fajta aggodalmat is tükröz, hiszen a Szovjetunió gaz­dasági kapcsolatai egyes tőkésorszá­gokkal — Franciaországgal, Angliá­val és Japánnal — gyorsabban fejlőd­nek, mint az USA-val. Szovjet részről a megbeszéléseken ott volt Rudnyev miniszterelnök-helyettes, Patolicsev külkereskedelmi miniszter, Nyesztye­rov, a kereskedelmi kamara elnöke s természetesen sok neves közgazdász. A konferenciának egyébként ezúttal sem az volt a célja, hogy azonnal konkrét megállapodásokra vagy üz­letkötésekre kerüljön sor, hanem el­sődlegesen előzetes tájékozódó jelle­gű volt. Amerikai részről tanulmá­nyozták a szovjet gazdasági élet struk­túráját és a kereskedelem fejleszté­sének lehetőségeit. A tengerentúli vendégek érdeklődésére jellemző, hogy a konferencia előtt írásban 140 kérdést nyújtottak be szovjet tár­gyalópartnereiknek: ezek egy része arra vonatkozott, hogy milyen módon lehetne szélesíteni a kereskedelmet. Az Izvesztyija péntek esti száma közli Armand Hammernak, a legna­gyobb amerikai műtrágyakonszern el­nökének nyilatkozatát, amelyben a nyílt légkörben lefolyt tanácskozás eredményeit foglalja össze. „Ismere­tes, hogy nálunk vannak, akik úgy vélik: az USA és a Szovjetunió ke­reskedelme nem fejlődhet, mert Ame­rikának, úgymond, nincs mit vásá-. rolnia a Szovjetuniótól. Ügy vélem, amikor majd ezek az emberek talál­koznak konferenciánk részvevőivel, változtatni fognak állásfoglalásu­kon ..." fijaíÉ lázas tárgyalások az fEF-ről Schröder az Egyesült Államokba utazott Bonn (CTK) — Schröder nyugatné­met külügyminiszter hivatalos látoga­tásra Washingtonba utazott, ahol a sokoldalú atomhaderő létrehozásáról, valamit a nyugatnémet és amerikai politika egyeztetéséről tárgyal. Schröder Bonnban az Amerika-barát irányzat képviselője és elsősorban azért ment Washingtonba, hogy meg­ismerkedjék az amerikai külpolitika terveivel Johnson újbóli megválasztá­sa után. Von Hassel hadügyminiszter is tár­gyalt Washingtonban a sokoldalú atomhaderőről. Nem érte el, hogy a tervre vonatkozó szerződést még ez évben aláírják. Előreláthatólag John­son elnök erről a kérdésről még szá­mos megbeszélést folytat a NATO ve­zető politikusaival. Schröder látogatá­sára nyilván e sorozatos tanácskozás keretében kerül sor. Mivel a NATO jelenleg több csoport­ra oszlik, nincs kilátás arra, hogy Schröder látogatása eredményes len­ne. Schröder hétfőn Rusk külügyminisz­terrel, Bundyval, Johnson elnök ta­nácsadójával és McNamara hadügy­miniszterrel tárgyal. Kedden vissza­utazik Bonnba. 1SS4. november 22. * Új SZÓ 3 \ \

Next

/
Thumbnails
Contents