Új Szó, 1964. november (17. évfolyam, 304-333.szám)

1964-11-22 / 325. szám, vasárnap

19. VÁROSRÓL VÁROSRA Az Új Szó számára írja: IMRICH GODIN TLf egkezdjük amerikai turnénk legfárasztóbb szakaszát: három hét alatt a t Egyesült Államok 18 városában lépünk fel. Ez az utazás lehetővé teszi, hogy alaposabban megismerjem ezt a hatalmas országot. Túlzsúfolt programunk miatt azonban csak néhány jellegzetes képst ragadok ki a látottakból. Első fellépésünk Concordban volt, amely a Meerimac-tolyó két partján épült. Legszebb épülete egy nagy park közepén épült városháza. A várostól 22 kilométerre levő Manchesterben szállásoltak el bennünket. Úgyszólván pihenőt sem tartottunk, máris a hatalmas kikötővárosban, áz Egyesült Államok egyik kulturális központjában, Bostonban találtuk magunkat. Közelében fekszik Cambridge, a világhírű egyeteméről híres vá-. ros., A Harward Egyetem kiváló tar nárai közül többen kaptak már Nobel-díjat, és messzi országokból is sokan tanulnak itt. Következő állomásunk Pennsylvania legnagyobb városa Philadelphia. Rövid pihenő után felkészültünk az esti előadásra, amelyre az Academie of Art operaházban került sor. Nézőtere háromezer férőhelyes. Az operaház karmestere a magyar származású Ormándy Jenő, aki a világhírű filharmónia karnagya is. Bécsi zenei körökben hallottam, hogy H. von Karajan utódjául szeretnék a bécsi Staatsoperbe. Az akadémia színpadán gyakori vendégek Mario del Monaco, Dl Uzunov, Taglavini világhírű énekesek és mások. Másnap jobban megismerkedtem ezzel a nagyon szép várossal. A Broad Streeten és a Markét Streeten sétálva, a kirakatokat nézegetve megállapí. tottam, hogy itt az árak 20—25 százalékkal magasabbak, mint New Yorkban. Megnéztem a híres Delaware függőhídat (533 méter hosszú), amely öszszeköti Philadelphiát ikervárosával Camandemmel. A zavartalan közlekedést a 17 méteres úttesten hat autóút, két villamossín és a magasban két oldalon gyalogjáró biztosítja. Philadelphia modern város, nem szűkölködik a történelmi nevezetességekben. Központjában van legszebb épülete, a 148 méter magas City Hall (városháza), amely az Egyesült Államok legmagasabb épületei közé tartozik. Tornyán William Penn gránit és fehérmárvány szobra áll. Penn nagy szerepet játszott Psnnsylvánia történelmében. A XVII. században ő vezet. te Angliából ide a kvékerekei, akik gyarmatot alakítottak. (A kvékerek egy ma is létező vallásos szekta tagjai). Pennsylvánia volt egyike azon 13 államnak, amelyek megindították a függetlenségi harcot Anglia ellen. Philadelphia (a szó szeretetet jelent) később az, új társadalom központja lett. Az Independence Hallban (régi városháza) fogadta el 1776-ban a 13 állam Thomas fefferson nyilatkozatát, amely kimondja Észak-Amerika függetlenségét. A városban látható a nagy fizikus, Franklin Benjámin háza, aki egyúttal népének neves politikusa is volt. S ha már a nevezetességeknél tartunk, itt található Betty Ross háza is, aki az Egyesült Államok első lobogóját varrta. Philadelphiának ma a peremvárosokkal együtt 3 és fél millió lakosa van. A közeli kőszén és vasérc eredményeként rendkívül fejlett a nehézipara, azonkívül a vezetéken ideszállított kőolajat is itt finomítják. Pennsylvánlában felléptünk még a másfél milliós Pittsburgban is. Köztudomású, hogy itt él Amerika legtöbb milliomosa. Vas- és acélipara nagyon fejlett, de híres alumínium- és élelmiszer-feldolgozó ipara is. A rengeteg gyár miatt a város levegője füstös és elég kellemetlen. Pittsburgban sok nemzetiségi csoport él, vannak itt lengyelek, németek, magyarok, szlovákok, írek stb. Pihenés nélkül utazunk tovább Baltimoreba, amely New York után a legnagyobb kikötő. A város déli részén összpontosul az ipar és a kereskedelem, a központban található a john Hopkins Egyetem és egy 55 méter magas Washington szobor. Ezután Ohio államban folytatjuk vendégszereplésünket. Cincinnati arról nevezetes, hogy innen származott az Egyesült Államok legtöbb elnöke. A modern város, az Ohio-folyó partján épült. Nevezetességei: a gyönyörű Szent Péter templom, a Műcsarnok, a Hangversenyterem, az állatkert stb. A lakosság többsége német származású, ezenkívül sok néger él Itt, akik Kentucky államból menekültek a nagy üldözések idején. Másnap reggel a nagy tavait felé repít bennünket az express-autóbusz. Michigan államot három nagy tó veszi körül: nyugaton a Michigan, északon a Húron, keleten az Erié tó. Megérkezünk a francia telepesek álM alapított Detroitba. X város környéke szép, a 30 kilométerre fekvő Srie-tó nagyszerű kirándulási alkalmat nyújt a nagy ipari központ lakosságának. Utunk következő állomása Indiana. Együttesünk az indianapolisi ultramodern Colowes Memoriál Hall-ban lépett fel. Száz évvel ezelőtt e korszerű tiszta város helyén csak bozót és ingovány volt. Innen a több mint 7 millió lakosú Chicagóba, az Egyesült Államok legjellegzetesebb városába utazunk. Egy évszázada ezeken a prériken még indián törzsek laktak, akik miniseknek nevezték magukat (róluk kapta Illionis-állam a nevét). A fehér bevándorlók itt építették fel az első erődöt, amelyet Chicagónak neveztek el. 1840-ben Chicago még kis vidéki város volt. 1871-ben hatalmas tűzvész pusztította el a már 300 ezer lakosú várost. A katasztrófa után a rendezetlen utcákat nyílegyenesre változtatták és a város gyors fejlődésnek Indult. A lakosság a legkülönbözőbb nemzetiségű. Látunk itt fehéreket, négereket, kínaiakat, indiánokat stb. Mind. egyik nemzetiségnek megvan a temploma, iskolája, klubja, újsága, de a harmadik nemzedék többnyire már megszüntet minden kapcsolatot a régi hazával és elfelejti a nagyszülők nyelvét. A Chlcago-folyó három részre osztja a várost. A sugárutakat hatalmas parkok kötik össze, melyeknek üde zöldje kellemes látványt nyújt. Chicago műemlékekben aránylag szegény, de annál impozánsabb a börzepalota, a postahivatal és a városháza. Chicagóban húsznál több színház működik és a Grand Operában a világ legjobb énekesei vendégszerepelnek. Érdemes még megemlíteni a város fejlett élelmiszeriparát, itt vannak az Egyesült Államok legnagyobb vágóhídjai, húsfeldolgozó üzemei. Ezenkívül mezőgazdasági gépei is messze földön híresek. * S * A Wiener Blut operettel utolsó előadásunkat Kansas Cityben tarlót| tuk. Három hónapos vendégszereplésünk véget ért. Rengeteget utaztunk, fáradtunk, igaz hogy nagyon sok szépet láttunk, Cikksorozatunk és új benyomásokszerzúje Bitovszki kál gazdagodtunk. szerepében Ezzel búcsúzom is kedves olvasóinktól és ha észrevételeim mondtak valami újat az óceánon túlról, akkor tudósításom nem volt hiábavaló. VÉGE. „Vágyam teljesült Komjáti asszonyok moszkvai kirándulása N — ALEXI A MACH ÁTOV ÁT keressük! — ezekkel a szavakkal léptünk a komjáti szövetkezet irodájába. Barna hajú, szemüveges fiatalasszony emeli ránk tekintetét — Tessék! — mondja. — Szovjetunióbeli élményeiről szeretnénk megtudni egyet-mást. Arca megelevendik, s hellyel kínál. — Az egész út végtelenül nagy élmény volt. — Mikor volt ott? — Két hónapja. — Merre jártak? — Kijev, Moszkva, Leningrád. — Melyik város tetszett leginkább? — Mind a három, s még azok is, amelyeket csak a vonatból láthattunk. Olyan rendezettek, szépek, tiszták ... Kijevben ts annyi zöld sáv van amennyit nálunk sehol sem látni. Leningrád beláthatatlanul hosszú és széles utcáival szintén lenyűgözően hat. És Moszkva, a régi és az új ts, csodás, Az iskolában Eurázsia nagy falitérképén valamikor el-elnéztem a szovjetország hatalmas kiterjedését, de amióta ott jártam, nehezen tudok szavakat találni nagyságára. Moszkvában egyszer el is tévedtünk. A moszkvaiak azt tanácsolták, üljünk taxiba. Kerítettek is nyomban egyet, de többször az a benyomásom volt, hogy a taxisofőr is eltévedt. Már jó ideje hajtott, és a városnak csak nem akart vége lenni. De nem bántam meg. hogy lemaradtunk a csoporttól. Így könnyebb az ismerkedés és meg kell amondanom: a szovjet emberek igyekeztek gondoskodni rólunk, kedvesek és végtelenül szeretetteljesek voltak. — S ha most, azok után, hogy ott volt, megkérdezném, melyik élete három leghőbb kívánsága, mit válaszolna? MEGJEGYZÉS: — Azt, hogy már nincs, csak ket* tő, mert a harmadik már teljesült. SOKÁIG HALLGATTAM volna még a csillogó szemű asszony beszédét, de közben Machátová munkatársai is felfigyeltek. MARGITA GRÚFOVÄ a szövetkezel raktárnoka pedig alig várta már, hogy Alexia befejezze elbeszélését: saját élményeit is el akarta mondani. Három évvel ezelőtt járt a Szovjetunióban, emlékeit azonban mindmáig frissen őrzi. — Nem vagyok már a legfiatalabb, de még ilyen korban is megéri elmenni a Szovfetunióba. Nagyobb csoporttal voltam és éppen úgy, mint Alexia. jutalomként küldött ki a szövetkezet meg a szovfetbarátok járási vezetősége. Talán szét sem néztem jól, legfeljebb az üzletekben, áruházakban, de azóta szinte nem telt el nap. hogy ne idéződtek volna fel bennem a látottak. A tévében néha újra találkozom Moszkvával meg Leningráddal, s most is megismerem utcáit, tereit. Szép volt, nagyon szép volt. HAZÁNKBÓL HOVATOVÁBB egyre többen látogatnak a Szovjetunióba, keresik a kapcsolatot a szovjet néppel. Egyesek okulni akarnak és gyárakat, termelőüzemeket keresnek jel, mások pihenni, üdülni mennek e nagy ország fürdőhelyeire, de vannak, akik csak egyszerűen felszabadítóink életkörülményeivel, városaikkal, falvaikkal kívánnak megismerkedni, s ha erre alkalom nyílik: magával a szovjet emberrel is. S nem is annyira jelentéktelen felismerés, hogy ott a határon túl kedves, szeretetteljes és barátságos, békeszerető nép lakik. A kölcsönös megismerés: kölcsönös tisztelet; s a kölcsönös tisztelet: a barátság elengedhetetlen jeltélele. t-él-) N em csak! szalmaja Ä mezőgazdasági üzemek a múltban Ingyen kapták a növényvédő és rovarirtó szereket. Sajnos, alighanem éppen emiatt nem becsülték kellőképpen az értékes vegyszereket. Mindennapi Jelenség volt, hogy a szükségesnél nagyobb adagokban használták. Sok helyen a hanyag tárolás következtében kallódott el nagy mennyiségű vegyi készítmény. Kétségtelen, hogy ez az állapot nem tarthatott a végtelenségig. A Földművelésügyi Minisztérium és az illetékes szervek ennek alapján úgy döntöttek, hogy az új évtől megszüntetik a növényvédő szerek ingyenes juttatását. Ezzel egyldőben megszűnik a burgonya és cukorrépa díjtalan légi permetezése. Az állami segítség azért még fennmarad. Az állami hozzájárulásra azonban csak a legszükségesebb esetekben kerül sor. Például nagyobb károsodás veszélyekor, ahol állami támogatással tényleg a legnagyobb hatást é':hetjük el. Az állami segítség ilyen esetben kizárólag a meghatározott akció keretében használható fel. Az új Intézkedések életbe léptetésével lehetővé válik az állami eszközök jobb és hatékonyabb kihasználása. Az új Intézkedéseket szem előtt kell tartani, és á pénzügyi-termelési terv összeállításakor számolni kell a növényvédő és rovarirtó szerek vásárlására fordítandó eszközökkel. (•Ro-p) ífHsS&r' ió/t i w A j Tf ntCICERO CSALODASA A kavasz — török szó. Semmi köze sincs a hasonló hangzású magyar kuvaszhoz. Szolgát Jelent a szó legtágabb értelmében. Kavasznak hívják a neves személyiségek lakájait, komornyikjait, sofőrjeit, hivatalsegédjeit. Elias Bazna a szürke kavaszok egyike volt. Szolgált Class ezredesnél, az amerikai nagykövetség munkatársánál, Jenke német nagykövetségi tanácsosnál, Busk úrnál, az angol nagykövetség első titkáránál, majd sir Hugh NatchbullHughesson ankarai brit nagykövet szolgálatába szegődött. Hogyan születik a kém? Bazna 1943 áprilisában az Ankara Palaceszálló csarnokában üldögélve sorsán tűnődött. Mit csinált ő életében? Mások ruháját, szenynyesét tisztogatta, kisebb-nagyobb megbízatásokat teljesített, pedig ő többre érdemesült. Egyszeriben ráeszmélt, hogy tulajdonképpen kémnek, hírszerzőnek született, s ezt a képességét nagyszerűen tudná kamatoztatni. Nemcsak a nevét örökítené meg az utókor számárá, hanem csinos kis magánvagyonra is szert tehetne... Bazna szinte maga is megszédült „zseniális" felfedezésétől, amikor rájött sir Hugh „piros és fekete fiókjainak" titkára. A táviratokat, jelentéseket, emlékiratokat, tehát a legfontosabb dokumentumokat a piros fiókokban helyezte el. Ezeket egyenesen a nagykövetségről hozták Sir Hugh rezidenciájába, mert ő otthon szeretett dolgozni. így tehát a nagykövetségen csak jelentéktelen Iratok maradtak. A fontos iratok nappal sír Hugh piros fiókjaiban, éjjelente pedig egy elég kezdetleges szerkezetű trezorban hevertek. A rendkívül fontos, tanulmányozásra váró dokumentumokat sir Hugh nappal a píros fiókokból átrakta a feketékbe és éjjelre magával vitte a hálószobájába, mert nagyon rossz alvó volt, s legtöbbször éjjel dolgozott. Bazna szobája a többi lakájé mellett volt. Bútorzata a legszükségesebb darabokból állott. Ez is jól összeilleti a nagyravágyó komornyik terveivel. Vett három fémrudat, ráerősített egy hamutartót, s kész volt a fényképezőgép állványa. Száz wattos lámpa fénye mellett nyugodtan lefényképezhette a dokumentumokat. Nappal a hevenyészett állványból két fémrudat szekrénye ajtajára erősítette és nyakkendőket akasztott rá, hogy minden gyanús nyomot eltüntessen. Cicero nagy fába vágja a fejszéjét Cicero, azaz Bazna rövidesen munkához látott. Míg sir Hugh fürdött, gondjaiba vette gazdája szürke öltönyét és óvatosan kiemelte kulcsait. A viaszlenyomatot akarta éppen eltávolítani, amikor sir Hugh váratlanul betoppant. Bazna nem vesztette el lélekjelenlétét. — Ügy gondolom, sir, ideje volna tisztítóba adni... A nagykövet helyeslően morgott valamit, zsebre vágta kulcsalt és távozott... Cicero nem sokáig habozott. Amikor elkészült az első 52 felvétellel, felvette a kapcsolatot előző gazdájával, Jenke német tanácsossel. 1943. október 26. sorsdöntő nap volt... Az előszobába várta egykori gazdáját, akitől hat hónappal azelőtt vált el. A Jenke-házaspár hűvös udvariassággal fogadta a kavaszt. — Németország és Törökország mindig hű barát volt, hogy úgy mondjam ... Herr Jenke gúnyos mosollyal kísérte Bazna ügyetlen bevezetését. A lakáj azonban nekibátorodott és a tárgyra tért. Szemrebbenés nélkül húszezer font sterlinget kért az első két filmtekercsért. — Megőrült, Elias! tudja mennyi pénz ez! Tulajdonképpen neM is tudom, mit érnek a maga felvételei — szörnyülködött Jenke. Cicero csalódottan vette tudomásul, hogy elutasították, de váratlanul közbeavatkozott Frau jenke, akiről tudta, hogy a nagyhatalmú Ribbentrop huga. — Kedvesem, talán majd Moisisch... — mondta a férjének. Négyszemközt A Moisischnak nevezett illető szinte hívásra betoppant. — Igen, ez reám tartozik — mondta, amikor beavatták a „titokba". Az osztrák származású, erős testalkatú, vizslaszemű Moisisch hivatalosan a nagykövetség kereskedelmi attaséja volt, a valóságban SSfőrohamvezető és a birodalmi biztonsági szolgálat embere, aki nem von Papén nagykövet, hanem közvetlenül Ribbentrop külügyminiszter utasításait követte. Bazna előadta javaslatát. Az első két tekercsért 20 ezer font sterlinget, a következőkért 15 ezret kér ... Moisisch zavarba jött. — Nem ismerjük a felvételek értékét. Megérti, ugyebár, húszezer font mégis nagy pénz! — Rendben van. Lépjenek kapcsolatba Berlinnel ... Október 30-án telefonálok. 15 órakor jelentkezem. „Pierre"' a nevem .. .Ha lesz pénz, találkozunk... Október 30-án sir Hugh fogadásra készült. A lakájnak az a bizarr ötlete támadt, hogy a tekercseket sir Hugh zsebébe rejti, ahonnan von Papén a fogadás során kiemelheti, amikor sir Hugh váratlanul visszajött. Telefonhoz hívták, s dühös volt, hogy ebéd közben megzavarták. A lakáj éppen a dolgozószobába készült, hogy visszategye a frissen fényképezett dokumentumokat. Mi lesz, ha sir Hugh észreveszi, hogy... A vészfellegek eloszlottak, s Bazna a nagyon értékes zsákmánnyal elindult, hogy találkozzék Moisischsal. Megörökítette azokat a dokumentumokat, amelyek a szövetségesek moszkvai konferenciával kapcsolatban bizonyították, hogy • a szövetségesek gyors betörésre készülnek Franciaországba, • nyomást gyakorolnak Törökországra, hogy lépjen háborúba Németország ellen, • Svédországot Is befolyásolják, hogy területén engedjen támaszpontokat létesíteni a szövetségeseknek. Ez volt az, ami a németeknek kellett. Érez.ték, hogy a szövetségesek mindenképpen meg akarják gyorsítani a háború befejezését... A dicsőség tetőpontján Moisisch két perccel előbb érkezett a meg jelölt vendéglőbe. — Itt vannak a felvételek? — kt van a pénz? — így kezdődött kettejük beszélgetése, mely a német titkosszolgálat helyiségében, száz méterrel távolabb folytatódott. A szélből előhúzott fontkötegek megnyugtatták a lakájt. Moisisch azonban elő akarta hívni a felvételeket. Sokáig tartott. Amikor két óra múlva előjött, szó nélkül átnyújtotta a pénzt... Bazna megittasodott a sikertől. A németek különösen jól fizettek azokért a dokumentumokért, amelyek a második front megnyitását jelezték. A Cicero fedőnév híressé vált a hadviselő államok legfelső köreiben. A németek csodálkoztak rajta. Nem akarták elhinni, hogy a felette értékes adatokat egy ember szerzi be. Hitlerek az angol külügyminisztérium ügynökének tartották Cicerót, nem tudták másként magyarázni, hogyan férhet hozzá olyan komoly okmányokhoz. Nem hitték el az egyszerű, szürke kisembernek, hogy minden vágya a pénz. Szállodát akar építeni... Moisisch azt jelentette Berlinbe, hogy a titokzatos Cicero bosszúból kémkedik az angolok ellen, mert megülték a fivérét. Ö sem akarta elhinni, hogy valaki pusztán pénzért, elvtelenül vállalkozzék kockázatos hírszerzésre.., Rombadőlt fellegvár Von Papén emlékirataiban így örökíti meg Cicero tevékenységét: „Cicero adatszerzése két okból is nagyon értékes volt. A teheráni értekezlet határozatainak összegezését elküldték az angol nagykövetnek. Világossá vált a szövetségesek szándéka, milyen politikai státuszt szánnak a levert Németországnak. A dokumentum a szövetségesek nézeteltéréseit is feltárta. Még értékesebbek voltak azok az adatok, amelyeknek kiszolgáltatásával Cicero az ellenfél pontos csapatmozdulatairól értesített minket." A szállodából, az áruházból mégsem lett semmi. Hiába ontotta Moisisch az angol fontokat — 20, 35, 40, 45, sőt 75 ezres tételekben —, a háború után kiderült, hogy egytől i egyig hamisak. Bazna, aki dúsgazdag embernek hitte magát, egyik napról a másikra koldus lett. A németek éppen úgy becsapták, mint ő sir Hught. Cicerót, a második világháború titokzatos felderítőjét ma már csak emlékiratai foglalkoztatják. A pikantéria kedvéért: Cicero, akinek igazi családi neve még mindig ismeretlen (a Bazna is csak felvett név), nemrégen pert indított egy volt német diplomata ellen, és kártérítést követel a hamis fontokért... Következő számunkban: 2C, Áwló babáik, ŰJ SZÓ 4 * 1964. november 21.