Új Szó, 1964. november (17. évfolyam, 304-333.szám)

1964-11-21 / 324. szám, szombat

Uj könyvek FÁBRY ZOLTÁN: KÚRIA. KVATERKA - KULTÚRA Festő és lelkiismeret Új színművek nokat, artistákat ábrázol, és niűlovarnőket. Vásznairól ekkor már eltűnnek az elsüllyedt gyermekkor vidám színei, a fehér, zöld és a rózsaszín ... Csupán lopva villannak fel itt-ott bús barnájából, hogy aztán Európa tajtékos egének viharfellegei mögött rejtőzzenek el. És Majerník, a festő, aki a legcsodálatosabb fényeket volt hivatva vásznain megörökíteni, aki játékos gúnyolódásával a mosolyt, vidámságot tudta képeire varázsolni, estéről-reggelre ércinges vitézzé változott, a lelkiismeret harcos zászlóvivője lett. Harminchatban a bohócok és kötéltáncosok után egy titokzatos „Fehér ló" jelenik meg vásznán. Senki sem tudja róla, mit jelent. Érzik ugyan, hogy Delacroix fehér ménjéhez sok köze nem lehet, de még nem sejtik, hogy ez a fehér paripa egy világkatasztrófa hírnöke, az új apokalipszis egyik táltosa. Majerník érzékeny, művészi lelkének szeizmográfiája mintha megsejtette volna a világégést. Mint ismeretes, Európa festői és Műkedvelő színjátszóink ez idén is munkához láttak. Számos csoportban megkezdődtek a próbák, néhol már bemutatót is tartottak. Vannak azonban olyan együttesek is, amelyek még csak ezután kezdenek dolgozni. Ezek az együttesek nem tudtak dönteni, hogy milyen darabokat mutassanak be. És vannak még olyanok is, amelyek úgy vélik, nincs megfelelő színmű. Alább néhány új darabra hívjuk fel az érdeklődők figyelmét. Megemlítjük azt is, hogy a színdarabkiadó (DILIZA) a napokban a most megjelent és a régebbi színművekről jegyzéket adott ki. Mindez azt bizonyítja, hogy színdarabban nincs hiány,JÁN KÁKOŠ: MINDEN ÚT KERESZTÚT Ján Kákos szlovák drámaíró kétrészes színmüvében erkölcsi problémákat tárgyal. A cselekmény központjában Juraj Kovái gyárigazgató áll. Ez a valamikor nagyon tehetséges és harcos ember kifáradt és kimerült. Szeretné otthagyni funkcióját, hogy valamilyen nyugodtabb beosztásban dolgozhasson, vagy csupán tervkészítéssel foglalkozzon. Helyzetét pagy-: mértékben megnehezíti megromlott vi« szonya feleségével. A jelenetekben lé-; lektani konfliktusok játszódnak le. A szerző kortársakat jelenít meg plasztikusan ábrázolja alakjait. PETER KARVAŠ: SEBHELY Peter Karvaš sokat vitatott színműve a személyi kultusz éveit eleveníti meg. A Sebhely főszereplője, Stanislav Ondruš 43 éves biológus, főis» kolai tanár és felesége, Magda. A mű központjában az ártatlanul elítélt és börtönbe zárt Ernest Šebo kommunis-. ta harcos áll, és az a konfliktus, amely Tonkovičék helyezkedő, jelleme telen karrierizmusában nyilvánul meg. A Sebhely nagyon Igényes, átgondolt rendezést éš színészí játékot követel. A jelenetek és helyzetek helytelen, felületes és pontatlan értelmezése politikailag ellentétes ha* tást kelthet, ezért csak fejlettebb cso-; portoknak ajánlható. LADISLAV LUKNAR: KÉT NYÁRI EST Éva, a darab főszereplője, olyaw családban nevelkedik, amelynek életmódja és gondolatvilága nem elégíti ki vágyait, álmait. Két estének az eseményeiről van itt szó, amelyekben lelepleződik a szülők léhasága, életük erkölcsi felelőtlensége, ugyanakkor tanúi lehetünk egy fiatal lány szerelmi csalódásának. A szerző egyes szülők hamis viszonyára és helytelen nevelési módszerére mutat rá. A da< rab szándéka: megtisztítani a mai ern kölcsöt a múlt maradványától. JÁN SOLOVIČ: OT PERC MÚLVA ÉJFÉL A darab az emberi kapcsolatod ban megnyilvánuló közömbösséggel, egoizmussal foglalkozik. Az öt perd múlva éjfél című mű erkölcsi vád* iratnak is nevezhető. A társadalom

1 bürokratikus gépezetét leplezi le, ahol elvész a közösségi szellem, az ember fájdalmait, problémáit megér?tő felelősség. A szerző néni bűnöző* ket ábrázol. A szereplők valamenyw nyien egyszerű, mindennapi emberek^ SoloviC rajtuk keresztül a közömbös* séget, a felelőtenséget állítja monda? nivalója középpontjába és Ítéli eL T€RSÁNSZKY J. JENŐ: KAKÚK MARCI A darab cselekménye a százanMui^dulón játszódik. Kakuk Marci piaci polgár, magyarán csavargó. Tamási Áron Ábel-Je mellett a magyar iro* dalom legjelentősebb pikarex figuráw ja, azaz társadalomkívüliségében a tagadás, az egykori uralkodó osztály* lyal szembeni „betyár" magatartás kiváló alakja. A színdarab nem az ismert regény-sorozat valamelyik epii zódja, hanem önálló újatyb történet,amely nagyon sok rokonságot mutat

1 az epikus színházi alkotásokkal. Évi* dám színjátékban szerelem és féltékenység váltakozik. A so-k mulatságos és izgalmas fordulat után véig.ül minden rendeződik. J. DIETL: VIGYÁZZ, HA JON A KÍSÉRTÉS A darab főszereplője Helikár a 21 éves sofőr, Megismerkedik egy lánynyal, s hogy megnyerje őt, azt mondja neki, ő az üzem igazgatója. De pénzre is szüksége van, ezért a raktárból eltulajdonít egy villanymotort. Sok bonyodalom után végül is rájön arra, hogy csak becsületesen érdemes élni. Az időszerű és ötletesen feldolgozott téma minden csoportnak ajánlható. v « • A cím ugyan szokatlan, a könyv azonban kellemes meglepetés. Mondhatni, rég vártuk már, rég óhajtottunk egy olyan válogatást, mely Fábry Zoltán első köztársaságbeli munkásságát legalább részben felöleli s bepillantást nyújt a lapokban megjelent kritikákba. A Szépirodalmi Könyvkiadó ösztönzésére az első lépés e téren megtörtént. Fábry Zoltán eredetileg a Harmadvirágzás-hoz szánt, az első periódus jelenségeiről szóló visszatekintő írásait a kiadói elgondolás kiegészítette a korábban megjelent cikkeket, tanulmányokkal, A kötet irodalomtörténeti szempontból hasznos, s jó alapot nyújt irodalomtörténeti tudatunk megalapozásához is, ugyanakkor Fábry Zoltán egyéni arcéle fejlődése szempontjából is rendkívüli fontossággal bír. A „kiérett megállapodóttság után" ezek a „zsengék" a legkevésbé sem csökkentik az író rangját. Turczel Lajos a kötethez írt utószóban így ír erről: „pábrynak ez a kötete nemcsak azért jelentős, mert fejlődésünk első szakaszáról őszinte irodalomtörténetet ad, hanem azért is, mert magának Fábrynak a fejlődéséről nagyszerű képet nyújt. Fábry fejlődését 1923-tól 1938-ig kísérhetjük nyomon. A fejlődés kezdetén az „emberirodalom" kissé ködös, kissé misztikus és szentimentális, de mélyen humanisztikus eszményének propagálóját látjuk. Ebből az álmodozó esztétából aztán gyors ütemben és valósággal a szemünk előtt bontakozik ki az irodalom osztályharcos feladatainak a felismerője és hirdetője és a marxista megalapozottságú valóságábrázolás számonkérője." A két részből álló kötet Fábry Zoltán Visszanéző című bevezetőjével indul s ezt követően kilenc olyan — irodalomtörténetileg fontos és a Fábry-portré kialakításához szükséges — tanulmányt tartalmaz, mely az 1923— 1938 közötti években jelenik meg. A második részben azok a cikkek foglalnak helyet, amelyek — mint már említettük — visszaemlékezésként 1945 után születtek. „A dokumentáció: esetleges, véletlen" — mondja Fábry, az éppen kéznél levő anyagból való válogatás azonban azt is jelzi, hogy ez a hasznos kezdeményezés folytatást kíván. Éppen a Fábry-mű teljessége s irodalmi fejlődésünk jobb megértése szempontjából. (SZSZK, 318 oldal - 25,- Kis) Mindmáig nem ismeretes, hogyan és mikor került Cyprián Majerník a művészet bűvkörébe, ki is fedezte fel tehetségét. Hiszen alig volt tizenkét éves, amikor elhatározta, festő lesz és semmi más. A húszas évek elején máris ott látjuk Bratislavábän, Gustáv Mallý képzőművészeti magániskolájában. Tizenhét éves korában felkerül a prágai Képzőművészeti Akadémiára. Harmincegyben pedig már kész és teljesen önálló művészként mutatkozik be a szlovák művészet prágai kiállításán. Eredményesen! Majerník vásznain ebben az időben még csillognak a gondtalanság, az öröm fehér, piros és zöld színei. Ám játszi és könnyed koloritje, arabeszkjei és bravúrjai ellenére sem tartotta elsődlegesnek a formát. Sőt mindenkor a tartalomból indult ki. Nála nem a „hogyan", hanem a „mit" volt a fontos, bár imádta Cézannet, Matisset, Deraint és sokat tanult tőlük. De Majerník mindig önmagát adja, most is, később is. A szintézis nagy mesterének bizonyul és mindenütt, ahol nagy példamutatói öncélú játékba kezdenek, nála a humánum hangja, a közvetlen emberiesség szólal meg. Harminckettőben Párizsba megy, a képzőművészek Mekkájába. Látóköre még jobban kiszélesedik, s eddigi kedvencein kívül új nagyságokra buk. kan. Megismerkedik Marc Chagall művészetével és de Chiricoval, ám ugyanakkor felfedezi Goya és Daumier halhatatlanságát is. Kezdetben Marc Chagall hat rá a legjobban. Lirizmusa kifinomult, sőt úgy is mondhatnók rafinált faluváCYPRIÁN MAJERNÍK EMLÉKÉRE, 1909. XI. 24. a Párizs környéki, városoknak is beillő francia falvakkal, amely minden érezhető jóindulata mellett csakis groteszket eredményezhetett. Ezután egy éves kényszerszünet következik. Majerník súlyos beteg. Amikor pedig újra ecsetet vesz a kezébe, meglepő változást észlelhetünk alkotásaiban. Már nem rajzolja alakjait oly játszi kedvvel, mint ezt régebben tette, és az eddigi humort, kötekedést bánatos komolyság váltja fel. Figyelmét a szenvedő emberek sorsa köti le. Elsősorban azoké, akik bánatukat és megaláztatásukat, nyomorukat a mosoly álarcával leplezik. ClowSZABÓ BÉLA: EBEK LÁZADÁSA - 1945. VII. 4. költői (Picasso Tittelbach, Halas, Radnóti) személyesen reagáltak a spanyol polgárháború kitörésére. De talán egyikük sem azonosította magát olyannyira a szabadságért küzdő spanyol néppel, Toledo és Bajadoz antifasiszta vértanúival mint éppen Majerník. Előre látta az embertelen fasizmus hódításait, az emberek millióinak szenvedéseit és ettől a perctől mindvégig az üldözötteknek, a megalázottaknak és megkínzottaknak fogja pártját, bátran, megalkuvás nélkül. Harminchétben festi meg a „Végzetes találkozást". A képen fegyveres lovasok csoportja lépdel komoran ä megrémült asszonyok csoportja felé. Itt ezen a vásznán ád feleletet egy régebbi, a „Két lovas" című festményével kapcsolatban feltett kérdésekre: Honnan jönnek és hová tartanak ezek a lovasok? A „Végzetes találkozás" első ízben mutatja be a lovonülőket és gyalogosokat mint hódítókat és leigázottakat. A müncheni árulás és Csehszlovákia feldarabolása után Majerník a megszállt Prágában marad. Megkezdett harcát félelem nélkül folytatja. Ebben a korszakban festi meg a „Menekülőket", a „Távozást", a „Tábort", melyekben nem nehéz felismerni a szülőföldjükről elűzött cseheket, lengyeleket és szerbeket, a koncentrációs táborok halálkamráiba készülő zsidókat. Azonnal reagál a szlovák partizánok hőstetteire, a Szlovák Nemzeti Felkelés harcaira. Ekkor születnek meg a „Vörös zászlós lovasok" meg a „Partizán járőr", Itt a lovasok már a szabadságért küzdenek, s tán ezért nem látunk a Finálé című festményén sem lovast. A „Finálét" az első pillanatra színpadi tömegjelenetnek vélhetné a néző. Pedig nem az. A történelem fináléját mutatja be ezen a vásznán Majerník, amely a kegyetlen hódítók vereségével végződik. Leng a fehér kendő, elszórva hevernek a fegyverek és a még tegnap gyilkoló karok gyáván merednek az égnek. A szabadság győztes lovasait nem látjuk ugyan a képen, de érezzük őket és velük örvendünk. Negyvenöt tavaszán lovasai élén Cyprián Majerník célba jutott. Megkínzott teste, s a megpróbáltatásoktól fáradt szelleme azonban nem bírta sokáig. Alig két hónappal hazánk felszabadulása után egy szerencsétlen pillanatban végez önmagával. E napokban töltené be ötvenötödik életévét a modern szlovák festészet egyik legnagyobbja, s az európai nagyok méltó társa, aki tiszta életével és szenvedélyes ecsetjével egy kegyetlen kor lelkiismerete volt. Neva szimbólum, élete követendő példa. Életműve pedig felbecsülhetetlen érték, melynek „végtelen távlatot adott a halál!" BA-RSI IMRE A felsorolt és még m'Ss s-zfird-arar bok is a DILIZA-nál (Bratislava, MarkuSova 4 sz.) és a prágai Magyar Kultúránál (Praha, Wácíavsjsé nám. »2kaphatófe, (MÍS} Az irodalomban nem ismeretlen (faár nem is gyakori), hogy a szerző az emberek, a társadalom címére szóló bírálatát, a cselekmény fő vonalát az állatvilágba helyezi, velük mondatja el. Szabó Béla új regényében — sorrendben ez az író kilencedik könyve — ezzel az ötlettel él, s az ebek világába helyezve cselekményét a fasizmus éles szatíráját adja. Az ebek világa Szabó Béla regényében az emberi világ pontos tükre. Az állatok átveszik gazdájuk legjellemzőbb tulajdonságait, nézeteit. Tip, a vidéki főszerkesztő Amerikát is megjárt farkaskutyája, egyéni sértődöttségből szakít az emberekkel, fellázad a hűség ellen és mozgósítja a város ebtársadalmát, az emberi hatalom megdöntésére. A lázadó kütyák tábora azonban nem egységes s a hűség és a józan ész mellett tesz hitet és száll síkra Fűszeres, a boltos, és Rex, a költő kutyája. Hiába hát a Vezér minden demagógiája, fondorlata és erőszaka — az emberi társadalom végül is felülkerekedik az ebeken. A mulatságos, fordulatos cselekmény és az ötletesen megrajzolt eb-portrék érdekes olvasmányt jelentenek az olvasó számára. (SZSZK, 340 oldal — 16,— Kis) PRÉVOST: MANÓN LESCAÚT Prévost abbét, akár egy századdal később a Vörös és fekete híres hősét két ellentétes erő vonzotta: a papi és a katonai pálya. Mindkettőt egyaránt megismerte. Váltakozva hol az egyik, hol a másik életformát éli. Egy proföti „emlékirat" miatt veszélyessé vált számára a katolikus országokban va16 tartózkodás, s megszökve a benedekrendlektől Hollandiába, majd Angliába menekül, s befolyásos barátai révén később mégis csak visszakerül Franciaországba. Regényeket és történelmi műveket ír, azonban fordítói munkásságának az előbbinél nagyobb jelentősége volt. Egyetlen remekművében, a Manón Lescaut-ban, minden gátat és konvenciót nélkülözve nagy szenvedéllyel ábrázolta a korabeli Párizst, a finomkodó XVIII. században üdítő egyszerűséggel vallott az élet és az emberi lélek bonyolultságáról. Manón minden szennyen és megalkuváson át megőrzött életörömével, tisztaságával a világirodalom egyik hősnőjévé vált, biztosítva szerzője szépiára a hírnevet ée a halhatatlanságot. (SZSZK, 170 oldal — KM —dn— gyódása lelkesíti Majerníket. De míg a vitebszki guberniábói elszármazott és francia festővé vedlett Chagall szentimentalizmusba átcsapó nosztalgiával emlékezik gyermekkora orosz falvaira és kis városaira, festőnk vásznán az ottani primitív falusi élet emlékei mosolyt fakasztó komikumként hatnak. Kritikus szemmel nézi és látja a falu elmaradottságát, babonáit, s ősrégi szokásait is. Majerník Párizsban alkotott műveiben, úgy vélem, bizonyos törvényszerűséget kell látnunk! A prágai tanulóévek után Párizs és Chagall honvágyat ébresztenek benne. Ezért is emlékszik éppen a „világ fővárosában" arra a kis szlovák falura és népére, ahonnan egykor elindult, s amelyet már oly régen nem látott. Így születik meg a szatírát nem nélkülöző „Két madonna", a „Kíváncsi kisborjú". Ezen időszak legkimagaslóbb alkotását a kritikusok általában a „Ketten az albumból" című festményében látják. Vásznán a festő egy régi családi album figuráinak emlékét örökíti meg kedves kötekedéssel. Intelektuálls primitivizmussal és a szlovák folklór tarka élénk színeivel festi meg a képet, amelynek hátterében valahol Chagall bújik meg. Ám ez a Chagall, mint már említettem, nem érzelgős, inkább csúfondáros és nyelvöltögető. Megfigyelhető, hogy a művész már ezen a képén is lazítja a kompozíció súlyos fegyelmezettségét, ecsetje helyenként inkább rajzol mint fest, s bizonyos részleteket elnagyol. Később az „Udvar" és a „Lakodalmi menet", valamint még egynéhány képén mindezt még jobban hangsúlyozza. S nem egy' esetben torzít is, miként azt a „párizsi iskola" nagyjainál látja. Sajnos kése! értékelői — minden bizonnyal túlzott nemzeti büszkeségből — nem akarják megérteni, hogy Majerníknál ezek a próbálkozások nem jelentenek dekadenciát, vagy művészi hanyatlást. Még csak nem is rosszakaratú kifigurázását a régi otthoni hagyományoknak! A művész emlékében élő húszas évek szlovák falujának koftftwrtácrítjia ez Párizzsal és 8HÍ 14 * 196

4- november »,