Új Szó, 1964. november (17. évfolyam, 304-333.szám)

1964-11-21 / 324. szám, szombat

WľOR PÄVLENDÄ: ECMAGYARÁZZUK o népgazdaság új irányításának alope.veit SZÜKSÉGSZERŰ VÁLTOZÁSOK AZ IRÁNYÍTÁSBAN I. 'A népgazdaság Irányításának megjavításával összefüggő kérdések talán még sohasem váltottak ki olyan érdeklődést — és nemcsak a közgazdászok és a gazdasági vezetők, hanem a dolgozók körében is — mint napjainkban. Az a közlemény, hogy a CSKP Központi Bizottságának elnöksége ez év szeptember 9-én jóváhagyta a tervszerű népgazdaságirányítás tökéletesítésének alapelveiről szóló tervezetet, mégcsak fokozta az emberek érdeklődését. A dolgozók elvárják, hogy a népgazdaságirányítás terén eszközölt intézkedések biztosítják a XII. pártkongresszus népgazdaság intenzív fejlesztését célzó határozatainak teljesítését, és hozzájárulnak a népgazdaság egészségesebbé tételéhez, valamint a dolgozó nép életviszonyainak stabilizálásához. A pozitív eredmények elvárásában nem látunk semmi rosszat, ellenkezőleg, kedvezően kellene hatnia. Szándékosan mondom: „kellene", éspedig azért, mert az eredmények elvárása korántsem elegendő. A dolgozók maximális igyekezetével kell ennek párosulnia, hogy a népgazdaság irányításának igényes, új rendszere életbe lépjen. Ennek viszont alapvető feltétele az, hogy a nyilvánosság megismerje a népgazdaságirányítás új rendszerét, s annak lényegét, legfőbb pontjait sajátjának tekintse. Elsősorban arról van szó, hogy választ adjunk a következő és legfontosabb kérdésekre: • I. Miért van szükség változásokra az irányításban? • II. Milyen változásokra kerül sor a népgazdaságban a tervezés terén? • III. Milyen gazdasági ösztönzők hatnak és hogyan (ár, beruházás, hitel, kamat, bér stb.)? • IV. Min alapszik majd a vállalati és az egyéni anyagi érdekeltség? • V. Milyen alapelvek érvényesülnek az irányító szervek kiépítésében? E követelményeknek megfelelően, cikksorozatban foglalkozom az irányítás új rendszerének említett kérdései-vei. Elsősorban ls tudatosítanunk kell, hogy a készülő változások nem egy bizonyos csoport, vagy egyén „fantáziájának szüleménye", hogy nemcsak átszervezésből eredő változásokról (új irányítás — új funkciók), hanem olyan elkerülhetetlen dologról van szó, amely a népgazdaság további fejlődésének szükségletéből ered. A népgazdaság irányításában szükséges változásokat három fő tényező váltotta ki: a) a szocializmus' objektív előnyeinek elégtelen kihasználása; b) a következetesen intenzív gazdaságfejlesztésre való áttérés szükségessége; c) az eddigi irányítási rendszer ke. vésbé volt hatékony. Hogyan értelmezzük ezeket a tényeket? A szocializmus objektív előnyeinek elégtelen kihasználása A szocializmus eddigi fejlődése igazolja a marxi—lenini tanok azón Következtetését,' hogy a szocialista termelési módnak, minden' más termelési móddal szemben, — beleértve a kapitalista termelési módot is —, óriási előnye van. Elsősorban arról az előnyről van szó, hogy a szocializmus lehetőséget ad a társadalomnak az egész újratermelési folyamat szabályozására, irányítására és tervezésére, s ezáltal a minimálisra csökkenthetők a társadalmi munka pazarlásának jelenségei. (Ez az, ami az állandó kísérletezés ellenére — különféle állammonopólista beavatkozások a gazdaságba — sem lehet a kapitatalizmus sajátja). Egész sor pozitívum ellenére, amelyek közös nevezője a szocializmus felépítése a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, és a szocializmus építésében elért eredmények más országokban — az eddigi tapasztalatok egyben azt is mutatják, hogy a társadalmi erők nem használják ki eléggé a szocializmus előnyeit, s elsősorban azért nem, mert a szocializmus előnyeinek kihasználása eddig túlnyomó részt adminisztratív elveken alapult. Ennek következtében ma szinte valamennyi szocialista ország előtt az a feladat áll, (természetesen különböző formában), hogy a szocializmus előnyeinek kihasználását ökonómiai alapokra helyezzék, ami az irányítás területén alapvető intézkedések végrehajtását igényli. Az intenzív gazdaságfejlesztésre való áttérés szükségessége Az említett általános tényezőkhöz járulnak — ami lényegében minden szocialista országban, (tehát nálunk is) bizonyos változásokat tesz szükségessé az irányításban — még a mi konkrét, sajátos tényezőink is. Miről is van szó? Népgazdaságunk eddigi fejlődésére túlnyomó részt az extenzív fejlesztés Volt a jellemző. A termelés növekedését lényegében a foglalkoztatottság növelésével, új kapacitások építésével biztosítottuk. Ez még önmagában nem lett volna baj. Az extenzív fejlődés hátránya abban mutatkozott meg, hogy nem engedett teret az intenzív fejlődés kibontakozásának. Ez pedig elsősorban összefügg: gazdaságunk szerkezetével, (amelyben egyre nagyobb súlya van a progresszív ágazatoknak), minden ágazatban a műszaki rekonstrukcióval és az állóalapok felújításával — különösen a feldolgozó ágazatokban —, a mezőgazdaságnak az anyagi termelés többi ágazatéhoz való egészséges, tárgyilagos és gazdasági kapcsolásával, a munkaerő, de különösen a szakképzett munkaerők reprodukálásának racionális folyamatával, a társadalmi munka tudományos megszervezésével, a tudomány és technika eredményeinek felhasználásával, a vállalatokon kívüli kapcsolatok hatékony kihasználásával vagy a külkereskedelem útján, vagy pedig — amennyiben szocializmus világrendszeréről van szó — a szocialista országokkal való gazdasági együttműködés útján. A népgazdaság intenzív fejlesztése azonban megköveteli a megfelelő irányítói rendszert. A népgazdaságfejlesztés eddigi eredményei nemcsak arról tanúskodnak, hogy nem szorgalmazták intenzív fejlesztését, hanem arról is, hogy az eddigi irányítási rendszer az ilyen fejlődés számára nem biztosított elegendő teret. Ez azt jelenti, hogy az intenzív fejlesztésre való áttérés a jelenlegi Irányítási rendszer megváltozását sürgeti. Az eddigi irányítási rendszer kevésbé volt hatékony _ Elérkeztünk a harmadik fő tényezőhöz, amely a népgazdaságirányltásban alapvető intézkedések foganatosítására kényszerít bennünket. Az irányítás jelenlegi rendszere nem biztosít megfelelő teret a gazdaság intenzív fejlesztésének egyrészt azért, mert a társadalmi munkatermelékenység szempontjából nem veszi eléggé figyelembe a gazdasági szempontokat. Ezt legjobban azok a milliárdos értéket képviselő termékek bizonyítják, melyek ökonómiailag nem realizálhatók (elfektetett, szükségtelen, normán felüli készletek). Ugyanakkor a jelenlegi irányítási rendszer nem biztosítja eléggé a termelési-gazdasági egységen belül a munka kellő hatékonyságát. Gondoljunk a termelés minőségének, az új technika, valamint a műszakilag tökéletes gyártmányok, a progresszív irányzatok bevezetésének problémáira. A túlságosan részletekbe menő tervezés, a felülről lefelé gyakorolt tervszétírás rendszere, a túlexponált formalizmus, a direktív mutatók bonyolult rendszere, a gyorsan változó szükségletekre való nehézkes reagálás, a tervösszeállítás módszerében megnyilvánuló hiányosságok, az irányítás korszerű módszereivel szemben tanúsított konzervativizmus, a hiányos koncepció és perspektíva, — mindez legszembetűnőbb, ma már általánosan ismert kísérő jelensége az eddigi, túlnyomórészt adminisztratívutasító irányítási rendszernek. Milyen lehetőségek vannak az új irányítási rendszer bevezetésére? A népgazdaság irányításában eszközölt változások szükségessége természetesen csupán az érem egyik oldala. Az érem másik oldala a lehetőségekben rejlik, éspedig abban, hogyan nyilvánulnak meg az adott társadalomban — ez esetben a mi társadalmunkban. Az új irányítási rendszer bevezetésének lehetőségeit mérlegelve a következő tényeket kell döntőnek tekintenünk: a) Az eltelt húsz év folyamán a népgazdaság irányításában szerzett tapasztalatok, és különösen az 1958 után szerzettek, amikor is bátortalan lépést tettek a gazdaság ökonómiai irányítására. Saját tapasztalatainkhoz kapcsolódnak még a többi szocialista országok: a Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság, Jugoszlávia, Magyarország, Lengyelország stb. tapasztalatai. Főleg a jugoszláv, és a legújabb NDK-beli tapasztalatok érdekesek, mert az ökonómiai irányítás terén nyert tapasztalatokról van szó. b) További fontos tény a közgazdaságtudomány jelenlegi színvonalának, nevezetesen a szocializmus közgazdaságelméletének Ismerete (nálunk és külföldön egyaránt). Az utóbbi éveket első lépésnek tekintjük, mert ezekben az években a szocializmus közgazdaságelméletének alkotó fejlesztése terén pozitív eredmények születtek, és erre nagy szükség volt a személyi kultusz időszakának tér- j üres közgazdasági gondolkodása után. A közgazdaságtudomány azon új Ismereteire gondolok, amelyek a szocializmus alapvető kategóriáinak egész aorát új fényben tüntetik fel, vagyis gondolok Itt a szocialista gazdasági irányítás kérdéseire is. c) Végül nem téveszthetjük szem elől azt sem, hogy egy olyan országról van szó, ahol gazdag termelési hagyományokkal rendelkeznek, ahol a káderek műszaki és gazdasági felkészültsége lényegében Jónak mondható, bár a szakképzett munkaerők jelenlegi megoszlása az új irányítási rendszer igényeinek nem egészen megfelelő. A felsorolt tényekből egyöntetű válasz következik: megvannak a lehetőségek az Irányítási rendszer bevezetésére. Az új irányítási rendszer bevezetésének kérdései Az előbbi következtetés természetesen nem azt jelenti, hogy az új irányítási rendszer bevezetése egyszerű, igénytelen feladat. Ellenkezőleg: igen bonyolult kérdésekről van sző, s ennek következtében nagyon igényes feladatok előtt állunk. Hiszen nem arról van sző, hogy az eddigi adminisztratív-utasító irányítási rendszeren belül valamiféle változtatásokat eszközöljünk, hanem alapvető minőségi beavatkozásról. A helyzetet az teszi bonyolultabbá, hogy az 1958-as próbálkozás sikertelenül végződött. Egyik is, másik is, befolyásolja a dolgozók gondolkodását, éspedig abban az irányban, hogy a készülő változásokat kézlegyintéssel fogadják: „Ismét egy új átszervezés" (gondolván a termelési-gazdasági egységek székhelyének kiválasztása, a funkciók stb. körüli harcokra). Ha mindehhez hozzáadjuk az adminisztratívutasító irányítási rendszer szellemében cselekvő, főleg gazdasági dolgozók beidegződött szokásait — az új irányítási rendszer megvalósítása komoly feladatot jelent számunkra. Mindaz, amivel rövidesen az új irányítási rendszer bevezetésének igényességét szemléltettük, megköveteli: a) a kísérletezés széles körű alkalmazását, (kísérletezésekkel kell meggyőződni az új irányítási rendszer egyes oldalainak helyességéről), b) az új Irányítási rendszer fokozatos bevezetését. E tényekkel összhangban a CSKP j KB elnöksége elhatározta, hogy fo- i kozatosan négy Időszakban kerül sor | az új irányítási rendszer alapelveinek | realizálására: I. időszak: 1984 végéig — a szervezési feltételek előkészítése, ismerkedés az alapelvekkel. II. időszak: 1985 első fele — további szervezési feltételek megteremtése, az új rendszer kiválasztott elemeinek kísérleti bevezetése. III. időszak: 1985 második fele — a kísérletezések értékelése és további bővítése. Szervezési feltételek kialakítása, az űi rendszer egyes elemeinek érvényesítésére. IV. időszak: az 1988-os év — az új rendszer bevezetése a gyakorlatba, a pénzügyi x bér- és egyéb kérdések megoldását elősegítő feltételek kialakítása. • • • Az új irányítási rendszer alapelveivel a CSKP KB teljes ülése decemberben foglalkozik. Az alapelvek a hatékonyabb Irányítás szükségességének felismeréséből és ez irányú lehetőségeiből indul kl. Számolnak az új irányítási rendszer bevezetésével kapcsolatos igényes feladatokkal. Ebben az esetben is az lesz döntő, hogy az új Irányítási alapelveket mennyire teszik magukévá a dolgozók, főleg a vezető gazdasági dolgozók. Ehhez 'természetesen az szükséges, hogy mindenki megismerkedjék az új irányítási rendszer alapelveivel. Ezt tartjuk szem előtt majd a következő cikkeinkben is. Csütörtöki számunkban következik: VÁLTOZÁSOK A NÉPGAZDASÁG TERVEZÉSÉBEN Ebből négyes lesz... IK. Bachan felvétele) fényes nappal történt Prológus Hárman ülik körül a kávéházi sarokasztalt. Délután négy óra, a párás kirakatüveg mö-. _ gött az iparváros hazasiető emberforgataga. Az asztaltársaságból ketten jóvágású, harminc év körüli férfiak. Az egyik hullámos barna hajú, a másik már lassan kopaszodó. Néha únott tekintettel pásztázzák végig a csatakos utcát és kevergetik az illatos feketét. Rit-. kán szólalnak meg. Ogy tűnik, aligha érdekli őket, amivel idősebb, zömök társuk szórakoztatja őket. — A főnök üzent, sürget — mondja halkan. Odébb tolja az alpakatálcái' a citromszörpös karcsú pohárral s figyelmesen vizsgálja a két szembenülőt. A tekintetek összevillannak s a levegő feszültséggel telik meg. A csendet a kopaszodó tört meg: — Mikor? Holnap, felkészültetek? — Volt rá időnk bőven — vágja rá egy kicsit hetykén a hullámos barmi hajú. — Ötlet? — Van. Az első pillanatban kockázatosnak tűnik, de az egyszerű megi oldás többnyire biztosabb. Filmesek leszünk. — Hm, talán Igazatok van ... Akció kezdete?, Tizennégy óra. A rnűszakváltás ideje a legalkalmasabb. •— Jó, de ha lebuktok, engem hagyjatok ki a játékból. i— Bízhatsz bennünk — koppan a kicsit gúnyos élű szó. A főnök várja az anyagot. Meg lesz. A három férfi kezet ráz. Elsőnek az idősebb távozik. A hadifontosságú nagyüzembe gyorsvasút szállítja a dolgozókat. A 13,30-kor induló szerelvényre felszáll két ismerősünk is. A teszil nadrágot jól kiegészíti a rövid szélkabát, illetve a magasan záródó sportos pullóver. Vállukon filmkamera, fényképezőgép. Közvetlenül az ablak mellett foglalnak helyet. A vagon tömve van, zsibongás, kékesen gomolyog a cigarettafüst. Mellettük négy tagú munkáscsoport. Előkerül a zsíros, tört élű kártya és megindul a máriásozök Ittott perpatvartól fűszerezett nagy csar tája. Kit is érdekelné most közülük, hogy mit csinál a két filmes! Sebesen vágtat a vonat a nyílegye> nes pályán, már néhány perce a gyári területén. Egymás után suhannak el a fontos üzemépületek. A filmfelvevő gép serényen kattog. Ez a kenye^ rük — gondolják egyesek. Gyanú senkiben sem támad. Mérné az ellenség ilyen nyíltan? Nevetségest A válasz erre csak egy lehet: — Betli!! Kiszállás. A két férfi együtt sodródik a tömeggel az üzemi pályaudvar kijárata felé. Jól tudják azonban, hogy ott szigorú az ellenőrzés, fel kell mutatni az igazolványt, sőt a kézitáskába is bepillantanak. Feltűnés nélkül kiválnak a sietők közül. Lassú léptekkel mennek az oldalkijáratok egyikéhez. Nincs ott az égvilágon senki. Az idegfeszültség lassan felold dódik bennük, szívük nyugodtan ver, Az első nehéz lépést már megtették. Az igazgatósági épület felé ballagnak. Egyenesen az üzemi őrhöz visz útjuk. Csinos fiatal nő, jól feszít rajta a sötétszürke egyenruha, a derékövéhez szíjazott szolgálati lőfegyver csak fokozza érdekességét. „A nők általában kíváncsiak, de J6 volna, ha mo«t az egyszer kivételre akadnánk" — fut át a hullámos h'ajú férfi agyában a vészterhes gondolat. Mosolygó arccal, de határozottan megszólítja: — A Csehszlovák Aliami Filmtől jövünk, kinél kell lejelentkeznünk? — A szomszédos „B" tömbben, Krátky elvtársnál, első emelet 112 számú szoba, ö majd eligazítja magukat. — Köszönjük, odatalálunk — vágja kl szinte egyszerre két ismerősünk és ballagnak a kijárat felé. Nem beszélnek. Eddig minden úgy ment, mint a karikacsapás. A csinos őr nem volt bőbeszédű és ami a leg-. fontosabb, kíváncsi sem. Nem kért iggazolványt, nem telefonált megéri kezésükről annak az illetékes elvtársnak, akihez küldte őket s akivel találkozni nincs Ínyükre. Más a dolguk és ehhez bizony nehezükre esne hivata-. los beleegyezést kérni. Gondosan megkerülik a „B" tömi böt és toronyiránt nekivágnak a te* repnek. Egyik szektorbői a másikba, sorra veszik a legfontosabb gyáregységeket. Vadul, gátlástalanul, szinte angol hidegvérrel pereg a filmező mai slna, kattog a fényképezőgép. Munkások, művezetők szolgálatkészen útba igazítják őket, elmennek őrizetlenül hagyott objektumok, szócsépléssel felette elfoglalt üzemőrök serege meli lett, áthaladnak számtalan bejárón, amely fölött ott díszeleg a nagybetűs felirat: „Idegeneknek szigorúan tilos a bemeneti". Estébe hajlik a délután, amikor ugyanazon a ponton, ahol bejöttek — kisétálnak az üzemből. Sikerült feltérképezniük, aranyat érő celluloid-szalagok lapulnak kazettáikban. Az akció sikerült. A főnök elége* dett lesz ... E

* 1 r Me

s puogus a B Mese? Nem egészen. Sőt a lényeget tekintve távol áll a mesétől. Nemrégen ugyanis _ _ Belügyminisztérium filmesei valahogy így „tréfálták" meg egyik hadifontosságú nagyüzemünket. Az üzem vezetőt és azok, akik a titoktartásért elsősorban felelnek — megdöbbenve tekintették meg a két „álkém" érdekes filmjét. Azóta bizonyára megtették már. a szükséges intézkedéseket, hogy üzemükben következetesen védjék az ál-, lamtítkot. De el kellett mesélnünk ezt a kis történetet, hogy okuljanak belőle soksok más üzemben is, ahol szintén tág tere nyílik az ilyen sétáknak. Mert ez a történet ugyan még happy-enddel zárult, de a „tréfa" halálos komollyá is válhat. Márpedig semmiképpen sem kívánunk segédkezet nyújtani abban, hogy az ellenséges felderítő szervezetek holtszekrényeibe valóban értékesítő kémanyag kerüljön. Inkább maradjanak csak elégedetlenek a bossak ,,, GÁLY IVÁN 1884. november 21. * (JJ SZÖ 3