Új Szó, 1964. november (17. évfolyam, 304-333.szám)

1964-11-21 / 324. szám, szombat

Q 13 S ül BIBB-BBflflflBB'BIBBB Az amerikai elnök vizsgázik A

wikor az ember a dél-vietnami politikai tragikomédiáról évkezó híreket olvassa, akaratlanul is eszébe jut egy régi adoma, amely ráillik az Amerika-barát saigoni rendszerre. Ugyanis olyan kevesen vannak, hogy egyszer igazán mindenkire rákerülhet a miniszterelnökség, vagy elnökség. Az egyszerű újságolvasó szinte meg sem tudja jegyezni a politikai porondon egymást rendkívül gyorsan követő furcsanevű szerencseovagok nevét, és szinte hiányzik az újságból, ha, egykét nap nem jön jelentés a dél-vietnami tüntetésekről. A katonai klikk több hónapos hatalmi torzsalkodása után ez idő szerint polgári miniszterelnöke és elnöke van Dél-Vietnamnak.A New York Times lakonikusan állapította meg, senki sem tudhatja, hogy az egymással versengő erők — hadsereg, polgárok, budhisták, katolikusok, diákok, parasztok és az oligarchia — lecsillapodnak-e annyira, hogy az új elnök legalább formálisan az állam feje maradhat, és időt nyer a rendszer stabilizálásához. Ez azonban nagyon kétséges, hiszen a Diem bukása után alakult több mint harminc párt mindegyike részt követel á hatalomból, amely egyre bizonytalanabb, immár az ország területének egyötödére zsugorodott és jóformán csak a városokra korlátozódik. Tudni kell azt, hogy a dél-vietnami városok ma az ellenforradalom jő bázisai. 1954—55-ben ugyanis Észak-Vietnamból ide menekültek a tőkések, a földesurak, és a felszabadító hadsereg kezében levő déli területekről is a városba özönlött a reakció. S mivel az iparosítás igen jelentéktelen, a proletariátus száma is csekély. így érthető, miért tudja a városokban aránylag olyan jól tartani magát a mindenkori kormány. Értekezlet Londonban London (CTK) — Pénteken délután kezdődött Londonban az atomlefegyverkezésért indított mozgalom háromnapos évzáró értekezlete. Hatvan határozati javaslatot terjesztettek elő megvitatásra. Ezek mindenekelőtt Wilson munkáspárti kormányának *z atomlefegyverzésért indított kampányhoz való viszonyát, továbbá a NATO sokoldalú atomütőerejét és azokat az akciókat érintik, amelyeket a katonai szolgálat kötelezővé tétele ellen terveznek NagyBritanniában. Az értekezlet elé terjesztették a végrehajtó bizottság két jelentését. A többség jelentése megállapítja, hogy a kormányra nagy nyomást fognak gyakorolni, hogy mondjon le az MLF-el kapcsolatban tett választások előtti ígéreteiről. • A DULLESI RÖGESZME BŰVKÖRÉBEN A hidegháború éveiben sokat emlegették az antikommunizmus zászlóvivőjének, Dulles külügyminiszternek hírhedt dominóelméletét. Szerinte Délkelet-Ázsiában olyan ingatag a helyzet, hogy miként az egymás mögé állított dominók sorra ledőlnek, csupán az elsőt keil megpöccinteni. Dél-Vietnam az első dominó, amelynek bukása magával hozná egész Délkelet-Ázsia elvesztését, márpedig az amerikai stratégiában fontos felvonulási terepként szerepel. Ezért követ el mindent Washington, hogy megtartsa Dél-Vietnamot, ezért nem sajnálja az anyagi és emberáldozatot f naponta másfél-kétmilló dollár és eddig közel kilencszáz amerikai halott}. Az Egyesült Államok nem tud szabadulni a dullesi rögeszme bűvköréből. Egyszer már úgy látszott, hogy Kennedy hátat fordít ennek a veszedelmes politikának, amikor beleegyezett Laosz semlegesítésébe, de ez csak amolyan felemás lépés volt, és az amerikai reakció egy pillanatig sem vette komolyan, tovább folytatta az intrikákat, amely a hadműveletek felújulásához és a semleges kormány széthullásához vezetett. A Johnson-kormány is a régi úton jár. A politikai megoldás helyett katonai győzelemre törekszik, és így egyre mélyebben belebonyolódik a dél-vietnami háború hínárjába. A legutóbbi jelentések szerint további több ezer amerikai katonai megy Vietnamba. A szennyes háború tehát tovább terjed, elmérgesedik. Sokan azt hitték, hogy a hazafiak egyre szaporodó hadisikerei józanabb megfontolásra késztetik az amerikai kormányt. Ennek egyelőre azonban semmi jele. Johnson elnök ugyan haza rendelte Taylor tábornokot, saigoni nagykövetét, és számos szakértővel tanácskozik a dél-vietnami helyzetről, a politikai megfigyelők azonban csak két lehetőséget említenek vagy folytatják az eddigi politikát, vagy fokozzák, kiterjesztik a háborút A harmadik alternatíva, a tárgyalások lehetősége, Dél-Vietnam semlegesítése fel sem vetődött. Pedig Johnson ezúttal vizsgázni fog saját népe és a világ közvéleménye előtt. Tekintélye csak növekednék, ha nem engedne a Jobboldali nyomásnak, nem engedné a szélsőségek felé szorítani e kényes problémát. Dél-Vietnam ma Washington első számú gondja, amelyet csak józan és bölcs előrelátással lehet rendezni. Johnson intézkedéseiről majd következtetni lehet arra, ki tud-e törni a dullesi rögeszme bűvköréből. • A SEMLEGESSÉG ÉS FRANCIAORSZÁG Nguyen Huu-Tho, a dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front elnöke kijelentette: „Virágzó, demokratikus Dél-Vietnamot akarunk teremteni, amely semleges politikát folytat." A szocialista országok támogatják a dél-vietnami nép a követelését. Egész Délkelet-Ázsia (Dél-Vietnam, Laosz, Kambodzsa) semlegesítésével lehetne megteremteni a tartós békét. A Szovjetunió nem egyszer követelte már nemzetközi értekezlet összehívását, amelyen biztosítékokat adnának ezeknek a sokat szenvedett országoknak semleges politikájuk folytatására. Az Egyesült Államok legnagyobb megrökönyödésére Dél-Vietnam semlegesítésének váratlanul komoly támogatója akadt Franciaországban. Igaz, hogy Párizs törekvése sem önzetlen és kicsit másként képzeli el a semlegességet, mint a vietnamiak, és ráadásul még valami hasznot is remél tőle. Ehhez tudni kel] azt, hogy ma is francia kézben van az ültetvények 80 százaléka, az ipari termelés fele és a banktőkének uguancsak a fele. Az Egyesült Álamok igyekszik kiszorítani a franciákat, és ebben a saigoni katonai klikk a kezére játszik. Franciaország álláspontja miatt betiltotta a francia áru vásárlását, s a délvietnami piacot elárasztja az amerikai és japán áru. Ez azonban már nem igen tetszik a hazai burzsoáziának sem, és ezért jelentős része szimpatizál a semlegesítéssel, mert azt reméli, hogy az megszüntetné az amerikai áru beözönlését és nagyobb lehetőségek nyílnának számár^. A politikai pártok egynegyede is szimpatizál a semlegesítéssel. Természetesen az amerikai bábkormány üldözi a semlegesítés híveit és kitart Washington esztelen politikája mellett. • 110 HARC *\KCiÓ NAPONTA A dél-vietnami hazafiak harca egyre céltudatosabb, tervszerűbb, s mind nagyobb károkat okoznak a kormánycsapatoknak és az idegen betolakodóknak. Az amerikai katonai repülőtér ellen intézett sikeres támadás azt bizonyítja, hogy már közvetlen a főváros határában is lecsapnak a legkorszerűbben felszerelt ellenségre. A felszabadítási front szerint az országban naponta átlag több mint 110 harci akciót hajtanak végre a partizánok. A bábkormány naponta több mint száz katonát veszít és naponta kézbesítik Amerikában is a gyászJelentéseket. Az Amerika-barát uralkodó klikk mozgósítással megpróbált újabb 50 000 fiatalt a hadseregbe kényszeríteni. Ez azonban nem sikerült, a legtöbben elszöktek a sorozás elől, és sokan a partizánok közé álltak. Nem akarnak ellenük harcolni, gyűlölik a végnélküli testvérháborút. Az egyik amerikai lap még tavaszszal közölte egy Dél-Vietnamban elesett amerikai kapitány utolsó levelét. Kiábrándultan panaszolja, hogy az amerikai katonák messze szülőföldjüktől értelmetlenül áldozzák fel életüket a nem tudják miért. A dél-vietnami hazafiak viszont tudják. SZŰCS BÉLA LE AZ AMERIKAIAKKAL! A Quick című nyugatnémet képes folyóirat közölte a fenti megrázó képsorozatot a következő címmel: Dél-Vietnam lSB4-ben, a polgárhába rú nyolcadik évében. A nemzeti felszabadító harc egyik bátor katonáját, a 19-éves Nguyen Van Troit partizánt elfogták a kormánycsapatok és tehetetlen dühükben, mint annyi hős hazafit, őt is kivégzik. Már csak néhány percig él, de hősiesen szembe néz a halállal. Kétszáz kíváncsi „názo" lesi az embertelen gyilkosságot. A kivégző osztag katonái hét méter távolságból célba veszik... — Le az amerikaiakkal! — harsan messzehangzóan a hős partizán kiáltása és utána eldördül a sortűz. E képek megrendítő dokumentumok a szajgoni gyilkosok és washingtoni kenyéradóik mindennapos gaztettel. rM. Tűzzel-vassal kegyetlen terrorral, megfélemlítéssel próbálják elfojtani a dél-vietnami nép szabadságharcát, a nép azonban erősebb! loiinsofi folytatja tanácskozásait politikájáról Johnson amerikai elnök néhány napra ismét texasi birtokára vonul vissza, azonban továbbra is folytatja tanácskozásalt a legfontosabb nemzetközi és belső kérdésekről. Bár a jelek szerint Johnson texasi pihenőjét főlíént a belpolitikai kérdések tanulmányozásának szenteli, előreláthatólag néhány fontos külpolitikai kérdés is megvitatásra kerül. Az első helyen jetii SZÍ! 4 * 1984. november 21. ienleg Dél-Vietnam áll. Johnsonnak — hírek szerint — a közeljövőben döntenie kell, hogy melyik utat próbálja meg; a háború kiterjesztésének útját, amire egyes szélsőséges elemek változatlan hevességgel kívánják rávenni, vagy pedig olyan rendezést, amely magában foglalja a tárgyalásokat, s a Dél-Vietnam semlegesítésére vonatkozó elgoíKtótáqofeat is.. Újabb dél-vietnami határprovokáció Kambodzsa ellen A kambodzsai tájékoztatásügyi minisztérium közölte, hogy november 17-én Svay-Rieng tartományban délvietnami katonák behatoltak Kambodzsa területére. A kambodzsai határőrök tüzet nyitottak a határsértőkre, mire egy másik dél-vietnami egység tüzérség és aknavetők támogatásával. segÉtségsÉtoe sietett. A SZIBÉRIAI SZALFAKAT IGY SZÁLLÍTJÁK AZ ANGARAN LÉTESÍTETT „BRATSZKI TENGEREN". (CTK — TASZSZ felv.J A világon a harmadik... JU . • IR-W rm rm m JT,' W rwM r-m * sjr KAREL FIALA brnói orvos műtéte, amelyről az egész ország beszél ff A humánum diadala a borúlátás fölött A

tisztára mosott, hófehér csempékkel kirakott széles, hosszú folyosón emberek gyülekeznek. Közeleg a látogatás ideje. A portás fehér köpenyben néha megjelenik a bejáratnál, mintegy szemlét tart az egybegyűlteken, de a telefon csengetésére ismét berobog parányi fülkéjébe. Szinte szüntelenül cseng a fekete készülék, az öreg alig győzi a nagy hallózást és a bemutatkozást: Traumatológiai Intézet... baleseti kórház... Brno! — Nagy eset! Mindig így kezdi. Ezzel ő is tisztában van. Aztán hol így, hol úgy, de minden szavával dicséri a fiatal doktort — Karel Fiala sebészorvost. — Én azt mondom: A világ harmadik csodája! Mármint a sebészetben. Azért a harmadik, mert harmadszor sikerült a világon. Először Kínában, 1962-ben, azután néhány hónap múlva az Egyesült Államokban. Persze, kísérlet sok volt, csak hogy eredménytelenek ... De majd ő többet mond magának errőll — int a fejével: arra föl, az emelet felé! Ö! Doktor Karel Fiala. Aki most is operál. Lassan múlnak a percek, az órák. Kint az utcán lüktet az élet, itt bent mindent uralma alá gyűr a különös kórházi hangulat. A klór émelyítő illata a portásfülkébe is beitta magát. A fekete készülék újból és újból berreg. Az öreg apadhatatlan energiával intézi az ügyeket. Hány szomorú ügyet... De most, kagylóval a fülén, hirtelen hátrakapja a fejét: — Már jön! Egy perc, és itt is van. Nyurga ~ termetű, szőke fiatalember. Arca fáradtságot árul el, de mozgása, járása sietős. Barátságosan nyújtja a kezét, mosolyog, és még ő kér elnézést, amiért olyan rengeteg a dolga. Fölbaktatunk a második emeletre. De már útközben kérik, siessen, mert a beteget előkészítik. Ujabb műtét. — Mindig ilyen sok a munka? —Többnyire, de nem mindig. Mikor hogy... A fogadószobában elnézem néhány pillanatig. Mohón szívja a cigarettát. Szeretném újra megszorítani a kezét, és közvetlen szavakkal elmondani megilletödöttségem. De az egészből csak ennyi lesz: — Engedje meg, hogy gratuláljak. Szerénykedve fogadja. — Köszönöm, talán egy kicsit még korai. Majd akkor, ha a fiú keze teljesen, vagy legalábbis a lehetőségekhez mérten maximálisan visszanyeri funkcionális képességeit. — Milyen mértékben? Ezt hét-nyojc hónap múlva látjuk meg. Az előjelek mindenesetre igen biztatóak. Sfcinte száguld a másodpercmutató. Érzem, mennyire tűkön ül, igyekszem minél gyorsabban, minél többet kérdezni. Elölről pergetjük le a történteket ... Jiŕí Kríž tizenhatéves tanonc szokásos műhelygyakorlatát végezte a horizontális marógépen. Alena, az egyik osztálytársa emulziót hozott, hogy feltöltse a gép készletét. Töltötte, töltötte, és csak nem hallgatott Jifí figyelmeztetésére: Elég már! A fiú türelmetlen lett, és jobb kezével távozásra késztette a leányt. A gép egy szempillantás alatt elkapta a bal kezét. A fiú nem érzett fájdalmat, de hirtelen valami furcsa, soha nem észlelt forróság öntötte el. Kezére pillantott, s megdöbbenve látta, hogy csuklóját, kezefejét mindössze két centiméternyi bőr köti össze a karjával. Ekkor még nem fogta fel, mi is történt tulajdonképpen. Gépiesen leállította a gépet, és rohant a mesterhez. Csak a mentőkocstban döbbent rá, hogy elvesztette a kezét. A drámát azonban nem érezte át olyan mélyen, hogy úrrá lett volna idegállapotán. Fiatal, erős, egészséges, szívós szerövezetén kívül ennek köszönheti szerencséjét a szerencsétlenségben. Mire a kórházba értek, a keze feje •már szürkült. A lelet megállapítása •nem volt nehéz. Minden vezeték, csatorna, amely életet, erőt visz a végH tagba — megszakadt. Fiala doktor első gondolata: „Nincs mentség, a kezet amputálni kell!" De jobban szemügyre vette a fiút: „A fiú nagyon fiatal még. Szinte gyerek. És egész életére megcsonkítva ... Eszméletén van, idegsokkot sem kapott... Fiatal. Szívós természet. Volt már eset... Egy Kínában, egy Amerikában. Ml lenne...? Ez csak vágás. Nincs szétroncsolva! Megpróbáljuk! Elvégre amputálni aztán is lehet. Gyerünk!" ozzáfogott. Először a csontot, aztán az izomszalagokat, ereket, idegszálakat illesztette, varrta össze. Végül a bőrt. A műtét öt és fél órán át tartott! Lélegzetvételnyi szünet nélkül. Homlokáról törölték a verejtéket, néha felegyenesedett, de szüntelenül dolgozott. Fizikailag mármár kimerült, de morális ereje egyre fűtötte, ösztönözte. Nem hitt a feltétlen sikerben, de felcsillant a lehetőség ... Bízott. Nem tartotta lehetetlennek azt, amit sokan annak tartottak volna... Végtelen türelemmel végezte a rendkívül igényes, bonyolult műtétet. Újra és újra elképzelte a fiú további életének lehető alakulását. Mind határozottabban érezte, hogy amit tesz, nemcsak a fiúért teszi, hanem szüleiért is. Meg tudta érteni, át tudta érezni keservüket, fájdalmukat, hiszen ő is apa ... Amikor végeztek, nagyon boldog volt, és nagyon kimerült. Hirtelen ajtónyílás zavarta meg beszélgetésünket. Egy nővér lépett be, és közölte, hogy tizenöt perc múlva kezdődhet a műtét. Határozott felszólítás. Karel Fiala doktor gyorsan öszszefoglalta a továbbiakat. — A bizonytalanság néhány napig tartott. A fiú keze megkékült, majd megdagadt. A kézfejbe tóduló vér nem talált visszavezető utat. A hatodik, hetedik nap után már szemmel látható javulás állott be. Megindult a vérkeringés, és ma, nem egészen másfél hónap múlva a fiú már mozgatja az ujjait. Saját életéről csak néhány röpke mondatban beszél: A brnói egyetemen tanult, szenvedélyesen szereti a népzenét és a hegymászást. Bár már középiskolás korában orvos akart lenni, később kicsit mégis bánta, hogy nem a zenei pályát választotta. Hegedűn játszik, s különböző zenekarokkal már bejárta fél Európát. Néhány éve azonban már csak hivatásának él. Elkísért a kórterembe. Elmondta, liogy hat évig dolgozott Skalicán, és nagyon szép, kedves emlékek fűzik Szlovákiához. Egy újabb barátságos kézszorítás után magamra hagyott —. a beteggel. Jifí hanyatt fekszik, keze feltámasztva. Kérésemre melléje fekteti egészséges jobbját; mind a ketten hosszan nézzük, és örömmel állapítjuk meg: a kettő már alig különbözik egymástól. — Nem fáj? — Időnként sajog, de ez már semmi. Az operáció alatt és utána nagyon fájt. Nem altattak el. Mindent éreztem. És mégis olyan jó érzés volt... Azt hittem, levágják. De amikor éreztem, hogy összevarrják ... Hosszan társalgunk. Jifí mindurrtatem Fiala doktort emlegeti. — Egy hétig éjjel-nappal meWetteni volt. Nem is tudom elképzelni, hogyan bírta. Haza se ment. Most is sokszor bejön. Délután, este, amikor nincs ls szolgálatban! Jifí bízik. Feltétleniíl hisz keae Jes meggyógyulásában. Lelkendezve újságolja, hogy sorstársa — a kínai páciens mér pingpongozik is. Réve* dező tekintete arról árulkodik, hogsy máris a zöld asztal mellett képzeli magát, amint gyógyult kezével vígan csapkodja a fehér kaucsuklabdát. mét az orvosra terelődik a szS. Keressük a találó szavakat, liitfgyan fejezhetnénk ki hűen csodálat turikat. Ez a műtét minden elismerésen, hálán kívül az orvostudomány történetéiben örökíti meg Fiala doktor nevét. SZAB Ú GÉük ŕ

n * i