Új Szó, 1964. november (17. évfolyam, 304-333.szám)

1964-11-20 / 323. szám, péntek

Iskolások kertészete Karván „Iskolarendszerünkben jelentős helyet töltenek be a II. ciklusú iskolák, a szaktanintézetek, a tanonciskolák, a szakközépiskolák és az általános középiskolák... Az iskolák rendszerében rendkívül nagy figyelmet érdemelnek a szaktanintézetek és a tanonciskolák, amelyek až új munkásnemzedéket és a szakképzett mezőgazdasági dolgozókat készítik elő." (Vladimír Koucký elvtársnak, a CSKP Központi Bizottsága 1964. október 21-i ülésen elhangzott beszámolójából.) Kétségtelen, hogy a fiatalok képzésében az iskolának valóban nagy szerepe van. Vegyük alapul a mezőgazdasági termelést. Sok a rejtett tartalék, ugyanakkor gabonából, húsból, vajból és más termékből is behozatalra szorulunk, ami tömérdek pénzt emészt fel a nemzeti jövedelemből. Gabonából sohasem voltunk önellátók — tartják többen. Az igaz, de ha figyelembe vesszük azokat a lehetőségeket, amelyek a gabonatermesztésben vannak, kitűnik, hogy e téren is sokat javíthatunk a helyzeten. Az 1956— 1960-as évek adatai szerint Hollandiában 40,1 mázsa, Dániában 39,5 mázsa, Belgiumban 35,9 mázsa volt a hektáronkénti átlagos búzatermés. Nálunk ilyen eredményt csak az élenjáró gazdaságok érnek el olyan dűlőkön, amelyekre rendkívül nagy gondot fordítanak. Ez azt mutatja, hogy még nem használtunk ki minden lehetőséget. El kell ismernünk, hogy gazdaságaink nem rendelkeznek még annyi vegyszerrel — kiváltképp műtrágyával —, mint a fent említett államok gazdaságai. Ám az is igaz, hogy a rendelkezésünkre álló vegyszert, vagy gépeket sem tudjuk mindig a lehetőségeknek megfelelően kihasználni. És ennek oka nem utolsósorban a szakképzettség hiánya. Mezőgazdasági dolgozóinknak jelentős része volt kistermelő. Mezőgazdasági iskoláink feladata a szakember-képzés és az emberek nevelése. Természetes, ehhez megfelelő felszereléssel is kell rendelkezniük. A karvai szaktanintézet és mesteriskola 142 tanulója háromhektáros kertészetben dolgozik. Gyakorlati óráik nagy részét kénytelenek más gazdaságban végezni. Látszatra talán nem is hátrány, figyelembe véve azonban az iskola küldetését, kitűnik az elaprózottság következménye. A tanuló például az egyik szövetkezetben elpalántálja a növényt, a másik szövetkezetben kapálja be, vagy segít a betakarításnál, de a növény fejlődését egyáltalán nem kísérheti figyelemmel. Helyesen jegyezte meg Tarina Ottó, a szaktanintézet igazgatója: — Nem robotemberek nevelésére gondolok, de, hogy az elméleti oktatást helyesen kapcsolhassuk a gyakorlati oktatással, több földre van szükségünk. Igen, a tanulónak figyelemmel kell kísérnie a növény fejlődését, meggyőződnie róla, mikor lehet a köztes növényt elültetni, mert a kertészetben 2—3 termés betakarításáról van szó. És ha erre az Iskola nem oktatja ki tanulóit, nem teljesíti küldetését. A kertésznek kis területen sokat, kis önköltséggel kell termelnie. Tarina elvtárs szeptember 1-én vette át az Iskola igazgatását, de máris lépéseket tett a kertészet bővítésére. A szőlészetet is korszerűsítik, az eddigi 120X100 cm-es sortőtávolságot 240X100 cm-es sortőtávolságra változtatják, hogy a tanulók a gépi művelést ís elsajátíthassák. Hasonló beavatkozásra kerül sor a gyümölcsösben is. Mindez azért, hogy jól képzett szakembereket nevelhessen az iskola. Mert melyik gazdaságban vennék jónéven, ha az iskolából kikerülő fiatal nem a korszerű, eredményes gazdálkodásra törekedne, mert az el avult térmelési módot sajátította el. Gyakran az a helyzet, hogy a gazdaságnak van már korszerű felszerelése, csak éppen az alkalmazása ütközik ne hézségbe. Be kell vallanunk, hogy sok esetben a technikai felszerelés szín vonala magasabb a kezelők szaktudá sának színvonalánál. Beszélnünk kell a tanulókról is, mert mitsem ér a jó iskolai oktatás, ha a tanulók félbeszakítják a tanulást és nem a mezőgazdaságba, ha nem máshova mennek dolgozni. Ilyen eset is előfordul. A tanítók nagy feladatot vállalnak magukra a tanulók felvételekor. Meglátogatják a kör nyékbeli kilencéves iskolákat és mind a tanulókat, mint a szülőket felvilá gosítják, milyen szakot sajátíthatnak el a szaktanintézetben és milyen munkát vállalhatnak az iskola elvégzése után. A karvai szaktanintézet 26 tanítója felkeresi és megbeszélésre hívja meg a mezőgazdaságban dolgozó volt ta nulóit. Ezt különösen a szorosabb kapcsolat érdekében teszik, de legfőképpen azért, hogy a gyakorlatban dolgozóktól megtudják, melyik anyagot szükséges bővebben előadni és melyiket nem, s mindezek alapján célszerűbb tantervet állithat össze a szaktanintézet. A mezőgazdasági termelés színvonalának növelése az iskolára nagy feladatot ró. Amint a szaktanintézet tervéből is látható, a karvaiak Ismerik az iskola jelentőségét és odahatnak, hogy jó mezőgazdasági szakembereket neveljenek. Benyus József SZORZOTABLA NÉLKÜL N

ÉHÁNY héttel ezelőtt Ostravára vitt az utam. A hosszú utazás unalmát különféle szórakozással szoktam elűzni. Néhány állomással Ostrava előtt egy negyven-ötven év közötti polgártárs telepedett mellém. Először szemügyre vett, észrevettem, a szeme sarkából vizsgálgatott. — Hová?— kérdezte kevés hallgatás után. — Ostravára. — Bánya? — tudakozódott, mint aki a féligmondott szavakkal igyekszik leplezni kíváncsiságát. — Mondhatnám — válaszoltam. Hallgattunk egy keveset, majd — mintha csak hangosan gondolkozna, emígyen oktatgatott: — Manapság már nem nagyon érdemes. Tudja, csalás, ámítás az egészl Emlékszik a tavalyi télre? Na látjal ...Az újságok tele voltak a hírekkel, hogy az egyes bányák ennyi, meg ennyi tonna szénnel teljesítették túl a fejtési tervet. Mi pedig? Dideregtünk! A robogó gyorsvonat ablakai előtt őszbeérő, sárguló földek váltották egymást. S az emberi lélek mélyéről visszarezdült egy emlék. — Azért fagyoskodnunk mégsem kellett! — Lehet, hogy magának nem... A bányászokat mindig kielégítik. Nézze, aki részt vesz a torban, annak zsíros falat is jut. Nem néztem ki az ablakon, de a fonnyadó természet mintha fehérbe öltözött volna. Lassan hóbuckás fák rajzolódtak ki az emlékezetemben. És mintha meg is borzongtam volna egy kissé. De nem. Az elmúlt tél nem volt olyan kegyetlen, amilyennek utazó polgártársam festette. — Maga talán nem hisz az újságoknak? — Én uram? Hát figyelje meg az ostravai szénbányák jelzőtornyát. Azt Írják az újságok, hogyha valamelyik szénbánya 100 százalékon felül teljesít, este a tornyon kigyullad a vörös csillag. Látta már maga fényleni azt a csillagot? Ostraván még nem jártam életemben. Kissé tájékozatlanul szemlélődtem az állomáson. Utazótársam mellettem lépegetett, zavarom fel is tűnt neki. Amikor elköszöntünk egymástól, odanyújtottam a jobbomat és utólagosan bevallottam, hogy nem vagyok bányász, bár nagyon szép és nemes hivatásnak tartom... és hogy először járok Ostraván. Felszálltam a 9-es villamosra, amely Karvinára vitt. A Haladás Bánya telepén emberekkel beszélgettem, olyan emberekkel, akik a termelést tartják számon. Később bányászokkal ls öszszetalálkoztain. A fürdőben lemosták magukról a szénport és elindultak az új, korszerű, minden kényelmet biztosító bányásztelep lakásai felé. A bányatelep kijárata előtt még feljegyeztem egy hírt a sok közül. Arról szólt, hogy a felvonósok hattagú szocialista munkabrigádja megdöntötte eddigi teljesítményét és egy műszak alatt 1656 csille szenet hozott a felszínre. Nem számoltam. Nem tudom, mennyi lehet ez tonnára, vagy százalékra átszámítva. Az emberek és ismerőseim ercát figyeltem. Mosolyogtak, s egyegy rövid mondatocskával dicsérték a felvonó munkabrigádját. Láttam: ők tudják, értik: szép teljesítmény. S én az ö mosolyukkal nagyon elégedett lettem. E

STELEDETT, A levegőben ÚSZÓ füstfátyol mintha összekeveredett volna a közelgő éjszaka sötétjével. Lassan opálos homályba vonták a távoli vidéket. Ahogy befordultunk a bányászlakások felé vezető útra, eszembe jutott a jelzőtorony. Hátrapillantottam. Nagyon jóleső érzés szállt meg. A jelzötorony csúcsának nagy magasságában, messze látszó fénnyel ragyogott a vörös csillag ... Kovács Miklós Ha Kelet-Afrika bennszülöttjei sok leopárdot ejtenek el, mezőgazdasági termelésük vallja kárát. Furcsán hangzik, nem? Pedig valóban ez a helyzet! A páviánok rájárnak a vetésre és tetemes pusztítást végeznek a termésben. Nagy kárt csak akkor okozhatnak, ha lényegesen elszaporodnak. Ha azonban elegendő számú leopárd garázdálkodik a vidéken, nem szaporodnak a majmok, mert a nagymacskák felette kedvelik a páviánhúst és gondoskodnak kellő irtásukról. Minél kevesebb tehát a leopárd, annál több termést falnak fel az elszaporodó majmok. Oj-Zélandban egész juhnyájakat martak agyon a papagájok, ami ugyancsak hihetetlenül hangzik. — Tudnunk kell, hogy az ötödik világrészen nem éltek háziállatok az európaiak bejövetele előtt. Amikor az ausztráliai nesztorpa. pagájok először pillantották meg a számukra ismeretlen juhokat, hátukra szálltak s kaparászni kezdték sűrű szőrüket. A finom „gyapjútakaró" nyilván a sziklák moh- és zuzmólepte talajára emlékeztette őket, amelyből kivájják a Ellenlmondósok a természetben HA KEVÉS A LEOPÁRD, ELSZAPORODNAK A MAJMOK • AHOL SOK A MACSKA, JÓL TEREM A LUCERNA A középkorban és még később is hétpecsétes titoknak minősítette a klérus a természetet és annak rendjét. Jaj volt annak, aki azt fürkészni merészelte vagy „titkait" igyekezett ellesni. A gyarmatosítók „jóvoltából" ma is vannak még elmaradott népek, amelyek természetfölötti erőket sejtenek magában a természetben, ha annak külső megnyilvánulásait nem fogták fel. Főleg akkor, ha a látszólagos ellentmondásokat nem tudják gyér ismereteikkel megmagyarázni vagy megváltoztatni. Pedig lépten-nyomon ilyen ellentétek tárulnak elénk a természetben, amelyekből csak néhán yat ragadunk ki. rovarok lárváit. A különben hasznos nesztorpapagáj vagy k e a kizárólag rovarokkal táplálkozik, amiért a bennszülöttek védelmét élvezi. — Miután a birkaszőrben nem akadt számukra kellő falat, az igyekvő madarak afféle „mélyszántáshoz" fogtak, miközben feltépték a „birkatürelmű" állatok bőrét is. Az ízletes húshoz érve azután addig marcangolták a juhok hátát, amíg csőrükkel halálos sebeket ejtettek rajtuk. A babonás bennszülöttek a természet bosszúját látták a jttinyájak megtlzedelésében, amelyeket az idegenek & „természet törvényeivel ellentétben" telepítettek az új világrészre. — Pedig néhány csaholó juhászkutya csakhamar felszámolta a „kísértetmadarak" lakmározását. Darwin szerint Anglia egyes vidékein a marhacsordák nagyságától függ a skót fenyőfák száma. — A legelésző marha ugyanis nagy gonddal kutatja fel a sarjadó facsemetéket és lerágja azokat. Amikor egy több száz holdnyi területet elkerítettek a szarvasmarha elől, meglepő dolog tör tént: rövid időn belül kinőttek a fenyőcsemeték az azelőtt teljesen kopár vidéken. Mi történt? Kiderült, hogy egyedül a marhák akadályozták a szétszóródott magvakbői kikelő fák növését, mert már csemete-korukban legelték őket. Az elkerítés után a táj jellege is megváltozott, új madárfajok telepedtek le a fiatal fákon. A marhalegeltetés által tehát az ember felborította a természet láthatatlan összhangját, megbolygatta egyensúlyát. Ugyancsak Darwin állította: ahol sok a macska, ott jól terem a lucerna. — Mi köze a macskának a lucernához? Mi az összefüggés a kettő között? — tehetné fel a kérdést a tájékozatlan olvasó. A lóherét csak a pöszméhek porozhatják be. Ezeknek legnagyobb ellensége a mezei egér, a rovarok álcáinak és fészkeinek pusztítója. Sok macska sok egeret eszik és megakadályozza a pöszméhek irtását. Ha kissé körülményes is az indokolás, mégis „ül". A tudomány felkutatja, az ember hasznára fordítja a természetben megnyilvánuló, gyakran ellentmondásnak tűnő összefüggéseket. Egyedül a még fel nem derített természeti tünemények látszanak „veszélyesnek". K. E. ÖI FIIMEK A filmszínházak új műsorán több sikeres felújítás szerepel, A bemutatók közül egy új cseh filmvígjáték, a Komédia happy end-del arat nagy tetszést. A bolgár filmgyártást ezúttal N. Val* csev Karddal és pajzzsal című alkotása képviseli. Műsorra tűzték a nyári filmfesztiválon nagy sikerrel szerepelt Nápoly négy napját, Nanni Loy rendező megrázó lélektani erejű háborús művét. A szovjet filmgyártást egy ifjúsági kalandfilm: A Kolumbusz hajó inasa és egy régebben méltatott kiváló al' kotás, a lírai hangvételű Moszkvai séta képviseli. KOMÉDIA HAPPY END DEL A barrandovi filmstúdió egyik legújabb filmje sok derűs percet szerez majd a közönségnek, bár tagadhatatlan, hogy a vidám történetnek komoly mondanivalója van. Az emberek közötti bizalom kér-: dését feszegeti. Képünkön a film jegyespárja: Jirina Bohdalová és .Vlastimil Hašek. KARDDAL ÉS PAJZZSAL Šíj .<>. i... ^ Bolgár történelmi film, a XIII. századból fennmaradt Ivajló legendát viszi a nézők elé. Ivajló megöli az uralkodó Konstantin Asen cárt, eléri célját, ö lesz a cár, de elveszti önmagába vetett hitét A filmet Nyikola Valcsev rendezte. Ivajiót Bogumil Simeonov szej mélyesíti meg. OPTIMISTA TRAGÉDIA Visnyevszkij ismert drámájának szovjet filmváltozata. Samsonov a film rendezője és Monahov az operatőr a film lehetőségeit meszí szemenően felhasználva mutatják be a forradalmi Oroszország vég-: telen területét, a tengerészezredet, melynek halálfélelmet nem ismerő tagjairól, hőseiről szól Visnyevszkij tragédiája. A szélesvásznú film főszerepeiben Margaréta Vologyinovát, Borisz Andrejevet és Vjat cseszlav Tyjhonovot láthatjuk viszont. 1964. november 19. * ÚJ SZÖ 3