Új Szó, 1964. november (17. évfolyam, 304-333.szám)

1964-11-20 / 323. szám, péntek

Baszov, Prohorov és Townes • az 1964. évi fizikai Nobei-díjasok ÜGY KELLETT, M'NT A SÓ... A napi sajtóból már' értesültünk arról, hogy az idei Nobel-dijat korunk három radioíizikusa között osztják meg. Kettő közülük ismert szovjet akadémikus, N. Baszov és A. Prohorov, a harmadik pedig Ch. Townes, amerikai fizikus. Cseren kov, Tam m, Frank ésLandu akadémikusok után Baszov és Prohorov személyében immár az ötödik és hatodik szovjet tudós részesül a fizikai Nobel-díjban. Ezt a legnagyobb tudományos kitüntetést Baszov és Prohorov a kvantumelektronika terén kifejtett alapvető munkásságukért kapták. E két nagy szovjet tudós munkája forradalmilag új elektromagnetikus erősítők és generátorok kifejlesztésében elméleti alapul szolgált, míg gyakorlati téren Townes ért el világraszóló eredményeket. Az elektromágneses hullámzás új erősítőit és generáto-i rait nálunk mint maszerokat és laszei rokat ismerjük. A maszer a mikrohullámú sáv mai legkorszerűbb erősítő berendezés se, melyet mint kvantum- vagy molekuláris erősítőt is ismerünk. A maszer és laszer (a műszavakat néhol eredeti angol nevükön mint ,,mejzer"-t és „lejzer"-t is használják) működése elvben majdnem teljesen megegyezik, csakhogy a laszer nem a mikrohullámok tartományában dolgozik, hanem az optikai sáv részére szerkesztették meg, pontosabban az egész látható színkép részére, az infravöi rös és az utraibolya-sugarak hullámi sávjait is beleszámítva. Ezért a la-i szert gyakran mint optikai kvantumgenerátort is emlegetik. Meg kell itt jegyezni, hogy habár a maszer elsődleges funkciója az erősítés a mikro-i hullámok rezgéstartományának határain belül, sok esetben mégis mint mikrohullámú rezgéskeltő-generátort használjuk. Hasonló, habár fordított az eset B laszer ok terén is, itt főleg opti-. kai rezgéskeltőről van szó, de a gya-i korlatban a laszert inkább mint optikai erősítőt használják. Foglaljuk most össze röviden a maszer- és laszer- technika fejlődési történetét, így jobban kidomborodnak az idei Nobel-díjasok tudomái úyos érdemei, és jpbban megláthat-; Juk, hogy a világ vezető tudományos laboratóriumai ma, habár gyakran egymástól nagyon távol és függetleCharles Townes nül, sokszor zárt ajtók mögött, teljesen azonos témakörökön dolgoznak és külön-külön hasonló, de mégis eredeti eredményekhez jutnak. Ebben ma mind nagyobb szerepet játszik a gyors tudományos tájékoztatás és a szakirodalom, melyhez az utóbbi időben mind gyakrabban hozzájárul a személyes tapasztalatcsere. „A molekuláris erősítő, és generátor" elnevezés szerzői éppen az idei Nobel-díjas Baszov és Prohorov, a Szovjet Tudományos Akadémia Lebegyev nevét viselő fizikai Intézetének vezető dolgozói. 1953—1955 között ők Ismertették a rádióhullámok gerjesztésének és erősítésének új módszerét, mely elméletük szerint a molekuláris sugarakon alapszik (innen a „molekuláris" elnevezése), a kvantumelektronika terén kifejtett munkásságuk már az ötvenes években világszerte ismertette e két kiváló szovjet radioflzikus nevét. Boszovot és Prohorovot a szovjet kormány Lenin-díjjal tüntette ki 1959-ben, elismerve így úttörő munkájukat a molekuláris generátorok, vagyis a maszerek terén. A „maszer" (maser) elnevezés az Egyesült Államokban született meg. Ott Townes, Gordon és Zeiger (a kolumbiai egyetem tudományos dolgozói) függetlenül Baszov és Prohorov eredményeitől és majdnem egy időben felvázolták a maszerek elméletét és gyakorlati kivitelezésük lehetőséi geit. Megismervén Baszov és Prohorov elméleti fundamentális munkáit Townes vezetése alatt 1955-ben elkészült az első maszer, mely amóniummolekulák sugarával dolgozott. A laszer fejlődése és műszaki pályafutása már kezdettől fogva szorosan összefügg „idősebb testvérének", a maszernek fejlődésével. Ne felejt-* sük el azonban, hogy ezen a téren olyan rohamos a fejlődés, hogy 4—5 év is nagyon sokat jelent. Baszov és Prohorov nevével most ís, éppúgy, mint a maszerokkal kapcsolatban, mint nagy, alkotókkal találkozunk. Már 1958-ban közzéteszik első elmé-. leti tanulmányaikat a gerjesztett emisszió tárgyköréről. Ezzel megalapozzák a laszertechnikát. 1961-ben Baszov Krotiin, Popov és Vul együttműködésével kidolgozza a félvezetős laszerek elvét és műszaki lehetősé-, güket. Mint már többször is előfordult a A. M. Prohorov t'ü'domány és technika modern törtéi netében, az amerikai és szovjet tudósok munkássága a másik partner már elért eredményeire támaszkodott. Az USA Massachusette államának bostoni Technológiai Intézetében Townes, a maszer társfeltaláléja, Schawlow együttműködésével 1958ban kidolgozza és publikálja sajátéi* képzeléseit az optikai maszer (értsd a laszer) műszaki lehetőségeiről, és megjósolja kivitelezését. Azt feltételezte akkoriban Townes, hogy a laszerok ejső megvalósítható típusa káliummal fog dolgozni, mint gőzlaszer. A további fejlődés némileg eltért feltevéseitől. Baszov, Prohorov, Townes N. G. Baszov és Schawlow eredményeinek a közzététele után egy év múlva Maiman elsőként érte el laboratóriumában kísérletileg is a gerjesztett emisszió jelenséget, ami a laszer működésének alapja. Maiman kísérleti munkáját továbbfejlesztve Collins, Nelson, Schawlow és Kaiser a rubinkristály felhasználásával megszerkesztették a világ első működő laszerját. Az említett és megjósolt gázlaszer működéséről csak 1961-ben jelent meg az első hír. Nem káliummal, hanem neon-hélium gázkeverékkel dolgozott. 1962-ben jelentették be a félvezetős laszer megalkotását, mely a káliumarzenid elektroluminiscens tulajdonságain alapszik. A maszer- és laszeríechnika napjainkban rohamosan fejlődik tovább, mint már említettük, főleg a Szovjetunióban, az Egyesült Államokban, de mi sem állunk az utolsó helyen. Baszov és Prohorov ma a Lebegyev Intézetben nagy la'oorátőriurookat vezetnek. Baszov vezetése alatt alkották meg nemrég a félvezetős laszerok teljesen öj típusát. Protiqrov a szilárd testek" tulajdonságára alapozott molekuláris- (kvantum)' erősítők továbbfejlesztésén fáradozik, főleg a paramagnetikus maszerokkal. Nagy alkalmazási lehetőségekre talál ez az új típus, főleg a rádiócsillagászat terén. Ä nagyon érzékeny molekuláris erősítők ugyanis majdnem zörejmentesen fogják és erősítik fel még a legtávolabb eső galaxiák rádiósugárzását Is, és így valószínűleg továbbra ls nagyban hozzájárulnak a további űrkutatásokhoz és az űrutazás tökéletesítéséhez. CHRENKA ANTAL mérnök, a Szlovák Műszaki Egyetem adjunktusa Karol Š t u d e n c, a Fasisztaellenes Harcosok Szövetségének prievidzai titkára régi újságíró. Felkelési emlékei, tapasztalatai is a sajtóhoz fűzűdnek. Akkoriban ő maga valahogy ilyformán kapla meg feladatkörét: — Merre vagy, az istenért, gyerünk munkára! Ügy kell az újság, az agitáció, a propaganda, a plakát, s röplap mint a só!... • Miként jött létre 1944-ben a Povstanie című lap? — Szerkesztőségünk a járási forradalmi nemzeti bizottság üléstermének egyik sarkát foglalta le, itt volt egyúttal a forradalmi sajtókomíté is. Nem is tudom már honnan kerítettünk egy rozoga ládát, rá egy írógépet, ami nélkül az újságíró bizony fegyvertelen katonája lett volna a Felkelésnek. A „Povstanie" szerkesztőbizottságában helyet foglaltak J. Svitok és J. KrajÉí elvtársak, a járási forradalmi nemzeti bizottság elnöke, valamint titkára. Aztán Katarína Lazarová, az ifjabb Fintora, I. Rendek, E. Vojtyla, dr. J. Lehký — és Tonka Fintorová, aki türelmetlenül várta írógépe mögött az első anyagot. Amint egy-egy gépelt oldal elkészült, rohantak vele a Patria-nyomdába, ahol J. Chylo, J. Gross és F. Mefiiar elvtársak öntötték ólomba a forradalmi mondanivalót. • Hogyan fogadta a lakosság az új lapot? — Négy oldalas volt az újság. Kifejezetten frontlap. Hiányzott belőle az illusztráció, formailag szegény volt, de sornyi „vatta" sem került bele. Nem volt idő külön technikai szerkesztésre. Amint a rikkancsok megjelentek a város főterén, az emberek szétkapkodták a lapot és nyomban belefogtak az olvasásba. A lap feladata az volt, hogy a lakosságot megismertesse a harc értelmével és célkitűzéseivel, a fegyveres akciók eredményeivel, az általános helyzettel. Nem volt könnyű eljuttatni a lapot Felsö-Nyitra községeibe, de már a második szerkesztő bizottsági ülés megoldotta a kérdést: Dobrotka molnár triciklijén szállították az újságot szerte a járásba. • Ügy tudjuk, a felkelők lapjának csak néhány száma jelenhetett meg. Meddig teljesítette feladatát és milyen körülmények közölt szűnt meg? — Minél jobban fokozta az ellenség a nyomást, és minél inkább előbbre tört a felső-nyitrai felkelési terület szíve, Prievidza felé, annál intenzívebb volt a szerkesztőség munkája. A lap utolsó számát a nyomdagépben foglalták le a megszállók, akik a szerkesztőségben a további számokba előkészített anyagot s a berendezést is tönkre tették. A helyzet szinte olyan volt, hogy az egyik bejáraton nyomult be a Gestapo, a máslkon a szerkesztőség tagjai vonultak viszsza. A végsőkig kitartottunk s kemény kézszorítással vettünk búcsút egymástól, amikor fegyverrel a vállán ki-ki az alakulatához Indult, hogy a hegyekben folytassuk a harcot. SZÁNTÓ GYÖRGY A PÉNZ „KÁLVÁRIAJA" n A növekedő turistaforgalom nyomäri hazánkba özönlő külföldiek meglepődve állapították meg, hogy papírpénzeink nagyrésze rossz állapotban forog közkézen. Összetépve, összegyűrve, piszkosan, kiégetve. Hogy a papírpénz nem örökéletű, ahhoz nem fér kétség. Mégis sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a pénzeszközök élettartama hazánkban nagyon rövid. A bankfiókok és üzemek szüntelenül kivonják a forgalomból a megrongált, további használatra alkalmatlan papírpénzt. Hónap hónap után mintegy 50—60 mázsa papírpénz vándorol a Csehszlovák Állami Bank prágai bankjegytépőjébe. Összetépett, megcsonkított, -bepiszi kolt pénzeszközök, amelyele szüntelen vándorlásuk során többet szenvedtek, mint amennyit értéküknél fogva megérdemelnek. A bankjegytépöben aztán végkép befejezik vándorlásukat. A gépek vasfogai kásává szaggatják őket. KI tudja, talán Ismét papírpénz lesz belőlük. Az egész (művelet, az (ÍJ sorozat kinyomtatásának költségeivel együtt havonta mintegy 100 000 koronába kerül. A papírpénzt az IdS vasfoga és a folyamatos körforgás kétségkívül nagyon megviseli. Ezen változtatni nem lehet. Sajnos, ezt nagyon elősegítik azok, akik mondjuk csak ügy hanyagul zsebre gyűrik a pénzt, piszkos kézzel fogdossák, vagy összefirkálják. Jobb bánásmód mellett Jóval meghosszabbíthatnák a pénz életidejét. Hogy mennyi szennyeződés rakódhat le a pénzre? Talán hihetetlennek tűnik: a forgalomban lévő papírpénz rövid Idő után 10 százalékkal nehezebb. Egymillió korona értékű százkoronásnál a lerakódó szennyeződés egy egész kilogrammot tesz ki. Vannak, akik azt állítják, hogy papírpénzeink minősége rosszabb a többi országok fizetőeszközeinél. Felületei megfigyelés általában erre a véleményre vezet. Más országok papírpénzei általában jobb állapotban vannak. De miért? Másutt is úgy bánnak a pénzzel, mint nálunk? A világon 152 pénznem van. A földkerekség országainak azonban csak az ötödrésze nyom pénzt. Mi ezek közé tartozunk, magunk nyomjuk papírpénzeinket. A pénznyomás technikája rendkívül bonyolult, minden országban eltérő. Papírpénzeinket a legjobb papírra nyomjuk. A világ pénzeszközeivel összehasonlítva papírpénzeink grafika, papírminőség, kivitel, összbenyomás tekintetében a legjobbak közé tartoznak. Igyekezzünk megtartani ezt az előkelő helyet. Rajtunk is múlik. P. L. Elektronikus számítógép az ipar szolgálatában Ä Dnyeprodzserdzsinszkij ukrán nagyolvasztóban első ízben alkalmazták a Dnyepr elektronikus számítógépet, Martinkemencében történő olvasztás irányítására. Három különböző fajta acélt olvasztottak segítségével. A gép határozta meg az olvasztás fő technológiái folyamatát: megmutatta, hogyan, mikor és milyen mennyiségben és minőségben kell a keveréket és a tüzelőanyagot a nagyolvasztóba helyezni. A Dnyepr számítógép jelezte az olvasztás befejezésének időpontját is. Az elektronikus számítógép alkalmazásával a Martin kemencék teljesítőképessége 5—6 százalékkal növekszik. A

z utóbbi években mind nagyobb figyelmet szentelünk az anyagi érdekeltség le nem becsülhető szerepének, jelentőségének. Ez nemcsak elméleti síkon figyelhető meg, hanem egyre jobban, egyre fokozottabb mértékben a gyakorlatban is. Igazolódott ugyanis, hogy a tömegek éppen az anyagiakkal ösztönözhetők a legeredményesebben a jó és gyors munkára. Ahol ezt szem elől tévesztik, mulasztásuknak feltétlenül kárát látják. Annak ellenére, hogy ez általában ismeretes, sok még a következetlenség, felelőtlenség az anyagi érdekeltség elvének érvényesítésében. Nemrég egy ilyen esetről beszámoló levél érkezett Dunaszerdahelyről. Nem fontos, ki írta és honnét. A panaszt ugyanis még közbelépésünk előtt orvosolták, s ezért mellőzzük a címet. Maga az eset azonban tanulságos, megérdemli a figyelmet. Idézzük a levélből: „Szerelem böngészni a napisajtót, s többek között gyakran találkozom olyan cikkekkel, amelyek az anyagi érdekeltség nagy jelentőségéről, szerepéről szólnak. Ez szerintem is így van. Az anyagi érdekeltség elvének helyes, célszerű, érvényesítése sokat eredményezett és eredményezhet még társadálmunkban, de ha azt úgy „praktizálják" mint nálunk, akkor abból nemcsak semmi jó nem származhat, hanem ellenkezőleg: rontja majd a munka iránti viszonyt, elégedetlenséget, rossz hangulatot, végezetül pedig közönyt ébreszt az emberekben. Az év elején három emberünk távol az anyaüzemtől egy megrendelésen dolgozott. Nem sajnálták az Időt és járadságot — egyrészt, mert Ä bizalom forog kockán a berendezés üzembe helyezése függött munkájuktól, másrészt, mert jutalmat is ígértek arra az esetre, ha határidő előtt végeznek. A három szerelő tehát nyújtott műszakokban, úgy• szólván kora reggeltől késő estig dolgozott, hogy minél előbb termelhessen az üzem. Előbb is végezlek, mint ahogy azt a megállapodásban kikötötték. Jutalomképpen a megrendelés értékének két százalékát — ami tehát a jeladat határidő előtti teljesítéséért járt — üzemünk még áprilisban annak rendje és módja szerint megkapta, de a három szerelő az ebből törvényesen járó 20 százalékot még augusztusban sem kapta meg. Többszöri sürgetés, kérés ellenére sem tiidluk elintézni, hogy a megérdemelt jutalmat a munkásoknak kifizessék." Megdöbbentő. Ugyan milyen üzem az, ahol négy hónap alatt sem tudják elintézni, hogy a becsületes szerelők a már megérkezett jutalmat megkaphassák?! — gondoltuk. Sehogy sem tudtuk elképzelni, mi akadálya lehet ennek. Bosszankodva fontolgattuk, mennyire letörtek, dühösek, csalódottak lehetnek azok hárman. Hát érdemes volt agyonhajszolniuk magukat? És kétszeresen bosszankodtunk amiatt, hogy az üzem vezetősége ennyire felületes, ennyire hanyag, ennyire viszszaél az emberek bizalmával. Mert ezután volt-e hitele a munkások előtt az ilyen buzdító Ígéreteknek? Természetes, hogy nem! Efféle s hasonló gondolatokkal kerestük fel az üzemet. Ä panaszttevő igazsága bebizonyosodott. Minden úgy történt, ahogy írta. Különböző fórumokon foglalkoztak már az üggyel, a pártszervezet minden gyűlésén szóba került, az üzemi pártbizottság is legalább háromszor megtárgyalta s kérte a könyvelőséget: járjon már a dolognak végére. Mindhiába. Végül a járási pártbizottság közbelépése mégis eredménnyel járt. Harmadnapra kifizették a jutalmat. (Az érdekesség kedvéért megemlítjük, hogy summa summárum nem egészen hatszáz koronáról volt szó!). Két kérdésre kellett választ kapnunk: Miért húzódott az ügy négy hónapig? S ha elintézhető volt négy hónap után, miért nem lehetett előbb? A könyvelőség így magyarázta a dolgot: Nem volt még példa Ilyen Jutalomra, s nem tudtak vele mit kezdeni. A bank szerint külön számlát kellett volna nyitni az összeg számára, de miért nyissanak külön számlát, ha azt azonnal meg is kell szüntetni?! Mert hát nem maradt volna rajta semmi. Az üzem és a bank között — állítólag — tárgyalás tárgyalást követett, míg végül rájöttek, megoldható a probléma külön számla nélkül is: „Csapjuk az egészet a béralaphoz!" Odacsapták. Csakhogy megengedhetetlenül későn.. i Ezenkívül más is közbeszólt. Äz illető, aki az ügyet intézte, időközben szabadságon volt, és különben ís: fontosabb elitéznivalókban sem érzett hiányt. (Mármint viszonylag fontosabbakban, mert feltételezhető, hogyha az ő kétszáz koronájáról lett volna szó, lényegbevágóbb ügyet aligha ismert volna.) Sorolhatnánk még a hivatalnokok szokványos magyarázkodását, a bürokrácia érveit. Azonban szerintünk nincs, és nem is lehet elfogadható ok a magyarázkodásra. A megoldást — ha alaposan, akarással és nem félvállról vizsgálták volna a helyzetet — nyomban megtalálták volna. Nehéz elképzelni, hogy egy pénzügyi intézet és egy könyvelőgárda négy hónapig tanácstalan lenne Ilyen'ügyben... Különben is, a külön számla megnyitása sem vett volna annyi munkát igénybe, mint amennyi időt és energiát az üggyel kapcsolatban a különböző szervek és szervezetek elpazaroltak. Mert az erkölcsi kárt nem számítva, bosszantó az az idő és energiaveszteség, amelyet a bank, a könyvelőség, de főként a pártalapszervezet és a pártbizottság a bürokratikus módszerek és nehézségek miatt kénytelen volt elszenvedni. Munkájukat kétségtelenül fontosabb, sürgetőbb problémák is igényelték. De az erkölcsi kár sem lebecsülendő. Sőt! Ez a legnagyobb veszteség. SenkineJc sem áll jogában az emberek bizalmával hazardírozni. Még ha látszólag „csipp-csupp" jellegű is az tigy, emberségesen kellett volna intézni, azaz idejében és végérvényesen. Mert a jutalom, amit az anyagi érdekeltség elvének bizonyítására szántunk és szánunk, csak akkor töltötte volna be küldetését. Ilyen módszerekből igazán semmi jó sem származhat. íszój ŰJ SZÖ 2 * 1964. november 344.