Új Szó, 1964. november (17. évfolyam, 304-333.szám)

1964-11-19 / 322. szám, csütörtök

ň mesterfelderítő rádiósa Az utóbbi időben a világsajtó hasáb­jait bejárta a Sorge-iigy. Dr. Richard Sorge a harmincas években, a szovjet felderítő szolgálat megbízásából, meste­ri ügyeséggel épült be Tokióban a náci nagykövetségre es a japán fasizmus ve­zető posztjaira Rendkívül értékes infor­mációkat szolgálatott a Szovjetuniónak a fcerlin—Tokió tengely céljairól, tevékeny­ségéről, polilikai terveiről. A legnagyobb tette az volt, hogy jő előre figyelmez­tette Moszkvát ď német fasisztái; 1941. június 22-i támadására Sorgét, akinek tevékenységét leleplezték és Japánban kivégezték, halála ulán a Szovjetunió Hőse címmel tüntették ki. A Sorgc-ügy napvilágra kerülése ulán úerüit ki, hogy a kiváló felderítő össze­gyűjtött értesülésének továbbítója, rádió­sa. Max Christiansen-Klansen elvtárs, nyugdíjasként a Német Demokratikus Köztársaságban él. Kiausen! az újságírók kikérdezték egykori veszélyes munkájá­ról és Sárgával való együttműködéséről. Ezekből a visszaemlékezésekből ismerte­lünk néhány epizódot. DKW-Klausen 1929 márciusában Moszkvában egy harminc év körüli férfi szállt fel a transzszibériai vasútra. A férfi papír­jai Max Kiausen névre szóltak. A fog­lalkozás rovatban ez állt: kereskedő. Nemzetisége: német. Csitánál lépte át a szovjet határt a vonat, amely a Góbi-sivatag keleti szélén keresztül Harbinba vitt. Innen D a íren kikötőbe utazott Kiausen, olt hajóra szállt és a Sárga-tengeren ke­resztül Sanghaj volt az utazás végál­lomása. Kiausen Hamburgból származott. 1925 és 1929 között különböző német hajókon teljesített rádiósként szolgá­latot. Klausent mint kiváló rádióst a szovjet hírszerző és elhárító szervek felkérték, vállaljon el egy távol-keleti veszélyes megbízatást. A fiatal szov­jethatalom barátja azonnal beleegye­zett az ajánlatba. Klauson Sanghajban német üzletem­berként lépett fel és hamarosan is­mertté vált nemcsak a német koló­niában, hanem a városok soknemzeti­ségű üzleti köreiben, mint a német DKW motorok es autók vezérképviss­lője, ügy is emlegették, mint DKW­Klausent". De a kereskedés csak fedőfoglalko­zása volt. Kiausen ideje java részét kül építheti az adó-vevő berendezése­ket. Sanghaj keleti városnegyedében, Hongkiuban alkalmasnak látszik egy penzió. Kiausen be is költözik ide. Kis idő múlva azonban azt tapasztal­ja, hogy a rádió adás-vétel szempont­jából jó volna, sabbra kerülne. akinek ekkor már kiváló kapcsolatai vannak. Sorge mint különböző német újságok tudósítója, és a német, vala­mint a japán fasiszták szemében meg­bízható náci bejáratos Konoye minisz­terelnök irodájába és a császár ma­ha valamivel maga- gas rangú tisztjeit, generálisait is jó ismerősének mondhaíja. A „legjobb barátja" Eugen Ott ezredes, a német nagykövetség katonai attaséja. Ott ez­redes később a tokiói német nagykö­vetség vezetését veszi át. Elképzelhe­tő, hogy ilyen kapcsolatok alapján Sorge mindent tud, amit Tokió és Ber­A lakással feleség is jár A legfelső emeleten egy finn szár­mazású özvegyasszony lakik. Megpró­bálja rávenni, hogy cseréljenek la kást. Az asszonv azonban hallani s:em ! i" boszorkánykonyháin forralnak. Kiausen az ördöngös rádiós pedig mindent továbbít Moszkvába. Érdekes különben a két jó barát és elvtárs hivatalos megismerkedése. Egy tokiói német vendéglőben, a Fle akik a mandzsúriai háború eredmé­nyeképpen a városban megtelepedtek, angol rádiós-szakértőket szerződtet­tek, hogy fürkésszék ki a titkos adó rádió-adóállomások építésével, és eze-\ helyét. Kiausen azonban olyan művé­akar róla, különösen, mert kiderül, hogy Kiausen lakásának a bére maga­sabb az övénél. De a nagy vitában, amely olykor már veszekedésig fajult, a két ember között vonzalom támad. Megszeretik egymást és összeházasod­nak. Anna Christiansen Kiausen, egy fehér emigráns finn tiszt özvegye, férje hatására meggyőződéses kom­munista lesz, sőt a későbbiek folya­mán a férfi ve­szélyes hivatá­sának is hű társa. Közben Kiau­sen azzal az ürüggyel, hogy üzleti hálózatát bővíteni kíván­ja, Kaulonba, Kantonba, majd Mukdenbe uta­zik. Több hóna­pos tartózkodá­sainak eredmé­nyeképpen min­denütt adó-ve­vő rádióállomá­sokat épít és állít munkába, kiképzi e hírto­vábbítő eszkö­zök kezelőit is. Végül Mukdenben ahol ugyancsak DKW-Klausen néven együtt Sorgeval. Egyszer például egy válik ismertté. Közben a japánok, kórházból telefonálnak nekik, hogy Két pogány közt egy hazáért 300 éve halt meg Zrínyi Miklós KÉT ÉLETFORMÁT, két embertípust egyesít magában, a költőt és a had­vezért. Sorsszerű rendelése, hogy horvát hegyi királyok, bánok és már­tír-hadvezérek sarja,, kiknek „ötven sasfészekbői lengett zászlajuk", a vé gek védőjeként tündöklő huditettek­kel, s pályalutása tragikusságával írja be nevét a magyar történelembe, š ki­emelkedő költői munkásságával az irodalomba. Bátorságát, nagyszerű 'advezér: képességeit fél világ cso­dálta. Tiszteletére hálaadó ünnepsége­ket rendeznek, s Grüber páter szavai szerint győzelmeinek híre túlment uz Euphratesen és a Gangesen; tervei, úgy kuniul tiGinoi vciiucgiuucii, ľic j ... dermusban (Denevér) a német koló- , elképzelései azonban valahol mégis Max Kiausen: — a rádiózás „művésze" telepedik le, rendre elakadnak, s jelszava: a Sors bona nihil aliud (Jó szerencse, sem­mi másl) sorra elkerüli. A szigetvári hős dédunokájának ne­veltetését apja, Zrínyi György korai halála miatt II Ferdinánd király az ellenreformáció nagy alakjára, Páz­mány Péterre bízta. A jezsuita neve­lők mindeni elkövettek, hogy nevelt­mitit az M Kiausen & Co. j i ei k ( a ké l Zrínyi-fiú) a katolikus 1 vallás és a királyi ház iránti legna­gyobb odaadásban nőjenek fel. Grác, Bécs, Nagyszombat jelenti iskolái egy­egy állomását, a legnagyobb — iro­dalmunkat is gazdagító — hatást azonban olaszországi tanulmányútja gyakorolja rá. Nem a Habsburg-érde­kek álhatatos védelmét szolgáló fő­úri neveltelés, hanem a török ellenes honvédő harc, s az ezek során szer­zett politikai tapasztalatok okozták, hogy neveltetése ellenére nem vágta magát vigyázzba a „korszellem" előtt, hanem a nemzeti érdekeket felismer­ve, s látva az udvar ármánykodását, —a nemzeti szabadságharc bajnoka lett. nta náci pártvezetöje mutatja be őket egymásnak. Még később is nagyokat nevetnek a jeleneten, amikor a náci párt csoportvezetője szertartásosan így mutatta be egymásnak a két har­cost: „Volksgenosse Sorge, ismerked­jen meg a kitűnő honfitársunkkal, Volkgenossen Klausennal! Bizonyára jól megértik majd egymást!"' Kiausen korlátolt felelősségű társaság cég­jegyzoje. tizennégy alkalmazottat fog­lalkoztat, és különböző elektrotechni­kai alkatrészekel gyárt. Jut természe­tesen nemcsak eladásra, hanem a tit­kos adó-vevő készülékek számára is az alkatrészekből. Egyébként az kü­lön szórakozás Kiausen számára, hogy legjobb megrendelője a császári japán hadsereg. így olykor házhoz szállítják az értesüléseket. Egyébként Kiausen Tokióban na­gyon elővigyázatos. Csak saját DKW autójából, 60—30 kilométerre a város­tól, tehát mozgó rádióállomásként dolgozik. Támadás: 1941. június 22-én A házaspár kitűnően működik ken keresztül értesülések továbbítá­sával töltötte. Az ő nevéhez fűződik egy rövidhullámú rádióhálózat kiépí­tése Sanghajtól a mandzsúriai terüle­teken keresztül Vlagyivosztokig. 1929 júniusában például Harbinban tűnt fel, mert az úgynevezett mand­zsúriai vasúton, amelyet akkoriban a Szovjetunió Kínával együtt fele-fele részben tartott fenn, konfliktus tört ki. A kínaiak, majd a később beavat­kozó japánok a szovjet vasutasokat ki akarták szorítani a stratégiai fon­tosságú vasútvonalról. Még ugyanannak az évnek végén Sanghajban a Hotel Cathayban meg­ismerkedik dr. Richard Sorgeval, a szovjet felderítők távol-keleti főnöké­vel. Ettől kezdve több mint egy évti­zeden át munkájuk, sorsuk, életük el­választhatatlanul összekapcsolódik. Sorge utasítására Kiausen egy olyan lakást keres Sanghajban, ahol zavartalanul dolgozhat, feltűnés nél­sze a rádiózásnak, hogy az angol szakértők nem jutnak nyomára és feladják a hajszát. Az abból az időből származó jelentés szerint a szakértők megállapították: „Ismeretlen, a leg­korszerűbb felderítőmüszerekkei sem elérhető rádióadási módszerről van Sorge motorbaleset alkalmával rnegse besült. Kéri azonnal keressék fel. A kórházban Sorge hordágyon feküdt, de amint az orvosok elmondták, nem engedett magához nyúlni. A japán or­vosok nem értették, miért nem veszi igénybe az elsőegélyt. Kiderült, hogy a majdnem önkívületi állapotban levő Sorge ekkor is az ügyre gondolt: zse­beiben feljegyzések voltak, amelyeket Klausenéknak kellett biztonságba he­lyezniük. Kiausen továbbította rádión Moszk­vába azt a történelmi jelentést, amely­ben Sorge figyelmeztette a szovjet kormányt, hogy 1941. június 22-én a német csapatok megtámadják a Szov­jetuniót. „Minden órában új utasítá­sokat vártunk — meséli Kiausen. — Azt gondoltuk, hogy újabb kérdéseket kapunk és mindenekelőtt diplomáciai, katonai lépésekre számítottunk. Tisz­tában voltunk jelentésünk fontosságá­val. Amikor a háború kitört, Richard Sorge borzalmas állapotban volt. Azt A náci vezető közvetít 1933-ban visszarendelik Klausent Moszkvába. Három év viszonylag nyu­godt munkája következik. De ezek az esztendők egyben az új, még nagyobb és veszélyesebb feladatokra való fel­készülést is jelentik a Kiausen házas­párnak. 1935 novemberében Klausenék To­kióban tűnnek fel. A fedőfoglalkozás megint csak a kereskedelmi képvise­ie t- ismételgette: miért nem reagált az Tokióban újra találkozik a regi ér tesülésre Sztálin?" elvtárssal es baráttal, dr. Sorgeval, 1941 őszén Sorge és Kiausen is érezték, hogy valami nincs rendben, figyelik őket, esetleg nyomukra Ju­tottak. Mégis kitartottak, mert az ed­diginél is fontosabbnak tartották, hogy tájékoztassák az élethalálharc­ban álló Szovjetuniót. 1941. október 17-én este tíz órakor váltak el Sorgetól. Ez volt az utolsó találkozójuk. Másnap mindkettőjüket letartóztatták. A Sorge-csoport többi tagja is erre a sorsra jutott. A Szugamo fegyházban Sorgét kivégezték. Kiausen élet­fogytig tartó fegyházbüntetést kapott, feleségét hét évre elítélték. A büntetést Kiausen az egyik leg­borzalmasabb japán fegyházban, a Szugamo börtönben töltötte. Egy al- j szolutiznlu s kalommal amerikai bombatámadást , „ é l . I lom magvai i uralma alatt Erdélyben kezd politikai A lebombázott fegyintézetből még valósággá válni, e gondolat tovább­rnsszabb körülmények közé került, i vivője, legnagyobb elmélatirója azon­olyannylra, hogy 1945 októberében, ; ban ZrIny l i es z. A XVI. század végén megindult ún. 15 éves török háború két lényeges tanulságát tudatosítják ekkor a ma­gyarság legjobbjai, éspedig: egyrészt, hogy a török hadvezetés a legna­gyobb erőfeszítés árán sem képes bővíteni a hódoltság határait, más­részt hogy a Habsburg-ház nem tudja s nem is akarja megszabadítani az országot a barbár hódítók igájától. Pályakezdésekor a 17 éves ifjú, csák­tornyai várába érkezve, szembe ta­lálja magát a törökkel, a barbár hó­dítók rablásaival. A közvetlen élmény azlán fokozatosan felismerteti vele a tragikus történelmi tényt, nemzedé­kek tapasztalatát, hogy az udvarnak, Bécsnek nem fájnak a magyar sebek, az országot koncként kiszolgáltatják a töröknek, s a legkisebb gondjuk, hogy a hódítók a jobbágyok ezreit fűzik rabszíjra, s az elrabolt paraszt­gyerekekből janicsárokat nevelnek. Sőt az uralkodó ház nemcsak hogy a segítséggel késlekedik, de a török­kel diadalmas csatákat, vállalkozáso­kat vezető Zrínyit rendre meginti, megfenyegeti. A későbbiek során két­ségtelenül nagy iskola volt számára a harmincéves háború utolsó szaka­szában való részvétel is, amikor az uralkodó ház testvérháborút ösztönző politikájának aljasságával az ónodi csatában ismerkedik meg. Zrínyi du­nántúli magyarjai itt Rákóczi György erdélyi, tiszántúli hajdúi ellen küz­denek. Ezek a vonások, s a fokozódó ellentétek a rendkívül művelt és szé­les látókörrel rendelkező Zrínyivel fokozatosan és szükségszerűen felis­mertetik, hogy a török kiűzésének egyedüli ellenszere a nemzeti függet­lenség, hadsereg és királyság biztosí­tása. E felismeréstől kezdve dédelge­ti magában az önálló nemzeti had­sereg gondolatát is, hogy a „rusnya és elpuhult" nemesek helyett a nép egyszerű fiaiból toborzott hadakkal, minden külső segítséget mellőzve fel­szabadítsa az országot a török járom alól. Mohács után a három részre szakított, kifosztott, a társadalmi fej­lődésben elmaradt Magyarországon az önálló állam gondolata már koráb­ban is előtérbe került. A nemzeti ab­a központosított hata­I lom magyar változata Bethlen Gábor amikor az amerikai csapatok kiszaba­dították börtönéből a nyolcvankilós ember mindössze ötvenkilót nyomott. Tokióban találkozott Annával, felesé­] Kiemelkedő műveiben, az Aflumban i és a Szigeti Veszedelemben jóformán egy alvó közösséget riaszt, dédapja gével, akit ugyancsak kiszabadítottak Példáján keresztfll buzdít a harcra, a börtönből. l mf, a ,¥ a *? s való el­mélkedések-ben (1654 korul) a nem­Miután egy kicsit felerősítették j zeti ki l. áiy S ág eszméjét élesztgeti, a okét, ugyanazon a transzszibériai vas- , siralmas Panasz-ban (1655) pedig már útvonalon, amelyen tizenhét évvel az- j nyI 1tan állást foglal a Habsburg-ház előtt veszélyes útjára indult, Kiausen I eif e n. Moszkvába utazott. dulat évének hitte, valójában azonban a tragikus vég, a halálos bukás esz­tendeje lett. Elképzelése szerint a felszabadító hadjárat első állomása Nagykanizsa lett volna, azonban a császári haditanács visszaparancsolja öt. Téli hadjárata lázba hozta Euró­pát, köszönti őt a pápa, és a francia király, Montecuccoli, a császári ha­dak vezére azonban késlekedik, s a döntő ütközet kilátásai eredménytele­nek maradnak. A népszerűségére fél­tékeny uralkodó udvar nemcsak a nádorságtól ütötte el, hanem férfi ko­ra teljében, legnagyobb vállalkozása előtt korai halálát is előkészíti. A puska, melyet Bécsben őriztek, s melyen állítólag egy igen érdekes szöveg volt olvasható: „Ez a vadkan ölte meg Zrínyi Miklóst" aligha meg­lepő jelkép. Ha'talom, erőszak, vér, — a Habsburg fegyvertár önlényegét ta­núsító, leleplező tartozéka, melyet a későbbi korok és tragikus véget ért unokák esetében is — a császár és király nagyobb dicsőségére — rendre felvonultattak. Zrínyi elképzeléseihez, nagy tettei­hez, hősies 'harcához és akaratához éppen kedvenc jelszava, a „jó sze­rencse" nem csatlakozott, s ezt az or­szága függetlensége és önállósága el­vesztésével fizette meg. A Habsburg­seregektől később megtisztított haza gyarmati rabságba süllyedt, s a II. Rákóczi Ferenc felkelésében fellán­golt nemzeti önkormányzat és hadse­reg eszméje tragikus bukásra kárhoz­tatott. Az eszmét azonban nem lehet kiir­tani, egy nemzet emberséget követelő hősies harcát és elszántságát nem le­hel sem orgyilkos golyóval, sem bi­tóval elhallgattatni. Zrínyi, a reálpo­litikus, a tettek embere volt, s lényé­nek költői és hadvezéri kettősségét ő maga is tetteiben látja: ,.Nem írom pennával, Fekete tentával, De szablyám élivel, Ellenség vérivel Az én örök híremet". EZ A „HlR" sohse ragyogott olyan •fényesen, mint éppen napjainkban. Személyében a nagy államférfit, kivá­ló katonát és hadvezért tiszteljük; Platón, Arisztotelész, Cicero, Bacon, Macchiavelli, Homérosz, Vergíliusz, Dante, Petrarca és Tasso lángeszű csodálúját, a magyarság élő lelkiis­meretét, aki sok vonatkozásban korát megelőzve nemes eszmékért küzdött, s lantját és kardját egyaránt a haza szolgálatába állította. Kínságos, gyöt­relmes, kényszerítő körülmények ta­nították meg rá, hogy küzdeni kell a korral, s nem ráfeküdni áradó szeny­nyes hullámaira, — éppen a korért, a haza érdekében. Két pogány közt egy hazáért — igazi hazafihoz mél­tóan — „Fegyvert s vitézt énekel". A „középkor utolsó hegyfoka" hadve­zéri nagysága s költői tisztje — mint a magyar eposz halhatatlanja — előtt halála háromszázadik évfordulóján Ányos Pállal együtt őszinte hódolattal vallhatjuk: „Pompa gyanánt hordozd nagy nevét melledben!" FONOD ZOLTÁN Kohász munka közben (Bachan felvétele) 1946-ban Max Christiansen Kiausen és felesége hazatért Németországba és Berlinben telepedtek le. Csendben pergették dolgos életüket, és 1964-ig senki sem tudta róluk, hogy életük kockáztatásával milyen felbecsülhe­lietetlen szolgálatot tettek az ügynek, amelyre mindent feltettek. NEMES JÁNOS 1 KÜLTÖI, IRODALMI, haditudomány! és történelmi munkásságára a harc szüneteiben szakít magának időt. „A magyar vitézeknek dicsőséggel földbe temetett csontjai és azok nagy ielkeinek umhrál" nem hagyják öt pi­henni, s a „magyar romlásnak secu luinjában" harci riadóként fülébe I harsogják a „Ne bántsd a ma'gyart!" parancsszavai. 1664-et a döntés, a for­• Ilyen volt a fasizmus címmel filmmontázst készít Mihail Ronnn, Az év kilenc napja című nagy sikerű szov­jet film rendezője. Romm nemcsak a fasizmus társadalmi és történelmi gyökereit igyekszik feltárni dokumen­tumfilmjében, hanem azt is, hogy egy átlag polgár hogyan alakul át fa­siszta fenevaddá. A forgatókönyv szerint nemcsak régi filmhíradókat, hanem játékfilm részleteket, régi fényképeket és német grafikusok mű­veit is beépítik a filmbe. Ű| SZÓ 338 * 1964. november VT,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents