Új Szó, 1964. november (17. évfolyam, 304-333.szám)

1964-11-19 / 322. szám, csütörtök

A FELLENDÜLÉS JEGYÉBEM Eredményesek a CSEMADOK évzáró taggyűlései MEGKEZDŐDTEK a CSEMADOK helyi szervezeteinek évzáró taggyűlései. Ez az esemény mindig nagy jelentő-' ségű a szervezetek életében. A tagság számot ad arról, mit végzett az elmúlt választási időszakban és mire készül a jövőben. A CSEMADOK helyi szervezeteinek életét az utóbbi hónapokban az új munkaformák keresése és általában a kulturális munka fellendülése jellemezte. Az összejöveteleken most erről beszélnek a legtöbbet. Az évzáró taggyűlések nemcsak a helyi szervezetek, hanem a járási titkárságok munkáját is meghatárőzzák. A CSEMADOK košicei járási titkárságának munkáját például hetek óta az évzáró taggyűlések előkészítése és irányítása jelenti. Ezenkívül természetesen mást is végeznek. Gondot fordítanak a szervezeti élet fellendítésére, az új munkaformák meghono-. sítására és az új színházi idény előkészítésére. Fáradozásuk eredményes. A szervezeti élet megszilárdításánál az évzáró közgyűlések alkalmából aktivizálták az eddig tétlen helyi szervezeteket és újakat alakítottak. Az új munkaformák közül az irodalmi színpadokat szervezik sikerrel* A járásban eddig már három együttest alakítottak. Mindegyik kiválóan dolgozik. A tornai irodalmi színpad például rövid idő alatt háromszor, a szepsi irodalmi színpad pedig négyszer lépett fel. Sok sikert arat a már régebben alakult és országosan ismert kassai Új nemzedék irodalmi színpad is. A fiatalokból álló együttes jól szerepelt az év elején a Komáromban megrendezett Jókai-napoi kon s azóta többször is felhívta magára az érdeklődők figyelmét. Az Üj nemzedék jelenleg is szorgalmasan dolgozik és már készül a jövő évi Jókai-napokora, a csehszlovákiai magyar irodalmi színpadok l'i. ors?ágos fesztiváljára. Nem említették, de ez a terv

1 foglalkoztatja a tornai és a szepsi együttest is. A jeles vetélkedőn szintén részt szeretnének venni és gondolatban már most készülnek. A járási titkárság segíti az együtteseket és arra törekszik, hogy a meglevők példájára új irodalmi színpadokat szervezzen. Bíznak benne, hogy az iskolák, a művelődési otthonok és mások támogatásával sikerül újabb működő együtteseket szervezniük, és

1 sikerül a járásban fezt' a"rfrctnkaftM"inát is népszerűvé és elterjedtté tenni. -'•"

i ' '••• •••'• A szervezeti élet megszilárdítására és az új munkaformák meghonosítására irányuló törekvésük közben nem feledkeznek meg a hagyományos munkaformákról sem: igyekezettel szervezik az ének, tánc, és színjátszó együtteseket is. Érdemes megemlíteni, hogy a járásban nemcsak az újnak elkönyvelt irodalmi színpadok mozgalma lendült fel. Eredményesen dolgoznak az egyesek által „réginek" és „korszerűtlennek" tartott színjátszók is. Az új évadra is igényes dramaturgiai tervet dolgoztak ki. Műsorukon többek között Moliére: Dandln György, Tersánszky: Kakuk Marci, Jókai : az Aranyember és más klasszikus, valamint hazai és külföldi szerzők ismert és népszerű darabja szerepel. Sokat mond az is, hogy a műkedvelő színjátszók januárban megrendezésre kerülő járási versenyére a CSEMADOK helyi szervezeteinek színjátszói közül 16 együttes nevezett be. A legjobbak eljutnak a színjátszók kerületi versenyére. Akik itt ís helytállnak, részt vesznek a Jókainapok keretében megrendezendő országos szemlén. A JÁRÁSI TALÁLKOZÓ nemes vetélkedést ígér. Egyrészt azért, mert sokan szeretnének részt venni a. kerületi és országos szemléken, másrészt azért, mert az együttesek igényes darabokkal mutatkoznak be. A tornaiak például az Aranyember, a perényiek és a magyarbődiek a Kakuk Marci, a jászóiak a Dandi György, a csécsiek a Csikós, a szepsiek a Buborékok, az alsóláncaiak. Az elvesztett útlevél című színdarabbal lépnek fel. Hasonló műveket visznek színre a többi együttesek is. A régi dramaturgiai tervvel szemben — mikor sok esetben az igénytelenség és az elmaradott ízlés kiszolgálása került előtérbe —, a mostani műsorpolitika határozott fejlődésről tanúskodik. A bemutatók színvonalas játékot és sok sikert ígérnek, ami azért is fontos, mert a színjátszás éppúgy, mint a kulturális munka egyéb formája, a jövőben csak akkor lesz létjogosult, ha fejlődik, ha lépést tart az igényekkel, ha egyre többet ad. Az említett együttesek jó úton járnak. Beszédésen bizonyítják, hogy e hagyományos munkaforma nem avult el. Ellenkezőleg: jó kézben fellendül és időszerű. Természetesen nem véletlen, hogy a járás színjátszói jól dolgoznak. A CSEMADOK járási vezetősége a kerületi nemzeti bizottsággal karöltve erkölcsileg és anyagilag egyaránt támogatja mind a falusi, mind a városi csoportokat. A legtöbbet az iskoláztatásokkal, a rendszeres módszertani segítségget nyújtják. A járásban például — tudomásunk szerint magyar vonalon elsőnek — megszervezték a műkedvélő színjátszó együttesek vezetőinek és rendezőinek hoszszú lejáratú levelező tanfolyamát. A hároméves rendezőtanfolyamnak 36 hallgatója van. A tanulók részére évente kétszer 3—4 napos összpontosítást tartanak. Ez idén a második évfolyam anyagát tanulják. Az összpontosítások alkalmából osztják ki a távtanuláshoz szükséges anyagot, és ismert színházi szakemberek gyakorlati kérdésekről tartanak előadásokat. A hallgatók abból vizsgáznak, amit egész éven át otthon tanultak. A MÜKEDVELÖRENDEZÖK képzésének ez a formája több szempontból eredményes, összetartja a tanulókat, lépcsőzetesen.bővíti tudásukat, ugyanakkor figyelemmel kíséri mit ad a hallgató azért, amit az iskolától kapott ... A műkedvelő rendezők részére általában minden járásban tartanak iskolázásokat. E?éknek az évente megrendezésre kerülő, 3—4 íiapos, tanfolyamoknak azonban az a legna-' gyobb gyengéjük, hogy az előadások nem szisztematikusak, (gyakran ugyanazok ugyanazt mondják ugyanazoknak), az előadásokon olyanok is részt vesznek, akik még sohasem rendeztek és nincs remény, hogy valaha is rendezni fognak (tanfolyamra ezek csak úgy kerfflnek, hogy mások híján „ők vannak kéznél", ők hajlandók menni, tehát őket küldik), no és ami a legnagyobb fogyatékosság, az említett tanfolyamok nem kérik számon, hogy a hallgató a tanultakat érvényesíti-e a gyakorlatban, milyen munkát végez otthon... A košicei jé. rásban a hosszú lejáratú, lépcsőzetesen felépülő rendezőképzéssel ezt a problémát megoldották. S amint látható-eredményesen. A járásban egyre javul a csoportok műsorpolitikája, az együtteseket hozzáértők vezetik. Mindez a jó képzésnek, a kölcsönös kapcsolatnak, az irányított és ellenőrzött munkának köszönhető. A CSEMADOK járási vezetősége, a járási művelődési otthon vezetőségével közösen jelenleg a tánccsoportok vezetői részére készül a színjátszókéhoz hasonló Iskoláztatást szervezni. Az átgondolt, okos és felelősségteljes munka bizonyára ismét meghozza gyümölcsét. A JÁRÁSI VEZETŐSÉGNEK az évzáró taggyűlések előkészítésére fordított munkája is kamatozik. Az utóbbi napokban a járásban különösen a bodolói, a bódvavendégi és a színál helyi csoportok tartottak sikeres évzáró taggyűlést. Az elmúlt év munkájának felmérése mindenütt az újabb feladatvállalás és a CSEMADOK munkájának fellendítése jegyében zajlott le. A CSEMADOK bodolói helyi szervezete például tavaly mindössze 40 tagot számlált és alig dolgozott. Ma a helyi szervezet már több mint 100 tagból áll és jelentős munkát végez. A tagok megalakították a színjátszó és tánccsoportot, s a kulturális műsorokat az iskolákkal karöltve rendezik. A nyár folyamán táncegyüttesük háromszor, színjátszó együttesük kétszer lépett fel. Különösen Stribár Ilona, Csizmár Imre, Csizmár György, Takács Béla, Laczko József és Spisák Ferenc végzett jó munkát. Az új vezetőség Ádám Dezső elnökkel és Bodnár József titkárral az élen most új terveket sző. Tovább növelik a taglétszámot, ismeretterjesztő előadásokat, irodalmi esteket és színházi bemutatókat rendeznek, ugyanakkor — erejükhöz mérten — társadalmi munkával segítik a helyi művelődési otthon építését. Tavaly a CSEMADOK bódvavendégi helyi szervezete sem dicsekedhetett sok eredménnyel. Kevés volt a tagság létszáma és a kulturális munkában is lemaradtak. Jelenleg azonban már Itt is több mint száz tagja van a helyi szervezetnek. Fellendült az együttesek ténykedése is. Nyáron többek között Somogyiban és Nagyidán a CSEMADOK járási dal- és táncünnepélyein szerepeltek sikerrel. Magjavult a szervezet ismeretterjesztő munkája is. Politikai és gazdasági kérdésekről rendszeresen tartanak előadásokat. Az érdeklődés mind a kulturális műsorok, mind az ismeretterjesztő előadások iránt mindig nagy. A helyi szervezet munkájának fellendítése különösen Király József érdeme, aki fáradhatatlan szorgalommal szervezi az együtteseket és a falu kulturális életét. A téli időszakban tovább fokozzák munkájukat. Színházi bemutatókat, irodalmi vitaesteket és ismeretterjesztő előadásokat rendeznek. A JÁRÁS LEGJOBBJAI közé tartozik a CSEMADOK színai helyi csoportja... A színál táqcosok az év folyamán,, mintegy „harminc,, alkalommal szerepeltek. Helyben felléptek családi és társadalmi ünnepeken, voltak vendégszerepelni a szomszédos falvakban, bemutatkoztak a járási dal- és táncünnepélyen. Az együttes, melyet Erős Pálné vezet, mindenütt megnyerte a nézők tetszését. Sok elismerést arattak más munkával is. A kultúrház építésénél például több mint 2000 társadalmi munkaórát dolgoztak le. Jól szerepeltek a kultúrház megnyitóján is. Az ünnepet kulturális műsorral tették széppé, emlékezetessé. A JÁRÁSBAN a CSEMADOK-nak 32 helyi szervezete működik. Közülük egyesek már eddig is jól, mások viszont gyengébben dolgoztak. Az évzáró taggyűlések most fellendítették mind a járási bizottság, mind a helyi szervezetek munkáját. Reális tervek születtek, az együttesek — jobban, mint bármikor — feladatuknak érzik a kultúra terjesztését, ápolását. Munkájukról a rövidesen megrendezésre kerülő járási konferencián is beszámolnak. Eredményesen dolgoznak — lesz miről beszélniük. BALÁZS BÉLA Andrósy Tibor; FELSŐGARAM (tollrojz). KULTURÁLIS HÍREK • Kijevben Pantelelmon Muszijenkc szovjet műtörténész eddig ismeretlen Rembrandt-képet fedezett fel. A művész anyját ábrázoló 45x56 centiméter nagyságú képen infravörös sugár segítségével találta meg a kutató Rembrandt kézjegyét és a kép keletkezésének évszámát: 1628-at. • 1965 TAVASZÁN világszerte megemlékeznek Csajkovszkij születésének 125. évfordulójáról. A most indult hangverseny-évadban a moszkvai Filharmónia 25 Csajkovszkij bérleti hangverseny-sorozatot rendez. Hasonlóan gazdag jubileumi évet készített elő a leningrádi és a gorkiji Filharmónia ls. • San Francisco opera nélkül marad ebben az évadban, mivel az Opera igazgatósága elutasította a zenészek szakszervezetének kérését, hogy emeljék fel a zenekar tagjainak fizetését. • Párizs egyik külvárosában, VIIlejuifben új színház alakult. A Romáin Rolland nevét viselő színház névadójának, És eljön a nap című darabjával nyitotta meg kapuit. • 1969-ben emlékezik meg a világ Rotterdami Erasmus születésének 500. évfordulójáról. A holland királyi akadémia az évfordulóra a nagy humanista összes műveinek kritikai kiadását" készíti elő, ZALA JÓZSEF: Csokor helyeit, * Csók nélkül nem búcsúzom Tőled egyetlenegy órára sem, utolsó pillantásommal is hűséges szemed keresem. „Vigyázz magadra!' — ennyit mondasz s útravaló lehet-e szebb? Benne van e két röpke szóban bizalom, féltés, szeretet. Of érzék fejlődött ki bennünk, mely az ismert öttől elüt: bármily távolra vessen sorsunk, egymást érezzük mindenütt. Kölcsönösen sejtjük örökké, a másiknak mi tetszene, s az ellen, ami kettőnknek szent soha, egyik se vétene. A viszontlátás: örömünnep, — akár húsz évvel ezelőtt, — húsz éves mámorával telve megcsókolom a drága főt. IVAN BUNYIN: TARASCON Az 1930-as években Bunyln, a Nobel-díjas orosz író Dél-Francia^ országban élt. Ott írta „Provence-i mesék" című elbeszélésciklusát. Annak egyik darabja, a Tarascon a közelmúltban a szovjet Ogonyokban jelent meg. Élt hajdanán Tarasconban egy bi^ zonyos Josef nevű hordár, aki egy szép napon, miután letelt ideje itt a földön, meghalt. Alighogy kiadta a lelkét, abban,a szempillantásban átrepült a túlvilágra, az örökkévalóságba. Repült, repüli és nem tudta, meddig kell repülnie. És azt sem tudta, hová, a bizonytalanságtól és a rémülettől vacogott a foga. Körülötte beláthatatlan sötétség. Végre, hála istennek, valami fényt látott a távolban. Még egy pillanat, s Josef máris a paradicsom kapujához ért. Kifújta magát egy kicsit, aztán bezörgetett: — Nyissák ki, legyenek szívesek. — Ki az? — kérdezte Szent Péter az ajtó mögül. — Én vagyok, apostol uram. — Ki az az „ón"? — Josef, a hordár. — Tarasconi Josef? — Én magam, apostol uram. Szent Péter dühbe gurult. — Hogyan! Tarasconi Josef? Hogy merészelsz te, semmirekellő, ide tolakodni! Te, aki húsz óv alatt egyetlen Imát sem voltál képes elmondani! Aki, amikor hívtak: „Josef, gyere a misére!" — gúnyos mosollyal válaszoltad: „Jó, csak hadd egyek, hadd igyak előbb". Aki nevetett a mennydörgésen. Aki pénteki napokon is fiúst falt, és, még gúftyojódott is,:, „De hiszen mi is húsbói vagyunk!" Aki nem vetett keresztet, mikor harangoztak, ahogyan Jó keresztényhez illik, és gerendán lógó malachoz hasonlította a harangot. Josef azonban nem jött zavarba. — Jó — mondta —, hiába tagadnám: vétkeztem. De őszintén megvallva, én erről nem tehetek: honnan tudhattam volna, hogy ez a „túlvilág" nem tréfa-e vajon? Na, de mindegy, a maga kezében vagyok: tegyen velem, amit akar. Csalt engedje meg, istennek szent szolgája, hogy kérjek magától egy kis szívességet: hadd láthassam viszont a bácsikámat, elmondhatnám neki, mi újság Tarasconban. — Miféle bácsikádat? — Frederic bácsit, apostol uram. — Fredericet? De neki nem kevesebb, mint száz esztendőt a tisztítótűzben kell töltenie! — Édes szülőanyám! Száz évet! De hát miért? — Hiszen tudod magad is, hogy ő szokta vinni a feszületet a körmenetben, és hogy egyszer valaki a tömegből kinevette, mondván: „Nézzétek csak, hogy görnyed Frederic! Mit visz ez a szerencsétlen?" És erre Frederic megdühödött: ,Mitl Mit! Egy bolondot, amilyen te vagy, te fatuskó!" Ebben a szempillanatban elterült, ütés érte, és meghalt. — Na akkor — mondta Josef megnyugodva — engedje meg, hogy találkozhassak Dorottya nénémmel, ö aztán istenfélő volt, akár egy angyal, nem úgy mint a bácsikám. — Hah! A nénéd, kedvesem, a pokol legfenekén van. Josef elmosolyodott. — Na, ezen nem csodálkozom, apostol uram: gonosz asszony volt, való igaz, akár a kígyó. Képzelje csak el, mi történt egyszer ... — Josef, hagyj békén engem, nyakig vagyok munkával. — Annyira el van foglalva, istennek szent szolgája? No, ba így van, akkor elhallgatok. De engedje meg, hogy legalább egy pillantást vessek erre a paradicsomi életre, amelyet nálunk a földön ilyen csodálatos szépre festenek. — Még mit nem! Toronyóra láncostul nem kellene? — Péter atyám, az istenre kérem! Legalább megboldogult apámra való tekintettel, aki mint maga előtt is ismeretes, mindig igen odaadó híve volt önnek. — Apádra való tekintettel? No persze, ez már más dolog. De figyelmeztetlek: csak az urroa hegyé, dughatod be az ajtón, — Ez nekem teljességgel elegendő, apostol uram. A paradicsom ajtaja egy kicsikét kinyílott. Alighogy megmozdult az ajtó, Josef hirtelen oldalt fordult, s a következő pillanatban már belül is volt, — Ez meg micsoda eljárás? — kiáltott rá az apostol. — Hogyne fordultam volna ell — kiabált a tarasconi ís. — Egyenesen megvakított a fényesség. De ne nyugtalankodjon, tartom magam a megállapodáshoz, egyetlen lépést sem teszek tovább. Valóban csodálatos itt maguknál. Micsoda muzsikai És milyen szép minden! — Ismétlem — mondta Péter szigorúan — nincs időm fecsegni veled. Kigyönyörködted magad — most pedig isten hírével 1 — Kérem, apostol uram, ne zavartassa magát — válaszolt Josef előzékenyen. — Ha önnek valami halaszthatatlan dolga van, tessék, csak menjen, egyáltalán nem fogok megsértődni. És a távozásom miatt se nyugtai lankodjon: ha eljön az ideje, megyek. Nekem egyébként a legkevésbé sem sietős a dolgom. — De hát megegyeztünk, högy csak bekukkantasz! — Istenem, miért idegeskedik-szent atyám? Megérteném, ha szűk lenne itt a hely, de hála istennek, van Itt hely mindenki számára bővenl — Én pedig azt mondom neked: távozz innen, mert ha az úristen véletlen erre talál jönni... — Az úristennel nekem semmi dolgom! Távozni pedig nem óhajtok. Szent Péter toppantott, megrántotta a vállát és elment megkeresni Szent Yvest. — Szent Yves, te jogász vagy, adj nekem tanácsot. Rettenetes helyzetbe kerültem. Ez és ez történt... Most mit tegyek? — Nagyon egyszerű a dolgod — felelte Szent Yves. — Kerítesz egy ügyes ügyvédet és a rendőrfőnök segítségével magának az úristennek a bírósága elé állíttatod ezt a fent ne- . vezett Josefet. Elkezdtek keresni a paradicsomban ügyvédei;. Kiderült, hogy ott soha az életben nem volt még ügyvéd. Rendőrfőnök pedig még kevésbé. Szent Péter teljesen letört. Látja, hogy jön isten szolgája, Luka. Azt mondja neki: — Kedves barátom! Valami Tarasconi Josef álnok módon becsúszott a paradicsom ajtaján, és nem tudom, miképpen lehetne eltávolítani. — Azt mondod, tarasconi!? — Igen, tarasconi. — Ö, istenem! — mondta Luka. — Ha az az ember tarasconi, semmi sem könnyebb, mint eltávolítani innen. Magad is tudod, hogy én gyakran megfordulok azon a vidéken, én nagyon Jól ismerem a tarasconiakat. Rögtön meglátod, mit kell itt tenni... Ebben'a pillanatban egy csapat angyal röpült el' fölöttük. — Megálljatok! — kiáltott nekik Luka. — Pszt! Várjatok egy kicsit! Az angyalkák megálltak. — Gyerekek! Repüljetek gyorsan a paradicsom fala mögé és kiáltsatok teli torokból: „Bikák! Bikák! Jönnek a bikák!" Az angyalkák ismét szárnyra kaptak, és nyomban felhallattszott a fal mögül zengő kiáltásuk: „Jönnek a bikák! Jönnek a bikák!" Josef, mint aki ez eszét vesztette, rohant az ajtóhoz. — Az ördög vigyen el engem! Jönnek a bikák! — üvöltött és kiviharzott a paradicsomból. C zent Péter sietve becsapta mö** götte az ajtót, és odament a kémlelőnyíláshoz: — Na, mi van Josef? Ki tette bolonddá a másikat? Mondj búcsút a paradicsomnak! — Fütyülök a maguk paradicsomára! — kiáltotta Josef. Azután levetette magát fejjel előre, egyenesen a feneketlen pokolba. 1984, november 19. Ü ÜJ SZÖ 2