Új Szó, 1964. október (17. évfolyam, 273-303.szám)

1964-10-10 / 282. szám, szombat

tí IB S S S 8*13 II 23 0 S B00 HWB Q S> DB Ä válság kísérlete az Appenninek fölöli Olaszország ismét kormányválság küszöbén áll. A másodig Moro-kor­mány alig két hónappal hivatalba lé­pése után megint odajutott, hogy a szemfényvesztő manőverezéssel össze­tákolt „balközép" kormánykoalíció, négy párt laza szövetsége, minden pillanatban felborulhat. Az olasz kormány, pontosabban az utóbbi évek ún. balközép kormányai­nak legtöbb nehézsége és bukása rendszerint két fő okból ered. Az egyik az ország hanyatló gazdasági helyzete, a kereszténydemokraták ál­tal felfújt „gazdasági csoda" szappan­búborékának szétpattanása. Az 1958 és 1963 közötti évek számukra „meg­magyarázhatatlan" konjunktúráját „olasz gazdasági csodaként" könyvel­ték el, s most, miután a termelés ér­lékenyen csökken, a monopóliumok jeszteségét a dolgozókkal, az adófi­zető kisemberekkel szeretnék megfi­:ettetni. Erre a kapitalista igazságta­anságra mi sem jellemzőbb, mint az, ipgy a konjunktúra éveiben a mono­lóliumok profitja általában 125 szá­:alékkal növekedett, ugyanakkor a teresetek csak 14,6 százalékkal na­iyobbodtak. Most, amikor válságjelek nutatkoznak az olasz gazdaságban, szaporodnak az inflációs jelenségek, a tőkés urak megint csak a dolgo­zók rovására akarnak kievickélni a gazdasági nehézségekből. Drágultak a megélhetési cikkek, a vasúti viteldíj, a mozijegy, a közszolgáltatások, na­gyobb a munkanélküliség stb. Érthe­tő, hogy a lakosság, — éppen most a közelgő községi választások előtt — nagyon elégedetlen a helyzettél, s ebben a légkörben kerül sor az ön­magukban sem egységes pártok pár­bajára egy halva született kormány­koalícióban. NENNI NEM TUD NEMET MONDANI Az olasz politikai élet küzdőterén lejátszódó erőpróbát csak akkor ért­jük meg, ha ismerjük a rövid múltú „balközép" vagy középbaloldali irány­zat történetét. Nem véletlen, hogy gondolata a kereszténydemokrata párt berkeiben fogant meg. A „balközép kormány" — a modernebb felfogású és alkalmazkodóbb kereszténydemok­raták tetszetős eszköze volt a többé­kevésbé látszatszocialista politikát hirdető partok J Nenni, Saragat) esz­mei lefegyverzésére. A tét elsősorban Nenni volt, aki 1956-ig közös platformra tudott he­lyezkedni a kommunistákkal. Nenni „harapott a csalétekre" — megszüle­tett az első „balközép" Moro kormány, mely nemsokára dicstelenül megbu­kott. Így kezdődött Nenni lepaktálása a jobboldali burzsoáziával. Az osztály­együttműködés áruló politikáját kö­vető szocialista vezér egymás után adta fel pártja pozícióig valamennyi lényeges kérdésben magáévá tette a kereszténydemokraták álláspontját, s így saját pártja tömegeivel is szem­bekerült. A Nenni-féle vezetőség és az együttműködés politikájával elége­detlen szárny összecsapása akkor nyilvánult meg konkrét formában, amikor baloldaliságuk miatt pártbün­tetéssel sújtott olasz szocialisták cso­portja tavaly Tullio V.echietti vezeté­sével kilépett Nenni pártjából és a Proletáregység Olasz Szocialista Párt­ja néven új unitarista pártot alapí­tott. EGYRE LEJJEBB A LEJTÖN A nagy tekintélynek örvendő és a tavalyi választásokon 4 millió szava­zatot szerző Olasz Szocialista Párt egyharmada hátat fordított Neműnek, s ezt a párt erkölcsileg-politikailag megsínylette. Nenni a baloldal kilépé­se után még kevésbé tudott ellenáll­ni a kormánykoalícióban hegemóniá­ra törő kereszténydemokratákkal. Ha ellenzéki álláspontra is helyezkedik néha, mint például az iskolák kérdé­sében, érre čsak a koalíciós pártok közti féltékenység és vetekedés kész­teti, mert ügyelni -kell a látszatra, ha nem akarja további tömegek lemor­zsolódását. Az osztályegyüttműködés politikája erkölcsi és politikai kátyúba juttatta Nénnit. A kereszténydemokraták jobb­oldali körei, amelyek azelőtt Nenni „demokratikus irányelveit" állították szembe az igazi baloldali szocialisták­kal, ma már Nenninek is nyíltan dik­tálnak, sőt annyira lehetetlenné te­szik a szocialista pártot, hogy Nenni már fuzionálásra gondol Saragat szo­ciáldemokratáival, ugyanakkor pártjá­ból ki akar lépni a Lombardi-féle el­lenzéki csoport. A VÁLSÁGOT ELODÁZTÁK, DE.. . V A most fenyegető kormányválságot az sietteti, hogy a szintén egységes keresztélydemokrata párt (4 frakció­ból áll) Moroval is szembenálló ultra­jobboldali csoportja még a látszat­együttműködést is meg akarja szaki, tani a baloldali, elsősorban magukat szocialistáknak nevező pártokkal. Ez a csoport egyenesen bojkottálja a kor. mány programját, kereken kijelenti, hogy nem hajlandó a szocialistákkal együttműködni. Ez a meglepetésszerű támadás a szocialisták vezetőit is színvallásra késztette. Nos, igazi szo­ciáldemokrata módon oldották meg a kormánykoalíció kérdését: megfon­tolás tárgya, hogy továbbra is részt vegyenek-e az ilyen „balközép" kor­mányban, de felsőbb érdekekre hivat­kozva még nem akarják kenyértörés­re vinni a dolgot. Vagyis: megint csak behódoltak. fi HELYES UTAT A KOMMUNISTÁK MUTATJÁK A kormányválság kitörésének köz­vetlen veszélye elhárult, a válság azonban tovább kísért. Minden józa­nul gondolkodó politikusban felötlik a kérdés: Hogyan tovább? A Nenni-féle szocialisták leszere­peltek. Saragat nem számíthat vezető szerepre a tömegek körében, mert pártja öröktől fogva a jobboldal sze­kerét tolta. Melyik párt lehet akkor a tömegek szószólója, érdekeinek iga­zi védelmezője a kommunista párton kívül? A kommunisták a munkásosztály egységét hirdetik, s ebben teljesen egyetértenek Vechietti új szocialista pártjával, amely már hivatalos nevé­ben is fő célként jelöli meg a pro­letáregység kivívását. Ez a gyakor­latban azt jelenti, hogy a balközép kormánykoalíció két fő pártjában — a kereszténydemokrata és a szocialis­ta pártban megindult polarizálódási folyamatot követve e pártok baloldali gondolkodású legforradalmibb cso­portjaiból és más rétegekből ki kell alakítani egy olyan egységes frontot, amely majd érvényesíteni tudja aka­ratát a jelen és jövő kormányban. Tehát a kommunisták, a PSIUP (Ve­chietti párt), a szocialisták, a hívó katolikus munkások stb. olyan széles akciófrontja alkothat csak erős gát­falat a szélsőjobboldali keresztényde­mokrata és monopolista mesterkedé­sekkel szemben, amely politikai meg­győződésre, elvi nézeteltérésekre, szo­rosabb értelemben vett pártállásra va­ló tekintet nélkül milliós tömegeket mozgatna meg a dolgozók létérdekei­nek, egy egészséges balratolódásnak érdekében. A közelgő községi választások meg­mutatják, hogyan sikerül kikovácsol­ni a dolgozók egységét, hogyan érvé­nyesül majd a gyakorlatban a prole­tár egység és szolidaritás ereje. LÖR1NCZ LÁSZLÓ Üj szovjet gyógyszer A moszkvai Béke úti Pasteur Járványtani és Mikrobiológiai Kutató Intézet szérumkészít­ményeivel már régen felhívta magára a fi­gyelmet. Itt dolgozik két világhírű Lenin-dí­jas tudós, Csumakov és Szmorogyincev profesz­szor, akik a legfondor­latosabb betegségek el­lenszerét, illetve meg­előzésének módját ke­resik. Az ő vezetésük­kel Sikina és Bojcsuk kandidátusok az elég­gé elterjedt és sok he­lyütt végzetes kimenet­lű kanyaró elleni védő­oltás módját kutatták. Kudarcokkal válta­kozó sikerekben eltelt hónapok után végre ki­tenyésztették a szüksé­ges baktériumkultúrát és megtalálták az el­lenanyagot. Már csak a próba maradt hátra. Otthon a családban is alkalmazták, másokon is segítettek, de ... Szóval komoly bizonyí­tékok kellettek arra, hogy bevezethessék az oltóanyag sorozatgyár­tását és elterjesztését. Az egyik bölcsődében 18 gyermeket oltottak be. Várták a hatást. A beoltott gyerekek nyű­gösek lettek, beláza­sodtak, általában a ka­nyaró tünetei mutatkoz­tak rajtuk. A két tudós elkészült a legrosz­szabbra. Kudarc. Az!'ol­tás ótá közben tíz nap telt el és a betegség tünetei csak azokon a gyermekeken mutatkoz­nak, akiket beoltottak. A többi makkegészsé­ges. Tehát ez nem lehet kanyaró, hanem az ol­tóanyag reakciója ... A kísérlet sikerült. Az oltóanyagot azóta a szovjetország minden részébe szállítják és nagy sikerrel alkalmaz­zák. Épül a Kraszno­jarszki óriás A bejefezése után 5 millió kW kapa­citással működő krasznojarszki ví­zi erőmű építői már kétmillió köb­méter betont rakr. tak le. A tajgában folyik a távvezeték építése. A képeit: A nagy építkezés színhelye. (CTK — TASZS3 felvétele). Mit bizonyítónak az amuri sziklarajzok ľ Az Amur, Angara, Lena, S'zelenga, Jenyiszej és más szibériai folyók kies vidéke több ezer éves sziklarajzokban bővelkedik. A folyók elemi erejével különös alakúra csiszolt bazaltkövek között olyanok is vannak, amelyek kígyó vagy majomtorzóként rémítik a régészeket. Ez a sajá­tos álarc nem az elemek műve, emberi kéz alkotta évzredekkel ezelőtt. A régészek figyelmét különösen felkeltette Szakacsi-Aljan nanáj tele­pülés. Az őslakók körében nem is él­nek olyan legendák, amelyek az em­beri civilizációnál jóval előbb kelet­keztek. Az egyik szerint kezdetben nem egy, hanem három nap volt, s annyira hevítették a földet, hogy min­den megolvadt. Ekkor egy félisten nyíllal lelőtte a két felesleges napot, a harmadikat pedig megsebesítette, hogy ne siessen annyira ... Ehhez az ősi kultúrához tartoznak az amuri sziklarajzok és a nanájok körében ma is alkalmazott különféle díszítések, melyeknek jellegzetessége a hullámokra emlékeztető spirális. Ez lelhető fel a haöarovszki múzeumben őrzött halbőrkaftánokon is. E kultúra eredetét iíletően a tudó­sok véleménye sokáig éttér*. A kínai­ak azt állították, hogy az itteni né­pek tőlük vették át az említett művé­szeti elemeket. A legújabb kutatás, a jellegzetes nanáj falvakban talált nép­művészeti alkotások elemzése azon­ban bebizonyította, hogy olyan ősi kultúra nyomairól van szó, amely már évezredekkel ezelőtt fényko'rát élte, sőt a spirálisos díszítést a Kom­szomolszk melletti Kondonban talált kőkorszakbeli edényeken is fellelték. A szovjet tudósok, régészek arra a kö­vetkeztetésre jutottak, hogy vadászó, halászó népek sajátos kultúrájának emlékeiről van szó, amit a kínaiak most nagyhatalmi sovinizmusukban tej akarnak' sejátHam. JAz Izvesztyija nyomára}. AT Usszuri folyó völgyében a sere­metyevói sziklák­ba vésett érdekes "maszk. Vendéglőbe mentem vacsorázni. Kerestem magamnak egy szerény helyet a sarokban és senkire ügyet se vetettem. Nem szeretek túlsá­gosan az emberek szeme előtt lenni. Egyszer egy évben megyek vendéglőbe, abban elvégre semmi sincs, de megláthat valaki, és máris azt fogják mondani: — Lám, lám! Ez a Kovács ven­déglőbe jár. Az ő keresete mellett.. Honnan veszi ilyesmire a pénzt? ... — Higgyék el, igazán jobb, ha az embert senki se látja. Míg a bifsztekre vártam, belépett Varga, a főnököm, kolléganőkkel. Feketénével. „Baj van!" — gondolom magamban „Most észrevesznek... És holnap már azt fogják mondani, hogy ..." Összehúztam magam, és orromat az újságba dugtam ... Talán nem vesznek észre ... Varga észrevett.. . Bocsánatot kért a társ­nőjétől és felém indult... — Nocsak, nocsak — mondja. — Vendég­lőbe járogatunk? — Ugyan dehogy, — nyögöm — már nem is tudom, mikor voltam utoljára vendéglőben, most is csak úgy véletlenül ugrottam be va­csorázni. — Ertem én, értem, bólogat, — ismerem eeeket a vacsorákat... Ám legyen . .. Egyi­künk sem ártatlan. Szóval, hogy rövid legyek: engem nem láttál! Erted? És én se láttalak té­ged. Igyekszem pontosabban megérteni: — A hölggyel nem láttam itt magát, vagy a hölgy nélkül? — Természetesen a hölgy nélkül! A felesé gemnek meg azt Jogom mondani, hogy veled ooltam esti értekezleten ... — Rendben van — egyeztem bele —, de mi legyen, ha a férje megkérdi, hogy őt nem lát­tah-e? — Azt mondod neki, hogy nem láttad. — Az gyanús lenne. — Hát akkor mondd neki, hogy együtt vol tatok moziban. Elvégre barátságban nagy a fér­jével. — Igen ám, csakhogy én magával voltam esti értekezleten. — Azt mondod neki, hogy hamarább elen­gedtelek, és hogy aztán mentél vele moziba. — Hát rendben van — mondom. — De legyen szegen talált téged az utcán és alig bírt naza­vinni. Aztán nehogy eláruld. — Micsoda? Hogy én részeg voltam? — Kis híján a lélegzetem is elakadt. — Mit tehetett volna? Valamit csak ki kel­lett találnia! Te voltál az első, aki eszébe ju­tott Arkagyij Arkanov. K O RH/ N TA szíves kérdezze meg a hölgytől, milyen filmet láttunk. A főnököm otthagyott, én meg nekiláttam a bijszteknek ... Ekkor valaki megveregeti a vál­lam. Felkapom a fejem a bifsztekről, és látom, hogy Kántor áll mellettem a beszerzési osztály­ról. — Szervusz! — mondja gyengéden. — Nem voltam itt. Világos? — Itt ül Varga Feketénével — figyelmezte­tem. — Eszrevesznek ... — Nem látlak itt, és én se láttam őket — magyarázza Kántor. — De a biztonság kedvé­ért: együtt ültünk a könyvtárban. — Nem megy mondom. — Feketénével voltam moziban. — Szó se lehet róla! Az nem megy! — tört ki Kántor. — F eket éné nem volt hajlandó ve led moziba menni. A barátnőjét ment meglátó gatni. Különben, hogy el ne felejtsem, két órá val. ezelőtt itt volt Pál. Tehát öt se láttad itt — Igazad van, valóban nem láttam. Két órá val ezelőtt még nem voltam itt. — Ne beszélj ostobaságokat! Tegnap Németh éjfél után két órákor ment haza és azt mondta a feleségének, azért jött későn, mert holtré — Mécfazt akartam mondani, ha esetleg szó­ba kerülne, a múlt kedden kávéházba hívtál, de én nem mentem veled — előadásra mentem. Aztán valahogy el ne felejtsd! Alighogy Kántor elment, megszólal valaki a hátam mögött: — Szabad ez a szék, kérem? Az ember, aki az asztalomhoz telepedett, va­lahogy ismerősnek tűnt. — Bocsánat — fordultam hozzá. — En már magát valahol láttam. — Hol? — lett úrrá a nyugtalanság asztal­társamon. — Valahol, nem tudom, hol — felelem. . — Nem voltam ott! — Hol? — érdeklődtem ezúttal én. — Ott, ahol maga látott! — Nem ott láttam magát, ahol maga gondol­ta. — Mindegy, úgy se voltam ott! Különben ts, •nindjárt itt lesz a feleségem. Szóval, hogy megértsük egymást: én nem ismerem magát, maga nem ismer engem. A hölgy, aki az asztalunkhoz ült, az unoka­'estvérem felesége volt. — Nem láttalak — súgtom oda neki. Nem is vagyok itt. A könyvtárban ülök. Asztalunkhoz lépett a pincér ôs aiszkréten félrehívott... — Ide hallgasson — vágott bele szaporán. — Bifszteket evett. De ha meg találnák kér­dezni, nem bifszteket evett. Az elszámolás miatt, érti? Beírom magának, hogy négy bécsi szeletet fogyasztott, fizetni pedig rostélyost fog... Ügy éreztem, hogy lassan kezdek megzava­rodni. lagazán, ha úgy végiggondolom, életem az utóbbi napokban enyhén szólva különös volt. Egy héttel ezelőtt kávéházba invitáltam a bará­tomat, mikor az előadásra készült. Tegnap a kollégám félholtan vonszolt haza, és miattam maga is megkésett. Ma ugyanazon időben mo­ziban voltam a barátom feleségével, értekez­leten ültem és a könyvtárban voltam. Emel­lett még képes voltam arra is, hogy elfogyasz­szak négy bécsi szeletet. Saját gondolataimba — akár a pókhálóba — bonyolódva hazavánszorogtam. Alig nyitot­tam ki az ajtót, már csengett is a telefon. An­nak a Feketénének a férje hívott fel, aki a vendéglőben ült Vargával, a főnökömmel. — Ide hallgass! — mondja Feketéné férje. — A feleségem ma a barátnőjénél volt. Azt mondtam neki, hogy, ma veled, meg a főnö­köddel, Vargával vacsoráztam. Szóval, kérlek, ha megkérdezné tőled, valahogy össze ne za­vard! Aztán azt is szerette volna még tudni a feleségem, hová tettem a fizetésemet. Azt mondtam neki, hogy összeverekedtél a pincér­rel, •összetörtél egy csomó üveget, s a kárt én fizettem meg helyetted. Lecsaptam a hallgatót és rádöbbentem, hogy el vagyok veszve. Á segítség csupán egy lehet — mindent letagadni. Senkit se ismerek. Soha senkit se láttam. Sehol se voltam. Ezért egy nagy kérésem van önökhöz: ezt az elbeszélést nem olvasták, soha semmi ilyesmit nem írtam, és egyáltalán soha nem is hallottak rólam! BABOS LÁSZLÓ fordítása SZŐ 4 * 1984. október »,

Next

/
Thumbnails
Contents