Új Szó, 1964. október (17. évfolyam, 273-303.szám)

1964-10-08 / 280. szám, csütörtök

SZEMLÉLŐDÉS KÖZBEN A Két és fél hét telt el azóta, hogy bezárta kapuit a brnői nemzetközi vásár, az ott kiállított gépek és wmm'í berendezések azonban korántsem kerültek le a szak­<• emberek mindennapi megbeszélésének napirendjéről. ^ ^ Azért említjük a szakembereket, mert a>z idén első­sorban is nekik mutatták be a kiállítás újdonságait, y érdekességeit. A mezőgazdasági gépekről és beren­< • dezésekről például hét alkalommal tartottak ún. szaknapoit, melyeken a sok ezer résatvevő egyrészt megismerkedhetett a legújabb hazai és külföldi gép­< • újdonságokkal, másrészt nemcsak meghallgathatták ^ t a tanácsokat, hanem főként a mezőgazdasági üzemek gyakorlati szakemberei, gépkezelői értékes megjegy­y zésekkel segítették a gépfejlesztő szakemberek to* vábbi kutató munkáját. Még felsorolni is hosszú lenne a vásáron bemutatott mezőgazdasági gépeket. Három héttel ezelőtt a gé-. pek szemlélése közben arra gondol­tam, hogy ez nem is olyan különlege­sen fontos, hiszen nagyobb részükkel részben a gyakorlatban, részben a vá­sáron, illetve a vásár ideje alatt az újságok hasábjain már találkozhattak az olvasók. Igen, mind a látogató, mind az olvasó meggyőződhetett ar­ról, hogy a kiállított mezőgazdasági gépek jelentős része már nem újdon­ság. így talán felesleges lenne bemu­tatnunk például az egyik aranyérmes mezőgazdasági gépet, az SZK-4-es szovjet kombájnt, amely tulajdonkép­pen már több mint egy évvel ezelőtt elnyerte az elismerés aranyérmét a legilletékesebbektől, a kombájnosok­tól s a mezőgazdasági dolgozóktól, Azóta ugyan szerkezetén változtattak egyet-mást, de ezzel csak öregbítették a kiváló gabonakombájn hírnevét. A másik aranyérmet a csehszlovák gyártmányú háromsoros fejvágó répa­kombájn nyerte el. A szakemberek egybehangzó véleménye szerint olyan szükség volt már erre a gépre a me­zőgazdasági üzemekben, mint konyhá­ban a sóra. Nem egy szövetkezet ve­KUKORICAERDÖBEN betakarításánál zetője kopogtatott be az illetékes iro­dába azzal a cél­lal, hogy most mindjárt meg is vá­sárolja az órán­ként 30 ár teljesít­ményű fejvágó gé­pet. Bizony vala­mennyiüknek nagy szükségük lett vol­na rá már az idei cukorrépatermés hogy az egyébként szorgalmas asszo­nyoknak ne kelljen sarlóval, kiszupe­rált bajonettal meg öregkéssel, las­sú és fárasztó munkával „lefejezni" a rengeteg cukorrépát. Igen, sokan megvették volna az aranyérmes gépet, debát nem eladó. Legalább egyelőre nem. Az idén megközelítőleg 100 ilyen répakombájn dolgozik a földeken, to­vábbi megrendelést csak a jövő évre fogadhat el a jičíni Agrostroj. Jobb későn, mint soha — tartja a mondás, ám a mezőgazdasági üze­mek vezetői nem egészen így néznek a dologra. Először is a jövő év még messze van, a ma még aranyérmes mezőgazdasági gép a következő idé­nyig elavulhat, hiszen ha valahol, a mezőgazdasági gépgyártás fejlesztésé­ben még igazán nagyok a lehetősé­gek. Másodszor, szövetkezeteink veze­tői általában eléggé óvatosak a meg­rendelésekkel, mivel gyakran meg­történik, hogy a megrendelt portéka késve, a munka befejezése után érke-. zik meg. Tény, hogy sok értékes mezőgazda­sági géppel ismerkedtek meg a láto­gatók. Nagy volt az érdeklődés a há­rommenetes ga bonabetakarításh nz szükséges gépek iránt. Sokan meg­álltak a magyar gyártmányú borsó­betakarító gépnél. Ez az aránylag egyszerű gép nem a külső formájá­val érdemelte ki a nagy érdeklődést, hanem azzal, hogy szerkezeti felépí­tésén a mezőgazdasági dolgozók mindjárt észrevették: a gyakorlatot alaposan ismerő szakemberek tervez­ték a gépet. Ugyanis abból indultak ki, hogy a borsó és általában a hü­velyesek az érés idejére — többször mint nem — a földre rogynak, s ha a gép vágószerkezete nem teljesen a l'öld felületénél vágná le a növényt, akkor (mint a korábbi gépek eseté­ben) gyakran 50 százalék is lehetne a szemveszteség. A csúsztatókkal és a ledőlt növényt a földről felemelő alkalmatossággal ellátott vágószerke­zetű gépnek az a másik előnye, hogy a hüvelyeseknél könnyen bekövetkez­hető és nagy arányú magpergést a minimálisra csökkenti. A szőlészet és a kertészet számára „Sokan megálltak a magyar gyártmányú borsóbetakarító gépnél." Tóth D. felv. készült lánctalpas kistraktorok a lá­togatók kedvencei lettek Ám az ille­tékes munkaszakaszok gyakorlati szakemberei mégsem lelkesedtek, mindenekelőtt azért nem, mert az aránylag sok munkafolyamat végzé­sére alkalmas gépet távolról sem lát­ták el célszerű és bevált munkagé­pekkel. Igaz, hogy valamennyit más­más üzem készíti, talán még nem tudták kellően összehangolni a ter­melést. Természetes azonban, hogy a termelők, azaz gépvásárlók „nem lak­hatnak jól" az ilyan objektívnak vélt fogyatékossággal. A helyszínen megrendelhető és rö­videsen meg is vásárolható gépek kö­zül a minden eddiginél korszerűbb íejőberendezést elsősorban az tette vonzóvá, hogy tartályai nemcsak könnyen tisztíthatók, hanem hűtőbe­rendezésük is kitűnő, s így sok gon­dot levesz majd a fejők válláról. Különösen azokban a mezőgazdasági üzemekben van nagy gyakorlati je­lentősége a minden igényt kielégítő berendezésnek, amelyekből egész nyá­ron rendszeresen tisztátalan és sava­nyú tejet kapnak a tejfeldolgozó üzemek. Persze mint minden dolog­nak, ennek is két oldala van. Az ér­tékes berendezés aligha kifizetődő az olyan szövetkezetekben, amelyekben a tehenek évi tejhozama 1500 liter. Természetesen a berendezés tervezői és gyártói erről már nem tehetnek. Ami a választékot illeti, el kell mondanunk, hogy mind a hazai mind a külföldi mezőgazdasági gépgyártás­ban sok még a hézag, ha olyan szem­pontból nézzük a gépeket, hogy a mezőgazdasági termelést is iparosítani akarjuk. A mezőgazdasági gépgyár­tás (a mezőgazdasági termelésben dolgozó szakemberek csaknem egybe­hangzó véleménye szerintj világvi­szonylatban is kullog az igények mö­gött s ez alól egyelőre hazai válasz­tékunk sem kivétel. Az persze bíztató, hogy egyre több, s a gyakorlat szem­pontjából egyre beváltabb gépekkel találkozhatunk a mez őgazdasági üze­mekben. Az évről étfre tapasztalható fejlődést már a brnói vásár is konkrét példákkal bizonyította. HARASZTI GYULA #/ Oszi tennivalók a levelek tükrében Naponta jó néhány levelet kap ;zerkesztőségünk, melyekben ol­vasóink és levelezőink örömmel számolnak be az őszi munkáknál elért eredményekről és sikerek­ről. A sok közül az alábbiakban bemutatunk néhányat. Amikor a kép készült, még nem Illett rá a nádszegi kukoricaerdőre, hogy Sár­gul már a kukoricaszár. Most persze a kukoricaföld jelentős részén már nem i> sárgul, mert olt erjed a sllógödörben. Szóval teljes ütemben folyik a taknr­mányklrály betakarítása. A rövldülö na­pok figyelmeztetése nem tulál -süket fü­lekre a nádszegi szüvetkezetesek köré­ben. Nem is talállnt, hiszen a környé­ken eppen a nódszegiek termelik a leg­több kukoricát. Néhány évvel ezelőtt en­nek a falunak a fiataljai hívták verseny­re a járás valamennyi CSISZ-szervezetét, méghozzá olyan merész célkitűzéssel, hogy hektáronként átlag 50 máíza sze­meskukoricát, illetve 500 mázsa silóku­koricát termelnek. Nos, a versengésben eddig becsülettel helytálltak. Volt olyan esztendő, amikor az egyik dűlőben 9U mázsa szeme-skukoric-j termett hektáron­ként. És ml lesz az idén? — kérdeztük a szövetkezet vezetőit. Óvatosak voltak a válasszal. Azt mond­ták, 20 mázsánál több lesz a hektárho­zam. Ezt el is hittük, már anirik alap­ján is, hogy (a kép ls ott készült) a Fe­ketevíz menti dűlőben legalább 35 má­zsát ígért a kukorica. A végeredményről talán majd később. ( — t J) EGYSZERŰ RECEPT Ligetfalu — bár a Duna jobb olda­lán fekszik — tulajdonképpen még Bratislava belterületéhez tartozik. Az olvasó bizonyára meglepődik, hogy itt is van szövetkezet. Pedig ez igaz, sőt megállapíthatjuk, hogy a liget­falusi szövetkezet — eredmények dol­gában — túltesz bármelyik vidéki me­zőgazdasági üzemen. A siker titka — alapjában véve ez nem is titok —, hogy Ligetfalun a termelés Irányítását jól felkészült szakemberekre bízták. Az állatte­nyésztést Straková Terézia mérnök,a növénytermelést Dansky Norbert mér­nök, a zöldségtermesztést Prohuvá Marianna mérnök vezeti. Egyszerű a recept, máshol is alkalmazható. * * * Mivel Ligetfalu Bratislava terüle­tén fekszik, a szövetkezetben értbe tőén zöldség- és gyümölcstermesztés re, aprójószág tenyésztésére rendez­kednek be. Zöldséget 26 hektáron, gyümölcsöt 48 hektáron termesztenek. A gyümölcsöst a következő években 150 hektárra bővítik. Az utóbbi időben az állattenyész­tésben is fokozzák a hasznosságot, hogy a várost minél több termékkel láthassák el. A szarvasmarhaállo­mányt teljes egészében kicserélték nagyhasznú jószágra. A baromfite­nyésztésben a korszerű kalitkás rend­szerű tojócsarnokban 1500 tyúkot mindössze egy ember gondoz. Az évi tojáshozam tyúkonként 135—140 tojás. Havran Ferencné, Ligetfalu SZÉP EREDMÉNYEK A BÉKÉI SZÖVETKEZET az utóbbi Időben kiváló termelési eredményeket ér el. Ennek bizonyítéka, hogy az áru­termelési tervet a legtöbb mutatóban jóval túlteljesíti. A tej- és tojáseladás évi tervét például már a minap telje­sítettek. Jó eredményeket ér el a hús­eladásban is. A zöldségkertészet dol­gozói sem akarnak lemaradni. Annak idején 75 000 korona bevételre számí­tottak hektáronként. A valóságban azonban már eddig is több mint .101)000 korona értékű zöldségei adtak el egy-egy hektárról. A NAGYLfiGI SZÖVETKEZET az idén hét hektáron kertészkedik. A terv a zöldségkertészetből 705 000 korona bevételt irányoz elő. A zöldségter­mesztő csoport kiváló munkája ered­ményeként már eddig közel 700 000 korona értékű zöldséget termesztett. Kárász Zoltán leveléből MEGMAGYARÁZZUK Kik kaphatnak kamatmentes kölcsönt Újabb segítség a földműveseknek A szövetkezetek megalakítása idejében és kivált gazdálkodásuk első esztendeiben nem egy közösben elég sok talaj maradt inegmüveletleniil. Főként a nagy szövetkezeti táblák szélrészei. Ma ez a talaj ismét telje­síteni kezdi feladatát. Akadnak azonban olyan szövetkezetek is, amelyek a talaj fellelése után sem tudják biztosítani annak kihasználását, mert nem rendelkeznek elegendő anyagi eszközzel. vét, aszerint kapnak majd januárban és azt követően minden hónapban szemes takarmányt. A szemes takarmányoknak a szállí­tott tejért való viszontetadása foko­zatos lesz. így az 1964. évi felvásár­lási terv szintjéig szállított minden 100 liter tejért a szocialista szektor mezőgazdasági üzemei 8 kg szemes takarmányt kapnak. Ugyanilyen mennyiségű takarmányt kap a mező­gazdasági üzem akkor, ha 100 liter tejet szállít cserébe takarmányozási célokat szolgáló egalizált tejért. Húsz kg szemes takarmányt kapnak a me­zőgazdasági üzemek minden 100 liter tejért, amelyet az 1964. évi felvásár­lási terv szintje felett szállítanak. Abban az esetben, ha a mezőgazda­sági üzemek nem teljesítik az 1964. évi tejfelvásárlási tervet, csupán a tényleges felvásárlás szintjéig kap­nak szemes takarmányt. Most rend­kívül fontos lesz az, hogyan teljesítik a szövetkezetek és az állami gazda­ságok ez év vegéig a .tejfelvásárlást. December végéig még elég idejük van ahhoz, hogy a tejfelvásárlás ter­vét rendesen teljesítsék, minél több szemes takarmányt szerezzenek és ily módon biztosítsák a tejtermelés fo­kozását a jövő évre. Meg kell emlí­tenünk, hogy a tej felvásárlásába be­leszámítandók a tejfel, túró és a vaj is. A szövetkezetek a háztáji gazdál­kodók tejszállítmányaiért is meg­kapják a takarmányt. Hogy a háztáji gazdálkodók közül ki kapjon szemes takarmányt, arról a szövetkezet a maga hatáskörében dönt. A párt XII. kongresszusa hangsú­lyozta, hogy minden tekintetben segít-: séget kell nyújtani az egyéni gazdál­kodóknak is. Akárcsak a szocialista szektorban, úgy az egyéni gazdák esetében is sor kerül a takarmány viszonteiadására. A különbség csu­pán a takarmány kiadásának határ-, idejében lesz. Míg a szocialista szek­tor mezőgazdasági üzemeinek havonta fogják kiadni a takarmányt, az egyéni gazdálkodóknak negyedévenként. így január hónapban a mezőgazdasági üzemeknek az 1964. évi decemberi tervteljesítés szintje szerint adják a takarmányt, az önállóan gazdálkodók­nak 1965 első negyedében aszerint, hogyan teljesítették a tejeladás tervét 1964 utolsó negyedében. A mezőgazdasági üzemek takar­mányeladásra való igényének kiszámí­tását a tejüzemekre bízták, amelyek pontos nyilvántartást vezetnek, hogy megállapíthassák, mennyi takarmány eladására jogosultak az egyes üze­mek tejszállításuk szerint az év ele­jétől. Szemes takarmányt kaphat a me­zőgazdasági üzem, ha tenyésztésre alkalmas üszőborjút ad el 120 kg minimális élősúlyban. Ha tehát a szö­vetkezet, vagy az állami gazdaság el­ad egy ilyen borjút, 80 kg szemes ta­karmány vásárlására jogosult. Szemes takarmányt adnak minden tenyésztés­re alkalmas, egószséges üszőborjúért, amelyet a járáson belül vagy kívül adnak el, vagy közvetlenül a szocia­lista szektor egy más mezőgazdasági üzemének, vagy a mezőgazdasági fel­vásárló ellátó üzem, esetleg a tenyész­tő szolgálat közvetítésével. Szemes takarmányt nem kaphatnak az üze­mek a hizlalásra szánt borjak eladá­sáért. Hogy elegendő malac legyen a kö­vetkező év tavaszi hónapjaiban, ugyan­csak szemes takarmányt juttatnak a szocialista szektor mezőgazdasági üzemeinek, mégpedig 1964. XII. 1-től 1965. III. 31-ig a szárazság sújtotta járásokban minden lemalacozott ko­cára 350 kg-ot. J. BATOVSKY Az állam ezen a téren is segítsé­gére siet a gyengébb szövetkezetek­nek azzal, hogy kamatmentes hitelt nyújt az újonnan fellelt talaj termő­vé tételének céljaira. Erre csupán azok az EFSZ-ek jogosultak, amelyek a folyó év, esetleg további négy év közös gazdálkodásának jövedelméből sem lesznek képesek — még a költ­ségek részleges megtérítése esetén sem — előteremteni a szükséges ösz­szeget. A kamatmentes hitelnyújtás másik alapfeltétele: a föld termővé tétele bizonyíthatóan célszerű legyen a társadalom szempontjából. Mielőtt a kamatmentes hitel nyúj­tására sor kerülhetne, a járás terme­lési igazgatóságának felül kell vizs­gálnia főképp azt, vajon valóban gyen­gén gazdálkodó szövetkezetről van-e szó, amely képtelen megtéríteni a költségeket, valamint azt is, vajim nyilvánvaló-e ezeknek a munkálatok­nak a célszerűsége. Ezeket a ténye­ket a kérvény alapján vizsgálja, amelyhez mellékelni kell a rekultivá­lás célszerűségét bizonyító műszaki­gazdasági elemzést. A szükséges munkálatok elvégzése után nem fontos, vajon az újonnan fellelt talajt szántóvá alakítják át, vagy meghagyják rétnek. Nyomban, amint befejezték a rekul­tivációt, sor kerülhet a kamatmentes hitel fokozatos leírására. A leírást a munkák befejezését követő négy év során végzik el, azon feltétellel, hogy a talajt, amelyen a rekultiválást vég­rehajtották, tovább ls meg kell mű­velni és be kelf vonni a közös gaz­dálkodásba. Ezenkívül a szövetkezet­nek teljesítenie kell a felvásárlási szerződésekben vállalt kötelezettsé­geit a fő muntatőszámokban. Az utol­só feltételtől eltekintenek abban az esetben, ha a szövetkezet saját hi­báján kívül (aszályos év, jégverés) nem teljesítette szerződésbeli köte­lezettségeit. Amennyiben a szövetke­zet teljesíti az említett feltételeket, kórheti a járási termelési-mezőgazda­sági igazgatóságot, hogy hajtsa végre a kamatmentes hitel leírását. Ezzel kapcsolatban félreértésekre kerülhet sor abban a kérdésben, mit értünk újonnan fellelt talaj alatt. Ez olyan talaj, amelyet bármilyen okok­nál fogva elhanyagollak, vagy több éven át nem gazdáikadtak rajta és nem kapcsolták hozzá azon terüle­tekhez, amelyeken a szövetkezet gaz^ dálkodik. A tejtermelés fokozására a jövő évben újabb segítséget kapnak a föld­művesek, ezúttal szemes takarmány formájában. A takarmány eme előnyös eladásának fő mértéke nem csupán az 1965-ös év tejeladási tervének tel­jesítése lesz, hanem,főképp az ez évi tervteljesítés. Tehát ahogyan a mező­gazdasági üzemek ebben az évben fogják, teljesíteni a tejfelvásárlás ter-: OKOS MEGOLDÁS A BÉNÁI SZÖVETKEZETBEN is — bár nagy szárazság uralkodott a kör­nyéken — szép zöldségtermést taka­rítanak be. A szövetkezetben 15 hek­táron termesztenek zöldséget. Ekko­ra terület sok munkaerőt foglalkoz­tat. A bénaiak azonban nem sajnálták a fáradságot. Az aszály idején a zöld­ségeskertet teljes egészében öntözték. Az eredmény: Az elmúlt napokban va­lamennyi termékből leszállították a szerződésbe foglalt mennyiséget. A na­pokban egyezményt kötöttek az auló­forgalmi vállalattal, hogy a megma­radt zöldségtermést az északibb fek­vésű és hiányosan ellátott vidékekre szállíthassák. Csaba Zoltán AZ IGYEKVŐ SZÖVEÍKEZETESEK PEkBETÉN teljes ütemben folynak az őszi munkák. A repcét már elve­tették, a burgonyát kiásták, jelenleg a kukorica silózását, a maghere csép­lését végzik, és sorra került az őszi árpa vetése és a szántás. 338 hektá­ron beszántották a trágyát és 193 hek­táron elvégezték a mélyszántást. Sür­get a többi sorra kerülő munka. Ipar­kodnak a perbeteiek, nehogy az eset­leges rossz időjárás megvámolja a termést. Sütti József, Perbete A szécsénkei szüvetkezetesek (losonci járás) három évvel ezelőtt feltörték a 8 hektáros Csurgórét díílot, mert kevés szé­nát termett. Az elgondolásuk jó volt, a gyakorlat bizonyítja. Mint szántóföld sokkal nagyobb hozamokai biztosít. Az elsň évben ugyan csak állagos termést adod a benne termesztett köles és csa lainádé, a másik évben azonban már 800 mázsa káposzta termett hektáronként, az idén viszont több mint 1000 mázsa si­lókukoricát takarítottak be egy-egy hek­tárról. Ül SZÖ 4 * 1964. október 8.

Next

/
Thumbnails
Contents