Új Szó, 1964. október (17. évfolyam, 273-303.szám)

1964-10-07 / 279. szám, szerda

Tudósítóink jelentik Érdekns és figyelemre méltó kiállí­tás nyílt meg a népművészeti köz­pont prágai kiállító termében. Az Építőművészek Szövetsége mutatja be tagjai munkált, aniulyek díjat nyertek az 1962—19B3 as esztendőkben A már megvalósított tervek mellett (ezek fényképét szintén bemutatják) a láto­gató képet nyer a közeljövőben épülő új lakónegyedek, ipari, mezőgazdasá­gi építkezések és más létesítmények terveiről. A kiállított munkák sereg­szemléje híven visszatükrözi architek­túránk határozottan javuló színvona­lát. Rendkívül érdekes és eredeti meg­oldás például a Liberec mellett fel­épülő fested televíziós központ és egyben szálloda, a Prága-ruzynéi nemzetközi repülőtér új épületeinek tervei, a Matica Slovenská modellje. Tetszetősek az új iskolák, üzemek, lakóházak, sportlétesítmények és más objektumok tervei. A kiállítás nagy látogatottsága azt bizonyítja, hogy a lakosság élénken érdeklődik építőmü­vészetünk fejlődése iránt. KUKORICAHÉJBÓL PÉNZ A kukoricát a takarmányok királyá­nak tartják. Most azonban nem a kuko­ricáról lesz szó, hanem a héjáról. Elvét­ve besilózzák, néhol almozásra használ­ják, a legtöbb helyen azonban nem tö­rődnek vele. Fölégetik, vagy — rosszabb esetben — ott éktelenkedik, rothad, pe­nészedik a gazdasági udvarban, vagy a határban. Pedig a kukoricahéjat nagyon jól fel lehet használni. Valamikor a legtöbb faluban ügyes ke­zű asszonyok tartós, ízléses táskákat, papucsokat, lábtörlőket- és egyéb holmit készítettek belőle. Sok család Ily mó­don — úgyszólván a semmiből — tekin­télyes bevételhez jutott. Az utóbbi évek­ben azonban csak ritkán találkozunk a hasznos hagyomány ápolóival. Kihaltak talán a faluhelyeken az ügyes kezű asz­szonyok? Vagy nincs manapság érdek­lődés e készítmények Iránt? Dehogyis. Az érdeklődés talán még nagyobb, mint a múltban. Az ilyen kisipari cikkek nem­csak a hazai piacon, hanem külföldön is előnyösen elkelnek. A nálunk járó külföldi turisták is előszeretettel vásá­rolják őket. Érthetetlen, hogy falvalnkon mostaná­ban miért nem űzik e kifizetődő mellék­foglalkozást. Pedig ezzel részben meg­oldható a szövetkezetekben dolgozó nők téli foglalkoztatottsága is. A Népművészeti Cikkek Központja (ÚĽUV) minden ilyen irányú Igyekezetet készségesen támogat. Az érdeklődőknek bővebb tájékoztatást..n.y.Újt készítmé­nyek értékesítéséről,' sőt ahol a helyzet megkívánja, megfelelő számú jelentkező esetében tanfolyamokat szervez a kuko­ricahéjból készült tárgyak előállításá­nak elsajátítására. P. L. ÚJ INTÉZET ÉPÜL A PATRONKÁN A Bratislavai Építő Vállalat dol­gozói a napokban kezdték meg Bratislavában egy korszerű intézet építését, amelyben 220 testi fogyaté­kosságú gyermek talál majd otthonra. Az intézet több fedett folyosóval összekötött épületből fog állni. A fő pavilonban lesznek az ülő- és fekvő­helyes tantermek, valamint a műhe­lyek. A melléképületekben helyezik el a játszótermeket, a két internátust, a személyzeti lakásokat és egy óvo­dát 30 testifogyatékosságú kisgyermek számára. Az intézet 12 és fél millió korona költséggel épül, építését 1966-ban fe­jezik be. Ivan Pohovej Varázsát veszti a mozi? A mozik látogatottságának csökke­nése világprobléma. Ez a jelenség a kelet-szlovákiai kerületben is meg­nyilvánul. A statisztikai kimutatás sze­rint a kerület mozijait az év első fe­lében mintegy 470 000-rel kevesebben keresték fel, mint az 1963-as év ugyanezen időszakában. A mozik be­vétele több mint másfél millió koro­nával csökkent. Ha ezen a helyzeten változtatni akarunk, javítanunk kell a mozik mű­sorpolitikáján és céltudatosabb, át­gondolt munkát kell követelni e té­ren a községi kul túrotthonok vezetői­től is. A gyakorlat arról tanúskodik, hogy ott, ahol a helyi mozi műsorá­nak népszerűsítése nem formális, — például Michalovcén, Humennén, Sni­nán, Zelezníken stb. — ahol a mozi­kat korszerűsítették, rendbe hozták, ott a látogatók száma az első félév­ben nemcsak megmaradt, hanem még növekedett is. (v. k.) VÖRÖS ZÁSZLÓT KAPTAK A közép-szlovákiai tejüzemek Tur­čianske Teplice-i részlegének készít­ménye — a liptói túró külföldön is ismert. Július Hrianko üzemvezető el­mondotta, hogy az idei terv 218 ton­na liptói túró készítését írja elő. Fel­adataikat sikeresen teljesítik: . eddig 2Ú0 tonna liptói túrót készítettek. Időbeni tervüket és exportfeladatukat is magasan túlteljesítik. A feladatok példás teljesítéséért és a kiváló minőségű termékekért az üzemet vörös zászlóval tüntették ki. Jozef Bleha J. S. Kubín százéves J. Š. Kubín 1864. október 7-én született és maradandóan beírta nevét a cseh elbeszélők közé A tudományos objektivizmus hatása alatt készült néprajzi munkáiban a nép körében keringő mondákat, meséket, elbeszéléseket gyűjtötte össze. Az ő érdeme, hogy a világ­irodalom legátfogóbb népprfizal gyűjteményét mondhatjuk magun­kénak, amely egyedülálló módon a népmesék formálódását, a törté­nelem és a szociális helyzet vál­tozásai által kiváltott módosulá­sait is megörökíti. Kubín tudományos munkássága és irodalmi alkotásai párhuzamo­san haladnak, bár időben a nép­rajzi tudós megelőzi az elbeszélő meseírót Gazdag tudományos mun kásság áll mögötte, amikor hozzá kezd szülőföldje népmeséinek mű vészi feldolgozásához. A megszál­lás alatt és közvetlenül a felsza badulás után öt kötetben Jelenik meg Jlvínl rapszódiák című műve De nemcsak népmesét és népi humort gyűjt, hanem kispolgári történeteket és anekdotákat is. Tollából életízű történetek eleve­nednek meg, amelyekből sugárzik az egyszerű ember Jelleme, filozó­fiája. Művéihen a letörhetetlen op­timizmus uralkodik szellemes, hu­moros tolmácsolásban. j. Š. Kubínt, a közöttünk élő százéves írót, érdemes művészt, Ne rudá kortársát századik szüle­tésnapján tisztelettel köszöntjük. Utószó, de nem utolsó szó a turistaforgalomról ELMÚLTAK a meleg nyári napok, Az emberek eltették a fürdőruhát és a szalmakalapot, a nyári vakáció pil­lanatfelvételeit albumokba ragasztot­ták. Nyakunkon az ősz, kellemetlen, hideg napjaival, amelyek nem ked­veznek a turisztikának. A fő turistaidénynek tehát vége és megállapíthatjuk, hogy az Idén sok­kal több külföldi járt nálunk, mint a múlt évben, de mi, sajnos, csak na­gyon kevéssel nyújtottunk nekik töb­bet, mint tavaly. A látogatók közül sokan ajkbiggyesztve fognak majd beszámolni Ismerőseiknek, barátaik­nak a túlzsúfolt szállodákról, mogor­va, lassú pincéreinkről. És mi nem vádolhatjuk őket elfogultsággal, mert a bírálat, sajnos, jogos. így tehát csak azt remélhetjük, hogy a beszá­molót a sok kedvezőtlen ítélet végén a számunkra oly nagyon jelentős mondattal fejezik be: „Azért jó volt, szép volt és érdemes oda menni!" Mert ha ez az egy mondat elmarad, akkor néhány év múlva bizony hiába várjuk majd az értékes devizákat ho­zó külföldi turistákat. És most nézzük a statisztikát: Az elmúlt idényt két tényező jellemzi: a kétoldalú külföldi turistaforgalom növekedése a szocialista országok (Magyarország, Jugoszlávia, NDK), va­lamint Ausztria között, és a belföldi turistaforgalom csökkenése. Az Idén kevés híján másfél millió külföldi látogatott hazánkba. Ezek között volt kb. 800 000 magyar, 602 000 osztrák és több mint 100 000 német turista. A kapitalista országok­ból érkezők száma Is felülmúlta a várakozást. A ČEDOK tehát túlteljesí­tette tervét. Ez azt jelenti, hogy a passzív turisztika, (azaz a külföldön nyaraló csehszlovákok száma) ls meg­növekedhetett, mégpedig a múlt év hez viszonyítva 144 százalékkal. Ezzel magyarázható egyben a belföldi tu­ristaforgalom csökkenése is. Akinek módjában áll megismer­kedni a külföldi vendéglátással, elts meréssel beszél róla. így az osztrá­kok készségéről, akik a külföldi tu­rista kényelméért mindent megtesz­nek, mert a turistaforgalom számukra üzlet s nemzeti bevételük jelentős százalékát teszi ki, vagy a franciák udvariasságáról és előzékenységéről, esetleg a magyar konyha ízletes ké­szítményeiről. EZZEL szemben mit tapasztalhat egy külföldi turista nálunk? Tegyük fel, hogy hisz az angol, francia, német, orosz és más nyelvű prospektusaink­nak, amelyek az „Alacsony-Tátra, vagy a Tátra szépségeit hirdetik és min­den városban kényelmes szállást, tö­kéletes ellátást és történelmi érde­kességeket ígérnek. Megérkezik tehát a külföldi az Alacsony-Tátrába, de szállást keresve eredménytelenül za­rándokolhat végig a Vág völgyén. És hiába érdeklődik a történelmi neve­zetességek felől, a legjobb esetben megmutatják neki az utat valamely vár romjai felé és ott a képzeletére van bízva annak megismerése, törté­nelmi múltja, mert egy idegenvezetőt, vagy prospektust lilába keres. A felszolgálást illetően, sajnos, még mindig az a helyzet, hogy pincéreink szakképzettsége hiányos. Anyanyelvü­kön kívül többnyire más nyelven nem beszélnek, ezért nem értik, mit kíván a vendég, s nem tájékoztatják a leg­elemibb dolgokról sem. A minap egy bolgár újságíróval találkoztam, aki nevetve mesélte, hogy amikor az egyik zilinai. szállóban törülközőt kért, csodálkozva megkérdezték tőle: — miért kéri? Talán nem hozott ma­gával? — Ez mint adoma nevetséges de ha elgondoljuk, hogy azok, akik nevetni fognak rajta, nem a zilinai szobalány szokatlan kérdésén, hanem a szlovákiai vendéglátás színvonalán nevetnek, akkor bizony szomorú a dolog. Még szomorúbb, hogy ezek az ese­tek nem egyedülállók, i'íagy felelőt­lenségről és felületességről tanúsko­dik az is, hogy meg merjü'; hívni a külföldi turistákat a trnavai vásárra, látványosságot és teljes ellátást ígér­ve nekik. Ugyanakkor még csak szo­bát sem biztosítunk számukra, nem is beszélve a beígért látványosságról, amely egynéhány sátorra zsugorodik össze. Legfőbb ideje, hogy felelősségtel­jesebben propagáljuk hazánk szépsé­geit, s ne ígérjünk többet, mint amennyit nyújtani tudunk. A felelőt­len reklámhajszolás nem egyeztethető össze szocialista társadalmunk felfo gásával és többet árt, mint használ. Az a turista, aki egyszer csalódott, aligha jön többször hozzánk, sőt is­merőseit is lebeszéli egy csehszlová­kiai útról.. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy talán hajbókolnunk kellene minden külföldi látogató előtt. Ez felesleges. A tökéletes szol­gálatok és az udvarias felszolgálás sokkal jobb benyomást kelt. MINDEN hiányosság ellenére mégis­csak ráeszmélünk arra, hogy a ven­déglátás hazánk kultúrájának tükre és hogy az idegenforgalom szakértel­met kíván. Kormányunk egyre na­gyobb súlyt vet a turistaforgalom fej­lesztésére, amit a beruházásra elo Irányzott összegek is bizonyítanak Természetesen a tökéletes turistafor­galmi bázist nem lehet egyik évről a másikra kiépíteni. A távlati tervek szerint 1970-ig évente 50 motel és au tocamping létesítésével számolnak Ezek felépítése, valamint a többi be tervezett látványosság és Intézmény rendbehozása után adva lesznek an­nak alapfeltételei, hogy hazánkat a külföldi turisták szívesen keressék fel. Ehhez azonban az is szükséges, hogy nagyobb súlyt fektessünk a meglevő szállodák és látványosságok karbantartására, a szolgáltatások szín vonalának javítására és arra, hogy a vendéglátóipar élére hozzáértő szakemberek kerüljenek. ROMAN ILONA PJisszhanq.,.1 NEM MUMUS, DE ANGYAL SEM HJgy-két évvel ezelőtt jelentkezett nálunk is a szórakoztató és a tánc­zene új válfaja, a big beat. Nagyon gyorsan kiszorította az amerikai né­ger és fehér népzenére kapcsoló rock'n rollt és főleg a serdülők kö rében szinte egyeduralkodó lett. Bár annak idején -jelentős volt az ellen­állás a rock'n roll ellen, kicsit meg­késve kell megállapítanunk, hogy lé­nyegében kedvezően hatott. Alkotó erőket hívott életre, jelentős szerepe volt például számos sajátos jellegű prágai kisszínház létrejöttében. Ezzel szemben a big beat sokkal kevesebb erénnyel dicsekedhet ... Jaroslav Prikryl a RUDÉ PRÄVO­ban nagy hozzáértéssel foglalkozik ennek a zenei Irányzatnak jellegével és listásával. Rámutat, hogy szinte kizárólag a ritmus elemeire épül, a harmóniát háttérbe szorítja. Ezt a célt szolgálja számos elektrofonikus hangszer, főleg gitár. Ugyanakkor a hang, az ének ls előtérbe kerül. Alap­vető hiba, hogy az együttesek majd­nem kizárólag a „nagy" nyugati pél­daképeket utánozzák, ahelyett, hogy az alapvető big beat-törvényszerűsé­gek talaján igyekeznének tovább fej­leszteni ezt a műfajt. Még kedvezőt­lenebb jelenség, hogy a fiatal közön­ség is csak majmolja a nyugati „halb­starckek" vandál tombolását, ainely­lyel alkalma volt megismerkedni a sajtó híradásaiból, sőt a tv-ből ls. Legutóbb nálunk, Bratislavában is „majdnem" botrányba fulladt a saj­tónapi esztrád. Érdekes, a cikkíró is említ olyan eseteket, amikor a big beat fanatikusai csak kedvenceiket engedték szóhoz jutni egy-egy több zenei műfajból összeállított műsor­ban. A törés-zúzásért, az ordításért és fülsértő füttykoncertért ugyan önma­gában nem okolhatjuk ezt a zenét és interpretálóit (bár vannak olyan szá­mok, amelyek különösképpen felkor­bácsolják a hallgatóság szenvedé­lyeit) de nem egy csoport ennek hangerején méri le, milyen a sikere. A big beat a szórakoztató zene eléggé igénytelen és hatásos kommer­cionálls műfaja, amely főleg a zené­vel még csak ismerkedő fiatalokat hódítja meg. Ez egyrészt előnyös, hi­szen így eljuthatnak a zeneélvezet magasabb fokára Viszont nfm huny­hatunk szemét afölött, "ha a közönsé­get egyoldalúan csak magához lán­colja és kanonizálja a zenei primi­tivizmust. A tiltás Itt vajmi keveset segít. Gondoskodnunk kell arról, hogy a szakemberek kézhez kaphassák az új zenei hullámok, köztük a big beat irodalmát, s ennek elemzése alapján érdemben feltárják előnyeit és hát­rányait. A döntő azonban az, hogy iskoláinkon az eddiginél sokkal job­ban elmélyítsük az esztétikai és en­nek keretében a zenei nevelést. A FILM NEMCSAK MŰVÉSZET, HANEM ÜZLET IS Kit ne érdekelne, hogyan kelnek el 'filmjeink a tőkés piacokon az el­múlt egy-két esztendőben elért jelen­tős nemzetközi sikereink után. S a további rokonkérdés sem érdektelen: milyen alkotások behozataláról tár­gyalunk a nyugati partnerekkel. Ezek­re a kérdésekre ad választ a PRAV­DA riporterének L. Kachtík, a Cseh­szlovák Filmexport igazgatója. Hangsúlyozza, az utóbbi időben va­lóban utat törtünk olyan területre is, amely számunkra eddig megközelít­hetetlen volt. Svájcban például bemu­tatásra kerül a Fekete Péter s ez el­ső szereplésünk — játékfilmmel — ezen a területen. A vadnyugati filme­ket parodizáló Limonádé Joe is fel­keltette az érdeklődést. Megvette a legnagyobb spanyol filmterjesztő cég, továbbá az amerikai United Artist, amely előadja az USA, Kanada és Nagy-Britíinnia mozijaiban és szerző­dést kötöttünk francia, argentin, ve­nezuelai és más társaságokkal is. Tárgyalások folynak további filmjeink eladásáról. Sajnos, a filmek propagálása terén még sok a tennivalónk. Kachtík elv­társ ezt főleg azzal magyarázza, hogy ehhez nem rendelkezünk a szükséges devizával, míg a kapitalista filmvál­lalkozók a mű előállítási költségeinek harminc százalékát fordítják erre a célra. Örvendetes, hogy az utóbbi időben némi változás érezhető, mert a népszerűsítés nagyvonalúsága er­kölcsi és anyagi javunkat szolgálja, s a befektetés bőven megtérül. Filmjeink szélesebb körű terjeszté­sének vannak más akadályai is. A Nyugaton néhány nagy monopólium kezében összpontosul a filmvásárlás joga, s ezek szigorúan őrzik érdekel ket Nem kisebb nehézség, hogy a filmexportnak a terv határozza meg mennyi devizát kell készpénzben el érnie. A tőkés országok ugyanis a: esetek zömében nem vásárolják mer kötött összegért a filmet, hanem szá p Visszhang.,, zalékos nyereségrészesedést biztosí­tanak a bevételből. Legutóbb már ml is ilyen alapon adtuk el a Fekete Pé­tert. Egyes jelentős filmek behozatalánál áveken keresztül gátló körülmény­ként léptek fel a túlhajtott követelé­sek. Például a Chaplin-filmeket fel­kínáló társaság még ma Is olyan óriási összeget kér, hogy azt a Szov­jetunió sem tudja megfizetni, jelen­leg azonban ' már eredménnyel ke­csegtető tárgyalások folynak. A mozilátogató közönség örömmel fogadja azt az Intézkedést is, hogy a .filmexport felettes szervei beleegyez­tek néhány kimagasló költséges film­alkotás megvételélje. Amint már hírt adtunk róla, Ide tartozik a Nürnbergi per és a Westside story. A filmklu­boknak megvettük Bergman Hallga­tását. • • : i ­NEKÜNK IS VAN TÖRLESZTENI VALÓNK Nem tartozik a „nagyok" közé/de helyét a magyar irodalomban szilár­dan kivívta. S Itt e földön, Újbányán szlüetett, Léván töltött hosszú éveket — honfitársunk tehát. Hálátlanság tőlünk, hogy — tudtommal — a csehszlovákiai magyar sajtóban egyet­len szó méltatás sem jelent meg au­gusztus vége felé, amikor harminc esztendő telt el Bányai Kornél, a köl­tő halálától. A KORTÁRS 8. számában tallózva esett pillantásom a nevére. A Lévából elszármazott Féja Géza, a Viharsarok írója emlékezik meg róla mint ifjú­sága kenyeres pajtásáról Az életraj­zi adatokon kívül részletesen foglal­kozik Bányai három verseskötetével is. Az első, a „Búzák születése és ha­lála" még Omszkban íródott és 1921­ben Budapesten látott nyomdafesté­ket. Ez „az érlelődő, saját hangját kereső költő műve". Az „Örök arc" költői trilógia, az „emberiség történelme három rész­ben", Esztergomban jelent meg. Öt esztendő termését öleli fel s vissz­hangot ver benne orosz hadifogságá­nak élményanyaga ls. 1930-ban jelent meg a harmadik és egyben az utolsó kötet, a „Közelebb a földhöz", amelyben az ódal lendü­letet az elégikus borongás váltja fel. Azóta lényegében, hallgatás veszi körül az 'elhunyt költőt. Féja Géza joggal sürgeti a jóvátételt, Bányai Kor­nél válogatott verseinek kiadását. Ezzel kapcsolatban felmerül ben­nem a kérdés: nem volna-e már va­lóban ideje annak, hogy antológia formájában megjelentessük az első köztársaság hazai származású érde­mes magyar költők verseinek válogatá­sát? MEGJELENT A NAGY HONVÉDŐ HÁBORÚ TÖRTÉNETÉNEK II. KÖTETE Sok víz folyt le a Dunán azóta, hogy ebben a rovatunkban hírt ad­tunk róla: cseh nyelven megjelent a Nagy Honvédő Háború történetének első kötete. A hat vaskos kötetet P. N. Poszpjelov vezetésével kiadó szovjet szakértők munkaközössége minden bizonnyal az utóbbi egy-két évben is kénytelen volt kiigazításo­kat eszközölni a készülő műben, s ez magyarázza a megjelentetés lassú ütemét. A napokban végre kezünkbe vehettük a második kötetet is, amely éppen a legfontosabb időszakot öleli fel, a Szovjetunió megrohanáSától egészen 1942 derekáig. A kötet rendkívül gondosan elemzi nemcsak a háború első najDjainak tra­gikumát, a szovjet nép ellenállásá­nak határtalan hősiességét, hanem a felkészületlenség folytán bekövetke­ző kezdeti vereségeket is. Gazdag do­kumentáris anyag hozza életközeibe a huszonhárom évvel ezelőtti törté­nelmi eseményeket. A kötet elolvasá­sa után csak igenelhetjük a szerzők összegező megállapításait, többek kö­zött ezeket a gondolatokat: „A szov­jet nép a háború első időszakának nehéz próbáiban tanúságot tett rend­kívüli szilárdságáról, derekesságáról és győzni akarásáról. A szovjet társa­dalom vezető ereje a kommunista párt volt. Tevékenységét Sztálin sze­mélyi kultuszának időszakában fej­tette ki, aki a háború előestéjén és lefolyása sorén is nem kevés durva politikai és hadászati hibát követett el. Ezeknek a hibáknak súlyos követ­kezményeit a párt és a szovjet nép szenvedte meg a háború legnehezebb szakaszában. A párt azonban a sztá­lini hibák súlyos volta ellenére sem ingott meg ... Okulva a történelmi tapasztalatokból gyorsan tudott tájé­kozódni a háború első napjainak bo­nyolult helyzetében, kidolgozta a te­vékenység konkrét programját és a népet mozgósította a megvalósításért vívott áldozatos harcra." A Nagy Honvédő IláL:;rú történetét magyar nyelven a h'.-dapssll Zrínyi Könyvkiadó jelenteti meg. G. L 19R4 október 7 * f T C7.0

Next

/
Thumbnails
Contents