Új Szó, 1964. október (17. évfolyam, 273-303.szám)

1964-10-07 / 279. szám, szerda

(Folytatás az 1 oldalrfil) tanács elnöke. Az ünnepségen felszólalt továbbá E I Brezsnyev, a szovjet küldöttség vezetője. Walter Ulbricht beszédében méltatta annak jelentőségét, hogy az NDKban nemcsak leszámoltak a múlttal, hanem megalakították az antifasiszta és demokratikus, később pedig a szocialista rendszert. Hangoztatta, hogy Nyugat-Németországban nem éltek a nagy lehetőséggel, mivel a nyugatnémet finánctőke az imperialista megszálló szervekkel karöltve megakadályozta a munkásság egyesítését. Ez lehetővé tette a nagy monopóliumok, s a német militarizmus újjáéledését. Walter Ulbricht a továbbiakban hangsúlyozta: „Nemzeti felelősségünk tudatában kijelentem — Németország 15 éve tartó kettéosztottsága után most itt az ideje, hogy rátérjünk a két német állam kölcsönös elismerésének, egymás megértésének útjára. Megérett az idő arra, hogy a kölcsönös megértéssel elinduljunk mindkét német államban a leszerelés, a béke biztosítása felé". Walter Ulbricht beszédére lapunk holnapi számában még visszatérünk. W. ULBRICHT INTERJÜJA A MOSZKVAI PRAVDA TUDÖSÍTÖIANAK Moszkva (CTK) — „A Német Demokratikus Köztársaság eddigi munkájával és fejlődésével bebizonyította, hogy a világ minden népéhez, de különösen a Szovjetunió és a többi szocialista ország népeihez fűződő, barátságon és együttműködésen alapuló következetes békepolitika biztosíthatja legjobban a német nép békés, bíznak egyaránt szem előtt kell tartaniuk. Ami e néha bonyolult problémák egyes területek szerinti megoldását illeti, a szocialista országokban különböző nézetek s érdekek juthatnak érvényre, de a közös célok s a közös világnézet figyelembevételével mindenütt s mindig lehetővé válik az említett különbségek ésszerű áthidalása. Az azonban világszerte mérhetetlenül károsítja a kommunista és munkásmozgalmat, hogy a kínai vezetők e mozgalom bomlasztására törekszenek, a szocialista országokban egymás elleni gyűlöletre szítanak és megkísérlik sokoldalú együttműködésük megakadályozását." tonságos és boldog jövőjét" — e szavakkal válaszolt Walter Ulbricht a moszkvai Pravda tudósítójának arfa a kérdésére, milyenek az NDK fejlődésében 15 év alatt elért legfontosabb eredmények. „Az NDK — hangsúlyozta Ulbricht elvtárs — hovatovább az egységes, békeszerető, demokratikus és szocialista német népállam példamutató prototípusa." A két német állam további sorsára vonatkozó kérdésre Ulbricht elvtárs azt válaszolta, hogy „a szocialista Német Demokratikus Köztársaság sokoldalú fejlődése s állandó szilárdulása az egyedüli út, amely a két német állam fokozatos egymáshoz közeledéséhez és kölcsönös egyetértéséhez vezethet." Ugyanakkor kijelentette, hogy „Nyugat-Németország jövője nem körvonalazódik még oly tisztán, mint az NDK-é. Az NSZK-ban ugyanis még nem vonták le a szükséges következtetéseket a német történelemből". Ulbricht elvtárs kifejezte azt a meggyőződését, hogy a békeszerető emberek az NSZK-ban is meg tudják teremteni a nyugatnémet állam más irányú fejlődéséhez múlhatatlanul szükséges szociális-politikai feltételeket. Walter Ulbricht elvtárs további kérdésekre válaszolva kijelentette: „A szocialista országoknak az új társadalom megszervezésének jelenlegi szakaszéban nemcsak politikai és kulturális téren, hanem elsősorban gazdasági, tudományos és műszaki téren kell együttműködniük, s a szocialista munkamegosztást szorgalmaz niuk. Ezt a nagy és a kis országokAlexandria, az EAK második legnagyobb városa, másfél millió lakosú ki kötő. Afrika e legnagyobb kikötővárosa 10 kilométer hosszúságban hú zódik a Földközi-tenger partján. (CTK felv.) ten nem vesz részt, mert nem kapta meg az engedélyeket, amelyek felhatalmaznák a belépésre a konferencia épületébe. Tegnap a konferencia résztvevői legnagyobb érdeklődéssel az értekezlet egyik kezdeményezőjének, Tito elnöknek a felszólalását várták. J. B. Tito beszédében hangsúlyozta, hogy Kairóban sokkal több ország vesz részt a csúcsértekezleten mint Belgrádban, ami az el nem kötelezettség politikája vonzóerejének bizonyítéka. „Kötelezettségeink a nemzetközi feszültség csökkenésével nem veszítettek jelentőségükből — mondotta —, ellenkezőleg, a fejlődés új lehetőségeket mutatott és bebizonyította további tevékenységünk szükségességét. Az el nem kötelezettség politikájának szélesebb alapja van, s főleg a békés együttélés politikájának megvalósítására irányuló aktív törekvésben nyilvánul meg". Tito megemlítette a moszkvai részleges atomcsendszerződés jelentőségét s rámutatott, hogy nagyrészt ennek köszönhető: a kairói értekezlet a belgrádinál kedvezőbb nemzetközi légkörben tanácskozik. Kijelentette, bizonyos javulás tapasztalható a német kérdésben is, amely megoldására — szavai szerint — a két német állam közötti közvetlen tárgyalásokban kell keresni a lehetőséget. A német népnek — mondotta — egyedül kell döntenie jövőjéről. éjjel azonban Csőmbe menetrendszerű repülőgépen mégis Kairóba érkezett. A repülőtéren Csombét néhány kongói diplomatán kívül senki sem fogadta, a repülőtér érkezése idején kihalt volt. Csőmbe kíséretével megérkezése után hosszabb ideig kényte len volt várakozni, míg megkapta az EAK hatóságaitól az ideiglenes otttartózkodási engedélyt. Csombet később a nemzetközi repülőtér közelében álló házban szállásolták el, tehát nem valamely kairói szállodában, mint a csúcsértekezlet többi résztvevőjét. Annak ellenére, hogy Csőmbe Kairóban tartózkodik, a csúcsértekezleKÉMKEDŐ DIPLOMATÁK Szovjet tiltakozó jegyzék az amerikai és angol nagykövetségnek Moszkva (ČTK) — A Szovjetunió Az amerikai diplomaták, valamint külügyminisztériuma a moszkvai, ame- a brit diplomata a Moszkva—Vlarikal és nagy-britanniai nagykövet- gyivosztok között közlekedő vonaton séghez jegyzéket intézett, amelyben kémkedtek, amit számozott filmre felaz amerikai nagykövetség három és vett több mint 900 felvétel, 26 blokka

z angol nagykövetség egy dolgozó- ba foglalt feljegyzéseik az elvégzenjának megengedhetetlen tevékenysé- dő és elvégzett feladatokról, valamint ge ellen tiltakozik. az a tény bizonyít, hogy különleges A jegyzék rámutat arra, hogy Geor- optikai műszereket s egyéb kémfelge Aubrey ezredes amerikai katonai szerelést használtak. Az elkobzott attasé és Kari Kiew^r, a helyettese, anyag alapján kiderült, hogy a dipvalamint James Smith őrnagy, az ame- lomaták a vasúti gócpontokról, hirikal légügyi attasé helyettese, to- dákról, alagutakról, radar berendezévábbá N. N. Lawitle kapitány. Nagy- sekről, repülőterekről, katonai egyséBritannia tengerészeti attaséjának gek tartózkodási helyéről, s egyéb helyettese kémtevékenységet folytat- honvédelmi objektumokról halmoztak tak, s ezzel súlyosan megsértették a fel adatokat. külföldi diplomaták magatársását A külügyminisztérium fenntartja a megszabó általánosan elfogadadott elöntés jogát e személyek további tarnormákat. tózkodását illetően a Szovjetunióban. A TASZS

Z szemleírójának kommentárja Az „A1 Ahram" kairói lap tegnap közölte, hogy az EAK átmenetileg bezárta leopoldvillei nagykövetségét. A lap hangsúlyozza, hogy a kormány döntése nem jelenti a diplomáciai kapcsolatok megszakítását Kongóval. Erre a lépésre a kormány azért szánta el magát, hogy megóvja leopoldvillei nagykövetségét Csőmbe kormányának esetleges provokációitól. Ilyen provokációkat a leopoldvillei kormány Csőmbe elutazása előtt már megvalósított. Barbár támadás agy dél-vletnamí halászfalu ellen Saigon f CTK) — Most érkezett hír egy részük életét vesztette, mások szerint szeptember 27-én amerikai és súlyosan megsebesültek — közölte dél-vietnami repülőgépek közös tá- október 6-án a Felszabadítás dél-vietmadást indítottak egy dél-vietnami mami hírügynökség. Amikor a körhalászfalu ellen Blen-Hoa tartomány- nyék lakossága a légitámadás áldozaban. A falu a partizánok hadművele- fainak segítségére sietett, a repülőiéinek körzetében fekszik. Négyszáz gépek -visszafordultak és folytatták a ember eset áldozatul a bombáknak és bombázást, amely új áldozatokat köa fedélzeti fegyverek lövedékeinek — vetélt. Mihail Szagatyeljan, a TASZSZ kommentátora írja: Douglas-Home angol miniszterelnök és Johnson amerikai elnök október 3-án nyilatkozatot tett. Mindkét nyilatkozat lényege, hogy az Egyesült Államok és Anglia már bizonyos ideje rendelkezik az atomfegyver elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés közös megegyezés alapján kidolgozott tervezetével, és mint az angol miniszterelnök mondotta, kész tárgyalni erről a kérdésről a Szovjetunióval. Home és Johnson ezután azt bizonygatták hogy e tervezet sikeres megvalósítását állítólag a szovjet álláspont akadályozza. Ugyanaznap ugyanilyen „vádakat" hangoztatott az Egyesült Államok külügyminisztériumának hivatalos szóvivője is. Ezek a vádak a legcsekélyebb mértékben sem felelnek meg a tényeknek. A Szovjetunió sohasem tiltakozott az ellen, hogy Ilyen egyezményt kössön más nukleáris hatalmakkal, ha az egyezmény valóban szavatolja a nukleáris fegyver továbbterjedésének megakadályozását. Ha a nyugati hatalmak részéről valóban tettek volna ilyen javaslatot, a szovjet félen nem múlt volna a dolog. A lényeg azonban most is az, hogy Washington és London egy ilyen, szerződésre vonatkozó javaslat ürügyével akarja megszerezni a Szovjetunió hozzájárulását annak a politikának a folytatásához, amelynek célja: a nukleáris NATO-atomhaderő megteremtésének spanyolfala mögött nukleáris fegyverrel felszerelni a bonni revansistákat. Az amerikai fővárosban végéhez közelednek Rusknak, az Egyesült Államok külügyminiszterének és Grewének, a NATO tanácsába delegált nyugatnémet képviselőnek a tárgyalásai. Az amerikai és a nyugatnémet sajtó tanúbizonysága szerint a tárgyalások központi kérdése: a NATO miniszteri tanácsának decemberi ülésszakán elérni, hogy a részvevők aláírják a NATO-atomhaderő megteremtéséről szóló amerikai szerződéstervezetet. Valahányszor az Egyesült Államok kormánykörei készülnek rá, hogy megtegyék a soron következő gyakorRóma (CTK) — A vatikáni zsinat napirendjén a keresztények egyesítésének terve szerepel. A „De revelatione" kezdetű tisztán teológiai szkéma többek között leszögezi, hogy a zsinat egyik elsőrendű célja a keresztények egységének felújítása. Az egységesítésről elfogadott határozatból azonban az is kitűnik, hogy a katolikus egyház fenntartja magának a vezetést, mert úgymond — „csupán ennek kebelében lehet teljes mértékben üdvözölni". AZ NDK Államtanácsának határozata alapján Ot^p Grotewohlt, volt miniszterelnököt "a Hazafias Érdemrend I. fokozatával tüntették ki in memoriam a német munkásosztály egységesítésében és a Német Demokratikus Köztársaság építésében és megszilárdításában szerzett érdemeiért. (CTK) PÁRIZSBAN október 6-án tárgyalások kezdődtek az 1960—1970 es évekre szóló hosszúlejáratú szovjet—francia kereskedelmi egyezmény megújításáról. A szovjet küldöttség vezetője Patolicsev külkereskedelmi miniszter. (CTK) AZ ELMÜLT három hónap alatt Nyugat-Németországból és NyugatBerlinből 2613 személy ment át az NDK-ba. Az NDK belügyminisztériumának közlése szerint ezeknek több mint a fele NDK-beli állampolgár, akik annak idején elhagyták az NDK-t. (CTK) II. ERZSÉBET brit királynő hétfőn Princ Eduard szigetére, kanadai tartományba repült. (CTK) 19B4. október 7. * 3 0] SZÖ Az M Reiilikilismk 15. évfordulóját ünnepli A kairói csúcsértekezlet lolytalia tanácskozásét Csombét kitessékelték az ajtón, az ablakon visszajött • Tito elnök beszéde Kairó (CTK) — Tegnap délelőtt röviddel 10 óra után megkezdődött az el nem kötelezett országok állam- és kormányfői második értekezletének további ülése. A tegnapi Ulás elnöke Charles Helú, libanoni elnök volt. Az értekezlet második napján felszólalt Sukarno indonéz elnök, Tito jugoszláv elnök, Burgiba tunéziai elnök és Souvanna Phouma, Laosz miniszterelnöke. A kairói repülőtér tegnapelőtt nem engedélyezte a Csőmbe kongói miniszterelnököt Kairóba hozó különrepülögép leszállását. A belga légiforgalmi társaság Boeing 707 külön repülőgépe kénytelen volt irányt változtatni, s Athénban szállt le. Tegnap Baloldali választa í siker Finnországban Helsinki (CTK) — Az október 4-én és 5-én lezajlott finnországi általános választások — amelyeken a szavazók 70 százaléka vett részt — a baloldali pártok figyelemreméltó győzelmével zárultak. Előzetes eredmények szerint a szociáldemokrata pártra 450 000, a Finn Nép Demokratikus Szövetségére (amelynek élén a kommunista párt áll) csaknem 425 000 választó adta szavazatát. A burzsoá ; pártok — az Agrárszövetség 361 000 és a konzervatív Koalíciós Párt 250 000 szavazatot kapott. A? 1960-as általános választásokkal összehasonlítva az eredmények a baloldali pártok jelentős előretöréséről adnak számot, mert számos olyan választókörzetben értek el szavazati többséget, amelyek eddig a jobboldali pártok kezében voltak. Különösen szembetűnő a fővárosban, Helsinkiben elért baloldali siker. A szociáldemokrata párt a szavazatok 25,3 (1960-ban 21,1), a Finn Nép Demokratikus Szövetsége 24,6 (1960ban 21,9) százalékát kapta, míg a hurzsoá pártok csoportja együttvéve a szavazatoknak csupán 48,7 százalékát nyerte el (1960-ban 53,3). A vatikáni zsinat napirendjén: a keresztény egység Home és Johnson legutóbbi kijelentéseiről lati lépést a nukleáris NATO-haderő megteremtése útján, olyan állításokkal igyekeznek ezt álcázni, melyek szerint az Egyesült Államok .határozottan ellene van" a nukleáris fegyver elterjedésének — állapítja meg a TASZSZ kommentátora. IZRAELI TUDÓSÍTÓNK LEVELE A „sztrájkok országa" I

zraelt az utóbbi Időben a „sztrájkok országának" ls nevezik. A kifejezés a „Haboker" című izraeli nagytőkés laptól származik, amely hozzáfűzi, hogy ez az elnevezés nem válik az ország dicséretére. Természetesen vitatható, milyen elnevezés dicséretes egy ország számára és milyen nem dicséretes. Tény azonban, hogy Izraelben jelentős mértékben terjed a sztrájkmozgalom. Nemzetközi statisztikai adatok szerint Izrael a sztrájkok tekintetében Olaszország mögött a második helyen áll. Az 1963. évi statisztikai évkönyv adatai szerint Izraelben 10 évvel ezelőtt 8000 munkás sztrájkolt. 1962ben a sztrájkokban már 3^ 000 ember vett részt, tavaly pedig ez a szám több mint kétszeresére ugrott: 86 000 munkás ós alkalmazott sztrájkolt helyzete javításáért. Mit értsünk a „helyzete javításéért" kifejezés alatt? Erre a kérdésre is választ ad a statisztika: A 86 000 sztrájkoló munkás közül 57 000 (kétharmad) a munkabérek emeléséért küzd. Az összes izraeli sztrájk 80 százalékát az állami és közüzemekben rendezték. Az állami alkalmazottak felügyelőjének jelentése szerint 1963-ban az állami alkalmazottak ötvenszer sztrájkoltak (1962-bRn 29-szer) és az így elveszett munkanapok száma 50 000 volt (1962-ben 4470). A fel ügyelő jelentése azt is megállapítja, hogy a kormányhivatalokban lezajlott sztrájkok közül a legtöbb a pénzügy minisztérium ügykörébe tartozó intéz ményeknél folyt le. Izraelben az utóbbi hetek folyamán a legnagyobb érdeklődést s egyben rokonszenvet és megdöbbenést — az Asclod kikötőváros villanytelepén lezajlott sztrájk keltette. Az üzem vezetősége itt 58 munkásnak felmondott, s minthogy a felmondás elleni tiltakozásnak nem volt foganatja, mind az 58-an éhségsztrájkba kezdtek. Éhségsztrájk — ez komoly dolog. Az üzem vezetősége mégis makacsul kitartott a döntés mellett, sőt eleinte a szakszervezet is kijelentette, hogy az éhségsztrájk nem lehet az osztályharc fegyvere. Csak amikor már aggódni kezdtek a sztrájkoló munkások egészségi állapota miatt, csak amikor kiderült, hogy egyetlen munkás sem hajlandó abbahagyni az éhségsztrájkot, hanem még az •elbocsátottak családtagjai is csatlakozni akarnak hozzájuk — csak akkor tett a szakszervezet egyeztető javaslatot, amelyet elfogadtak és erre megszűnt a sztrájk. A közvélemény szerint ez az egyeztető javaslat már a sztrájk kitörése előtt, vagy az éhségsztrájk első napjaiban is megszülethetett volna. Nem kellett volna addig várni, amíg néhányan a munkások közül annyira legyengültek, hogy kórházi ápolásba kellet venni őket. Ha az izraeli fokozódó sztrájkhullámról beszélünk, akkor természetesen azokról a sztrájkokról van szó, amelyeket a dnlgnzó osztály helyzetének megjavításáért, legtöhbször a munkabérek emeléséért folytatnak. A követelés: béremelés a tőkések hasznának rovására, vagyis anélkül, hogy a béremelés indokával emelnék a gyártmányok árát. Vannak azonban Izraelben olyan sztrájkok ls, amelyek nem függnek össze közvetlenül a tőke és a prole tariátus harcával. Ilyen volt például az az ülő-sztrájk, amelyet Jeruzsálem egyik központi utcájának járdáján folytatott vagy harminc család. Letelepedtek a járdán, Itt főztek, étkeztek, mostak, szárítottak, gyereket gondoztak és aludtak. Ezek a családok egy Indiából jött törzs képviseletében tiltakoztak bizonyos vallási Intézkedés ellen, amelyet sértőnek éreztek. A sztrájk majdnem egy hónapig tartott és végül sikerrel járt... Sztrájkokkal tiltakoznak a taxi- és teherfuvarozók is a különféle, számukra hátrányos, rendeletek ellen, sőt az autó-importőrök is tiltakoztak az autó-eladási illetékek emelése miatt. Mint látható, a munkásság harci módszerét a legkülönfélébb érdekek védelmében az osztályharctól távol eső célokért is számos más réteg átvette... Jelenleg olyan „sztrájk" van kialakulásban, amely a lakosság minclen rétegét érintené: A fogyasztók egyesülete felhívja a közönséget — különösen a háziasszonyokat, — ne vásároljanak friss húst. A friss marhahús ára ugyanis igen magas és a lakosság az árak leszállítását követeli. A lényegesen olcsóbb fagyasztott hús, hal, vagy csirke vásárlásával és a friss hentesáru bojkottjával próbálják kikényszeríteni az árleszállítást... Mint mondottuk, a „sztrájkok országa" elnevezés dícséretes-e Izraelre, vagy sem — ez vitatható. Ami azonban vitathatatlan, az az, hogy Izraelben a sztrájkokban kifejezésre jutnak mindazok az ellentétek, amelyek az ellentétes osztályokra osztott társadalom természetszerű velejárói. D. J.