Új Szó, 1964. október (17. évfolyam, 273-303.szám)

1964-10-07 / 279. szám, szerda

(Folytatás az 1 oldalrfil) tanács elnöke. Az ünnepségen felszó­lalt továbbá E I Brezsnyev, a szovjet küldöttség vezetője. Walter Ulbricht beszédében méltat­ta annak jelentőségét, hogy az NDK­ban nemcsak leszámoltak a múlttal, hanem megalakították az antifasiszta és demokratikus, később pedig a szo­cialista rendszert. Hangoztatta, hogy Nyugat-Németországban nem éltek a nagy lehetőséggel, mivel a nyugatné­met finánctőke az imperialista meg­szálló szervekkel karöltve megaka­dályozta a munkásság egyesítését. Ez lehetővé tette a nagy monopóliumok, s a német militarizmus újjáéledését. Walter Ulbricht a továbbiakban hangsúlyozta: „Nemzeti felelősségünk tudatában kijelentem — Németország 15 éve tartó kettéosztottsága után most itt az ideje, hogy rátérjünk a két német állam kölcsönös elismeré­sének, egymás megértésének útjára. Megérett az idő arra, hogy a kölcsö­nös megértéssel elinduljunk mindkét német államban a leszerelés, a béke biztosítása felé". Walter Ulbricht beszédére lapunk holnapi számában még visszatérünk. W. ULBRICHT INTERJÜJA A MOSZKVAI PRAVDA TUDÖSÍTÖIANAK Moszkva (CTK) — „A Német De­mokratikus Köztársaság eddigi mun­kájával és fejlődésével bebizonyította, hogy a világ minden népéhez, de kü­lönösen a Szovjetunió és a többi szo­cialista ország népeihez fűződő, ba­rátságon és együttműködésen alapuló következetes békepolitika biztosíthat­ja legjobban a német nép békés, bíz­nak egyaránt szem előtt kell tarta­niuk. Ami e néha bonyolult problémák egyes területek szerinti megoldását illeti, a szocialista országokban kü­lönböző nézetek s érdekek juthatnak érvényre, de a közös célok s a kö­zös világnézet figyelembevételével mindenütt s mindig lehetővé válik az említett különbségek ésszerű áthida­lása. Az azonban világszerte mérhe­tetlenül károsítja a kommunista és munkásmozgalmat, hogy a kínai ve­zetők e mozgalom bomlasztására tö­rekszenek, a szocialista országokban egymás elleni gyűlöletre szítanak és megkísérlik sokoldalú együttműködé­sük megakadályozását." tonságos és boldog jövőjét" — e sza­vakkal válaszolt Walter Ulbricht a moszkvai Pravda tudósítójának arfa a kérdésére, milyenek az NDK fejlő­désében 15 év alatt elért legfonto­sabb eredmények. „Az NDK — hangsúlyozta Ulbricht elvtárs — hovatovább az egységes, békeszerető, demokratikus és szocia­lista német népállam példamutató prototípusa." A két német állam további sorsára vonatkozó kérdésre Ulbricht elvtárs azt válaszolta, hogy „a szocialista Német Demokratikus Köztársaság sok­oldalú fejlődése s állandó szilárdulá­sa az egyedüli út, amely a két né­met állam fokozatos egymáshoz köze­ledéséhez és kölcsönös egyetértésé­hez vezethet." Ugyanakkor kijelentet­te, hogy „Nyugat-Németország jövője nem körvonalazódik még oly tisztán, mint az NDK-é. Az NSZK-ban ugyan­is még nem vonták le a szükséges következtetéseket a német történe­lemből". Ulbricht elvtárs kifejezte azt a meggyőződését, hogy a béke­szerető emberek az NSZK-ban is meg tudják teremteni a nyugatnémet ál­lam más irányú fejlődéséhez múlha­tatlanul szükséges szociális-politikai feltételeket. Walter Ulbricht elvtárs további kérdésekre válaszolva kijelentette: „A szocialista országoknak az új tár­sadalom megszervezésének jelenlegi szakaszéban nemcsak politikai és kulturális téren, hanem elsősorban gazdasági, tudományos és műszaki té­ren kell együttműködniük, s a szo­cialista munkamegosztást szorgalmaz niuk. Ezt a nagy és a kis országok­Alexandria, az EAK második legnagyobb városa, másfél millió lakosú ki kötő. Afrika e legnagyobb kikötővárosa 10 kilométer hosszúságban hú zódik a Földközi-tenger partján. (CTK felv.) ten nem vesz részt, mert nem kapta meg az engedélyeket, amelyek felha­talmaznák a belépésre a konferencia épületébe. Tegnap a konferencia résztvevői legnagyobb érdeklődéssel az értekez­let egyik kezdeményezőjének, Tito elnöknek a felszólalását várták. J. B. Tito beszédében hangsúlyozta, hogy Kairóban sokkal több ország vesz részt a csúcsértekezleten mint Belg­rádban, ami az el nem kötelezettség politikája vonzóerejének bizonyítéka. „Kötelezettségeink a nemzetközi fe­szültség csökkenésével nem veszítet­tek jelentőségükből — mondotta —, ellenkezőleg, a fejlődés új lehetősé­geket mutatott és bebizonyította to­vábbi tevékenységünk szükségessé­gét. Az el nem kötelezettség politi­kájának szélesebb alapja van, s főleg a békés együttélés politikájának meg­valósítására irányuló aktív törekvés­ben nyilvánul meg". Tito megemlítet­te a moszkvai részleges atomcsend­szerződés jelentőségét s rámutatott, hogy nagyrészt ennek köszönhető: a kairói értekezlet a belgrádinál ked­vezőbb nemzetközi légkörben tanács­kozik. Kijelentette, bizonyos javulás tapasztalható a német kérdésben is, amely megoldására — szavai szerint — a két német állam közötti közvet­len tárgyalásokban kell keresni a le­hetőséget. A német népnek — mon­dotta — egyedül kell döntenie jövő­jéről. éjjel azonban Csőmbe menetrendsze­rű repülőgépen mégis Kairóba érke­zett. A repülőtéren Csombét néhány kon­gói diplomatán kívül senki sem fo­gadta, a repülőtér érkezése idején kihalt volt. Csőmbe kíséretével meg­érkezése után hosszabb ideig kényte len volt várakozni, míg megkapta az EAK hatóságaitól az ideiglenes ott­tartózkodási engedélyt. Csombet később a nemzetközi re­pülőtér közelében álló házban szállá­solták el, tehát nem valamely kairói szállodában, mint a csúcsértekezlet többi résztvevőjét. Annak ellenére, hogy Csőmbe Kai­róban tartózkodik, a csúcsértekezle­KÉMKEDŐ DIPLOMATÁK Szovjet tiltakozó jegyzék az amerikai és angol nagykövetségnek Moszkva (ČTK) — A Szovjetunió Az amerikai diplomaták, valamint külügyminisztériuma a moszkvai, ame- a brit diplomata a Moszkva—Vla­rikal és nagy-britanniai nagykövet- gyivosztok között közlekedő vonaton séghez jegyzéket intézett, amelyben kémkedtek, amit számozott filmre fel­az amerikai nagykövetség három és vett több mint 900 felvétel, 26 blokk­a z angol nagykövetség egy dolgozó- ba foglalt feljegyzéseik az elvégzen­jának megengedhetetlen tevékenysé- dő és elvégzett feladatokról, valamint ge ellen tiltakozik. az a tény bizonyít, hogy különleges A jegyzék rámutat arra, hogy Geor- optikai műszereket s egyéb kémfel­ge Aubrey ezredes amerikai katonai szerelést használtak. Az elkobzott attasé és Kari Kiew^r, a helyettese, anyag alapján kiderült, hogy a dip­valamint James Smith őrnagy, az ame- lomaták a vasúti gócpontokról, hi­rikal légügyi attasé helyettese, to- dákról, alagutakról, radar berendezé­vábbá N. N. Lawitle kapitány. Nagy- sekről, repülőterekről, katonai egysé­Britannia tengerészeti attaséjának gek tartózkodási helyéről, s egyéb helyettese kémtevékenységet folytat- honvédelmi objektumokról halmoztak tak, s ezzel súlyosan megsértették a fel adatokat. külföldi diplomaták magatársását A külügyminisztérium fenntartja a megszabó általánosan elfogadadott elöntés jogát e személyek további tar­normákat. tózkodását illetően a Szovjetunióban. A TASZS Z szemleírójának kommentárja Az „A1 Ahram" kairói lap tegnap közölte, hogy az EAK átmenetileg be­zárta leopoldvillei nagykövetségét. A lap hangsúlyozza, hogy a kormány döntése nem jelenti a diplomáciai kapcsolatok megszakítását Kongóval. Erre a lépésre a kormány azért szán­ta el magát, hogy megóvja leopold­villei nagykövetségét Csőmbe kormá­nyának esetleges provokációitól. Ilyen provokációkat a leopoldvillei kormány Csőmbe elutazása előtt már megva­lósított. Barbár támadás agy dél-vletnamí halászfalu ellen Saigon f CTK) — Most érkezett hír egy részük életét vesztette, mások szerint szeptember 27-én amerikai és súlyosan megsebesültek — közölte dél-vietnami repülőgépek közös tá- október 6-án a Felszabadítás dél-viet­madást indítottak egy dél-vietnami mami hírügynökség. Amikor a kör­halászfalu ellen Blen-Hoa tartomány- nyék lakossága a légitámadás áldoza­ban. A falu a partizánok hadművele- fainak segítségére sietett, a repülő­iéinek körzetében fekszik. Négyszáz gépek -visszafordultak és folytatták a ember eset áldozatul a bombáknak és bombázást, amely új áldozatokat kö­a fedélzeti fegyverek lövedékeinek — vetélt. Mihail Szagatyeljan, a TASZSZ kommentátora írja: Douglas-Home angol miniszterelnök és Johnson amerikai elnök október 3-án nyilatkozatot tett. Mindkét nyi­latkozat lényege, hogy az Egyesült Államok és Anglia már bizonyos ide­je rendelkezik az atomfegyver elter­jedésének megakadályozásáról szóló szerződés közös megegyezés alapján kidolgozott tervezetével, és mint az angol miniszterelnök mondotta, kész tárgyalni erről a kérdésről a Szovjet­unióval. Home és Johnson ezután azt bizonygatták hogy e tervezet sikeres megvalósítását állítólag a szovjet ál­láspont akadályozza. Ugyanaznap ugyanilyen „vádakat" hangoztatott az Egyesült Államok külügyminisztériu­mának hivatalos szóvivője is. Ezek a vádak a legcsekélyebb mér­tékben sem felelnek meg a tényeknek. A Szovjetunió sohasem tiltakozott az ellen, hogy Ilyen egyezményt kössön más nukleáris hatalmakkal, ha az egyezmény valóban szavatolja a nuk­leáris fegyver továbbterjedésének megakadályozását. Ha a nyugati ha­talmak részéről valóban tettek volna ilyen javaslatot, a szovjet félen nem múlt volna a dolog. A lényeg azonban most is az, hogy Washington és London egy ilyen, szerződésre vonatkozó javaslat ür­ügyével akarja megszerezni a Szov­jetunió hozzájárulását annak a poli­tikának a folytatásához, amelynek célja: a nukleáris NATO-atomhaderő megteremtésének spanyolfala mögött nukleáris fegyverrel felszerelni a bonni revansistákat. Az amerikai fővárosban végéhez közelednek Rusknak, az Egyesült Ál­lamok külügyminiszterének és Gre­wének, a NATO tanácsába delegált nyugatnémet képviselőnek a tárgya­lásai. Az amerikai és a nyugatnémet sajtó tanúbizonysága szerint a tár­gyalások központi kérdése: a NATO miniszteri tanácsának decemberi ülésszakán elérni, hogy a részvevők aláírják a NATO-atomhaderő megte­remtéséről szóló amerikai szerződés­tervezetet. Valahányszor az Egyesült Államok kormánykörei készülnek rá, hogy megtegyék a soron következő gyakor­Róma (CTK) — A vatikáni zsinat napirendjén a keresztények egyesíté­sének terve szerepel. A „De revela­tione" kezdetű tisztán teológiai szké­ma többek között leszögezi, hogy a zsinat egyik elsőrendű célja a keresz­tények egységének felújítása. Az egy­ségesítésről elfogadott határozatból azonban az is kitűnik, hogy a katoli­kus egyház fenntartja magának a ve­zetést, mert úgymond — „csupán en­nek kebelében lehet teljes mérték­ben üdvözölni". AZ NDK Államtanácsának határo­zata alapján Ot^p Grotewohlt, volt miniszterelnököt "a Hazafias Érdem­rend I. fokozatával tüntették ki in memoriam a német munkásosztály egységesítésében és a Német De­mokratikus Köztársaság építésében és megszilárdításában szerzett érdemei­ért. (CTK) PÁRIZSBAN október 6-án tárgyalá­sok kezdődtek az 1960—1970 es évek­re szóló hosszúlejáratú szovjet—fran­cia kereskedelmi egyezmény megújí­tásáról. A szovjet küldöttség vezetője Patolicsev külkereskedelmi miniszter. (CTK) AZ ELMÜLT három hónap alatt Nyugat-Németországból és Nyugat­Berlinből 2613 személy ment át az NDK-ba. Az NDK belügyminisztériu­mának közlése szerint ezeknek több mint a fele NDK-beli állampolgár, akik annak idején elhagyták az NDK-t. (CTK) II. ERZSÉBET brit királynő hétfőn Princ Eduard szigetére, kanadai tar­tományba repült. (CTK) 19B4. október 7. * 3 0] SZÖ Az M Reiilikilismk 15. évfordulóját ünnepli A kairói csúcsértekezlet lolytalia tanácskozásét Csombét kitessékelték az ajtón, az ablakon visszajött • Tito elnök beszéde Kairó (CTK) — Tegnap délelőtt röviddel 10 óra után megkezdődött az el nem kötelezett országok ál­lam- és kormányfői második érte­kezletének további ülése. A tegna­pi Ulás elnöke Charles Helú, liba­noni elnök volt. Az értekezlet má­sodik napján felszólalt Sukarno in­donéz elnök, Tito jugoszláv elnök, Burgiba tunéziai elnök és Souvan­na Phouma, Laosz miniszterelnöke. A kairói repülőtér tegnapelőtt nem engedélyezte a Csőmbe kongói mi­niszterelnököt Kairóba hozó különre­pülögép leszállását. A belga légifor­galmi társaság Boeing 707 külön repü­lőgépe kénytelen volt irányt változ­tatni, s Athénban szállt le. Tegnap Baloldali választa í siker Finnországban Helsinki (CTK) — Az október 4-én és 5-én lezajlott finnországi általános választások — amelyeken a szavazók 70 százaléka vett részt — a baloldali pártok figyelemreméltó győzelmével zárultak. Előzetes eredmények szerint a szociáldemokrata pártra 450 000, a Finn Nép Demokratikus Szövetségére (amelynek élén a kommunista párt áll) csaknem 425 000 választó adta szavazatát. A burzsoá ; pártok — az Agrárszövetség 361 000 és a konzerva­tív Koalíciós Párt 250 000 szavazatot kapott. A? 1960-as általános választá­sokkal összehasonlítva az eredmé­nyek a baloldali pártok jelentős elő­retöréséről adnak számot, mert szá­mos olyan választókörzetben értek el szavazati többséget, amelyek eddig a jobboldali pártok kezében voltak. Kü­lönösen szembetűnő a fővárosban, Helsinkiben elért baloldali siker. A szociáldemokrata párt a szavaza­tok 25,3 (1960-ban 21,1), a Finn Nép Demokratikus Szövetsége 24,6 (1960­ban 21,9) százalékát kapta, míg a hurzsoá pártok csoportja együttvéve a szavazatoknak csupán 48,7 száza­lékát nyerte el (1960-ban 53,3). A vatikáni zsinat napirendjén: a keresztény egység Home és Johnson legutóbbi kijelentéseiről lati lépést a nukleáris NATO-haderő megteremtése útján, olyan állítások­kal igyekeznek ezt álcázni, melyek szerint az Egyesült Államok .határo­zottan ellene van" a nukleáris fegy­ver elterjedésének — állapítja meg a TASZSZ kommentátora. IZRAELI TUDÓSÍTÓNK LEVELE A „sztrájkok országa" I zraelt az utóbbi Időben a „sztrájkok országának" ls ne­vezik. A kifejezés a „Haboker" című izraeli nagytőkés laptól származik, amely hozzáfűzi, hogy ez az elneve­zés nem válik az ország dicséretére. Természetesen vitatható, milyen elne­vezés dicséretes egy ország számára és milyen nem dicséretes. Tény azon­ban, hogy Izraelben jelentős mérték­ben terjed a sztrájkmozgalom. Nem­zetközi statisztikai adatok szerint Izrael a sztrájkok tekintetében Olasz­ország mögött a második helyen áll. Az 1963. évi statisztikai évkönyv adatai szerint Izraelben 10 évvel ez­előtt 8000 munkás sztrájkolt. 1962­ben a sztrájkokban már 3^ 000 em­ber vett részt, tavaly pedig ez a szám több mint kétszeresére ugrott: 86 000 munkás ós alkalmazott sztrájkolt hely­zete javításáért. Mit értsünk a „helyzete javításé­ért" kifejezés alatt? Erre a kérdésre is választ ad a statisztika: A 86 000 sztrájkoló munkás közül 57 000 (két­harmad) a munkabérek emeléséért küzd. Az összes izraeli sztrájk 80 száza­lékát az állami és közüzemekben ren­dezték. Az állami alkalmazottak fel­ügyelőjének jelentése szerint 1963-ban az állami alkalmazottak ötvenszer sztrájkoltak (1962-bRn 29-szer) és az így elveszett munkanapok száma 50 000 volt (1962-ben 4470). A fel ügyelő jelentése azt is megállapítja, hogy a kormányhivatalokban lezajlott sztrájkok közül a legtöbb a pénzügy minisztérium ügykörébe tartozó intéz ményeknél folyt le. Izraelben az utóbbi hetek folya­mán a legnagyobb érdeklődést s egyben rokonszenvet és megdöbbe­nést — az Asclod kikötőváros villany­telepén lezajlott sztrájk keltette. Az üzem vezetősége itt 58 munkásnak felmondott, s minthogy a felmondás elleni tiltakozásnak nem volt foga­natja, mind az 58-an éhségsztrájkba kezdtek. Éhségsztrájk — ez komoly dolog. Az üzem vezetősége mégis ma­kacsul kitartott a döntés mellett, sőt eleinte a szakszervezet is kijelentette, hogy az éhségsztrájk nem lehet az osztályharc fegyvere. Csak amikor már aggódni kezdtek a sztrájkoló munkások egészségi állapota miatt, csak amikor kiderült, hogy egyet­len munkás sem hajlandó abbahagy­ni az éhségsztrájkot, hanem még az •elbocsátottak családtagjai is csatla­kozni akarnak hozzájuk — csak ak­kor tett a szakszervezet egyeztető javaslatot, amelyet elfogadtak és erre megszűnt a sztrájk. A közvélemény szerint ez az egyeztető javaslat már a sztrájk kitörése előtt, vagy az éh­ségsztrájk első napjaiban is megszü­lethetett volna. Nem kellett volna addig várni, amíg néhányan a mun­kások közül annyira legyengültek, hogy kórházi ápolásba kellet venni őket. Ha az izraeli fokozódó sztrájkhul­lámról beszélünk, akkor természete­sen azokról a sztrájkokról van szó, amelyeket a dnlgnzó osztály helyze­tének megjavításáért, legtöhbször a munkabérek emeléséért folytatnak. A követelés: béremelés a tőkések hasznának rovására, vagyis anélkül, hogy a béremelés indokával emelnék a gyártmányok árát. Vannak azonban Izraelben olyan sztrájkok ls, amelyek nem függnek össze közvetlenül a tőke és a prole tariátus harcával. Ilyen volt például az az ülő-sztrájk, amelyet Jeruzsálem egyik központi utcájának járdáján folytatott vagy harminc család. Lete­lepedtek a járdán, Itt főztek, étkez­tek, mostak, szárítottak, gyereket gon­doztak és aludtak. Ezek a családok egy Indiából jött törzs képviseletében tiltakoztak bizonyos vallási Intézkedés ellen, amelyet sértőnek éreztek. A sztrájk majdnem egy hónapig tar­tott és végül sikerrel járt... Sztráj­kokkal tiltakoznak a taxi- és teher­fuvarozók is a különféle, számukra hátrányos, rendeletek ellen, sőt az autó-importőrök is tiltakoztak az au­tó-eladási illetékek emelése miatt. Mint látható, a munkásság harci mód­szerét a legkülönfélébb érdekek vé­delmében az osztályharctól távol eső célokért is számos más réteg átvet­te... Jelenleg olyan „sztrájk" van kiala­kulásban, amely a lakosság minclen rétegét érintené: A fogyasztók egye­sülete felhívja a közönséget — kü­lönösen a háziasszonyokat, — ne vá­sároljanak friss húst. A friss marha­hús ára ugyanis igen magas és a la­kosság az árak leszállítását követeli. A lényegesen olcsóbb fagyasztott hús, hal, vagy csirke vásárlásával és a friss hentesáru bojkottjával próbálják kikényszeríteni az árleszállítást... Mint mondottuk, a „sztrájkok or­szága" elnevezés dícséretes-e Izrael­re, vagy sem — ez vitatható. Ami azonban vitathatatlan, az az, hogy Izraelben a sztrájkokban kifejezésre jutnak mindazok az ellentétek, ame­lyek az ellentétes osztályokra osztott társadalom természetszerű velejárói. D. J.

Next

/
Thumbnails
Contents