Új Szó, 1964. október (17. évfolyam, 273-303.szám)

1964-10-01 / 273. szám, csütörtök

Azonos célokért EZ ÉV ELEJÉN a prágai, valamint B bratislavai Népművelési Intézet együttműködési egyezményt írt alá a budapesti Népművelési Intézettel midkét ország szocialista népművelésének fejlesztése érdekében. Az egyezmény nemcsak az együttműködés általános elveit szögezi le, hanem pontosan meghatározza a két központi intézmény közös tevékenységének formáit, amelyeknek előfeltételei számos kölcsönös látogatás folyamán alakultak ki. Elsősorban természetesen a népművelési munka eszmei irányvonalának, ideológiai tartalmának kérdései merültek fel, szoros kapcsolatban e munka alapvető céljaival Ezekben a legfontosabb kérdésekben mindkét fél egységes álláspontot foglalt el, amely Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt szilárd marx—leninista Irányvonalában gyökeredzik. Az alapvető célkitűzések és feladatok szoros együttműködésre nyújtanak lehetőséget a népművelési tevékenység számos fontos problémájának megoldásában — a munkamódszerek, a politikai-szervező munka terén, a hosszú- Illetve rövidlejáratú tervek kidolgozásában, az elméleti és kutató jellegű feladatok megoldásában, valamint az erők célszerű összekapcsolása és a tapasztalatok, új ismeretek felhasználásában. Az egyezmény — amely lényegében a csehszlovák—magyar kulturális egyezmény idevágó pontjainak konkretizálása — hála a szerződő felek kölcsönös megértésének és valóban baráti együttműködésének, már eddig ls szép sikereket eredményezett, amint azt a budapesti Népművelési Intézetben rendezett augusztusi értékelésen megállapítottuk. A tárgyalásokat valóban áthatotta a kölcsönös segíteni akarás szelleme, s az arra való törekvés, hogy elsajátítsuk a gyümölcsöző tapasztalatokat, s felülvizsgáljuk szervező munkánkat, munkamódszereinket. Ezen a téren különösen szoros kapcsolat alakult ki a bratislavai és a budapesti intézet között. S nemcsak a Szlovákiában élő magyar nemzetiségű dolgozókra való tekintettel, hanem azért is, mert részben mindkét intézet szervezeti felépítése egyforma, részben pedig azért, mert állandó, rendszeres kapcsolatot tartanak fenn. A szerződésben foglalt konkrét fel' • adatok közül elsőként kell etnlítenünk .a három, Intézet Addigi elméleti és tudományos-kutatótevékenysége eredményeinek összefoglalását egy közös gyűjteményben, amelyet magyar, cseh és szlovák nyelven adnak majd ki. Ez már egymagában Is rámutat arra, hogy az intézetek elsőrendű küldetésüknek tekintik az elméleti kérdések és a kutató jellegű feladatok megoldását, a gyakorlati tevékenység állandó javulása és tudományos alapon való fejlesztése érdekében. A gyűjtemény külön-külön fejezetben foglalkozik majd a kultúra és népművelés irányításával, a társadalomtudományi és szociál-pszichológiai kutatás módszertanának problémáival, a tv ós a népművelés kapcsolatával, a dolgozók iskolán kívüli művelődésével, a népművelési munka módszereinek pontos lélektani meghatározásával, illetve megokolásával. az eddigi kutatómunka eredményeivel stb. E fejezeteket a három intézet legjobb szakemberei dolgozzák ki. A gyűjtemény minden bizonnyal nagy jelentőségű elméleti támasza lesz népművelésügyi dolgozóinknak, s az összegezett tapasztalatok bizonyára hozzájárulnak a már megoldott feladatokkal kapcsolatos álláspont kialakításához. Az együttműködés további jelentős gyümölcse lesz a kultúra és a népművelés terén leggyakrabban használt szavak és kifejezések szótára, amelyben nemcsak a szavak jelentése lesz feltüntetve, hanem az általuk jelölt fogalom és használati vonatkozásaik is. Jóllehet, első pillanatra e szótár kiadását nem soroljuk a legfontosabb dolgok közé, de a valóságban nagyon fontos a népművelés terén használatos szakkifejezések szótározása. Főként azért, hogy az elméletben és a gyakorlatban, a népművelésügyi sajtóban, valamint a dokumentációban, a fogalomzavart elkerülendő, egységes és általánosan elfogadott kifejezésmódot alakítsunk ki. A nemzetközi tapasztalatcsere ennek a kérdésnek megoldásában nagy szerepet játszik, s ebben az Irányban a többi szocialista ország népművelési intézeteivel is fel kell vennünk a kapcsolatokat. EGYÜTTMŰKÖDÉSÜNK a kutatómunka terén is ígéretteljesen fejlődik. Jelenleg a tv-nek a falu kulturális életére gyakorolt hatását, közösen végzendő kutatását készttik elő, mind Magyarországon, mind nálunk, az előre kiszemelt járásokban. A részletes módszertani tervet már ki is dolgozták. E feladat egyike a legfontosabbaknak. A kutatómunkában egyébként a Magyar Televízió és a Csehszlovák Televízió bratislavai igazgatósága is részt vesz, mert a vizsgálat eredményei nemcsak a népművelési tevékenység fejlődését érintik, hanem a tv műsortervére is hatással vannak. Közös kutatómunka tárgya a kulturális népművelési tevékenység hatása a mezőgazdaság fejlődésére. Ügy véljük, hogy e feladat jelentőségét nem kell külön kiemelnünk. Ezen a téren mind a magyar, mind a csehszlovákiai (főleg a szlovák) népművelésügyi dolgozók nagy tapasztalatokkal rendelkeznek. Viszont mindkét oldalon sok a tisztázatlan kérdés arra nézve, milyen formában, milyen módszerekkel támogathatjuk a leghatékonyabban a mezőgazdasági dolgozókat művelődésükben, s a termelési feladatok teljesítéséhez szükséges sokoldalú képzettség megszerzésében. Ennek a feladatnak eredményes megoldása megköveteli a vele foglalkozóktól, hogy Ismerjék a mai falu életét, mégpedig elsősorban a történelmi fejlődés, az osztályrétegeződés, a fokozatos differenciálódás, valamint az anyagi-műszaki bázis kiépítésének és a társadalmi viszonyok kialakulásának, illetve fejlődésének szeinpontjából. Összegezve mindkét fél tapasztalatait nyilvánvaló, hogy súlyos tévedés a falut olyan egybekovácsolt közösségnek tartani, ahol a lakók érdeke, kedvtelése, szórakozása, szokásai és igényei teljesen egyformák. Ez a tévhit elhomályosítja a falvakon végzett politikai-nevelő és a kulturális jellegű társadalmi munka lényegét, célkitűzéseit és feladatait, és lehetetlenné teszi a lakosság egyes rétegeihez való differenciált közeledést. A helyszínen végzett alapos kutatás eredményei minden bizonnyal közelebb hozzák számos probléma megoldását, s népművelésünket sok értékes ismerettel gazdagítják majd. A NÉPMÜVELÉS valamennyi ágazatában végzett munka minőségi ja vulásához jelentős mértékben járulnak hozzá a normatív jellegű Intéz kedések, értékelések, javaslatok és a munkában szerzett tapasztalatok kői; csönös kicserélése. E téren felbecsülhetetlen hasznot jelent a három intézet dolgozóinak cserelátogatása és az előzőleg kitűzött problémák közös megoldása. A közeljövőben tervozett tanácskozás folyamán a csehszlovákiai és a magyarországi népművelésügyi dolgozók iskolán kívüli művelődéséről, az eljövendő közös kutatómunkák módszeréről és részletes tervéről, az említett közös gyűjtemény, illetve szakszótár kiadásának előkészítéséről s a dokumentáció néhány kérdéséről tárgyalnak. Az intézetek között sok vonatkozásban valóban nagyon szoros kapcsolat alakult kl. Am a kitűzött feladatok teljesítéséhez nem elég egy esztendő, évekig tartó együttműködés szükséges. Ezért már most sor került az egyezmény meghosszabbítását célzó lépésekre. Az egyezmény pontjainak megvalósítását támogatja az Illetékes minisztériumok népművelésügyi irányító szerveinek együttműködése is. Ahogy megállapítottuk, az ígéretteljesen induló együttműködés már most felmutathatja az első eredményeket. A fejlődés távlatai azonban még ennél Is nagyobb reményekre jogosítanak. Például a bratislavai Népművelési Intézet dolgozói jelenleg a Szlovák Tanácsköztársaság kultúrpolitikai programjával kapcsolatos történelmi adatokat dolgozzák fel. Nem vitás, hogy a Szlovák Tanácsköztársaság kultúr-politikája szorosan kapcsolódott a Magyar Tanácsköztársaság kultúr-politikájához. S míg Szlovákiában idevágó történelmi forrásmunkákat, illetve anyagot hiába keresnénk, addig Magyarországon ezek az anyagok hozzáférhetők. A két ország kölcsönös kapcsolatait érintő — kül&nösen a munkásmozgalomra vonatkozó — értékes adatokat ugyancsak találhatunk. Érdekel bennünket, a magyarországi népművelés fejlődése, s az egyes fejlődési szakaszok sajátosságai. Mindennél fontosabh számunkra azonban a jelen. Ezért a legapróbb részletekig meg akarjuk ismerni a magyar népművelés rendszerét, már csak azért is, hogy baráti együttműködésünk mindkét fél javára váljék. HA EBBŰL A SZEMSZÖGBŐL tekintünk együttműködésünk eddigi eredményeire, nem értékelhetjük ezeket csupán a közösen kitűzött feladatok alapján. Az egyezményben ugyanis csak leszögeztük azokat a tényeket, melyek népművelési intézményeink több éves kapcsolata során alakultak ki. Ez tette lehetővé, hogy viszonylag rövid időn belül a kitűzött feladatok teljesítéséről szólhatunk. Eredményeink forrása, hogy mindkét fél komolyan veszi a baráti együttműködést. Olyan páratlan lehetőséget lelt benne, amely jelentőségteljesen segíti a szocialista tábor megszilárdítását, a proletár nemzetköziség elveinek gyakorlati megvalósítását, s hatékony hozzájárulás a kommunizmus győzelméért vívott harchoz. J. HOLICKÝ, a Népművelési Intézet igazgatója NÓGRÁDY SÁNDOR: SZLOVÁK FÖLDÖN Részlet Nógrády Sándor, a magyar partizánalakulatok parancsnokának „Emlékeimből" című könyvéből Október 15-én, amikor a németek felmondtak Horthynak, és Szálasinak adták át a hatalmat, déltől kezdve, talán két órán át a vevőkészüléknél ültem. Amikor már tisztán láttam, mi történt, tudtam, hogy a németek, miután a magyarországi hadtápterületeket biztosítva látják, támadást indítanak a felszabadítót! szlovák terülei ellen. Ezt a visszavonulási irányt — gondoltam — biztosítaniuk kell maguknak, bármibe kerüljön is. A szlovákiai partizánparancsnokság felkészült a német támadásra. Hősies harcok kezdődtek minden frontszakaszon e nagy német túlerő ellen. Erős tüzérségi tüzet zúdítottak a partizánállásokra, és harckocsikkal támadták. A németeknek sok veszteséget okozva, lassan vonultak vissza a partizánok. Hadműveleti területünk egyre szűkebb lett. Nemsokára Divényből Zólyomba, majd onnan Besztercebányára kellett áthe-. lyeznem a törzsemet. A Besztercebányán székelő szlovák partizánparancsnoksággal már a szlovák területre érkezésem utáni harmadik napon felvettem a kapcsolatot. Ott Smidke és Aszmolov elvtársaknál, a vezérkar főnökénél tájékozódtam a hadihelyzetröl. Közöltem velük, ml az én feladatom. Minden szükséges tátaogatást megkaptam tőlük. Megígérték, ha együtt lesz a csapatom, a felszerelés hiányait pótolják. Ugyancsak Besztercebányán találkoztam Ján Sverma, Karel Bacílek és Ján Čulen elvtársakkal. Sverma régi, ifjúkori elvtársam és barátom volt. Ö a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságát képviselte a felkelés idején. Bacílek elvtársat ls ismertem akkor már csaknem másfél évtizede. Culen elvtársat 1921 óta ismertem a lubochfíai pártkongresszusról, amelyen ő elnökölt. Ügy láttam, ez a három elvtárs intézi a felkelés politikai vezetését. A jó személyi kapcsolatok révén mindent megtudtam, amire tájékozódásomhoz és munkámhoz szükségem volt. Sverma egy egész délutánt töltött velem. Meghánytunkvetettünk sok közös kérdést. Ebben az időben érkezett hozzám Tömpe András és Kurimszky Sándor Moszkvából, azzal az utasítással, hogy továbbítsam őket magyar területre." Ügy emlékszem, velük együtt érkezett Rákosi Éva is, kisegítő rádiósként. Tömpe és Kurimszky elvtársaknak a fronton való átdobására az adott körülmények között már nem volt lehetőségem. Azt tanácsoltam nekik, maradjanak velem, hisz úgy ls az a feladatunk, tíogy átverekedjük ihagunkat magyar területre, és ott dolgozzunk. Egyetértettek, és ezt a döntést jóváhagyta a párt Külföldi Bizottsága is. Ugyanakkor engedélyt kértem a Külföldi Bizottságtól arra, hogy felállítandó alakulatommal dél felé vonuljak, a salgótarjáni szénmedencébe. Az engedélyt megkaptam. Még Dlvényben állomásoztam, amikor befutott hozzám két tapasztalt orosz partizán: Jevgenyij Lapsov és Szergej Rahmanov. Felajánlották csatlakozásukat egységemhez. Lapsovval ismertük egymást Kijevből, ö Kuznyec főhadnagy egységének törzsével repült be szlovák területre, mint a parancsnok felderítést Irányító helyettese. Később önálló csoportot kapott a Jegorov dandár keretében, és a felszabadított szlovák terület legkeletibb csücskében foglalt állást. A németek támadásának megindulása után csatározás közben öt és Rahmanovot elvágták a csoportjától. Minthogy azzal már egyesülni nem tudtak, és Besztercebányán tudomást szereztek róla, hogy én Is ott vagyok, Jegorov engedélyével rögtön jelentkeztek nálam. A magyarokkal akartak harcolni. Ölömmel fogadtam őket. Kezdett kialakulni a törzsem. Olyan legényekkel, mint Tömpe András, Kurimszky Sándor, Lapsov Jevgenyi], Rahmanov Szergej, a rádiósok, meg az én „három muskétásom", gondoltam, bele lehet vágni a legnehezebb feladatba is. Közben jelentkeztek nálam — ez már Besztercebányán történt — magyar és szlovák partizánok. Volt kik közül válogatni. Amikor már Besztercebányát is fel kellett adnunk, hatvan emberem volt: rozsnyóiak, losonciak, tornealjaiak, nyitraiak, borsodiak, és még más vidékről valók. Volt közöttük tizenöt meg negyvenéves is. Végül is már egész kis területre szorultunk össze. A partizánegységek és csoportok kezdtek behúzódni az Alacsony-Tátra hegyeibe, erdeibe, ahol erősebbnek érezték magukat az ellenségnél. Utolsó állomásaink Staré Hory és Turecka voltak. Staré Horyban állomásozott a Jegorov dandár törzse. Itt gyülekezett a szlovák partizánmozgalom vezérkara is. Sok spekulálni való nem volt. A helyzetet valamennyien világosan felismertük. Minden partizánalakulatnak be kell venni magát az erdőkbe, és onnan támadni: rombolni a német katonai berendezéseket, pusztítani élő erőiket, és minden eszközzel előmozdítani a szovjet hadsereg győzelmét. Erről beszélgettünk Jan Švermával, amikor kettesben gyalog felmentünk Staré Horyból a hegyekben még magasabban fekvő Tureckára. Itt már jól benn voltunk az Alacsony-Tátrában. A felkelés történelmi jelentőségű hőstette volt a szlovák népnek; sok veszteséget okozott a német fasiszta megszállóknak, és kitűnő tömeges partizánalakulatokat kovácsolt ösz.sze. Ilyen körülmények között az aránylag szűk — megfelelő harci eszközök hiányéban a túlerővel szemben hosszú időn át meg sem védhető — felszabadított területet feladni egyáltalán nem jelentett vereséget. Hiszen ugyanakKor nagy erőkkel rendelkeztünk az erdőkben, ahonnan a partiaánharcok hadműveleti területe ki» terjeszthető Morvaországra és Csehországra is. A felkelés sikere önmagában is nagy győzelme volt a szlovák népnek é náci fasizmussal szemben. A helyzetet így ítéltem meg: a harc egyik szakasza lezárult, kezdődik egy másik, amelyben a partizánok legyözhetetleniil erősek lesznek. Levertséget sehol és senkinél sem tapasztaltam. Mindenkit bizakodás töltött el, annál is inkább, mert a szovjet hadsereg előnyomulása egyre erőteljesebbé vált mind magyar területen, mind Kelet-Szlovákiában. 1949. AUGUSZTUS 29-ÉN a Szlovák Nemzeti Felkelés 5. évfordulójának ünnepségein Zvolenben több ezer néző előtt lépett fel első ízben a megalakult Szlovák Népművészeti Együttes. Szlovákia első hivatásos népművészeti együttesének zvolení bemutatkozó programja kedves, érthető és mindenki számára közelálló volt, tehál a siker sem maradt el. A népművészettel kapcsolatos vélemények az elmúlt évek során ha meg is változtak, legjobb népművészeti együttesünk 15 éves létezését az az állandó törekvés jellemezte, hogy beférkőzzék az emberek szívébe. Ezt pedig csakis színvonalas művészettel érhette el. Ma nyugodt lelkiismerettel állithatjuk — a Szlovák Népművészeti Együttesnek e törekvését siker koronázta. A legjobb szlovák zeneszerzők segítségével és a fiatal szakemberek képességeinek állandó fejlesztésével az együttes mind itthon, mind külföldön sok elismerést szerzett. Több mint 4 700 000 néző tapsolta meg a Szlovák Népművészeti Együttes 3500 előadását. Külföldön 360 ízben lépet fel, 950 000 néző előtt. 1951 óta Magyarország, a Szovjetunió, Lengyelország, Franciaország, Belgium, Hollandia, Ausztria, NDK, NSZK, India, Burma, Indonézia, Cejlón, Kambodzsa, Törökország, Szíria, Libanon, Egyiptom, Marokkó és Tunisz!

1 közönsége előtt reprezentálta hazánkat. Legutóbbi nagysikerű franciaországi vendégszerepléséről augusztusban tért haza az együttes. A külföldi nézőközönség, a szakem15 éves a Szlovák Népművészeti Együttes berek és a kritikusok minden esetben nagyra értékelték népművészetünk gazdagságát, szépségét, az együttes műsorának összehangoltságát, a művészi színvonalat, és a gyönyörű népviseleteket. Fejlett szocialista kultúránkban, a magas szintre emelt hivatásos és műkedvelő művészetben a Szlovák Népművészeti Együttesnek állandó helye van. Hivatásához hűen a jövőben is művészi tökéllyel, a mai művészet vívmányait alkalmazva, hivatásos szinten ápolja a szlovák népművészetet, feliárja ismeretlen szépségeit, vonzóvá teszi azt a mai néző számára, s a fiatalabbaknak — akik természetesen már lassan elvesztik a közvetlen kapcsolatot ezzel a művészettel — bemutatja nemzeti kultúránk alapjait és legdemokratikusabb hagyományait. Ezenkívül feladata, hogy külföldi turnéi által szolgálja a népek közeledésének és békés egymás mellett élésének gondolatát. Itthon, a Szlovák Népművészeti Együttes nemcsak a nagyvárosokban és tömegünnepélyeken, a tágas, szabadtéri színpadokon és a tökéletes felszerelésű színházakban mutatja be műsorait. Művészetével a legtávolabb eső falvakat is felkeresi. S ezek mindkét fél részére valóban ünnepélyes pillanatot jelentenek. Az együttes szívesen jár a kulturális központoktól távol eső falvakba, hogy visszaadja a népnek, amit kölcsönzött tőle, a művészetet, amelyben népünk saját magára Ismer. Hálával és megértéssel fogadják az együttest a cseh kerületek is. A hazai fellépéseknek több mint a felét Csehországban eszközölték. Az idén például a Szlovák Népművészeti Együttes három csoportja még további 160 előadást rendez a cseh vidékeken. Ezzel hozzájárul népeink kölcsönös megismeréséhez és közeledéséhez. A GYAKRAN UTAZŰ együttes otthon, az oroszvári kastélyban, a vendéglátó szerepét tölti be. Lassan már az együttes tagjai nem is tudják mind felsorolni, kinek táncoltak a tábortűi fényében, vagy kastélyuk lovagtermében. Szerencsére Itt az emlékkönyv, annak a lapjai megőrizték a kiváló államférfiak, diplomaták, tábornokok, írók és művészek elragadtatott megjegyzéseit, aláírásait. Többek között ott szerepelnek Valentyina Tyereskovovának, a világ első ftrhajósnőjének szívélyes sorai is, az ő látogatása felejthetetlen élményt jelentett a vendégek és a vendéglátók számára egyaránt. Kellemes órákat töltött az oroszvéri kastélyban Norodom Sziltanuk herceg is, aki mint régi Ismerős, sőt, mint közeli rokon üdvözölte az együttes tagjait. A herceg apja, a király ugyanis a Sziovék Népművészeti Együttes kambodzsai látogatása alkalmából az egyik legmagasabb kitüntetést adományozta az együttesnek, e kitüntetés birtokosai a királyi felség unokatestvéreinek számítanak. A BRATISLAVAI Szlovák Nemzeti Színházban a napokban rendezett díszelőadással ünnepelte meg 15. születésnapját Szlovákia legsikeresebb népművészeti együttese. Az előadás méltó bizonyítékot nyújtott az együttes magas színvonaláról. A több mint kétórás műsorban téncjelenetek, népi zene és népdalok váltogatták egymást, erős művészi élményben részesítve a közönséget. A jelenlevők szűnni nem akaró tapssal jutalmazták főleg Kohút, Kurucz és Vlachyk táncjeleneteit amelyek lírai költészetükkel és robbanó temperamentumukkal magukkal ragadták a közönséget. Nagy sikert aratott a Szlovák Nemzeti Felkelés hősi emlékének ajánlott Üzenet az élőknek című tánckép is. A műsor érdekessége, hogy az együttes beiktatta a Zvoleni dalok című műsorszámot is, amelyet 15 évvel ezelőtt első szereplésekor mutatott be. A jubileumi előadáson, amelyen dr. Matej Lúčan, a Szlovák Nemzeti Tanács iskola- és kulturális ügyi megbízottja is részt vett, megjelentek a Szlovák Népművészeti Együttes réfci tagjai és munkatársai is. Felvételünk a Jánošík című táncjelenet egy pillanatát örökíti meg. (CTK felvételej A Szlovák Népművészeti Együttes a népművészet legszebb értékeit menti meg és ápolja, hogy stilizált formában és a reá oly jellegzetes sziporkázó virtuozitással tolmácsolja, s ezzel bizakodó életérzést ébresszen a közönségben. KÍVÁNJUK, hogy a Szlovák Népművészeti Együttes 15 éves munkájának legjobb tapasztalatait felhasználva továbbra is sikerrel hintse a népművészet virágait, s ezzel szerezzen örömet és szórakozást a hazai és a külföldi nézőknek. ps -•> 1964. október 1, * 5 ŰJ SZÖ