Új Szó, 1964. október (17. évfolyam, 273-303.szám)

1964-10-01 / 273. szám, csütörtök

\ AZ I. INTERNACIONÁLÉ A MÁHOZ SZÓL Vasil Bilak elvtárs, az SZLKP KB titkárának beszéde Lapunkban közöltük, hogy az I. Internacionálé 100 évfordulója alkalmából Bratislaváhan hétfőn rendezett ünnepi esten Vasi! Biľak elvtárs, az SZLKP KB elnökségének tagja, az SZLKP KB titkára mondott beszédet. Az alábbiakban közöljük beszéde kivonatát: Tisztelt Elvtársak! A napokuan emlékezünk meg az egész haladó szellemű emberiséggel együtt az 1. Internacionálé megalapításának 100. évfordulójáról Ezt akkor tesszük amikor a tudományos kommunizmus gondolatai világszerte diadalmasan utat törnek és több mint 90 országban lendületet adnak a marxi—lenini pártok forradalmi tevékenységének. Büszkeséggel és tisztelettel emlékezünk meg a forradalmi munkásmozgalom történetének e Jelentős évfordulójáról, és arról is, mennyire bátraknak kellett lenniük ez Ismert és ismeretlen forradalmároknak, hogy kibírhassák a kommunista eszmék ellen felzárkózott reakciós erök szellemi és fizikai erőszakát. Az I. Internacionálé 1864. szeptember 28-án alakult meg Londonban és a nemzetközi munkásosztály történetében döntő fordulatot jelentett. A szocialista forradalmi munkásmozgalom azóta olyan politikai erővé fejlődött, amely az I. Internacionálé megalakulása előtt minden politikai és szociális mozgalomnál sokkal hathatósabban befolyásolta a világtörténelmet. Az 1. Internacionálé 100. évfordulója nemcsak az egész munkás- és kommunista mozgalom nagy ünnepe, hanem a világ minden haladó erőjének, s a kommunista eszméknek a győzelme. Az I. Internacionálé a legöntudatosabb munkások nemzetközi szövetsége volt, azoké a munkásoké, akik célul tűzték ki a dolgozók felszabadítását a kizsákmányolástól, és nem volt mint ahogy a francia burzsoázia (hirdette „a háború s a gyűlölet híveinek egylete". Marx és Engels teljesen világosan tudatosította, hogy csak az egységes munkásosztály törheti meg a tőke nemzetközi erejét, és azt is tudták, hogy e múlhatatlan nemzetközi egység objektív történelmi szükségessége. A Kommunista Kiáltvány „Világ proletárjai egyesüljetek!" jelézóban kifejezte a proletár nemzetköziség eszméjét, és ez az eszme mindmáig a munkásmozgalom további kibontakoztatásának szilárd alapja. Örök időkre Marx és Engels történelmi jelentőségű érdeme, hogy kidolgozták a szocializmusért vívott !harc tudományos stratégiáját és taktikáját, s a proletariátus nemzetközi politikáját, ük voltak az I. Internacionálé alapítói és vezérei, ők bizonyították be tudományosan, hogy a munkásmozgalomban feltétlenül egybe kell kötni az elméletet a gyakorlattal. A marxizmus eszmei ellenfelei azt hangoztatják, hogy a marxizmus nem tudományos és életképtelen ideológia. A történelem — a forradalmi munkásmozgalom mindennapi gyakorlata — azonban bebizonyította ennek ellenkezőjét. A dolgozók, a kizsákmányoltak s a haladó szellemű emberek tömegei előtt hovatovább lelepleződött az emberiség előrehaladását gátló szocialistaellenes eszmék hazug volta és émbertelensége. Ugyanakkor kérlelhetetlen harcot kellett vívni nemcsak a burzsoázia ellen, hanem magában a forradalmi mozgalomban is a különböző jobb- és baloldali kispolgári elméletek — a tradeunionizmus, a proudhonizmus, a lassallízmus, a blanqízmus, a bakunyinizmus és a „szinténszocialisták" egész serege ellen is, akik s amelyek a különböző országokban különféle befolyást gyakoroltak a munkásmozgalomra. Marx és Engels a Nemzetközi Munkásszövetségben látták egyetlen lehetőségét annak, hogy létrejöhessen általa a legkülönfélébb munkásszervezetek egyesítésének hathatós eszköze — a munkásmozgalomban megnyilvánuló szektánsság vereségének előfeltétele — mert a munkásosztályt csak így lehetett elvezetni forradalmi küldetésének megértéséhez s csak így tehetett elérni, hogy a tudományos szocializmus egybeforrjon a munkásmozgalommal. És különösen a munkásmozgalomban fejüket felütő kispolgári ideológiák elleni küzdelem volt rendkívül nehéz, mert eieinte töDb országban igen jelentős volt a befolyásuk A szektánsok üres szóvirágait nem hangzatos szavak söpörték el, hanem a munkásmozgalom forradalmi gyakorlata. Marxnak és Engelsnek tudomása volt a munkásmozgalom hiányosságairól. Jól tudták, hogy a libetalista frázisok rövidebb Időre a becsületes dolgozókat is megtéveszthetik Ezért nem a megtévesztettek ellen, hanem a téves nézetek ellen léptek fel. Az I. InterniTcionálé csupán akkor teljesíthette történelmi küldeÜJ SZÖ 4 * 1984. október 1, tését, ha a kispolgári ideológia eltű nik a forradalmi elméletből és gyakorlatból A nemzetközi munkásmozgalomnak jelenleg is vannak olyan szakaszai, ahol erős a burzsoá ideológia befolyása. Ez különösen szembetűnően megnyilvánul a Kínai Kommunista Párt vezetőségének irányvonalában. Sajnos bebizonyosodott, hogy nekik nem elegendő a száz éves példa sem, mert még mindig nem találták meg, mily nagy károkat okozhat a forradalmi mozgalomnak az, ha bárhol Is eltérnek a marxizmus—leninizmustól, s ha a nacionalizmus kerekedik a proletár nemzetköziség fölé. Az I. Internacionálé szervezésileg érvényre juttatta a demokratikus centralizmus marxista elvét, amely élesen elítéli a szektánságot és a szakadár politikát. Ez az elv azonban ugyanakkor lehetővé tette a legkülönbözőbb munkásszervezetek, szakszervezetek, egyesületek és szövetkezetek széles körű egyesítését. Az I. Internacionálé hívei már kezdettől fogva a pártdemokrácia és a pártfegyelem sarkalatos elemeinek érvényre Juttatására törekedtek. Marx szükségesnek tartotta az említett elvek nemzetközi méretekben való érvényesülését. Ma is léteznek a marxizmus ún. elméleti szakemberei, akik Marxból előszeretettel idéznek, de gyakran megfeledkeznek arról a marxi elvről, hogy a szilárd pártfe gyelem a párton belüli demokrácia elválaszthatatlan tartozéka. Marx, Engels és Lenin a sziklaszilárd, tudatos pártfegyelem állást. És ez a pártfegyelem ma min den kommunistára kötelező, még ak kor is, ha egyesek azt időnként gátló akadálynak tekintik. A forradalmi mozgalom fejlődésének bármelyik fokán elért sikerek el sem képzelhetők — hangsúlyozta Marx — „szervezés ós irányítás" nélkül, tehát elválaszthatatlanok vezető szervei feladataitól és tevékenységétől. Ezek a szervek általánosítják a tömegek tapasztalatait, alkalmazzák a tudományos következtetéseket a forradalmi gyakorlatban s irányítják a mozgalmat az alapvető fontosságú mindennapi és távlati célok felé. A vezető szervek tevékenysége és határozatai kötelezők voltak a múltban, és ma is a mozgalom egységének múlhatatlan feltétele, a döntő fontosságú feladatok teljesítésére összpontosítja az erőket, a legbonyolultabb feltételek között is kezeskedik a győzelemről. Az I. Internacionálénak a további elvek érvényesüléséért is küzdenie kellett. Ma ezeken az elveken alapszik a marxista pártok tevékenysége és a szocializmus építése. Annak idején sok vitás probléma merült fel a marxisták és a különböző irányzatok hívei között. A demokrácia és a munkásmozgalom közötti kapcsolat szintén ilyen probléma volt. Az I. Internacionálé támogatta a demokratikus mozgalmat, de ugyanakkor arra törekedett, hogy megőrizze vezető szerepét a Nemzetközi Munkásszövetségben. Az emberiség egyes alapvető fontosságú politikai célkitűzéseiért vívott harcéban ma is feltétlenül egybe kell kötni a kommunista mozgalom célkitűzéseit más mozgalmak különböző haladó irányzatú demokratikus követelményeivel. A békéért, az általános leszerelésért, a gyarmati uralmak megszüntetéséért s az emberiség egyéb közös érdekeiért vívott harc egyik feltétele a nagy demokratikus tömegek megnyerés®, ami egyáltalában nincs ellentétben az adott nemzet, sem pedig a nemzetközi kommunista mozgalom érdekeivel, hanem ellenkezőleg, teljes összhangban van ezekkel az érdekekkel. Ma is akadnak olyan egyének, akik úgy vélik, elegendő legyőzni a tőkéseket, megragadni a hatalmat, meghozni a szükséges törvényeket, és ez saját tapasztalataink alapján meggyőződhetünk arról, hogy a szocializmus építéséhez nem kevesebb bátorság, áldozatkészség, tudás és hősiesség kell, mint a kapitalizmus leveréséhez. Akadnak a szocializmusnak olyan „építői" is, akik megvannak róla győződve, hogy a munkásosztály a proletariátus diktatúrája nélkül is hatalomra juthatott volna, s megszilárdíthatta volna hatalmát. Az I. Internacionálé híveinek soraiban is csupán fokozatosan hódított tért az a gondolat — a proudhonisták elgondolásaival ellentétben, — hogy csak a proletár diktatúra szabadíthatja meg a dolgozókat minden elnyomástól. mellett foglalt Mindez. azonban egyáltalán nem zárja ki azt, hogy a megváltozott feltételek, de különösen a szocialista világrendszer létrejötte és megszilárdulása következtében létrejöhet és már létre is jön a néphatalom s a szocializmus építésébe való átmenet más módozata is. Az I. Internacionálé győzelmesen befejezte harcát, amelyet a proletariátus és a politikai mozgalom, az állam és a proletárok pártja közötti kapcsolatok kérdésének megoldására törekedve vívott az anarchista bakunyinizmus ellen. Napjainkban is időszerű a harc a bakunyinista anarchizmus utódjai ellen, akik szintén hajlamosak kalandos akciókra, voluntarisztikusan lebecsülik a társadalmi törvényszerűségeket és tekintet nélkül az objektív feltételekre forradalom kirobbantásával kísérleteznek. Ok is kétes elemekkel szövetkeznek, összeesküvők és szektánsok módszereit alkalmazva mindenáron arra törekszenek, hogy az egész mozgalomra rákényszerítsék helytelen irány* elveiket. Az I. Internacionálé tevékenységével szorosan összefügg egy igen jelentős történelmi esemény — az 1871-i Párizsi Kommün. Az I. Internacionálé a leghatározottabban támogatta a világ első proletár forradalmát — a Párizsi Kommün dicső harcát. Bár a párizsi proletariátus hősi harca vereséggel végződött, a kommün intézkedései és befolyása, valamint a kommün tevékenységéből különösen Marx által a „Polgárháború Franciaországban" című Írásában levont következtetések — felbecsülhetetlen hozzájárulást jelentettek tudományos szocializmus kibontakoztatásához, és a munkásosztály ezt világszerte megmásíthatatlan örökségének tekinti. A Párizsi Kommün legfontosabb tapasztalata az, ha a munkásosztály magához akarja ragadni s meg akarja tartani a hatalmat, úgy azt a minden forradalmi erőt egyesíteni képes marxista pártnak kell vezetnie Az I. Internacionálé történelmi jelentősége abban jutott kifejezésre, hogy megalapozta a nemzetközi munkásszervezetet, amely előkészítetette a kapitalizmus forradalom által való megdöntését és az új szocialista társadalom hatalomra Juttatását. Az I. Internaciozel a szocializmus meg is valósi Ha uálé létrehozta a modern újkori szocialista mozgalom elméleti és szervezési feltételeit és lehetővé tette, hogy a marxizmus tért hódítson a forradalmi munkásmozgalomban. A jobboldali szocialista pártok vezetői ma is az I. Internacionálé örökére s hagyományaira hivatkoznak. Az I. Internacionálé a munka felszabadítását s az osztályok felszámolását tűzie a munkásmozgalom céljául. Az e cél elérését biztosító eszköznek a szociális forradalmat és a proletár diktatúrát tekintette. A jobboldali szocialisták már rég lemondtak erről. Hiszen köztudomású, hogy opportunizmusukkal ők ásták meg a II. Internacionálé sírját. Az I. Internacionálé hagyományainak igazi követője a III. Internacionálé és az akkori kommunista mozgalom lett, mely megtestesítette és az új feltételek között alkotó módon továbbfejlesztette az I. Internacionálé örökét. Az I. Internacionálé megtestesítette és gyakorlatilag valóra váltotta Marx elgondolásait, amelyek a Kommunista Kiáltványban, a „Világ proletárjai egyesüljetek!" jelszóban jutottak, kifejezésre. Az Internacionálé a nemzetközi proletariátus harcos szervezeteként tettekkel fejezte ki azt, amit a Kommunista Kiáltvány hangsúlyozott, hogy a proletariátus mindent megnyerhet és csak bilincseit vesztheti. A nemzetközi munkásmozgalom 100 év alatt nemcsak elterjedt, hanem el is mélyült. Forradalmi kommunista és munkáspártok ma már a világ csaknem minden országában léteznek. Megváltó zott azonban a kapitalizmus Jellege is, de nem változott a lényege. A Szovjetunió a második világháborúban elsöprő győzelmet aratott a fasizmus fölött, és ez alapozta meg a szocialista világrendszer létrejöttét. A szocialista világrendszer gazdasági és kulturális példamutatásával jelentős befolyást gyakorolt a gyarmati és a még nem független országok nemzeti felszabadító harcára, s előmozdítja az imperializmus elavult gyarmati rendszerének bomlását is. Az USA hatalmi körei által képviselt világreakció a történelmi adottságok következtében arra kényszerült, hogy a világszerte terjedő kommunista s demokratikus mozgalom elleni harc új formáit és új módszereit keresse. A kommunizmus eszméje — mint ahogyan Marx mondotta nem „kísért" ma már csupán Európában, hanem az egész világon. Az ami 100 évvel ezelőtt csupán álomnak tűnt, ma már reális politikai és gazdasági erő, — a szocialista világrendszer, a forradalmi marxista pártok, az afrikai-ázsiai és latin-amerikai nemzeti felszabadító mozgalom, a világimperializmus és a háború elleni mozgalom ereje. Ezzel az általános demokratikus és egyben imperialistaellenes programmal egyidejűleg világszerte érvényre kell juttatni a nemzetek kölcsönös előnyben részesítésének és egyetértésének elve alapján a békés egymás mellett élést és a gazdasági versengést szorgalmazó politikát. Míg a marxizmus-leninizmus eszméi világszerte sikert-sikerre aratnak, s egyre nagyobb tömegeket nyernek meg a tudományos szocializmus gondalatának. Az imperialista reakció ezért a diplomáciai és katonai, gazdasági és ideológiai nyomás minden eszközét felhasználja a kommunista pártok ellen. Ha objektívan ítéljük meg a nemzetKözi munkásmozgalom jelenlegi helyzetét, be kell ismernünk, hogy — tudatosítják, vagy nem — mindazok is ezeket a törekvéseket támogatják, akik rokonszenveznek a Kínai Kommunista Párt vezetőinek nemzeti soviniszta magatartásával, ami objektív értelemben is támogatja az imperializmust a nemzetközi forradalmi mozgalom egységének bomlasztására irányuló törekvéseiben. Ezért minden kommunista pártban s az egész nemzetközi kommunista mozgalomban oly rendkívül nagy jelentőségű ma az egység kérdése. A forradalmi elmélet és gyakoilat kibontakozódásának e dialektikus folyamatában kovácsolódott a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom az emberiség előrehaladásának lebírhatatlan tényezőjévé, és olyan erővé alakult, amely Marx és Engels leghumánusabb eszméinek szellemében — az Internacionálé tevékenységében Is megnyilvánuló szellemben megváltoztathatja a világ arculatát. Az Internacionálé mindnyájunknak meghagyta, hogy őrködjünk a kommunista pártok egysége és az egész mozgalmunk makulátlan tisztasága felett. Ez azt jelenti, hogy lankadatlanul küzdenünk kell a marxizmusleninizmus tisztaságáért éppúgy az egyes pártokon belül, mint nemzetközi arányokban, és ezt a küzdelmet folytatnunk kell minden revizionista és dogmatikus elhajlás ellen. Ez egyben azt is jelenti, hogy megalkuvás nélküli, támadó harcot kell vívnunk annak a burzsoá ideológiának és elméletnek beszivárgása ellen, mely szerint lehetséges különböző egymással ellentétes ideológiák békés egymás mellett létezése. Küzdenünk kell a provincionalizmus nyárspolgári csökevényei és minden nacionális korlátozottság ellen. Mindez azt jelenti tehát, hogy részünkről Is hathatósan hozzá kell járulnunk az egész szocialista tábor felvirágoztatásához, s ezt elsősorban gazdasági téren kell megtenni. Most, amikor a kínai vezetők már teljesen nyíltan lépnek fel a kommunista mozgalom ellen, s tüntetően kifejezésre Juttatják, hogy ki akarják élezn! ez ellentéteket nemcsak a kommunista pártok s a haladó Irányzatú szervezetek között, hanem a nemzetközi kapcsolatokban is — az lehet az egyetlen ésszerű és helyes megoldás, hogy a testvéri kommunista s munkáspártok képviselői nemzetközi tanácskozásra jönnek össze. E pártok túlnyomó többségében megértik, hogy a tervezett tanácskozás múlhatatlanul szükséges, mert az imperialistaellenes harc minden jelentősebb általános jellegű kérdésében hozzájárulhat a további sikerek előrehaladásához, mert megfelelő alkalmat adnak a kölcsönös nézetcserére és tanácskozásra. Pártunk teljesen egyértelműen helyesli e tanácskozás egybehívását és megtesz mindent a marxizmus—leninizmus elvein alapuló nemzetközi kommunista mozgalom megszilárdítása érdekében. •ür Az I. Internacionálé 100. évfordulóJát minden kommunistával és haladó szellemű emberrel együtt akkor ünnepeljük meg, amikor csaknem az egész világon tért hódítottak már a tudományos szocializmus eszméi. Ez a tény azonban nem adhat és semmiképpen sem ad okot önelégültségre, mert ezekért az eszmékért az új feltételek között is' állandóan harcolnunk kell, éspedig nemcsak a dolgozók nyílt osztályellenségei, tehát a tőke erői ellen, hanem saját sorainkban is mindazok ellen, akik a jobbvagy baloldali szektánsok pozícióján állva elméletileg, vagy gyakorlatilag eltorzítják és csonkítják a marxizmus—leninizmus forradalmi tanítását. A nemzetközi forradalmi munkásmozgalom ragyogó sikerei az előrehaladásért, a szociális igazságosságért, s a békéért vívott harcban, valamint saját eredményeink is megteremtik a kedvező feltételeket arra, hogy hathatósan küzdhessünk különböző módon megnyilvánuló nihilista nézetek ellen, a forradalmi harccal s a dolgozóink által elért eredményekkel szembeni bizalmatlan magatartás ellen, a hibák és fogyatékosságok általánosítása, az objektív tények elferdítése, s ezzel egyidejűleg a történelmi áramlatok és irányzatok el torzítása ellen. A nemzetközi munkás- és kommunista mozgalom e jelentős ünnepének 100. évfordulója alkalmából ismét tudatosítjuk az Internacionálé rendkívül nehéz és bonyolult fejlődési folyamatát Ugyanakkor mindnyájan büszkeséggel gondolunk harcainak eredményeire. Egyidejűleg tudatosítjuk mostani feladatainkat és kötelességeinket a nemzetközi forradalmi munkás- és forradalmi mozgalommal szemben. Egyik legfontosabb feladatunknak tekintjük, hogy még szorosabbra fűzzük szövetségünket, és testvéri kapcsolatainkat a szocialista tábor vezető erejével, a Szovjetunióval és a kommunista vílágmozgalommal legtapasztaltabb pártjával, a Szovjetunió testvéri Kommunista Pártjával. Minden tudásunkkal és munkánkkal a kommunizmus örök életű eszméinek győzelemre juttatására törekszünk és tettekkel bizonyítjuk hűségünket Marx, Engels s LeninTanításáboz, az I. Internacionálé forradair tSi hagyományaihoz. t