Új Szó, 1964. október (17. évfolyam, 273-303.szám)

1964-10-31 / 303. szám, szombat

c 1 m ň

' ^ I*

3 z] ov á !(

Z'' z épi i rod al mi 'ľônfv- ^ & ^^ ^^

^^ kiadónál a közeljövőben magyarul ,

bÓ

L "IrodJ, mintha itt se megjelenő regényéből. MP»lo, hogy a szlndapoo alatt, az ember csordultig telt gazdag érzés, nem érzelgösségre, hanem igaz dobtam magam, mert az öregasszony M arta körülnézett a szobában, állsz a felhúzott függöny előtt. belső tartalommal, és igy öregedő érzésre gonrioToZ""és"°ebben'*a'"flatól iránti ré •elde^nt

8 n e„ r,

eÄ

a m Ä Ä ÄÄÄ. bővelkedik. _ Tudja, mat. És e iránti részvétem elrabolta az álmoegyszer csak életre kelt benSET, !f'" ľúliát

ein0na Ut0lSÓ )eleneté

t- Mimit és gó

t> mint egy kis majomnak, újra ki- drágám, a maga szájából minden na- nem, felültem az ágyon, köszvénye ľiľ ľ * ' a ter

a

t

ká

s°* b

u" ' _ Hát oiíifnr mim, ^ húzza magát piros pulóverében szin- gyon szépen hangzik, de igaz átélés sen begörbítettem az ujjaimat, elnyötort, a régi szőnyeget, néhány — Hát akkor [uliát mondd, az er- te valószínűtlenül karcsú, és minden nincs mögötte, annak nyoma sincs szörögtem alázatos kolduló szavait aranykeretes kép kissé színtelenül kélyjelenetet tanultad be. ugye? ok nélkül rákacsint a vitrinben álló A két e„

v™«

a

l hŕ„ reS köszöne éľ s közben ™ŕa hatott az okkersárga falon. A mű- — Igen, a kriptajelenetet is tudom porcelán tigrisre a két egymassal szemben álló bro- remegő koszonetet, s Közoen aira vésznő nem akasztotta kT fénvkftnpTt de a más kat iobban szeretem porreianugnsre. kat karosszéken valakinek a létkérdé- gondoltam, hogy ami vele törteink, hogv rá ne Ätftrfk ^zÄ hírt A színésznő elnézően ™iv

entt 7 6, éjtl 10 éjt! LáSd Válni fs alig se dőlt e

1' Helen

a komolyan és fele- az jogtalanság, és az o szegénységéit IľLo ľ ľ . A f f h

ľ" Ki tudia hínusmr haľintt? « fi Tudok s J

ó él

f kívánnék - hajnalig, lősségteljesen vette feladatát de Mar- ben gyűlöltem az. embereket. £gyie hagai, mmaossze egy Kepe tugg a iá- __ j yszui uduona mar tia- a szobában szétterül a csönd, meg- ta elég hamar felocsúdott első döb- több és több figura zsúfolódott össze hajnalig, lősségteljesen vette feladatát, de MarÍÄEÄS S^Ä^-ľ-T »Ä-SÄÄ bääsms aHs^HSS^ äSfr'i aukat a hiM« S7ínáwn/i t

(? t

a tejet, cipője orrával apró min- semmire sem kíváncsi. Milyen fennis a színházhoz kellett mennem, és ma már, mint minden idősebb színész, _ _ j , , ' ónkat = hím, „,„<„„,> „,.. . luL

l» "=j<=i, v-ijjujc uiiovai ópiu nim- semmire sem Kíváncsi. Miiven fenn- magamban hordom az egész világot. enľ ^wľ fLt. ítn^.ľ'ľ^pT feténeW 026165 l'

6' tÖKat r

aí

zo,t a szőnyegre, mintha ki- költ szavak! Lehetetten, hogy enny re Marta megdöbbenten hallgatott, Kvis gok ahogy fiatal látogatója elképzel- letenek! fejezéstelen szemmel újra átélné az tévedjen önmagában! Az öregedő mű- Helena a nagy csöndben talán könyt f

R

eT

n

y^ n ľ

gr

Dl Óbbn

y kilnináen mif LnLn^t, a

Pľ

0l]O

T ^hangzott verseket. Végül talán már vésznő nyilván féltékeny a soron kö- nyebben mondta el ezeket a különös így fest a híres színésznők lakása. " ®

,

n£

nJ«°

n

(»°l«ot| - A perc maga i

s elviselhetetlennek találta a vetkező ifjúságra - gondolta - fis súlyos dolgokat. Látszott, hogy deJareS Marta, ugye, kislányom — kér dezte az ismert hang barátian, és a színésznő könnyű gesztusokhoz szokott keze egy kényelmes karosszékre mutatott: — Foglaljon helyet. Jól kezdődött. A művésznő egy csöppet sem fölényes, de szlvélyessége a társasági fegyelem eredménye, szája szélén néha idegesen megrándul, szeme hiába próbálja leplezni fáradtságát. Martának még mindig az ajtón át kihallgatott beszélgetés motoszkál a fejében. — Tehát e színházhoz szeretne kerülni, vagyis először a színiiskolába, és az édesanyjának ez gondot okoz, ugye? Hát most majd közelebbről megnézzük. — Elhallgatott, és rövid szünet után úgy magyarázta, mintha mentegetőzne, és egyben Igazolná magát: — Én ugyan nem foglalkozom ilyesmivel, ez ma a főiskola feladata, de megpróbálok magának őszinte tanácsot adni. Marta már köhintett, és mély lélegzetet vett, hogy elkezdje Desdemonát vagy Mimit, a nagy színésznő választása szerilit; Tatjánát is ajánlhatná az Anyeginből, de Helena még nem szólította fel semmire. Előrehajolva ült vele szemben, fáradt szeme felélénkült. A figyelmes szempár most éles vizsgáló műszerré vált. — Először magáról mondjon valamit, az nagyon fontos. Mikor határozA SZÍ N ÉSZ JE LÖLT < > o o D —j u. CL Z LU X U to < O s_l o Elje bele magát a hintett. színészi elképzelése, hogy'már ném egy ismeretlen fiatal lányt Ilyen ko— Na és? Mit készítettél még elő? tetszik neki semmi más, csak amit ő moly vallomásra és magyarázatra — Mimit, a Rablók Mimijét. maga tesz és érez. Marta önvédelmé- méltat. — Az megint csak vers, na nem be

n halványan elmosolyodott. Nem, _ Ne haragudjon őszinteségemért, baj, adj elő egy részletet' ne

m hagyja magát lebeszélni, sem de segíteni akarok magának, hogy — Az éjszakai jelenetet? — kérdez- megzavarni egyetlen ember vélemé- megértse a színészet lényegét. Mióta te Marta kissé bizonytalanul, mert ny

étó

l> akkor sem, ha nagy neve van. megalakult a színművészeti főiskola, Helena eddig egy szóval sem nyilvá- — Sajnálom, hogy elszomorítottain nagy óvatosságra van szükség. A tanította véleményét. Marta mély lé- — mondta az asszony meleg színpadi nyok úgy választják a színi pályát* legzetet vett, és újra a karosszék elé kedvességgel, ami nyilván nem kerül mint a technikát vagy az orvostudoállt, hogy Mimi személyében odalép- nagy fáradságába. — De értse meg, mányt, néha még a tehetségüket sem jen a rablóhoz, háta mögött keresztbe kell, hogy becsületes legyek magával, mérlegelik. Ezért akár tanítunk, akár fonja kezét, később pedig letérdeljen a

z édesanyjával, és elsősorban a szín- nem, kell, hogy mindannyian résen előtte. házzal szemben. Már első szavaival legyünk a színház és a jelöltek érde— Miért nem üzent — kezdte el- megijesztett, amikor elárulta, hogy a kében. A felelősség mindennap nöszorult torokkal, és örült, hogy ép- színészet vágya ilyen későn ébredt vekszik. Én ugyan nem tanítok, de pen ezt a jelenetet választotta, amely Ie

l magában, igazi tehetség már ak- annyi fiatal ember kér tanácsot... Ä másik karosszékből csönd árad, konok és értetlen hallgatás, Marta még egy köhintéssel sem oldja fel hideg nénaivitást és bájos egyszerűséget kí- kor érzi, hogy játszania kell, amikor ván. — Miért nem üzent, miért ha- még azt sem tudja, mi a színház, gyott hír nélkül, én gondoltam ma- A színészet elsősorban belső kénygára, és féltem, hogy meghal. sze

r. egyéniségek formálásának, emA színésznő egy szemrezdüléssel beri alakok megelevenítésének kény- masáRá

t

lT híres s^Tn^zľô Tntľ szlelkapta Marta arckifejezését és bi- szere, és csak másodsorban szép re- T nem lehet teazl öresLlk homtezonytalan mozdulatait. Futó pillantó- citáció. A színészet, gyermekem, egy kára Dókhálófinom ráncokat raľzoU sa Marta arcába kergette a vért. He- hatodik érzék, ahogy mi színészek ' Itvhüdt lena ezt észrevette és szeme az ab- mondjuk parancsoló sőt klnzó átélő TkÄgTnKíf^pTroS lak felé fordult, hogy zavartalanul képesség, amely a tehetséggel megái- fpit

p.

Bp

trss

p, elriasztani n1v biztos a' érzékelje a lény hangját, szövegmon- *>tt vagy sújtott embert jóformán | 1 ^^^ mlnde^dlf Ly dását. Tíz teljes percig hallgatta, gyerekkora óta üldözi és erősebb s"

m SikertTtLtáfa A jelenet befejezése után újra Mar- öenne, mint annak a vágya, hogy a tára nézett, ajkára ki nem mondott maga életét élje; a színészet — hogy szavak tolultak. Hallgatása örökkéva- :s magyarázzam meg magának — a i- - i .. , / i . i _ . CTin nprrnl «nbnll/!nn>v Ji — r pillanatig sem kételkedett látogatása szerencsés kimenetelében. De Kvis Helena csak önmagát ismeri el, igen, ez az igazság, az új nemzedék életlóságnak tetszett, a szobában minden színészet sokéltüség, teljes összefor- me^iivľnľlása^deiernTkľeev ľamozdulatlanná merevedett, akár a rottság embertársaink életével, sorsá- megnyilvánulása idegen neki, egy fia vitrintárgyak. Hát mondjon már vala- v

a> és telki megnyilvánulásaival. tal ember, aki az élet kezdetén áll, nem engedheti, hogy megingassa bátestileg-lelkileg felkészült! Marta hozzászokott az orvosi utasításokhoz, és így Helena tanácsai nem félemlítették meg, az előkészület nem tartott sokáig, Kár, hogy nem a — Édesanyám azt gondolta, hogy ä _

ep

M. é, akkor kezdje, u "j— "Ä.ÍSS csöndben áll úrnője előtt. magát, minden egyéniséget megért, — Most valamit a Maryšából — a

kit ismer vagy akivel a művészetben művésznő talán tanácsot ad, vagy szólalt meg végre Helena és a ka- találkozik, minden emberi érzés vilá- kissé előkészít a vizsgára — csúszott rosszék másik oldalára támaszkodott. S°s és természetes előtte. Hogy a ki elhirtelenkedve a száján, és ezért . o „

ll

h,

mo

t „

ottam f

o, „

h

h„

n Marta ebben a szerepben érezte magam tapasztalatából is elmondjam még kedvezőtlenebb választ kapott. Sn«hh S r kA^nt át 87Teván magát legerősebbnek, nem kellett tö- az igazságot, a színészet lángja első - Az helytelen volna, kislányom, r^vi/t EarA««s£ £ iivelfalú rékeny finomságot mímelnie, megmu- eszmélése óta ég az emberben, nem - Marta fiatalsága nyilván gondot . . , « /arösszeK esaz uveg

icu

u tathatta h

o„

y erös és van ér

zéke a tud tőle szabadulni, a magasba emeli, okoz az Idősebb művésznőnek, mert ran járok színházba és moziba elő- Xhaitoť-' tragikum iránt. A művésznő néhány mint Atlasz a mennyboltot. Hová gon- sűrűn változtatja a megszólítást. adás után nem tudok elaludni, és el- ánUgris szeme meredt rá, meghajtót. ^ ezelön m

é ,

s Játszo

tta dol, Jareš kisasszony. A színészet nem Ezzel ugyanis nagyon rossz tapasztaképzelem, hogy e

n játszom a noi sze- ta fejét mintha tenezne egy latna ez( & sz et stlítólag színészi pá- vágy. hogy mutogassuk magunkat és lataim vannak. Néhány évvel ezelőtt repe

t- .. í

atla

n erkélyről kissé elszorult a tnr- ^ é legjobb telje- egy-egy testhez álló szerepben bril- előkészítettem egy fiatal lányt, akiA művésznő elégedetlen a válasszal, ka, d

;e/-av«rát f.ata os báto sdggdl le- Q n legalább felismeri, ürozzunk, a színészet leküzdhetetlen nek sorsa nagyon a szívemen teküdt, továbbra is olyan a tartása, • mintha küzdö te A dráma két külónbozo for^ * V ^ ^ lelki k

ényszer, hogy egyik-másik ala- de tehetségéről nem voltam meggyőlesben ülne, a lany arcába néz, es ditását tanulta be,_és előadás közben s* ^ ^^^ a k°t megformáljuk, életre keltsük ak- zódve. Letette a felvételit, négy évig dezte lényének különös közelségével, bár jó három méternyire ült tőle a másik karosszékben. A brokát már nagyon kopott, gondolta szórakozottan Marta. — Tavaly — válaszolt fesztelen őszinteséggel —, de a színészi hivatás már régen tetszik nekem. Gyakmohón várja e további magyarázatot. Hát persze, a színház nagy dolog, Marta nyomósabb, erősebb érvek után kutat. — Azóta folyton csak szerepeket tanulok, mindig arra gondolok, hogy egyszer majd a színpadon én személyesítem meg ezeket a figurákat, minden darabban önmagamat látom és... — önmagát látja! — Helena hangja megrovón cseng, mintha helytelenítene valamit. — Eredetileg ápolónőnek készült? — puhatolózik tovább, és arca mosolytalan marad. — Az édesanyja kényszerítette erre a hivatásra? — Dehogyis! Nem kényszerltett — 1 szereibe semm? sem tlfíltó kor is, ha senki sem lát bennünket. - tanult, és végül közepes színésznő el tőié figyelmét ére™ e hogy Helena f«í

cs6válv

a folytatta: - Nem lett belőle, gyönge átlag. A pályázók rinki wan tótľzlk az' eeéfz könnyü éle

t' mer

t bérezzük minden előkészítésével gáncsot vetnénk a felnaev ieíme alatt ölében nvuetatta a ember gondiá

t> balá

t- szenvedését, vételi bizottságnak. Képzelje csak el, kezét h^ľv elädását eKveflen bl vé'eményem szerint a színészet a a fiatal kezdőt titokban előkészíti , ön riTKnrnary - zofvtalan ľesztus ^ zavaľfa és a ke- 'egszociálisabb művészet. Meg kell valaki, betanult hangsúllyal ás ber Z

ä tultľ ľ/^ľ Xv érdfľ telLf lánv szeméfvébe értenünk mindenkit, a hitványakat és gyakorolt mozdulatokkal jön a vizs- "S, beleadta minden érzését amir^ képes a höst egy

a^nt; az előbbiben jobb gára, néha azokat is megtéveszti, akik amelynek muzsikáját maga is mindig be eadta minden érzését, amire képes t

ui

ajdonságot ker€sünk és a

z utóbbi- ! jelöltek kiválasztásáról döntenek. egyik beleszólt a másikba, így a szó vegre is figyelnie kellett, nem élhette bele magát annyira a szerepbe. Mégis jobb lett volna, ha Desdemonát választja! — Ki vagy te, ki az éjbe burkolózva Megloptad az én titkomat? kezdte az amelynek m , . , "J»»'»»s»' oa utuuui- a jeitmeK Kivarasziasaroi uumentsK. szívesen hallgatta szavalás közben^ - v

o'

t" h ban emberi gyöngét, hogy élő ember Tetszik a bizottságnak, felveszik, és Nyelvedről a fülem még nem ivott A szerencsétlen hősnő mély hangja j ég ne sma szín már {e

ji

ödés

e megreked a középSzáz szót se, mégis ösmerem a hang- a s.^ftr. ért, é. * "Jgfan nem €ng€dhet

i magának, hogy szerűségnél. Heľyeľte más jelentkező ^..^r

60 vag

y- nem esy M°

n- ^ Ä

l

hnvnÍnZn nézett a szí ^bertársát elítélje, mert az ember kerülhetett volna" be a főiskolára, aki Ä hűséges értelmezője lett. H idena újra elmosolyodott, hogy színpadi hangnemből baráti beszélgetésbe csapjon át. — Maga, mint a fiatalok valójában sokkal tehetségesebb, de kevésbé készült fel az első, döntő benyomásra. Helena nem sietett, és nem vesztette el türelmét. Marta úgy ült, mintha tague vagy? csönd. Marta nyugodtan nézett a szí nagv szavak ünnepélyesen ^sznőre jónak vélt teljesítménye szállnak az idegen szobában, felbátorította. Helena egyszerű flaés Helena feszült arccal kö- nellszoknyájában, rövid ujjas> bluzAveti őket, mintha körülötte Ja": ugy ult ott, min egy kiöregedett te?s

8z

ye«

ánekem

eez

e a^lya ak

k°

r ľebbeľ'a Í2ST teíľra hľgTa'lány kfdt ľejét ô" ekuS Se V- általában, egyelőre mindenütt és odaszegezték volna, pillantása csupa Asznésznľarcán árnvék suhan át arcánl eľv kis othenésľ nyújtin masztotta, és felelősségteljes pillán- mindenben önmagát látja. Ez nincs lekicsinylés és bizalmatlansága műj

p b „ľ' xľ " F- o, Jfiv! f„rt,í} Pl tással nézett a fiatal lány égő arcába, másképp, élete kezdetén az ember vésznő iránt, akinek szaktudásában LÄ á f J ľoií í a'ffavelő talán még az elhangzott árnya- erősen érvényesíti tulajdon énjét, de mélységesen csalódott. Egyébként SfVXniSSS? SS" szántan k Z°'l

á!l

]^Ä a

Ii 0 latokat, a kemény és egyben megindí- a színészet szolgálat - higgye e -, o már régen érzi magában mindazt, f^i nnf.n^ .fn^ í

f /!! ' szemparnak^ H a P'«

dSí a» - tó sza

Vak belső tartalmát elemezte, más egyéniségek szolgálat^ az igaz amiről Kvis itt hangzatos előadást ľ*n í na

I a \ ITL íiS • mermvi Marta úgy érezte, hogy jót nyújtott, művéss elfelejti a saját személyét, tart, csak nem tudta világosan szaK SrííTL

rejľik benne a kivételes adoUságok és minden félelem nélkül várta a szí- mindig másna'k szenteli magát/és ^ mUenL F^esn^c talpfa, gelteti szemét a művésznő fáradt ar- kiicséből, amelybői a művész egész neszno tetem. k resztbe vetette sportcipő Äfi^g^csaífT^l ha tol cán; a színpadi festékréteg alatt ki- é eten át tartó munkával alig egy „,. " , neiena Keresztoe vetette sportcipo- ö ' fejezőbbek a vonásai. így lókkal fia- téglával járul hozzá a hatalmas épít- fyom mit mondjak neked - kezdte be bújtatott WMt> és váratlanul vis

z. gatta. talabbnak látszik mim a vete eevkn- m6„„hP,. amfllvet a művészetben ha- felsóhajtva Helena, és lelkiismeretes szatért a gy

e.

rmekkorához. - Tudja, kedvesem - cserélte Hetanácstalanságaban újra elhallgatott, lena újra a megszólítást —, mibe ketalabbnak látszik, mint a vele egyko- ményhez, amelyet a művészetben ha rú nők, de mégis nyomot hagyott raj- gyománynak neveznek. mía"véeüí" tóršäsÔÄl hangnembe csa- - Nyolcéves voltam, amikor már ta már az idő, fiatal szerepekhez Marta a szerelmes veronai lányt J 8 s a hangja jó színész- jóformán elvesztem a nagyok és ki4 nelvhíiHt hňr szála »«couKWore<i nrÄpai kieitéssel. de an- P

011 <l

c.-. azep d iwi gja, ju siiucaí. j .... *>_' nyakán kissé petyhüdt a bőr, és szája tősgyökeres prágai kiejtéssel, de aiv körül a ráncok finom szövevénye nál temperamentumosabban alakítja, árulkodik. De ha beszélni kezd, sze- Hangját átfűti a belső Izgalom, keze mében és hangjában kigyúl a lélek lágyan formálja a lendületes renefénye, mintha egész lényét átjárná az szánsz gesztust. Júlia törékenyebb, rül az államnak egy színészjelölt főiskolai neveltetése? Sokezer korona nőket látott, talán egészséges tempe- esik világában, akiket megjátszottam, évenként Ezt szorozza me

g néggyel, ramentuma Is van, de véleményem all

e]yett, hogy a magam gazdag gye- €]é szé ös ön ki n6m gondo

l. szerint ez körülbelül minden. rekéletét éltem volna. Istenem, mi- ja

?

ö

Ezért érz

e® J

át telje

s egészében' eps7tust mňa toreKenyeuu nV

e

n Í

6za

n értékelésre Marta nem csoda zűrzavar volt Játszottam iga- f

ej

eiősséget. Tekintettel kell lenélet titokzatos árama amelvet a mű- m

I„t szľrľntanulás kôzl^r Xon volt elkészülve. Zsibbadtan ült, sze- z. iskolásokat, " szüleim kislányát és nem az é

d

5

esanyjóra l

s. Bizalommal élet titokzatos árama, ameiyet a mu mint szereptanulás KOzDen ottnon mg tágra ég szäja elfehéredet

t a babaim anyukáját, de akkoriban fordu

U hozzám és alig vagy az intézetben. döbbenetében. A színésznő arcán me- már azt is éreztem, hogy én vagyok — Mindjárt virrad. Jó volna már, ha leg sajnálkozás, homloka ráncaiban a sápadt arcú, merev apáca, aki a ^ ^ ^ mennél, zavar bújkál, de szája szigorú és kö- kolostorba menet néha áthaladt az nyeke

t De nem tovább, mint pajzán leányka nyörtelen. Őszinteségért jöttél hoz- iskolához vezető fasoron. És ugyan- ' _ sólyma, zám nesze Itt az őszinteség, mondja olyan komolyan vedlettem nyomorú- etejezte a kínos leckéztetést, és vészemberben nem egykönnyen kap csol ki az öregség ténye. Karcsú ujjai fehérek, lélegzetéből száz meg száz hús-vér alak lélegzete árad, akiket ő hívott életre. — Fellépett már valahol? — kérdezte, és Marta elmosolyodott, Hele aligha köszönné meg nekem, ha lánya művészi jövője nem'váltaná be a hozzá fűzött reméAmit fölugrat egy kicsit kezéről na úgy teszi fel a kérdéseket, mint Szoros bilincsén a szegény rabot — az orvos, aki paciensétől a betegség Aztán selyemzsinórján visszarántja, tüneteit kérdezi. Mert boldog és irigyli, hogy szabad. — Nem, sehol, eddig még nem volt Maga sem tudja, nem keveri-e a alkalmam. bólogató fejmozdulata, és szaval úgy ságos, öreg koldúsasszonnyá, akinek 1/ könnyeden felállt, mintegy jezuhannak Martára, mint a kődarabok: könnyező szeme és nyöszörgő hangja J) 'ezve, hogy már megmondta a — Egyszóval- Júlia és Mimi figurá- elválaszthatatlanul hozzátartozott a magáét, a látogatás veget ert ja a maga előadásában semmiben sem régi világ szegényeinek emberhez Tapintatosan bánt a vesztessel, ágy különbözik egymástól, bár az egyik nem méltó iparához. A töpörödött viselkedett, mintha mi sem történt reneszánsz alak a másik pedig a hu- anyóka házról házra járt levest kol- volna, mosolya huzdítón rvdllaní Mar két fordítást; nem kéjies figyelmét a szadjk száza

d leánya- az első elszánt, dúlni, és én fájdalmasan éreztem tára, hogy szavai kevésbé fájjanak, — Kár, először mindenkinek hite- szövegre összpontosítani, de hiszen a máso

d,

:

k félénk- 'no, talán több megalázottságát, éhségét, lélekben bár tudta, hogy ifjúkorban a seb lesítenie kell a tehetségét! — Az Helénának az mindegy, k-.h~.m- • .... .. .. i —*—• asszony nyilván szórakozott, mert és nem a költőt, biztosan minden átmenet nélkül tegezni kezdi tudja a dráma minden sorát Martát. — Hát akkor adj most elő talság valójában megalázó, gondolta ^höl ~egy'~term~ószetes~kifejezés, elő- fellázított a nyomora. 'Gyerekágyam mindig azC amit igazán jól csiná'l. valamit, amit szeretsz, és amiben hi- Marta egy lélegzetvételnyi pihenés fldása csak édés d

aii

a

mosság, semmi szélét festett angyalkák díszítették, Isten vele, és adja át üdvözletemet több, emberi vonás nincs benne. Ma- még ma is érzem a régi nyugtalansá- a

z édesanyjának! •BBHHHBnHBIHHHHHHHHHHBK^SKSSUBMi^BS^HaHgjHHl ryšájából is hiányzik az élet és az got| amjko

r egyik oldalról a másikra ...... . a iuasouiA leienr., uu, itnau ujuu — —•— « gy, ot hallgatja gond

ü;

kodásra é

s vezető kézre volna meggörnyedtem az alázattól, magam hamar gyógyul. jsan úgyis betéve szüksé

ge. M

ag

a poétikus tündért for- elé mormoltam könyörgését, és ál- — Nagyon szép hivatást választott, A máit belőlük, és nem hús-vér embert, matlanul töltöttem az éjszakát, mert legyen elégedett. Az ember csinálja HAVAS MÄRTA fordítása; 1964. október 29. * (j

:J SZÖ 9