Új Szó, 1964. október (17. évfolyam, 273-303.szám)

1964-10-31 / 303. szám, szombat

Növeljük a nemzeti bizottságok munkájának hatékonyságát Jozef Lenárt miniszterelnök beszéde a nemzeti bizottságok munkájával foglalkozó országos tanácskozáson Elvtársak! Pártunk Központi Bizottsága fokozatosan értékeli a XII. kongresszus irányvonala, következtetései és határozatai végrehajtásának eredményeit. A Központi Bizottság e tevékenységével összhangban tárgysorozatába /vette a nemzeti bizottságok munkájának elemzését és értékelését is. Több lényegbevágó körülmény kész tet ezeknek a problémáknak sürgős megoldására. Különösen az a tény, hogy az új irányítási rendszer elveinek múlhatatlanul érvényesülniük kell a nemzeti bizottságok s az általuk irányított gazdaság szakaszán is. Feltételezzük, hogy az ezzel kapcsolatban szerzett tapasztalataink és előirányzott javaslataink kibontakoztatják, sokrétűvé teszik a helyi, járási s a kerületi párt- és nemzeti bizottságoK funkcionáriusainak nézőpontjait és tapasztalatait, majd a :SKP KB plénuma ezt kiegészíti és jóváhagyja az erre vonatkozó dokumentumot. Lenárt miniszterelnök elvtárs bevezetőül említést tett gazdasági életünk néhány problémájáról és részletesen megmagyarázta a tervszerű irányítás új rendszerének alapelveit. SZOCIALISTA ÁLLAMISÁGUNK KIBONTAKOZÁSA ÉS A NEMZETI BIZOTTSÁGOK A valamennyi fokú nemzeti bizottságok két évtized alatt kifejtett tevékenységében szerzett tapasztalatok azt bizonyítják, — folytatta Lenárt elvtárs — hogy a nemzeti bizottságok népünk tetterős képviseleti szervei, a legszélesebb tömegek nevelésének felbecsülhetetlen eszközei és így jelentős mértékben járultak hozzá hazánkban a szocializmus győzelemre Juttatásához. Ami további tevékenységük értelmezését illeti, szükséges tapasztala tokra tettünk szert, mert bebizonyosodott, hogy a nemzeti bizottságoK gazdaságirányító szerepének növelését nem köthetjük egybe csupán az általuk közvetlenül és utasításaikkal befolyásolt gazdasági kérdések körének állandó kibővítésével. Pártunk XII. kongresszusán bebizonyosodott az 1960-ban megkezdett utunk helyessége, A kongresszus a nemzeti bizottságok tevékenységét értékelve hangsúlyozta azi a szerepet, amelyet a fejlett szocialista társadalom további felvirágoztatása folyamán kell betölteniük, s egyidejűleg aláhúzta, hogy további fejlődésük a dolgozóknak az államigazgatásban való aktiv részvétele kibontakoztatásnak egyik legfontosabb útja. Szem előtt kell tartanunk államiságunk fejlődésének egyes, a gazdasági viszonyokban s a szociális szerkezetben végbement változásokon alapuló űjajib jelenségeit. Szocialista államunk, amelynek szocialista országépítésünk folyamán a proletár diktatúra ad belső tartalmat, most a szocializmus győzelme után fokozatosan megváltoztatja, elmélyíti össztársadalmi jellegét. A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet idején a munkásosztály s a többi dolgozó eszköze volt az átmenettel összefüggő feladatok megoldásának. Most pedig a további fejlődést biztosító társadalmi eszközzé változik. Ez a demokrácia olyan formáinak kialakítását igényli, amelyek tevőlegesen hatnának a termelőerők fejlesztésére, az irányítás tökéletesítésére, belső forrásaink mozgósítására és hatékonyabban járulnának hozzá a szocializmus anyagi-műszaki alapja további kiépítéséhez. A nemzeti bizottságok — képletesen mondva — a társadalom szükségleteinek „tolmácsai", a helyi kezdeményezést figyelembe véve gazdái kodnak az anyagi eszközökkel s hatáskörükben a társadalmi érdekek egybehangolói, őrei. Tevékenységükben mind nagyobb jelentőségű az egységes gazdasági, közművelődési és kulturális politikánkban kifejezésre jutó társadalmi szükségletek helyes és a tényállásnak megfelelő figyelembe vétele. Elhatároztuk, hogy mindazokat az intézkedéseket, amelyek eszközlésével a nemzeti bizottságokkal kapcsolatban számítunk, oly módon hajtjuk végre, hogy állami-politikai szervezetünk népi jellege eddiginél sokkal kifejezettebben nyilvánuljon meg a nemzeti bizottságok munkájában és sokszorozza meg aktiv részvételüket szocialista demokráciánk távlati célkitűzéseinek elérésében. Ebből a szempontból kell fontolóra vennünk, milyen legyen a nemzeti bi zottságok szervei tevékenységének tartalma, hogyan alakuljon szervezési felépítésük, apparátusuk munkarendszere s a vállalatokhoz, a társadalmi szervezetekhez és a lakossághoz fűződő kapcsolataik. Fejlődésün-k jelenlegi szakaszáról s megoldásra kerülő feladataik jellegéről elgondolkozva tudatosítjuk, hogy a társadalmi irányítással összefüggő kérdések azok, amelyekre ma figyelmünket összpontosítanunk kell. Lenárt miniszterelnök elvtárs a továbbiakban a tervszerű irányítás ja vasolt rendszerének alapelveit ismertette, majd így folytatta: Mivel a nemzeti bizottságok rendszerünk alapvető fontosságú részel, eddigi gyakorlatuk elemzéséből kiin dúlva hatáskörükben is alkotó módon kell kibontakoztatnunk és érvényre juttatnunk a tervszerű Irányítás előkészületben levő rendszerének alapelveit. Ennek érdekében már teszünk is lépéseket. Nagyobb lesz a távlati tervek s a költségvetési előirányzatok szerepe, ami jelentós befolyást gyakorol a nemzeti bizottságok munkájának tervszerűségére és céltudatosságára. Ezt annál is inkább remélhetjük, mert az új irányítási rendszer számításba veszi, hogy az eddiginél határozottan fontosabb lesz a területi tervezés. Elsősorban azonban azt a célt követjük, hogy ezentúl a nemzeti bizottságok is tökéletesebben, rugalmasabban használják fel a szocialista tervszerű fejlődés érdekében az áruviszonyok adta lehetőségeket s a pénzeszközöket, s értsenek ahhoz, miként kell az olyan gazdasági eszközöket, mint az árpolitika, az önálló elszámolás és az anyagi érdekeltség, — felhasználniuk. Ez kétségkívül alkalmat ad a nemzeti bizottságoknak arra, hogy eredményesebben tárják fel s hasznosítsák a tartalékokat és kedvezőbb gazdasági feltételeket hozzanak létre az általuk közvetlen irányított vállalatok — gazdaság fellendítésére. Az új irányítási alapelvek érvényesülése útján eszerint a helyi gazdálkodás bizonyos területein ki kell szellőztetni különböző dohos sarkokat s meg kell mozgatni az állóvizeket Nagyobb mozgékonyságra s több vállalkozó szellemre kell serkentenie, hogy teljesebb, tökéletesebb és sokoldalúbb legyen polgártársaink igényeinek kielégítése. A SZOLGÁLTATÁSOK FEJLESZTÉSE - TÁRSADALMUNK FONTOS UGYE kasz alábecsülését. Ez a helyzet azonban mindeddig csak jelentéktelenül javult. A megoldást a szolgáltatások gyors ütemű fejlesztésében és helyes beállítottságában kell keresnünk. A szolgáltatások szélesebb körű, gyorsabb ütemű fejlesztésének féltétele, hogy a nemzeti bizottságok nemcsak az általuk irányított vállalatokban és intézményekben szervezzék, és lendítsék fel, hanem gondoskodjanak a központilag irányított ipari s kereskedelmi vállalatok, valamint a termelőszövetkezetek által nyújtott szolgáltatásokról is. Szükségesnek tartjuk, hogy keressük a szolgáltatási forrásokat, különösen a helyi iparban, amelyre az 5 milliárd korona értékű országos árutermelésből évente 1 milliárd korona érték jut és e munkák ellenértéke a lakosságtól közvetlenül befolyó bevételek egy része. Az arány eszerint mintegy 20 százalék — és ez nem elegendő. A helyi ipar azonban még jelenleg A helyi szolgáltatási üzemek teljesítményeinek — az 1965. évi terv ki dolgozásával kapcsolatos munkálatok eddigi eredményei szerint — az idén elvárt eredményhez viszonyítva 3,5 százalékkal kell növekedniük és ennek a teljesítménynek összességében s a lakosságtól befolyó bevételekben egyaránt meg kell mutatkoznia. Az építőipar szakaszán az ez idén remélhető eredményhez viszonyítva 18 százalékkal lesz nagyobb a járási építővállalatok által végzett ház- és lakásjavítások, illetve karbantartások terjedelme. Bizonyára egyetértünk abban, hogy a szolgáltatások terjedelme növelésé nek üteme nem fejezi ki kellőképpen a mindennemű szolgáltatások lényeges tökéletesítése iránti tényleges igényeket. A szolgáltatások fejlesztését rendkívül fontos társadalmi ügynek kell tekintenünk Önök is tudják, hogy pártunk XII. kongresszusa megvitatta, mi okozta az előző években e szais sok mindenfélét termel, amit Jellegüknek megfelelően a nemzeti vállalatoknak kellene termelniük s a helyi Ipar s tevékenysége ezen felül nem jövedelmező, sőt veszteséget mutat ki. Ez a termelőszövetkezetek válialataira is vonatkozik. El kell érnünk, hogy a helyi Ipar a számára meghatározott feladatokat teljesítse s fokozatosan térjen át különböző berendezések javításéra, megrendelésre végzett munkára stb. Ez azt jelenti, hogy végezzen munkákat a lakosság számára s a helyi gazdálkodás műszaki szükségleteinek kielégítésére, amennyiben ezt a nemzeti vállalatok, illetve a behozatal nem biztosíthatja. Ezzel egyidejűleg a jövőben beszüntetjük a nemkívánatos termelést s a baruházásl eszközöket elsősorban a szolgáltatások további fejlesztésére fordítjuk. Amennyiben a lakosság által fizetett szolgáltatások terén léteznek bizonyos fogyatékosságok, hasonló értelemben beszélhetünk a költségvetési eszközökből fizetett szolgáltatásokról is. így például városaink s községeink rendezése, de különösen tisztántartásuk nem éri el egyes fejlett országok színvonalát, sőt még azt a színvonalat sem, amelyet hazánkban korábban elértünk. Ez különösen annak rovására Irható, hogy gyakran más célra fordítják az e szolgáltatások fejlesztésére előirányzott eszközöket. Nem bővül az ezzel kapcsolatos anyagi-műszaki alap sem. Ez nem utolsósorban azért van így, mert sok esetben nem áll rendelkezésre a dolgozók, de különösen a szakképzett dolgozók szükséges létszáma sem. Kedvezőtlen a helyzet a lakásalap javításainak s karbantartásának biztosítása terén is. E problémának, — éspedig különösen a lakbérek rendezésével kapcsolatban — különös figyelmet kell szentelni. A nemzeti bizottságokra és egész gazdaságunkra hárul most az a feladat, hogy teljesítsük mindazt, amit polgártársainknak megígértünk. Hangsúlyoznunk kell, hogy a nemzeti bizottságok a kormány nemrég hozott határozata értelmében adott lehetőségükkel élve kiegészítő munkaerőforrásokból merítve foglalkoztassanak egyes dolgozókat. Múlhatatlanul sziikseges az Is, hogy tekintettel a szolgáltatások biztosítására, következetesebb legyen az utánpótlás irányítása és különösen fontos, hogy a helyi lakosság soraiból állítsák öszsze a szolgáltatási üzemek dolgozóinak törzskáderét. A helyi szolgáltatási üzemek dolgozóival kapcsolatos probléma megoldása érdekében keresnünk kell a szolgáltatásokat nyújtó vállalatok anyagi-műszaki alapja eddiginél jobb biztosításának lehetőségeit és eszközeit. Ezeket a vállalatokat a munkatermelékenység lényeges növelését biztosító korszerű műszaki alapra kell helyeznünk. Ezzel kapcsolatban a Helyi Gazdálkodást Fejlesztő Központi Igazgatóságnak, a gépipari üzemeknek s az árubehozatallal foglalkozó vállalatoknak is be kell tölteniük szerepüket. A szolgáltatások fejlesztése folyamán nagyobb mértékben kell számításba vennünk a lakosság kezdeményezését is. A „Z" akció nagyon ígéretesen bontakozódott ki. Ezt az akciót a különböző helyi szolgáltatási kisüzemek megfelelő- épületeinek építésére, vagy átalakítására is ki kell terjesztenünk. Említést szeretnék tenni néhány, a szolgáltatások teróp észlelhető, haladó irányzatú, gyakorlaton alapuló kezdeményezésről, amelyek konkrétan utalnak arra, hogy az új irányítási alapelvek érvényesítésével összhang' ban e tevékenységi területen milyen irányban kellene vállalkozó szellemünknek kibontakozódnia. Jelenleg hazánk minden kerületében több helyi szolgáltatási vállalatban győződünk meg a rugalmasabb vállalkozás egyes elemeinek helyességéről. Igy például a pfíbrami helyi szolgáltatási üzemben dolgozó elvtársak már ez év derekától kísérleteznek, természetesen csupán az eddigi módszerek s az eddigi kisüzemi hálózat és szolgáltatási terjedelem lehetőségeinek keretében. Miben rejlik kísérletezésük lényege? Elsősorban abban, hogy módosítják az egyes szakmákban, illetve kisüzemekben dolgozók anyagi érdekeltségének feltételeit. Az új díjazási rendszer egyik jellegzetessége például, hogy a dolgozók részesednek a bevételekből, vagyis az adott kisüzem összbevétele bizonyos százalékában megállapított bért kapnak. Ezenkívül az elért bevételek szilárdan meghatározott részéi a veszteséggel dolgozó szolgáltatásokra fordítják, bevezetik továbbá a dol gozók kollektívájának teljesítmény szerinti bérezését stb. A Pénzügyminisztérium dolgozóinak értékelése szerint figyelemre méltóan kedvezőek az eddigi eredmények azokban a kisüzemekben, ahol a bevétel hez igazodó részesedés a díjazás alapja. A dél-csehországi elvtársak is hoz záfogtak már a tervezés és a pénzzel való ellátás űj módszereinek felülvizsgálásához. Strakonicén a helyi szolgáltatási üzemek feladataik terjedelmének eddigi utasitásszerű meg határozása helyett ez év második fe lére csupán azt az összeget határozták meg, amellyel a nemzeti bizottság költségvetését kell a nyereségből fel tölteniük. Meghatározták továbbá, hogy a teljes bevétel hány százaléké' kell a bérekre fordítani, feladatul tűzték ki az ipari tanulók toborzását, kijelölték a beruházási építkezések a generál;avítások lehetőségének vég ső határát, s az előnyben részesített tevékenységi területeken szükséges kivitelezési határidőket. A pfibrami vállalathoz hasonlóan a strakoniceiben is észlelhető már, hogy a dolgozók hovatovább joooan érdeklődnek a kisüzemek gazdasági eredményei s a vállalatvezetőség tevékenysége iránt. Amint látjuk, a nemzeti bizottságok, a Helyi Gazdálkodást Fejlesztő Központi Igazgatóság, a Pénzügyminisztérium és további szervek elegendő alapadattal rendelkezve értékelhetik az anyagi érdekeltség újabb módjainak érvényesülését. A kezdeményezés és a szocialista vállalkozó szellem növelésére irányuló törekvéseinknek át keli hatniuk a nemzeti bizottságok egész irányító tevékenységét. Minden bizonnyal célszerű lesz, ha elemezzük s a gyakorlatban felülvizsgáljuk a vállalatokból közvetlenül érkező kezdeményező javaslatokat. NÖVEKSZIK A KÖLTSÉGVETÉS JELENTŐSÉGE ÉS FELADATA A nemzeti bizottságok területén a tervszerű irányítás tökéletesítése aLipelvei érvényesítésének maga után kellene vonnia az irányítás gazdasági módszereinek határozott megerősödé sét éspedig nemcsak a nemzeti bizottságok által irányított vállalatok irányításában, hanem valamennyi fokú nemzeti bizottságok között is Ezt a tényt úgy fejezzük ki, hogy a tervek és a költségvetés alapján történő irányítás alapelvéhez igazodva növeljük a költségvetés jelentőségét és szerepét — ellensúlyozva így a terv direktív mutatóinak korlátozását, amelyeknek nemcsak az irányítás alapvető eszközévé kell válniuk, hanem a nemzeti bizottságok alá rendelt gazdasági szervezetek eredményeinek értékmérőjévé is. Emellett a költségvetés szempontjából is arra kell törekednünk, hogy a mutatók mennyisége minimális legyen, de annál jobban fejezzék ki a társadalom érdekeit a gazdasági fejlődés hatékonyságával összhangban. A tervek és a költségvetések funkcióját az szilárdítja meg, hogy a kerületi nemzeti bizottságok viselik a komplex felelősséget a nemzeti bizottságok által irányított gazdaság minden területe terveinek és költségvetésének kidolgozásáért. Az arányos fejlődés biztosítása érdekében például nagy vonalakban megszabják a kerületi nemzeti bizottságok beruházásainak terjedelmét és célját. Egyes ágazatokban ezeket az eszközöket kötelezően állapítják meg. Azzal számolunk, hogy egész népgaz daságunkhoz hasonlóan a nemzeti bi zottságok gazdálkodásában is az új építkezések megkezdésére szánt anyagi eszközök nagyságát az építkezések befejezésének és üzembehelyezésének mutatói szabják meg. Természetesen a központilag tervezett beruházásokon kívül, melyeket az állami költségvetésből fedeznek, számolnunk kell azzal, hogy bizonyos anyagi eszközöket kisebb beruházásokra kell majd fordítanunk. Ilyen beruházások esetében a pályázat úgy valósul meg, hogy a vállalat a banktól kér hitelt. A bank a hitelt annak nyújtja, aki a társadalmi hatékonyság legmagasabb fokát tudja biztosítani, valamint a befektetés leggyorsabb megtérülését, tehát ezzel együtt a hite! leghamarabbi visszafizetését. A nemzeti bizottságok alá tartozó önálló elszámolású vállalatok irányításának lényeges megváltozása egyúttal a tervek és a költségvetések eddigi jellegét is gyökeresen megváltoztatja. Sokkal nagyobb súlyt kell helyeznünk arra, hogy a gazdasági szervezetek pénzellátását — amelyeknek elsősorban saját forrásaikból és bankhitelek útján kell fedezniük saját szükségleteiket és fejlődésüket —< megkülönböztessük a társadalmi fogyasztás jellegével bíró iskolarendszer, egészségügy, kulturális, szociális gondoskodás pénzellátásától —< amelyeknek anyagi szükségleteit mindenekelőtt a központi költségvetésből fedezik. A nemzeti bizottságoknak itt a felelős gazda és a kiadások célszerű intézőjének szerepét kell betölteniük. Ezen a szakaszon jelentősen tökéltesíteni kellene a fogyasztás és a teljesítmény normáit, a munka értékelését, a szolgáltatásokat, a szervezetek Irányítását éspedig a problematika részletes ismeretéből kiindulva nemcsak helyi jellegű, hanem szélesebb látókörű áttekintés alapjáp. Külön figyelmet érdemel a helyi nemzeti bizottságok költségvetésének kérdése. Különösen a kisebb községek helyi nemzeti bizottságai fogadták örömmel a Pénzügyminisztérium első lépéseit, amelyek a pénzügyi tervezés és gaz;dálkodás lényeges egyszerűsítését célozzák kezdve a jövő évtől. A kiadás és a bevétel rovatainak számát nagyjából két harmadával csökkentik majd. A község egész költségvetési javaslata ezentúl elfér egy íven, amely az eddigi terjedelmének csupán egy negyede lesz. Ez a módosítás jelenti az első lépést a nemzett bizottságok gazdálkodását érintő, már kidolgozott intézkedések sorában, amelyek a helyi nemzeti bizottságok jogkörének bővítésével növelik a dolgozók érdekeltségét a bizottságok gazdálkodásában. A Pénzügyminisztériumnak mérlegelnie kell a lehetőségeket, miként növelheti tovább a nemzeti bizottságok anyagi érdekeltségét, valamint a dolgozók részvételét a költségvetés forrásainak kialakításában és felhasználásában. A NEMZETI BIZOTTSÁGOK ÁLTAL IRÁNYÍTOTT GAZDÁLKODÁSBAN BEKÖVETKEZETT VÁLTOZÁSOK Engedjék meg, hogy néhány megjegyzést tegyek a nemzeti bizottságok által közvetlenül irányított ágazatok körülhatárolásával kapcsolatban. Ezen a téren az Irányítás hatékonyságának javítását elősegítő feltételeket tekintjük a döntő kritériumnak. A Központi Bizottság elnöksége és a kormány ezt tartva szem előtt döntötte el, hogy a kerületi építkezések irányítását a jövő év elejétől az Építésügyi Minisztérium veszi át. Úgy véljük, hogy a központi irányítással jobban biztosíthatjuk a céltudatos műszaki fejlődést, beleszámítva az egységes anyagi és termelési alap megfontolt kiépítését. Ez továbbá elősegíti az építőipar célszerű szakosítását ós lehetővé teszi a tervnek, mint az irányítás legfontosabb eszközének |obb kihasználását. Hozzájárul ahhoz is, hogy rugalmasabban áthelyezhessük az építkezési kapacitásokat a központilag irányított beruházási építkezésekre a kerületek közötti kölcsönös segélynyújtásról folyó hosszadalmas viták nélkül. A javasolt módosítás teljes összhangban van a beruházó és kivitelező tevékenység megkülönböztetésének elvével, és szabad kezet biztosít a nemzeti vállalatoknak, hogy alaposabban foglalkozhassanak az építkezés területi és beruházási terveinek előkészí, tésével. Folyamatban van az építőipar lehető legcélszerűbb szervezési formáinak kidolgozása is. Amint a tézisek is leszögezik, számolunk a sörgyárak és malátagyárak központi irányításával is. Azt ls javasoljuk, hogy az első osztályú országutak építésének és karbantartásának beruházásait is központilag irányítsák. Abból indulunk ki, hogy a gépkocsiközlekedés rohamos fejlődése elkerülhetetlenül megköveteli elsősorban a távolsági útvonalak alapos megjavítását, mert jelenlegi állapotuk nem felel meg a fejlődés követelményeinek. Az a véleményünk, hogy a népgazdaságnak a nemzeti bizottságok által irányított ágazataiban a további változtatások nem indokoltak. Persze, sok más javaslat is elhangzott a központi irányítást illetően. Mi azonban úgy véljük, hogy a kérdéses ágazatok Irányításának ismételt átruházása a központi szervekre ellentétben állna eddigi tapasztalatainkkal és a nemzeti bizottságok küldetésével népgazdaságunkban és kulturális életünk kiépítésében. Nem biztosítaná a lakosság (Folytatás a 4. oldalonj 1984. október 31. * ÚJ SZÖ 3