Új Szó, 1964. október (17. évfolyam, 273-303.szám)

1964-10-29 / 301. szám, csütörtök

i kerékre i MIT MOND AZ ÖKONÓMUS A KARBANTARTÁSRÓL? Gyakran írunk arról a nagy összegei jelentő anyagi támogatásról, amelyet államunk nyújt mezőgazdasági üzemeinknek. Bizony nem kevésről van szó, hiszen az idén ls több milliárd koronát irányoz elő az állami költségvetés a mezőgazdasági termelés fejlesztéséhez szükséges beruházásokra. Gépek, melioráció, szakemberképzés, építkezési hitelek — ezek jelentik a legnagyobb tételeket. Az idei költségvetésben például csupán a mezőgazdasági gépek és berendezések értéke több mint 2,5 milliárd korona. A talajjavításra (beleértve a műtrágyákban, herbicidekben nyújtott segítséget) sem fordítunk sokkal kevesebbet. Vagy nézzük az építkezési beruházásokat. 1948-tól megközelítőleg 40,5 milliárd korona! Öriási ez az összeg, különösen azok szemében, akik a mezőgazdaságunk előtt álló feladatoktól függetlenül nézik a befektetett milliárdokat. Természetesen más a helyzet a termelés közvetlen részvevőinek szemszögéből. Nekik a sok is kevés, különösen akkor, ha keresetüket az ipari dolgozókéval hasonlítják össze és kiderül, hogy ők a napi többórás és gyakran nehezebb fizikai munkáért, jóval kisebb jövedelemhez jutnak, mint az iparban, vagy a hivatalokban dolgozók. Különösen akkor tűnik jogosnak a kereseti lehetőségek boncolgatása, ha azt is figyelembe vesszük, hogy 1937-hez viszonyítva a mezőgazdaságban dolgozók száma 2,5 millióról alig egymillióra apadt hazánkban, és a munkaerőellátás ezen a szakasz.-.n még mindig csökkenő irányzatú A mezőgazdasági üzemek közgaz.

1 szainak figyelmét sem kerülik ezek a tények, annál kevésbé, nv éppen előttük gyűlnek garmadába a bizonyító s egyben ökonómiai elemzést követelő számok. Talán nem is árt, ha ők nem az ..érzelmi" mutatókra alapozza* a következtetést, hanem a sokmilliárdos befektetés gazdasági hatékonyságát kutatják. Elsősorban ki-ki a saját mezőgazdasági üzemében, de ezzel egyidőben egy országos, népgazdasági fontosságú kérdésre is választ adnak. Arra, vajon jól sáfárkodnak-e a mezőgazdasági üzemek a befektetett milliókkal, jövedelmet, vagy nem kielégítő felhasználást jeleznek-e a gazdasági mutatók a befektetés arányában mind az egyes gazdaságokban, mind országos viszonylatban. Szakemberek szemével Korszerű gépek és berendezések nélkül ma már nem tudjuk elképzelni a mezőgazdaságot. Kétkezi munkások, szakemberek és funkcionáriusok egyhangú véleménye, hogy az emiltett befektetések nélkül sem a mezőgazdasági termelés fejlesztését, sem pedig a munkaerőproblémát nem oldhatnánk meg. A beruházások nagysága és hasznossága szempontjából azonban már eltérőek a vélemények. A gépesítők, a traktorosok és általában a gépekkel dolgozók például azt szeretnék, hogy mindig új gépekkel dolgozhassanak, mert így kevesebb a gond, a bosszúság, könnyebb a munka és nagyobb a kereset. Egy másik követelésük, hogy az alkatrészek bőven rendelkezésükig álljanak. Nekik tehát kevés a 2,5 milliárd koronás befektetés. Vegyünk néhány további példát is. Hány agronómus, kertész, vagy öntözöcsoport-vezető elégedett a tavalyinál 440 millió koronával nagyobb íneliorációs befektetéssel? Egy sem. Nekik is több kellene. Vagy sokallják-e a zootechnikusok, állatgondozók, hogy az idén négymillió tonna fehérjedús és fehérjés takarmány készítéséhez szükséges vegyszereket kap a mezőgazdaság? Aligha. Általában azt is eléggé természetesnek vesszük, hogy államunk az iclén negyedmillió korona prémiummal segíti a tejtermelés növelését, s hogy a különféle prémiumokkal, juttatásokkal együtt közel 700 millió koronával növekszik a mezőgazdaságban dolgozók jövedelme. Most pedig nézzük az érem másik oldalát, mégpedig egy konkrét példán, az opavai járásbeli Pokrok szövetkezet esetében. „Nem a beruházás kevés., ," Igen, Bohuslav Bar közgazdász mindjárt a kezdet kezdetén azt állítja, hogy a termelés fejlesztését szolgálni

1 hivatott beruházás akár kevesebb is lehetne. Lássuk, mivel magyarázza meg ezt a merésznek látszó, de inkább szaktudásra alapozott véleményét? Az egyesített szövetkezet 1270 hektár földön gazdálkodik. Huszonhat traktoruk van. Ez egyáltalán nem kevés, hiszen még nem állnak — egyelőre nem is állhatnak — a belterjes gazdálkodás olyan fokán, hogy alig 50 hektárra ne legyen elegendő egy traktor. A vontatógépekhez szükséges felszerelésben sincs hiány. Mégis megtörténik, hogy egyszer-mássžor 10—15 ember is várakozik a földeken. Géphiány miatt. Mert a napok óta jóformán karbantartás nélkül dolgozó traktor, vagy munkagép egyszerűen felmondja a szolgálatot és a legjobb esetben is legalább 4—5 órát vesz igénybe a javítás. Mint például az idén is a burgonyaásógép. Mindjárt a második fordulónál elromlott. Tíz szovetkezetes csaknem fél napig várakozott, amíg a szerelők megjavították a gépet. Közben persze bőven estek a megjegyzések is. Gépesítő és traktoros egyaránt hallgathattak. — Máskor ne felejtsék el hangszóró útján bejelenteni, hogy a krumpliszedők kapát is hozzanak magukkal. — Ha már hitelbe adják, legalább annyit vásárolnának belőlük, hogy fel se tűnne, ha egy-kettő „betegeskedik". — Ette volna meg a rozsda még a gyárban ezeket a van is, nincs is gépeket, ha mindig akkor rosszak, amikor szükség lenne rájuk. Az ökonómus természetesen figyelembe veszi a megjegyzéseket, de azért a maga módján keresi a megoldás lehetőségeit. Hiszen ő tudja a legjobban, mennyivel olcsóbb a gépi munka. Volt és van is módja a termelési költségek alakulásának összehasonlítására. Sőt, mást is megfigyelhet. Azt, hogy a gépek és berendezések hány százalékra vannak kihasználva, s arra is választ kap, miért van szükség az aránylag nagyfokú gépesítésre. Ezt így magyarázza: — Huszonhat traktorunk van s ezekhez sok munkagépünk, gazdasági felszerelésünk. Van néhány kombájnunk a (siló- és cukorrépakombájnt is beleértve), darálónk stb. Ezek javítását és karbantartását (nem számítva a napi rendszeres karbantartást) eddig 8 ember végzi. A legtöbben sokallják a műhelyben dolgozók számát, mondván, nyáron híisön, télen melegben dolgozhatnak, s ők keresik a legtöbb pénzt a szövetkezetben. Tény, hogy többet keresnek. mint a tagok, mivel őket, mint kívülállókat, nem munkaegységgel, hanem a szakembernek járó normával fizetik. Nos, ha elemezzük a dolgokat, látjuk, mennyire nem egyszerű a következtetés. Mert igaz, hogy a mezőgazdasági üzemekben alkalmazott szakembereket nem fizetik rosszul. (Ez persze a gyakorlatban nem minden esetben van így.) Tehát jogosan várja a szövetkezet tagsága, hogy a gépek, elsősorban a csúcsmunkák idején, kifogástalanul működjenek. Csakhogy ... Már említettük, hogy a nyolc embernek a javítás rengeteg munkát ad az eléggé jól gépesített szövetkezetben Nem győzik a gépjavítást, ezért gyakori a gépkiesés, ezért látszik kevésnek a sok gép. Több szakembert A szövetkezet gépeinek és berendezéseinek értéke megközelítőleg 3 millió korona. Az ökonómus persze nem a vételár alapján számítja az értéket, hanem aszerint, mit hoz a szövetkezetnek ez a befektetés a munkatermelékenységben Itt bizony eléggé eltérőek a mutatók. Ha a hagyományos termelési módszerekhez hasonlítják például a tavalyi termelési költséget, akkor kiderül, hogy olcsóbb, gazdaságosabb a gépi munka. Az új technológia gyakran a felére csökkenti a termelési költségeket, főként gabonatermesztésben. Persze más adatokat hoz felszínre egy többoldalú elemzés, kimutatás. Például egy olyan, amely már nem hagyja figyelmen kívül a gépek értékét, élettartamát stb. És itt bizony már nagyot változnak a hatékonysági mutatók. Esetenként nemcsak eléri, de túl is szárnyalja a hagyományos termelési költségeket. Az ökonómus legfőbb gondja tehát, hogy az így felvetődő „miért"-ekre keresse a konkrét választ. Az első és talán a leglényegesebb kérdés az, miért csökken a gépek élettartama gyakran a feltételezett használati idő egyharmadára, esetleg felére. Két lényeges dologról szól az ökonómus: az egyik a gépek minősége, s az ezzel összefüggő alkatrészprobléma, a másik pedig (s az ő szempontjukból elsősorban ez jön számításba) a szakemberellátás. Az alkatrészhiányról — látszólag — nem tehetnek a szövetkezetesek, hiszen vennének eleget, ha kapnának. Az ökonómus azonban (helyesen) nem így'méri fel a helyzetet. Szerinte az alkatrészhiány is a szakemberellátás, illetve a karbantartás függvénye. Mert azon ugyan nem segíthetnek a szövetkezet szakemberei, hogy mezőgazdasági gépeink minősége elérje a kívánt szintet, az azonban mégis tőlük függ. mennyire vigyáznak az értékes gépekre. Ha a karbantartás s a javítás körül nem lenne fogyatékosság, többé-kevésbé elég lehetne a kapott alkatrész. De hát a karbantartás gyenge oldaluk. Pedig a traktorosok legtöbbjének kötelessége lenne a gondos karbantartás, sőt a kisebb javítás is, hiszen — kvalifikált munkaerők lévén — ezért fizetési pótlékot kapnak. Ám csínján kell velük bánni, kevés van belőlük. A javítást a műhely nyolc dolgozója nem győzi, a karbantartás sem ki elégítő. Ezért van az, hogy az előirányzottnál jóval nagyobb az évi gépelhasználódás értéke. Néhány gép javító szakember évi fizetésének többszöröse a különbség. Nem lenne tehát helyes, ha a szövetkezet vezetősége csupán az értékes gépek vásárlásával akarná megoldani a géphiányt. Semmiképpen sem lehet gazdaságos, ha a milliós értékekből pár éven belül géptemetőt „rendeznének" be. Inkább arra van szükség, hogy minden befektetésnél a hátsó kerékre, a jól kifizetődő javításra és karbantartásra is gondoljanak. De nemcsak a gépek, hanem az épületek és berendezések esetében is. Mert karbantartás és javítás nélkül az épületek, a berendezések, az utak, egyszóval minden idő előtt tönkremegy. Ha tehát azt akarják szövetkezeteseink, hogy csökkentsék a beruházásokat, az eddiginél sokkai több gondot kell fordítaniuk a hátsó kerékként „kezelt", de gazdaságos szakemberképzésre. Legyen minden szakaszon elegendő szakember, s akkor a költséges beruházások gazdagon kamatoznak majd a szövetkezet valamennyi dolgozója javára. A Pokrok szövetkezetben ezt nemcsak felismerték, hanem el is indultak a helyes úton. HARASZTI GYULA Több ízben kezdenmnyezett már szocialista munkaversenyt a bratislavai J. Dimitrov Vegyiiizem Békeüzemének 9fi tagú kordszövő kollektívája. A kollektíva elnyerte „A szocialista munka gyáregysége" és „A Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulójának munkaközössége" megtisztelő címet. Képünkiin Cyril PajdlhaUser fiímester, a versenykollektíva vezetője (középen) munkatársaival ellenőrzi a kordszál minőségét. (V. Pribyl — CTK — felv.) 0! • • BŐVÜL A TERMOFOLD A Mező- Erdő- és Vízgazdasági Minisztérium Kunovicen ismertette a gé pesítökkel a műtrágya kirakására és szétszórására szolgáló új, nagy telje sítményű gépeket. Képünkön egy újdonság — az RCV-2 lengyel trágyaszó ró, — amelyet a Doiné Dunajovice-i mezőgazdasági dolgozók mutattak be. (F. Nesvadba — CTK felvétele) A mezőgazdasági üzemek is jól tudják, mennyire fontos a parlagon heverő földek feltárása. Hazánkban az egy lakosra eső 3b ár szántóterület kevés a kenyérgabona, a takarmányfélék és az ipari növények termesztésére. A gépesítés és a kemizálás hivatott ezen változtatni, de akkor is a körülmények szükségessé teszik a szántóterület bővítését. Nem is annyira a szántóterület bővítéséről, mint inkább az elveszett pótlásáról van szó. Az utóbbi esztendőkben az építkezés nagy területeket vont el a termeléstől. Ez a tény teszi szükségessé, hogy nemcsak most, hanem a jövőben is törődjünk a parlagon heverő földek föltárásával. A járási termelési igazgatóságokon külön megbízott végži ezt a feladatot és kell is ez a különleges gondoskodás, mert jelentős földterületekről van szó. Tavaly a lévai járásban 1615 hektárról állapították meg, hogy egyáltalán, vagy csak kismértékben szolgálja a termelést. Ebből 207 hektár teljesen parlagon hever, amihez további 21 hektárt, — a telepek kihasználatlan udvarait — sorolhatunk. A többi, kishozamú rét vagy legelő, ami mint szántóföld sokkal nagyobb termést biztosítana. E föld vetésforgóba való besorolása — Dušan Macák, járási agronómus szavaival élve — az idén a legnagyobb rendben megy. Az állami szervek és a gazdaságok célja azonos, és így nem volt nehéz megtalálni a közös nevezőt, pedig némely esetben olyan föld termővé tételére is sor kerül, amelyre egymagában a szövetkezet nem képes. Ilyenek a fákkal benőtt, vagy hepe-hupás területek, melyeknek megmunkálásához a gazdaságoknak nincs fölszerelésük, ugyanakkor nagy szükség van a földre. A rybníki szövetkezet mindössze 440 hektáron gazdálkodik. A faluban viszont 56 hektár parlagon hevert. Elhagyott, kiöregedett szőlőparcellák ezek, amelyeknek müvelésével már 6—8 éve fölhagytak gazdáik. Ennek termővé tételéhez a szövetkezet fölszerelése kevés volt ugyan, de Martin Bešina, a szövetkezet elnöke és Anton Baranec, a szövetkezet agronómusa azt a megoldást választották, hogy a traktorállomással tetették rendbe a fákkal benőtt 56 hektáros területet. A költségekre a termelési igazgatóság közbenjárásával kieszközöltek 154 000 korona kamatmentes kölcsönt. A garamsallói szövetkezetben 22 hektár a megműveletlen föld. Túlnyomórészt elhagyott szőlőparcella. Termővé tételét a fekvése is megnehezíti. A garamsallóiak sem tehettek mást, mint a traktorállomáshoz fordultak segítségért: még az idén rendbe teszi mind a 22 hektáros területet. Földgyaluval eligazítja a földet, hogy alkalmassá tegye gépi művelésre. A költség előreláthatólag 79162 koronát tesz ki, de megéri, mert amint Kovács Vilmos ökonómus mondja, nagy szükségük van a takarmány termesztő terület növelésére. A szövetkezet távlati terve: a farkasvölgyi dűlőben több mint 13 hektárt a jövőben ismét szőlővel telepítenek be. Bár a szövetkezetben kevés a munkaerő, bíznak benne, hogy a gépesítés segítségével megbirkóznak ez/.el a munkával is. Egyelőre az a gondjuk, hogyan oldják meg a növekvő szervestrágya-szükséglet biztosítását. Jövőre olyan 22 hektárral növekedik a szántóterület, amelynek trágyázása elengedhetetlenül szükséges. A gazdaság terve szerint viszont csak 1966-ban jut rá istállótrágya. Igaz, a költségvetésbe belevették a műtrágya és komposzt vásárlását, de mivel az istállőtrágyát nem tudják kellő időben előteremteni, növelhetnék a komposzt mennyiségét, hogy minél előbb teremjen a föld. és visszatérítse a befektetett összeget. A parlagföldek termővé tétele nem is olyan egyszerű dolog, elég nagy befektetéssel jár. A rybníkiek esetében 2757 korona, a garamsallóiak esetében 3598 korona az egy-egy hektárra eső költség. Mégsem lenne helyes, ha lemondanánk róla, mert a befektetés 4—5 év alatt megtérül. A rybníkiek esetében, — előzetes számításuk szerint — 3 év alatt megtérül a befektetés, ami nem is olyan hosszú idő. A föld termővé, tétele azonban nem minden esetben jár ilyen nagy befektetéssel. Persze semmi sincs kiadás nélkül, és sokszor kitartó munkát követel a szövetkezetesek részéről. A fegyvernekieknek sok a mély talajuk, ahol csak csáté, esetleg gyenge nád termett. 125 hektárt (ez nincs beszámítva a parlagon heverő földekbe) alagcsöveztek, 1070 000 koronás költséggel. Az alagcsövezés nagyon jól sikerült, ugyanis a levezető oroszi csatorna mélyebb fekvésű, mint a pereci patak medre, így ha szükséges, az altalajt patakból is öntözhetik. Leszűrik a vizét és az alagcső hálózatba eresztik. Trnavský László szövetkezeti elnök szerint az ilyen öntözés is sokat jelent. Az így öntözött területen 60—70 mázsával nagyobb lesz hektáronként a cukorrépatermés, mint máshol, és a tarlóherét is kaszálhatják, olyan szép, míg más dűlőben a szárazság miatt éppenhogy csak tengődik. Ez a valóság késztette a fegyvernekieket arra, hogy a hasonló fekvésű 24 hektáros szomszéd dűlővel is tegyenek valamit, amelyet a járás, mint parlagon heverő területet könyvelt el. Az említett dűlő a Schöller-birtokhoz tartozott és valamikor alagcsövezték. Az alagcsövek azonban máirégen betömődtek, és a szántó ismét tönkre ment. A szövetkezetesek kitisztították a kutakat, 10—15 méteres távolságban leástak és kitisztítoták az alagcsöveket, majd fecskendővel vizet nyomattak a hálózatba, hogy az apró hulladéktól is megtisztítsák. A törött csöveket kicserélték, úgy hogy most a hálózat vízlevezető és egyben öntözőszerepet tölt be. Bartos Lajos könyvelő azt mondja, hogy 1500 munkaegységet szántak erre a munkára. Ehhez hozzászámítva a többi kiadást is, kb. 1150 koronába került egy hektár rendbe tétele. A fő dolog itt is az, hogy szép területet nyertek a termelésnek. A fegyvernekiek füveskeverékkel vetették be, az első kaszálás után legeltetnek rajta, négy év után ismét fölszántják és besorolják a vetésforgóba. Egy további 2 hektárnyi rész, amely ehhez a dűlőhöz tartozik, szintén parlagon hever. Ennek a megjavításához a szövetkezet ereje kevés, ez teljes alagcsövezést követel. Ez sem marad soká parlagon, jövőre sor kerül az alagcsövezésére. A szövetkezet nem sajnálja érte a pénzt, csak úgy számíthat jó termésre, ha jó földek állnak a rendelkezésére. — Eddig szántottunk, vetettünk — mondta Trnavszký elvtárs —, de nem arattunk, most azonban fordul a kocka. Egyre több a jól termő földünk. Igen, a parlagon heverő területek feltárásának az a célja, hogy minél több hasznavehető földünk legyen. A lévai járásban az idén 412 hektárt tesznek termővé a gazdaságok. Eddig 344 hektárt már fölszántottak, és remény van rá, hogy a többit is idejében fölszántják, sőt a tervezettnél többet, hisz az őszi munkák jó ütemben haladnak, és marad idő a parlagon heverő földek fölszántására is. További 201 hektár parlagföldet a traktorállomás tesz rendbe. így van ez rendjén, és így képzeljük el a termőterület bővítését. Elvégre ez nemcsak állami érdek, hanem a gazdaságok jövedelmének növelését is szolgálja. BENYUS JÖZSEg ÚJ SZÖ 4 * 1961 október 29.