Új Szó, 1964. október (17. évfolyam, 273-303.szám)

1964-10-29 / 301. szám, csütörtök

A tv hatása a falu fejlődésére CSEHSZLOVÁK—MAGYAR KÖZÖS KUTATÁS AZ UTÖBBI ÉVEKBEN a tv az egész világon rohamosan fejlődik. Kulturális életünkre tett hatásáról már néhány éve folyik a vita, sőt tudományos kutatás tárgyává vált ez a probléma. Mind Csehszlovákiában, mind Magyarországon több tanulmány foglalkozik ezzel a kérdéssel s a tv és a népművelési dolgozók már nemegyszer tanácskoztak országos értekezleteken a tv hatásáról. A tv-készülékek tömeges elterjedése mindkét országban a dolgozók érdeklődését bizonyítja a tájékoztatás és a kultúra közvetítésének e modern eszköze iránt. Kultűrforradalmunk jelenlegi szakaszában különösen faluhelyen hódít teret. A tv küldetését Illetően Csehszlovákiában és Magyarországon, sőt világszerte megoszlanak a nézetek. Egyesek a nemkívánatos versenytársat látták benne, mások a népművelési munka kerékkötőjét, s voltak olyanok, akik a sajtő, a film és a rádió elnyomójának tartották. A tv-t gyakran a „papucskultúra" hordozójaként emlegették, mondván, hogy a négy fal közötti életre szoktatja az embereket, s elszigeteli őket a kollektív élettől. Akadtak olyanok is, akik elsiklottak fölötte. Mindkét országban már többször és több szempontból vizsgálták a tvnek a nevelő és művelődési munkára gyakorolt hatását. E kutatások eredményeinek értékelésekor vetődött fel egy szimpózium összehívásának a gondolata. Ezért a bratislavai Népművelési Intézet — megegyezve a budapesti Népművelési Intézettel — hozzálát azokhoz a közös kutatásokhoz s ezek eredményeinek összehasonlításához, amelyek során azt vizsgálják, mennyiben elégíti ki a tv a falu kulturális és művelődési Igényeit, szükségleteit A kutatás célkitűzéseit és a feladat megoldásának módszerét illetően az eddigi kutatások eredményeiből indultunk ki, mindenekelőtt abból, hogy a tv nem „konkurrense" semminek, s a falun Végzett kulturális és népművelési munkáknak sem • kerékkötője. Ellenkezőleg: a tv ma már a falusi nevelőmunka pótolhatatlan eszköze. A kutatások folyamán már megállapították a tv-nézők érdeklődésének fokát, s e téren alig található különbség a két ország lakosságának, sőt a csehszlovák és magyar falvak lakossága egyes szociális rétegeinek érdeklődése között. Az érdeklődési körök különbözősége inkább az egyes korcsoportokra jellemző, továbbá a férfiak és a nők érdeklődési köre tér el egymástól. A képernyő előtt eltöltött időt semmiképpen sem tekinthetjük elvesztettnek, mert ez alatt az idő alatt a műsorsugárzással párhuzamosan bővül a nézők általános és szakismerete. Egyúttal azt is szem előtt kell tartanunk, hogy mindkét ország számos helységében a lakosság kizárólag a tv útján ismerkedik meg hazájának kulturális kincseivel, s természetesen a kultúra általános fejlődésével ls. Még az sem kicsinyítheti a tv jelentőségét és küldetésének fontosságát, hogy elterjedésével több helyütt csökkent a mozi-, esetleg egyéb kulturális rendezvények látogatottsága. Már csak azért sem, mert a mozik válsága ma világjelenség, s különben is csupán átmeneti jelenségről van szó. Ennélfogva ez sokkal bonyolultabb kérdés. Az USA-ban és NagyBritanniában például a mozilátogatók száma az utóbbi 15 év alatt több mint a felére csökkent, Nyugat-Németországban a harmadára. A többi kapitalista országban is hasonló a helyzet. A szocialista országokban ez a válság sokkal enyhébb formában jelentkezik. A TV ELLENZŐI, munkájának bírálói, negatív hatását elsősorban abban látják, hogy az embereket kiragadja a közösségből, elszigeteli az aktív társadalmi tevékenységtől. Az eddigi kutatások azonban korántsem igazolták ezt az elméletet. A közösségi megnyilvánulást félreértik azok a szervezők, akik tekintet nélkül a rendezvény milyenségére, témájára, tartalmára, formájára stb. „tömegrészvételt" akarnak elérni, holott a rendezvény csupán a lakosság bizonyos köreinek érdeklődésével számolhat. A kollektív életet nem értelmezhetjük úgy, hogy a dolgozók szabad idejét az első perctől az utolsóig „megszervezzük". A közösségi érzésnek először is a dolgozók tudatában kell kialakulnia, s ehhez nagymértékben járul hozzá a tv, éppúgy, mint általában a kommunista világnézet kialakulásához. Lényegében arról van szó, hogy a közösségi élet kérdéseit ne egyszerűsítsék le, hanem összefüggéseiben vizsgálják őket, mindenekelőtt tartalmukban, ne pedig formájukat és külső megnyilvánulásaikat tekintsük elsődlegesnek. A kutatások folyamán megmutatkozott, hogy a faru kulturális és társadalmi életének szervezői a tv hatására igényesebbek lettek, s ezért nagyobb felelősséget éreznek munkájukért. HASZNOS LENNE, ha a kutatás folyamán — az érdeklődési körök vizsgálatának keretében — elemeznék a falusi lakosság műveltségi színvonalát, s az egyes munkahelyek termelési feladatainak teljesítése iránti érdeklődést. Jelenleg mindkét országban rohamos fejlődésnek indult a tudomány, a technika és a művészet, s ezért vizsgálat tárgyává teszik azt is, hogy ez miképpen jut kifejezésre a tv műsorának összeállításában. Persze, számolunk azzal, hogy e téren — többek kőzött — aránylag jelentős szerepet játszik az adott község lakossága kulturális és politikai életének, műveltségének színvonala, hagyományai, korösszetétele, a nemek aránya, a szociális hovatartozás, s még számos más tényező. A kutatás súlypontját a tv kulturális, művelődési, politikai hatásának vizsgálatára helyezzük majd, de ezzel kapcsolatban — tekintetbe véve, hogy mivel s hogyan tölti szabad ideiét a falu lakossága — sor kerül a film, a rádió és a sajtó hatásának ellenőrzésére is. A kutatás mindkét országban körülbelül egyszerre valósul meg, egyforma mértékben. Az eredményeket azonban Itt is, ott is külön dolgozzák fel, s ezek alapján aztán levonjuk a közös gyakorlati és elméleti következtetéseket. A kutatás célját a következő pontokba foglalták: 1. Áttekintést kívánunk nyerni arról, milyen szerepet játszik a tv a dél-szlovákiai és az észak-magyarországi falusi tv-tulajdonosok életében — figyelembe véve az alábbiakat: a) Mennyi időt töltenek el a képernyő előtt azok, akik rendszeresen, vagy legalábbis gyakran nézik a tv csehszlovákiai, magyarországi vagy más • országbeli adásait; b) milyen gyakori az egyéni és a kollektív műsornézés; c) milyen az egyes műsorszámok visszhangja; df milyen az egyes műsorszámok visszhangja kollektív műsornézéskor, s mekkora az irántuk megnyilvánuló érdeklődés; e) a falusi lakosság szociális rétegeződése szerint van-e jelentős különbség az egyes műsorszámok iránti érdeklődésben; f) milyen szubjektív, illetve objektív hatásúak az egyes fontosabb műsorszámok; g) mennyiben befolyásolja az egyes műsorszámok iránti érdeklődést az a tény, hogy a készülék hosszabb vagy rövidebb ideje van až illető birtokában. 2. Meg akarjuk állapítani (az alábbi szempontok szerint), hogy általában melyek azok a sajátságok, amelyekkel a tv befolyásolja a közönség viszonyát a kultúra terjesztésének többi más eszközeihez, azaz a kulturális rendezvényekhez. a) mennyiben befolyásolja a tv egyéb kulturális rendezvények látogatását, illetve a művelődés egyéb eszközeinek igénybevételét a családi körön belül s azon kívül; b) miként befolyásolja a tv a néző követelményeit a kulturális rendezvényekkel, illetve azok tematikájával szemben; c) milyen mértékben befolyásolja a tv adásának figyelését a kulturális és népművelési rendezvények tarFerdinand Hložník: Halott madarak, talma, célzatossága, formája és terje(Olaj, 1958.) delmej d) milyen mértékben elégítik ki a nézők művelődési Igényeit az ismeretterjesztő adások; e) milyen lehetőségek kínálkoznak faluhelyen — különösen a kulturális és társadalmi élet élénkítését szolgáló — kollektív tv-nézésre; f) meg kell állapítani, hogyan befolyásolja az érdeklődést az említett műsorszámok Időtartama. 3 össze kell gyűjteni a falu jelen szükségleteit segítő, a termelési feladatok és művelődési igények kielégítésére irányuló tv-műsorok módosítását elősegítő mérvadó véleményeket, mégpedig a következő pontok szerint: a) hogyan tükröződik az ismeretterjesztő (különösen a sorozatos) adások hatása a munka termelékenységének fokozásában, a termelés minőségében stb. b) hogyan nyilvánul meg a tv hatása a társadalmi tevékenység terén, a község lakosságának politikai, kulturális társadalmi aktivitásában. E feladatok — amelyek közül néhány elsőrendű fontosságú — csupán iránymutatók ahhoz, milyen módon nyerhetünk képet a tv hatásáról a falu kulturális életében. E kérdések nincsenek élesen körülhatárolva, s így tág teret nyújtanak a kutatás számára. Szlovákiában a kutatást a košicei, a rimaszombati, a losonci, az érsekújvári és a komáromi járásban végzik majd s összesen 28—30 falut érint, ahol a lakosoknak jelenleg mintegy 5458 tv-készülékük van. Hasonló körülmények között folyik majd a kutatás Magyarországon is. A BRATISLAVAI Népművelési Intézet és a budapesti Népművelési Intézet munkáját hatékonyan támogatják a helyi népművelési otthonok stb. dolgozói. A kutatás nem lehetne azonban eredményes, ha maguk a tv-tulajdonosok, illetve nézők nem segítenének benne. Jó lenne., ha az illetékes községek (Nemesócsa, Marcellháza, Bátorkeszi, Búcs, Naszvad, Irnely, Komját, Palárikovo, Máňa, Udvard, Diva, Köbölkút, Pozsonypüspöki, Kalinovo,,Poltar, Zsély, Kékkő, Oroszvár, Rimaszécs, HrnC. Zalužany, Nagytörék. Egyházasbást, Feled, Vár§ede, Torna, Szína, Perény, Csécs, Makranc, Szádudvarnok) már most megteremtenék a kutatáshoz a kedvező feltételeket. Mindkét intézet természetesen szívesen fogad minden olyan indítványt, amely hozzásegíti, hogy minél eredményesebb munkát végezzen. CTIBOR TAHY, a Népművelési Intézet kutatóosztályának vezetője Munkáját áldón kell éltetnünk EMLÉKEZÉS BARTA LAJOSRA Budapesten — két nappal a 86. születésnapja előtt — meghalt Barta Lajos, Kossuth-díjas író. A budapesti halott a mi halottunk is. Eniígrációja javát, majd húsz évet nálunk, velünk, értünk élte, és a szlovákiai magyar irodalom, ez a hol semminek ócsárolt, hol mindennek felnagyított mozgolódás, most adóját, köszönetét rója le annak a szellemembernek, aki itt Indító és mozgató erő volt. Dolgozók eszméltetője, értelmiségi fiatalok barátja és nevelője, velük és általuk maga is fiatalodó és újraéledő. Másodszor lehetett szemtépő és útindító, aki volt élete első korszakában Magyarországon, mint Ady és Móricz Zsigmond fegyvertársa. Róla mondotta Ady Endre: „Barta Lajos nekem olyan örömöt hozott, mint Móricz Zsigmondon és Kafka Margiton kívül talán senki más". Mi volt ez öröm alapja? A magyar üröm, az „úri Magyarország" történelmi és emberi lehetetlensége, és az, hogy íme, van még egy hivatott tollforgató, aki ugyanazt akarja és tudja, mint maga Ady és néhány társa: ennek a szociális lehetetlenségnek vádl{>, lázító felmutatását és felszámolását. Minden írót valamelyik könyvének címével, vagy műve, verse egyik sorával lehet legjellemzőbben egyenlíteni. Barta Lajos „Az ige terjedése" cimet vonzza maga után. A Modern Könyvtár egyik kékfedelű füzetében testté lőn az ige. Itt olvastuk ötven év előtt e sorokat: „Mikor az Ige a század kínjaiból és a népek nyomorából megszületett, még úgy kócosan egy szál vörös ingben megindult, hogy meghódítsa a világot és legyőzze a nyomort, Európa távoli mezőiről, gabonás földjeiről, kéményes embermalmaiból, földalatti bányapoklaiból erre a rónára is elérkezett. De a parasztok nem ismerték meg, vörös színe égette reménytelenséghez szokott szemüket, hátukba egyszerre vísszaugrott a régi századokból ősapáik jobbágy rémülete; óvatosan bezárták a kapukat és felsüvítettek mindenki1 re, aki elhozta hírét annak, hogy az Ige vándorol a világon ..." Ügy hatott ez akkoriban, mintha valaki először adott volna nevet az idő vemhességének: az elkerülhetetlenségnek és kikerülhetetlenségnek: a szocializmusnak. Barta valóságközvetítése ugyanakkor az igeterjedés magyar nehézségeit ls tudatosította: az akadályokat. Az úri kaszinók uralma, a nagyparaszt önzslrjába fulladása, kispolgárok áporodott helybentopogása, a „Macskazugok" fertőző „emberirtása", Barta elbeszéléseiben, regényeiben és drámáiban dokumentálódnak történelemmé. A magyar lehetetlenségek tudatosítása Barta Lajos egyik legfontosabb tiszte. Aki az 1914 előtti Magyarországot akarja megismerni, azt eligazitóan Barta Lajoshoz utasítjuk. Feledhetetlen és annak idején forradalmat jelentő kis műremekét, az egyfelvonásos „Tavaszi mámor"-! minden faluszínházban és minden munkásszínpadon folyamatosan kéne játszani, hogy a mai fiatalok lássák, mi volt a tegnapi zseller élete, aki rongy kis pohárbor örökre vágyón, e kevéske mámortól is elütve, gyilkossá vadul, így példázva, hogy szegény embernél a kis örö:nindíték is halálfintorrá keseredik. Gyilkossággá dermedt és fagyott tavaszi mámor: kell ennél nagyobb, beszédesebb, vádlóbb tragédia? Kis emberek, szegény emberek, a nép megváltását áhítozó és csikorgó valósága: ez, ennyi volt Barta Lajos igéjének felrázó, döbbentő és tudatosító tartalma. Ez az eredendő küldetésvonal folytatódott töretlen folyamatossággal Barta Lajos szlovákiai éveiben, és nem véletlen, hogy a legszorosabb kapcsolatok azokhoz a fia/ talokhoz fűzték, akik itt, határokon túlra is kihatóan, a falvakba járva'és a nép életét, baját, jaját és jogát látleletezve, lényegében a szociográfia első lépéseit gyakorolták és valósították. Barta Lajos, az igeterjesztő, az új igeterjesztők példája, tanítója és barátja lehetett: nevelő és segítő. Lapja, az Oj Szó, a Sarló egyik fontos orgánumává vált. Barta Laios fáradhatatlan szervező volt, szóval és tettel küzdött, hogy Szlovákia magyar kultúrája ne lehessen „pesti könyvgyarmat", önálló könyvkiadót alapított, de mostoha viszonyaink akkoriban még nem bírtak el ilyen fényűzést: az „írók Kiadóvállalata" (IKVA), Barta, Szuchich Mária, Sándor Imre és Egri Viktor regényeinek megjelentetése után, kénytelen volt felszámolni. Barta Lajos, a szocialista ige terjesztője, az európai haladó kultúra szerelmese volt, igenlője, őrzője és védője. Amikor Berlinben fellobbant a könyvmáglya rőt fénye, a szellemember erkölcsi súlyával, hitelével és felháborodásával fordult a fasizmus barbarsága ellen. A magyar szellemi antifasizmus legszebb megnyilvánulásai Barta Lajos igehirdető és igevédő munkáját dicsérik. Szinte hihetetlen, hogy e nagy kincset kötetbe nem gyűjtve még ma is parlagon lehet hevertetni! A könyvkiadók figyelmét nyomatékosan kell felhívni e mulasztásra! Barta Lajos meghalt és mi megrendülten fogadtuk a gyászhírt. Halottat siratunk, aki a miénk is volt, a szlovákiai magyaroké. Értünk volt és velünk volt igeművelő, igehirdető, igeterjesztő: munkáját, emlékét áldón kell éltetnünk és megőriznünk. FÁBRY ZOLTÁN NAGY LAJOS: SZERELMES FÉRFI Tíz éve halt meg Nagy Lajos, a szocialista magyar irodalom egyik legjelentősebb képviselője. Alábbi írását a Képtelen természetrajz című gyűjteményéből közöljük. 11/1 ár egy hete nem beszéltem vele. Nem adott rá alkalmat. Helyesebben: minden alkalom elől elzárkózott. Ugyan mit Jelent ez? Taktikázik? Hétfőn este karonfogva ment egy férfival a körúton. Ügy tett, mintha engem nem látott volna. Másnap a nővérével üzentem neki. Azt üzentem, hogy okvetlenül beszélni akarok vele. Ö azt üzente vissza, hogy az unokabátyja volt. Elhigyjem ezt? Ostoba vagyok, ha elhiszem? De hátha akkor vagyok ostoba, ha nem hiszem el? Mert igenis tudomásukra hozom a túl okosoknak, hogy volt már rá eset, amikor egy nő az unokabátyjával ment az utcán. Másnap este, tehát kedden, egy másik férfival láttam karonfogva menni a körúton. Ez kövérebb volt, mint az előző napi és alacsonyabb is. Ö most a köszönésemet bájos mosolylyal jogadta. Tehát az előző napon csakugyan nem látott volna? De hisz rám nézett, s mikor tekintetünk találkozott, hirtelen elfordította a fejét. No, de ha akkor látott engem, és mégsem akart látni, miért nem tett másnap

t ugyanúgy? Szóval hiába, lehetségesnek kell elfogadni, hogy csakugyan látott. De visszatérek a második férfira. Bizonyos távolságban utánuk mentem. A kapu elé érkezve sokáig beszélgettek, s váláskor megcsókolták egymást. Iszonyú az, ami szívembe nyilallott. Szerdán délelőtt megint üzentem neki a nővérével. Mi az, ki volt az a férfi tudni akarom. Különben is beszélnem keH vel&i Att üzente pissza, bojgg szamár vagyok, az a férfi ugyanaz volt, akivel egy nappal előbb láttam, szóval az unokabátyja. Hogyan? Káprázott volna a szemem, amikor a keddi férfit kövérebbnek és alacsonyabbnak láttam? Vagy ez a lányNemi Itt nincs szó, nincs minősítés. Itt egyszerűen megáll az ész. Most már talán nem ts szeretem őt, csupán megvetem, de érteni akarom. Tisztán akarok tudni mindent. Mert éppen ez az, amit nem bír el az ember, az a bizonytalanság, illetve, hogy az embernek jogalma sincs semmiről. Csütörtökön legalább tíz órán keresztül sétáltam a házuk előtt. Csakhogy lássam őt. Nem mutatkozott. Halálos aggodalom gyötört, hogy talán beteg szegény; vagy ami még borzasztóbb: nincs otthonI Üzenetváltás. Azt üzente, hogy azért nem mozdul hazulról, mert tudja, hogy lesem, s nem akar látni. Mi ez megint? Űjabb trükk? Most már hogyan állok Vele? Szeret, vagy nem szeret? Pénteken megint a házuk elé mentem, s föl-alá sétáltam. Egyszer csak kinézett az ablakon. Fölmentem a lakásukig, s az aftón becsöngettem. A cseléd azt mondta, hogy nincsen itthon. — De hiszen láttam kinézni az ablakon! — kiáltottam. — Várjak — mondta a cseléd s bement. Aztán kijött, s azt mondta: A kisasszony azt üzent, hogy nincs itthon. Érthetetlen! Tévedtem volna! Nem, ez szinte lehetetlen. Nem mentem el. A lépcsőházban megálltam és vártam. Egyszercsak jött. Ment el hazáiról. Tehát otthon volt, s egyszerűen letagadta magát. „Ő, hát maga keresett? — csodálkozott sajnálkozva. — „Azt hittem, hogy a Lajos" — mondta. Es méghozzá a Lajos én vagyok! Hála ietenneh, %ehát mégj#csato uan reménységem. Mert csak a nevemet tévesztette el, engem magamat fogadott volna. Tehát lehetséges, hogy szeret. Mentem vele, lefelé a lépcsőn, „Kisérjen el" — mondta lent az utcán. Es ebben a pillanatban odaintett egy taxit, beült, köszönt, s elrobogott. Nagyon kedvesen integetett vissza: Pá, pá!! Mégiscsak szeret! Hurrá, szeret! Autotaxiba hirtelen bizonyára csak azért ült, mert sürgős dolga volt, de viszont végtelenül kedvesen integetett. 0, meghasad a szívem! .4 boldogságtól, illetve... nem is tudom, hogy mitől. Ma, azaz vasárnap, végre beszéltem vele, mert a taxi-esetet nem számítom beszélgetésnek. Azt mondta, hogy nagyon terhére vagyok már. Később, hogy legjobban szeretné, ha egyáltalán békén hagynám. Tehát szeret, csak, titkolja még! Túlságosan szemére mes az angyalI Igen, ez a természetes, ösztönös női ellenállás. Ezt végiggondolva, annyira megörültem, hogy a nyakába akartam borulni, és megcsókolni. 0 ellökött és ijedtében segítségért kiáltott. Hiába, a nőkön nem lehet eligazodni. A nő rejtély és pont. Ilyen misztikus viselkedést azonban még a nőnél sem láttam. Most itt állok az utcán, az ablaka alatt. Éjjel két óra van. A függöny !e van eresztve. A villany ég, néha néha a függönyön megjelenik az ő éles árnyéka. Imádom öt! De egyszerre csak egy másik árnyék is látható, magasabb, mint az övé, határozottan férfi. Összeborulnak, és megcsókolfák egymást. Mi ez? Ml ez már megint? Megcsal? Vagy megint valami rettentő úf trükk? Végleg meg akar őrjíteni, hogy szerelmemről ő így szerezzen bizonyságot? JWem tudok eligazodni rajta. Ta1 * nácstalanul állok itt az utcán, bámulok föl az ablakára, nézem az összeforrott két árnyékot, és szavamra mondom, már szinte hülyén kérdezem a mellényem gombjait tapogatva sorra: Szeret? Nem szeret? Szerei/P Nem szeret"P 1964. október 29. * ÚJ SZŐ S