Új Szó, 1964. október (17. évfolyam, 273-303.szám)

1964-10-24 / 296. szám, szombat

f. -Koiesam GSENKO Északrhodesiai útijegyzetei NEM RHODESIA A

mikor a múlt században a hertfordshirei anglikán pap fia betöltötte 30. életévét, az orvosok megállapították, hogy mindössze fél év van hátra életéből. Ekkor Cecil Rhodes fő volt ugyanis a papfiú] Afrikába utazott. A trópusi földrész légkörében szinte újjáéledt. Egy év múlva már pénzügyminiszter lett a gyarmaton, s nevét véres hódítással tette „halhatatlanná". Mesés kincsekkel gyarapította az angol koronabirodalmat, s a meghódított területet róla nevezték el Rhodesiának. Míg Afrika az életet Jelentette Cecil Rhodesnak, az utóbbi gyarmati katonát és tisztviselőt a halált képviselték a bennszülöttek szemében: ezrek rogytak össze a gyarmati hadsereg golyózáporában, másokat pedig a börtönök, az ércbányák, az ültetvények rabszolga-viszonyai sor* vasztottak el. A Zambia News a napokban Idézte Cecil Rhodes halálos ágyán tett kijelentését: „Vajon nem változtatják-e meg az ország nevét?" De mennyire! „Űk" nemcsak az ország nevét változtatják meg, hanem felszámolnak mindent, amit a gyarmati uralom okozott. AľV.IKANIZÁCtä Egy ország, melynek lakossága 90 százalékban írástudatlan, már most a tanítók, orvosok, mérnökök ezreiről álmodozik. Ezt a vágyat a kormány tervel is táplálják. Például tervbe vetMODERN VÁROSI KÖNYVTAR ZAMBIA FŐVÁROSÁBAN, LUSAKÁBAN ték, hogy Lusakában felállítják a Közép-afrikai Egyetemet, s alapítására hárommillió font sterlinget irányoznak elő. Különleges központ létesül az új köztársaság közigazgatási tisztviselőinek képzésére. Itt csak afrikaiak tanulhatnak! Az „afrikanizáció" nemcsak a közigazgatásra, hanem többek között a bányaiparra is vonatkozik. Arról van szó, hogy a hirhedt „rézövezetben" a munkások bőrük színétől függetlenül egyenlő jogokat élvezze n eik. A fajpolitikusok most háttérbe szorultak. Egy új törvény értelmében európai munkásokat bármilyen minőségben szerződéses alapon csak 2—3 évre vehetnek fel munkába. Ha időközben afrikaiak szakképzettségre tesznek szert, automatin kusan átveszik a mesterek és más szak emberek helyét. JdINDEií REMÉNYŰNK A SZ-OCIALIZMUS" Merre tart majd Zambia a függetlenség kikiáltása után? Mostanában sok szó esik róla, szenvedélyes viták folynak. Egyszer ebéd után megköszöntem a vendéglátást. Síri csend, majd harsány hahota. — Önnek mint idegennek, megbocsáthatunk, de könnyen megsérthette volna a vendéglátókat. Nálunk az afrikai hagyomány szellemében nem szokás megköszönni az ebédet.. Kötelességünk etetni, ruházni, segíteni másokat. A magántulajdonosi ideológia, a magántulajdonra épülő viszonyok ellenségei az afrikai hagyományoknak. Az afrikaiak biztosak benne, hogy csak a szocializmus eredményezheti országuk felvirágzását. Ne higygyük, hogy arra a misztikus mi^massesmmmwmmmm „ajrikal szocializmusra" gondolnak. A tudományos szocializmus eszméje, mely tekintettel van Afrika történelmi hagyományaira, erósen tért hódít a parasztság körében. A munkásosztály pedig saját bőrén tapasztalta a „szabad világ áldásait"... Bármilyen gazdag is Zambia, nem rendelkezik fejlett hazai Iparral. Minden kincse az óceán túlsó oldalára vándorol. A gazdag rézlelőhelyek arányat adnak a monopóliumoknak és apró rézgarast a népnek. Megtekintettem a Zamibezi folyón épült Kariba vízi erőművet, Afrika legnagyobb erőművét, melyet a Nyugat gyakran az afrikai iparosítás ragyogó példájaként emleget. Jó, jó, de ki élvezi energiáját? Kiderült, hogy a Kariba erőműben fejlesztett villamos energia 90 százalékát az északés dél-rhodesiai monopóliumok használják fel. — Igen, ez nem Asszuán — jegyezte meg a bennünket kísérő afrikai. „WACSA"' — A SZABADSÁG HAJNALA A függetlenség küszöbén Nyugaton találgatásokba bocsátkoznak, milyen politikát követ majd Zambia kormánya, mely szerintük ' gazdasági okokból képtelen lesz szakítani a dél-afrikai Verwoerd-rendszer

rel. Térmészetesen, sok nehézség merül fel ezen a téren, s még korai volna arról beszélni, milyen formában fog küzdeni Zambia a dél-rhodesiai és dél-afrikai fajüldöző rendszerek ellen. Annyi azonban bizonyos, hogy az új Zambia a hazafias erők tekintélyes központja lesz. Egy évvel ezelőtt az angolok bebörtönözték az egyik mostani minisztert, mert szovjet Irodalmat találtak nála. Az UNIP párt egyik titkárát ls letartóztatták, mert kijelentette, hogy szeretné saját szemével látni a szocialista országokat. Most ha. talmas plakát ékesíti az Egyesült Nemzeti Függetlenségi Párt (UNIP) épületét: „Kvacsa" — hirdeti a felirat. Kvacsa magyarul hajnalhasadást, átvitt értelemben szabadságot jelent, mely a mai napon köszönt be. Kaunda miniszterelnök, akit alkalmam volt meginterjúvolni, nyilatkozatában így ecsetelte az ország jövőjét: „Az új köztársaság az el nem kötelezettség politikáját folytatja. Ez azt Jelenti, hogy készek vagyunk hozzájárulni a békéért és boldog jövőért vívott közös harchoz. Örömmel fogadjuk a baráti diplomáciai kapcsolatokat valamennyi országgal, amelyek tiszteletben tartják szuverenitásunkat." Zambia most indul el egy hosszú, nehézségekkel és bonyodalmakkal teli úton az igazi függetlenség felé. m MERRE TART ŔZ ÚJ AFRIKAI ÁLLAM? ¥ ' • ? ^ Él A PIAZZA DUCALE, V1GEVANO Fö TERE M

ILÁNÖTÖL 30 kilométerre van Vigevano. Az idegenforgalom csúcsidényében is csak kevesen látogatják. Pedig akad itt látnivaló. Mindenekelőtt egy Bramante-rajz szerint épült csodás tér: a Plazza Ducale, azután egy X. századbeli dóm, szép freskókkal. Ezenkívül a 60 000 lakosú város élénk Ipari központ. A turisták elkerülik Vigevanót, de az itt gyártott cikkeknek: a cipőknek mindenütt nagy a keletjük, úgyhogy az egész világba exportálják őket. iparoshoz ellátogatunk, s a férfiakat és nőket munka közben megfigyeljük, nem is sejtjük, hogy itt leselkedik a fehér halál. Laikusként figyeljük a munkát. Nézzük a mintákat kiszabó és a gépeket kezelő fiatal lányokat. Látjuk, amint egynéhányan ragasztós edénybe mártott ecsettel kenik meg a felsőbőrt, és illesztik a cipőtalphoz. Minél több pár cipőt készítenek el, a hét végén annál naA város lakosainak csaknem a fele a cipőgyártásból él. Itt van az 500 munkást foglalkoztató Ital-Nord gyár. Akad még néhány tucatnyi középnagyságú üzem, sfit ennél is több kisüzem és többezer házi iparos foglalkozik a cipőkészítéssel. Tizennégyen — férfiak, nők és egy kislány — belehaltak a cipőgyártásba! A városmenti temetőben nyugszanak. A sírukon fénykép őrzi emléküket. Javarészt fiatalon ragadta el őket a halál szeretteik köréből. Ha egy cipőgyárba, vagy egy háziEBBEN A RAGASZTÓSTÁLKABAN UGYAN MENNYI LEHET A BENZOL? (A szerző felvételei) gyobb lesz a bérük. Ez világos. Minél gyorsabban ragad a felsőbőr a talphoz, annál több cipőt tudnak előállítani, s annál több lesz a pénz szombaton. Ez az „annál több" igen csábító — jól tudják ezt már régóta Vigevanöban. Es minél több benzolt öntenek a ragasztóba, annál gyorsabban szárad. Ezért gyakran loccsantanak egy kis benzolt a ragasztóhoz az edénybe. Ugyan ki ellenőrizhetné ezt? A konkurrencta kényszeríti erre az embereket, valamint a vágy, hogy többet keressenek. Ám ennek az „annál több"nek tragikus következményei lettek. A munkásnők és munkások arca egyre halványodott. A benzolgőz megmérgezte őket, fehérvérűséget kaptak és elragadta a vigevanói „fehér halál". A vigevanói kiállítási palota előtt az olasz cipőgyártó munkás szobra áll: egy munkás egy kisfiúnak cipőt mutat. A palotában nemrég nemzetközi vásár zajlott le a cipő- és bőr hetének jegyében. A tetszetős és jóminőségű olasz cipők természetesen a kiállított cikkek legjobbjai között szerepeltek. Vajon gondolt-e valaki arra, hány munkás betegedett meg fehérvérüségben ezeknek a cipőknek az előállítása közben? Az első haláleseteket követően ellenőrök jelentek meg Vigevanöban, és felülvizsgálták a gyártást az üzemekben. Itt-ott azóta már szellőző-berendezéseket létesítettek, készülékeket szereltek fel, hogy csökkenjen a benzol-gőzök belélegzése. Ám segített-e ez? Vigevanóban továbbra is legtöbb a leukémiaeset Olaszországban. PUSZTÍT A FEHÉR HALÁL AZ OLASZ CIPŐGYÁRTÓ MUNKÁS SZOBRA A VAROSBAN Az Új Szó számára írta HERBERT BERGER V. ASZTAHOV brazíliai riportja TÁNYÉRAz Amazonas folyó völgyében, járhatatlan trópusi rengetegben él a mindössze 65 lelket számláló szuja indián törzs. Nagyajkúaknak nevezik a szujákat, mert a férfiak ősidők óta eléktelenítik alsó ajkukat úgy, hogy korongot illesztenek egy kivágott nyílásba, s így tányér alakúvá kiszélesítik. Fülcimpájukat meg pálmaszövet segítségével spirális alakúra összesodorják. A szujákat régóta a legvadabb brazíliai indián törzsként ismerték. A közvélemény balga hiedelemmel áltatta magát, mert amikor a szuják történelmükben első ízben 1959-ben kapcsolatba léptek a külvilággal, kiderült, hogy nagyon is barátságos emberek. Fatörzsekből vájt csónakokon érkeztek Diauarum felépülésre. Rendszerint meztelenül járnak, de a látogatás tiszteletére egyesek nadrágba és rövid Ingbe bújtak. A nők ágyékkötőt viseltek. A törzs a Xingu folyó egyik nellékfolyójának partján él A TERMÉSZET FIAI A szuja indiánok ügyes halászok. A halat a timbo növény mérges nedvével ejtik el. A szuják bemerészkednek a rengetegbe, felmásznak a fákra és lemetszik a karvastagságú, liánszerű timbo-ágakat. A férfiak, a legények és a fiúk fejszével apróra forgácsolják. A vékony szálakat nyalábokba kötözik, majd leülnek és szertartásos csendben mozdulatlanul figyelne,k. A parton megjelennek a törzsfőnökök. Jeladásukra a férfiak vállukra veszik a timbokötegeket és megindulnak a nagy tó felé. Utánuk mennek a kosarakkal és késekkel felszerelt nők és gyerekek. Kiválasztják a legmélyebbre benyúló öblöt, elrekesztik, majd nagy lármát csapva beugrálnak a vízbe. Jókora doronggal csapdossák a timbo-kötegeket, öszsze-vissza taszigálják a vízben. A halak rémülten ficánkolnak, menekülni próbálnának, de a férfiak a kerítésnél nyílzáport zúdítanak rájuk. A kifáradt ha lak meg elbódulnak a timbo mérgétől és felszínre jönnek Most a nőkön és a gyerekeken a sor. Husánggal, késsel, nyíllal dolgoznak. Minden család annyit visz a zsákmányból, amennyire szüksége van. Jut bőven. Nem tudják, ml irigység és a kapzsiság. $Ó HAMUBÓL A szuják életében a legnehezebb munka a „sóbányászás". Az egyik erdei tavon jácintok nőnek. A nők leszedik és a parton a tűző nap hevében megszárítják a növény leveleit. Tüzet raknak, majd zsarátnokot dobnak a száraz levélkötegbe. Reggelre már csak hamu marad a helyén. Mikor a tábor felébred, a férfiak tölcsért csinálnak hajlítható ágakból. A tölcséreket a nők villa alakú ágak közé helyezik, növényrostokka) bélelik ki, melyek sajátos szűrőül szolgálnak. A jácintlevelek hamuját beszórják tölcsé rekbe és agyagfazekakat tesznek alájuk. Utána a hamura vizet öntenek, amely kilúgozza belőle a sót. A folyadékot órá kon át forralták, majd a víz elpárolgása után az edény alján világosbarna kristálypor — leg feljebb két kanálnyi szénsavas kálium és klórkálium marad A szuják összegyűlnek és egy csipetnyi sőt szájukba vesznek. Elégedetten csettintenek a nyelvükkel. Azt hiszem, ml aligha tartanánk élvezhetőnek :t a „sót". Ételbe nagyon ke'és kell belőle. A szuják gyak•an a hamut is fogyasztják, íogy ne kelljen várniuk a hoszszú és sok munkát igénylő kristályosodásra. Édességet is az erdő szolgáltat. A fák odvaiból puszta kézzel szedik ki a mézet, melyet viaszostul bekebeleznek, \igyet sem vetve a vadméhekre. Ux Alkonyatkor összegyűlik a fiatalság és kórusban énekel. A törzsfőnök fiának kezében van a szuják egyetlen hangszere — vaddisznók patájából készült csörgő. Az énekesek lábdobbantással diktálják a ritmust. Énekeikben gyakran ismétlődnek a szavak. A vígadozásba a nők ls bekapcsolódnak. Vállon ragadják egymást és táncot lejtenek: egy lépés előre, egy lépés hátra Addig tart a mulatság, míg ki nem fáradnak . . A tányérajak csak a nős fér fiak vagy az özvegyek kiváltsága. Minden nősülő szuja ajkát kifúrják és beléhelyeznek egy kis korongot, melvet később nagyobbal cseréinek ki. Egy ilyen korong rendszerint 2 cm vastag és 5—8 cm átmérőjű. A szuják soha sem válnának meg díszüktől, vele is alszanak. Emiatt étkezéskor nagyon kis darabokra kell törniük a falatokat. Az indiánok csak fürdéskor veszik ki ajkukból a korongot. Ilyenkor kezükkel eltakarják arcukat és lemerülnek. Nem szeretik, ha fürdés közben szájkorong nélkül látják őket. Fürdés után függőágyaikba térnek, a cölöpön lógó kosárból elővesznek egy teknősbékapáncélból készült festékesdobozt és vérpirosra festik magukat. A szájkorong alsó részét fehérre mázolják két fekete ponttal. Minden „jól öltözött" szuja férfi fehérre festi fülcimpáját. Szemöldökét, szempilláját és nyakát vörösre keni. A szuják büszkék sajátos hagyományaikra. Azt vallják, hogy a világon minden ember a Nap teremtménye és csak a szuja törzs származik kígyóktó? HOGYAN ÉL EGY KÜLÖNÖS INDIÁN TÖRZS? 1964. október 24, Ü, ÜJ SZÖ 2