Új Szó, 1964. október (17. évfolyam, 273-303.szám)

1964-10-24 / 296. szám, szombat

/ Az ember munkaképességének lelki tényezői T

ársadalmunkban az ember alapvető kötelessége a munka. Törekvő szorgalmunk, a munkánk gyümölcseként hozunk létre és alkotunk mind tökéletesebb anyagi és szellemi Javakat — előbbre segítvén az emberiséget a fejlődés útján. Az emberiség valamennyi nagy gondolkodója — szinte törvényszerűen — a múltban és a jelenben is az élet legnemesebb tartalmának a munkát tartotta. A nyugati pszichológusok és szociológusok a kapitalista országokban a munkanélküliség következményeit vizsgálva azt állítják, hogy a munkást a gazdasági válság idején nemcsak az anyagi nyomor gyötrl, hanem a tétlenség ls, annak a kínzó tudata, hogy nem használhatja fel képességeit, s nem láthatja igyekezetének eredményeit. Az orvosok véleménye is megegyezik abban, hogy a hosszabb ideje munkaképtelen páciens jobban viseli el magát a betegséget, mint az ebből eredő tétlenséget. Ugyanazt észlelhetjük a nyugdíjasoknál, akik a pihenés első napjaiban, heteiben nagyon nehezen szokják meg a tétlenséget. Az említett példákhói láthatjuk, hogy a munka nemcsak a társadalom, hanem az egyén életében is mérhetetlenül fontos tényező. Ahhoz azonban, hogy az ember eredményesen dolgozhassék, hogy minimális megerőltetéssel maximális teljesítményt érhessen el, a követelményeknek megfelelő munkaképességgel kell rendelkeznie. Az ember munkaképessége tevékenysége folyamán változik; egyszer fokozódik, — javul, másszor csökken — rosszabbodik. Általában az az elv érvényesül, hogy minél jobb az ember munkaképessége, annál jobb a teljesítménye. Ezért rendkívül fontos tudnunk annak a módját, hogyan fokozhatjuk a munkaképességet, illetve hogvan tarthatjuk az adott munka elvégzéséhez szükséges színvonalon. Az ember munkaképességét, munkájának természetén kívül, számos tényező befolyásolhatja. Ezeket három csoportba oszthatjuk: 1. fizikai és kémiai tényezők; 2. fiziológiai tényezők; 3. lelki tényezők. Az ember munkaképességének fizikai és kémiai tényezői a következők: a munkahely megvilágítása és hőmérséklete, a levegő áramlása és páratartalma, a zaj, a mérgező anyagok, a por, az ipari szennyeződés stb. Fiziológiai tényezők: a célszerű időbeosztás, azaz az ébrenlét és az alvás, a munka és a pihenés közti helyes arány, kényelmes testtartás munka közben, a dolgozó egészségi állapota, illetve közérzete stb. Minket ezúttal inkább a lelki tényezők érdekelnek. A lelki tényezők az ember munkaképességére — természetük szerint — vagy pozitív vagy negatív hatással vannak. A lelki tényezők negatív hatásáról az ember munkaképességére akkor beszélünk, ha meggyorsítják teljesítményének csökkenését; pozitív hatásról pedig akkor, ha a lehető leghosszabb ideig körülbelül egyforma színvonalon tartják, esetleg fokozzák a munkaképességet. A lelki tényezők negatív hatásával mindennapi élttünkben már valamennyien találkoztunk. Például akkor, ha már eleve kedvetlenül, haragosan látunk hozzá a ránk bízott munkához, mert tudjuk, hogy önmagában véve és a közérdek szempontjából ls értelmetlen, fölösleges. Ilyen esetben a negatív lelki tényező (az elvégzendő tevékenység értelmetlenségének és fölösleges voltának tudata) újabbakat szül: dühöt, kedvetlenséget, unalmat, figyelmetlenséget, érdektelenséget, és az akarat korlátolt mozgósítását, Illetve teljes hiányát stb. Mindezek a tényezők még a munka megkezdése előtt elkerülhetetlenül az ember lelki és fizikai erejének lankadását idézik elő, s ezzel együtt természetesen munkaképességének és teljesítményének csökkenését is. A pozitív lelki tényezők hatása törvényszerűen más. Ezek mind a munka kezdete előtt, mind tartalma alatt kedvezően hatnak a munkaképességre, s így a teljesítmény fokozására is. Melyek ezek a pozitív tényezők? Többek között bizonyos motívumok és bizonyos érzelmi állapotok. A továbbiakban azt szemléltetjük, hogy ezek a lelki tényezők miképpen hatnak az ember munkaképességére. A motívumok hatása Az ember teljesítménye két tényezőtől függ: a szükséges képességektől és a motiválástól. Ha e kettő közül valamelyik hiányzik, akkor az ember teljesítménye nem lehet maradéktalanul eredményes. A motívumok lényegében nem mások, mint bizonyos tevékenységre sarkalló belső indítéfrta: GYURICS LÁSZLÓ, a pszihológiai tudomány^

1' kandidátusa kok, amelyek a belső szükségletek és a külső impulzusok alapján keletkeznek. A munkafolyamatot befolyásoló motívumok lehetnek negatívak és pozitívak. A pozitív motívumok közé soroljuk a kíváncsiságot, az érdeklődést, az érvényesülési, kitűnési vágyat, a versenyző hajlamot, a felelősségtudatot, a jutalmazást, a társadalmi öntudatot és meggyőződést, a tevékenység végeredményének ismeretét stb. Negatív motívumok: büntetés, a kudarctól való félelem, a kényszerűség és hasonlók. A lélaktani kutatások és az élettapasztalatok azt bizonyítják, hogy az ember munkaképességére és teljesítményére sokkal inkább hatnak a pozitív motívumok, mint a negatívak. Az ember munkaképességét csupán akkor lehet eredményesen motiválni, ha belső szükségszerűségei és a motiválás külső tényezői között ésszerű kapcsolat alakul kl. A dolgozó ember számára a legalapvetőbb külső indíték az anyagi érdekeltség, azaz elvégzett munkájának igazságos jutalmazása. Az emberből az elégedettség érzetét váltja kl a jutalom, amely lehetővé teszi, hogy mind a maga, mind családja részére megszerezze a . szükséges anyagi és kulturális javakat. Ha az ember tisztában van munkájának társadalmi jelentőségével, s ha e munkát igazságosan jutalmazzák (díjazzák), akkor mindez belső kielégülést eredményez, amely végső fokon a boldogság érzetét váltja kl. Az elmondottakból kitűnik, hogy az ember életében a munka — ha eredményes — számos társadalmi és szorosan egyéni szükségletet elégít ki. Ez a tény pedig nagy hatással van az ember munkaképességére tevékenysége folyamán. A pozitív érzelmi állapotok hatása az ember munkaképességére Az ember életében és munkájában nagy szerepet játszanak az éEzehnek. Pavlov, a nagy orosz fiziológus az érzelmeket az ember „energia forrásai"-nak nevezte. Azok közé az érzelmek közé, amelyek közvetlenül befolyásolják az ember munkaképességét, a következők tartoznak: a munkaszeretet, az elért eredmények fölött érzett öröm, az elégedettség és a büszkeség, az elvégzett munka társadalmi elismerésének érzete, a bajtársiasság érzése, a kitűzött célért való lelkesedés és mááok. Ezek az érzelmi állapotok fokozzák az adott tevékenység iránt az érdeklődést, amely abban nyilvánul meg, hogy az egyén a lehető legjobb eredmény elérésére törekszik. A pozitív érzelmek arra ösztönzik az embert, hogy lelkiismeretesen és alaposan végezze dolgát. Az érzelmileg is érdekelt ember megfeledkezik az Időről, legyőzi a fáradtságot és szép eredményeket mutat fel. Századunk 20-as éveiben a felületesen elemző fiziológusok azt állították, hogy mindenfajta munkatevékenység csökkenti a munkaképességet, s hogy a pozitív érzelmi állapotok csupán látszólag befolyásolják kedvezően a fáradtság érzését, amely a munka elvégzése után annál elemibb erővel jelentkezik. Ezt az elméletet maga az élet cáfolta meg. Bebizonyosodott, hogy a munkaképesség csökkenése leginkább attól függ, hogyan tekint az ember a munkájára, érdekli-e az, amit csinál, s lelkesedéssel végzi-e, vagy csupán géplesen. Az a munka, amelyhez az ember érdeklődéssel és szeretettel fog hozzá, többé már nem „bibliai átok", hanem a sző szoros értelmében alkotótevékenység. Az elmondottak alapján tehát a munkahelyeken arra kell törekedni, hogy az egyén ne érezze magát az óriási gépezet apró, jelentéktelen alkatrészének, ne érezze, hogy ö csak „munkaerő", amely kizárólag a teljesítmény, az adminisztrációs nyilvántartás és a bérelszámolás szempontjából számít. A pozitív érzelmi állapotok kialakítására a munkában jelentős hatással van • munkatársakkal való viszony. Itt elsősorbán a termelő kollektíva tagjainak egymás közötti, valamint a csoportot és a termelést irányító személy (pl. mester) viszonyára gondolunk. Jó munkaközösségben öröm dolgozni; az egyén érzi, hogy munkatársainak nem közömbös, öröme és gondja egyaránt érdekli őket. Ezért a kedvező objektív (fizikai és kémiai) munkakörülmények megteremtésén kívül feltétlenül szükséges az emberek közti jóviszony kialakítása, amelyet nagy általánosságban a „munkahely társadalmi légkörének" nevezünk. Az objektív (fizikai és kémiai) munkakörülmények megteremtése érdekében már ugyancsak sokat tettünk. Azonban még sok helyütt lebecsülik a jó, szívet-lelket melegítő barátságos légkör kedvező motivációs jelentőségét, még annak ellenére is, hogy pártunk, kormányunk és a szakszervezet szervei ennek érdekében számtalanszor szót emeltek. A munkahely jó légkörének magva a munkaközösség, a kollektíva. Az utóbbi időben a szocialista munka brigádjai igyekeznek hozzájárulni mind az objektív munkakörülmények, mind pedig a dolgozók közti helyes viszony kialakításához, s valóban gyakran siker koronázza törekvésüket. A jó légkör kialakításéban a munkahelyen nagy, mondhatnók elsőrendű szerepet Játszik a munkacsoport közvetlen fölöttese — a mester. A mester, munkacsoportján belül közvetlenül irányítja a termelést. Nemcsak szakképzettséget, tapasztalatot követelünk meg tőle, hanem azt is, hogy Ismerje beosztottjait, viseltessék irántuk megértéssel, mert csak így tudja helyesen elosztani a feladatokat, irányítani és megítélni a munkát, s csak így találja meg az ellenőrzés megfelelő módját, tud bán ni embereivel s hatni rájuk. Ehhez természetesen némi Lélektani ismeretekre is szükség van., A mester [aki egyúttal mind a csoport, mind az egyének nevelője] inkább tanácsokkal lássa el a dolgozókat, mintsem szüntelenül korholja, esetleg semmibe se vegye őket. Ha pedig dorgálnia kell, tegye ezt barátságosan, nyugodtan, megfontoltan, emberi méltóságában ne alázza meg az Illetőt. A dolgozónak állandóan éreznie kell, hogy felettese nemcsak az előírások, papirformulák szemüvegén keresztül látja őt, hanem tárgyilagosan értékeli munkáját, megérti gondját-baját, s őszinte szándékkal siet segítségére. J. Grác lélektani kutatásainak eredményei arról tanúskodnak, hogy a dlogozók zöme elítéli a mesterek, jellembeli fogyatékosságait, helytelen fellépését, illetve magatartását. A munkahely kedvező légköre, a dolgozók egymás közötti, valamint a dolgozók és feletteseik közötti jó viszony gyakran felbecsülhetetlen hatással van a munkaképesség fokozódására, s külön-külön minden ember teljesítményére. Ily módon végül is kialakulnak azok a pozitív érzelmi állapotok, amelyek a munkafolyamatot oly erősen befolyásolhatják. A mesterek és más vezető személyek szerepe tehát nemcsak abból áll, hogy ők a termelés felelősségteljes irányítói, a termelési feladatok teljesítésének felelős tényezői, hanem az is kötelességük, hogy neveljék, formálják a dolgozókat. E küldetésükből kifolyólag szükségszerűen következik, hogy beosztottjaikra ne csak úgy nézzenek, mint bizonyos cikkek termelőire, hanem mint különböző lelki tulajdonságokkal, sajátos jellemvonásokkal bíró egyénekre, mint emberekre. Ez azonban megköveteli, hogy a vezető dolgozók felelősségteljes hivatásukra ne csak szakmailag készüljenek fel, hanem lélektani és neveléstudományi ismeretekkel is felvértezve foglalják el helyüket. NAPOLEON HADNAGYA IS BÜSZKE LENNE Emberek a viharban NÉGYEN ÁLLTAK a ködben tanács- Turnovban. Nem tudni, szántott-vetalanul. Az erdők sűrűje és a kőd tett-e, vagy pedig csehgránátot cslfogva tartotta őket. A Tejút leszállt szolt. Egy bizonyos, sok gyereke volt, az égről és elnyelte a szabadsághoz s még több unokája... vezető ösvényt. Idegenek voltak itt. Pepik gyerekkorában látta nagyNem ismerték a tájat. Csak azt tud- anyónál azt a régimódi — cigány kéták, sejtették és remélték, hogy r>ű francia huszárhadnagyot ábrázoló az ösvény a szabadság országútja, s a végén, valamelyik völgyben vagy hegytetőn rábukkannak a partizánokra. Hogy hátuk mögött a síkon, nem is olyan meszsze; Dubnica fekszik, föld alatti fegyvergyárával, munkatáboraival, légelhárító ütegeivel, no és tegnap óta az SS-pribékekkel, nem akarták tudni. Pedig akaratuk ellenére ott lüktetett mindnégyük ereiben, bőre alatt és pillantásában ez a megtagadott valóság, ez a tudat alatti félelem. A gyárban már biztosan tudnak szökésükről. Tud róla a német kato dagerrotíp fényképet. Ű volt az ős, de Pepiket nem izgatta: Az ő apja már lakatos volt, a CSKP alapító tagja, anyja szövőnő, jómaga pedig az aranymívességet tanulta ki. Napoleon hadnagya ugyan már rég visszalépett ia lángok közé. Marmange partizán azonban még mindig álmodozik. És miért is ne? Hiszen alig huszonegy éves. Egy önmagát látja. Röpcédulákat csempész a gyárigazgató, a csendőrőrmester és a Sokol-tornászok elnökének lakásába. „Pepik Marmange ifjú munkás, derék pillanatra nai parancsnok is. Lehet, hogy ezek- munkát végeztél", hallja most is az ben a pillanatokban már nyomukban elvtársak dicséretét. Eszébe jut az a is vannak a „halálfejes kainerádok". rettenetes nap is, amikor elszakítctPedig milyen egyszerű is volt eddig ták öt szüleitől és Bécsbe vitték néminden, de minden. Már rég elhatá- hány száz társával kényszermunkára, rozták, hogy beállnak a partizánok Egy Bécs melletti repülőgépgyárban közé. Csupán a kedvező alkalomra dolgozott. Negyvennégy tavaszán vagy várakoztak. Ügy látszik elkéstek. Teg- kétszázukat tehervonatra rakják, s elnapelőtt erős német osztagok szállták indítják őket Szlovákiába, Dubnicára. meg Dubnícát, tegnap kitört a felke- Álmodozásait érdes hang zavarja lés, és tegnap délután már akcióba meg. Felugrik. Teodor Pola, a brigád lépett a Gestapo. parancsnoka áll előtte. Mosolyog. Ma reggel besütött a nap a mun- Gratulál a sikeres akcióhoz, aztán így katábor barakkablakán. Űk négyen folytatja: „Holnap a Galgóc—Nyitra már döntöttek. Kedélyesen búcsúztak vasútvonal mentén fekvő X. községet társaiktól, mint már annyiszor, és el indultak a gyár felé . .. Most itt vannak, foglyok — a köd foglyai. látogatjátok meg. A csendőrlaktanyán fegyverek vannak: puskák, géppisztolyok és golyószórók. A gárdisták számára készítették oda, nekünk azonDélfelé egy partizánjárőr akadt rá- ban nagyobb szükségünk van fegyvejuk és néhány óra múlva mind a né- rekrel" gyen a Trocnói Zsizska János nevű Szerencséjük volt. A csendőrök, ha partlzánbrigád harcosai lettek. De mi- nem Is szívesen, de kiadták a íegylyen harcosok! Puskájuk sem volt. vereket. És nem vette észre őket az Néhány kézigránáttal zsebükben in- az erős német osztag, amely földrendultak támadásra. Lőfegyvert csupán getve menetelt a főúton. Igaz, ők ldeaz ellenségtől szerezhettek. jében felkészültek a harcra, élesre Josef Marmangenak még mindig töltötték a géppisztolyokat, golyószónem volt puskája, pedig már Uhrov- rókát. Így várták a támadást. Csakcenél súlyos harcokat vívtak a né- hogy a fegyverek, ha apró hibák kémetekkel. Őrjáratra jelentkezett! Sze- velkeztében is, hasznavehetetlenek rencséje volt. Nemcsak elfogódottsá- Voltak. Szerencsére ezt fnár csak ott-' gát, azt az augusztusi ködös vasárna- hon, a partizántáborban fedezték fel. pon érzett szorongást sikerült legyőznie. Hét puskát szerzett, meg egy paripát. Ér arra is rájött, hogy a bátorságot az akarat szüli. A necpalyi völgyből Indult el Josef Marmange harminc társával — farkasordító hidegben — nyugatra. Egy SS-klképző tábort kellett elpusztítaPepík Marmange eddig még lovon nlok Morvaországban, valahol Frýdnem ült, sőt, élő lovat ne n is látott, landt mellett. A feladatot teljesítetMost egyszeriben nyeregben ült, még- ték. De csak hatan maradtak életben, hozzá két puskával keresztben a vál- Szlovákiába mégis tizenhármán térIán. Eleinte bizony elég volt a baja! tek vissza. Hét azerbejdzsáni, akik Pejkó ugyan később már megszokta kényszerből szolgáltak Vlaszovnál, gazdáját, s nem is igen hozott szé- még az ütközet folyamán átállt a gyent a nagytapolcsányi ménesre, de partizáncsoporthoz. Nekik, ezeknek a az elején... I volt hadifoglyoknak köszönhették, Pepik kalandjának híre ment, vere- hogy a fasiszták nem pusztították el gették a vállát.' Estefelé már jómaga csoportjukat az utolsó szálig, sem tudta, minek örül jobban, a pus- Ez volt az utolsó nagy összecsapákának vagy pedig a Pejkónak! A tá- suk. Az egység aztán a kysucai hebortűznél hol az újonnan szerzett gyekben vert sátrat. Onnan nyugtalafegyvert szorongatta, hol pedig fel- nitotta a kisebb német helyőrségeket, állt, odament négylábú pajtáséhoz, támadta az összekötő vonalakat, s meg-megsimogatta... Egyik barátja, j

os

ef Marmange és még vagy tíz kedves csúfondárossággal mondta: társa azonban harcolni akart! Áttörni „Látod Pepik, most olyan vagy, mint a frontot! Ez volt a jelszó. És a kis Napóleon hadnagya." csapat toronyirányban indult el Marmange elmosolyodott. Szótlanul északkeletre. Gárdisták, SS-járőrök, nézte a hunyó tűz lángját. Szinte félálomban hallotta paripája nyerltését. Pillanatra megmarkolta fegyverét, német tábori csendőrök hiába is állták útjukat. Marmange partizán és társai negyvenötben, április 30-án majd csodálkozva nézett arra a fur- egyesültek a Vörös Hadsereggel, csa, napóleoni uniformisba öltözött Pepik, akarom mondani Josef Marhadnagyra, aki e pillanatban a zsa- mange főhadnagy elvtárs e plllanatrátnokból kilépett. Pepik megdörzsöl- ban szemben ül velem egy kényelmes te szemét és felnevetett. — Bolondos karosszékben. Lábadozik. Súlyos opeálom, mondotta csodálkozó társainak, ráció után van. Betegsége miatt a Elődje valóban Napóleon hadnagya Felkelés 20. évfordulójának ünnepsévolt. Valahol Lipcsénél vagy Auster- geln sem vehetett részt. Úgy véiem lltznél (ma Slavkov) sebesült meg. azonban, hogy a munkahelyen ért séNem tudni, hogyan került Turnovba. relmek jobban magviselték öt, mint Lehet, únta már a vitézkedést, lehet rádöbbent, hogy Napóleon zászlaja alatt már nem a „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség" eszméinek megvalósításáért harcol ... Ám az is lehet, hogy egy telt keblű, szép, szőke cseh leány bájai bűvölték- el. Ott maradt a súlyos műtét. Legalább is erről árulkodik az egykori partizán szomorú pillantása. Pedig Marmange főhadnagy öt vitézségi érem viselője, olyan kitüntetéseké, melyekre Napóleon hadnagya is büszke lenne ... BARSI IMRE A múltban — rövid ideig — nehézségeink voltak a húsellátásban. Bizonyára mindenki emlékszik rá, milyen rémhíreket terjesztettek akkor külföldön hazánkról, a sorban állásról s arról, hogy nálunk az ember még a pénzéért sem veheti meg a kívánt árucikket, mert nincsen! Belekapaszkodtak e kellemetlen valóságba, örültek és derültek is nehézségeink láttán. Megfeledkeztek arról, hogy ideigóráig még a legtökéletesebb mechanizmus Is elromolhat. Ezzel természetesen nem azt akarjuk mondani, hogy most már fenntartjuk a „zavarok" joMeiiWés: J

av

uJ oz e//óíd

s gát, és bármikor újra fel szabad lépniük hasonló jelenségeknek. Nem! A későbbiek során beigazolódott a nehézségek átmeneti jellege. Azóta bővelkedik a piac hústermékekben. Az utóbbi időben érdekes helyzet állt elő. Ha ugyan mondhatjuk, hogy magától állt elő. Mert egészen biztos, hogy hátterében van valami objektív ok. Október első dekádjában mezőgazdasági üzemeink több terméket ajánlottak fel eladásra, mint amenynyi a közfogyasztásra kellett, amenynyit értékesíteni vagy raktározni lehetett volna, illetve amennyit az élelmiszeripar rendes körülmények között képes feldolgozni. Bármilyen furcsán hangzik — minthogy a felvásárlási vállalatok a felkínált termékeket nem vették át — mezőgazdasági termelésünk nem teljesítette a felvásárlás tervét. A húsfelvásárlást tehát mindössze 88,1 százalékra, ebből a marhahúsét 87,6, a sertéshúsét 84,1 százalékra teljesítette. Borjúhúst és baromfit viszont terven, felül is szállítottak a mezőgazdasági üzemek. A tejtermelés tervét úgyszintén sikerült 2,5 százalékkal túlteljesíteni. Lassanként e téren ls törlesztjük adósságainkat. Valamennyi eredmény örvendetesnek mondható, s belőlük arra következtethetünk, hogy állattenyésztésünk fellendült, annak ellenére, hogy az év közben uralkodó szárazság alaposan csökkentette a takarmányalapot. Ha figyelembe vesszük, hogy hazánkban nagy az egy személyre eső húsfogyasztás, bátran kimondhatjuk: a közellátásban ma nincs hiány. P. L. 1984. október 24, * ÚJ SZÖ 5 I