Új Szó, 1964. október (17. évfolyam, 273-303.szám)

1964-10-24 / 296. szám, szombat

B S B EJ a 0 Q QOQISľQSQQQES0*0 Q19

BTB az atom leszerelés útján Memrég emlékeztünk meg a moszk" val részleges atomcsendegyezmény érvénybe lépésének első évfordulójáról. Ez az egyezmény az első konkrét lépés volt a nemzetközi feszültség enyhítésének útján, s kétségtelenül nagy hatást gyakorolt a nemzetközi helyzetre. Már a szerződés megkötésének pillanatában azonban nyilvánvaló volt, hogy ez csupán egy lépést jelentett a kívánatos úton, s a légkör további radioaktív szennyező, désénetf megakadályozásán kívül az a fö célja, hogy előkészítse a talajt minden atomfegyver-kísérlet betiltásáról szóló egyezmény számára. Ez a célkitűzés szervesen és logikusan beleilleszkedik a legfontosabb célért — a szigorúan ellenőrzött általános és teljes leszerelésért — vívott küzdelembe. Ahhoz tehát, hogy dűlőre jussunk a leszerelés ügyében, haladást kell elérni a legfélelmetesebb fegyver, a nukleáris bombák megsemmisítésében. Az atomfegyverek felszámolásának kérdésében ugyanaz érvényes, ami a leszerelésben — először kisebb lépésekkel kell megközelíteni a célt, meg kell teremteni annak a feltételeit. Ilyen lehetőség több kínálkozik: a Szovjetunió számos javaslata szolgálja ezt a törekvést, többi között az atomfegyvermentes övezetek létrehozása, a teljes atomcsendszerződés megkötése, a hadicélokat szolgáló hasadó anyagok gyártásának csökkentése, majd megszüntetése, az atomfegyverek elterjesztését megakadályozó szerződés megkötése. Minden lépés, amelyet e pozitív javaslatokkal ellentétes irányban tesznek, szükségszerűen késlelteti a megegyezést az atomleszerelés ügyében. Ilyen lépéseket az utóbbi időben, sajnos, igen gyakran tapasztalunk. A további előrehaladást gátló legnagyobb veszély kétségtelenül az atomfegyverek elterjedése. Tudvalevő, hogy az atomhatalmak kezében napjainkban annyi nukleáris bomba halmozódott fel, hogy azokkal többszörösen képesek lennének elpusztítani minden életet a világon. Az atomfegyver azonban napjainkban a hatalmi törekvések alapja lett. A gazdaságilag fejlett imperialista hatalmak elképzelhetetlennek tartják hatalmi pozíciójuk megvédését atomerő nélkül. Ez is egyik oka annak, hogy Franciaország nem írta alá az atomcsendegyezményt, ezt tükrözi a Német Szövetségi Köztársaság militaristáinak törekvése az atomfegyver megszerzésére, s az is, hogy Anglia saját hidrogénbombát fejlesztett ki. Az imperialista világ első atomhatalma vezető szerepének megtartása érdekében az ilyen törekvésekre saját atomerejének tökéletesítésével, gyarapításával válaszol. Ez gyakorlatilag nem más, mint az atomfegyverkezési hajsza fokozása. E fegyverkezési hajsza „eredményét" éppen e sorok írása közben kopogja a géptávíró: „Az Egyesült Államok Mississippi államában további földalatti nukleáris robbantást hajtottak végre. A robbanás ötezer tonna trinitrotoluol erejű volt, s megremegtette a földet a kísérlet színhelyétől 45 kilométerre fekvő városban is". További hír tudtul adja, Ausztrália lőteret bocsátott Franciaország rendelkezésére, hogy atomfegyver-hordozó rakétáit kipróbálja. Franciaország óriási anyagi eszközöket fordít atombombája tökéletesítésére és további kísérletek végrehajtására. A legnyugtalanítóbb hír Bonnból érkezett: Grewe bonni megbízott Washingtonban kieszközölte, hogy az úgynevezett multilaterális flotta bevetéséről ne kelljen egyhangúlag dönteni a NATOban, lianem elég lesz a „kiegyensúlyozott többség" — gyakorlatilag az ÜSA és az NSZK. Az, hogy a „sokoldalú" atomerő terve csendben, de annál fenyegetőbben „kétoldalúvá" válik, különös figyelmet érdemel. Az Egyesült Államok és az NSZK „atomflörtje", amely már néhány éve tart, az utóbbi időben sorsdöntő fordulathoz közeledik Olyan egyezményt készítenek elö, amely ráhelyezi a Bundeswehr revansísta tábornokainak ujját az atomtöltetű Polaris-rakéták indítógombjára. Ez annyit jelent, hogy a Rajna menti militaristák a közeljövőben a tervezett 25 atomfegyver-hordozó hajóegységből 10-re rátehetnék kezüket. Az atomfegyverek elterjesztése tehát reális valósággá válik. E felette fenyegető veszély legjobb ellenszere az atomfegyverek terjesztését tiltó egyezmény megkötése. Ilyen egyezményt elsőnek a Szovjetunió javasolt. Az Egyesült Államok hajlandó is ilyen egyezmény aláírására, de függetlenül a multilaterális atomerötől. Tehát olyan helyzet alakult ki, 'hogy az USA képviselői szavakban az egyezmény megkötését helyeslik, a gyakorlatban pedig terjesztik az atomfegyvert. Nyugtalanságot váltott ki a világközvéleményben az a hír is, hogy a Kínai Népköztársaság is rátért az atomfegyverkezés útjára, s kipróbálta első atombombáját. Kétségtelen, ha az imperialista országok az atomleszerelés helyett a nukleáris fegyverkezési hajsza fokozásának útjára lépnek, a szocialista országoknak sem marad más hátra, mint hogy növeljék atomerőiket. A kínai atomfegyverkísérlet azonban inkább az erők szétforgácsolásához járult hozzá a szocialista táborban, hiszen óriási erőfeszítéssel az alapoktól kellett kezdeni az atomfegyver fejlesztését akkor, amikor az összes szocialista ország védelmét biztosító szovjet atomerő nemcsak hatalmasabb fegyverekkel, hanem azokat célba juttató minden eddigit felülmúló rakétákkal is rendelkezik. Az atommegszállottak megfékezéséhez ennek a korszerű atomerőnek a tökéletesítése járul hozzá a legjobban. A kínai atomfegyver kipróbálása csak olaj volt a tűzre, hiszen Johnson amerikai elnök első reagálása a robbantásra az volt, hogy — mint bejelentette — „katonai ellenintézkedéseket foganatosított", tehát indokot talált benne a fegyverkezési hajsza fokozására. A kínai atombomba felrobbantását a kormány nyilatkozata kísérte, amely szerint csúcsértekezletre hívnak fel minden országot az atomfegyverek betiltásáért. A Szovjetunió és a többi szocialista ország évek óta azon fáradozik, hogy az atomfegyvereket betiltsák, megsemmisítsék. E törekvés máris eredményes volt — a részleges atomcsendszerzôdés, amelyről már szóltunk. Az atomfegyverek betiltásához csak egyetlen járható út vezet: részegyezmények elérése az atomfegyverek elterjesztésének megakadályozására és minden atomfegyver kísérlet betiltására. Ezt a törekvést akadályozza mindenekelőtt a most születő kétoldalú USA—NSZK szerződés, az önálló francia atomütőerő. Ez ellen kell most vívni a döntő csatát. Ez nem vívható új atombombák, atomhatalmak létrehozásával, hanem annak a következetes békepolitikának az érvényesítésével, amelyet az SZKP KB októberi jelszavai is leszögeztek: meg kell akadályozni az atomfegyverek elterjesztését, meg kell kötni a teljes atomcsendszerződést. A Szovjetunió ezen az úton kíván haladni. Ezt bizonyítják Brezsnyev elvtárs szavai is a moszkvai Vörös téren: „Mi állást foglalunk a fegyverkezési verseny megszüntetése, az általános és teljes leszerelés mellett, amellett, hogy a népek megszabaduljanak a katonai kiadások növekvő terheitől". VILCSEK GÉZA A folyamatos áramellátásért (Folytatás ai 1. oldalról) vaí vízierűműnél bekövetkezett nehézségek következtében. Itt az áramfejlesztő előállításánál a munka minőségében olyan fogyatékosságokat észleltünk, amelyeknek kiküszöbölése néhány hónapot vesz igénybe. Második legnagyobb erőmüvünk a tisovái, mely tavaly télen többször küzdött üzemzavarral, de ma már megbízhatóan működik. Az ervénicei erőmű az idén ugyancsak megbízhatóbb, mint tavaly volt. Nehézségeink már csak az új típusú osiavanyi, trebovicei és a Dvür Králové-i erőművekkel vannak. • Mi a helyzet a már üzemeltetett és még épülőfélben levő szlovákiai erőművek terén? Ezentúl is számíthatunk a folyamatos áramellátásra? Tekintettel arra, hogy az áramellátás biztosítása országos viszonylatban történik, a folyamatos áramszolgáltatás feltételei és lehetőségei az egész ország területén azonosak, mégha a cseh és a morva-szlovák területek közti átviteli feszültség továbbra ls szűk keresztmetszet. Az átviteli lehetőséget a tél folyamán a végletekig kihasználjuk. Szlovákia teljes és zavartalan áramellátásának biztosítását célozza a novákyi erőmű két tömbjének üzembe helyezése is. • Milyen megnüvekedett áramtermelésre számíthatunk a téli időszakban? A teljesítményeknek a múlt évivel szemben 8,3 %-os növekedést kell kimutatniok és erre természetesen tervünk is számít. Segítik-e egymást a szocialista tábor országai kölcsönös áramszolgáltatással? A nemzetközi együttműködés valamennyi iparág közül talán az energetika terén érte el a legnagyobb eredményeket. Vezetékeink révén a Venezuelai partizánok csoportja. A partizánmozgaloiu vezetője Fabricio Ojeda, a jobb oldalon áll. (CTK — Prensa Latina fel.v) szocialista tábor valamennyi velünk szomszédos államával, a munkácsi áramelosztó által pedig Romániával is tartjuk a kapcsolatokat. A nemzetközi együttműködés az energetikában kitűnően bevált, mert lehetővé teszi az egyes államok folyamatos, zavartalan áramellátását. Az energetikában gyakran előforduló üzemzavarok esetében a többi államnak mindig módjában van kisegítenie azt az államot, amelyben az üzemzavar bekövetkezett. Nemzetközi együttműködés nélkül ma már energetikánkat el sem tudjuk képzelni. Különösen tavaly télen, a rendkívüli fagyok idején éreztük áldásos hatását a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság önfeláldozó segítsége jóvoltából. Az idei tél nehézségeinek leküzdése során ismét számítunk a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság és Románia nagyobb áramszállítására. Természetesen az is előfordul, hogy egyes államok a mi segítségünkre vannak utalva. • A városok távfűtésének és meleg vízzel való ellátásának biztosítására milyen intézkedések szükségesek? A központosított nagy hőforrások építése csak az ipari központok és az új lakótelepek részére gazdaságos. A külvárosokban, vagy a városok peremén, azokon a helyeken, ahol a hőforrások igénybevétele nem oly nagy mértékű, kisebb fűtőházakat vagy kazánházakat építünk. Feljegyezte: Kardos Márta A z unokabátyám nagy/

\ szerű jelenség. A nők ' ' is azt mondják róla, hogy érdekes. Mégpedig nem csupán akkor, ha valamire szükségük van tőle. Mindennek ellenére sem szoknyavadász. Belső mechanizmusa nagyszámú lovagi alkatrészből van összetéve. Ez már a családban van nálunk. Az unokabátyám hajlandó minden új nőismerősét elkísérni akár egészen a külvárosba, s érdekesen el tudja szórakoztatni anélkül, hogy meglassítaná a járását. Bárkivel szemben lovagiasan pártlát fogja nőismerőseinek. Sosem él vissza a női hiszékenységgel. Éppen ellenkezőleg, maga az, aki őszintén elmond magáról mindent, hogy nős, sajnos szerencsétlen a házasságában, hogy vannak gyerekei is, de nem érez irántuk semmiféle különösebb hajlandóságot... Egyesek ezt az eljárást csúnya játéknak minősítik ez emberi érzelmekkel. Az unokabátyám azonban mit sem törődik azokkal, akik ezt állítják. fól tudja, hogy az, akinek sikerei vannajj: a nőknél, irigységet kelt masakban. Közismert dolog, hogy a férfiak többsége a villamoson vagy trolibuszon női társaságban ls tiszteletlenül beletemetkezik az újságjába vagy könyvébe. Az unokabátyám ilyet nem tesz. Nemcsak azért, mert rövidlátó, és a szemüveg nem áll jól neki, hanem mert veleszületett lovagiassága egyszerűen nem engedi meg, hogy ignorálja a szép Ismeretsége ugyan olykor a végállomáson véget is ér, máskor azonban éppen ott kezdődik, aztán a virágárusnál és a kávéházban folytatódik. Az első falat sütemény után az unokabátyám nyíltan elmondja, hogy nős, élénken beszélgettek egymással. S tüstént siker! Mindketten ránéztek. Előbb az egyik, majd a másik is. Az unokabátyám egy kissé szégyenkezve a cipője orrát kezdte nézegetni. TapasztalaA. JERIVANSZKIJ Az unokabátyám nemet. Ezért aztán az unokabátyám annak az embernek az érdeklődésével, akt a képtár gyönyörű alkotásaiban gyönyörködik, veszi szemügyre a villamoson vagy a trolibuszon a vele együtt utazó nők élő portréit. Egy biztató tekintet vagy mosoly úgy hat rá, mint a kibernetikai gépre a csütörtököt mondott szignálrendszer: Elemér tüstént elfelejti, hogy melyik állomáson kell kiszállnia. Sok évi tapasztalatai folytán nem kerül különösebb fáradságába, hogy megtalálja a beszélgetés első szálait. Ne gondolják azonban, hogy holmi ósdi. ostoba kérdésekkel kezdi a beszédet, mint például: „hány óra van?", vagy „hogy jutok el a Fő térre?" Az efféle sablon idegen tőle. Egész készlete van rendkívül eredeti megjegyzésekből. de házassága szerencsétlen, hogy gyerekel is vannak, de... Könnyű flörtökkel és a velük kapcsolatos apró gondokkal telt élete, és észre se vette, hogy közben éveinek száma megszaporodott, hogy a halántéka őszülni kezd, a sze me alatt zacskók keletkeztek és arcán egyre több a ránc. Egyébként azonban az utóbbi évek folyamán semmiféle változáson nem esett át. Kopasznak már régen kopasz volt. Éppen a negyvenötödik eszdendejét töltötte be, mikor néhány nappal ezelőtt felszállt a villamosra. Könnyedén megtámaszkodott a bejárat közelében. Kissé lehuny ta a szemét és elkezdte szemlélni a nőket. Véletlenül, — de lehet, hogy nem is véletlenül — tekintete két barátnőn állapodott meg, akik tal szerint hasonló esetekben némi színlelt szégyenkezés hatással van a fiatal nőkre. Az unokabátyám azon kezdte törni a fejét, hogy a két barátnő közül melyikre összpontosítsa figyelmét. Az egyik ugyan nagyon kedves volt, a másik azonban... Egyszóval úgy döntött, hogy a véletlenre bízza a dolyut. Ismét a két barátnőre tekintett, akik továbbra is élénken beszélgettek. Unokabátyám végigtekintett az egész kocsin. A lányok egymásba karolva szórakoztak. Tekintete ismét megállapodott rajtuk. A két lány meg csak beszélt, beszélt, beszélt... Unokabátyúm frontális támadásra határozta el magát. Tekintetét oly mereven szegezte a barátnőkre, akár a bíró, mikor a vádlottra tekint. Az eredmény rövidesen jelentkezett. A két barátnő unokabátyámra tekintett, majd bátortalanul elmosolyodott. Mintha abban bíztak volna, hogy Elemér nem fogja állni a tekintetüket. Ebben azonban alaposan tévedtek. Továbbra is szinte átdöfte őket a tekintetével — az egyiket a bal, a máslkat a jobb szemével. A hipnotizáló tekintet hatott, és megtörte a lányok ellenállását. Mindketten felálltak és unokabátyám mellé léptek. Az egyik így szólt hozzá: — Ne haragudjék, hogy azonnal nem jutott eszünkbe... Foglaljon, kérem helyet. Mi állhatunk, hisz még fiatalok vagyunk. Ettől az időtől fogva, ha az unokabátyám felszáll a villamosra vagy trolibuszra, nyomban beletemetkezik az újságjába. S ha véletlenül nincs nála újság, mindig magával hordja a „Háziasszonyok tanácsadója" című kézikönyvet. Ez valamiképp pótolja neki a női társaságot. A könyv fölött, amely különböző recepteket tartalmaz — rátekint valamelyik idősödő férfiemberre, aki ugyancsak az újságjába temetkezik és gondolja magában: „Nyilván már önnel is történt olyasvalami, mint velem, tisztelt uram!" B. L. fordítása MIÉRT UTASÍTOTTA VISSZA Jean-Paul Sartre a Nobel-díjat Párizs (CTK) — jean-Paul Sartre Párizsban a svéd sajtó képviselőinek adott nyilatkozatában megmagyarázta, miért nem fogadta el az irodai-i mi Nobel-díjat. „Szubjektív és objektív" okokra hivatkozott. Szubjektív okokból azért utasította vissza a Nobel-díjat, mert eddig egyetlen hivatalos kitüntetést sem fogadott el, mivel ezek — szerinte — „nem kívánatos nyomásnak teszik ki az olvasót". Az objektív okok felsorolásakor hangoztatta, hogy „kulturális fronton az egyedüli lehetséges küzdelem — a két kultúra, a nyugati és a keleti békés együttéléséért folytatott harc. Bár ez az együttélés küzdelem formájában nyilvánul meg, az emberek és kultúrák küzdelmébe nem avatkozhatnak bele a hivatalos intézmények". Sartre nyíltan kifejezi rokonszenvét a szocialista világ és a szocializmus iránt, hajlandó együttműködni „mindazokkal, akik a két kultúra egymáshoz közelítésére törekszenek. Bár reméli, hogy a szocializmus győzni fog, sem nyugati, sem keleti kulturális intézményektől nem fogadhat el magas kitüntetést. „jelenleg a Nobel-díjra úgy tekintenek mint a nyugati íróknak fenntartott kitüntetésre. Nem ítélték oda például Pablo Nerudának, a legnagyobb amerikai költők egyikének. Soha sem gondoltak Aragonra, aki megérdemelné a Nobel-díját. Sajnálatos, hogy előbb ítélték oda Paszternaknak, mint Solohovnak. Az algériai háború idején, amikor 121-en aláírtunk egy kiáltványt, szívesen elfogadtam volna a Nobel-békedíjat, mert ezzel nemcsak engem, hanem a szabadságot is kitüntették volna, amelyért küzdöttünk. Akkor azonban hallgattak, csak most a harcok után adományozták nekem a díjat", A FŐISKOLÁSOK HAZÁNK FELSZABADÍTÁSÁRÓL A Szlovák Nemzeti Felkelés 20. évfordulója alkalmából a bratlslavai Komenský Egyetem bölcsészeti karán az elmúlt iskolaévben érdekes előadássorozatut rendeztek a felkelés több vezetőjének és személyes részvevőjének jelenlétében. A nagy érdeklődésnek örvendő előadássorozatot az új iskolaévben Is felújították. A sorozat első előadását a Csehszlovák Rádió hangversenytermében pénteken tartották meg a Szlovák Nemzeti Tanács tevékenységéről és szerepéről hazánk felszabadításának kezdeti időszakában. A következő előadások során a Szlovák Nemzeti Felkelés befejező szakaszával és hazánk felszabadulásának egyes mozzanataival ismerkednek meg az egyetemi hallgatók. (Pl) ŰI SZÖ 4 * 1984. október 24.