Új Szó, 1964. október (17. évfolyam, 273-303.szám)

1964-10-21 / 293. szám, szerda

sal Ifllilšiľ HALAK A FELVONÓBAN A volgográüi vízierőmű építkezésével kapcsolatban egy érdekes probléma is felmerült: a gát elzárja az utat a halak elöl, amelyek a Volga felső folyásának sekély részeibe és mei£223 írv lik fel, hogy a halak még csak ne is érezhessék a jelenlétüket. Az erős víz árammal azután, a halak speciális zsilipemelőbe terelődnek, ahol a 'víz ugyancsak áramlásban van. Ez kizárja lékágaiba igyekeznek. Ezért valamilyen egyszerű megoldást kellett találni a halállomány megmentésére. A tervezők úgy döntöttek, hogy a folyó deltájában, a vízi csomóponthoz közel halüzemet létesítenek, ahol megteremtik a halak ívásához szükséges feltételeket és összegyűjtik a felhizlalt ivadékokat. Ez a terv nagyjából megoldotta a problémát, de nem teljesen. Mert ha a vízerőmű felépül, a halak továbbra is kitartóan törekednek majd a Volga felső folyására és a Bjelaja mellékágaiba. Egész rajokban gyűlnek majd össze a felső szinthez vezető úton, de ha megérzik a lezúduló víz robaját, visszafordulnak a deltába. Ennek a nemkívánotos visszavándorlásnak a megakadályozására a Hidroprojekt tervezőintézet mérnökei már 1962-ben érdekes ötletet vetettek fel: különleges felvonóval kell a halakat a felső szintre emelni, de úgy, hogy ne szökhessenek el, csalogatni kell őket. Becsalogatásukra gyorsan forgó turbinákkal vízáramot hoznak létre. A turbinákat úgy szereGázszállítás a tengeren A rendkívül gazdag észak-afrikai lelőhelyekről folyékony állapotban, tengeri úton akarják a gázt Angliába szállítani. Erre a célra több speciális gázszállító hajót építenek; közülük az első már el is készült. A hajó tervezésénél felhasználják azokat a tapasztalatokat, amelyeket a Mexikói-öbölből hasonlóképpen importált gáz szállítása során 1959-ben és 1960-ban szereztek; A gáz csővezetéken át érkezik az észak-afrikai kikötőbe, ahol cseppfolyósítással eredeti térfogatának 0,06 részére sűrítik. A speciális tankhajókon mintegy 5 és fél napig tartó, tengeri út után az angliai kikötőben ismét légneművé változtatják, és 500 km hosszú csővezeték-hálózaton juttatják el nyolc elosztóközpontba. Különleges szállítóhajóra azért van szükség mert a cseppfolyósított gázt —161,1 C fok hőmérsékleten kell tartani, nehogy elforrjon. Az új típusú gázszállító hajó befogadóképessége 12 000 tonna. Méretében (185 m hoszszú és 24,3 m széles) egy 28 000 tonnás közönséges tartályhajónak felel meg. A hajó hat vastag falú tárolótartálya alumíniumötvözetből készül, szigetelését 30 cm vastag balsafaréteg biztosítja. A szállítás közben „elforrt" gázt a hajó olajüzemanyagának tartalékjaként hasznosítják. A hajón szállított metán 75 százalékkal olcsóbb az Angliában szénből előállított gáznál, nem tartalmaz ként, kalóriaértéke pedig kétszer akkora, mint a városi gázban levő metáné. annak lehetőségét, hogy a halak az utolsó pillanatban „meggondolják" magukat. Az érdekes tervet valamelyik új vízerőmű építésénél akarták megvalósítani, csakhogy a szakemberek a legutóbbi időkig vonakodtak attól, hogy Ilyen újítást kipróbáljanak. Végül azonban az Ichthyológusok tanácsára elhatározták, hogy halemelő-szerkezetet létesítenek a volgai vízerőműben. A különös elgondolást sikerült megvalósítani. A halemelő elkészült, s egész nap fennakadás nélkül dolgozik. Rövidesen új halemelők készülnek majd más vízerőművek gátjaiban is. A halak így az ívásukhoz kedvezőbb helyre úszhatnak, a távoli vándorlásra képtelen fiatalok pedig nőhetnek és erőt gyűjthetnek a folyók deltájában létesített mesterséges halüzemekben. A volgográdi vízerőmű halfelvonójának kibocsátó nyílása. ROBBANTÁSOS FORMÁZÁS A csehországi Milevskőban robbantásos formázással készítik a vasúti szállítótartályokat. A képeken halról: A megmunkálandó lemezt szuritógyűrűvel vízzel telt formában rögzítik. A robbanóanyagot a munkadarab fölött helyezik el. — A rubbantás niindüssze kétezred másodpercig iart; az edényben fellépő 12M) atmuszíéra túlnyomás teljesen elegendő a kívánt alak eléréséhez. A szükséges alak eléréséhez scmmifrle forgácsoló- vagy sajtolószerszám nem szükséges, előállítása ezért gyors és igen olcsó. A minap érdekes hírről értesültünk: hazánkban is érvényesítjük már a robbantásos formázást, ezt az új eljárást a férnek formázásában, amelyet néhány évvel ezelőtt külföldön fejlesztettek ki. Milevskőban, a légtechnikai berendezések gyárának technológusai a tervezettnél fél évvel korábban fejezték be e módszer alkalmazási módjának kidolgozását, ez év derekálól az új technológiával már 225 szállítótartályt állítottak elő, amelyek kiváló tulajdonságúak s emellett 412 000 koronát takarítottak meg az üzemnek. Mi tulajdonképpen a robbantásos formázás? Mit ír róla a. szakirodalom? Napjainkban a repüléstechnika és a rakétatechnika hihetetlen iramú fejlődésének vagyunk tanúi. A repülőgépek építésénél, burkolásánál használatos fémtárgyak, a rakéták égéskamráinak nagy szilárdságú elemei új technológiai eljárás kidolgozását tették szükségessé. Az új eljárás csak négy-öt éves múltra tekint vissza. „Robbantásos formázás", így fejezik ki az eljárás lényegét világszerte. A hagyományos sajtolószerszámok helyett ugyanis a robbanásnál keletkező gázok Utésszerű nyomása végzi el a hagyományos módszerekkel nehezen megmunkálható fémek alakítását. Az új eljárást elsősorban rozsdamentes acélanyagok formázása céljából . fejlesztették k-i. Nems.oká,i'a azonban a korszerű technika olyan nagy fontosságú féméinél is alkalmazták, rfiint például a titan és a berillium. Miért .előnyős az új technológia? Az előbb emlifett fémek és nagy szilárdságú ötvözeteik mélyhfizással neín alakíthatók, kovácsolásuk igen gyakran űn. melegrepédésekf( okóz', a forgácsolással történő megmunkálás pedig két ok.miatt nem jöhet számításba: egyrészt a nagy szilárdságú anyagdk megmunkálásánál a szerszámok élettartama rövid, másrészt forgácsoló eljárással nem mindig sikerül a kívánt bonyolult alakot létrehozni. A robbantásos formázás alkalmazási módszere nagyon érdekes: Az alakítandó munkadarabot (például acéllemezt) vízzel töltött tartályba helyezik. A víz biztosítja a tartály felső szakaszában végbemenő robbanás után tovaterjedő lökéshullámok egyenletes átadását. A munkadarab fölött robbanóanyagot helyeznek el. Ez többnyire dinamit, de lehet más ipari robbanóanyag is, esetleg robbanásszerűen elégő gáz (például propán). A robbanás pillanatában a víztömeg közvetítésével átadott nyomás a másodperc törtrésze alatt belesajtolja a tartály fenekén elhelyezett formába (matricába) a lemezt. A robbantás villamos gyújtó segítségével történik. A gyakorlati mérések igen érdekes eredményekét adtak. A vízben tovaterjedő nyomáshullám sebessége elérte az 5000 métert másodpercenkánt (I), mig a kohászati termékek feldolgozásánál használatos ejtőkalapács mindössze kb. 5 m/másodperc sebessegge} érkezik a munkálandó anyaghoz. A robbantásos formázással az utóbbi években számos kutató jó eredményt ért el. A sajtolószerszámok élettartama 20—25-szürösre növekszik, ha é szerszámokat, nem sajto'Jáslióz, hanem až újfajta robbantásos Poriijázáshoz használjuk. A robbantásos alakítás alkalmazási területeinek egyike a robbantásos vágás. Fejlett Ipari államokban az ipari robbanóanyagok egyes típusait huzalokban ijlär kereskedelmi forgalomban árusítják és ez lehetőséget nyújt bonyolultabb lemeztárgyak gyors „kirobbantásához". A robbantásos vágás-kivágás semmiféle különösebb előkészületet és vágószerszámot nem igényel. -JCultútaA RÉSZEG HAJÓ KORMÁNYOSA ARTHUR RIMBAUD 1854. X. 20 - 1891. XI. 10. EGY ÖRÜLT KOR részeg hajóján érkezett Arthur Rimbaud a második császárság rothadó társadalmába, hogy üstökösként tűnjön fel a világirodalom egén, majd solia nem látott tűzijáték után feneketlen óceánok tajtékzó abszintjének mélyébe merüljön. Rimbaud, ez a kamasz Shakespeare akkor lépett a költészet porondjára, amikor Európa Baudelaire-nek és Verlaine-nek tapsolt. Akkor kezdte pályafutását, amikor III. Napóleon korrupt rendszere Szedannál megkapta a kegyelemdöfést. Egy új, jövőbe mutató igazabb világ, a Párizsi Kommün születésének volt tanúja. Megrendülve látta ennek bukását, s halálos gyűlölettel nézte a francia burzsoázia véres kán-kánját a párizsi mártírok megbecstelenített tetemei felett. Korának és társadalmának gyermeke volt ez a minden ízében igaz ember, ez a minden korok egyik legnagyobb költője. Hiába is igyekezett a parnasszisták módjára kivetni magúból az élet problémáit, az úgynevezett tiszta költészethez sohasem jut el. Az élet dalosa volt — ha nem is a szürkék hegedűse — aki a bonyolult, a maga teljességében látható és láthatatlan világot szerette és gyűlölte. Minden jó és rossz tulajdonsága egy kóros kort tükrözött vissza, verbénáival és hullafoltjaival együtt. Hogy mindez éppen nála jelentkezett olyan kirívóan, annak is megvan a magyarázata. Charlevilleben, abban az ódon Mósa-parti ardenni városkában született, ahol a dolgos kezű munkásokat, a nagyhangú piaci kofákat és szatócsokat, az uzsorásokat, kispapokat és katonákat egyaránt fojtogatta a vad, soviniszta nacionalizmus légköre, amely azokban az időkben az északkeleti határ mentén természetes volt. Itt élte át boldogtalan gyermekkorát, itt tanulta meg az isten-utálatot, a vallás, a hazafiasság, valamint a magántulajdon gyűlöletét. Katonatiszt-apja messzi garnizonokban szolgált, anyja csontos, rideg kinézésű és még ridegebb szellemű bigott katolikus volt. Ebben a dermesztő „családi körben" nőtt fel. Még szerencséje, hogy a helybeli gimnáziumban a kiváló Georges Izambard veszi apai pártfogásába. A művelt tanár nemcsak kitűnő pedagógus, hanem jónevű költő is, hamarosan felfedezi Arthurban a rendkívüli tehetséget. A kötelező iskolai olvasmányokon kívül megismerteti diákjával — természetesen csak titokban — Villon, Rabelais, V. Hugó, Voltaire fis Rousseau mellett Saint-Simon, Proudhon és Babeuf műveit is. RIMBAUD hatvankilencben írja meg első igazi, „rimbaudi" versét, az „Árvák újévi ajándéká-t". F.gy évre rá menekül Charlevilieből. Párizsba megy. Pénze nincsen, börtönbe zárják Izambard tanár váltja ki, s viszszahozza Gliarleviilebe, ahonnan Belgiumba szökik, majd ismét Párizsba. Ám mindig visszakerül anyjához. Ekkor már lázas sietséggel írja verseit, a legszebbeket. Megszületik az „Alom, télire", az „A Zöld Hordóban'\ az „A völgyben egy katona alszik", a „Faun-fej" és mások— Hetvenegy májusában újból Párizsban van. Barátja Delattay azt állítja, hogy a koínmünárok oldalán harcolt, Coulon ezt viszont tagadja. Egy azonban bizonyos, ezekben a hetekben írta meg a „Kommunista Alkotmány Tervét" (Projet de constitution communiste), majd a kommün leverése után a híres „Párizsi orgiák" című versét. Aztán visszatért Charievillebe, hogy ezúttal is meneküljön a családi házból. Legszebb, legvitatottabb versével, ,,A részeg hajú"-val indul Párizsba, ahol Paul Verlaine vendége lesz. És itt kezdődik a nagy dráma — Verlaine és Rimbaud végzetes barátsága. Néhai jó Szerb Antal megállapítása szerint a fiatal Rimbaud volt kettőjük között az ördögi. „Ö aktiválta Verlaine titkolt beteges hajlamait. Elidegenítette családjától, foglalkozásától, magával ragadta őt a párizsi éjszaka örvényébe." A homoszexualitáson épült barátság tragikusan végződik. Verlaine Brliszszeiben rálő Rimbaudra és megsebesít: a karján. Verlaine börtönbe kerül, Rimbaud pedig a nagy válság és elhatározások súlyos óráit éli át. Tliiers, a véreskezű gnóm és Mac Mahon szenynyés világa már rég megutáltatta vele a francia társadalmat, most pedig Verlaine ábrándítja ki őt a barátságból. Az asszonyokkal — csalódva testi és szellemi tulajdonságaiban — még Charlevilleben leszámolt. Tizenkilenc éves. Nincsen senkije. Életművét már megalkotta. Küldetését teljesítette: a hagyományos költészetet alapjaiban zúzta szét. A látható valóságon túl a megfoghatatlant és a kifejezéstelent akarta megmarkolni és lerögzíteni. Teremteni vágyott és nem másolni Kiszélesítette a költői megismerés határait de ugyanakkor szétzúzta az olyan alkotó munka fundamentumát, amelynek a központja a gondolat volt. Hangok és színek, szagok és víziók kifeiezésére törekedett. Az értelem határán járta félelmetes kísérleteinek „Danse ma'cabre"jét. DÉMONIKUS KISERLETEI végül is ellene fordultak. A varázsló nem tudta megszelídíteni a költészet mágikus palackjából kiszabadult dzsinnt. Egy pillanatra a menekülésre gondolt. Ám sokkal bátrabb, igazabb ember volt: a bűnhődést választotta. Nemesveretű verselése, pompás rímjei már úgy is túlhaladott valamit jelentettek számára. Hol voltak már akkor a régi szép versek, a ,,Faun-fej", a „Szegények a templomban"., a „Tetvező lányok". az „A magánhangzók szonettje"? Holt volt „A meghökkentek" című költeménye, melyet Verlaine egy Goya-festményhez hasonlított? Vagy „A részeg hajó" . . .? Már rég prózában írta verseit. Most pedig kilépett a költészet hűvös köréből. Az „Egy évad a pokolban" című, prózában megírt versciklussal búcsúzott a költészettől. Búcsú volt ez a versciklus, önmarcangoló vallomás ... — Kitaláltam a magánhangzók színét! — írja. — Csöndeket, éjszakákat írtam le, lejegyeztem a kifejezhetetlent. Szédületeket rögzítettem." Aztán így folytatja: „Az őrületnek — amelyet már zárt intézetbe csuknak — egyetlen szofizmáját sem felejtettem el... Egészségem megrendült. Jött a rémület... Megértem a pusztulásom, s gyöngeségem veszedelmes úton elvezetett a világ szélére, és Kimmériának, az árnyak és örvények hazájának határára..." Rettenetes curriculum vitae! Valóban egy elátkozott költőé, aki választhatott: vagy az elnémulás, vagy pedig a katasztrófa. Arthur Rimbaudnak, ahogyan már azt említettem, eszébe sem jut ott a harmadik lehetőség! Még tizenhét esztendőt él, „átkarolja a nyers valóságot", de soha soha verset már nem ír! Világvándora lesz a költészetnek e nagy Ahasvéra, gyalog, lovon és teveháton bandukol az, aki egykor a részeg hajó kormányosaként érkezett... Barangol Németországban, Angliában és Olaszországban, Skandináviában, Svájcban és Egyiptomban ... Aztán a holland hadsereg katonája lesz, majd egy óceánjáró gőzösre szegődik el. Felfedező, a párizsi Földrajzi Társasággal levelez, hogy aztán fegyver- és állítólag emberkereskedö váljon belőle. Csak meghalni tér haza Franciaországba! MÉG ÉL, de már halott! Nem is sejti, hogy a szimbolistáknak lett a harci lobogója,- s hogy sok kismerszű nagy gyáva kultuszt — az elhallgatás kultuszát — csinált abból a kényszerből, ami őt elnémította. És vagy ötven éven át hamisították, nyomorították emlékét az ügyeskedők, míg végre egy kései nagy utód — Louis Aragon — leleplezte a „rimbaudizmussal" bűvészkedő kóklereket. Aragon a nép örökének nyilvánította A. Rimbaudot, a világirodalom egyik legnagyobbját, akit ma a modern kôltssžet megalapítójaként tisztelünk. Bátran mondhatjuk őt a költészet Picassójának is, s ez nem paradoxon, mivel a korai Rimbaudversek valóban Goya festményekhez voltak hasonlók. És Goyától Picassóig az út egyenes! BARSI IMRF. KÜLTURAVJ-S HÍREK • Kovács Apollónia énekesnő és Albert István népi zenekara a budapesti rádióból és televízióból ismert és népszerű művészek a napokban Ragyolcon vendégszerepeltek. Fellépésükkel kellemes emléket szereztek a nagyszámú közönségnek és nagy sikert arattak. (Csaba Zoltán) • Angliában Camherweelben új kísérleti iskolát építenek A kísérletei 320 gyermekkel Kezdik, akik 3—19 éves korig járnak majd ebbe az iskolába, Oj szervezési elveket és oktatási módszereket vezetnek be. A legérdekesebb újítás, hogy a gyermekek nem osztályokba tartoznak, hanem ún. „családi csoportokba" Különböző korú gyermekek alkotnak egy-egy ilyen csoportot ,• Finnországban 362 diákszövetségből megalakult a Középiskolás Diákok Nemzeti Szövetsége (Soumen Teiniliito), összesen 60 U00 taggal, A szövetség tanulmányi versenyeket rendez, sport-, mozi-, színjátszóklubokat stb. tart fenn Saját lapot ad ki. A szövetségben bárom állandó tisztviselő dolgozik, teljes fizetéssel, a végzett tanulók tiszteletbeli állásokat töltenek be. ŰJ SZÖ 138 * 1964. október 20.