Új Szó, 1964. október (17. évfolyam, 273-303.szám)

1964-10-20 / 292. szám, kedd

1 tervszerű népgazdaságirányítás tökéletesítése alapelveinek tervezete A CSKP XII. kongresszusának határozataiban az egyik legfontosabb megállapítás az volt, hogy lényegesen tökéletesítenünk kell a népgazdaság irányítását. Ez a követelmény már a kongresszust megelőző vitában is felmerült. Abból a felismerésből következett, hogy az irányítás jelenlegi farmáit a gazdasági érdekek sokkal magasabb fokú érvényesülésére épülő (ofrmákkal kell felváltani. Már akkor nyilvánvaló volt, hogy a kongresszusi határozat erre vonatkozó részének végrehajtása nagyon progresszív, mélyenszántó változásokat igényel. A CSKP Központi Bizottságának vezetésével nagyszabású munkálatok folynak az új tervszerű népgazdasági irányítási rendszer tökéletesítése alapelveinek kidolgozásán. A CSKP KB elnöksége már jóváhagyta ezeknek az alapelveknek a kerettervezetét, amely kiindulópont lesz gyakorlati kidolgozásukra a gazdasági élet valamennyi területén, főként a termelési szektorokban és ágazatokban, sok tekintetben pedig tökéletesítésük és pontosabbá tételük alapja lesz. A további munkálatok úgy folynak, hogy a CSKP KB plénuma még az év végén megvitathassa és jóváhagyhassa ezeket az alapelveket, hogy azután rögtön megkezdődhessék kipróbálásuk és fokozatos gyakorlati alkalmazásuk. Teljes mértékben csak 196B-tóI fognak érvényesülni gazdaságunkban, amikor megkezdjük az 196S—1970. évi távlati terv megvalósítását. Az új irányítási rendszer fokozatosan érvényesülni fog üzemeink és vállalataink munkájában, sok tekintetben új szerepe lesz a kereskedelemnek, a pénzügynek és a hitelrendszernek. Az anyagi érdekeltség, az egyéni bérek és fizetések az eddiginél sokkal közvetlenebbül függnek majd össze a vállalatok gazdasági eredményeivel, azzal, hogy melyik vállalat mennyire gyárt jóminőségű, és a fogyasztók által kívánt árut, milyen gazdaságosan dolgozik. Az új intézkedéseknek az a céljuk, hogy általuk az eddiginél sokkal jobban érvényesüljenek a szocializmus összes előnyei, s összhangba hozzák a termelés fejlődését szocialista társadalmunk szükségleteinek alakulásával. Tévedés volna azt hinni, hogy az új elvekre épülő irányítási rendszer önmagában megszüntet minden fogyatékosságot, és biztosítja a népgazdaság eszményi fejlődését. Csupán nagyon kedvező és ösztönző keretet teremt az emberek tevékenységének, amely az irányítási rendszer hatékonyságának végleges és döntő tényezője lesz. A Központi Bizottság az eddigi előkészületek során megszervezte a népgazdaság és egyes ágai helyzetének alapos elemzését s ennek alapján úgy határozta meg a munka további meneté!, hogy minél megfontoltabb megoldáshoz jussunk és elkerüljük a meggondolatlam következtetéseket. A Központi Bizottság az irányelvek végső kidolgozásában is a társadalmi fejlődés és szükségletek további elemzésére, és természetesen a jövőben is, széles körű aktívára fog támaszkodni, amelybe egyre több szakembert és gyakorlati dolgozót is belevonnak. A tervszerű irányítás tökéletesítésén végzett munkálatok a szocialista gazdaság alapelveihői és konkrét viszonyainkból indultak ki, s fognak kiindulni a jövőben is. A párt Központi Bizottsága egyszersmind arra törekszik, hogy létrejöjjenek a kommunizmusba való átmenethez szükséges erők kialakulásának feltételei. Csehszlovákia rendkívül gyors gazdasági fejlődést ós növekedést ért el a háború utáni húsz évben. Leküzdötte a náci megszállás súlyos népgazdasági következményeit, és felhasználta azokat az erőforrásokat, amelyek a tőkés Csehszlovákiában mindvégig kihasználatlanok voltak. Gondoljunk vissza, milyen lényegesen fokozódott a foglalkoztatottság, hogyan számoltuk fel a termelő-kapacitások tartós kihasználatlanságát, ami a burzsoá köztársaságot jellemezte. Mai gazdasági erőinket azonban az újonnan épült, esetleg korszerűsített termelési kapacitások határozzák meg, amelyek az ipar színvonalát tekintve hazánkat a világ legfejlettebb országai közé emelték. Szlovákia iparosítása egy gazdaságilag valamikor nagyon elhanyagolt terület gyors gazdasági felemelkedésének páratlan példája. Látnunk kell ažt is, hogy az első köztársaság idején a csehszlovák népgazdaság megoldhatatlan ellentmondásokkal küszködve fejlődött. Csak így értékelhetjük annak nagyságát, amit a háború után a népgazdaságban elértünk. A 30-as évek elejének nagy válsága nem véletlenül nehezedett annyira éppen Csehszlovákiára, nem véletlenül volt nyomasztóbb, mint az európai országok többségében. Ez azoknak az ellentmondásoknak következménye volt, amelyek az Osztrák—Magyar Monarchia összeomlása után kezdettől fogva népgazdaságunkat jellemezték. A helyzet ugyanis az volt, hogy a feldolgozó, elsősorban könnyűipar nagy része a mi területünkön maradt, de nyersanyag-források és megfelelő piacok nélkül. A háború utáni szerkezeti változásokra az a jellemző, hogy változtatni akartunk iparunk tarthatatlan irányzatán. Iparunk irányzatának háború előtti formája ugyanis semmilyen jövővel nem kecsegtetett. Ezt az átszervezést azok a feladatok is szükségessé tették, amelyek számos, a múltban gazdaságilag fejletlen, szocialista ország iparosításával kapcsolatban, a hidegháború, az embargó, (és közvetlenül a szabotázsok) viszonyai között ránk hárultak. Az embargót és a szabotázs! azok az iparilag igen fejlett tőkés országok szervezték ellenünk, amelyektől a múltban más szocialista országokkal együtt sok tekintetben függtünk. A szocialista átalakulások újabb — általánosan kedvező — feltételeket teremtettek a termelőerők fejlődéséhez és a népjólét állandó fokozódásának biztosításához. Ezek az átalakulások nem csupán határainkon belül érezhetők. Nagy lehetőségek nyíltak a szó hagyományos értelmében vett együttműködésre, a KGST-tagországok közötti múnkamegosztásra, gazdaságunk és a szovjet gazdaság egyre szorosabb, kölcsönösen kedvező együttműködésére. Pártunk nagy munkát végzett szocialista társadalmunk építésében és fejlesztésében. A CSKP XII. kongreszszusa különösen nagy lendületei adott pártunk és dolgozóink általános aktivizálódásának. A CSKP XII. kongresszusának megállapításai és határozatai valósággal mozgásba hozták egész gazdasági frontunkat. Gazdasági dolgozóinkra és közgazdászainkra különösen égető feladatok vártak. Maga az élet, a jelenlegi fejlődési szakaszban megoldásra váró gazdasági problémák gyorsították meg a gazdasági gondolkodásban és a tudományos kutatómunkában a fordulat bekövetkezését. Maga az élet bizonyította és bizonyítja be egyes, a szocializmus közgazdasági problémáiról vallott s nagyon gyakran leegyszerűsített elképzelések és nézetek tarthatatlanságát. A párt tág teret nyitott az egészséges és valóban alkotó szellemű eszmecserének. A párt Központi Bizottsága — • teljesítve a kongresszusnak azokat az irányelveit, .hogy tudományos színvonalra kell emelni a gazdasági irányítást — kezdettől fogva számottevő aktívára támaszkodott, amely a gazdasági elmélet és gyakorlat kiváló dolgozóinak százait és ezreit ölelte fel. Fontos szerepet játszott a gazdasági irányítás koncepciójának kérdéseiről a Rudé právoban, és más párt- s közgazdasági szaklapokban folyt nagyon nyílt elvszerű vita. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a vitában mindenki szóhoz jutott. aki e kérdésekhez tárgyismerettel és kezdeményezően hozzá akart és tudott szólni. Ez a vita szervesen kapcsolódott a kongresszus előtt a népgazdasági irányítás és tervezés tudományos színvonala emelésével foglalkozó cikkekhez, felszólalásokhoz és természetesen mindenekelőtt a XII. pártkongresszus nagy jelentőségű megállapításaihoz. A vita segítette e következtetések megvalósítását. A vita részvevői általában abból a nézetből indultak ki, hogy mai népgazdasági nehézségeink ugyan az ún. tárgyi problémákból, azaz a termelésnek már nem megfelelő szerkezetéből, a munkatermelékenység növeléséhez szükséges források elégtelenségéből, a lakosság vásárlóképes kereslete kielégítésének hiányosságából, külkereskedelmi nehézségekből stb. erednek, ugyanakkor többnyire egyetértettek abban, hogy a tervszerű irányítás és a termelés ösztönzése terén mutatkozó nagy fogyatékosságok is nagymértékben megnehezítik e problémák megoldásét. Népgazdasági fogyatékosságaink külső okaira is figyelmeztettek. A hozzászólások többsége népgazdaságunk eddigi fejlődésének és jelenlegi állapotának elemzésére támaszkodott, Ez már a XII. kongreszszus előkészületeinek szerves részét alkotta. A kongresszus következtetéseinek szellemében arra az álláspontra helyezkedett, hogy fontos kérdések egész sorában át kell értékelnünk a szocialista gazdasági irányítási rendszer jellegének és lényegének eddigi értelmezését, s a népgazdaság tartalmi problémáinak megoldásával együtt nagy erőfeszítést kell tennünk a tervszerű népgazdasági irányítás alapvető tökéletesítésére. A vita általános eredményeihez tartozik az a megállapítás, hogy a tervszerű irányítási rendszer a szocialista vállalatok áru- és pónzviszonyáinak érvényesítésére épüljön. Az irányítási rendszer átszervezésével kapcsolatos követelmények konkretizálásakor azonban sok, volt a nézeteltérés a vitázók közt. A nyilvános vitával egyidejűleg szorgalmasan működött és még működik számos bizottság és munkacsoport. Ezek a Központi Bizottság megbízásából és vezetésével foglalkoznak az egyes kérdésekkel és konkrét javaslatokat készítenek elő. Az új tervszerű Irányítási rendszer alapelveinek kidolgozásán végzett munka a Központi Bizottság elnöksé ge által megállapított terv szerint, az elnökség vezetésével szervezetten folyt és folyik. A vita és az előkészületek kezdeti fokára jellemző számos homályos kérdés fokozatosan tisztázódott. A kezdetben nagyon elvont tormában felmerült javaslatok később konkrét formát öltöttek, szélesebb összefüggésben szerepeltek, és ami különösen fontos, egyre jobban összefüggtek népgazdaságunk időszerű problémáival. A Központi Bizottság azonban nem várhatott: abból indult ki, hogy a mai irányítási rendszerben minden lehetőséget fel kell használni. Ezért a májusi és a januári plénum intézkedések egész sorát foganatosította a munkamódszerek és a munkastílus, a kádermunka megjavítására. Azok a javaslatok, amelyeknek végleges kidolgozására most kerül sor, megfelelnek hazánk és a többi szocialista ország közgazdaságtudományi ismereteinek, irányító szerveink tapasztalatainak, és elsősorban azoknak a tapasztalatoknak, amelyeket a vállalatok a szocializmus építésében szereztek. Olyan fejlődési szakaszban vagyunk, amelyben minden erőt az alapelvek további konkretizálására keli összpontosítanunk s főként alkotó módon, megfontoltan, de határozottan elő kell készítenünk gyakorlati érvényesítésüket. I. Alapvelő változások szükségessége Hogy teljes mértékben megérthessük az új irányítási rendszer készülő alapelveit, látnunk kell: nem csupán egyes módosításokról, esetleg részbeni változásokról van szó, hanem a tervszerű irányítás lényeges tökéletesítéséről. Eddigi gazdasági irányítási rendszerünkről elmondhatjuk, hogy az bizonyos fejlődési szakasz volt. Megfelelt a szocialista államok keletkezésének időszakában szerzett tapasztalatoknak és az akkori ismeretek fokának, összefüggött a szocialista gazdaság kezdeti fejlődésével. Lehetővé tette, hogy leküzdjük a háború utáni nehézségeket és a gazdaság szocializásával összefüggő problémá kat, lehetővé tette a köztársaság ed dig kevésbé fejlett területeinek gyors gazdasági fejlesztését. Elválaszthatatlanul összeforrt azzal az időszakkal, amikor új káderek százait és ezreit neveltük nálunk. Természetesen ugyanakkor azt is látnunk kell — amint arra a XII. kongresszus következtetései és további pártdokumentumok is rámutatnak —, hogy jelenlegi gazdasági irányítási rendszerünk már elavult. Hazánk termelőerőinek fejlődésével és a népgazdaság extenzív fejlődési tényezőinek fokozatos kimerülésével egyidejűleg eddigi irányítási rendszerünk belső gyengeségei is egyre szembetűnőbben jelentkeztek. A . ma már túlhaladott irányítási rendszer ugyan teljes egészében feltárta a növekedés olyan forrásait, mint amilyen féldául a termelési bázis bővítése új üzemek építésével, továbbá új munkaerők százezreinek bekapcsolása a termelésbe. A jelenlegi Irányítási rendszer azonban nem ösztönöz kellőképpen a munkatermelékenység növekedésének meggyorsítására és nem nyit további utakat a növekedés újabb forrásaihoz. A jelenlegi irányítási rendszer eléggé nem ösztönöz termelésünk szükséges műszaki fejlesztésére, legfontosabb termelési ágazataink korszerűsítésére. Ezzel kapcsolatban lássuk a munkaerők problémáját. Minduntalan emlékeztetnünk kell arra, hogy nálunk nincs abszolút munkaerőhiány. Arról van szó, hogy a termelési alapok felújítása és korszerűsítése mun kaerőket szabadítson fel, lehetőséget adjon nekik arra, hogy a népgazdaság szükséges szakaszain kapcsolódjanak be a munkába. Az eddigi irányítási rendszer ezt a folyamatot nem segítette. Ehhez hasonlóan nem ösztönöz megfelelően a használati értékek állandó, huzamos tökéletesítésére sem. A termékek minősége, műszaki tulajdonságaik és esztétikai színvonaluk sem kielégítő. Egy másik bonyolult probléma, amelyben koncentráltan megmutatkozik az eddigi irányítási rendszer lapvető megváltoztatásának szükségessége: a népgazdaság további szer kezeti módosítása. A régi irányítási rendszer elősegített bizonyos háború utáni — meg kell jegyeznünk, hogy nagyon ls szükséges — szerkezeti változást, ám többé már nem biztosítja a termelés állandó rugalmas szerkezeti változásaihoz szükséges feltételeket. A külkereskedelem ezt abban , érezte meg, hogy halmozódtak a nehézségek és szükségessé vált bizonyos kevésbé keresett árucikkeik egyre előnytelenebb árusítása. Gazdaságunkon belül egy c.seppef sem rugalmasan alakuló termelési struktúránk nem segítette elő azt, hogy a műszaki fejlődéssel összhangban új korszerű technikával lássuk el üzemeinket. Irányítási rendszerünk belső gyengesége végül az egyes ágazatok aránytalanságában, diszharmonikus fejlődésében, az anyagi-műszaki ellátás nehézségeiben nyilvánult és nyilvánul meg. Ennek következtében a munkatermelékenység további növekedése egyre nagyobb nehézségekbe ütközött, egyidejűleg aránytalan megterhelés érte az egyes ágazatok dolgozóit, sőt néhol fenntartottuk a szükségtelen termelést. A tervszerű népgazdasági irányítás tökéletesítésének szükségességéről szólva látnunk kell azt, milyen széles problémakört ölel fel „a gazdasági irányítási rendszer" fogalma. Nemcsak bizonyos irányító szervek kialakítását ós létezését, kölcsönös viszonyát, számát, jogkörét stb. értjük ezen, hanem az irányítás összes eszközeit, formáit ós módszereit is. Az eddigi Irányítási rendszer fogyatékosságai már terveink összeállításakor erősen megmutatkoztak, A tervben megjelölt feladatok gyakran az egyoldalú minőségi növekedést célozták. Első helyen a mennyiségi volumen állt. A termelés és a kereskedelem hatékonysága — bár jelentőségüket kihangsúlyozták — nem játszotta azt a szerepet, amelyet, a gazdasági folyamatban kellett volna. A termelés leegyszerűsített mennyiségi növekedését célzó terv összeállítása mérlegmódszerek alkalmazására épült. A beruházásokat és a termelési programokat nemegyszer úgy osztották fel, hogy formális egyensúlyt érjenek el s nem eléggé szorgalmazták a termelés és a külkereskedelem hatékonyságát. A hatékonyságot kutatva szükségképpen felmerül különféle variánsok lehetősége, különféle irányzatok cserélhetősége — amit központilag nem lehet Irányítani — ellenkezőleg, ezen a téren nagy le hetőséget kell nyújtani a vállalatok nak kezdeményezésük érvényesítésé re. A többé-kevésbé felső utasításokr számító irányítás rendszerint nehó2 kes és bürokratikus. Az o>lyan irány: tás esetében, amikor mutatószámo formájában bontanak fel mindent a egyes vállalatokra, nem kevésbé ní hézkes a nyilvántartás és az ellenői zés, s ezzel természetesen felduzza az adminisztratív apparátus. Összefoglalva elmondhatjuk, hog az eddigi Irányítási rendszer nem SÍ gíti az egyes vállalatok és a társad; lom érdekei közötti ellentmondás 1< küzdését. A vállalatokat gazdaság lag arra szorították, hogy egyrés; fokozzák beruházási- és munkaerí igényeiket, másrészt küzdjenek felt dataik csökkentéséért. Saját tapasztí latuk világosan bizonyította, hogy e a vállalat járt legjobban, amelyik legkisebb feladatokat kapja, ,és te jesítésük legjobb feltételeit „harcolj ki". Ennek az ellentmondásnak a me; szüntetése a legfontosabb; ezt aka: juk, és ezt kell elérnünk. összefoglalásul tehát a tervszer irányítás lényeges tökéletesítéséne szükségessége a következő okokbi ered: • megváltoztak gazdasági fejlődi sünk objektív feltételei és a termeli erők további fejlődése (az intenz: fejlődés újabb forrásainak biztosítás alapvető szerkezeti átalakítás stb kikényszeríti a megfelelő, új tervsz* rű Irányítási rendszer kialakítását. • a szerzett tapasztalatok és a ga dasági elmélet fejlődése alapján mi gasabb fokot értünk el a szocialisi irányítás problémáinak megismerési ben; ez mutatja a tervszerű irányítá rendszer lényeges tökéletesítéséne lehetséges és szükséges útjait. Ezzi kapcsolatban különleges jelentőséi van a személyi kultusz időszakábi eredő egyes leegyszerűsítő, dogmát kus elképzelések és előítéletek li küzdésének. Például tagadták a sz< cialista termelés árujellegét, egyo dalúan magyarázták a termelési es közök termelése elsődleges fejleszti sének elkerülhetetlen szükségesség! ről szóló tételt, nem értékelték elégj a mezőgazdaság szerepét, túlbecsü tök a szubjektív irányítási beavatk zások lehetőségét. A tervszerű irányítás tökéletes tése egyik döntő feltétele annak, hog jelentős szerkezeti változások útjá: alapvető változásokat érjünk el né] gazdaságunkban, javulnia kell a fi főanyag, nyersanyag és anyagfélé felhasználásának, johban meg kell bi csülni a szakmunkát, teljes mértél ben érvényesülnie kell a tudomán nak és a technikának, gyors fejlődé nek kell bekövetkeznie a progressz: termelési ágazatokban, meg kell vi lósulnla a termelés koncentrációji nak és szakosításának. A népgazdaság tárgyi problémáina és feladatainak megoldása semn esetre sem választható el az irányítá rendszer tökéletesítésétől. Nagy hit lenne e két feladat elválasztása. Te: mészetesen az irányítási rendsze megváltoztatása egymagában mé nem oldja ós nem is oldhatja me összes problémáinkat, ám elengedhi tetlen feltétele annak, hogy a te: melőerők fejlesztésében ós az éle színvonal további emelkedésének bi: tosításában elérjük megjelölt cóljaii kat. II. A tervszerű irányítás, valamint az áru- pénzviszosiyok A tervvel és a népgazdaság tervszerű irányításával kapcsolatban álló valamennyi intézkedésnek magasabb tudományos színvonala elsősorban megköveteli olyan mérce megállapítását. amely szerint megítélhetjük ezen intézkedések helyességét, illetve helytelenségét. Ez annyit jelent, hogy a jövőben a központi irányító szervnek a különféle lehetőségek közül kellene kiválasztania a leghelyesebbet. Az eddigi gyakorlatban az alapvető szempont a terv mérlegének kiegyensúlyozottsága volt, vagyis az, hogy a megállapított szükségleteket a betervezett források fedezzék Ugyanakkor gyakran nem vették eléggé tekintetbe minden ezzel kapcsolatos megöl dás hatékonyságát, nem fontolták meg, mibe fog az kerülni, visszatérül nek-e és milyen idő alatt a befektetett eszközök, távlatilag elősegítik-e a gazdasági fejlődést, vagy az új kiadások és költségek, péidáuí a túlságosan drága építkezés, a gyártmányok rossz minősége és gyenge műszaki színvonala, a szükséges nyersanyagok hiánya stb. következtében túl nag megterhelést. A ráfordított eszközök és a hati konyság összeegyeztetésének eddi; nem komplex módszerét a jövőben a irányítás gyakorlatának új módszere vei kell kiküszöbölni. A tervezés szerves részévé kell vá nia az értékszámításnak, a megtérüli és a költségek kalkulációjának s többi módszernek, amelyek segítségé vei meg lehel állapítani bizonyos ak ciók vagy termelési folyamatok liasz nosságát, jövedelmezőségét. Az ilyen kalkulációk megkívánjá: az objektív mércét, vagyis szembeái lításukat más akciók hasznosságává! a műszaki világszínvonallal, a költ ségek szintjével. Természetesen min den központi eszközt ilyen mérci alapján kell elosztani, s nem az állí tólagós szükségletnek megfelelően. Elsősorban így kell felfogni a nép gazdaságban az áru- pénz kategóriái nak felhasználását. Az értékmutatók nak összesítő szemponttá kell vál niuk, amely lehetővé teszi a ráfordí(Folytatás az 5. oldalonj ŰJ SZÖ 4 * 1964. október 20. S