Új Szó, 1964. október (17. évfolyam, 273-303.szám)

1964-10-17 / 289. szám, szombat

I % INDUL a Versbarátok Köre Ä közelmúltban a lapok hasábjain többször szó esett a Versbarátok Köré ről s a vélemények alapján egyön tatűnek mondható az igény: szüksé ges és indokolt, hogy'a hazai magyar olvasók is megismerkedjenek a hazai és világirodalom legjobb lírai alko fásaival. A Hét-ben folyó vitára a legújabb számban — válaszol a Szépirodalmi Könyvkiadó, melyben bejelenti, hogy a javaslatot elfogadja s a jövő évtől kezdődően megindítja a Versbarátok Körét. Négy verskötet közül választhatnak az érdeklődők. A sorozat keretében Bábi Tibor: A Forrás éneke, Illyés Gyula: Versek, Cselényi László: Erők és lanko Kráľ: Válogatott versek ci mű kötete kerül kiadásra. Ezenkívül egyrészt jutalom-könyv (akik mind a négy kötetet megrendelik, ingyen kapják ežt a példányt) másrészt meg rendelhető kötet formájában Paul Verlaine kiváló francia költő Váloga tott verseit adják ki. Az egyes kötetek ára pillanatnyilag még ismeretlen előreláthatólag azonban 10—12 Kčs körül mozog majd. A Versbarátok Körének tagtoborzása most indul, s a tömegszervezetek és kulturális Intézmények sokat tehetnek annak érdekében, hogy ez a hasznos kezdeményezés valóban teljesít hesse küldetését. Mindazok, akik tag jai kívánnak lenni a Versbarátok Kő rének, jelentkezésüket s az estleges észrevételeket Bratislava, Martanovi iCova 10 címre továbbíthatják. Feltétel, hogy az említett sorozatból legalább két kötetet megrendeljenek. Szüksé ges ugyanakkor hangsúlyozni azt is, az említett könyvek nem jutnak el a könyvesboltokba, csak a Kör tagjai kaphatják meg őket, s másutt nem jelentek még meg. A Kiadó célja, hogy „újat, mait, eredetit és korszerűt" nyújtson, különös gondot fordítva a művek esztétikai színvonaiára. Kissé megkésettnek véljük ugyan a Kiadó realgálását s a kezdeményezés elmulasztását, a „jobb későn ..." elv azonban erre az esetre is érvényes. Re mélni merjük, hogy a hanglemezek ese tében — néhányszor ez is felvetődött már — az illetékes kiadóvállalat sem fog sokáig késlekedni. —dz A költés ei diadalútja A fenti cím nem túlzás. -Legalábbis Csehországban nem az. Keresni kell Európában még egy országot, ahol a költészet olyan népszerű lenne mint nálunk. Egy angol kiadó elhatározta, hogy megszervezi a költészet barátainak körét. Csupán nyolc érdeklődő jelentkezett... Négy évvel ezelőtt 1961-ben alakult meg a cseh Versbarátok Köre (Klub pŕátel poezie). A körnek 30 000 tagja van, akik kötelezték magukat a kör kiadványainak előfizetésére. Ez a nagyszerű eredmény a cseh költők, előadóművészek, illusztrátorok és kiadók lelkes munkájából született. A kör élén a mai cseh költészet egyik kétségkívül legjelentősebb alakja, František Hrubín áll. Mit terjeszt a Versbarátok Köre? Elsősorban a XIX. és XX. század hazai és külföldi költészetének legjavát. Az induláskor évi négy kötelező kötetből állt a tagsági sorozat, de az idén a tagok kérésére ötre emelkedett a kötetek száma. Ötször harmincezer verseskönyv, a hazai és a világirodalom gyöngyszemeil Nagyszerű jelenség ez! A kötetek általában 100—150

x oldalnyi terjedelműek, tartalmazzák a költő részletes életrajzát, dokumentumokat, neves művészek illusztrációit és természetesen a költő legjobb verseinek hozzáértő válogatását. Minden kötethez még egy mikrobarázdás hanglemez is kapható a költő verseinek művészi előadásával, vagy pedig a költő hangjával. Az ediciót nem kötelező sorozat egészíti ki, főleg az eredeti költői alkotások újdonságaival. A tagok minden évben ráadásul egy művészileg tervezett bibliofil kiadású verseskötetet kapnak — ingyen. A kör négy év alatt 48 kötetet adott ki, összesen 795 000 példányban. Ebből az eredeti költői alkotás 35 kötet, a fordított pedig 13 kötet. 1965-re a kör Jan Neruda, Ovidius, Josef Hora, Apollinaire, Puskin versei kiadását tervezi. A választható sorozatban többek között megjelenteti Vdskovec és Werich énekszövegeinek válogatását és Ja.oslav Seifert „Hangverseny a szigeten" címy lírai művét, amely azért is érdeklődést kelthet, mert J. Seifert századunk első felének egyik legnépszerűbb cseh költője, hat év után újra jelentkezik. S. M, A párt szívén viseli a művészet és a kultúra fejlődését Annak idején már beszámoltunk róla, hogy Wladyslaw Gomulka elvtárs Lublinban, a lengyel írók közelmúltban lezajlott XIV. kongresszusán beszédet mondott. Beszédében az irodalom és művészet Időszerű kérdéseivel foglalkozott. Elemezte a lengyel irodalom és művészet mai helyzetét, problémáit s megvilágította azokat a feladatokat, melyek az irodalom és a művészet előtt állnak Az alábbiakban kivonatosan Ismertetjük Gomulka elvtárs beszédét. AZ IRODALOM ERKÖLCSI EREJÉNEK FORRÁSA Beszéde bevezető részében Wladyslaw Gomulka méltatta a lengyelországi kulturális forradalom húsz esztendejének eredményeit. „A népi Lengyelország irodalma és művészete a nép életével, harcaival és törekvéseivel való szoros kapcsolatból merítette erkölcsi erejét" — mondotta a többi között. — De vajon elmondhatjuk-e az elmúlt húsz esztendő irodalmi eredményei láttán, hogy a lengyel Írók teljes mértékben felismerték, milyen felelősség hárul rájuk, mint alkotó művészekre, mint a nép nevelőire a keletkező új, szocialista társadalomban? — kérdezte ezután Gomulka. — A párt vezetősége — joggal vagy talán túlzóan — olyan nagy szerepet tulajdonit az Íróknak, az Irodalmi alkotó munkának, hogy nem adhat egyértelműen pozitív választ erre a kérdésre. Látjuk és fájlaljuk irodalmunk komoly hiányosságait, elsősorban azt, hogy sok író elszakadt népünk életének fő sodrától, elszakadt az eszméknek, az erkölcsöknek és az életstílusoknak ma az egész világot átható küzdelmétől. A „TÁRSADALMI MEGRENDELÉS" - MA Gomulka idézte Maria Konopnicka és Stefan Zeromski hiteles és művészi társadalomábrázolásának példáját, és e példa követésére biztatta az Írókat: „A lengyel társadalom, a munkásosztály, a dolgozó' nép azt várja, hogy az írók használják fel a művek társadalomábrázolásának tapasztalatalt, mutassák be a mi korunkat, művészi és hiteles alkotásokban tárják elénk annak a húsz esztendei munkának és harcnak az epopeiáját, amelyet népünk az új, szocialista Lengyelország felépítéséért, az új élet és az új ember megteremtéséért folytatott; mutassák be mindazt, amit népünk eközben átélt, a nép fájdalmait és örömeit, aggod-almait és reményeit, kudarcalt és sikereit, ábrázolják korunk emberét, gyengeségeivel és erejével, önzésével és áldozatkészségével, cinizmusával és lelkesedésével, durvaságával és gyengédségével, gyávaságával és bátorságával együtt". — Ilyen műveket a lengyel frók eddig még nem írtak — állapította meg Gomulka, és hozzáfűzte: — Nem titkolhatom önök előtt: aggaszt bennünket, hogy irodalmunk dinamikája, alkotó ambíciója csökken, az irodalom visszahúzódik az élet fő problémáitól, mellékes területekre szorul, magába zárkózik. Mindaz, ami a kultúrában eleven és érdekes, mindig személyes élményből, az élet ismeretéből és bőséges történelmi tapasztalatból születik. Nem számíthat társadalmunkban jelentősebb visszhangra és elismerésre az olyan mű, amelyik csupán meddő sznobizmust tükröz, vagy másokat ismétel szajkó módján. Üres, formalista játszadozásból sohasem születnek nagy művek. Beszéde későbbi részében Gomulka ismét visszatért a társadalmi igény, a politikai követelmények, a „társadalmi megrendelés" problémájára. Kifejezte azt a meggyőződését, hogy a pártnak mint az ország sorsáért és a nép jövőjéért felelős erőnek, mint az emberiség legnagyobb eszményeiért harcoló nemzetközi munkásmozgalom részének erkölcsi joga, sőt: kötelessége, hogy társadalmi követelményeket támasszon az Írók, s az Irodalom iránt. — Nem akarjuk leegyszerűsíteni vagy vulgarizálni az írók kötelességét és szerepét — hangsúlyozta Go mulka —, nem akarjuk a politikai propaganda feladatkörével azonosítani az irodalom társadalmi funkcióját. Tudjuk, hogy az ilyen irodalom nem lenne többé művészet, és nem lenne jó propaganda sem. Pártunknak nincs szüksége sem hízelgésre, sem a valóság lakkozására. — Nem félünk hazánk és népünk életének alapog, bíráló ábrázolásától. A jobb és eredményesebb munkát elősegítő, építő bírálat nélkül nem jutnánk messzire. Nem akarunk fátylat borítani semmilyen tapasztalatra, még a legfájdalmasabb tapasztalatokra sem. De ha a bírálat hasznos t&W. GOMULKA AZ IRODALOMRÓL sadalmi funkciót akar betölteni, akkor felelősségteljesnek és céltudatosnak kell lennnie, a társadalmi éiet alapos ismeretéből kell kiindulnia, tisztító és építő nem pedig bénító és nihilizmusra csábító hatást kell gyakorolnia. AZ ÍROK ALKOTÓI SZABADSÁGÁRÓL Beszéde következő részében Gomulka az alkotói szabadság Lengyelországban sokat vitatott kérdéseivel foglalkozott. — Mindazt elvetettük, ami a szocialista kultúra szabad fejlődését gátolhatta — mondta erről a többi között. — Sokszor megmondtuk, és most Ismét le akarom szögezni: nem kívánunk beleavatkozni a tisztán alkotói kérdésekbe, a „műhelyproblémákba" Nem akarunk művészeti recepteket adni, nem akarunk beavatkozni az irodalmi formákról és stílusokról folyó vitákba, nem akarjuk meggátolni a művészeti Irányok szabad versengését, vagy bárkinek is megparancsolni, hogy milyen témákról írjon. Tudjuk, hogy ezeken a területeken szükséges a vita és az ésszerű kísérletezés. Keressék az írók a művészet új útjait, amelyeken megsokszorozhatják mondanivalójuk hatását. — Bennünket elsősorban a művek eszmei tartalma, társadalmi és erkölcsi mondanivalója érdekel. Pártunk — minthogy felelős Lengyelország szocialista átalakulásáért — nem mondhat le és nem is mond le arról, hogy kifejezésre juttassa véleményét, kívánságait és követelményeit az irodalommal kapcsolatban. — Kívánságaink és követelményeink nem korlátozzák az alkotók szabadságát. Bizonyítéka ennek, hogy számos olyan könyv jelenik meg — lengyel és külföldi írók művei —, amelyek tartalma eszmeileg nem áll közel hozzánk, de bizonyos művészi, pszichológiai vagy ismeretgazdagító értékei vannak. Csak az olyan művek kiadását ellenezzük, amelyek reakciós és antikommunista szelleműek s amelyeknek mondanivalója szocializmusellenes. Ilyen egyébként ritkán fordul elő. A „LESZÁMOLÁS IRODALMÁNAK" ÉRTÉKELÉSE — Van azonban egy irodalmi irányzat — folytatta beszédét Gomulka —, amelyet pártunk kulturális politikája bizonyos mértékig korlátoz. Arra gondolok, amit a „leszámolás irodalmának" szoktak nevezni. Újra meg újra megelevenedik ez az irányzat, sőt egyesek az irodalom fő feladatának tekintik a „leszámolást" annak a korszaknak a hibáival, amelyet egyezményesen „a személyi kultusz korszakának" hívunk. — Nekem személy szerint alighanem a legkevesebb okom van rá, hogy védelmembe vegyek bármit is, ami abban a korszakban rossz, hibás, hamis volt, ami eltorzította eszméinket és sérelmeket okozott az embereknek. Biztosíthatom önöket, hogy a pártvezetőségben az elsők között állok ki az e korszakot ábrázoló, a lehető legbírálóbb Irodalmi művek mellett is, ha teljesen és hitelesen ábrázolják annak rendkívül sokrétű, egyszersmind bonyolult valóságát. Sajnos ilyen könyvet eddig még senki sem Irt. Gomulka hangsúlyozta: nem látja a teljes igazságot az, aki csupán az önkényt és jogtalanságot, a hamis vádakat és az igazságtalan megtorlásokat, egyszóval: csak a rosszat látja, és nem veszi észre az akkori idők pozitívumait — a szocializmus alapjait építő emberek hősies és áldozatos erőfeszítéseit, a gazdasági életben, kultúrában és a tudománytan elért eredményeket. — Ha az irodalom, amely ezzel az időszakkal foglalkozik, nem a „leszámolás" irodalma lesz, hanem híven tükrözi az emberek, a nép valóságos élményeit, a kor hiteles valóságát, akkor az e témával foglalkozó művek kiadása bizonyára nem ütközik majd nehézségekbe. Feltétlenül kudarc vár azonban minden olyan próbálkozásra, amely a szocializmussal való irodalmi „leszámolás" szellemét akarja felidézni. Gomulka vitatkozott azokkal, akik úgy vélik, hogy a személyi kultusz korszaka visszavetette a lengyel irodalmat. Szerinte a lengyel irodalom abban az időben nagy lépést tett előre, számos, akkor keletkezett mű ma már a lengyel irodalom maradandó kincse, amelyeknek társadalmi mondanivalója jelentősen hozzájárul az új, szocialista emberi magatartás kialakításához. AZ IRODALOM NEM MENEKÜLHET EL A KOR NAGY KONFLIKTUSAI ELÖL Beszéde következő részében Wlady slaw Gomulka a többi között ezeket mondta: — A polgári kultúra letűnőfélben levő világa még sok mindent nyújt hat, de történelmi perspektívát többé nem tud adni. A burzsoá társadalom sok írója és művésze egy negatív vl lágkép hatása alatt, az apokalipszis nek, a világ pusztulásának látomásá ba feledkezve alkotja műveit. Azok akik kételkednek az emberi értelem hatalmában, akik nem hisznek azok ban a nagy lehetőségekben, melyeket a szocializmus nyit meg az ember előtt, mélységes pesszimizmusba süly lyednek és elkerülhetetlennek tartják a katasztrófát. Pedig világos, hogy semmi sincs eleve eldöntve, és a né pek sorsa elsősorban maguktól a né péktől függ. — Az Író még kevésbé menekülhet el ezek elől az alapvető .konfliktusok és döntések elől, mint más ember Ha menekülni szeretne, ha félrehúzódik, a konfliktusok maguk mennek el hozzá. Az eleven Irodalom nem dughatja feiét homokba korunk ideológiai problémái láttán, mert ezek a problémák ma minden egyes embert érintenek — mutatott rá a LEMP el só titkára, majd rátért a LEMP és a iengyel írók kapcsolatainak vizsgálatára: ^ — A LEMP kulturális politikáját a Központi Bizottság XIII. plénumának és a párt IV. kongresszusának határozatai jelölik ki. A párt azt ki vánja, és azt várja az íróktól, hogy segítsék a fejlődés, a szocialista építés problémáinak megoldásában. Min den jel arra mutat, hogy ez az Igény nem korlátozza az írók alkotói szabadságát. És mégis, az a helyzet, hogy a párt és egyes irodalmi körök között nem egészséges a kapcsolat, konfliktusok vannak, kölcsönös meg nem értés tapasztalható. A párt nem mond és nem mondhat le a maga álláspontjáról, a maga indítékairól. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy olyan írók, akik munkájukkal őszintén segíteni kívánják a pártot és a néphatalmat, ne vallhatnának a pár tétól eltérő nézeteket, ne láthatnák különbözőképpen a párt kulturális politikájának egyik vagy másik vonatkozását. A párt nézetei és a haladás a szocializmus alapján álló Írók nézetei között nem lehet antagonisztikus az ellentét, ezek a nézetek össze egyeztethetők. Kölcsönösen fel kell tárnunk és össze kell vetnünk nézeteinket. A párt éppúgy szívén viseli a művészet és kultúra fejlődését, mint a művészek. Mí ABRULJAJEVá (Qígj, 1960.) MARK DONSZKOJ NYILATKOZOTT Mark Donszkoj interjút adott a Cinema 1964 című folyóiratnak, melyben többek között kijelentette, hogy élete legnagyobb drámája az Alitet a hegyekbe megy című film. A film annak idején a magánbemutatókon nagy sikert aratott. Később Sztálinnak is levetítették, aki azt kívánta, hogy mindazt, ami a filmben Leninre vonatkozott, vágják ki. összesen 1217 métert dobtak ki a filmből, a többit át kellett dolgoznom — mondotta a szemző. — Ezt a filmet Lenin tiszteletére alkottam, az ő nemzetiségi politikáját mutattam be. Az átdolgozott filméi; később vetítették az országban, engenl azonban néhány esztendőre Kijevbe küldtek és eltiltottak a filmezéstől. Sztálin halála után visszatértem Moszkvába. A kulturális ügyi minisztériumban érdeklődtem a kivágott 1217 méternyi filmszalag után, de senki sem tudott felvilágosítást adni. Azt hiszem, hogy megsemmisítették a negatívot. Pedig ezt a filmemet tartom még ma is legjobb alkotásomnak. DALADIER NEM PIHEN Az 1938. szeptember 30-i müncheni tanácskozáson részt vevő négy politikus közül egy még él: Edouard Daladier, volt francia miniszterelnök. Az idén 80 esztendős volt miniszterelnök Avignon közelében emlékiratain dol* gozik. Az első kötet az év októberébei^ jelenik meg, s eddig ismeretlen érnf dekes anyagot és leveleket közíl a Csehszlovákiával szemben elkövetett , aljas árulásról. ÚJ SZÍNHÁZI EGYÜTTESEK Az Állami Színháztudósltó, amely több együttest ölel magába (Semafor, Paravan, Cerné divadlo, Reduta), új együttesek megalakítását tervezi. Az egyik a Maringotka lesz; ez vidéki kőrútjain főleg E. F. Burian repertoárját eleveníti majd fel. A másik új együttes a Paravan színház kebelében fog működni, mint ifjúsági kísérleti csoport, s különböző témájú kamaraművek előadásával foglalkozik majd. Ezen kívül novemberben lép fel először az újonnan alakult Balett stúdió Bartók Csodálatos mandarinjával és Bukovöan Hirosimájával. ÚJABB KÜLFÖLDI SIKER Sajtónk már hírt adott az olaszor* szági Prix Italia című genuai rádióés TV-bemutatón aratott sikereinkről, L. Askenazy Az ön számlájára című darabja nyerte el a drámai műsorok kategóriájában a második dijat, az olasz rádió és-televízió díját. A fesztiválon 38 rádió- és TV-társaság küldöttei vettek részt, akik valamennyien nagy elismerésben részesítették a hazánkból érkezett alkotásokat. FILMESEINK A SZAHARÁBAN Ä. F. šulc rendező, a Színművészeti Akadémia filmművészeti tanszékének docense és Svätopluk Malý operatőr néhány hónapra Tuniszba utazott, hogy tuniszi filmvállalatokkal kooprodukcióban forgassanak a sivatagban. A Szaharában, ahol jelenleg éppen 48 fokot mutat a hőmérő, három film készül: Dionízosz földje, A próféta fehér városa (Kejruán) éš Szigetek a sivatagban címmel. 1963 óta ez már a második csehszlovák-* tuniszi kooprodukciós akció, amely ről a tuniszi sajtó mint a szocialista országokkal való kapcsolatainak újabb láncszeméről ír. AZ EMBERISÉG UTOLSÓ NAPJAI K. Kraus neves bécsi kritikus Aa emberiség utolsó napjai című drámájának már az előszavában, rögtön az elején kijelenti, hogy darabját klzá« rólag egy marsbeli színháznak szánta. Semmiképpen sem akadályozta meg azonban, hogy művét — az első világháború haláltáncát — még életében színre vigyék. Sőt, azóta is több ízben megkísérelték a darabot színre alkalmazni. Most — nyilván az első világháború kitörésének 50. évfordulója alkalmából — tragédiája a Theater an der Wien színpadán végre máitó előadásban került a közönség elé. A valóban nagyvonalú és nagyméretű előadás számos dramaturg, rendező és képzőművész közös munkája. A színpadon nagyszámú, színészgárda és hatalmas statisztéria mozgott, a színfalak mögött pedig a felügyelők, filmemberek és hangtechnikai szakér* tők serege kísérte figyelemmel az elő» adást. A megrázó dráma színrehozatala megkívánta a mű radikális lerövidítését. A dramaturgia ezt a feladatot sikerrel oldotta meg, azonban nem birkózott meg azzal a követelménnyel, hogy a darabpt tartósan korszerűvé varésssüs, Ül SZÖ 10 * 196

4- október »>