Új Szó, 1964. október (17. évfolyam, 273-303.szám)

1964-10-17 / 289. szám, szombat

Nem közömbös számunkra ... A DOLGOZOK MŰVELTSÉGI színvonalának emelése ma már nem magánügy, hanem a társadalom érdeke, célja. A fejlett szocialista társadalom el nem képzelhető művelt, széles látókörű, alapos szakmai tudással és gyakorlati tapasztalattal rendelkező, öntudatos dolgozók nélkül. A tudomány, a technika és a termelés hétmérföldes léptekkel fejlődik, s az embernek lépést kell tartania ezzel az Irammal, különben a haladás kerékkötőjévé válik, s akaratlanul saját érdekeivel is szembekerül. Ezzel magyarázható, hogy állandóan növekszik azoknak a száma, akik munkájuk mellett végzik el a középiskolát, esetleg a főiskolát. Iskolarendszerünkben rendkívüli fontosságot tulajdonítunk a dolgozók iskoláinak, amelyek a rendes iskolák színvonalának megfelelő általános, vagy szakmai műveltséget adnak azoknak a dolgozóknak, akik különböző okokból kifolyólag nem szereztek középiskolai végzettséget. Az 1959/60-as tanévben nyíltak meg a dolgozók középiskoláinak első évfolyamai főleg a tanoncviszonyból kikerült szakmunkások részére, akik három év alatt veszik át az általános műveltséget nyújtó középiskola anyagát és érettségi vizsgát tesznek. A dolgozók szakközépiskoláján őt év a tanulmányi idő és ugyancsak érettségi vizsgával zárul. Mindkét iskolából — sikeres érettségi után — főiskolára lehet jelentkezni. A dolgozók középiskolája általában a középiskolák mellett működik, rendszerint közös Igazgatás alatt. Elegendő jelentkező esetében azonban közvetlenül az üzemben ls lehet létesíteni önálló Iskolát. Tavaly 85 ilyen üzemi iskola működött. Az 1963/64-es tanév végén csak az üzemi középiskolákban 180 dolgozó érettségizett le, sikerrel. A középiskolák mellett működő dolgozók iskoláinak előnye, hogy használhatják az iskola helyiségeit, tanszereit, szemléltető segédeszközeit stb. A dolgozók önálló középiskolája természetesen rendelkezik saját felszereléssel, ez azonban többnyire szerényebb, mint az általános középiskoláé. Bár ez alól is van •kivétel. Košicén például a dolgozók középiskolájának kiváló felszerelése van. Szlovákiában az 1963/64-es tanévben 1884 dolgozó látogatta a dolgozók középiskoláját. Közülük 1464 sikeresen le is érettségizett. így pl. a volt somorjai járásban 46, a galántaiban 55, az érsekújváriban 32, a komáromiban 141, a dunaszerdahelyiben 56, a košiceiben 50, a kékkőiben 30 dolgozó tette le az érettségi vizsgát. FIGYELEMRE MÉLTÖ ez a szám, különösen akkor, ha elgondoljuk, mennyi akaraterőt, kitartást és lemondást igényel a tanulás a dolgozóktól. A munka mellé a tanulás lép az első helyre minden más, család, szórakozás, barátok stb. háttérbe szorul, mert különben kétséges az eredmény. Sokan a jelentkezésnél azt gondolják, mi ez nekem, csak úgy balkézzel is elvégzem én az iskolát —, s azután az első nehézségeknél megtorpannak, s már az első félévben, vagy az első évben lemorzsolódnak. Sok esetben azoknak a rovására, akik őszintén és komolyan, az áldozatokat is vállalva tanulni akarnak. Nem ritka eset, hogy lebecsülő, lekicsinylő megjegyzéseket hallani a dolgozók középiskolájáról Dr. LADISLAV KRUPÁNAK, a-dolgozók középIskolái szlovákiai központi tanfelügyelőjének ezzel kapcsolatos véleményét így foglalhatjuk össze: — Tény, volt némi színvonalbeli különbség a rendes középiskolák és a dolgozók középiskolái között, ám az utóbbiak színvonala évről-évre javul. Míg kezdetben a tanítók elnézőbbek voltak felnőtt diákjaikkal szemben, mondván fáradtak, egész nap dolgoztak, gondjaik vannak stb. — ma már nem engednek az igényekből és épp olyan szigorúan megkövetelik a tananyag elsajátítását, mint a rendes iskolákban. VITATHATATLAN azonban, hogy nehezebb a helyzetük. Már csak azért is, mert az Iskolából régebben kikerült felnőttek már sokat felejtettek, ismereteik sok tekintetben hézagosak, sőt gyakran az alapfokú műveltséggel sem rendelkeznek. Nagy segítséget jelent mind a tanulók, mind a tanítók szempontjából, ha az üzem az iskolára jelentkező dolgozói részére előkészítő tanfolyamot szervez. Az egyéves tanfolyam keretében a dolgozók az alapfokú Iskola tananyagának legfontosabb részeit veszik át s ezáltal könnyebben megy nekik a tanulás a középiskolában is. Ám a gyakorlat azt mutatja, hogy az üzemek javasolják ugyan továbbtanulásra dolgozóikat, előkészítésükkel azonban vajmi keveset törődnek. Még a nagyobb üzemekben több gondot fordítanak erre. A bratislavai Dimitrov Üzemben, a sviti Chemosvitben és a Kelet-Szlovákiai Vasműben matematikai és szlovák nyelv-köröket szerveztek a dolgozók középiskoláinak hallgatói részére, de a kisebb üzemekben a tovább tanuló dolgozókról kevésbé gondoskodnak. Sőt van olyan üzem vagy munkahely, ahol még a törvényben előirt könnyítést sem adják meg. A Kelet-szlovákiai Gépgyárban például kimondottan mostohagyerekként kezelik a tovább tanuló dolgozókat, ha szorít a terv, még az iskolába sem engedik őket. Érthetetlen dolog ez, mintha az üzemnek nem lenne érdeke, hogy minél több képzett dolgozója legyen. Szűk látókörű politika az ilyen, bér való Igaz, még senki sem mutatta ki számokban, statisztikai adatokban, százalékokban és pénzösszegben, milyen hasznot jelent az üzemnek, ha dolgozói magasabb képzettséget nyerve nagyobb körültekintéssel, jobb munkaszervezéssel, magasabb kulturális színvonalon dolgoznak. Ám hogy nem közömbös a társadalom számára az általános kulturális színvonal emelésének ügye, már csak a kulturális forradalom szemszögéből sem, — ahhoz nem fér kétség. S hogy jóval többen vállalnák a tanulással járó áldozatokat, ha éreznék munkahelyükön az ösztönzést, a támogatást, a gondoskodást — az ls biztos. NÉZZÜK MEG KÖZELEBBRŐL a dolgozó'k ötéves szakközépiskolái hallgatóinak leforgácsolódási adatait. Elöljáróban azonban szögezzük le, hogy ezeknek az iskoláknak színvonala — főleg a szaktantárgyak szempontjából — bátran vetekszik a rendes szakközépiskolák színvonalával. Az 1963/64-es tanévben a dolgozók szakközépiskoláiban 2527 dolgozó érettségizett, közülük 534 kitüntetéssel, 0,16 százalék bukott.meg és 0,79 százalékot javítóvizsgára javasoltak. Az eredmény tehát jobb, mint az ipari középiskoláké. Aki tehát komolyan veszi a tanulást, az tanulmányait be is fejezi, sőt a legtöbb esetben jó eredménnyel. A felsőbb évfolyamokból ritkán maradnak ki a tanulók, s csak abban az esetben, ha az üzem, vagy a család áthidalhatatlan akadályt gördít útjukba. Annál többen maradnak ki az I. és II. évfolyamból. Az 1962/63-as tanév elején például 7963 dolgozó járt a dolgozók szakközépiskolájának I. évfolyamába. Az év végéig 2137 hagyta abba a tanulást, a vizsgáknál pedig 311 megbukott. A II. évfolyamból ugyanebben a tanévben 696-an, a III. évfolyamból 605-en, a negyedik évfolyamból 212-en, az ötödikből 57-en forgácsolódtak le. Elgondolkoztató adatok ezek. Megkérdeztük JÁN BALÄŽ elvtársat, az SZNT központi tanfelügyelőjét, miben látja ő a lemorzsolódás okát? — Kemény dió ez, bár röviden megválaszolható a kérdés. A dolgozók iskolájában annál jobbak az ered-, mények, minél nagyobb az üzem ré-' széről a gondoskodás. Tehát a kimaradások okát is a legtöbb esetben — persze itt is előfordulnak kivételek — az üzem, a vállalat gondoskodásának hiányában, érdektelenségében kell keresnünk. Az üzem ugyanis mér az iskolába jelentkezők ajánlásánál befolyásolhatja az eredményeket. Mégpedig azzal, hogy a jelentkezők és az üzem érdekeit jobban összehangolja, tehát előzetes megbeszélés alapján olyan szakiskolába javasolja a jelentkezőt, ann'yen szakemberre az üzemnek szüksége van, illetve a jövőben szüksége lesz. Az üzemekben persze még sántít ez a gyakorlat, s ez hiba. Egy további oka a lemorzsolódásnak — s ez ls a gondoskodás hiányának számlájára írható. Nem egy továbbtanulónak kedvét szegi az is, ha látja, hogy sikeresen leérettségizett munkatársa továbbra ls azt a munkát végzi, amit annak előtte, senki sem törődik azzal, hogy szakképzettsége, tudása révén felelősségteljesebb munkakört is el tudna látni. Helyes tervezéssel pedig ezt a kérdést is meg lehet oldani. Természetesen a legfontosabb, hogy a munkahelyen mind a vezetés, mind a tömegszervezetek szívügyüknek tekintsék a továbbtanuló dolgozók támogatását. Tegyék lehetővé számukra az Iskola rendszeres látogatását, ha kell munkabeosztásuk, vagy munkaidejük módosításával is. AZ ÜZEMEK ÉS VÁLLALATOK sokat segíthetnének a továbbtanuló dolgozókon például a tankönyvalap létesítésével is. Az iskolákban vannak tankönyvek, de bizony előfordul, hogy a dolgozók iskolái tanulóinak nem jut belőlük. Az üzemeknek pedig módjukban ál! tankönyveket vásárolni, amelyeket kölcsönözhetnek a tanulóknak, így a dolgozók ebben a kérdésben sem lennének magukra utalva. Nagy segítséget jelentené az is, ha a szükséges műszaki irodalmat ez üzemi könyvtárból kölcsönzhetnék ki. Száz szónak ls egy a vége, a felnőtt oktatás sikerei, eredményei sokban függnek az üzem, a vállalat ösztönzésétől, gondoskodásától. Sok múlik ezen, de túlzás lenne azt állítani, hogy minden ezen múlik. Mert az üzem, vagy a vállalat a legjobb akarattal sem kényszerítheti dolgozóit az iskolapadba, ha azok maguk nem érzik a kulturális felemelkedés igényét. Ha nem hajlandók vállalni a tanulással járó áldozatokat, még az anyagi előnyök vagy az esetleges előbbrejutás reményében sem. Ez főleg az érettebb korú dolgozókra vonatkozik, akik már régebben kikerültek az Iskolapadból és nehezen szánják rá magukat, hogy bármiben változtassanak megszokott életmódjukon. A fiatalokat könnyebb megnyerni, ám az érettebbek esetében is hatásos fegyvernek mutatkozik a meggyőző szó. A TÜRELMES MEGGYŐZÉS, a továbbtanuló dolgozókról való példás gondoskodás és az új képesítésüknek és képességeiknek megfelelő munkakör — együttesen arra készteti a dolgozókat, hogy érett fővel is neki lássanak a tanulásnak, belátva, hogy csak így állhatják meg helyüket a társadalomban. SKALINA KATALIN í Fraňo Gibala: Cigányfej. (Bronz, 1936) STEPHEN SPENDER': HALLOM AZ ESTE HANGJAIT i Hallom az este hangjait, de már Puha talpon közeleg a sötét; Bárány béget, sirály sikong, s a varjú: „Kár" — Hallom hullámok dörejét. Nyugtalan vagyok és a táj konok Nyugalma még agyamba tép; Város nevelt s e földi sikolyok Rágják életem kötelét. A nappal elterült: porlepte vad, Az éj-kopó foga belé vág, S én nyüszítek, míg Idegembe kap Mint hárfába, karma: sötét vád. Fordul a roppant gömb, a nagy kerék dalol Az álmos állatok ledőlnek: Bárány szerelme, sirály békéje — szám, ha szól: Ezek velem már nem törődnek. Képes Géža fordítása • Angol költs. MIKULÁŠ KOVÁČ: VÁRAKOZÁS 'Az, ami a lábad alatt van, az a zöld lágyság, az fű. Az, ami fölötted van, az a távolt kékség, az az égbolt. S amott középen, az a csöndes suttogás, az a halványkék és zöld szín végtelen párbeszéde. Az, ami ujjaid közt csillog, az a víz, s a kis hangya, mely száraz juharlevélen evez a tenger felé. S az, ami nincs a fűben és a vízben, ami egyáltalán nincs Jelen, az fehér vállú kedvesed, aki jánosbogarat hordott szemében. Szorítsd a füled a fához — meghallod hangját — rólad énekel, dobj kavicsot a vízbe — meglátod szemét, melyben aranygyűrűk ragyognak. Tépj egy marék füvet és várj sokáig, sokáig, meglátod sárga haját, mely úszik a szélben. De ha semmit sem látsz és semmit sem hallasz, s levél sem rezdül Emlékezetedben — akkor teljesen reménytelen a várakozás. A folyó elfut, mint a szerelem. Veres János fordítása 1864. október 17, • 0] SZÖ 9