Új Szó, 1964. október (17. évfolyam, 273-303.szám)

1964-10-17 / 289. szám, szombat

BBQQgStl d y a ma s Q OSOBU D D BJB Politikai őrségváltás Angliában k z angol Konzervatív Párt három ** egymást követő választási győ zelem (1951, 1955, 1959) után ezúttal vereséget szenvedett. A 30 millió vá­lasztó közül a többség a Munkáspártra szavazott A konzervatív kormány jó­létet ígért a népnek, mégis megbukott, mert elvesztette a választók bizalmát. A heves választási hadjárat vitái szerint a konzervatív kormány egyik legnagyobb bűne az, hogy nem tudta biztosítani az ország gazdasági fejlő­désének ütemét, uralkodása alatt Anglia a világranglistán az NSZK mögé került. Az angolok még nem felejtet­ték el a belpolitikai botrányokat, sőt a külpolitikai kudarcokat sem. • SZÍNRE LÉP AZ ÁRNYÉK-KORMÁNY Az ellenzéki politika platformjától a kormányrúdhoz kerülő árnyékkabi­netnek nem lesz könnyű dolga. A to­ryktól eléggé zilált gazdaságot vesz át. Ha a propramjukban beígért ház­bércsökkentésen, az acélipar államo­sításán, a faji megkülönböztetést tiltó intézkedéseken kívül az új kormány rendbe akarja hozni az államháztar­tást, a külkereskedelmet, fokozni akarja az ipari termelést és különféle szociális intézkedéseket akar tenni, úgy alapos változtatásokat lesz kény­telen eszközölni. E problémák rende­zése bonyolult, nehéz feladat, és Wil­son új kormányának valószínű számos népszerűtlen intézkedést kell majd foganatosítani. Ennek kapcsán egyes konzervatív „jósok" még arra is szá­mítanak, hogy megismétlődik a Mun­káspárt 1950-es kudarca, amikor nem tudott megbirkózni a konzervatívoktól örökölt csődtömeggel, még egy évet sem bírt ki, és ki kellett írni az új vá­lasztásokat. Feltétlenül csökkenti a Munkáspárt akcióképességét a választásokon szer­zett csekély többség. A konzervatívok minden bizonnyal szövetségeseket ke­resnek majd a Munkáspárttal szemben, hogy megnehezítsék reformtörekvé­seit. Igaz, hogy jelenleg egészen más a helyzet, mint volt 1950-ben és a Mun­káspárt eléggé felkészült a hatalom átvételére. Túlságosan sokat nem ígért a választóknak, s ezért egyes lapok Ironikusan meg is jegyezték program­járól, -hogy alig különbözik a konzer­vatívokétól. Ebben sok az igazság, a a választók bizalma azonban kötelezi a hatalomra kerti jő Munkáspártot, és az új kormánynak pontosabban kell körvonalaznia politikai célkitűzéseit. Itt a nagy alkalom, a Munkáspárt Angliát új útra vezetheti, elindíthatja egy haladó, demokratikus, angol tár­sadalom kialakulásához. A mostani győzelem egy kicsit magán viseli ko runk jegyét is, amikor a szociális cél­kitűzések nélkül már nem lehet meg­nyerni a tömegek bizalmát még egy olyan „konzervatív" országban sem, mint Anglia. • MEGBUKOTT A FÜGGETLEN ATOMERÖ? Azt mondják, hogy az angol válasz­tásokat sohasem a külpolitikai prog­ram dönti el. Lehetséges, hogy az an­golokat jobban érdekli az, ami a ha­tárukon belül történik, mint a nagy­világ eseményei, de ma már ezt na­gyon nehéz különválasztani. Ezt bi­zonyítja az a tény ls, hogy Home mi­niszterelnök makacs ragaszkodása a „független atomerőhöz" hozzájárult a konzervatívok vereségéhez. Igaz, hogy a Munkáspárt is hűséget esküdött a NATO-nak, azonban Wilson azt is ki­jelentette: „Munkáspárti miniszterel­nök soha, semmi körülmények között nem jog hozzájárulni ahhoz, hogy a németek rátegyék ujjukat a nukleáris j egy verek ravaszára." Márpedig ez újabb bonyodalmakhoz vezet az Észak-atlanti Tömbben és elmélyíti az ellentéteket, mivel Washington rendületlenül sürgeti a „sokoldalú atomütőerő" mielőbbi létrehozását. Ez pedig nem más mint az atomfegy­verek átjátszása Bonn-nak. • KÉRDŐJELEK Számos kényes külpolitikai prob­léma megoldása vár az új kormányra. A legbonyolultabbak közé tartozik a Dél-Arábiában és Malaysiában folyta­tott gyarmati háború kérdése. Meg kell oldani azonban a függőben levő dél-rhodesiai fehér fajgyűlölő­kormány függetlenségi követeléseit és az elmérgesedett brit-guayanai hely­zetet is. Nagy kérdőjel Anglia szere­pe a Brit Nemzetközösségben, és a tagállamokhoz való viszonya. A mun­káspárti kormánynak új irányelvek szerint kell kialakítani kapcsolatait a függetlenné vált afrikai és ázsiai országokkal. Ezenkívül természetesen a Kelet­Nyugat közötti viszony, a leszerelés 1 kérdése is ott tornyosul Wilson új kormánya előtt. Tudjuk, hogy az angol munkáspárt a múltban gyakran megalkudott az uralkodó osztályokkal és nem szol­gálta következetesen a munkásosztály érdekeit. Nincsenek illúzióink és tud juk, hogy a hatalomra kerülő mun­káspárti kormány sem a munkásosz­tály forradalmi pártja. A jelenlegi kö­rülmények között azonban haladóbb és demokratikusabb elveket hirdet, mint a konzervatívok. Azokban a vá­lasztókerületekben, ahol az Angol Kommunista Párt- nem állított jelölte­ket, a kommunisták a Munkáspártra szavaztak. A kommunista párt tovább is azért fog harcolni, hogy az új kor­mány ne kerüljön a monopóliumok befolyása alá és következetesebben képviselje a dolgozók érdekeit, hogy a kommunisták választási program­jában kitűzött demokratikus változá­sok valóra váljanak. A babonás 13-as szám a konzerva­tív kormány bukását jelentette ural­kodásának tizenharmadik évében. Akik a fogadóirodákban a Munkáspárt győzelmére tettek lAngliában akár a lóversenyekre, a választási győzelemre is lehet fogadásokat kötni], ezúttal nyertek. Az elkövetkező hónapok dön­tik majd el, hogy azok a választók is nyertek-e valamit, akik bizalmuk­kal megajándékozták a Munkáspártot. SZŰCS BÉLA Észak-Rhodesia új alkotmánya London (CTK) — Erzsébet angol királynő törvényt írt alá Észak-Rho­desia új alkotmányáról. Észak-Rho­desia függetlenségét október 24-én kiáltják ki, s az új ország neve Zam­bia .lesz. Az új alkotmány nem old meg valamennyi vitás kérdést, tgy elsősorban Észak-Rhodesia ásvány­kincsei kihasználásának problémáját. A múlt század végén kötött szerző­dés értelmében az „Angol—Dél-afrikai Társaság" kezében vannak a gazdag zambiai bányák. Az új zambiai kormány a függet­lenség kikiáltása után azonnal nép­szavazást akar rendezni erről a prob­lémáról. A nép beleegyezése esetén hatálytalanítja a kizsákmányoló szer­ződést. — Az igazság, Szúnyog úr. az igazság már régen kihalt ezen a világon. — Özvegy Kalmárné nagyot sóhajtott é. olyan heves mozdulattal ült arrább a padon, hogy szegény öreg Szúnyogot a pad másik vé­gén majd felvetette. Az apó megijedt, valami ért­hetetlent dörmögött, aztán ismét a botjára támaszko­dott, hegyes állát a keze­fejére fektette és tovább figyelte a darazsat. A feketesárga ragadozó fá­radhatatlanul támadta az egyik virágot a másik után és szenvedélyesen, kímé­letlenül kiszívta mézüket. Kalmárné összekulcsolta kövér karjait ruhája teli kivágása felett, mély lé­legzetet vett, majd elkese­redett hangon folytatta: — Azt mondták, hogy szocialista együttélés. Ké­rem, én nem vagyok ezek otlen az újdonságok ellen, de hol az az iqazi szabad­ság? Hol? Azt mondják, hogy haladó erkölcs. Ké­rem, nekem itt van ... itt a szívemben és nem beszé­lek róla, pedig olyan tisz­ta, akár a színarany, Szú­nyog úr. Csakhogy én ezt tettekkel bizonyítom. Ahol szükséget látó emberrel találkozom, ott önzetlenül segítek, én már csak olyan vagyok, hogy az utolsót is odaadom ... A darázs odább repült és belebújt egy harangvirág kék kelyhébe. Az apó el­mosolyodott, és varta, mi­kor búvik kt Ismét belőle. — Mondom annak a tej­csarnoki elárúsítónőnek: Nincs szüksége a gyerekel számára kordbársony nad­rágra? Tartós, csinos, olya­nok lesznek benne a fiúcs­kák, mint a hajasbabák ... és olcsói Adott egy kis elő­leget, én meg egészen be­leizzadtam, annyit szalad­gáltam egyik üzletből a másikba. Végre egy hét múlva sikerült egy nadrá­got szereznem a város túl­só végén. Örömömben szin­te repülök a tejcsarnokba, s odaadom neki azt az át­kozott nadrágot. ... Vala­hogy éppen kifogytam az apróból, hát azt mondom: Évácska, micsoda szép kö­tött ruhát láttam! Kész JOSEF POHL: nak is. En már olyan va­gyok, hogy szinte szétté­pem magam másokért. Ö meg azt mondja, hogy far­mernadrágot szeretne.., Mondom, micsoda nagysze­rű ötlet, a gyerek olyan lesz benne, akár a hajas­baba, és már rohanok is. Bizony, Szúnyog úr, négy napot veszítettem, meg há­romjcilót a súlyomból, míg Kalmárné becsületébe gőzöltök gyönyörűség! Hogy az ma­gának milyen jól állna! Olyan lenne abban a ruhá­ban, mintha a divatlapból lépett volna ki! Adott egy kis előleget, meg se mon­dom, mennyit, én meg ha­nyatt-homlok rohanok a ruháért. Az ördög vitte volna el, éppen akkor ad­ták el. Így hát megígértem neki, hogy a következő hé­ten megszerzem. Ö szegény­ke, oda van kötve ahhoz az üzlethez, nincs ideje a gyerekei számára se. Min­dig sajnálom az Ilyeneket. Így hát aztán felajánlot­tam, hogy elmegyek he­lyette fizetni az óvodába azért a két kölyökért. Re­pülök az óvodába, dehát ott azt mondták, hogy csak bizonyos napokon lehet fi­zetni, vagy talán nem is voltak ott, már nem em­lékszem. Dehát hogy ts emlékezném -á? A darázs előbújt a ha­rangvirágból, átszállt egy margarétára és úgy bele­kapaszkodott a sárga szir­mokba, hogy az egész vi­rág ingani kezdett,.. — Mondom az önkiszol­gáló boltban annak a fe­kete pénztárosnőnek: — Látta a tejesasszony fiacs­kájának a kordbársony nadrágját?, Szerzek magá­az után az átkozott nadrág után szaladgáltam. Közben kölcsönadtam egy-két ko­ronát az öreg Gálnénak a gázszámlára, így aztán va­lahogy nem lett meg sem a nadrág, sem az a pénz, mármint a nadrág ára. Az­tán csak látta volna mi­lyen hálátlanok voltak, igaz, azt el is feledtem mondani, hogy ugyanakkor egy könnyű tavaszi kabá­tot is kerestem egy asz­szonykának a Hosszú utcá­ból, meg fatalpú cipőt. Tudja, olyat, ami úgy ko­pog. Aztán szenet is haj­szoltam egy úrnak az au­tóbuszoktól. Így aztán nem csoda, hogy az ember ösz­szekeveri a dolgokat. Ne­kem nincs könyvelőt kép­zettségem, Szúnyog úr, so­se tudtam méjleget von­ni. Es azt igazán senki se kívánhatja tőlem, hogy pontosan tudjam, kt mit adott nekem. Hisz én kép­telen vagyok bárkitől bár­mit ts megtagadni, ha egy­szer felajánlom, hogy be­szerzek valamit... Pedig volt mit beszerezni... alig győztem. Annak a család nak a trafik mellett varró­gépet kellett keresnem, a borbélynak a sarkon túl olasz esőköpenyt, a gyü­mölcskereskedés vezetőjé­nek holmi olcsó divaték­szert, annak a mérnöknek meg, oki úgy köhög, szódás­üveget. Hát kinek van olyan feje, hogy mindebből sem­mi el ne feledjen? A darázs dühödten neki­rontott egy lilás lóherének, betolakodott a gyenge szir­mok közé, és Szúnyog apó mélyen előrehajolt, hogy lássa a darazsat a magas fűben. — Mondom: Tisztelt bí­róság! Igaz ts, elfeledtem megmondani, hogy azok a hálátlanok feljelentettek. Szóval mondom: Tisztelt bíróság miért akarnak megbüntetni? A jószívű­ségemért? Azért, mert se­gítettem, akinek csak tud­tam? Ök meg, Szúnyog úr, egyszeresük a fejemre ol­vassák, hogy az egész va­lami kétezer koronát tesz ki... Hát mondja meg maga, mi vagyok én, vala­mi könyvelőnő, hogy min­den fillért megjegyezzek... kinek mennyit kell vissza­adnom? Kalmárné úgy felizgatta magát, hogy szinte elakadt a lélegzete, és most egy pillanatig levegő után kap­kodott. Szúnyog apó halkan sut­togta: — Akárcsak ez a darázs ... akárcsak a darázs, — és beesett arcán mosoly su­hant át. Kalmárné hirtelen moz­dult egyet és felkiáltott: — Nyolc hónapra ítéltek feltételesen ... Es ezt neve­zik ők Igazságnak ... Az apóhoz fordult, e?­borult arcára azon nyom­ban széles mosoly derült, és megváltozott, finom hangon trillázta: — Nem akar, Szúnyog úr, farmernadrágot? iga­zán szép nadrág, olyan len­ne benne, akár d hajasba­ba tl i (S. t. fordítása] HARRY SICHROV5KY IRÁNI JEGYZETEI A ( sombe história, avagy HIÁBA JÖN BE AZ ABLAKON AZ, AKIT AJTÓN KIDOBTAK A konferencia kezdetén és anél­" kül, hogy hatottak volna rá, ját­szódtak le a drámai ' események Csőmbe kongói miniszterelnökkel. Mint ismeretes, Csombet a konferen­cia előtt született döntés alapján „ki­szánkázták" a csúcsértekezletről. Tito, Nasszer és Bandaranaike asszony en­nek értelmében táviratban is figyel­meztette őt, ne jöjjön az értekezletre. Ám Csőmbe „áttörést" kísérelt meg. A konferenciát megelőző éjszakán a nyugati nagy sajtóügynökségek és újságok tudósítói szállodáik bárpultjá­nál szórakoztak. Az elfogyasztott whisky megtette a magáét, s így haj­nali háromkor már nem voltak olyan állapotban, hogy meghallhatták vol­na a Sabena légiforgalmi társaság Kairó felett keringő Boeing' 707 gépé­nek zúgását Pedig „Ö" ült benne! Miután a repülőgép nem kapott en­gedélyt a leszállásra, irányt változta­tott és Athénben szállt le. Ott Csőm­be hangzatosan kijelentette, hogy At­hénben szándékozik maradni, és nem kísérli meg a visszatérést Kairóba. Ám elvéhez hűen éppen az ellenkező­jét tette. A brüsszeli rádió f! I ked­den kora reggel jelentette, hogy egy etiópiai magánrepülőgép háromkor reggel felszállt Athénben és Kairó felé vette útját. Amikor a gép a kairói katonai re­pülőtér fölé ért, egy telefonhívás za­varta ki ágyából Ali Szabrl minisz­terelnököt. Szád al Din el Sherif vezérőrnagy, az elnök szárnysegédje azonnal a repülőtérre sietett, hogy ellenőrizze a helyzetet. A gép leszállt, s három belga titkárnő, 15 kongót és 15 külföldi tudósító kíséretében Csőm­be lépett ki belőle. Tizenegy személyt tüstént két napra vesztegzár alá he­lyeztek, mivel nem igazolták a sár­galáz elleni kötelező oltásukat. Ez­után már egymást érték az esemé-. nyek. Csombet őrizettel Heliopolisz külvá­rosba szállították és a Kaszr el Ora­bahban /arabok palotája), Mohammed Abdul Moneim emír egykori vendég­házában szállásolták el. Hétkor reggel Csőmbe nagykövete útján megkérdez­tette, vajon nem vehetne-e részt a konferencián, ha már amúgyis itt van. Nyolckor megérkezett Moham­med Fayek, az elnöki kabinetiroda igazgatója és értesítette Csombet, hogy részvétele az értekezleten nem kívánatos. Délben az afrikai orszá­gok államfői újabb gyűlést tartottak és kitartottak előbbi álláspontjuk mel­lett. Szerintük Csőmbe nem teljesítet­te az Afrikai Egység Szervezete kon­ferenciájának határozatát, hogy Ke­nyatta segítségével keresse a kongót kérdés békés megoldásának útját. Az államfők e határozatát fél öt kör délután Diallo Telli, az Afrikai Egy­ség Szervezetének titkára és Fauek közölte Csómbeval. Erre Csőmbe ki­jelentette, hogy másnap elutazik. Mé­lyen sértve érzi magát — mondta —, mert miniszterelnök létére, úgy bán­nak vele, akárcsak egy fogodyal. A délutáni órákban az EAK leopold­vill-ei nagykövetsége táviratban jelen­tette kormányának, hogy az EAK és Algéria nagykövetségét katonai és rendőrkordonnal zárták körül. Senki sem hagyhatja el és nem is mehet be az épületbe. Az ott tartózkodóknak Isok köztük az asszony és a gyer­mek/ kevés az élelmiszere s nincs semmi tartalék. Hasonló hírt kapott rádiótávírón Ben Bella elnök is, Al­géria leopoldville-i nagykövetségéről. Későn este Fayek, az elnöki kabinet­iroda igazgatója kereste jel Csombét és megmutatta neki a távirat francia fordítását. Csőmbe Fayeket selyem háziköntösben fogadta, három titkár­nője pedig tisztes távolságban vára­kozott. Fayek megmagyarázta, hogy a legutóbbi fejlemények alapján Csőm­be jelenléte Kairóban már nem a kon­ferenciára, hanem csak Csombera és az EAK kormányára tartozik. Közölte vele az EAK kormányának követelé­sét: Szüntessék meg az EAK nagykö­vetségének blokádját és lehetővé kell teni az ott tartózkodók Brazzaville-be távozását. Ugyanez vonatkozik az al­gériai nagykövetségre is. Amíg Csőm­be nem ad erre utasítást Leopoldville­nek és amíg ezeket az intézkedé­seket ott végre nem hajtják, addig nem hagyhatja el heliopoloszi szállá­sát. Csombet váratlanul érte ez a döntés, kísérete is fejvesztetten ta­nácskozott. A palotában ettől kezdve készenlétben állt egy futár, hogy azonnal továbbíthassa az utasításokat a blokád megszüntetésére. Ám Csőm­be nem egyhamar vette igénybe, „te­kintélyét" féltette. Ám végül mégis beadta derekát. A csúcsértekezlet, valamint az EAK határozott állásfoglalása /mely az im­perializmusra mért érzékeny csapás volt), pozitívan befolyásolta a konfe­rencia tanácskozásait. A kairói kudarc után Csőmbe fordí­tott a köpenyegén, hívei munkaszü­netet rendeltek el Leopolville-ben, hogy minél többen fogadhassák a hazaérkező miniszterelnököt. A repü­lőtéren emberei ,,'szimpátiatüntetést" rendeztek és útszéli hangon szidal­mazták az EAK-t, Algériát és a többi országot. Csőmbe most bejelentette, hogy felülvizsgálja az Afrikai Egység Szervezetével és számos afrikai or­szággal kapcsolatos politikáját. ' A kairói kiruccanás rosszul sült el. Az imperialisták veszedelmes ügynö­kének nem sikerült kitörni az - elszi­getelődésből. Gjsághír: „A Német Szövetségi Köztársaságban a volt láci tisztek durván bánnak a katonákkal." O _N P )U Q. Ö v: Ml FEKÜDTE MEG A GYOMRÁT? ŰJ SZŐ 4 * 1984. október 17,

Next

/
Thumbnails
Contents