Új Szó, 1964. október (17. évfolyam, 273-303.szám)

1964-10-17 / 289. szám, szombat

Világ'proletárjai, egyesüljetek! UJSZO SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁG ANAK NAPILAP JA BRATISLAVA 1964. OKTÓBER 17. Szombat XVII. ÉVFOLYAM 289. szám Ára 50 fillér LI. Brezsnyev a Szovjetunió Kommunista Pártja KB első titkára A. N. Koszigin a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke Moszkva (ČTK) — Mint imár tegnapi számunk második kiadásában jelentettük, Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtársat előrehaladott életkorára és egészségi állapotára való tekintettel, saját kérésére felmentették az SZKP KB első titkári és miniszterelnöki tiszte alól. Az SZKP Központi Bizottságának első titkárává Leonyid Iljics Brezsnyev elvtársat választották, a Szovjetunió Miniszteretnácsának elnökévé pedig Alekszej Nyikolajevics Koszigin elvtársat nevezte ki a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa. LEONYID ILJICS BREZSNYEV Leonyid Iljics Brezsnyev, mérnök. Több mint negyedszázada állami és párttisztségeket tölt be. 1906-ban az ukrajnai Kamenszkoje, a mai Dnyeprodzerzsinszk városában született. Kohászcsaládból származik. Már 15 éves korában munkába lépett. 1927-ben elvégezte a kurszki földmérési és talajjavítási technikumot. 1927 és 1930 között az Urálban földmérő munkán dolgozott. Járási földmérési osztályvezető, a járási tanács végrehajtó bizotttságának helyettes elnöke, majd az uráli területi földmérési igazgatóság helyettes vezetője lett. 1931 óta tagja a Szovjetunió Kommunista Pártjának. 1935-ben elvégezte a dnyeprodzerzsinszki kohászati főiskolát, majd a Űzerzsinszkij Kohászati Művek mérnöke lett. 1937 májusában a dnyeprodzerzsinszki városi tanács végrehajtó bizottságának helyettes elnökévé választják. 1938-ban a dnyepropetrovszki területi pártbizottság osztályvezetője, 1939-ben titkára lett. A Nagy Honvédő Háború éveiben a hadseregben végez fontos politikai munkát, először a déli front politikai osztályának helyettes főnöke, majd hadseregpolitikai osztályfőnök, később a 4 Ukrán Front politikai főcsoportjának főnöke. 1943-ban vezérőrnaggyá, később altábornaggyá nevezték ki. 1946-ban Ukrajna Kommunista Pártja zaporozsjei területi bizottságának első titkárává választják. 1947 novemberétől a dnyepropetrovszki területi pártbizottság első titkára. 1950-től Moldva Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára. — Az SZKP XIX. kongresszusán, 1952-ben, a központi bizottság tagjává, a központi bizottság plénumán pedig az elnökség póttagjává és a központi bizottság titkárává választják. 1953 márciusától a honvédelmi minisztérium politikai főcsoportfőnökének első helyettese. 1954 februárjában megválasztják Kazahsztán Kommunista Pártja Központi Bizottsága másodtitkárának, augusztusban pedig első titkárának. 1956-ban, az SZKP XX. kongresszusán a központi bizottság tagja, a központi bizottság plénumán pedig az elnökség póttagja és a központi bizottság titkára lett. 1957 júniusában a központi bizottság plénuma az elnökség tagjainak sorába választja. 1960 májusában a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöke lett. Brezsnyev jószolgálati küldöttséggel látogatást tett számos európai, ázsiai és afrikai országban. Az sZKP XXii. kongresszusán, 1961-ben az SZKP KB tagjáva és a központi bizottság plénumán a KB elnökségének tagjává válaszlották. 1963. júniusától a központi bizottság titkára Az idén nyáron központi bizottsági munkájára való tekintettel felmentették a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökének tiszte alól. Az SZKP KB' 1964. október 14-1 plénumán Leonyid Brezsnyevet az SZKP KB első titkárává választották. Brezsnyev több szovjet és külföldi érdemrend tulajdonosa. 1961-ben a Szocialista Munka Hőse címmel tüntették ki. ALEKSZEJ NYIKOLAJEVICS KOSZIGIN Alekszej Nyikolajevics Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke a szovjet állam és a kommunista párt egyik legrégibb vezetője. A legutóbbi négy évben a minisztertanács első elnökhelyettese volt. Tagja az SZKP Központi Bizottsága Elnökségének, annak a kollektív pártszervnek, amely a központi bizottság plénumai között az operatív irányítást végzi.Koszigin életének első 35 éve Leningrádhoz fűződik. Itt született esztergályos családban. Tizenöt éves korában önkéntesnek állt be a vörös hadseregbe. Hároméves katonai szolgálat után 1924-ben szövetkezeti iskolát végzett Főiskolai végzettséget 12 év múltán a leningrádi Textilipari Intézetben szerzett. A főiskola elvégzése után három év múlva 35 éves korában a Szovjetunió textilipari népbiztosaként a szovjet kormány tagja lett. Alekszej Koszigin akkor már gazdag gyakorlati tapasztalatokkal rendelkezett. Két év múlva magasabb tisztséggel bízták meg: a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese lett, s tisztét 1953 márciusáig töltötte be. Ezekben az években a könnyű- és élelmiszeripar fejlődését irányította és a felső tervezési szervek éién állott. 1960-ban a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese lett. Koszigin tevékenységében nagy figyelmet szentelt a nemzetközi gazdasági kapcsolatoknak. Kremli dolgozószobájában gyakran fogadta idegen országok hivatalos személyiségeit, kereskedelmi köreinek vezetőit, kereskedelmi és gazdasági vezetőit. Hivatalos látogatást tett több európai és ázsiai országban. Alekszej Koszigin nagyon népszerű a szovjet Ipar dolgozói körében. Jól ismeri az országot; a Távol-Kelettől a Balti-tenger partjáig sorra látogatta az iparvidékeket. Részletesen ismer sok konkrét közgazdasági és műszaki problémát, tisztában van a technológiai folyamatok részleteivel is. Gyakran látogat üzemekbe, elbeszélget a szakemberekkel és így gyarapítja ismereteit. Munkatársai kiemelik Koszigin rendkívüli munkabírását és kitartását. Üzemlátogatásai során a kíséretében levő személyek túl fárasztónak tartják a szünet nélkül sokszor 6—7 órát tartó munkaprogramot. Lehetséges, hogy a 60 éves Koszigin munkabírását a sportnak köszönheti, melyet előszeretettel űz. Nyáron röplabdázik, télen sízik és korcsolyázik. Vasárnap most is órákat tölt a korcsolyapályán, éppen úgy, mint évekkel ezelőtt. Ismeri a színházi évad minden újdonságát és figyelemmel kíséri a mai irodalmat. Az idén februárban Alekszej Koszigint a Szocialista Munka Hőse címmel tüntették ki. Dorticos ebédet adott Moszkvában Moszkva (ČTK) — A Moszkvában Időző Osvaldo Dorticos kubai elnök ebédet adott, melyen szovjet részről Gennagyij Voronov, Andrej Kirilenko, Alekszej Koszigln, Anasztasz Mikojan, Nyikolaj Podgornij, Dmitrij Poljanszkij, Nyikolaj Svernyik, Jurij Andropov, Pjotr Gyemicsov, Leonyid iljicsov, Vaszilij Poljakov, Borisz Ponomarjov, Alekszandr Rudakov, Alekszandr Selepin, Dmitrij Usztyinov, Pjotr Lomako, Konsztiantyin Rudnyev és más szovjet államférfiak vettek részt. Jelen volt még Carlos Olivares Sanchez, a Kubai Köztársaság szovjetunióbeli nagykövete, a kubai Nagykövetség dolgozói, Dorticos kíséretének tagjai. üj gyár épül Smolenicén Smolenicén a napokban kezdték meg a Stavoindustria dolgozói hazánk egyik legnagyobb és legkorszerűbb festék- és fénymáz gyárának építését. Az új üzem berendezését részben külföldről, részben pedig a Královo Pole-i Gépgyárból szállítják, (ČTKJ Bvkűség és emberség ötvözete M

r f ind az elvtárs, mind az elvtársiasság kifejezés értelmezése idők folytán bizonyos változásokon ment át. Kétségtelen, hogy az elvtárs megjelölés mást jelentett az 1840-es években, amikor Kossuth alkalmazta néhányszor — egyes nyelvkutatók szerint már az 1700-as években is fellelhető a szó —, mást értett alatta Jókai Mór, aki „elvbarát" -ként használta, más volt a szó értelme a szociáldemokrata mozgalomban és más a kommunista pártban. Mai szocialista társadalmunkban a kifejezés használata nagymértékben bővült — a kommunista párt tagjain kívül a szakszervezeti tagok • is elvtársaknak szólítják egyiriást a gyűléseken, ismeretlen embert i

s megszólítunk „elvtárs"-ként, a beosztott elvtársnak szólítja vezetőjét és viszont, katona' a parancsnokát, parancsnok a katonát, tanuló a tanítót... ' A felszabadulás után volt idő, amikor az elvtárs megszólítással együtt járt a tegeződés, amikor azon az alapon, hogy „mindnyájan szakszervezeti ' tagok vágyunk" vígan tegeződtünk az őiszhajú bácsival és a tizennyolc éves diáklánnydl egyaránt, lévén mindannyian egy üdülő beutaltjai. Ha valakinek netalán kételyei lettek volna aziránt, jogosan tegezi-e társát, legfeljebb megkérdezhette: „Elvtárs az elvtárs?" Az elvtárs fogalmának ilyen „nagyvonalú" kibővítése persze formális volt csupán, hiszen távolról sem beszélhettünk általánosan kialakult 'elvtársias viszonyról az emberek között, f Legalább zárójelben azért szolgáljon mentségünkre: ilyen formában is kifejezésre. juttattuk örömünket ajölött, hogy lehullottak a társadalmi korlátok, s egyenlőség volt végre a jelszó.) Az, hogy kibővült az elvtárs megjelölés használata — önmagában természetesen nem baj, sőt, ha elvtársias.viszonyt jelölünk ezzel, örvendetes jelenség. Félreértés ne essék — a kérdést nem azért vetjük fel, hogy kevesebbet használjuk az elvtárs kifejezést, hanem azért, mert hangsúlyozni szeretnénk: az emberek közötti új "szocialista viszony ne legyen csupán formális, ne merüljön ki csak a szóhasználatban, hanem váljék általános valósággá. Eltekinthetünk attól, hogy bővebben foglalkozzunk az elvtárs szó használatának külföldi irányzataival. Elég, ha megemlítjük, hogy a Szovjetunióban nyelvészek foglalkoznak vele, s a kifejezetten munkásmozgalmi „tovariscs" helyett valamiféle általánosan alkalmazható polgártárs-félét keresnek; Magyarországon úgy vélik, hogy az úr ma már úgysem jelenthet kizsákmányolót, ezért, ha nem kifejezetten munkásmozgalmi, vagy párton belüli vonatkozású a megszólítotthoz fűződő kapcsolat, nyugodtan urazzák, A munkatársak kartársnak szólítják egymást. Csehszlovákiában a magyar. ság úgy használja a elvtárs kifejezést, mint a szlovák anyanyelvűek a „súdruh"-ot, ami bizony nem mindig szerencsés, mert amit a szlovák nyelű „súdruh"-hal fejez ki, az a magyar nyelvben elvtársra, kartársra, bajtársra stb. oszlik. S mivel ismerjük az elvtárs szó súlyát, néha bizony nem látjuk jónak ezt az elvhűségből és emberségből egybekovácsolt kifejezést olyan emberre alkalmazni, akit legfeljebb kartársnak, vagy munkatársnak szólítanánk ... Mint mondottuk, a továbbiakban, inkább az emberek közti elvtársias kapcsolatok kialakításával foglalkozunk, hogy — hiszen a fejlődés oda irányul — minden kollektívában valóban elvtársias légkör uralkodjék, s ne okozzon gondot az elvtárs megszólítás, ne kelljen feltenni azt a bizonyos —i tréfából vett — „Elvtárs az elvtárs?" kérdést. A z elvtársiasság alatt — szlovákul és magyarul egyaránt — szociálista célkitűzéseinket helyeslő, azokat tevékenyen támogató emberek egymáshoz való viszonyát értjük. Ez az elveinkhez, célkitűzéseinkhez való viszony szabja meg az egymás közti viszonyt is. Például elméletileg elképzelhetetlen, hogy egy kollektíva tagjai egyidőben közös elveket valljanak a társadalom céljairól, helyeseljék azokat, és közben egymáshoz bizalmat« lanok legyenek, hiányozzék kapcsolatukból az emberiesség. Elméletileg, Gyakorlatilag azonban sajnos ez is lehetséges. Az egyik elvtárs egyszerűen „nem bírja" a másik természetét és viszont. „Nem jönnek ki egymással" -« mondjuk ilyenkor, és az ügyes vezető nem is oszt be egymás mellé ilyen embereket, ha az nem feltétlenül szükséges. Csakhogy ma sok minden „feltétlenül szükséges". A szükségletek oda ál* lítják az embert, ahol az a legfontosabb. Ezért az elvtársiasság, minden körülmények között megköveteli az emberséget, megértést és bizalmat az egy-; másközti kapcsolatokban. Az elvtársiasság ugyanis napjainkban, a szocialista társadalom sokoldalú fejlesztése idején, nemcsak a fennálló termelési viszonyok megkívánt velejárója, hanem a fejlődés egyik, nem is lebecsülendő hajtóereje. A feladatok nagyok, sokszor feszített munkát követelnekk S e feladatok teljesítésében nagy szerepet játszik a munkakedv, a kezdeményezés, a visszásságok megakadályozása, a munkahely hangulata. Ennek kedvező kialakítását döntő mértékben az emberek egymásközti kapcsolatai befolyásolják. S ha azt akarjuk, hogy a dolgok jól menjenek, a néha még csupán formálisan elvtársias kapcsolatokba jeltétlenül az emberséges magatartást, a dolgozók ügyes-bajos dolgai iránti érdeklődést, segíteniakarást kell bevinnünk. Ö

rvendetes jelenségnek vagyunk tanúi számos jó szocialista munkabrigádban, ahol igazán elvtársiasak az emberek egymásközti kapcsolatai, ahol megmondják egymás szemébe az igazat, de magatartásuk mélyen emberi, nem leplezik egymás hibáit, de készek mindenben segíteni egymásnak... Örvendetes, hogy a vezető és a beosztott viszonyában, már sok helyütt túljutottunk mindkét végleten, s nem találkozunk már oly gyakran az egyrészt familiáris, hibákat elkendőző, másrészt parancsolgató, kískirályoskodó magatartással. Az igazságtól nem félő, de az utasítások maradéktalan teljesítését megkövetelő, emberséges magatartású vezetőket találunk egyre több munkahelyen. Ahol ez még nincs így, ott meg kell érteniük — mai feladatainkat képtelenek vagyunk jól teljesíteni a valóban elvtársi egymásközti viszony kialakítása nélkül. A pártszervezetek gyakorlati nevelőmunkáját érintő kérdés ez. Ebben a nevelőmunkában azonban nehezen remélhetnénk sikert, ha nem tudatosítanánk minden nap minden órájában, hogy az elvtársiasság elvhűségből és emberségből ötvöződött. Az elvtársiasság ma már nem csupán „mozgalmi viszony", hanem mély emberi kapcsom lat, nem csupán egy cél elérésére szövetkezett emberek megjelölése, hanem erkölcsi norma, együttélési szabály. Ez az úf, amivel e kifejezés értelme sok évtizedes létezése után napjainkban gazdagodik. VILCSEK GÉZA A rimaszombati élelmiszeripari kombinát cukorgyárának építkezésén a Hradec Králové-i Győzelmes Február Üzem szerelői fejezték be az automatikus szűrőkészülékek szerelését. Képünkön a cukorgyér legnagyobb termelőcsarnoka látható, ahol a szerelők a gépeket szerelik. (ČTK — S. Petrái felvétel®*