Új Szó, 1964. szeptember (17. évfolyam, 243-272.szám)

1964-09-15 / 257. szám, kedd

A köztársaság nevében... — A járásbíróság tanácsa a há zasságot felbontja... — A kiskorú gyermekeket az anya gondjaira bízza ... A javakorabeli bíró monoton han­gon olvassa fel a döntést. Sokéves gyakorlata alatt ki tudja hányadszor ismétli ezt a szöveget, melyben csak a nevek és az adatok változnak eset­ről esetre, a lényeg azonban mindig megmarad. Azonosak a szereplők is: egy férfi és egy nő, akik rövidebb vagy hosszabb idővel ezelőtt összekö­tötték életüket, a kötelék azonban gyengének bizonyult. Az indoklás azonban mindig más, változik, akár az élet. A hajótörést szenvedett házasságok tragédiáját ma­ga az élet írja, a bíróság már csak összefoglalja a tényállást és levonja belőle a következtetést. A bíróság visszavonul, a tárgyalás befejeződött. Véget ért két fiatal egy évtizedes közös életútja. A bíróság elválasztotta őket annak ellenére, hogy a férj ezt ellenezte. A szakadék áthidalhatatlan. A két ember kilépett a járásbíróság nagy sárga épületének kapuján. Egyik jobbra, a másik balra ment. A férfi ki tudja merre vette útját, az asszony lassú léptekkel, gondolataiba mélyed­ve a vasútállomás felé indult, hogy a legközelebbi vonattal visszatérjen gyermekeihez. Az új életbe. Nem kell többé rettegnie sem neki, sem a gye­rekeknek attól az embertől, aki neki férje, a gyerekeknek pedig apja volt. Gondolatban még egyszer lepergeti a mai nap eseményeit. Szilárd meg­győződése, hogy helyesen cselekedett. Férje, illetve volt férje, nem tud megváltozni. Elég lehetősége volt rá. Jobb lesz ezután mindnyájuknak. Fel­szabadultnak érzi magát, bensejében azonban mégis valami fájdalom ha­sogat, hasonló ahhoz, amilyen közeli hozzátartozó elvesztésekor kínozza az embert. Szerették egymást, sok szép •napot átéltek együtt, mégis milyen balul alakult életük. Hiába, aki egy­szer a lejtőre kerül, nehéz megállnia, ha nincs elég ereje hozzá. Útközben a fiatalasszony, felidézi az elmúlt évek emlékeit. Hogyan veze­tett közös útjuk az anyakönyvvezető­től a válóperes tárgyalásig? H ázasságuk szokatlanul indult. A vidám lakodalmat követő reggelen az újdonsült férj cso­magolni kezdett, mintha hosszú útra készülne. Az asszony kíváncsi kérdé­sére először kitérően válaszolt, majd zavart íélénkséggel, az asszony bo­csánatáért könyörögve bevallotta, hogy három hónapi szabadságvesztési bün­tetését megy letölteni. A menyecskét villámcsapásként érte a váratlan for­dulat. Sírva futott a szobába, fuldok­ló zokogással borult az ágyra, amely még őrizte testük melegét. Férje utá­na ment, simogatta, babusgatta. Vi­gasztalta, hogy nem a világ az a pár hónap, amit tulajdonképpen semmisé­gért varrtak a nyakába. Ez a „sem­miség" egyébként élelmiszerjegy-ha­mlsítás, hivatalos jogkörrel való visz­szaélés volt. A kedveskedésre lassan lecsillapodott az asszonyka, és bár szemrehányást tett férjének, hogy el­titkolta büntetését, megbocsátása je­léül elkísérte párját a börtönkapuig. Hitt neki, hogy visszatérte után majd „galambok módjára" élnek. A szerelmes nő hiszékeny, mert hinni ís akar. Azt is elhitte a férfinek, hogy az esküvő után szakít az itallal. Le­génykorában ugyanis nem vetette meg az italt, és sokszor a kelleténél jobban a pohár fenekére nézett Ke­mény fogadalmat tett azonban, és a nő bízott az adott szó erejében. Az órákat, a perceket számolva várta férje hazatértét A vágyakozás érzése mellett sokszor a gúnyos meg­jegyzéseket is el kellett viselnie, mellyel a falubeliek illették Minden szenvedést feledtetett azonban a férje visszatértét követő időszak. Boldog családi életet éltek. A férj rendesen dolgozott, fizetését hazaadta, a kocs­mát kerülte, minden szabad idejét otthon töltötte. Az asszony úgy érezte, beteljesedett boldogsága. Férje nemsokára bevonult katoná­nak. Korosztályát késve sorozták be, ezért csak néhány hónapot szolgált A fiatalasszony többször meglátogatta őt. Feledhetetlenül szé|>ek voltak az együttlét órái. Számolgatták, hány nap is van még hátra a leszerelésig. Végre elérkezett. Kalászt érlelő, for­ró nyári napon jött meg a leszerelt katona. Egy közeli állami gazdaság­ban lépett munkába. A tehetséges fiatalember csakhamar felelős beosz­tásba került. Folytatódtak a házasélet meghitt, boldog napjai. Az asszony szép fiúgyermekkel ajándékozta meg íérjét. Az asszony életének legszebb időszaka volt ez. E leinte annak sem tulajdonított nagyobb fontosságot, hogy fér­je kezdett elmaradozni hazul­ról. Későn tért meg, és néha az egész éjszakát házon kívül töltötte. Távolié- kötelességét, és gyerekei neveléséről tét különféle indokkal, sok munkával, is gondoskodjék, gyűléssel, leltározással magyarázta. Férje büll etéséből négy hónapot Az asszony gyanutlanul hitt. Egy nap feltételesen elengedtek. Az asszony azonban kiderült hogy férjének sze- még mindi g , e mélte, főként a gyere­retoje van A férfi ruháit tette rend- ke k érdekében, hogy rendes kerékvá­be, miközben egy levél akadt a kezé- gásba kerülhe t félresiklott családi be. Hivatalos papírnak vélte, vissza életük akarta tenni, amikor enyhe parfőrn­illatot érzett. Gyanút fogott és elol­vasta. Kiderült minden. Rettenetes volt ez a csapás. Azonnal el akart válni, de férje addig kérlelte, addig bizonygatta: futó ismeretségről vol: szó csupán és nem történt köztiik semmi komolyabb, hogy letett szán­dékáról és megbocsátott férjének. Néhány nap múlva rendőrségi em­ber járt náluk, férjét kereste. Kide­rült, hogy a könnyelmű fiatalember, asszonyt, aki időközben megint rászokott az mindent, Csalódott. Harmadik nap férje ve­szekedést kezdett. Egyebek közi azt is kifogásolta, hogy felesége a távol­létében vásárolt televíziót az ő nevén jelentette be. A szóváltás durva tett­legességgé fajult, a feldühödött em­ber felpofozta feleségét. ttől kezdve pokollá vált a család élete. A férfi részegeskedett, garázdálkodott, ütötte-verte az a gyerekeket, tört-zúzott ami a keze ügyébe került. italra, hűtlenül kezelte a gondjaira Tönkretette a televíziót, a rádiót és bízott közvagyont, és huszonkétezer má s háztartási berendezést. Kőrülbs­koronát eltulajdonított. Letartóztatás, 'ül két héttel visszatérte Után ismét hosszú kivizsgálás következett, majd ittasan, vérben forgó szemmel állított bírósági tárgyalás és szigorú ítélet: haz a- Az asszony rettegve fogadta, a két esztendei szabadságvesztés. Két év hosszú idő. A fiatalasszony­nak munkát kellett keresnie. Megértő emberek segítségével megfelelő állást talált a közeli város egyik üzemében. Anyagi gondok nem gyötörték, de az elviselt csapások testileg-lelkileg meg­gyerekek iszonyodva néztek apjukra. A részeg ember ordítani kezdett, hűt­lenséggel vádolta az asszonyt, sérte­gette, majd nekirontott és kegyetlenül összeverte. Belelt a pohár: kiutasította férjét. Néhány na]) múlva sógornőjének viselték. Néhány hónap alatt éveket közbenjárására visszafogadta a férfit, öregedett, régi vidámsága teljesen aki esküdözölt, hogy megváltozik. Le­eltűnt. Kisfiában talált vigaszt, aki hetőséget nyújtott neki a családi élet családi életük napfényes időszakára felújítására. Ez a próba sem sikerült, emlékeztette. Férje továbbra is indokolatlanul fél­Kitartott férje mellett, akitől szá- tékenykedelt, részegeskedett, több iz­mos levelet kapott. A levelek könyör- ben késsel támadt a nőre és a gye­géssel és ígéretekkel voltak teli. rekekre, kiirtással fenyegette őket. S bár az asszony bizalma megrendült, Nem volt- más választás. Beadta a még mindig hitt abban, hogy mindent válópert a férfi kérlelése és egye­elölről kezdhetnek. Szeretik egymást, sek véleménye ellenére is. Mert akad­tak olyanok, akik az asszonyt hibáz­tatták, azt a régimódi véleményt han­goztatták, hogy a feleségnek jóban­rosszban ki kell tartania ura mellett. A nő arcára kesernyés kifejezés ült. Mennyit szenvedett, mennyit tűrt a családi élet fenntartása érdekében. Egyesek mégis benne keresik a hibát, őt tartják vétkesnek. Fülében vissz­hangzik a nőbizottság elnökének a bí­rósághoz Intézett véleménye: bár a férfi több esetben bűncselekményt követett el, a családi életben példa­mutatóan viselkedett... Felesége a hibás, hogy mértéktelenül iszik, és otthon garázda módon viselkedik, mert beadta a válópert..." — Milyen ez talán ad annyi erőt férjének, hogy le tudja küzdeni káros tulajdonsá­gait. N ehéz és kimondhatatlanul hosz­szú volt a távollét. Egyszer azonban ennek is vége szakadt. Egyik este kopogtak a lakás ajtaján. Nyílt az ajtó, és kissé bizonytalan­kodva, szégyenkező mosollyal az ar­cán belépett a férj. Fél évet elenged­tek büntetéséből. Felesége őszinte örömmel fogadta. A kis otthonba vissztért a boldog­ság. Teltek a hónapok, az évek. A kis­fiú cseperedett, nemsokára megérke­zett kistestvére, pár évre rá megjött a harmadik fiú is. Megszaporodott a család, megnövekedtek a gondok meg£onlolatlanul aj ko t véleményt né­Mind a ketten kerestek, a megelhetes ? , , ... ... „ . . anyagi lehetőségei biztosítva voltak. me lV lk em l> e r ~ sóhajtott fel az A férfit azonban egy idő múlva asszony. Csak a felszínt nézi, az il­megint hatalmába kerítette korábbi lendőségot, a szokást, az emberi érző­szenvedélye — az alkohol. Az italra seket pedig figyelmen kívül hagyja, podig sok .pénz kell. Az asszony hiába kért, könyörgött, hiába próbált meg mindent, férje egyre lejjebb csúszott a lejtőn. Durván bánt a családjával, részeges, goromba ember lett belőle. Napirenden volt a veszekedés, a per­patvar. A két ember között, a család­fő és a család között egyre nőtt a szakadék. I gaz, nagyon sokan mellette áll­tak. A bíróság is a legnagyobb megértéssel kezelte az ügyet, munkahelyén is pártját fogták, gyer­mekeinek tanítói a legjobb véleményt nyilvánították róla, a faluban is sok­ember azt tartja: férje már régen megérdemelte volna, hogy otthagyja a felesége. Aznap reggel, amikor a tárgyalásra utazott, egy szomszédfa­Egyik napon újból megismétlődött lubel i öregasszony ült mellette a vo­a régi jelenet. Férje kukoricát lopott natba n. Amikor megtudta uticélját, a a szövetkezetből. A visszaeső bűnösre néni me g,s rtöen bólogatott, és reked­szigorú büntetés várt: három és fél teS i ö re ges hangján azt mondta: „Bt­évi szabadságvesztés. zonV ) lelkem, ebben a mai világban A szerencsétlen asszony ismét ma- nagyon jó dolog, hogy az asszonynak gára maradt szégyenével és népes már nem kell mindent eltűrnie az családjával. Keményen kellett küz- urától." denie, hogy munkahelyén is ellássa GÄL LÁSZLÓ ASZFALTOZZAK A FOREVI UTAT, BRATISLAVA EGYIK LEGFORGALMA­SABB UTCÁJÁT (Erdösi felvétele) EGY TANÁCSKOZÁS MARGÓJÁRA , Becsüld a kenyeret termo földet A minap a Dunaszerdahelyi Járási kaversenyt ne csak „szervezzék", ha' Nemzeti Bizottság gyűlésre hívta ösz- nem rendszeresen értékeljék is. Ilyen sze a helyi nemzeti bizottságok elnö- vonatkozásban szintén hasznos műn­kéit és titkárait. Nincs szándékomban kát végezhetnek a helyi nemzeti bi­krónikát írni az értekezletről, ezért zottságok. csupán azokra a problémákra térek Számolni kell azzal is, hogy esetleg ki, amelyek fontosságuknál fogva túl- az időjárás sem lesz a legkedvezőbb, lépik a járás határait. A napirendi A gépet nem tudják kellőképpen ki­pontok között, két ilyen fontos kérdés használni. A termést azonban mégsem szerepelt: Az őszi munkák és a ter- hagyhatják a földeken. Tehát ml a mőtalaj megvédése, illetve további teendő? Mi volna? Az, hogy vala­bővítése. mennyi épkézláb embert mozgósítani Azt mondhatná valaki: miért kell kell. És ki vállalja ezt a munkát, ha erről a nemzeti bizottság vezetőinek nem a nemzeti bizottság, a képvise­tárgyalni. Hiszen az említett kérdések lők, akik élvezik a dolgozók bizalmát, inkább a szövetkezeteket és az álla- Igen fontos kérdés a termőtalaj pa­mi gazdaságokat érintik. Ez igaz! zarlásának megakadályozása, illetve Csupán azt nem szabad elfelejteni, az eddig kihasználatlanul heverő föl­hogy a helyi nemzeti bizottságok az dek termővé tétele. Ezen a téren államhatalom helyi szervei, és mint igazán sok függ a nemzeti bizottsá­ilyenek közvetlenül felelősek min- gok munkájától. A dunaszerdahelyi denért, ami a faluban történik, tehát járásban az utóbbi években ezen a azért is, hogy a szövetkezetek IDEJÉBEN ÉS GYORSAN elvégezzék az őszi munkákat. Fel le­hetne azonban így is tenni a kér­dést: hogyan segítsen a helyi nemze­ti bizottság, hiszen közvetlenül nem oldala. Az eredményeken túl több irányítja a szövetkezetet. Ez is Igaz! esetben lapasztalható, hogy egyesek Ennek a tanácskozásnak egyik legna- meggondolatlanul bánnak a földdel, gyobb érdeme, hogy erre a kérdésre is választ adott. IIOGY CSAK EGY PÉLDÁT A magas fokú gépesítés'a dunaszer- EMLÍTSÜNK, da helyi járásban lehetővé teszi, A jáľás területén küzel 200 homok­hogy a szántás, vetés, betakarítas tul- bányá t tartanak nyilván. Az utóbbi nyomó részét gépekkel végezzék el éveUben ne mhogy csökkent volna a (70 százalékát). Nem szabad azonban számuk j hanem rohamosan szaporo­elf elejteni, hogy a gépekkel emberek dott Akad olya n szövetkezet, állami dolgoznak és előre alaposan átgon- gaz ciaság, amelyiknek 8-10, sőt en­dolt, tervszerű munka nélkül aligha nél is tötlb bomo k. il]etve ka Vj Csbá­julnának messzire. Itt kezdődik tehát nyá]a v a„ j árási méretben a helyi nemzeti bizottságok szerepe. téren is számottevő eredmények szü­lettek. Három esztendő alatt közel 2000 hektárral gyarapították a szán­tóterületet. Előreláthatólag az idén is közel 400 hektárt tesznek termővé. Ez azonban csak az érem egyik Törődniük kell azzal, hogy a szövet­kezet vezetői, szakemberei jól meg­fontolt tervet készítsenek, és ennek alapján fogjanak munkához. Szem előtt kell tartaniuk azt is, hogy a terv NE CSUPÁN A FELSŐBB SZERVEKNEK KÉSZÜLJÖN, HOZZÁVETŐLEGES SZÁMÍTÁS SZERINT így 126 hektár termőföld tűnt el. Az utóbbi időben előfordult, hogy egyes szövetkezetek, állami gazdaságok a meglevő községi homok- és kavics­bányákon kívül „saját" bányákat akartak vagy nyitottak meg. Meglepő, AKI először jár moz­donycsarnokban, hirtelené­ben azt sem tudja, mit nézzen meg hamarább. Az indulásra váró mozdonyo­kat-e, vagy a szorgalma­san dolgozó olajosruliás javítókat: fehér köpeny nélküli „orvosokat". így voltam ezzel jóma­gam is, amikor a pelsőci mozdonycsarnokban jár­tam. A javítócsarnokban ismerkedtem meg — ahogy a műhelyleU mondják —a Lukács csoporttal, akik a mozdony hajtószerkezetét javítják. A kollektíva ar­ról nevezetes, hogy min­den munkát idejében elvé­gez. Nem ismernek aka­dályt, sem fáradságot. Ha a szükség megkívánja, a műszakot is megtoldják egy-két órával Egyébként május 14-től a szocialista munkabrigád megtisztelő cím viselői. Lukács András, a bri­gádvezető. már ' régebben dolgozik a mozdonycsar­nokbaa Meglett, komoly ember, a mozdonyok nagy ismerője. A brigádról így nyilatkozik: — A kollektívának hat állandó tagja van. Azért hangsúlyozom, hogy „ál landó", mert átmeneti Idő­re azokat is beosztják hoz­zánk, akik mozdonyveze­tőnek tanulnak. Ezek egy Ä MOZDONYOK ORVOM évig a műhelyben marad­nak. A brigád többi tagjait az 5 500 190 jelzésű mozdony javításánál találtuk meg. Nemcsak a kezük és a ru­háink volt olajos, hanem az arcuk is. Az emlílett mozdonyt reggel vették kezelésbe. Igyekezetük ar­ról tanúskodik, hogy sür­gős a munka. — Hacsak egy mód lesz rá, ma két órára végzünk a javítással, — mondja Si­kúr Zoli. miközben meg­törli verejtékes homlokát. — Ez aztán igen, — vá­laszolja kúrián a brigád­vezető, majd magyarázkod­ni kezd. — Ha Zolinak igaza lesz, ez annyit jelent, hogy délután már meg kezdhetik a mozdony fű­tését, este pedig már munkába is állhat. Ha a műszak végére nem javí­tanánk ki, ez egynapos ké­sést okozna. Nem ez az első eset, amikor a kollektíva igye­kezete napokkal rövidítet­te le a javítás időtartamát. Volt olyan eset is — s ez Zsoldos Lászlóval történ! meg — hogy szombat dél­re nem készült el a masi­hanem a szövetkezeti tagok is rész- hogy hasonló törekvéseket a helyi letesen megismerjék. Fontos az is, nemzeti bizottságok teljesen figyel­hogy a meghirdetett szocialista mun- men kívül hagytak ahelyett, hogy megakadályozták volna a termőföld •' 1 == indokolatlan pazarlását. A helyi nemzeti bizottságok is be­lálták, hogy elnéző magatartásukkal ártanak a közösség érdekeinek, s ezért olyan határozatot hoztak, amelyek értelmében na. A műszak végén a ja­vítórészleg vezetője felke­reste Zsoldos elvtársat. — Laci bácsi! Jó volna, ha holnap — igaz, vasár­nap lesz — bejönnének. Ta­lán elkészülnénk a javítás­sal. Az öreg szaki azonban másképp gondolkodott. — Hogy-hogy holnap? Ma estére készen lesaíKikl NÉHÁNY héttel ezelőtt a gombaszögi állomáson egy áthaladó mozdony be­leszaladt az ott veszteglő szerelvénybe. Mindkét gép megrongálódott. A közpon­ti javítóműhelyben, Kosi­cén javításukra csak hosz szabb idő múlva került volna sor A brigád tagjai vállalták, hogy terven fe­lül kijavítják a gépeket, mivel ma minden moz­donyra nagy szükség van. A hosszas veszteglés nép­gazdaságunknak is nagy kárt okozna. — Nem akarok dicse­kedni — mondja Zsoldos elvtárs. — Előfordult, hogy már a mosdótól tér­tünk vissza és reggelig dolgoztunk. De volt már úgy is, liogy egyfolytában 24 órát töltöttünk a mű­helyben. A műhely hátsó részéből az egyik javító Sikur Zo­lit szólítja. — Lehet önteni. — ??? — A csapágyakat is mi öntjük — magyarázza a brigádvezető. Zoli ennek a mestere. Kis szünetet tart, majd így folytatja: „Az SZNF 20. évforduló­jának tiszteletére vállal­tuk, hogy 300 kg nyers­anyagot megtakarítunk. A valóságban több mint 500 kilót sikerült megta­karítanunk. Régebben a megmunkálásnál keletke­zett hulladékot eldobtuk, ma ezt újból beolvasztjuk. A MUNKAKÜZÜSSÉG te­vékenységéről Škuci Jó­zsef, a mozdonyGsarnok vezetője is elismerően nyi­latkozik. „Lehet rájuk számítani" — így jellemzi a brigádot. Tőle tudtam meg azt is, — a brigád tagjai szerénységből el­hallgatták — hogy verse­nyeznek a „Felszabadulá­sunk 20. évfordulója" bri­gád címért. Szerény emberek. Szavak­helyett a tettek beszélnek munkájukról. így van ez rendjén. NÉMETH JÁNOS ORVOSOLJÁK A HIBÁKAT, és a jövőben a termőtalaj védelmét egyik legfontosabb feladatuknak te­kintik. Egyébként a július 12-i tör­vényerejű kormányrendelet értelmé­ben egy hektárig terjedő termőterü­let beépítésére vagy egyéb célokra való felhasználására csak a járási nemzeti bizottság adhat engedélyt. Egy hektártól öt hektárig a kerületi nemzeti bizottság engedélye szüksé­ges. Üt hektárnál nagyobb területről pedig csakis az illetékes miniszté­rium dönthet. Sz. I. „Útban a Mars felé" A z „Ólban a Mars leié" országos ver­senybe — amelyei a ĽS1SZ Központi Bi­zottsága karöltve a Smena, a Mladá fron­tu és a Veda a technika mládeže folyó­iratok szerkesztőségével hirdetett — Szlovákiában két hónap alatt már 69 if­jú újító jelentkezett. A verseny a közép-szlovákiai kerület­ben bonlakozik ki a legbiztatóbban, altul már 50 fiatal újító kapcsolódott be a mozgalomba. A Žiar nad Hronom-I SZNF tizemből 11 újítási javaslaíot küldtük be. Kihirdetlek az „Ifjú újítók évét", s a versenybe bekapcsolódtak az új techni­ka őrsei is. A detvai Coilpolianskéi Gép­gyárban 17 újítási javaslatot jelentetlek be. Ugyancsak újítási javaslatokkal vesz részt a versenyben a martini gépgyár CSISZ kollektívája. Kelten egyénileg je­lentkeztek. (CTK} Ül SZÖ 4 * 196 4. szeptember 12.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents