Új Szó, 1964. szeptember (17. évfolyam, 243-272.szám)

1964-09-12 / 254. szám, szombat

Esőfelhő robbant A Karib-tenger fölött két amerikai meteorolúgus-pilóta néhány tropikus esőfehőt akart „meglékelni" gépéről, amikor nem várt dolog történt. Amint megkezdték a kiszemelt gomolyag permetezését ezüstjodiddal, borzalmas robaj reszkettette meg a levegőt. A két tudós halálra rémült az ismeretlen jelenség láttán, amely hatalmas mennyiségű hőenergia felszabadulásával párosult. Az eddigi kísérleteknél ugyanis az esőfelhő víztartalma anélkül ürült ki, hogy robbant volna. Köztudomású, hogy sz esőfelhőket több országban már évtizedek óta sikeresen csapolják. Vékony csövecskéken eziistjodidot permeteznek az esőfelhőbe, amitől lecsapódik a pára, és az esőcseppek a földre hullanak. Tehát mesterséges eső előidézhető és meg is gátolható, ha nem kívánatos. Dr. Malkus és dr. Simpson ezt a jól bevált módszert alkalmazta a Karib-tenger térségében. Más repülőgépeken egyidejűleg felszállt társaikkal félmázsányl ezüstsót permeteztek az óriási esőfelhőre. Ezután következett be a robbanás, amelynek feszítőereje Los Angeles-i lapjelentések szerint a hirosimai atombomba hatását is túlszárnyalta. A felszabadult hőenergia először felfelé, majd vízszintes irányban terjedt. Amerikai szakkörökben úgy vélik, hogyha sikerült az esőfelhőt hőenergia leadására kényszeríteni, a forgószelek megakadályozása ís elérhető. Feltételezik ugyanis, hogy a forgószelek keletkezésének gócpontját éppen ezekben a hatalmas kiterjedésű felhőkben kell keresni. K. E. BRNO ESTI FÉNYBEN (E. Biccwi - ČTK - felvétele) SZÁZADUNK LEGZSENIÁLISABB FELDERÍTŐJE • AKI ÓRÁRA MEGJÓSOLTA A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ KITÖRÉSÉT • ÉLNEK AZ ELFELEDETT HŐSÖK ® Kl VOLT RICHÁRD SORGE? A

ki l&lta, nagyon szépnek tartja a tokiói Tama, vagy Tamobati temetőt. Pázsitjával, árnyas fasoraival méltó hajléka azoknak, akik örökre elköltöztek az életből. Az egyik gondozott sírhelyen fehér márvány sírkő tűnik a látogató szemébe. Nem tud elmenni mellette, mert a kétnyelvű felirat felkelti kíváncsiságát. RICHARD SORGE 1895—1944 — hirdetik a japán és latin betűk'. A szűkszavú felirat keveset árul el arKichard Sorge egyik utolsó fényképe röl, akinek a hamvait a sír rejti, talán többet sejtet a sírkő hátlapján olvasható írás: „Itt nyugszik egy hős, aki életét áldozta a háború ellen, a békéért vívott harcban ..." A sírt egy japán asszony, Hanako Isii gondozza. Helyi szokás szerint a kegyelet jeléül ő önti le vízzel a sírkövet és gyújt gyertyát. A kérdezősködőknek sok szépet mond: „Szerettem Richard Sorgét és most is szeretem" — mondja a régi jóbarát és fegyvertárs... A forradalmár unokája Richard Sorge nagyon ismert és mégis titokzatos személye sok embert fog.'aikoztat, nemcsak egyénisége miatt, hanem azért is, mert a személyi kultusz bénító hatásának megszűnése után feltárulhatnak a hétpecsétes lakat alatt tartott levéltárak és fény derülhet az igazságra. Richard Sorge német kommunista volt. 1895-ben született Bakuban. Apja egy német tulajdonban levő kőolajipari vállalat mérnöke. Richard Sorge húroméves korában családjával együtt visszakerült a császári Németországba. ... A Sorge név nem ismeretlen a nemzetközi munkásmozgalom történetében. Albert Sorge nagy szerepet játszott az 1848-as forradalomban, melynek bukása után a halálos ítélet elől Svájcba, majd az Egyesült Államokba emigrált. Innen is szoros kapcsolatban állott Marxszal és Engelsszel, s az I. Internacionálé vezetőivel. Részt .vett az I. Internacionálé hágai kongresszusán, amely a főtanács titkárává választotta. Albert Sorge nem volt más, mint Richard nagyapja. Fia, Adolf letért apja forradalmi útjáról, ő már a feltörő Amerika szellemét képviselte: vállalkozó, üzletember lett, s emialt apja sokszor panaszkodott Engelsnek írt leveleiben. Az unoka azonban nagyapja forradalmi szellemét örökölte. Nem született kommunistának, hanem azzá érlelődött az évszázad válságos évtizedeiben. Először végigharcolta a frontokat. 1916-ban súlyosan megsebesült, s a kórházban vett először kezébe tiltott marxista irodalmat. Leszerelése után tevékenyen részt vett a német munkásság megmozdulásaiban. „Talán a mi bűnünk, burzsoá urak, hogy négy éven át hajszoltak bennünket a lövészárkokban Flandriától Verdunig?" — írja a nagy összeomlás idején. Sorge 1917-ben belép a független szociáldemokrata pártba. Izzó hatású agitációs beszédeket mond Kielben és Hamburgban. Szoros kapcsolatban áll Thälmannal és a többi munkásvezérrel, akikkel 1919-ben belép a Német Kommunista Pártba. Közben társadalomtudományi doktorátust szerez a hamburgi egyetemen. Aktív részvevője az 1920-as felkelésnek, majd az ellenforradalom elől egy időre külföldre menekül. Később az aacheni szénbányákban dolgozik, Belgiumban napszámoskodik, majd a wupperthali pártiskolában ad elő. 1925-ben alkalma nyílik a Szovjetunióba emigrálni. Granatnij pereulok 13. Moszkvában felveszi a szovjet állampolgárságot és belép az SZI<P-be. A 0049927 számú párttagsági könyv tulajdonosának életrajza, amelyet a felvételi taggyűlésen adott elő, valóságos romantikus regény, s fennmaradt az utókor számára. Sorge a Szovjetunióban pártmunkát végez. Cikkeket ír, tudományos marxista műveken dolgozik és közben lelkesen agitál. Az Arbat környéki társaság lelke ez a nagy darab, szikár, markáns arcú német, aki olyan bűbájosán tud viselkedni a társaságban, hogy mindenkit megnyer. Ismerősei — nagyon sokan ismerték öt — máig sem felejtették el a Granatnij pereulok 13. számú ház I. emeleti lakóját Barátai úgy jellemzik Sorgét, hogy örökké nyugtalan, izgalmakat kereső ember volt, aki mindig a dolgok nehezebbik végét választotta. így érlelődött meg benne 1929-ben az a gondolat, hogy hírszerző lesz, s így fogja szolgálni a pártot. Előbb Sanghajba, majd Tokióba ment tudósítónak. Rendkívül nagy intelligenciája, sokoldalú műveltsége, társadalmi kap. csolatai megkönnyítették munkáját. 1933-ban a Frankfurter Zeitung, a Berliner Kurier és a holland Amsterodam Handesblad tudósítójaként Tokióban telepszik le. Csakhamar kiépíti kapcsolatait az ottani német kolóniával, bizalmas barátokat szerez a német nagykövetségen. A német társaságban is ő a szóvivő. Egyéniségével mindenkit lenyűgöz. Annyira tisztában volt a távol-keleti viszonyokkal és ismerte az ország életét, hogy a német diplomaták „japáni szakértőnek" tartották, s mint ilyenről tettek' rendőrség szemében, és a kézrekerítéjelentést Berlinnek. seben részt vett 32 rendőrtisztviselőt magas kormánykitüntetésben részesíAz oroszlán barlangjában t

e"

é

kHárom evig sínylődött börtönben. A rendkívül ügyes tudósítóra Eugen A vallatások sem törték meg kommuOtt, a tokiói német nagykövetség ka- nista hitét. „A már három éve folyó második világháború, különösen a német—szovjet háború Igazolta meggyőződésemet, hogy 25 év előtt helyes utat választottam..." — írta a börtönből. Sorgét sokáig „elfelejtették", csak 1944-ben, amikor a német és japán imperialistákat sorozatos és végzetes vereségek érték, vették elő a bosszút lihegő militaristák. A bíróság Sorgét és Odzakit kötél általi halálra, többi társukat életfogytiglani börtönre ítélte. Az ítéletet 1944. november 7-én hajnalban hajtották végre a börtön udvarán. Egy sír e Tamobati temetőben tornai attaséja is feííigyeft. Összebarátkoztak, s később Ott kijárta Berlinben, hogy Sorgét felvegyék sajtóattasénak a nagykövetségre, ami nem ment simán, mert Sorge magánlapok szolgálatában állott. Sorge ütőkártyája az erősen kihangsúlyozott német hazafias érzelem volt; mindig tudta, hol kell megjátszania a meggyőződéses nácit. Kommunista múltjáról még az ezerszemű Gestapo sem tudott, annak ellenére, hogy a Sor^e név ismert volt a német munkásmozgalomban. Máig is rejtély, hogyan maradhatott felderítetlen Sorge politikai múltja. Talán mással voltak elfoglalva a náci fejesek, s nem értek rá utánanézni Sorge származásának. Ilyen feltevések is vannak. Tény az, hogy Sorgét nagyon használható embernek tartották a nácik, s nem győzték csodálni buzgóságát. Eugen Ott 1938-ban tokiói nagykövet lett. Sorge esélyei nőttek. Sok titkos iratba pillanthatott bele. így tudta 1939-ben idejében jelenteni Moszkvának, hogy a németek szeptember 1-én megtámadják Lengyelországot. 1941 áprilisában a Szovjetunió ellen készülő német támadásról adott hírt. Később rögzítette is a dátumot: június 22-én 150 német hadosztály tör be a szovjetországba. Sztálin csak leggyintett... Sorge nagy szolgálatot t#tt a szovjet vezérkarnak, amikor közölte, hogy Japán a Csendes-óceán térségében akar hadműveleteket indítani (Amerika ellen), s egyelőre nem szándéka megtámadni a Szovjetuniót. így aztán a szovjet hadvezetőség idejében átdobhatott több távol-keleti hadosztályt a nyugati frontra, hogy végrehajthassa az eredményes moszkvai és sztálingrádi hadműveletet. A hősök nem halnak meg Moszkvában a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 27. évfordulóját ünnepelték azon a napon, amelyen Richard Sorge szíve utolsót dobbant. Holttestét Hamako Isii könyörögte ki a hatóságoktól. Kihantolták a közös temetőből, majd elégették és az urnáját a Tama temetőben helyezték el. Richárd Sorge mégsem halt meg. Ismerősei úgy emlékeznek rá, mint ha ma is köztük élne. Szelleme él politikai műveiben, harci tudósításaiban, riportjaiban, etnográfiai, orientalisztikai műveiben, a pártnak és a szovjetországnak tett szolgálataiban. Rendkívül mozgalmas élete a filmeseket is megihlette: most készül egy film Sorge életéről a francia Yves Chiampi rendezésében. Olasz, francia és japán filmesek közös műve lesz a „Kicsoda Ön, doktor Sorge". Sorge a hírszerzés történetében is páratlan jelenség. Hadd bizonyítsa ezt Hősi vég Sorge a legvakmerőbb feladatokra is vállalkozott. A háború idején kiment a hadszintérre, hogy meggyőződhessék Moszkvába továbbítandó adatainak helyességéről. A németek elégedetten olvasták harctéri tudósításait, riportjait, és nem is sejtették Sorge utazásainak igazi okát. Árulás juttatta rendőrkézre. A rend. őrök elámultak a csodálkozástól, amikor a Nagasakinasi-n levő lakására érte mentek: több mint ezer kötetnyi könyvtár fogadta őket. Sorgéval együtt japán munkatársait is lefogták, köztük Uodzumi Odzakit, Konoe herceg miniszterelnök tanácsosát, aki Sorge befolyására maga is kommunista lett. Ez történt 1941. október 18-án. Sorge nagy halnak számított a japán INTERJÚ Hatalmas testével, sűrű ősz hajával ma, hetvenéves korában is olyan, mint egy keleti kényúr. Lustán felemeli poharát. Iszik. — Nos, mit akarsz tudni, fiam? Az ifjú újságíró rajongó csodálattal lesi minden szavát. A társalgó öblös karosszékében szinte elvész. — Mit érez, mester, a premier után? Az Érdemrend után? A szenzációs siker után? — Éhes vagyok és miattad nem mehetek a bankettre. Az újságíró ezt is feljegyzi. Ideges. Pillanatok döntik el riportja sorsát. — Az életéről mondjon valamit, a kezdettől a csúcsig. Melyik darabjára emlékszik legszívesebben vissza? Mit tart a legnagyobb eredménynek? Az író mosolyog. — Darabjaim csak a bemutatóig érdekelnek, aztán már nem az enyémek. A legnagyobb eredményem pedig az, hogy itt vagyok, hogy még élek. Ez a legnagyobb dolog, fiam. A legnagyobb siker. Meg a'z a két asszony. Az egyik a feleségem volt, a gyönyörű fehér hattyú. Róla azonban nem illik beszélni. A másik meg a szeretőm. Róla meg éppen nem illik beszélni. A többi semmiség. — Ds a sikerek, a tapsok, az ünneplés... — ajánlgat témát a fiatalember. Az író megismétli. — Csak ők ketten, a többi semmiség volt. Semmiség. — Nem értem — kiáltja fellázadva a fiatalember. Nyugtalanul szimatol, sértődöttséggel a hangjában, mint akivel a bolondját járatják. Az író elnéző mosollyal nézi a törekvő emberkét és még mindig ragyogó szemére bocsátja pilláját. Beleegyezően bólogat. — Most még nem érted, fiam, de majd egyszer... később ... majd ... megérted. Csendesen mondja, szégyelli, hogy hazudik. Tudja jól, hogy sohasem fogja megérteni. SIMKÖ MARGIT Sorge sírja a tokiói Tama temetőben két . tekintélyes személyiség. MacArthur hírszerző osztályának vezérkari főnöke így jellemzi őt!: Az a cso-. port, amely a fantasztikusan leleményes Richard Sorge vezetésével dolgozott, igazi csodákat művelt." H. Kirst német író pedig így nyilatkozik honfitársáról: „Egy hírszerzőnek ismernie kell az adott ország politikai, gazdasági és társadalmi életét. Sorge ennél sokkal többet tudott. Hírszerző és kutató is volt egy személyben. Maga gyűjtötte, osztályozta és értékelte az adatokat. Nem „mozaikokat", hanem kész elemzést küldött." Összeállította-: LÖRINCZ LÁSZLÓ Reggeli szertartás Kapitalista fogás japán módra A japán nagyiparosok rájöttek, hogy ügyesebben kell becsapniuk a dolgozókat, mert a munkások elégedetlensége veszélyes méreteket ölthet. Arrra a következtetésre jutottak, hogy a munkásokat „érdekeltté kell tenni" a termelésben. Hogyan történik a maszlag beadása, szemléltető példa rá a tokiói Macusita denki elektronipari vállalat. Itt rendszeresítették a „reggeli szertartásokat", amelyekről senki sem hiányozhat. A „reggeli szertartás" lényege az, hogy az emberek „lelki töltést" kapjanak, szellemileg elkábuljanak, s aztán az egész munkidő alatt a vállalatnál egyébre sem gondolva megszakadásig dolgozzanak. A „reggeli szertartás" elgondolói úgy bölcselkedtek, hogy ha például egy munkás reggel összezördül a feleségével (s kivel nem történik meg?) vagy „bal lábbal kell", nem tud maximális teljesítményt nyújtani. Ezért kell a reggeli „lelki töltés"; hogy megfeledkezzék a mindennapi gondokról. Az említett gyárban reggel fél 9-kor az előcsarnokban gyülekeznek a munkások úgy, hogy az elnök és az igazgatók képei felé fordulnak. A hangosanbeszélőben megszólal az ügyeletes tisztviselő hangja: — Jö reggelt! A tömeg hangosan válaszol, majd az emelvényen elhelyezkedő gyári „vezérkarral" együtt elénekli a vállalat himnuszát. Utána a napos lép az emelvényre és „előimádkozóként" felolvassa a gyár „tízparancsolatát", azaz a „Macusita denki vállalat szellemi szabályait", amelyet a többiek esküként utána mondanak. E szabályok: • a haza termelési szolgálata, • hűség és igazmondás, • tisztesség és becsületesség, • harci elszántság, • tisztelcttudás és szerénység, • engedelmesség és alkalmazkodás, O hálaérzet. M íj s gyárakban más módszereket alkalmaznak, persze egy céllal. (Za rubezsom). 10 év—200000 lakás Bakuban két hét alatt kétszer annyi lakást építenek most, mint az első ötéves terv egy éve alatt. Az ezer főre eső új lakások számában Azerbajdzsán megelőzte az Egyesült Államukat, Nagy-Britanniát, Franciaországot és Olaszországot. Az elmúlt 10 év alatl 200 000 új lakást építettek a városban és tübb mint 140 000 új házat a falvakon. Az építkezés gyors ütemét a korszerű építkezési módszerek bevezetése tette lehetővé. ÖJ SZÚ 6 * 1964. szeptember 12.