Új Szó, 1964. szeptember (17. évfolyam, 243-272.szám)

1964-09-05 / 247. szám, szombat

Ilja Ehrenburg, Laco Novomeský és Borisz Polevoj. A humánum: férfimunka A táléi antifasiszta írótalálkozóról TULAJDONKÉPPEN a humánum elértéktelenedése elleni küzdelem volt e tanácskozás fö célja, s az Egon Erwin Kisch megfogalmazta „Szent az ember élete, nincs ennél nagyobb földi kincs" gondolatazonosság tükröződött azoknak a hazai és külföldi alkotóművészeknek a megnyilatkozásai, ban, akik ezen a találkozón részt vettek. Nem kisebb és nem nemesebb feladatra vállalkoztak, mint arra, hogy keressék, kutassák, megvilágítsák azokat az utakat, melyek „az ember nagyságos céljainak" szolgálatát, s egyben az őrhely, a „vigyázzatok a sztrázsán" gondolat kiteljesedését jelentik Ez a küldetés ez az elszánás — Adyval fogalmazva — „örökség s nem divat". Az örökség a múltból datálódik — a jelent és a Jövőt félti. A humánum, a gondolat igazának hitelesítője, lényege, mely az irodalomban a megismerés és a kifejezés bátorságával egyértelmű. Thomas Mann szavaival: „Emberszeretet, és semmi más, .de ez politikát is jelent, lázadást minden ellen, ami az embert szennyezi és megalázza". Az emberi méltóságnak ez a féltése erkölcsi parancsként summázza „az örök talajon" való helytállás igényét, indokoltságát. S ha szántunkra ez a műfaj nagyon is közeli, ezt mindenekelőtt az a szinte kiváltságos helyzet magyarázza, amely Fábry Zoltánban ismeri azt az „egy célra koncentrált tudós és író" egyéniséget (Kortárs, 1961), aki önkéntes muszájként vállalta, életével és munkásságával bizonyítja e műfaj nehezét, rangosságát, humánumát és hitelét. Tanúként, figyelmeztető és protestáló vétóként az írói-emberi magatartásnak ez az igénye — az atomfasizmus és nihilizmus közvetlen közelségében — ma is nélkülözhetetlen, elnapolhatatlan. Erre a műfajra, írói magatartásra ugyanis mindaddig szükség lesz, míg a világ bármely részén az ember méltóságán a legkisebb csorba is eshet. Vétkes és téves volna az a felfogás — erre figyelmeztet a tanácskozás is —, hogy az antifasizmus ma már idejét múlta, s a „barna téboly" katonai kudarcával amolyan történelmi anachronizmusra kárhoztatott. Laco Novomeský beszámolója — Antifasizmus — emberség a neved címmel — erre éppúgy figyelmeztetett, mint a tanácskozás többi megállapítása. E műfaj mai indokoltsága ellenére —, ahogy a beszámoló is leszögezte — az olvasók érdeklődése mégsem mondható kielégítőnek. Kivételt - erősítő szabály ugyán, hogy az olyan jelentős irodalmi alkotások, mint az Üzenet az élőknek, A halál . neve Engelchen, az Ejjéli mise, a Rómeó, Júlia és a sötétség című művek, vagy a külföldi irodalomból Solohov Emberi sorsa, Hochhut A helytartó-]a, Camus, Cocič, Moravia vagy Vercors és más kimagasló egyéniségek alkotásai mellett és ellenére az utóbbi években általában csökkent a háborús-tematikájú művek, filmek stb. iránti érdeklődés. Ez azonban riem jelenti e tematika mellőzését. A jelenség ténye, a klasszikus antifasiszta irodalommal szemben megnyilvánuló közömbösség — olvasó és irodalom szempontjából egyaránt — elgondolkoztató A fasizmus egykori — sőt mai létezése — ugyanis tény marad, s komoly nehézségei okozhat még az emberiségnek. „Az olvasók nagy többsége ezt tudja — állapította meg a beszámoló —, s ha ennek ellenére mégis az antifasiszta irányzatú irodalom iránti érdeklődés csökkenéséről kell beszélnünk, ezt az is okozhatja, hogy általában azok a problémák és jelenségek egy része köti le az olvasók figyelmét, melyek a fasizmust a világ- és a történelem számára ismertté tették, melyek életre hívták, születését segítették". A KÉRDÉS PEDIG távolról sem ilyen egyszerű. A fasizmus nemcsak a koncentrációs táborokat Jelenti, s nemcsak a Gestapo, az SS vagy a Führer, Duce és Caudillo-val azonos. „... ha a fasizmus megtestesülését csak Hitrlerben, vagy a hitleristákban, az emberiesség iránti durva erőszakban látnánk, — ahogy ezt sokan gondolják — ... a kérdést csaknem elintézettnek tekinthetnénk. Mögöttünk hagyott múltnak ... Nem eshetünk azonban abba a tévedésbe — hangsúlyozta Laco Novomeský —, hogy a fasizmussal csak isŕnert egyenruhában találkozhatunk. Nem a fekete vagy a barna ing teszi a fasizmust fasizmussá ... Nemcsak p fasizmus „történelmi" országaiban ütheti fel fejét, — és fel is üti —, hanem bárhol a világon, sőt bizonyos mértékben minden társadalmi rétegbeii. Röviden: mindenütt, ahol az emberi tudat a legkisebb mértékbén is helyet ad a faji türelmetlenségnek, nacionalista felfuvalkodottságnak, az emberhez és az emberiességhez, való méltánytalanságnak, ahol hiányzik a másik fél megértésének szándéka, akár egyénekre, akár nemzetekre vonatkoztatva ... ahol a jog a hatalomból ered, s a hatalom, nemcsak a jog Szükséges védelmét szolgálja ... mindezekből s az ezekhez hasonló elemekből nőhetnek ki a fasizmus rossz, mérges virágai. A FÉLREÉRTÉST, leegyszerűsítést és egyoldalúságot elkerülve hadd fűzzem hozzá ezekhez a gondolatokhoz: apriorisztikus immunitásról a szocialista társadalomban sem beszélhetünk, hisz mi mindannyian, az új eszmék megvalósítói a múltból jöttünk, s ilyen vagy amolyan formában, tudatosan vagy tudat aiatt rabjai lehetünk káros szokásoknak, elképzeléseknek, módszereknek, s hordozói jellembeli elferdüléseknek, torzulásoknak. A szocialista társadalmi rendszertől azonban alapvetően idegen és kárhozatra ítéltek ezek a módszerek, mivel a szocializmus éltetőeleme, létezésének forrása: a humanizmus. S ha "itt-ott egyesek részéről hajlamosság mutatkozik is arra, hogy egyenlőségi jelet tegyenek a fasizmus embertelensége — tulajdonképpeni lényege — és a szocializmus torzulásai közé, ez enyhén szólva ís szubjektív túlzás. Az azonosságot ugyanis éppen a két rendszer különbözősége, a hatalom tartalma zárja ki. A fasizmusban a törvénytelenség, a terror és tekintetnélküliség a cél és tartalom minden ellentmondás nélküli lényegét fejezi ki. A szocializmusban viszont — ahogy Dobozy Imre, a Magyar írószövetség főtitkára mondta, — „minden hazugság, törvénytelenség megbocsáthatatlan, nem menthető és nem igazolható". S ami a legfőbb: a torzulások — gondolva itt a személyi kultusz éveire — nem a rendszer lényegét, hanem vadhajtását, kinövését jelentik, s a ázocialista eszmeiség számára elfogadhatatlanok és ismeretlenek. Az irodalom és a művészet őslényege: a valós'ág és igazsághűség; s nemes, az antifasiszta irodalomból is táplálkozó örökse ; ;: az emberiess;':<; világának építése. ,,A humánum — mondja Fábry Zoltán — erkölcsi kategória... A humánumban szellem és erkölcs egyet jelenthetnek: a gondolat lelkiismereti funkcióját — a gondolat igazát". Ezt az utat vállalták a világirodalom legjobbjai: Thomas Manntől Brechtig, Heinrich Mamrtől Solohovig, Aragontól Ehreriburgig, Tucholský, Hemmingway, Čapek, Fučík, József Attila vagy Radnóti. S ezt az utat követik a csehszlovák Irodalom mai képviselői is: Mňačko, Karvaš, Bednár, Mináč, N. 'Frýd, J. Otčenáš, A. Lustig és a többiek. EZ UTÖBBI FELSOROLÁST illetően hadd mondjuk mag azt is, az európai szocialista országok íróinak találkozója nagyra értékelte, hogy napjaink hazai irodalma a legfrissebb történelmj eseményekre, az ellenállás és a szlovák nép történelmének dicső fejezetére épül. A vita lényege — talán nem túlzok, ha ezt állítom — nem a régi tételek ismétlésére szorítkozott, hanem az új feladatok, a jelen problémáinak felvetésére, s a művészi ábrázolás módjainak, lehetőségeinek keresésére. A hagyomány és a jelen kapcsolatát Dobozy Imre felszólalása fejezte ki a legteljesebben. Szavaival együtt vallhatjuk, hogv az emberiesséa gondoláidnak szabad az útja, mivel a szocialista társadalomban hatalom és művészet között. — éppen a XX. és a, XXII. kongresszus áldásos szellemében — nem lehet antagonisztikus ellentmondás. „A legnagyobb rossz: az igazság elől kitérni. Az igazság elhallgatása elveszi az emberek alkotókedvét, megfosztja őket az igaz és igazságtalanság iráqti .^zékenységtől". A társadalmi pröblémákba beleszólás joga — ahogy mondta — számukra az irodalmi eszközök révén adott, s az egyetlen igény és mérce: a mély igazság, őszinteség és a magasfokú művésziség. Az igazi irodalom kohézióját a társadalom jelenti, s a „szpcializmusban van gondolat és erői', mely a kibontakozás kedvező feltételeit biztosítja. Talán itt kapcsolhatnék llja Ehrenburg szavaira, aki az antifasiszta írók feladatát abban látja, hogy „felfedje az emberek előtt azokat az összefüggéseket, melyeket sem a politikusok, sem az újságírók nem láttak meg. Nekünk, az ember benső énjét kell jeltárnun'k, és a hozzávezető utakat kiépítenünk". S erre — ,mint mondta — „nem az írószövetségi tagság, hanem a belső meggyőződés kényszerítheti áz írót". Írók, irodalomtörténészek a vitában és a magánbeszélgetésekben egyaránt sokat foglalkoztak az antifasiszta irodalom jellegével, küldetésével. S bár azonosítjuk magunkat V. Andrejev bolgár küldött véleményével, hogy ,AZ antifasiszta irodalom nem hatolt még az emberi kapcsolatok mélyére, ä ezért a készültség, az éberség, a szellemi felelősség folytoJOZEF MIHALKOVIČ: FELKELÉS T. Nehéz vértezetben vendégek jöttek feloldozó kezük asztalunkra tették És azóta fatörzseink kérge égetett mész szagát ontja pagonyban erdőn Lyukasztott törzsű fák nőttek nálunk szitálhattunk volna lisztet is velük ha abban az időben búza rozs árpa nem nőtt volna éppen kalásszal a földbe Esö jajgatott szomorú éjjel és gödörbe taposta föld meleg agyagát s rajta iszonyattól megőszült fűcsomót kitépett fűcsomót szürkét mint ősz haj. t Világító hó fölött duruzsoló tűz mellett nappali fényben Hold mécse alatt és teljes sötétben most megismerjük a levélzet beszédjét mozdulását felismerjük a páncélos vendég érkezését lépte ütemét lendülete szelét felismerjük a fegyveres bugyorok apadását a félelem ízét a gyűlölet ízét a föld olajos zamatát Végre megjöttek a tankok vörös csillaggal világítottak s a föld súlyos szitáját messziről megremegtették Néha behavazott ejtőernyők százával ölében leszállott az égbolt tömérdek ólomkenyérrel az elveszett bátorság pótlására és a mindennapi kenyérrel a kiömlött vér pótlására hogy csöndesebben figyeljünk lesünkből esőtől lucskosan jeges-hótól összeszurkáltán agyaggal halántékig betemetetten hogy az elesettek bírjuk a fekvést az akasztottak a függést a félig agyonvertek a hallgatást hogy győzzük agyba-főbe verni és agyoncsapni az állig s fejébe-vágott sisakú gyilkost Félannyira csökkenve végül harmadára fogyva áttérhettünk a testvérölelés idejére s gyantaszagú egyenruha levételére megtérhettünk asszonyainkhoz anyáinkhoz eltemethettük halottainkat és a visszatért eltűnt társakat üdvözölhettük V felfegyverzett Itt vagyunk A hidakat kihúztuk a folyókból síneket rakunk le duzzad a növényzet gyökere olajtól nedvtől sírva ölelnek nejeink gyermekeink fejét simogatjuk hamarabb alszunk el mint az asszony de még ráeszmélünk Itt vagyunk Reggel a gyermekek iskolába mennek. SÍPOS GYŐZŐ fordítása A magyar írók küldöttei szlovák kollegáik társaságában. (Suiotlák felvételei) nossága szükséges és indokolt". Vele együtt érvényes azonban a csehszlovák küldött /. Stern megállapítása is: nincs antifasiszta és nem antifasiszta irodalom. Ahogy az élet egy — az irodalomnak ís annak kell lennie. S csakis akkor tölti be tisztét és lényegét, ha a sötétség és a szellemi vakság ellen küzdve harcosan humanista álláspontot képvisel. „Az antifasizmus — olvassuk Fábrynál — korunk embertelenségének reakciója: kor-embertelenséget vétózó, leleplező, hatálytalanító kollektív tudat". S ha az ötvenes évek másodjk felében — itthon éppen úgy, mint külföldön — ismételten tanúi lehettünk a háborús tematikájú irodalom erősödésének, ebben a látszólagos paradoxonban „az egyszerű értékek igazi megbecsülésére figyelmeztetés, a jó szó és a segítség ténye rejtőzik", mely éppen a háborúban és a háború által fordul visszájára, önön lényegének tagadásába. S vele szemben az alkotóművészek feladata, erkölcsi kötelessége, hogy ha csöndesen is, de ismételten újra mbndják, hogy — szép az élet és jó az ember. AZ ÉLET- ÉS EMBERKÖZPONTÚ irodalmat sürgette Stefan Heym NSZK-beli író, s az „élők egységére" figyelmeztetett Cs. Vukovics jugoszláv író is. Az „élők kötelessége, hogy a harcban elesett hősök helyett is beszéljenek. S bár sok még az elválasztó fal, nemzeti, vallási, fajiés egyéb megkülönböztetés, létezik valami, ami az embereket fűti, a ^szolidaritás. Ennek célja és lényege: dolgozni és igazabban élni, az ember tisztéhez méltóan." "Ezen gondolatok, a-nemes emberi érzések magvetőjének szerepére csakis a gondolatgazdag irodalom vállalkozhat, mely elkötelezettségével harcot jelent s harcba hív a rossz minden megnyilvánulási formája ellen. Az az irodalom, mely zászlajára a szocialista humanizmus eszméit tűzte, biztosítéka lehet annak,— ahogy A. MatuSka mondta —, hogy „ne értéktelenedjék el a szó. ember, hanem mindig magasztoson csengjék". A humánum, melyet az emberek összessége éltet: erő és elkötelező gond. Századunk messze zengő korparancsa, hogy až embertelenség mélypontját jelentő atomimperializmus nihilizmusával szemben — Illyés Gyula szavaival élve — vallja „a létnek a maga zord igazát, / mert épp e „hangzavar", / e pokolzajt zavaró harci jaj / kiált / harmóniát! A feladatot illetően halljuk a „tegnapi tanú" Fábry Zoltán máig-és holnapig érő szavait is: „A világirodalomnak ma a világbéke — az emberiség összességének — veszélyeztetettségét és ellenállását kell tudatosítania. Ha világirodalomról, és vele kapcsolatban, legfőbb hivatásáról és kiteljesedéséről — a világbékéről beszélünk, akkor az atomfasizmus korában, egyenlítő realitásként az antifasizmust kell közbeiktatnunk ... Világirodalom és antifasizmus: német indítékú mindkét fogalom. Es e két szó közébe valahogy belefér korunk egész történelme, és kihatásában: az emberiség egész jövője". S ebben a sorsdöntő kérdésben kinek-kinek önmagában "kell felülvizsgálnia az emberhez s az emberiség nagy ügyéhez való viszonyát, őszinteségét. E férfimunka jutalma csak az ember „szépbe szőtt hité"-nek teljesülése, s a béke győzelme lehet. EZ A TANÁCSKOZÁS tanulsága, és hasznossága. Csak sajnálni tudjuk, hogy erre az összejövetelre Fábry Zoltán még csak meghívót sem kapott. Egészségi állapota ugyan helyhez köti őt, a figyelmet azonban megérdemelte volna. Róla szólva európai értékről és mértékről szoktunk beszélni, az adott esetben azonban — úgy látszik — a hasonló akciók szervezőinek nagyobb körültekintésére, figyelmére is apellálni kell. FÖNOD ZOLTÁN 19B4. szeptember S. * (j| 9