Új Szó, 1964. szeptember (17. évfolyam, 243-272.szám)

1964-09-28 / 270. szám, hétfő

6. NYESEGETÉS Most a formális kinövéseket próbáljuk lenyesegetni - mond­ja Kéri Tibor elvtárs, a debrece­ni városi pártbizottság termelési ügyekkel megbrzott titkára. Ho­gyan nyesegetik ezeket a kinö­véseket a gyakorlatban? Kimondjuk: Svédország. S ami e szóra az eszünkbe jut, az — acél, golyóscsapágy. Egy valamire való üz­letembernek eszébe sem jutna külföl­di csapágyat svéd piacon kínálni. A svéd szakembereknek azonban sze­mébe ötlött égy csapágy-fajta, amely a híres hazainál ls jobb. Megrendel­tek belőle egy szállítmányt. Bevált. Megrendelték újból... Sokan úgy vél­ték, csoda történt, mert ezeken a csapágyakon apró betűs felirat van: Made ín Hungary. Márpedig Magyar­országnak akármije is van, de csap­ágygyártásban hagyománya igazán nincsen. És mégis éppen Magyaror­szág, éppen csapágyakkal éppen a svéd piacra tört be. Ez kétségtelenül nagy siker, amelynek titkát jó lenne ellesni. A magyar csapágygyártás fellegvá­ra Debrecen, az itteni Gördülő Csap­ágygyár, vagy ahogy röviden hívják, a GÖCS. A KGST szakosított üzeme, de a tagállamokon kívül még tizenhat tőkés országba is exportál. A gyár fiatalságára Jellemző, hogy tavaly még annyi megrendelése sem volt, hogy kihasználhassa teljes kapacitá­sát... És itt álljunk meg egy pilla­natra, mert a lényeghez érkeztünk: hogyan lehetséges Ilyen gyors válto­zás? A válasz talán a világszínvonal titkáról is fellebbenti a fátylat. A kérdésre kimerítő, részletes vá­laszt kapunk az üzem vezetőitől, s az okfejtésben szerepel a KGST-szakosí­táson kívül a felsőbb ipari és párt­szervek, valamint a külkereskedelem jó munkájának kedvező hatása. És még valami: Sallangmentes, formális vadhajtásoktól megszabadult pártmun­ka. Vessünk most egy pillantást erre az utóbbira. A változások akkor kezdődtek, ami­kor „leintették a párttitkárt". Az eset a következőképpen történt: Amikor az üzem megrendelések hiányával küsz­ködött, a párttitkár megmozgatott eget-földet, felsőbb pártszervet és mi­nisztériumot, kilincselt és tárgyalt, meggyőzött és érvelt — egyetlen cél­lal: engedjék meg, a csapágy gyár termeljen raktárra, tartalékba. Ez óriási előny lett volna, s ráadásul népszerű dolog is: függetlenül attól van-e megrendelés vagy sem, értéke­sítik-e az árut vagy sem, a gyár ter­melhetett volna, teljesíthette, sőt túl­teljesíthette volna tervét — mindenki örömére és megelégedésére. Hiszen ettől növekszik a béralap, a prémiu­mok, ettől mondják „fenn" — ez jó gyár. A dolognak csak egy szépség­hibája van — a gyakorlatban rég megcáfolt, formális álláspontot tük­röz, azt a bizonyos „termelés a ter­melésért" elképzelést, méghozzá némi lokálpatrióta színezettel. A felsőbb szervek le is intették emiatt a párt­titkárt. Először nem mindenki értette, miért nem jó, amit a párttitkár akar. De később kitűnt: a népgazdaságnak nem számokra, raktáron heverő csapágyak­ra, hanem gépekbe szerelt csapágyak­re és devizákra van szüksége, Ezen fe­lül a formális tervteljesítés megtorpa­nást eredményezett volna: semmi sem ösztönözné az üzemet, hogy jobbat, az exportban is helytállót termeljen. Ezért a felsőbb pártszervek a „formá­lis vadhajtások lenyesegetése" kereté­ben kerek-perec megmondták: ha olyat gyárt majd a GÖCS, ami kelen­dő a piacokon, lesz megrendelés elég — erre szavunkat adjuk. És az üzemben felébredtek, egysze­riben szertefoszlott a gyors prémium­mal kecsegtető, ám lényegében for­mális tervteljesítés délibábja. A „jobb ma egy veréb..." közmondást meg kellett fordítani: „jobb holnap egy tú­zok". De ez aztán legyen kövér! Más kiút nem volt: megindult a mozgalom a gyártmányok pontossá­gáért. A csapágyaknál ez a verseny­képesség fő követelménye. Persze ez sem ment rrflnden keserűség nélkül, hiszen nem mindegy a dolgozóknak, ha a mester ma selejtnek minősíti ugyanazt a darabot, amit tegnap még elfogadott. Elkeseredett harc kezdő­dött a század- és ezredmilltmétere­kért. Ekkor öj „vadhajtás" ütötte fel a fejőt: a „seleftdugás". Ez nem más, mint a selejtes alkatrész zsebre dugá­sa. Ilyenkor kisebb ugyan az eszter gályos teljesítménye, de még mindig jobban „jön ki", mintha a műszaki el­lenőrzés túl sok selejtet találna nála. Mivel a gyárkapun nem lehet kivinni az alkatrészeket, elkezdték a zsebből máshová dugdosni — a forgácsba, ki­hajították az ablakon, bele az ócska­vasba ... Hja, a szigorúbb minőségi normák Ilyesmit is hoznak. Mit tett erre a pártszervezet? Nem, nem bíz­ta meg tagjait csupán formális fel­adattal — „magyarázzátok meg", — korántsem. Az üzemvezetésben dolgo­zó kommunistákhoz fordult: „Szolgá­lati úton teremtsetek rendet, elvtár­sak. Mi támogatunk benneteket" ... Leváltottak egy művezetőt, mert sze­met hunyt, szakmunkásból segédmun­kás lett, mert csalt... A pártszerve­zet magyarázott: igen, így helyes. Meg is szűnt a selejtdugdosás. Egyre növekedett a minőség. A fel­sőbb szervek szavuknak álltak — lett piac. De most már növelni kellett a termelést. És itt bajok kezdődtek az anyagellátással. Menjen a pártbizott­ság a szállító üzembe és győzze meg az elvtársakat, szállítsanak idejében és többet? Nem, a pártszervezet nem anyagbeszerző. A pártbizottság az anyagbeszerzést az igazgatóságtól kő veteli meg, hiszen erre van apparátus, tessék, csinálja az. A pártbizottság nem „szaladgál" az ügyben, hanem azzal segít, hogy felelősségre von, megfelelő embert követel a megfelelő helyre. Aki most helytáll az anyag­beszerzői poszton, az megérdemli tisztjét. — Képzeljük csak el, hogy a mi ki­lincselésünk, közbenjárásunk folytán sikerült volna az anyagot beszerezni, — mondják az elvtársak a pártbizott­ságban. — Pillanatnyilag megmentet­tük volna a helyzetet. De a munka­köre betöltésére képtelen' anyagbe­szerző, akit lényegében helyettesítet­tünk volna, a helyén maradt volna és még több hibát követne el. A pártbi­zottság mögé ne bújjék senki. Az ar­ra hivatottak teljesítsék munkakörük feladatalt. A mt jeladatunk őrködni efelett. Oláh Sándorral, a forgácsoló üzem vezetőjével beszélgetünk, aki jelen­tős tisztséget visel a pártban ls, — tagja a vállalati pártbizottságnak. Munkaruhában van, szürke overallban, felső zsebében tolómérce... De ez a munkaruha feltűnően tiszta, mintha a forgácsolóban olaj nem is lenne ... Megtudjuk, hogy ez a volt géplaka­tos nagyon is szívesen odaállna néha az esztergapad mellé, ha ügyetlen emberre talál... De fegyelmezi ma­gát. „Nem, ez nem az én dolgom — ismételgeti magában, hogy legyőzze a csábítást. — A mester tanítsa meg az embereit. Elvégre ezért ö felelős. Ne helyettesítsük egymást. Sok sikert éppen annak köszönhetünk, hogy be­tartottuk ezt az elvet." — Mind a pártmunkában, mind a szolgálati tevékenységben saját bőrö­mön tapasztalom, hogy a felelősség pontos meghatározása és megkövete­lése a legjobb munkamódszer — mondja Oláh elvtárs és illusztrálás­képpen elmond egy példát: Az egyik műhelyben egyszer elve­szett egy olcsó zsebóra. Nem érhetett többet néhány száz forintnál. Az egész műhely mind egy szálig keresni kezd­te, mindenki mesterdetektívnek érez­te magát. Ha kétszáz ember keres va­lamit, azt meg is találja. Rá ls leltek a bűnösre. Igen ám, de majdnem ugyanabban az időben valaki megron­gálta az egyik berendezést, keletke­zett ls közel tízezer forintos kár. De erre már senki sem mozdult meg, a „mesterdetektívek" egyszeriben eltűn­tek. A bűnösnek természetesen szin­tén nyoma veszett. „Ha akkor ís min­denütt pontosan betartottuk volna a felelősség határait, azonnal megtalál­tuk volna a kár okozóját. Egyébként e tapasztalat alapján kezdődött ná­lunk a berendezések és gépek szocia­lista gondoskodásba vétele. Es még valami — toldja meg elbeszélését Oláh Sándor. — Azt hittük, az adatok, a jelentések alapján, hogy ebben a műhelyben jó volt a politikai nevelő­munka, s lám, kitűnt: a sok ezer fo­rintos kár nem vált senkinek a szív­ügyévé, de a kis zsebóra igen... Higyje el, a szocialista gondoskodás a gépekről és a felelősség pontos megszabása jobb nevelőmunka száz elvont előadásnál. ... Személyi felelősség, konkrét ne­velőmunka, a formális munkamódsze­rek felszámolása — ezek a mérföld­kövek jelzik az utat a világszínvonalú termelés felé a debreceni Gördülő Csapágygyárban. Persze, a Svédország ban is eladható csapágyak gyártásá­ban a technológia, a millimikronra pontos megmunkálás a döntő. De úgy láttuk, a pártmunka „formális vadhaj­tásainak lenyesegetése" nélkül erre a svédországi „frontáttörésre" csak jó­val később került volna sor. Következik: FIATALOK A magyar nép szeretette! várja hazánk párt- és kormányküldöttságét Budapest (ČTK) — A magyar nép a csehszlovák párt- és kormánykül­döttség rendkívül szívélyes fogadta­tására készül. A budapesti napilapok vasárnapi számukban bemutatják ol­vasóiknak az érkező vendégeket, s közlik a párt- és kormányküldött­ség vezetőjének, Antonín Novotnýnak életrajzát és fényképét. A lapok ve­zércikkeikben az egyre mélyülő ma­gyar—csehszlovák barátsággal fog­lalkoznak. Hangsúlyozzák, hogy az utóbbi 10 év alatt a csehszlovák­magyar kereskedelem több mint négyszeresére emelkedett, s Cseh­szlovákia — mindjárt a Szovjetunió után — a második helyet foglalja el Wilson Nyugat-Németország atomfeífegyverzése ellen London (CTK) — „Bárki ls Nagy­Britanniában aggodalom nélkül néz­heti-e, hogy Németország atomhata­lommá válik?" tette fel a kérdést Wilson, a brit ellenzéki munkáspárt vezére plymouthi választási beszédé­ben. Majd hozzáfűzte: „Ez volna a konzervatív kormánypárt politikájá­nak logikus következménye". Wilson szerint a munkáspárti kor­mánya katonai politikát megváltoztat­ná abban az értelemben, hogy a fő súlyt „hagyományos" fegyvernemek kiépítésére helyezné. Makariosz az el nem kötelezett országok támogatását kéri Nicosia (ČTK) — Makariosz ciprusi elnök, aki a jövő héten részt vesz az ei nem kötelezett országok konferen­ciáján Kairóban, fel akarja kérni ezen országok képviselőit, hogy az ENSZ következő közgyűlésén támogassák a függetlenséget és önrendelkezést "kö­vetelő ciprusi álláspontot. Valószinű, hogy az el nem kötele­zett országok kairól konferenciája rendkívüli figyelmet szentel a ciprusi kérdésnek, s lehetséges, hogy határo­zatot, vagy nyilatkozatot is elfogad Ciprusról. Fasizmus és háborúellenes gyűlés Frankfurtban Frankfurt (ČTKJ — A Majna Frank­furtban szombaton délután a nyugat­német antifasiszta és ifjúsági szerve­zetek nagygyűlést rendeztek a fasiz­mus és a háború ellen. A felhívást az NSZK köz- és kulturális életének 365 neves személyisége írta alá. Mintegy 7000 személy vett részt a gyűlésen a koncentrációs táborok volt foglyai, szakszervezeti dolgozók, az NSZK la­kosai. Csatlakozott hozzájuk a frank­furti üzemekben dolgozó több száz spanyol, olasz, iráni és arab munkás is. A nagygyűlés résztvevői hosszú me­netben vonultak fel a város utcáin át a történelmi nevezetességű frankfurti városháza elé, ahol tavaly az oswie­cimi náci bűnösök elleni per folyt le. a magyar külkereskedelemben. A két állam között számos megállapodás és egyezmény Jött létre az energia­és nyersanyag-források széles körű kölcsönős felhasználásáról, egyes berendezések és termékek termelésé­nek egybehangolásáról. A lapok rá­mutatnak a turistaforgalom nagyará­nyú növekedésére is, valamint a kul­turális, tudományos és művészeti té­ren folytatott szoros együttműködés­re. I . Az I. internacionálé 100. évfordulójának ünnepségei Montevideo (CTK) — Uruguay Kommunista Pártja Küzponti Bizottságá­nak épUietében ünnepi gyűlést tartottak az I. Internacionálé 100. évfordulója al­kalmából. A gyűlésen Luis Silva Rejer­mann professzor és Jósé Luis Massera parlamenti képvielfi, az UKP KB tagjai mondattak beszédet. Nagy figyelmet szenteltek a nemzetközi kommunista mozgalom egysége kérdésének. Buenos Aires (CTK) — Argentína fővárosának dolgozói szeptember 2B-án ünnepi gyűlésen emlékeztek meg az I. Internacionálé 100. évfordulójáról. A gyű­lésen a szakszervezetek, a kommunista és a szocialista párt képviselői rámutat­tak a proletár nemzetköziség jelentősé­gére, és elítélték azokat, akik a nemzet­közi munkásosztály egységének megbon­tására törekszenek. Johnson további néger megmozdulásoktól tart Washnigton (ČTKJ — Johnson ame­rikai elnök az FBI-t megbízta, hogy az Egyesült Államok valamennyi rend­őrjét képezzék ki faji zavargások el­fojtására. Ugyanakkor McNamara hadügyminisztert megbízta, hogy ha­sonló kiképzést kapjanak a nemzeti gárda egységei is. Mindkét utasítást Johnson elnök annak a hírnek közzététele után ad­ta kl, amelyben Hoover, az FBI főnö­ke beszámolt az Egyesült Államok kilenc északi és keleti városában ez év nyarán lezajlott számos fajgyűlö­lő zavargásról. Megnyílt az első algíri nemzetközi vásár Algír (ČTK) — Ben Bella elnök szombaton délután megnyitotta az el­ső algíri nemzetközi vásárt, mely ok­tóber 11-ig tart. A vásáron, amelyen hazánk is részt vesz, az algériai szo­cialista és magánszektoron kívül 26 ország ls bemutatja termékeit. Ben Bella elnök megnyitó beszédé­ben hangsúlyozta, hogy az algíri vásár első ízben szemlélteti az új Algéria — főként a munkás-paraszt önigaz­gatási rendszer — gazdasági eredmé­nyeit. „Az algériai gazdaság egészsé­ges — mondotta Ben Bella —, s a szocialista út elvezet bennünket a gyorsabb gazdasági és szociális fejlő­déshez". Az elnök rámutatott, hogy Algéria a lehető legszélesebb körű gazdasági kapcsolatokra törekszik valamennyi országgal. NYIKITA HRUSCSOV, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke vasárnap díszebédet adott a román kormány­küldöttség tiszteletére, amely Pe­kingbe vezető útján megállt Moszkvá­ban. Az ebéden részt vettek a Ion Maurer vezette kormányküldöttség tagjai, szovjet részről Alekszej Koszi­gin, Vaszilij Kuznyecov és más szov­jet hivatalos személyiségek. (ČTK) A CSKP PÁRTMUNKÁS-küldöttsége Pavol Hronnak, a Központ! Ellenőrző és Revíziós Bizottság elnökének veze­tésével az SZKP Központi Bizottságá­nak meghívására vasárnap két napos látogatásra Leningrádba érkezett. A küldöttség tagjai a szovjet párt- és állami ellenőrző szervek munkáját ta­nulmányozzák. HAVANNÁBAN hivatalosan közöl­ték, hogy Dorticos elnök vezeti a szeptember 5-én Kairóban kezdődő el nem kötelezett országok konfereieiá­jáft részt vevő kubai küldöttséget. JOKOSZUKA és Szaszebo japán ki­kötőkben — a japán kormány határo­zata alapján — amerikai atom-ten­geralattjárók is kiköthetnek. Vasárnap a japán dolgozók ezrei nagygyűlése­ken tiltakoztak e határozat ellen. DÁVID ROCKEFELLER, az egyik legnagyobb amerikai bank elnöke San Francisco-i beszédében hangsúlyozta, hogy bővíteni kell az Egyesült Álla­mok Szovjetunióval és más szocialis­ta országokkal folytatott kereskedel­mét. A JEMENI ARAB KÖZTÁRSASÁG szombaton ünnepelte a jemeni forra­dalom második évfordulóját. San'a főváros lakosainak ezrei tekintették •meg az ünnepi díszt öltött utcákon és a Felsszabadulás terén a nagy ka­tonai díszszemlét. A Jemeni Arab Köztársaság és az EAK fegyveres erőinek szemléjén jelen volt Szalal köztársasági elnök is. BERTRAND RUSSEL a békemozga­lom neves tényezője, a brit felsőház tagja, tegnap feleségével néhány na­pos látogatásra a Német Demokrati­kus Köztársaságba érkezett. BRAZÍLIÁBAN tovább folyik a diák­és munkásszervezetek képviselőinek letartóztatása és üldözése. A Sao Paolo-i másodfokú katonai bíróság döntése alapján „előzetes letartózta­tásba" helyezték Fuad Saadot, az egyetem bölcsészeti kara diákszerve­zetének elnökét. A PORTO RICO függetlenségéért küzdő mozgalom jelentést adott ki dr. Pedro Albis Camposnak, a Porto Rico-i függetlenségi mozgalom vezé­rének súlyos egészségi állapotáról. Dr. Campos már teljes negyed évszá­zada börtönben van, s nemrég emlé­keztek meg 73. születésnapjáról. Újból a saigoni politikai színpadon Saigon (ČTK) — Phan-Khac-Suu volt Baodaj-párti politikust, aki ké­sőbb együttműködött a japánokkal és a franciákkal is, az úgynevezett „országos főbizottság" elnökévé vá­lasztották. Ez a tanács hivatott a következő két hénap folyamán „irá­nyítani Dél-Vietnam ügyeit". A nem­zeti főtanács másik tagja Nguyen­Xuan-Chu. Mindkét politikus a Ngo Dinh Dlem-kormány ellen -tevékeny­kedő Csoporthoz tartozott LŐCSEI ZOLTÁN KANADAI LEVELE A fegyverkezésből nagyobb hasznot húznak Kanadában egyre erősödik a hábo­rúellenes hangulat. A nép elítéli az Egyesült Államok dél-vietnami háborúját és legújabb provokációit a Tonkini-öbőlben. Ez kifejezésre jutott azokon a tüntetéseken is, amelyeket az amerikai követség előtt rendeztek, a kérvényekben és feliratokban, me­lyekben a hadiköltségvetés csökken­tését és a leszerelés ügyének támo­gatását követelik. A kanadai helyzet alakulására nagy befolyással van az Egyesült Ál­lamok politikája. Ezért itt sem mind­egy, ki kerül az USA elnöki székébe. Közelről szemlélhetjük azt a har­cot, amelyet a szomszédos Egyesült Államokban a békére vágyó többség vív a maroknyi, de annál nagyobb befolyással rendelkező agresszív tö­kecsoportokkal. A fegyvergyárosok csoportjának erejére jellemző egyet­len adat az USA költségvetéséből — az ő zsebükbe folyik be az 51,2 mil­liárdnyi fegyverkezésre fordított dol­lár. A leszerelést ellenző nagy tőke­csoportok különféle „elméleteket" eszelnek ki, hogy kimutathassák: a leszerelés gazdasági pangást, majd­hogy nem katasztrófát és óriási bo­nyodalmakat idézne elő. Azt állítják, hogy a hadiüzemek bezárásával a jelenlegi 6—7 százalékos munkanél­küliség 15—20 százalékra növeked­nék, s ez hatalmas megrázkódtatást jelentene az amerikai gazdaságnak. Megértjük a hadiipari tőkések rug­kapálózását, hiszen csak az elmúlt két évtizedben közel 500 ezer millió dollárt nyertek a fegyverkezésen. Viszont az emberek azt is látják, hogy a gazdasági nehézségekkel való fenyegetőzés csupán üres szőcséplés. Tüntetés Torontóban az Egyesült Ál­lamok konzulátusa előtt a vietnami háború ellen. Amerikában ezrével találunk crlyail lehetőségeket, amelyek a gazdaság békés átszervezése esetén millióknak adna munkát. Hogy esak néhány pél­dát említsünk: az amerikai gyárvá­rosok szinte tragikusan egészségte­len levegőjének tisztítására, a víz­szennyeződés megakadályozására, a nyomortanyák felszámolásává, kórhá­zak és más egészségügyi "létesítmé­nyek felépítésére, a kulturális élet fellendítésére, az oktatás korszerűsí­tésére, iskolák építésére olyan össze­gek fordíthatók, hogy azok nem gaz­dasági pangást, hanem fellendülést eredményeznének. A gyors és lehető legnagyobb pro­fitot hajszoló tőkés monopóliumok befolyásának kizárása a politikai életből minden megrázkódtatás nél­kül lehetővé tenné az ipar átállítását a békés termelésre. Ma azonban ott tartunk, hogy az amerikai képviselőház ugyanakkor, amikor több mint 50 milliárdot irá­nyoz elő hadikiadásokra, a 77 millió nyomorgó amerikai számára csak 947,5 millió dollárt tud biztosítani, ezt is csak nagy harc után, lényegé­ben a választási hadjárat propagan­dájának oéljából. A hadiköltségvetés csökkentése, vagy felszámolása nem megrázkódtátást idézne elő az Egye­sült Államokban, hanem az életszín­vonalat emelné. 1984. szeptember 2ft i g fij SZÚ

Next

/
Thumbnails
Contents